Címlapfotósunk újabb sikere

Eifert digirámái olasz fesztiválon (Dia Sotto del Stelle)

(Győri Hét, 2007. október 18.)

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium naptára, Győr, 2007. január

Reprezentatív falinaptár, 13 lapos, 30×42 cm

Felelős kiadó: Bombicz Barbara, Design: Bodnár Stúdió Kft., Győr, Nyomda: Text-Print Kft., GyőrA fotókat készítette: Eifert János fotóművész és tanítványa Gollowitzer Szabina

Eifert János: Szívcentrum-dal/Chanson du centre cardiaque/Heart-decease Centre Song/Кардиологична песен

Zene és szöveg:  Tompa Mihály – Ének: Ferenczy András, Markovits Edit – Hangmérnök: Rózsa László

Ez a digiRama a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház Kardiológiai Osztály, Haemodinamikai Laboratórium számára, a Szívkatéterezés Győr Alapítvány megbízásából készült. Igazgató: Dézsi Csaba, az Alapítvány elnöke: Hajba Ferenc

Bemutató: Richter Terem, Győr. A Győri Szívcentrum megnyitásának ünnepségén, 2006. december 10.-én.

Szívcentrum-dal

Hogyha életed pillére megremeg
És már nem fogja senki a két kezed
Hogyha föléd hajol egy sötét világ
És máshol is várnak rád

Hogyha nem tudod folytatni álmodat
Ha a könnycsepp az arcodon megmarad
Hogyha félsz, hogy nincs már több remény
És az úton elfogy a fény

Hogyha úgy érzed, szíved megszakad
És most fájdalmas minden pillanat
Hogyha szorít a torkod és ég a szád
Mert máshol is várnak rád

Hogyha fehér folyosón szürke madár
És műszerek írnak az ágy oldalán
Ha erős kezed már alig szorít
És verejték borit

Refrén:

Fájón kérded, ki segít
Hogy valóra váltsd álmaid
A győri szívcentrum a bajban mindig vár
Egy biztos reménysugár

Szív küldi szívnek az életet
Hogy simogasson még két kezed
Maradj velünk,
amíg lehet

Egy percen múlhat az életed
Egy perc jelenthet éveket
Maradj velünk,
amíg lehet 

DiGi-Rama: János Eifert
Musique et paroles: Mihály Tompa, Chanson: András Ferenczy, Edit Markovits
Ingénieur du son: László Rózsa

Chanson du centre cardiaque

Quand les piliers de ta vie tressaillent
Et plus personne ne tient tes mains
Quand un monde obscur t’embrasse
Et l’on t’attend aussi autre part

Quand tu ne peux pas faire suite à tes rêves
Quand la larme se tient sur ton visage
Quand tu as peur de n’avoir plus d’espoir
Et le chemin n’est plus en lumière

Quand tu as le sentiment que ton coeur se brise
Et chaque moment est douloureux maintenant
Quand ta gorge se noue et les lèvres te brûlent
Car l’on t’attend aussi autre part

Quand l’oiseau gris passe dans un couloir blanc
Et des instruments agissent au bord du lit
Quand tes mains fortes n’ont guère plus de force
Et la sueur inonde ton corps

Refrain:

Tu demande, plein de douleur, qui t’aide
A achever tes rêves
Le centre cardiaque à Győr porte toujours secours en détresse
Comme une lueur d’espoir certaine

Le coeur transmet la vie au coeur
Pour que tes mains puissent caresser encore
Reste avec nous
tant que cela se peut

Ta vie peut tenir à une minute
Une minute peut signifier des années
Reste avec nous
tant que cela se peut 

  Hajba Ferenc: Eifert a Selyemúton. A fotóművész kínai kiállítása a Xántus Múzeumban (Győri Hét, II. évf., 46. szám, 2006. november 23.)

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silkroad – Győr, Xantus János Múzeum, 2006. november 21 – december 5.

A kiállítást megnyitja: Hajba Ferenc újságíró

6. Győri Könyvszalon, 2006. október 13-15.

Hajba Ferenc: Az átlátszó kutya. Borítóterv és fotó: Eifert János

A kötetet bemutatja: Vörös T. Károly

Győr, Zöld u. 3/B, 4/4. Az erkélyünkön egy szitakötőt fényképezek. A rácsba kapaszkodva, türelmesen viseli  a fotózást… (Fotó: Eifert János)

Osbáth Emil fotókiállítását nyitom meg (Győr, Petőfi Sándor Művelődési Központ, 2006. június 12.)

