24 kép elé…

   1978-ban Torontóban, sok ezer néző társaságában Kanada legismertebb és legnépszerűbb szimfonikus zenekarának szabadtéri koncertjét hallgattam. Belépődíj nem volt, és az óriási érdeklődés miatt órákat kellett sorba állni a bejutásért. Gyönyörű, emlékezetes este volt. Az ismert karmester, a nagyszerű zenekar, és a világhírű szólisták neveire már alig emlékszem, a műsorból is csak az maradt meg, hogy összeállítói magas művészi igénnyel válogattak a klasszikus és kortárs zeneszerzők műveiből, és mégis, a sokezres közönség vastapssal jutalmazta a produkciókat. Szépen tervezett, igényes kivitelű, ingyen műsorfüzetet osztogattak, amit akkor gondosan és többször átlapoztam. Amint említettem, nevekre már alig emlékszem, csak a műsorfüzet legvégén, az impresszumban apró betűkkel feltüntetett cég nevére, az est támogatójára. E nagy múltú, az ipari termelésben a világ élvonalába tartozó cég Magyarországon is közismert. Azóta is tűnődöm, mi lehet az oka, hogy a torontói hangverseny támogatójának a neve, amelyet 8 pontos betűkkel, reklámfelületként aligha eladható helyre írtak le, így az emlékezetembe vésődött. Finoman kidolgozott reklámfogás, vagy őszinte gesztus a művészet iránt? Bármi volt a mozgatórugó, elgondolkodtató, hogy milyen mély hatása van egy elegáns, halk gesztusnak. Manapság, Magyarországon, amikor a rendszerváltás után egy új, megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai környezetben keresi helyét, életterét a kultúra, a művészet kapkod levegő után, találkozhatunk ordító, tenyérbe mászóan felfuvalkodott támogatói attitűddel, visszájára fordult helyzetekkel.

  Ez a könyv, amit Önök most a GTS jóvoltából kézbe vehetnek, őszinte, halk gesztus a fotográfia felé. Buda Gábor, Burger Barna, Baricz Katalin, Bánkuti András, Jung Zseni, Kalmár Lajos, Kemenesi Zsuzsa, Szilágyi Lenke, Schäffer Zsuzsa és e sorok írójának képeit tartalmazza ez az album, olyan különböző alkotói korszakokban készült fotográfiai alkotásokat, amelyek stílusban, felfogásban, mondanivalóban markánsan eltérnek egymástól, és mégis dióhéjban a kortárs magyar fotográfia gazdagságát, sokszínűségét reprezentálják. A közös bennük, hogy művészi késztetésre készültek, öntörvényűek, és már “jól kommunikáltak” a világban, alkotóiknak rangot, elismertséget szerezve.

Eifert János fotóművész

 Budapest, 2000. augusztus