FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS

Avant-garde előadó-művészeti fesztivál Spanyolországban

Tàrrega, 2014. szeptember 11-14.

Mottó:

„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.”

Lope de Vega (1562-1635)

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS. Néhány mondat a 34. alkalommal szervezett spanyolországi (katalán) fesztiválról és az előzményeiről.  A Fira Tàrrega egy katalóniai városka helyi fesztiváljából – Eugeni Nadal, a városka egykori polgármesterének ötletéből – kinőtt nemzetközi előadó-művészeti fesztivál, amely 1981 óta létezik. Xavier Fàbregas, a Katalóniai Színház- és Filmművészeti Társaság igazgatója és Joan Font intendáns jóvoltából évről-évre, szeptember második hetének hétvégén az avant-garde előadóművészek legjobbjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Ebben az évben, szeptember 11-14. között a kisváros utcáin és terein, színháztermeiben a nap minden órájában sok-sok ezren élvezhették a világ sok-sok országából érkezett produkciókat. Hangvételük – a könnyed, játékos, humoros szórakoztatótól a halálosan komoly drámáig – igencsak széles skálán volt jelölhető, színvonaluk viszont szinte mindenütt “tízpontos” volt. Legtöbbjük előadásához valóban nem kellett más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély… Az ismert és elismert társulatok, előadóművészek és a nagy nevek, vagy akik majd naggyá lesznek –  NYi-HA Dance Theater, Teatr KTO, Kamchàtka, Luis Biasotto, Agrupación Señor, Markeliñe, Collectiu Big Bouncers, Cia La Pulpe, Animal Religion, STEREO Akt, Fundación Collado – Van Hoestenberghe i Piero Steiner, VerTeDance & Jirí Havelka & Clarinet Factory, Pepa Plana & Toti Toronell, Titzina Teatre, ESPAI ADGAE, ESPAI LA MALETA, 15feet6, Foradelugar, Companyia Obskené, Kamchàtka, Kukai Dantza Konpainia, Bohemia’s, Arsènic Creació, La Troba Kung-Fú,  Compañía Teatro de Arena, La Rueda Teatro Social, Guillem Albà & The All In Orchestra, Marco Vargas & Chloé Brûlé, Dr. Batonga! (Colectivo Cautivo dj set), Manolo Alcántara, Moxie Brawl, Les Filles Föllen amb Barbara Wysoczanska – köztük az EDGE társulata, a SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO – tettek azért, hogy ez a fesztivál is emlékezetessé váljon.

Beszéljünk arról is, hogy milyen az a nemzetközi színházi produkció, amelynek a magyar résztvevője, Móger Ildikó is részt vett ezen a spanyolországi nemzetközi színházi fesztiválon:

Az EDGE projekt – amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti művészek életéről, problémáiról szól – különös és különleges színházi előadás. Egyesíti a modern táncszínház sokoldalú lehetőségeit az utcaszínház évszázados hagyományaival, miközben a mozgást, videót, szöveget és a zenét a szereplők saját életük anyagából gyúrt szövegkönyv szerint formálják, vagy inkább élik újra.

Az ötlet a szlovák Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és a cseh Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból és Tomáš Vtípil zenéjéből összegyúrt anyagot, amelyhez – ahogy már említettem – a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal (CZ), Krzysztof Raczkowski (PL, DE), Móger Ildikó (H), Beatrice Cordua (DE), Alois Bilek (CZ), Mária Zagátová (SK) és Martin Bálik (SK) tehát saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak úgy,  ahogyan egy igazi avant-garde prózai-zenés-táncos színházban szoktak. Az EDGE olyan előadás tehát, ami a halandóságról szól, a szó gyomorszájon vágó, szívszorító, boldog, szép, könnyeket kicsaló, elfojthatatlan és zavarba ejtően banális röhögést kiváltó értelmében.

A premier 2012. októberében a prágai Nemzeti Színházban volt, amelyet Žilina, Banská Bystrica, Košice, Bratislava, Budapest, Bonn, Plzeň, Olomouc Jihlava és Ostrava helyszínekkel további előadások követtek. Most Spanyolországban, a FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS nemzetközi fesztivál keretében lépett fel a társulat, amit így hirdettek: SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO (Az én fordításomban: TEJNEROVÁ ŐRMESTER ÉS ROHAMCSAPATA). Az őrmester természetesen a rendezőt, és a rohamcsapat pedig a korábban név szerint felsorolt, 52-86 év közötti művészeket jelenti. Szeptember 14-én két előadásuk volt, amit a közönség a végén állva ünnepelt.

Örülök, hogy az EDGE társulatának hivatalos fotósaként tanúja lehettem ennek a nagy sikernek, amelynek előzménye a gondolat, a tehetség és a kemény munka volt. Hű krónikásként végigkísértem – és fényképeztem – a színházi produkció teljes folyamatát: a szereplőválogatást és a darab megszületését, amely hosszú pszichológiai beszélgetésekkel, a szöveg megírásával, a dramaturgia kialakításával kezdődött, majd a szerepformálás gyötrő-kemény munkájával, a végszavak, zenei és mozgás-pontok összehangolásával, azaz sok-sok próbával folytatódott, ami nélkül a könnyedség, természetesség meg sem jelenhetne a színpadon. Emlékszem, milyen küzdelmek és gyötrődések – viták – jellemezték a darab formálódását. Voltak pillanatok, amikor  szinte minden összeomlani látszott, de a prágai premier már nagyszerűen sikerült. A kritika is “csupa jót” szólt, ám az igazi erőpróbát a közönséggel való folyamatos találkozás jelentette: itt dőlt el, hogy van-e aktualitása, érvényes mondanivalója, hatása az emberekre, akik a színházi élményen keresztül eljuthatnak a katarzisig. “Mert a színház tükre a világnak, amelyben önmagunkra ismerhetünk.” Úgy tűnik – a spanyolországi fogadtatás is jó visszajelzés erre  – hogy Tejnerová őrmester és rohamcsapata “bevette” a közönséget is, nemcsak a kritikusokat.

Kép és szöveg: Eifert János