  MŰVÉSZETEK UTCÁJA – GYŐR, SZÉCHENYI TÉR
  2006. április 30. vasárnap, 10-t81 18 óráig

  SZÉCHENYI TÉR – MEDIAWAVE SÁTOR

  10.00-től 18.00 óráig MŰVÉSZ SÁTRAK

Art Flexum Művészeti Egyesület; Balogh István festőművész; Eifert János fotóművész; Győri Fotóklub; Győri Nemzeti Szín-ház; 3H Építésziroda; Az Iparművészeti Egyetem győri hallga-tói; Járóka János festőművész; A Képzőművészeti Egyetem győri hallgatói; Korszakváltó Csoport; Lebó Ferenc szobrász-művész; Malasits Zsolt festőművész; Németh Attila festő-művész; Pápai Miklós festőművész; Pusztai Csaba festőművész; Radosza Attila festőművész; Sebestyén Ákos festőművész; Selényi Károly István képzőművész; Szabó Béla fotóművész; Szalkai Károly festőművész; Szőcs Géza képzőművész; Talpas Gy. Csaba festőművész; Tér/Jel – Fiatal Győri Építészek; Tolnay Imre festőművész; Városi Művészeti Múzeum; Paletta Design, Hatoss Szilvio CD bemutató

Kiwanis vándorkiállítás – a Győr-Moson-Sopron Megyei Petz Aladár Oktató Kórház Gyermek Fertőző Osztályának kialakításának támogatására. Győr, Borsos Miklós Múzeum, 2006. április 4 – május 30.

  Eifert János felvételei

Kiállított képeim: A Yuntai Mountains álmomban (Kína, Henan 2002), Roncsolt képek 1-3 (1993)

Kiwanis-vándorkiállítás jeles alkotóktól

Kisalföld.hu, 2006.05.23.

Május 30-ig látható az a kiállítás Győrött a Borsos Miklós Múzeumban, amely Bombicz Barbara, a Győri Balett szólótáncosa és a koreográfusa szervezőmunkája révén valósult meg. A művészek az aukciós bevételt a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház gyermek fertőző osztálya javára ajánlották fel.

Az ötlet az Első Győri Kiwanis Egyesülettől származik. A tervek szerint az ismert képző- és iparművészek alkotásait vándorkiállításon mutatják be Bécsben a Collegium Hungaricumban, Innsbruckban és Belgiumban. A festményeket, grafikákat, fotókat, nyomatokat, faragásokat, érméket, szőtteseket, üvegműves-alkotásokat Alexay Zoltán, Eifert János, El Kazovszkij, Erdélyi Ákos, Farsang Sándor, Fehér László, Finta Lajos, Hefter László, Kelemen Benő, Klesits Piroska, Klimó Károly, Koncz András, Kovács Péter, Köves Éva, Kurcsis László,Kustán Melinda, Lebó Ferenc, Márkus Jenő, Milanovich Ildikó, Nagy Miklós, Nádler István, Ozsbáth Emil, Péreli Zsuzsa, Pusztai Csaba, Szabados Árpád, Szabó Béla, Szalkai Károly, Szíj Kamilla, Tolnay Imre, Tölg-Molnár Zoltán, Vollai István, Weiland István, Záborszky Gábor adományozta a Kiwanis Közhasznú Alapítványnak. Bombicz Barbara azt közölte még, Kopasz Tamás, Konok Tamás és Matzon Ákos műveivel egészül ki az értékes, remélhető, hogy további köz- és magánérdeklődésre számot tartó gyűjtemény.

Győr, Zöld u. 4. Az erkélyünkről fényképezek a tó felé, de a behavazott udvar is gyönyörű TÉLKÉPEKET mutat. Canon 300D, 70-210 mm zoom objektív.

