A hagyományos életforma változásai a modern vizualitásban

A nyolcvanéves, Munkácsy-díjas festőművész, Hézső Ferenc közel nyolcvan alkotásából álló Visszatekintés című kiállítása nyílt meg vasárnap délben a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. A vernisszázsra érkezetteket köszöntve Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője kiemelte az alkotó sajátosan egyedi, vásárhelyi érzéseket és hagyományokat megjelenítő látásmódját, amelyet főiskolai oktatóként, valamint művésztelepek szervezőjeként és vezetőjeként a felnövekvő művészgenerációknak tovább tudott adni.

– Évtizedekre visszanyúló személyes és szellemi barátságunk adta a lehetőséget, hogy Hézső Ferenc kiállítását méltathatom – jelentette ki megnyitójában Eifert János fotóművész, Hódmezővásárhely díszpolgára, hangsúlyozva, hogy mondanivalójuk rokonsága miatt is közel érzi magához Hézső Ferenc alkotói világát, aki korán megtalálta saját útját. A főiskola elvégzése után a festőművész a vásárhelyi alkotótelep tagja lett, szakkört vezetett Mártélyon és Makón, miközben a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, tanszéket vezetett és főigazgató-helyettesi posztot is betöltött.

Művészete mindig is elkötelezett volt az alföldi, a vásárhelyi népi élet irányába, megihlették a tanyai életforma változásai. Újszerű vizuális rendszert alakított ki, amelyben a tér és idő síkjait egységes látványba foglalta, s ez erősen rímel a modern fotográfia törekvéseire, amelyhez az eszközt a digitális technika szolgáltatja, azonban – mutatott rá Eifert János – mindezt Hézső Ferenc saját magából, gondolataiból, szívéből és mesterségbeli tudásából adnak élményt. Alkotói világa érthető nemcsak a művészeti irányzatok szakértői számára, hanem mondanivalója – s ezt a művész számos tárlata igazolja – minden művészetbarát felé utat talál.

A megnyitó a hagyományos formáktól eltérően tárlatvezetéssel folytatódott, amely során néhány festményről nemcsak Eifert János, hanem maga a festőművész is elmondta gondolatait, sőt a megnyitó zenei közreműködője, Szokolay Dongó Balázs Artisjus-díjas népzenész furulyán és tárogatón játszott dallamaival is „illusztrálta” a kiválasztott képzőművészeti alkotásokat.

A kiállítás április 29-ig tekinthető meg az Alföldi Galéria földszinti termeiben.

Arany-Tóth Attila

Hézső Ferenc kiállítása az Alföldi Galériában

A Virág utcai vendégházban összepakolok, a pénzt az asztalra teszem, ráfirkantom egy papírlapra, hogy köszönöm a tiszta szobát, az otthonos vendéglátást. Egész délelőtt fényképeztem a városban, majd az Alföldi Galériában felmértem a terepet, június-júliusi kiállításom színhelyét. 509  négyzetméter áll rendelkezésemre, hogy életmű-kiállításomat bemutathassam.  Felhívom Hézső Ferit, Facebook-on már egyeztettünk, jubileumi kiállításának megnyitójára nem tudtam lejönni, de most itt vagyok, találkozzunk. Az Emlékpont Galériában együtt nézzük meg képeit, rendkívüli tárlatvezetését nagyon élvezem. Meghív otthonába, Rozina asszony ebéddel kínál. Krumlileves, túróscsusza, még most is összefut a nyál a számban, ha az ízekre gondolok. Feri műtermében folytatjuk a beszélgetést, a világot megváltjuk, közben fényképezek, portrét csinálok róla.  Közben megcsörren a mobilom, Ildi hív Prágából, gyors beszámoló, te hogy vagy, hosszú próba volt ma, holnapután bemutató a prágai  Új Színházban, majd Bonnban a Brotfabrik-ban.  Hamarosan indulnok Budapestre, Poci kutya vár a sétáltatásra. Festőművész barátom búcsúzóul könyvét dedikálja: “Jánosnak, barátsággal a közös találkozásunk alkalmából: Hézső Ferenc, Hódmezővásárhely, 2013. február 17.”

“Aki kápráztatni kíván, megelégszik a ragyogással, de aki a lélekbe akar hatolni, annak az érték a tökéletes”  Lu-Csi

Hézső Ferenc festőművész (Hódmezővásárhely, 1938. január 26.–)
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Pap Gyula növendéke 1957–1962 között. 1962-től a Vásárhelyi Művésztelep tagja. Ettől kezdve Mártélyon és Makón szakkört vezetett, bekapcsolódott a tokaji művésztelep munkájába. 1966–1975 között a vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban, 1975-től a szegedi Tanárképző Főiskolán tanított. 1982–1992 között tanszékvezető, 1984–1987 között főigazgató-helyettes volt. 1963–1986 -ig a Makói Képzőművészeti szakkör vezetője, 1968-1991-ig a Mártélyi Országos Képzőművészeti tábor vezetője volt. 1976-tól állandó résztvevője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, 1986-tól a Hortobágyi Alkotótábornak, 1997-től a Cívis Nemzetközi Művésztelepnek. Művészete a vásárhelyi és alföldi népélet iránt elkötelezett. Az átalakuló tanyavilágot, a változásban lévő életformát újszerűen jeleníti meg. Tiszteli a vásárhelyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. Újszerű vizuális rendszert alakított ki képein, egységes látványba fogja a tér- és idősíkokat. Síkszerűen fogalmaz, dekoratív és konstruktív szemlélet jellemzi. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, ennek elemeit montázsszerűen rendezi el jórészt temperával készített képein. A 70-es évek második felétől a szimultaneizmus, a geometrikus absztrakció, az op-art eszközeivel is él. A 80-as években ikonszerű elrendezést is alkalmaz művein (Rekviem egy jó parasztért, 1982), itt a központi portrét 11 kis kép veszi körül. Vonzódik a monumentalitáshoz, több muráliát készített.

Első, saját költségén létrehozott önálló kiállítását idő előtt bezárták 1967-ben, hogy egy érdektelenségbe fulladó tárlatot rendezzenek egy Szárján nevű örmény festőnek – derült ki több ügynökjelentésből. A 75. születésnapját szombaton ünneplő Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművésznek a hatvanas-hetvenes években készült és az ominózus első tárlatán is szereplő alkotásaiból nyílt kiállítása a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

A kommunista diktatúra időszakával foglalkozó közgyűjtemény történésze, Mészáros Tamás a tavalyi nagy sikerű Megfigyelt művészet kiállítás kutatásai közben bukkant rá “Joó János” és “Szabó Gáspár” fedőnevű ügynökök jelentései között a bevezetőben már említett kiállítászárás sztorijára. A jelentésekből kiviláglik, hogy a művésztársak, Fejér Csaba és Németh József mélységes felháborodásuknak adtak hangot, hogy a későbbi Tornyai-plakettes és Munkácsy-díjas Hézső első egyébként se túl hosszú időtartamú kiállítását megrövidítették. A Tornyai-múzeum legendás igazgatója, Dömötör János még Moszkvával is beszélt az ügyben, mindhiába. A két művész éles hangon elítélte a pártbizottság “partizánakcióját”, sőt Németh József kijelentette, hogy azért hozták vissza a szovjet határról Martirosz Szárján kiállítását a pártfunkcionáriusok, hogy jófiúnak tűnjenek a magasabb rangú elvtársak szemében. A jelentésekből az is kiderült, hogy alig voltak – művész pedig egy sem – a megnyitón, pedig Vásárhelyen minden kiállítás kiemelt eseménynek számít(ott). Az ügynöknek az volt az érzése, hogy tüntetőleg maradtak el az emberek.

