Kerengő Galéria, 2009. augusztusVarga Gábor György: TÁNCKÉPEK

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek.

A tánc élményének megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának egyik eszköze a fényképezés. A fotográfusok nagy része, köztük Varga Gábor György nem elégszik meg a puszta tény-rögzítés igényével, hanem átlényegítik a mozdulatok szépségét, a koreográfiai értékeket. „Testből font jelbeszéd”, amely átizzik a fénnyel rajzolt képeken. TÁNC – KÉP – FÉNY – KÉP – FÉNY ÉS KÉP – FÉNYKÉP – ezek jellemzik Varga Gábor György táncképeit, fotográfiáit…

Nem a technikai precizitás, a mesterség eszközeinek tökéletes birtoklása teszi érzékletessé és érdekessé Varga Gábor György fényképet. Mondhatnánk kicsit régiesen, hogy ő a „fény mestere”, de ez nem fedné le igazán a lényeget, hisz a fotográfiai szempontból meghatározó „fényhasználat” csak eszköz számára. Mondhatnánk azt is, hogy élesek a képei, tehát fényképészeti szempontból tökéletesek. Az élesség azonban esztétikai szempontból zavaró is lehet, hiszen „megfagyasztja” a pillanatot. Ezért használ olykor bemozdulásos életlenséget, amely esztétikai eszközként az idő múlását, a kép tárgyának elmozdulását jelzi az idő-tengelyen. Nem halott pillanatokat rögzít, hanem élőket, amelyekben érezhetők a mozdulatok, a térformák előzményei és a következményei. Képeinek élességét, a „jó felbontást” szemlélve mondhatnánk, hogy nagyon precíz, mint az óramű, amely kiszámíthatóságával, megbízhatóságával azt adja, amit várunk tőle. Ő azonban a precizitást, a csiszolt formákat olyan eszköznek tekinti, ami a lélek szárnyalását, az érzelmek kifejeződését segíti. Segítségével nyílnak meg számunkra a tánc titkai, a „Testből font jelbeszéd”…

Eifert János