Eifert János: Anyám kertje. Tél / My Mother’s Garden. Winter / Градината на мама. Зима (digiRama, 2006. január 4.) – Zene / Music – Ligeti György: Sonate (1948 – 53) I. Dialogo. Lásdd, YouTube: http://www.youtube.com/watch?v=j_YVYZ19BXA&NR=1

Radics Márk: Vásárhely könyv. Kiállítás és könyvbemutató a Petőfi Művelődési Házban, Győr, 2005. december 2. A kiállítást megnyitja, a könyvet bemutatja Eifert János. (Fotók: Győri Fotóklub)

„A Vásárhely könyv bemutatása kapcsán fel kell tennem a kérdést Önöknek: Mit várunk egy városalbumtól? Eredményeinket, fejlődésünket, csupa szépet és jót, idegenforgalmi látványosságokat, amelyek vonzzák a turistákat?

Mit várunk a fényképtől? A szépséget, a harmóniát, a világ legszebb képét, retusálva?

Lehet-e egy könyvben egy város múltját és a jelen idejét egyszerre felvillantani, az ott élők vágyait, jövőképét előrehozni a fényképek által?

Lehet-e repedezett falakat, csorba téglákat hozzáadni az amúgy felfelé szökkenő templomtornyokhoz, szabad-e az egyenes tartású emberek mellett a sorstól roppantott görnyedőket is megjeleníteni, a kisimult arcokon a mély ráncokat ábrázolni? A ragyogó fények mellett megjelenhetnek-e a mély árnyékok?

Ha Radics Márk Vásárhely könyvét lapozgatom, a kiállításra válogatott képeit nézegetem, csupa igennel válaszolhatok: igen, felvállalható az esztétizáló szépség helyett a fénykép igazmondása, a hitelesség szépsége. Igen, helye van a jelen képei között a múltnak és a jövőnek. Igen, büszkék lehetünk arra a városra, amelynek ugyan nincsenek felhőkarcolói, világhírességnek számító látványosságai, de épületeinek, tereinek és utcáinak idegenforgalmi prospektusokban le nem írható hangulata, megejtő szépsége van. Igen, az itt élő emberek egyéniségükben, tartásukban hordozzák a paraszti és polgári múltat, a történelem szelíd és viharos évszázadait, a röghöz kötöttséget éppúgy, mint a lélek szabad szárnyalását. Az igeneket a képek őszintesége, az ábrázolás lendületes és fiatalos stílusa igazolja, és az a felnézés, ahogyan a fiú tekint fel apjára, szemében a szeretet és megbecsülés csillan fel.

De nézzük a könyvet: 16 ív A5-ös méretben, keménytábla védőborítóval. Tapintásra, súlyra, kinézetre amolyan igazi fotóalbum, jó kézbe venni, belelapozni. Először csak átfutja az ember, leragadva egyik másik oldalpárnál, aztán újra átnézve veszi észre a kép-fűzés szépségeit, a tipográfia és szerkesztés kisebb-nagyobb ötleteit. Mert ötletek vannak: a pausz-betétlapok, amelyekre helyi személyiségek kézírása került, hitelesítve a gondolatokat, amelyek a városról, a városból szólnak; útmutató turistáknak, városfényképezés 30 perc alatt. Kis térkép, útirányjavaslat, pici eligazítás „lomo”-fotográfiákkal. A turistáknak szabad 30 perc alatt végigfényképezni a várost, de Radics Márknak erre, évekre volt szüksége. Négy év munkája a képanyag, 2002-től már a könyvben-gondolkodás vezette a szemét a kiegészítő képek fényképezésénél. 2003-ban elkészült a makett, aztán a megjelenésért való küzdelem. A csatát végül is Vásárhely polgármestere, dr. Lázár János és az NKA Fotóművészeti Szakkollégiuma vitte győzelemre. Segítségükkel, támogatásukkal hamarosan már igazi Vásárhely könyvet lapozgathatunk, amelyben a város teste-lelke benne van. Igazi városalbum.

A könyvet, a kiállítást már bemutattam. Illene a szerzőt is bemutatni. Hogy mikor született, hol szerzett – vagy ne szerzett – diplomát, hogy milyen díjai, önálló és csoportos kiállításai szerepelnek szakmai életrajzában, nem tudom, szerényen hallgat ezekről.

Emlékszünk, József Attila rövid önéletrajzára: „születtem, elvegyültem és kiváltam…” Száz éve született, melynek dátuma egyben a Költészet Napja is. „Mikor meghalt, nem volt senkije. És ma – költők tudják csak igazán – egész világ a birtoka: fűszálak més csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.” – 1962-ben Pilinszky János írta e sorokat József Attiláról. Én nem tudom, hogy Radics Márknak van-e szép autója, öröklakása, elegáns öltönye. De azt sejteni vélem, Vásárhely képeit – amellyel bennünket könyvében és kiállításán megajándékozott – büntetlenül senki el nem veheti tőle.