Az Emlékpont legújabb, Hézső Ferenc munkássága előtt tisztelgő időszaki kiállításán a falakra került néhány, az idő előtt bezárt kiállítatáson is szerepelt műve a 75 éves festőművésznek. Hézső 1962-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdettől fogva tagja volt a Vásárhelyi Művésztelepnek. 1966 és 1975 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított 1975 és 2005 között, melynek két évtizeden át tanszékvezetője is volt. Művészete a vásárhelyi és az alföldi népélet iránt elkötelezett. Tiszteli a helyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. A pusztulásra ítélt tanyavilágot, a külső kényszerek hatására megváltozott tanyai életformát újszerűen jeleníti meg. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, mellyel – saját elmondása szerint – “pofán akarja vágni” képei nézőit. Munkásságát több díjjal, többek között Tornyai-plakettel és Munkácsy-díjjal is elismerték. (Forrás: Port.hu)

  .

Eifert János: ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

Szentes, Tokácsli Galéria, 2018. december 1 – 22.

Megnyitó: 2018. december 1. 15:00 óra, Megnyitja: Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, Közreműködik: Takács Gabriella – fuvola

A fotóművész a kiállítás-megnyitót digiráma-vetítéssel zárja.

A kiállítás megtekinthető a Tokácsli Galériában (6600 Szentes, Kossuth tér 5. I. emelet) december 22-ig, keddtől péntekig 9-13 és 15-17 óráig, szombaton 9-13 óráig.

 „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

.

.

.  

.

.

. .

.

. 

.

 Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

233 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA), és az EXCELLENCE (EPSA) díj tulajdonosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Eifert János: NAGY KÉPEK

Újpest Galéria, 2018. október 24 – november 10.

Megnyitó: 2018. október 24-én (szerdán) 18:00 órakor

Helyszín: Polgár Centrum – Új Galéria (1042 Budapest, Árpád út 66.)

Öt évtized anyagából válogatva Eifert János nagy képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok is, amelyek méreteiben is igazán nagynak számítanak, hiszen lesz köztük tíz méter hosszú vászonkép is. Persze a művészi érték nem hosszmértékkel és statisztikai adatokkal mérhető…

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

EIFERT 75 – apróbetűs rész:

Eifert János, az idén 75 éves fotóművész egy éven át tartó, 75 eseményből álló program keretében ad számot fotóművészeti, szakmai, közéleti, előadói és tanári tevékenységéről. Ennek keretében önálló és csoportos kiállításokat, workshopokat, mesterkurzusokat, kiállítás-megnyitókat, könyvbemutatókat, szakmai-művészi eseményeket, nemzetközi fotó-szalonokon, fotópályázatokon és kiállításokon való részvételt és különböző „meglepi” programokat kínál a művészet iránt érdeklődő közönségének. Az esemény-sorozat egy decemberről januárra áthúzódó kiállítással már a múlt év végén elkezdődött ˜ Eifert János „ARS POETICA” c. kiállítását Nagyváradon, a Vár Galériában mutatta be, és onnan vándorolt tovább Berettyóújfaluba, hogy január 17-étől a Bihar Vármegye Galériában is látható legyen ˜ A Reformáció Emlékbizottság a reformáció 500 éves jubileumára két fotópályázatot hirdetett meg. E pályázatok kiváló alkotásait rendezte egybe és egészítette ki Eifert János fotóművész “A megújulás lendülete” címmel egy olyan vándorkiállítás formájában, amelynek 19. kiállítása, január 19-én Budapesten, a Kőrösi Galériában került bemutatásra ˜ 2018. januárjában a “Singapore digiRAP International Photography Circuit 2018” nemzetközi pályázaton 18 elfogadás mellett kilenc díjjal (DIPC Merit Award, DIPC Bronze Medal, DIPC Silvcer Medal, PhotoVivo Gold Medal, APAS Gold Medal, stb.) ismerik el képeit ˜ Január 23-án, a Bethlen Galériában kerül bemutatásra a „Kalaznói repülés” c. csoportos kiállítás, amelynek képei az általa vezetett tánc-workshopon készültek ˜ 2018. februárjában, a „2nd Circular Exhibition of Photography NEW YEAR CIRCUIT 2018″ nemzetközi pályázaton 16 elfogadás mellett a Haldokló sellők / Dying mermaids c. képét díjazzák (Salon Silver Medal) ˜ A “2018 China Huangbai Mountain International Photography Special Theme Exhibition” nemzetközi szalonon, amelyre a világ 95 országából több, mint 5000 fotográfus 160.000 képet küldött,  a hat elfogadás és egy díj – A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (FIAP Silver Medal) – jelentős sikernek számít ˜ Február 6-án Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Fesztivál fotóinak zsűrizése, Varga Ferenc igazgató-helyettes, művészeti vezető társaságában ˜ 2018. márciusában a “GIP – German International DVF Photocup” 16 elfogadást, és négy díjat jelentet számára: A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (PSA Gold Medal), A játék folytatódik / The game continues (GHM), Csacsifogat / Donkey Driving  (GIP) ˜ Április 21-én SZÍNE – JAVA címmel a Biatorbágyi Fotóklub kiállítását nyitotta meg, a Juhász Ferenc Művelődési Központban ˜ 2018. márciusában a “3r CIRCUITO IBÉRICO DE FOTOGRAFIA, Spain” nemzetközi pályázaton 25 elfogadás mellett, három díjjal ismerik el képeit: Tánc tanulmány / Dance Study (Gold Medal AFGU), Fekete planéták / Black Planets (Gold Medal FCP), Akt sorozat-tanulmány / Nude series Study (Opts special award: Antequera Dolmen Trophy) ˜ Március 4-én, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában, Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész kiállítását nyitotta meg ˜ Március 25-én, Erdélyben, a nagykárolyi Károlyi-kastélyban megrendezte és megnyitotta „A megújulás lendülete” c. kiállítást, amelyet a Reformáció 500 emlékév szellemében, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázatok legjobb képeiből állított össze. ˜ Március 29-én dr. Tóth-Piusz István, a 2017. évi XXXIII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat nyertesének bemutatkozó kiállítását nyitotta meg a Budapesti Művelődési Központ galériájában ˜ 2018. áprilisában a “DIGITALNA FOTO ARHIVA CIRCUIT 2018, Croatia” nemzetközi pályázaton 30 elfogadás mellett két díjat is szerez: Szimetrikus gesztusok / Symmetric gestures (Salon Honorable Mention). A “Cheltenham International Salon of Photography 2018, England” öt elfogadás, két díj: Akt-sorozat tanulmány 2 / Nude Series Study 2(PSA Honourable Mention: Judge’s choice – Ian Ledgard), A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality (GPU Ribbon) ˜ A “Trierenberg Super Circuit 2018, Germany” elnevezésű, a világ legnagyobb fotópályázatának és kiállításának számító szalonon 41 elfogadást kapott. A kiállítás katalógusában, valamint a világ legjobb fotográfusait mintegy 2500 képpel bemutató reprezentatív albumban A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality című képével szerepel ˜ Ezt követően a budapesti Stefánia Galériában, április 4-én nyílt meg „EIFERT 75” címmel a munkásságának keresztmetszetét bemutató kiállítása, amelyet Ertl Péter a Nemzeti Táncszínház igazgatója nyitott meg ˜ Április 12-én Budapesten, az M Galériában nyílt meg a „Szerelmem, a Tánc!” c. tárlata, amelyet dr. Lőrinc Katalin Harangozó-díjas táncművész, egyetemi tanár nyitott meg, közreműködtek a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatói ˜ Április 16-án Baán Katalin „Képi gondolatok a Zsoltárok Könyvéből” c. kiállítását nyitotta meg Budapesten, az OtpBank Galériában ˜ Április 17-én Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítását nyitotta meg ˜ 2018.májusában a “VICTORIA CIRCUIT 2018, India” nemzetközi pályázaton 20 elfogadás mellett, az Akt sorozat-tanulmány 2 / Nude series Study c. képével három díjat nyer (VICTORIA Ribbon) ˜ Május 2-án a Fedél Nélkül pályázatának az Év Alkotása díjátadó ünnepsége az Eötvös10-ben. A zsűri tagjai: Fekete András a zsűri elnöke, Szász Lilla fotóművész, Tóth Krisztina író, költő, Cserna-Szabó András író, Eifert János fotóművész, Nyáry Krisztián író ˜ Május 6-án Sárváron a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében a „Visszapillantás (1968-2018)” c. kiállítását Kondor János festőművész rendezte, és Benkő Sándor MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg ˜ 2018. május 7. A Budapesti Komplex SZC Kézművesipari Szakgimnáziuma tanulóinak fotóit zsűrizi, amelyek az Ifjú Alkotók Kiállításán kerülnek bemutatásra a Budapest ArtBrut Galériában. Az ünnepélyes megnyitón és díjátadó ünnepségen az Eifert János által felajánlott különdíjat a művész személyesen adta át. ˜ Május 7-én Budapesten, az OtpBank Galériájában a „Kína, Selyemút – Marco Polo nyomdokain” c. kiállítását dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg. ˜ Május 8-án Budapesten, a Benczúr Galériában az Ad Hoc Budapest Fotográfiai Műhely „Hommage á Eifert János” c. kiállításával tisztelgett a művésznek ˜ Zsűrizés: A Napút folyóirat online-kiadása által meghirdetett Mátyás király fotópályázat értékelése Fucskó Miklós újságíró, lap- és könyvszerkesztő és Tóth Csilla Ilona fényképész társaságában ˜ Május 15-én, a Bethlen Galériában nyílt a „3T” (Tánc/Test/Természet), Turczi István költő köszöntő szavaival kísérve ˜ Május 17-én Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösségi Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ Május 18-20. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Pécsen, a Mecseki Fotóklub Galériájában május 22-től augusztus 30-ig látható a Hármasképek / Triptichons c. kiállítása ˜ Május 25-én az esztergomi Rondella Galériában Olasz Ágival közösen mutatják be „Bali, az Istenek szigete” c. kiállításukat ˜ Június 13-án Budapesten, a Virág Benedek Ház új galériájában egyik tanítványának, Csörögi Dórának a Vannak tájak legbelül c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 22-én Budapesten, az Eötvös10 Galériában másik tanítványának, Roszkos Jánosnak A BIKA ÉS A SZŰZ c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 25-26-án Horváth Imrével, a MAFOSZ elnökével és Laki Zoltán ismert természetfotóssal együtt zsűrizi a DaDalia Galéria második természetfotó pályázatának anyagát, amelynek legjobb képeiből július 7-én nyílik kiállítás a Mártélyi Faluházban. A DaDalia Galéria kiállítását természetesen Eifert János nyitotta meg, aki a megnyitó után tárlatvezetésen értékelte a kiállított fotókat ˜ Július 11-én a PSA (Amerikai Fotográfiai Társaság) Öt csillagos kiállítóművészként ismeri el a Color Class kategóriában, ami a nemzetközi pályázatokon történt 96 különböző című színes fotója 288 elfogadását jelenti  ˜ Június 29 – július 1. között vezeti a „Visszahozzuk a természetet 9.0”, természetesen Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Július 12-én Tabajdon, a Senior Alkotótáborban tart előadást öt évtizedes fotográfiai munkásságáról ˜ 2018. július 25-én a 12. SZÉLRÓZSA Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó keretében, a büki Művelődési Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ A Vojvodina Fotoklub felkérésére a Photo Festival “Days of Nude Photography” Novi Sad, 2018. július 27-29. között megrendezett esemény mentora. Előadása és AKTFOTOGRÁFIA c. könyvének bemutatója mellett a workshop egyik vezetője ˜ Augusztus 1-én értesítést kap az Amerikai Fotográfiai Társaságtól (PSA), Gerry Emmerich ROPA igazgatótól, hogy jogosult a PROFICIENSY (PPSA) elismerésre, amelyet nemzetközi fotópályázatokon szerzett 288 elfogadás alapján kapott meg ˜ Augusztus 2-5. között megrendezett I. Dél-Alföldi Fotóművészeti Alkotótábor egyik előadója, művészeti vezetője ˜  Augusztus 25-én fotó-túrát vezet a Dunán a P. HOWARD vontatóhajóval,  Dömötör László költő, képzőművész, performer közreműködésével ˜ Szeptember 4-én, a Budapeti Művelődési Központ galériájában a Kőbányai Fotóklub kiállítását nyitja meg ˜  Szeptember 7 – október 31. között látható a „Pars pro toto | XXI. Esztergomi Fotográfiai Biennálé” kiállítása az Esztergomi Vármúzeum Rondella galériájában, ahol  ˜ 2018. szeptember 12 – 24. között, TEST A LELKE MINDENNEK címmel a Fészek Galéria mutatja be kiállítását, amelyet Jerger Krisztina művészettörténész rendez, és Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő nyit meg. Közreműködik: Lőrinc Katalin Harangozó Gyula-díjas táncművész ˜ Szeptember 20. „Művészi pillanatok 1.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására ˜ Szeptember 24. „Művészi pillanatok 2.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására Szeptember 25-29. között fotós-túrát vezet Nápolyba és Caprira, a a La passione Italiana megbízásából. Téma: Street photography ˜ Október 11-25. között három képével részt vesz a Blitz Galéria „Magyar fotográfia 1930-2018” című aukciós kiállításán ˜ Október 9. – Indul a sorozata mesterkurzusán „Kreatív Photoshop” címmel ˜ Október 10. – A Tánc/Test/Mozdulat-fényképezésről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ Október 12. – A 34. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának zsűrizése a BMK-ban ˜ Október 20. és 25. – Akt workshop a Fészek Fotó Stúdióban ˜ NAGY KÉPEK / GREAT PICTURES c. kiállítása az Újpest Galériában október 24 – november 4. között látható  ˜ Október 26-28. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ November 1-4. között  Szardíniában vezet fotó-túrát, a La passione Italiana megbízásából ˜  Életműkiállítását november 15-étől láthatják majd a Kondor Béla Közösségi Ház galériájában Szentesen, az Ifjúsági Házban november 26-án nyílik kiállítása ˜ November 17-én „Mester és tanítványai – Eifert János mesterkurzusának kiállítása” nyílik a Bethlen Galériában. Megnyitja: Csörögi Dóra AFIAP fotóművész ˜ November 21. – A diaporáma készítéséről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ November 30. Előadást tart a 60+ Fotókör meghívására ˜ A budapesti Artphoto Galériával még nincs fixálva az időpont, olaszországi kiállítása, amelyet Szilasi Alex zongoraművész, kulturális nagykövet és Gabriele Accornero művészeti menedzser szervez, valószínű, hogy átcsúszik a jövő évre. ˜ Szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban tervezett kiállítása elképzelhető, hogy szintén jövő évi program lesz. ˜ További hazai és külföldi kiállításait, előadásait és workshopjait nem érdemes tovább sorolni, hiszen még folynak az egyeztetések. ˜ Közben persze előadásait, tárlatvezetéseit, mesterkurzusait, kiállításait, megjelenéseit és szakmai munkáját élvezhetjük majd, hiszen az eseménysorozat nemcsak az év végéig, hanem azon túl is folytatódik ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜

VÁSÁRHELYI HÍREK, 2018. JANUÁR 21. vasárnap

http://www.vasarhelyihirek.hu/egyensulyozas_a_valodi_es_a_kepzelet_peremen

Egyensúlyozás a valódi és a képzelet peremén

2018. január 21., vasárnap

Eifert János ARS POETICA – A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból című kiállítása nyílt január 21-én a Bihar Vármegye Képgalériában. A kiállítást a vásárhelyi Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg.

A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-tárlatát 2013 nyarán láthattuk az Alföldi Galériában. Ezúttal Berettyóújfalu képgalériája ad otthont fotóinak.

Eifert János szakmájának, művészetének egyik legismertebb magyarországi képviselője, a világ több mint 40 országában fényképezett már, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.

Munkássága nem rendezhető egységes stíluskategóriákba, inkább sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező fotóművészként említhetjük. Ismertségét leginkább tánc-, akt- és alkalmazott fotói, valamint természetképei alapozták meg. Képeivel ezernyi díjat, nagydíjat és különdíjat érdemelt ki.

222 önálló kiállítása volt, ezernél több csoportos kiállításon szerepelt világszerte. Eifert János ARS POETICA című kiállítása életművének összefoglalója, bemutatván különböző stíluskorszakait, kísérletezésének eredményeit, illetve azokat a műveket, amelyek bejárták a világot, és ma is klasszikus értékként jelennek meg.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ meg­ismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni-látni-láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész.

VH

Eifert János kiállítása ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból

Bihar Vármegye Képgaléria, Berettyóújfalu, 2018. január 21 – február 21.

A kiállítást Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg: „Eifert Jánost Hódmezővásárhelyről Budapestre szólította a néptánc iránti érdeklődése.1960-77 között teljes odaadással táncolt a Honvéd Együttesben. A hazai és külföldi turnékon kezdett saját örömére fotózni. Ez az érdeklődése tovább vitte egy új hívatás felé. 1977-ben Lobogó, majd 1978 és 1988 között a Búvár című lapnál hivatásos fotóriporterként dolgozott, majd további szerkesztőségek munkatársa volt. Nemcsak képriportjait, hanem ezzel párhuzamosan írásait is közlik a hazai és külföldi újságokban, szakfolyóiratokban. Könyvekben, interneten számtalan fotóalbumban és katalógusban ír és szerepel. Kiállításokat nyit, tovább képzéseket vezet, előadásokat tart.

Szakmai-művészi tevékenysége széleskörű, autodidakta módon elsajátított tudása magas színvonalú és nagy teljesítményekre teszi képessé. Alapvetően kísérletező és kreatív alkat, a legkülönbözőbb technikákat és esztétikai alkotóelemeket mozgósítva képes a legösszetettebb mondanivalóját is érzékletesen és érthetően megjeleníti.  Korai munkásságának legjelentősebb fotói fekete-fehér klasszikus fotó-technikával készülnek, melynek egyik fő témája érthetően a tánc volt. Marcel Marceau francia pantomim művészt megörökítő sorozata 1968-ban készült, a Tánc és Cirkusz c. képei 1971-ben. A Kertész keze és a Nyáj – szintén fekete-fehérben – 1978-as keltezésűek. Közben fokozatosan áttér a színes technika használatára, külföldi utazásai során Európában, Ázsiában és Amerikában készült felvételei már színesben is elkészülnek. Az Indiai iskolában (Kalkutta, 1974), Iraki asszonyok (Bagdad, 1975), Brooklyn Bridge (New York, 1977), Fák temploma (Versailles, 1984), A Yountai Mountains álmomban (2006) karakteres alkotások fekete-fehérben és színesben egyaránt, amelyek külön kiállításokon – India és a Közel-Kelet; Manhattan; Kína, Selymút – szinte vezérmotívumként szerepelnek. Néhány képet láthatunk a Tűztánc (1991), ÚjraKépek / RecycledPictures (1991), Képnovellák / Nuvele în imagini (2003), Hármasképek / Triptichons (2010)  c. sorozataiból, amelyek a művész formai és technikai újításának különösen értékes darabjait fémjelzik és jellemzőjük még, hogy világszerte 40 országban kerültek bemutatásra. Ugyanúgy, mint a Lőrinc Kati  Katával / Dancer with his child (1996), Sakk-Matt / Chess-Matt (1992-2006), Tánc-Test-Tanulmány / Dance-Body-Study (2009), Geometria / Geometry (2013), Időutazás / Disambiguation (2012-2016), és az Akt sorozat-tanulmány / Nude series Study (2014). Ezért is szerepelnek a címek nemcsak magyarul, hanem angolul, illetve a bemutató ország nyelvén is. Mint már említettem, ez a kiállítás, amit Önök most láthatnak, Eifert János 222. önálló kiállítása, csoportos kiállításainak száma pedig több-ezerre tehető.

A szakmai oktatásban teljes mellbedobással tevékenykedik, mesterkurzusai mellett a hazai és külföldi iskolák, workshopok és szemináriumok vendég-tanára, előadója (Magyar Táncművészeti Főiskola; Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola; Szókratész Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola; 1. Werkschule für Fotografie, Soltau; Höhere Graphische Bundes- Lehr- und Versuchstanstallt, Wien; BodyArt, Bayreuth; Új Bolgár Egyetem, Szófia). Mind e mellett írásai és könyvei fémjelzik szakmai munkásságát és a szakmája iránti elkötelezettségét. Széttekintve láthatjuk az itt jelenlévő kiállítás anyagát, amely szorosan kapcsolódik fentebb jelzett teljesítményéhez.

Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán 1962-ben, miután az államvizsgára készültem, szakdolgozati témát választottam, ami azt próbálta megcélozni és kibontani, hogy milyen lehetséges perspektíva előtt áll a képzőművészet irányultsága a huszadik század vége felé, illetve a huszonegyedik században. Ennek több mint ötven éve és akkor renitensnek tűnő következtetésre jutottam. Állítottam, hogy az évezredeken átívelő trend a képzőművészetben, amit eddig elfogadtunk és megszoktunk lényegesen megváltozik és átalakul. Valami új lesz, ami a helyébe lép. Felvetődik a kérdés, mi lesz az az új technika, ami a jelenlegi helyzetet módosítja és felváltja? Ez nem lehet más, mint a fényírással leképezhető vizuális ábrázolás, ahogy a köznapi értelemben ismert fotográfia.