 A kiállítást megnyitom.

Eifert János

 (Győr, Petőfi Művelődési Ház, a 2005. május 2-i  kiállítás-megnyitón elhangzottak szövegvázlata)

A Győri Hét megbízásából légifelvételeket készítetek a városról, leginkább a belvárosról, az összefutó vizeknél… Radó sétány, Káptalan domb, Bécsikapu tér, Karmelita templom, Romantik Hotel Schweizerhof, Király utca… Dunakapu téri piac, Móricz Zsigmond rakpart… Gyönyörű az idő, örömöm telik a fényképezésben.

Photos: Eifert János

Győr, Bécsikapu tér. A város legszebb terét, a Bécsikapu teret már korábban (2003. július 10.) fényképeztem, szemmagasságból… Canon Digital Ixus, nyolc-tíz felvétel, PhotoStitch szoftverrel összefűzve. Szándékosan eltekintettem a műszaki precizitástól, a felvételkészítéskor “megugráltattam” az egyes rész-képeket, hogy a panorámakép egy kicsit játékosra sikeredjen. A széleket is “megszaggattam” a Photoshop-ban…

A Bécsi kapu tér Győr történelmi belvárosának egyik legjelentősebb tere, Magyarország legszebb barokk tereinek egyike. Az Óváros nyugati kapuja, ide vezet a Rába kettős híd a Rába és Rábca közt elterülő Sziget és Újváros városrészek felől. A város legrégibb tereinek egyike. A szabálytalan alakú tér a XIX. század közepe óta nyugatról, a Rába felől nyitott. Egykor itt állt a reneszánsz stílusú Bécsi-kapu, melyen át a Rába kettős hídon nyugat felől érkező utasok érkeztek a Belvárosba. Mit látunk a téren?

Ott-ház
A műemlék értékű rokokó-copf palota 1778–1782 közt épült, kétemeletes homlokzata megtéveszti a szemlélőt. Második emeleti része ugyanis hamis, a tulajdonképpeni felmagasított attika mögött csupán padlástér van. Az így megépített nagy falfelület a barokk idő pompakedvelését szerencsés művészi megoldásban fejezi ki. A kosáríves bejárati kapu feletti nyitott erkélyt két sima törzsű oszlop tartja, az oszlopfejezeteket copf füzér díszíti. Az erkélynek rokokó kovácsoltvas rácsa van, mögötte kagylódíszes fülke magasodik, két oldalán copf vázákkal. A fülkében az Ott-család címere található. Udvarában körbefutó függőfolyosót találunk a XIX. század első feléből.

Kisfaludy Károly bronzszobra. A Bécsi kapu tér közepén áll,  fekete gránit talapzaton Győr megye nagy szülöttének, Kisfaludy Károlynak a bronzszobra. A teret keletről pompás barokk házsor zárja le. A 14. számú saroképületben működött a XVIII. század második felében az első győri kávéház.

Altabak-ház
Az Altabak-házA város egyik legrégibb lakóépülete, több házból építette össze 1620-ban Altabak János kanonok. Ez az épület már a Szabadsajtó és a Király utcák, valamint a tér által bezárt területen épült fel, igen hangulatos toszkán oszlopos, árkádos udvarral. Jelenlegi alakját a XVIII. században nyerte. A térre néző díszes barokk homlokzatát a sarkokon egy-egy zárt erkély díszíti. A jobb oldali erkély mellett helyezkedik el a lizénákkal körbefogott kapu, felette párkánnyal, melynek végein egy-egy barokk váza áll. Az emeleti ablakok felett lizénákkal megszakított, szalagmotívumokkal megszakított stukkódísz húzódik., ugyanez ismétlődik más díszítéssel az ablakok alatti „tükör”-ben. Az épület alacsony, széles ívelésű kapualja XVII. Századi. Emeletén a helyreállítás során feltárták a beépített udvar feletti toszkán oszlopos loggia keleti felét. A Szabadsajtó utca felőli oldalhomlokzaton a XVII. Századi építkezés szemlélhető: az emeleti rész konzolokra ültetve kilép a falsíkból.