Dr. Végvári Lajos professzor, aki a bírálóm volt, kétkedve fogadta ezt a jövendölést és türelemre intett, mert ő bízott az előző évszázadokban kialakult stílus irányzatok lassú változásában. Végül fönntartással a dolgozatomat és elképzelésemet így is elfogadták. Végül kinek lett igaza? Kérem, tekintsenek körül itt a lévő kiállítási térben, és tegyék mérlegre, ítéleteiket. Íme, Eifert János alkotói munkássága nagyszerű és egyben látványos példa arra, hogy hogyan nyílt ki és szökött szárba az egész világon ez a vizuális közlési mód, mint nélkülözhetetlen információs csatorna a mindennapjainkban. Ha az időben visszatekintünk, közismert fizikai jelenség volt a camera obscura. Ez egy kis sötét doboz piciny lyukkal az oldalán, amely a beáramló fény hatására fordított képet vetített az előtte lévő jelenségről. Az 1830-as évektől Európában a gyorsuló technikai változások, valamint az életviszonyok módosulásaival ismét a figyelem középpontjába került ez a sajátos szerkezet. Párizsban főként a portré festészettel foglalkozó iparosok kezdik tevékenységüket a camera obscura felhasználásával gyorsítani. A technikai lehetőségek fejlődésével az exponálást elősegítő zárszerkezet létrejöttével egyre profibb módon lesznek képesek családokról, férfiakról és nőkről készült képeket fekete-fehér fotóként elkészíteni. Az újdonságok és az információ iránti igény gyorsulásával nemsokára további lépésként megjelenik a mozgókép iránti igény is és a celluloid szalag alkalmazásával a századfordulón terepet kap a mozgókép, vagyis a filmvetítés. A gyáripar fejlődésével a tömeggyártás következtében bárki számára hozzáférhetővé válnak a könnyen kezelhető fényképezőgépek és elfogadott szokássá válik polgári körökben a családi emlékképek készítésének a gyakorlata. Ennél fontosabb szerepet kapott, ezzel párhuzamosan már a napi sajtóban a reklám, a tudósítás és információ bővülésével az a társadalmi igény, amely azóta csak bővül, és egyre szélesedik. A második világháború után az elektronikus technikai vívmányok bővülésével megkezdődött a televíziózás s ezután jönnek a digitális technikával bíró készülékek. Ma már tovább gazdagítja a lehetőséget az internet és az okos telefonok.

Ebben a lélegzetelállító folyamatban természetesen keressük, hogy hol és miként lelhető fel az alkotó személyisége. A technikai apparátus csupán eszköz, amely alkalmas a gondolat, tartalom vagy belső érzelmi sugárzás közvetítésére, kifejezésére. Kérdés: miként érhető tetten egy önálló szuverén személyiség viszonya ahhoz a jelenség világhoz, amelyben vele mi is együtt élünk? Elsődlegesen a külső optikailag leképezhető jelenségekről tudunk számot adni ezért csupán azt a személyt tudjuk a művész jelzővel illetni, aki ebből a jelenségvilágból olyan sajátos összefüggéseket tud felmutatni, ami a hagyományos képzőművészet képi kifejezés törvényszerűségeire alapozva képes újra fogalmazni a saját nyelvére átírt képi világot. Itt dől el, hogy ebben a töménytelen mennyiségű és reánk zúduló vizuális üzenetben kinek szavazhatunk bizodalmat arra, hogy őt művésznek tekintsük. Ezt a teljesítményt nem adják ingyen, nagyon sok komolystúdium szükségeltetik. A hetvenes években a szegedi amatőr fotó Klub felkérésére továbbképzés formájában folytattunk beszélgetéseket. Számba vettük az alábbi problémákat: Hangsúly, ritmus, harmónia, aranymetszés szimmetria stb. és kitértünk az esztétikai értékek ítéleteinek módszertanára. A fotósok önmaguk vallották végül, a kurzus befejeztével, hogy úgy érzik megváltozott a felelősségük, akkor, amikor már kézbe veszik az ügyes eszközeiket, gépeiket és kezdenek kiválasztani egy kép projektet.

Térjünk vissza a jelenlegi kiállító Eifert János kedves barátom munkásságának szemlélésére. Vegyük figyelembe, mi az a különös varázs, ami őt rabul ejti és számunkra is közvetíteni tudja. Kétség kívül az emberi figura, amely a legteljesebb hangsúllyal van jelen, ezen belül is különös hangsúllyal kap szerepet a tánc, amely maga tér, mozgás és a ritmus. Az akt, amely a harmónia a finom ívek kifejezésére alkalmas jelenség. Továbbá azok a képi kísérletek, melyekben a tér-idő síkok egymásra csúszásával rendkívül izgalmas asszociációkat keltenek bennünk nézőkben. Feltörve a hagyományos formákat a sajátos fényviszonyokkal és a színek tudatos kezelésével különös költészetet, olykor lírai világot képes teremteni. Munkásságát ismerve szép számmal találhatunk képein szimbolikus tartalmú, mély gondolatiságot kifejező szűkszavú képi ábrázolásokat. A külföldi utazásaiból származó izgalmas táji és életképi pillanatokat tolmácsoló reflexiókat. A Facebookon szörfözve szinte rendszeresen látom, amint performanszokat rendez emberi figurák és tárgyias elemek, drapériák egybekapcsolásával, melyet tanítványai közreműködésével dokumentál.

Kétségtelenül Eifert János munkássága csak nehezen foglalható bele egy szűk stílusrendszerbe, de ez számára egyben előnyt is jelent. Ez bizonyíték, hogy önálló szuveréngondolkodó és tudatosan alkotó ember. Munkásságán keresztül sikerült megismerkednünk egy szimpatikus, nagy fantáziával rendelkező emberrel. Azt kívánom, hogy ez az aktív életszakasza változatlanul folytatódjon. Most, hogy itt van a művész személyesen, ha gondolatuk támad, vagy gondjuk a képek megszemlélése után, bátran tegyenek fel kérdéseket az alkotónak.

A kiállítást megnyitom.”

Hézső Ferenc

Fotók: Halics Szófia (Berettyó Rádió), Kocsis Csaba, Lisztes Éva és Eifert János felvételei

A Magyar Kultúra Napja alkalmából

a Nadányi Zoltán Művelődési Ház tisztelettel meghívja Önt és barátait 2018. január 21-én, vasárnap 17 órára

Eifert János ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból

című kiállításának megnyitójára.

A kiállítást megnyitja HÉZSŐ FERENC Munkácsy-díjas festőművész

Közreműködik: Sándor Zeréndné nyugalmazott pedagógus

Helyszín: Bihar Vármegye Képgaléria (Berettyóújfalu, Bajcsy-Zs. u. 27.)

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

“Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” /Szabó Magda/

Almási István megdöbbentő halálhíre kapcsán mit is mondhatnék? Mit lehet mondani?