A térről lépcsősor vezet a Rába parti terecskére, ahol Szent István király bronz lovasszobra látható. Az innen induló sétány a várfalak tövében a Rába majd a Mosoni-Duna partján a Dunakapu térre vezet. A várfal mellett Bécsből származó ágyúcsövek sorakoznak.

A Király utcai torkolattól északra , a Káptalandomb felé a tér egy kis mellékterecskével bővül, melynek közepén áll a Nimród-szobor.A Király utca sarkán a Bécsi kapu tér 11. szám alatti kétemeletes, sarokerkélyes barokk lakóházra hívjuk fel a figyelmet. A XVII-XVIII. század fordulóján épült házban lakott Schrőder Gyula orvos, a magyar röntgenkutatás úttörője.

Karmelita templom
A Karmelita templomA tér déli oldalán álló bájos és szép templom Győr legjelentősebb barokk épületei közé tartozik. A templomot Witwer Márton Athanáz, karmelita építész tervezte. Sziluettje elmaradhatatlanul hozzátartozik Győr városképéhez, annak egyik jellegzetessége. Díszesen kiképzett homlokzata néz a tér felé, meredek tetőszerkezete alatt tojásdad alakú kupola rejlik, melyet az elliptikus alapra felépített falak tartanak. Tornya a szentély jobb felén áll. A homlokzaton három szoborfülke, egy ablak és korabeli vaslemez-borítású kapuszárnyakkal ellátott bejárat látható. A kapu felett a rend címere van. Az ellipszis alaprajzú templombelső igen arányos és jó kiképzésű, művészi berendezését is Witwer tervezte. Egyenes záródású szentélyében nagyméretű főoltár helyezkedik el, mintegy színpadot alkotva a templom ünnepélyes belsejében. Oltárképe Szent István és Szent Imre hódolatát mutatja be Szűz Mária előtt. Az oltárépítményt szobrok és gazdag domborművek díszítik. A templomban négy mellékoltár van, drámai hatású oltárképeit az olasz Martino Altomonte készítette. A mellékoltárok felépítménye és a gazdagon faragott szószék Richter Ferenc karmelita szobrász alkotása. Szépen faragott padjai korabeliek. A templom alatt hatalmas kripta húzódik, melynek bejárata a Loretto-kápolna előtt található. A templomhoz délről nagyméretű barokk rendház tartozik.

Szabó Béla: Városom, Győr. Vallomások képekben. Jó József  szövegével. Kiadó /Herausgeber / Published by Szabó Béla, 2005

Portréfényképezés – smink, maszk, Gombár Judit óráján. Gyakorlati foglalkozás a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskola 9. osztályos képzős hallgatóinak, 2005. szeptember 22. (Eifert János felvételei)

MADI Galéria, Győr. International Mobile MADI Museum Foundation.
Kiállításmegnyitó, nem is akármilyen.

Read more

  Eifert János felvételei

Portréfényképezés. Elmélet és gyakorlat a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskola 9. osztályos képzős hallgatóinak, Győr, 2005. szeptember 13.

Eifert János: Montázsok/Montages/Монтажи (2005. szeptember 12.) DigiRama 4 Min. Photo&Design:  J. Eifert – HDAV Show Q 0,8 – Wings Platinum 2.30 –

Lásdd, YouTube: http://www.youtube.com/watch?v=ku7onheP1bM

Eifert János: Képnovellák 6. fényKÉP/másKÉPP kiállítás és digiRama vetítés, Győr, Váczy Péter-gyűjtemény (Magyar Ispita, 9022 Győr, Nefelejcs köz 3.) 2005. szeptember 1 – 11.