Szinte apámként szerettem, a protokoll találkozások mellett (közben) mindig találtunk lehetőséget emberi szót váltani. Zenében, táncban, művészeti kérdésekben, szülővárosom hétköznapi dolgaiban, személyes életünk privát történéseiben, kapcsolatunk baráti-emberi viszonylataiban „egy húron” pendültünk. Néha bizalmas kérdésekben atyai tanácsokat adott, de nem kivételezett senkivel, csak a szeretet okán tett különbséget. Unokájáról – például annak zenei fogékonyságáról – többet tudtam, mint ellenfelei cselszövéseiről. Azokat egy-két élcelődő megjegyzéssel egyszerűen átugorta, pedig mindent komolyan vett, és a jogos kritikákat megszívlelve változtatni is volt képes. Egyedül a humorban nem ismert tréfát: vele még viccelni, tréfálkozni is lehetett, hiszen szerette az embereket jókedvre hangolni, olykor halálosan komoly kérdésekben humorral meggyőzni vitapartnereit. Ahogy mondom, tudott nevetni, nemcsak halálosan komoly beszédeket tartani. Beszédeit viszont mindig felolvasta, mert nem akart a pillanat hevében fontos mondatokat téveszteni, neveket pontatlanul, illetlenül említeni, önérzetet, becsületet sérteni. Embersége, derűje örökre velem marad, és az a számtalan emlék, beszélgetés, amelyek találkozásainkhoz köthetők, feledhetetlenek számomra. Legtöbbször valamilyen kulturális, művészeti eseményen – kiállításon, rendezvényen, városi ünnepen, megemlékezésen, díjátadón – futottunk össze. A Vásárhelyről elszármazottak találkozója, életmű-kiállításom megnyitója az Alföldi Galériában, portréfilmem forgatása, a Hódmezővásárhely Díszpolgára cím átadása, Hézső Ferenc, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek kiállításainak megnyitói, a Vásárhelyi Őszi Tárlat az Alföldi Galériában, mesterműveim (legjobb fotóim) adományozása szülővárosomnak, Lucien Hervé és Rodolf Hervé emlékkiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában,  Koszta József (1861-1949) gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban, az általam alapított (ötletelt) Vásárhelyi Fotószimpózium munkája, kiállításainak megnyitói, Képírás – Fotóakadémia c. könyvem bemutatója, a Magyar Örökség Díj díjátadó ünnepsége a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, stb. mellett olykor egy-egy közös ebédre, baráti beszélgetésre is kerítettünk alkalmat. Ezekről az alkalmakról többnyire – jók-rosszak, ügyesek-ügyetlenek – fotók is készültek, amiket az Ő emlékének szentelve most közreadok. (Eifert János)

Promenad.hu, Eifert Kata Nóra, Walters Lili és archív felvételek

Életrajz: Almási István Eleken született 1944. július 12-én. 1968-ban kapott diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-ének-zene általános iskolai tanár, majd 1979-ben népművelő szakon. 1994-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtári rendszerszervező képesítést szerzett.

Előbb pedagógusként dolgozott, majd 1975-től a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központban volt népművelő, 1976-tól 1983-ig igazgatóként irányította az intézményt, ezt követően 17 éven át a Németh László Városi Könyvtárat vezette.

Zenészként a Molnár Dixieland Zenekarnak tagja, a Promenad Dixieland Zenekarnak alapítója és vezetője volt.

A közéletben is aktív szerepet vállalt, 1979-től az Előadóművészek Országos Szövetségének, 1983-tól a Magyar Könyvtárosok Országos Egyesületének tagja, alapítója a Németh László Társaságnak. A Kereszténydemokrata Néppárt tagja, 2003-tól 2016-ig a hódmezővásárhelyi szervezet elnöke.

1994-ben választották Hódmezővásárhelyen önkormányzati képviselőnek, 2000-től alpolgármesterként, 2012-től polgármesterként dolgozott a városért.

Munkáját számos díjjal ismerték el, 2010-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Almási Istvánnak.

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

Czene Márta festőművész, aki a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlaton Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíját és a Tornyai-plakettet nyerte el “Átjárás / Crossing”, “Hús / Meat” és “Korlát / Fence” című műveivel (Eifert János felvétele)

Eifert János felvételei

Talán nem helytelen döntés politikusokat meghívni egy tárlatra, hiszen a mi szakmánk is művészet; különbség, hogy a politika a lehetséges művészete, a képzőművészet inkább a lehetetlené – mondta Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Vásárhelyen, a 60. Őszi Tárlat megnyitóján az Alföldi Galériában. Felidézte: nemrég járt Vásárhelyen. “Valakit kölcsönkértem innen a városházáról. Ne féljenek, nem azért jöttem, hogy visszaadjam” – utalt arra, hogy tavaly elkérte a helyiektől polgármesterüket, Lázár Jánost.

– Szeretek Vásárhelyre jönni, szép város. Az idegen is megérzi, hogy itt egy sajátságos mélysége van az életnek. Tekintélyes épületek, karakteres emberek, a komolyan vett munka jelei mindenfelé. Vásárhely egyedülálló kulturális teljesítményét ma már bármelyik európai város megirigyelhetné – folytatta Orbán. Hozzátette: az elmúlt években a gazdasági válság ellenére évről évre több erő, figyelem, pénz jut a kultúrára – jövőre az idei évhez képest 17 milliárd forinttal több. Múzeumi kiállítások felújítására, újak létrehozására 2013-ban 300 millió forint áll rendelkezésre.

– Láttam Nagy Imre igazgató úr arcán a kétségbeesést, hogy ennyi politikus, állami vezető rombolja és rontja az általa szervezett tárlat minőségét – jegyezte meg mosolyogva Lázár János országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár.

– Reménynek és biztonságnak vegyék a művészek ezt, szükség van a munkájukra. A kényes ízlésű zsűri sokakat ítélt arra, hogy nem jelenteti meg a műveiket, de bőven vannak európai szintű versenyképes alkotások. Főhajtás, elismerés, köszönet a művészeknek, hogy megtisztelték alkotásaikkal Vásárhelyt, és 60 éve megtartják szokásukat – állapította meg Lázár János.

Az elmúlt 60 évben mintegy 1000 alkotó 15 ezer munkáját állították ki – osztotta meg Almási István vásárhelyi polgármester. Az Őszi Tárlat kiemelt szerepe tölt be a város életében. Az idén bemutatkozók közel fele 40 évnél fiatalabb – tette hozzá a városvezető. Czene Márta budapesti, 31 éves festőművész kapta a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet, amelyet Orbán Viktor és Almási István adott át az alkotónak. A Tornyai-plakettel a legsikeresebbnek ítélt művész munkásságát ismerik el, amellyel a hazai kiállítások között a legmagasabb összegű, nettó egymillió forintos jutalom jár. A tárlaton összesen 21 elismerést osztottak ki.

Dr. Nagy Imre igazgató bemutatja a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat anyagát Orbán Viktor miniszterelnöknek (Photo: Eifert János)

Díjak és díjazottak:

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíja és a Tornyai-plakett

Czene Márta festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város és a Magyar Művészeti Akadémia által közösen alapított Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíj

Jagicza Patrícia Linda festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Endre Béla-díj

Kondor Attila festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Galyasi Miklós-díj

Szabó Ábel festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Fiatal Festők Nívódíja

Kovács Kitti festőművész

Magyar Művészeti Akadémia díja

Felházi Ágnes festőművész

Emberi Erőforrások Minisztériumának díja

Papageorgiu Andrea festőművész

Emberi Erőforrások Minisztériumának díja

Kotormán Norbert szobrászművész

Csongrád Megyei Önkormányzat díja

Incze Mózes festőművész

Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány díja

Bodor Zoltán festőművész

Dr. Horváth Ügyvédi Iroda díja

Kovács Lehel festőművész

Kurucz D. István festőművész Emlékére díj

Garamvölgyi Béla festőművész

SV-2010 Kft. díja

Nagámi szobrászművész

Hód-Mezőgazda Zrt. díja

Surman Viktor festőművész

Hódagro ZRt. díja

Szurcsik József képzőművész

Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat díja

Csáki Róbert festőművész

Sárkány sport-, játék-, ajándékbolt díja

Lőrinc Tamás festőművész

Bandula Kisvendéglő díja

Pethő Anikó festőművész

Farkas Folk Bt. díja

Balázs Imre Barna festőművész

Simon Sándor vállalkozó által felajánlott munkajutalomban részesült

Bukor Tibor festőművész

Különdíj

Rékassy Csaba-díj

Donka Gergely grafikusművész

13:00 Az Alföld művészete című állandó képzőművészeti kiállítás megnyitója. Helyszín: Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.)
Köszöntő: Almási István polgármester, Megnyitó: Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Verset szaval: Császár Angela Érdemes művész, Jászai Mari-díjas színművész

Eifert János felvételei

Még éppen száraz lábbal érkeztek a látogatók a Tornyai-múzeumba, ahol a 10 éves fotószimpózium válogatott képeit tekinthették meg, távozni viszont már nem száraz lábbal távoztak. A termekben 223 fotót állítottak ki. Kószó Péter alpolgármester arról beszélt, a fotográfia a kerámia és a festészet mellett a leggyorsabban fejlődő művészet. Időközben kint jégeső zúdult a városra. Nagy Imre, a múzeum igazgatója meg is jegyzete: ennyire különleges napra nem számítottak. A hatalmas esővel nem bírtak a csatornák, a múzeum földszintjén is megjelent a víz. Úgy volt, hogy a gyerekeknek az udvaron tervezett rézkori sír „feltárását” is elmossa az eső, végül mégsem maradt el a program. (Délvilág)

     A Tornyai János Múzeumban Vásárhelyi pillanatok címmel kiállítás nyílik tíz év fotószimpóziumaiból; ismét megtekinthetik a látogatók az ország neves fotográfusainak felvételeit a várost övező tanyákról, a kerékpár(os)okról, a helyi mesterségekről. Ugyanitt sötétedéstől Museum on the Wall címmel zenés életképeket vetítenek a Tornyai-múzeum száz évéből. Láthatóak lesznek ellesett múzeumi pillanatok a raktárak titkos zugaiból, soha nem látott műtárgyak, a kiállítás-rendezések kulisszatitkai és emlékképek a múzeumtörténet nagyjairól. Az est folyamán “fordított” tárlatvezetésen mutatja be Sonkoly Tibor festőművész a fotószimpózium kiállítását, valamint a fotográfusok meglátásait hallhatják a résztvevők a folyton Úton lévő festő műveiről, Dozvald János fotóművész felvezetésében. Az Alföldi Galériában Eifert János a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője tart diaporáma-digiráma bemutatót és tárlatvezetést Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című kiállításában. (S. Faragó Gyöngyi)

   Eifert János felvételei

Szent Iván éji tűztánc – diaporáma bemutató és tárlatvezetés Eifert Jánostól (Nagy István, Katona Péter és Barabás Ferenc felvételei)

  Kedves Közönség! Hölgyeim és Uraim!

Megtisztelő és ugyanakkor zavarba ejtő a feladat, amire felkértek. Eifert János helye a magyar kortárs művészetben és az elmúlt ötven esztendő kiemelkedő munkáit bemutató retrospektív kiállítása talán műértőbb megnyitó személyt kívánt volna. Én ugyanis nem tanultam művészetet sem esztétikát, így nem ismerem a titkokat, amellyel a művész világokat varázsol elénk. Ezért nem vállalkozhatok elemzésre, még kevésbé értékelésre. Ehelyett szavaimat próbálom tisztelgő rendbe állítani, hogy méltóak legyenek ahhoz az emberi és művészi úthoz, amely ebből a városból indult, és amelynek kimagasló értékeit láthatjuk ezekben a termekben.

Elolvastam ugyanakkor eddigi életem során sok-sok szót és mondatot, amelyek valahol mind ugyanarra keresték a választ; mik is vagyunk, és miért vagyunk mi emberek, és miért van az emberi életnek az a sok, haszonra nem váltható fényűzése, mint a filozófia, a vers vagy a képzőművészet. Azaz miért vannak az emberiség ősi korától fogva még a mai napig is olyanok, mint Eifert János, akik – Nagy László gyönyörű szavait idézve –: művelik a csodát és nem magyarázzák, akik lángot lehelnek deres ágra, és felfeszülnek a szivárványra…

 Dömötör Mihály, Délmagyar.hu  és Eifert János felvételei

Ha van hitünk, hogy értelmezzük zsidó-keresztény mitológiánk jelképeit, elfogadhatóvá válik az a magyarázat, amely szerint az eredendő bűnnel megfosztattunk ugyan a halhatatlanságtól, de megkaptuk cserébe a teremtő értelmet és annak felelősségét. Így maradhattunk, Vörösmartyval szólva – ha csak röpke néhány évtizedre is – a föld és az ég fia.

 Talán itt kereshető a válasz az imént fölvetett miértre. Az ember teremtő hajlama ölt formát rajzban, képben, elrendezett szóban vagy éppen a tudomány titokfejtésében. Minden lelkünket megragadó képben, szóban, mozdulatban annak a bizonyos tiltott gyümölcsnek a keserédes ízét érezzük újra, és ez boldoggá tesz, mert eggyé tudunk válni a teremtett világ minden szépségével, és elborzaszt egyben, mert eszünkbe juttatja, hogy ennek ára az elmúlás.

„Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tükrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámul földet és eget;” – írja Vörösmarty létértelmező filozófiai drámájában.

A művészet a teremtés csodájának az analizátora és – részletekben ugyan – a teremtés csodájának reprodukciója. Nézzék meg Eifert János egyik korai fotóját; A kertész kezét! „Sártól, naptól, nehéz munkától kérges tenyerek, óvó sátorként fogják körül az elültetett életet.” – írja róla mély líraisággal Szenti Tibor, aki maga is sok-sok ilyen kezet szorított meg életében. Majd idézzék maguk elé Rodin plasztikáját, az Isten kezét, és a teremtés titkai feltárulnak a szemlélő előtt.

Még talán ebben a mai prózai korban sincs embertársunk, aki ne keresné a válaszokat ezekre a kérdésekre, vagy akit ne nyugtalanítanák létezésünk titkai. És vannak a művészek, akik – Platón gondolatmenetére utalva – kisebbet kortyoltak a felejtés folyójának vizéből, mielőtt lelkük a testükbe költözött, és ezért sok mindent megőriztek onnan túlról az ideák világából.

Eifert János egészen bizonyos, hogy éppen csak megízlelte ennek a folyónak a vizét. Ezért létezésének esszenciája a művészet. Pályáját táncművészként kezdte. A tánc a legősibb művészetek egyike, és egészen bizonyos, hogy átjárót jelent föld és ég között. Eszköze Isten teremtésének legnemesebbike, az emberi test, hiszen tudjuk, hogy az embert az Úr saját hasonlatosságára teremtette. A tánc ugyanakkor az idő és a tér művészete is. Innen vezetett azután útja a fotóművészethez, amely a tánccal szemben egy pillanatban rögzít teret, időt és mozdulatot. Művészi tehetségének és kreativitásának szolgálatába állította az új művészeti ág minden technikai lehetőségét. Mindig hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a művészi kép készítése nem technikai, hanem szellemi, gondolati, érzelmi folyamat, az jóval az exponálás pillanata előtt kezdődik, és utána ér véget.

Kivételes technikai tudását kezdettől fogva szívesen osztja meg másokkal. Munkásságának meghatározó része a tanítás. Képírás című kötete alapmunka minden a fotózás és a fotóművészet iránt érdeklődő fiatal számára. A szó valódi értelmében vett művésztanár. 2008-ban a vásárhelyi fotószimpóziumon iskolám diákjai számára is emlékezetes foglalkozást vezetett.

Ám tanít művészként is. Látni tanít. Nem nézni, illetve nemcsak nézni, hanem látni. Ahogyan írja egy helyen: „ A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”. A látás képessége az értelmes, álságoktól mentes emberi élet feltétele. A látás segít abban, hogy képesek legyünk újra arra, amire a gyermekkorukban képesek voltunk, éljük és érezzük a minket körülölelő világ szépségeit, hogy észrevegyük a rohanás közben ránk pillantó kutya tekintetében a szépséget és az értelmet. Vagy, ahogyan Nagy László írja Szent Ferenc-i tisztasággal:

„csodában élünk: az édes nyálat

fűszálak ablakká húzzák körénk

s ne félj a sorstól, ne félj a rongytól

gúnyánkat megtermi ránk a fény”

Akik látni tanítanak, élni tanítanak.