A kiállítást megnyitotta: Somodi Ferenc újságíró, a Kisalföld főszerkesztő-helyettese

   Szabó Béla és Eifert János felvételei

A tizedik… Eifert Kata Nóra szülinapi bulija, amelyre az osztálytársai, barátai voltak hivatalosak… Győr, 2005. április 9. (Photo: Eifert János)

Újra Mediawave Fesztivál
Április 22-30 között rendezik meg a fesztivált, amely idén 15 alkalommal jön létre. Az idei év pubileumi eseménysorozatának programjában filmvetítések, zenei programok mellett fotó- és képzőművészeti kiállítások és konferenciák is szerepelnek. A 2004-es évben közel 20.000 látogatót vonzó fesztivál mára az egyik legnépszerűbb, legtöbbet látogatott kultuszfesztivállá vált Győrben…

…Közel 100 film érkezik 60 országból a Mediawave fesztiválra, melynek idei filmes témája 21. századi mesék címmel indul. A versenyprogramban kisjátékfilmek, animációs és kísérleti filmek, illetve hosszú és rövid dokumentumfilmek egyaránt műsorra kerülnek. “Porlepte dobozok” címmel az archív kisebbségi, zenei, tánc és erotika témájú filmeket kiemelten kezelik a válogatóban…

…A hagyományosan zenei fesztivál szervezői számos programmal rukkoltak még elő: “Egy fesztivál artisztikuma és hangulata” címmel Eifert János, Fazakas Rita, Kassay Róbert, Kása Béla, Nagy Péter és Rendes Ákos Mediawave Fesztiválos turnéfotóiból lesz kiállítás, valamint “A magyar királyi udvari fényképész” – “Mr. Karoly” címmel amszterdami vándorfotográfus gyűjteményéből is állítanak ki fotókat… (Litera.hu, 2005. április 7.)

Papp Elek fotókiállítása, Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola és Általános Művelődési Központ (Győr, Ikva u. 70.), 2005. február 25. – április 1.  A kiállítást megnyitja Losonczi Miklós, művészettörténész.

   Eifert János felvételei

1965. augusztus 20-án született Nagykőrösön. Optikus mester, diplomás optometrista, kontaktológus. 1986-ban diplomázott a KKVMF-n mérnökként, majd 1989-ben műszaki tanárként és 1995-ben a HIETE-n diplomás optometristaként. Mestere Tóth István – Az Évszázad Kiváló Fotóművésze (New York, 1980) tanácsára 2002 óta méretteti meg képeit zsűrizett nemzetközi kiállításokon. Az Amerikai Fotográfusok Szövetsége (PSA) kimagasló fotográfiai munkája elismeréseként felkérte a tagságra. Nevét egyetlen magyarként a PSA Journal “Who’s Who in photography 2005” statisztikájában a L.M.O. Top 20 között, “Who’s Who in photography 2006” statisztikájában a L.M.O. Top 23, “Who’s Who in photography 2008” statisztikájában a L.M.O. Top 22, “Who’s Who in photography 2009” statisztikájában a L.M.O. Top 19, “Who’s Who in photography 2010” statisztikájában a L.M.O. Top 14 között jegyzi. (Későbbi bejegyzés)

Papp Elek: Beteg bárány

    Szabó Béla felvételei

A Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár tisztelettel meghívja Önt Féner Tamás:  NDK – Nem Demokratikus Köztársaság című kiállításának megnyitójára, amelyet Eifert János fotóművész nyit meg 2005. február 22-én (kedden) 17 órakor, a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár galériájában (Győr, Herman Ottó u. 22.). A kiállítás megtekinthető 2005. március 10-ig, hétköznapokon 14-18 óráig

   Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!*

   Megtiszteltetés, hogy ezt a kiállítást ajánlhatom Önöknek.

   Az itt „élőben” megjelent Féner Tamás bizonyára tiltakozni fog, hogy nemcsak képeiről beszélek, de nála ez az „alanyi” és „tárgyi” oldal úgy összetartozik, hogy szétválasztani csak sérülésekkel járna. Tehát:

   Féner Tamás a hazai fotográfia egyik legmarkánsabb alakja. A fotóriport számos területén hozott újat: megfigyelő, elemző, kiemelő módszerével, valamint a megjelenítés művészi erejével válnak erőteljessé képei. Nemcsak szociografikus témáira, hanem a művészvilágot – különösen a balettet – ábrázoló képeire is jellemző az életteli ábrázolás, amelytől nem idegen az artisztikus megjelenítés.  Témáinak átgondolt, egységekben, vagy inkább sorozatokban történő megfogalmazása iskolateremtő. Fotográfiai tevékenysége mellett jelentős a művészeti közéletben, a közösségért végzett munkája, az oktatás, képzés területén való tevékenysége. A Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkáraként a minőségi fotográfia színvonalának emeléséért, a fotónak, mint művészetnek a társadalom felé történő elfogadtatásáért tevékenykedett. Számos hazai és külföldi bemutatkozást szervezett, csoportos és történeti kiállításokat, amelyek a hazai fotográfia nemzetközi ismertségét, elismertetését célozták. Megalapította és segítette a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját, fáradozott a Magyar Fotográfiai Múzeum létrehozásáért, amely aztán később, mások által indítva, 1990-ben kezdte meg működését. Olvasottsága, műveltsége, tájékozottsága eltér a megszokottól. A MÚOSZ Újságíró Iskolában, az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén korszerű, mai tananyagot ad át hallgatóinak.

Telefonbeszélgetésünkkor, amikor tudakoltam, milyen képei lesznek kiállítva, és hogy mondana magáról néhány szót, amiket a megnyitó szövegébe illeszthetnék, kérte, hogy ne róla, hanem a képeiről beszéljek. Azt teszem, még akkor is, ha róla szólok. Egyénisége, személyisége, világlátása ugyanis nem választható el képeitől, és fordítva is igaz: képeiben benne van ő maga is, filozofikus gondolkodásmódja, különleges formateremtő képessége, sőt, az életet a maga nyersességében bemutató, a szkepticizmust sem nélkülöző „képírása”. Csak az igen bölcs emberek tudnak vesébelátó pillantással rátekinteni dolgokra. Csak a szkeptikus emberek képesek olykor fanyar oldalpillantással, humort idéző nézőpontokból odairányítani a figyelmünket, ahova kell. Ő maga – mint a meghívó szövegéből is kiderül – fotográfusnak vallja magát, képeit riportképeknek mondja. A fotográfus szóban azonban beleértem a fényírót, a fényképészt, a fotóművészt, a fotóriportert, a képtudósítót, a képmágust, a varázslót is, és riportképeiben pedig felfedezem a mívességet, a tökéletes szerkezetet, amely persze nem a dög unalmas, agyonmódolt, művészkedő komponálási módot jelenti, hanem a megformálás artisztikumát. Az életből kivágott darabok épp ezáltal válnak – szemünk nézésével, agyunk látásával – újra összerakható élet-darabokká. Képei tehát – mint mondja – riportképek, sorozatok. Nemcsak az NDK-s képei, a korábbiak is. De mi is az a sorozat? Sok kép egymás mellett, egymásután? Elmélkedjünk egy kicsit, Féner Tamás segédletével. Mert ugye nem felejthetjük el, hogy a Fotóművészet főszerkesztőjeként, egyetemi és tanfolyami előadások tanáraként, szakíróként sokat foglalkozott a „gyakorlat elméletével” is.

A sorozat – ahogy egyik írásában megfogalmazta – fénykép-elbeszélés, fotóesszé, fotószekvencia, elbeszélés képekben, riport- vagy fényképtörténet: akkor kerül alkalmazásra, ha a kívánt mondanivalót nem lehet, vagy nem akarják egyetlen fényképpel kifejezni. Meg kell jegyeznem, hogy a fotószekvencia kifejezés nem a többivel egyenértékű szinonima. Ez inkább olyan fénykép-sorozatot jelöl, amelyből hiányozhat az elbeszélés. Féner Tamás az előbbit művelte.

A fénykép-elbeszélés semmi esetre sem csak a több képpel elmondható témát jelenti. Jellemzője még, hogy a felvétel folyamatában az elbeszélés témáját és környezetét, a teret és az időt a fotóriporter felbontja, majd – ha újságban, folyóiratban gondolkodunk – a tördelés alkalmával azokat a valóságnak megfelelően újrateremtik. A fénykép-elbeszélés (nem az irodalmi elbeszélés, novella fényképi megfelelője!) terjedelmétől függően lehet tőmondatoknak megfelelő terjedelmű, de előfordul, hogy méreteiben egy összetett mondatnak felel meg.

Eugene Smith „Spanyol falu” című, 1951-ben készült fénykép-elbeszélése (sokan úgy mondják: fotóesszé) a LIFE-ban jelent meg, és a mai napig is példaértékű mind felépítésében, gondolati ívében és szerkezetében. Tanítani lehet, és tanítja Féner is, mint a nagyszerű, szinte utánozhatatlan fénykép-elbeszélés példáját. Ő maga nem csak tanítója, művelője is volt a fotóesszének.

A sorozat másik típusa lehet az amerikaiak által time lapse sequence-nek keresztelt kronologikus elbeszélés, amikor egy karaktert, vagy villanásnyi, sokszínű történések pillanatait fűzzük fel időrendben. Féner Tamás ebbe is belekóstolt, főleg a Film Színház Muzsikás korszakában.

A sorozat harmadik típusa, az analitikus fénykép-elbeszélés leggyakrabban tudományos kutatások, kísérleti folyamatok megjelenítésére használják. Első felhasználója és alkalmazója – bár vitatott, hogy az alkotást ne fotó-szekvenciának tekintsük-e inkább – Eadweard Muybridge (1830-1904) volt, aki birkózó, sétáló, futó, székre fel- és lelépő emberekről, vágtató lóról készített analitikus mozdulatsorai mai szemmel is érdekesek és különlegesek. Thomas Eakins Ugró embere 1884-85 körül készülhetett, és a hozzáfűzött, a fotópapírra vetett jegyzetek alapján sokat tudunk meg a készítés körülményeiről is. Úgy tudom, az ilyen típusú sorozatkészítésbe Tamás soha nem kóstolt bele.

A sorozat kapcsán említenünk kell azokat a hazai fotográfusokat, – Korniss Péter, Benkő Imre, Szalay Zoltán, Urbán Tamás, Gulyás Miklós – akik a fotóriport, dokumentarista ábrázolás műfajában nagy lélegzetű fotó-esszét alkottak, amelyeket a munkaábrázolás, a munkásportré körében szoktak említeni. Igen, Féner Tamás kiemelkedve közülük, ám velük együtt, különösen nagyot alkotott.

Ahogyan már említettem, témáinak átgondolt, egységekben, vagy inkább sorozatokban történő megfogalmazása jellemzi, és amely iskolateremtő. Az 1974-ben bemutatott Cigányok és Cserhalmi brigád, amelyeket 1976-ban az Olajmunkások, Egy régi vasmű, Vasutasokról, Oravecz István nyugdíjba megy, 1978-ban az 1400 C° követett, amelyeket ma is mértéktartó sorozatoknak, illetve fotó-esszéknek, ahogyan szerényen ő fogalmazta: kiállításra készült daraboknak mondhatunk.

Ilyen kiállításra készített darabok az NDK – Nem Demokratikus Köztársaság képei is. Szomorú, lehangoló világ, ahol az ember csak lenyomataiban jelenik meg, mégis mindenütt jelen van. Elkeseredetten, egy idejétmúlt birodalmi múlt romhalmazain, fényekben és árnyékokban, feliratok, táblák, falfirkák szövegfoszlányaiban, elhagyott, vagy annak látszó épületek embertelen falai között, a fekete égboltcafatokban, vagy a sötétlő-örvénylő vizek alattomos csillogásaiban. A képek természetesen egyenként is megállják helyüket, egyik másik legalább is, de így együtt, egy sorozatban, ahogyan ő mondja: kiállításra készült darabjaiban szól arról, amit a cím is jelez. A rendszerváltás előtt valamivel, a rendszerváltást már előre jelző időszakban, Berlinben készültek a képek, megérezvén valamit, amely üzenetével a mának, talán a jövőnek szól. Mély szomorúság, magány, depresszió érződik egyik-másik képből. A fekete-fehér képekből szinte hiányoznak a világos tónusok.

Felesleges lenne túlmagyarázni, vagy éppen megmagyarázni Önöknek, hogy miről is szól ez a kiállítás, a „képolvasás” örömétől, felfedező izgalmától sem szeretném megfosztani Önöket. Viszont, ha kérdések mégiscsak akadnának, a legjobb választ a fotográfustól, Féner Tamástól kaphatják meg. Van mondanivalód, amit a képek mellé/mögé/elé rakva, elmondanál nekünk? Nem? Sejtettem…

Ha nem kívánsz semmit mondani, mondván, képeid mindent elmondanak szavak nélkül is, nem marad hátra, mint megköszönni, hogy képeidet itt Győrben, a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár galériájában bemutattad.

Mit is szoktak ilyenkor mondani? Hát persze: a kiállítás meg van nyitva.

 Eifert János

 Győr, 2005. február 22.

*a kiállítás-megnyitón elhangzottak alapján