Ezzel a kiállítással köszöntjük Eifert Jánost, a vásárhelyről induló művészt. Bizonyára véletlen, hogy három kiemelkedő fotóművész (Plohn József, Elkán László és Eifert János) biográfiájának is vannak vásárhelyi kötődései. Jó lenne hinni, hogy ebben szerepe van az itteni ember sajátos világlátásának is. Kiss Lajos a vásárhelyi vásároknak a városba utazó falusi, tanyai emberek életében betöltött szerepéről írja: „a világpanorámákban, sztereoszkópban külországok tájait, őserdeit, nagyvárosainak díszes épületeit, különféle nevezetességeit, csaták, messinai földrengés okozta romokat nézegetve, a nép más világot látott, más életformát. Komolyan nézte azt, mást és többet jelentett neki, mint az olvasott embernek. Odahaza is el tudta mondani, milyen különös, furcsa dolgokat látott a komédiában. Tanulni mögy az embör a vásárba – mondogatták.”

A szülőváros indíttatásáról Eifert János így vall:

„Szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges. A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban.”

Hódmezővásárhely városa büszke arra, hogy művészetének egyik alkotóelemét, az emberséget adhatta útravalóul.

Eifert János, ahogyan a valódi művészek, szabad ember. Ezt jelzi, hogy pályája során 44 országban járt. E szabadság művészi lenyomatait ezen a kiállításon is láthatják. Útjainak azonban van egy állandó vonzáspontja, a szülőhaza. Ennek a hűségnek gyönyörű kifejezője a felhőkarcolók közé elhelyezett nagyiváni parasztház képe, amelynek pislákoló fényei minden magasból és minden távolból látszanak, akkor is (vagy éppen akkor igazán), ha az ember lehunyja a szemét.

Alkotó, teremtő és tanító munkájához az elkövetkező évtizedekre is kívánok sok erőt, örömet és sikert. És zárszóként megköszönöm neki, hogy munkásságával, személyiségével hitet ad nekünk ahhoz, amit John Lukács, az egyik legnagyobb élő magyar történész így fogalmazott meg: „Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat”.   Árva László

(Elhangzott Eifert János ARS POETICA – Ötven év fotográfiái című kiállításának megnyitóján, az Alföldi Galériában, Hódmezővásárhelyen, 2013. június 16-án, délben.)

 Sajtó:

http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/tancra_perdult_a_fotomuvesz/2337802/ 
http://www.vasarhelyihirek.hu/tancra_perdult_a_sajat_kiallitasanak_a_megnyitojan
http://www.vjm.hu/kultura/vagtato-kuvaszok/9507/
http://nol.hu/lap/tv/20130614-ahol_a_tanc_terem

http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/eifert-kiallitas_az_alfoldi_galeriaban/2337280/

http://promenad.hu/cikk/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol-129610
http://promenad.hu/cikk/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol-129637
http://kulturhod.info/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol/
http://www.szuperinfo.hu/hodmezovasarhely/szulovarosaban-nyilik-eletmutarlata-a-vasarhelyi-szuletesu-fotomuvesznek/2289353
http://szegedma.hu/hir/szeged/2013/06/otven-ev-fotografiai-eifert-janostol.html
http://promenad.hu/cikk/50-ev-jelenik-meg-elottunk-129712
http://www.vasarhelyihirek.hu/eszkoz_a_fenykep_- otven_ev_fotografiai_eifert_janostol
http://radio88.hu/fotokiallitas_nyilik_vasarhelyen
http://www.hodmezovasarhely.hu/cikkek/eifert-janos-alkotasaibol-nyilik-kiallitas-hodmezovasarhelyen-8770
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/06/12/16/Eifert_kiallitas_Hodmez_vasarhelyen_.aspx
http://szeged.hir24.hu/programok/2013/06/12/eifert-janos-munkai-hodmezovasarhelyen

Magyar Hírlap, 2008. augusztus 24., vasárnap

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/randevu_a_tisza_mellett.html#sthash.WREtBWuz.dpuf

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József (Fotó: Ráfi Dénes)

Randevú a Tisza mellett

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették.

A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” mártélyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között.

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Randevú a Tisza mellett  

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették. 
A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

(balról jobbra) Szenti Tibor, Hegedűs Endre, Németh Ágnes, Csete György, dr. Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

Eifert János dr. Gyulai József professzorral; Németh Ágnessel, Csete Györggyel, Csete Ildikóval; dr. Lázár János polgármesterrel

(Ráfi Dénes felvételei)

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” márté-lyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között. 
 
Tálas Veronika 

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Fejér Csaba festőművész emlékkiállítása Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban

A 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) festőművész, a vásárhelyi festőiskola kiemelkedő alakja előtt tiszteleg Hódmezővásárhely. A mintegy másfél száz alkotást felvonultató kiállítást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg augusztus 21-én, vasárnap 11 órakor a Tornyai János Múzeumban.

„Életem lényege a szabadság volt, és azt egy pillanatra sem veszítettem el” – vallotta az 1936-ban Karcagon született, de vásárhelyi családból származó, majd a dél-alföldi városban véglegesen letelepedő festőművész. Fejér Csaba 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. 1956 októberében főiskolásként a forradalom mellé állt; a Széna-térre, a híres Szabó bácsi osztagába került. November 4-én, amikor a szovjet tankok megtámadták a fővárost, Szabó bácsi elzavarta a „gyerekeket”. Iskolai tanulmányait követően erősen kötődött Hódmezővásárhelyhez (1965-től haláláig itt élt), az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez. “A Magyar Alföld hordozza a lelkivilágot. Azon a síkságon nekem kell megteremteni a motívumot. A vásárhelyiség abból áll, hogy az ország legjelentősebb festői itt valamiképpen jól érezték magukat” – fogalmazta meg művészi hitvallásában.

A vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként – akit életében szakmai részről inkább az elhallgattatás jellemzett ‑ fontos szerepet játszott a hatvanas-hetvenes években sorsfordulójához érkezett paraszti világ megörökítésében. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg. Fejér Csaba fél évszázados pályáját egy kettősség jellemezte: a közönség valósággal a mennyekbe emelete, műveit nemcsak a gyűjtők, hanem minden magára valamit adó vásárhelyi vásárolta. Az érdeklődők sorban álltak állványa előtt, és még félszáraz állapotban megvették képeit. A szakma azonban, főként a hetvenes évektől kezdve, kivetette magából. Mint „fekete bárányról” bűn volt írni és a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíján (1966) kívül más jelentős elismerésben nem részesült. „Tudták, hogy szidni sem lehet, mert úgyis forog a nevem, így kihúzták […] ahonnan csak lehetett. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal büszkébb, mintha megemlékeztek volna 2-3 sorban.” – jegyzete meg szakmai mellőzöttségéről egy interjúban.

A Fejér Csaba emlékkiállás vasárnap délelőtti megnyitóján Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő mondott beszédet a vásárhelyi közgyűjteményben. A vernisszázson Zoltán Péter Bessenyei-díjas klarinétművész és Borsos Annamária Príma- és Péczely-díjas zongora művésztanár működött közre.

A tárlat 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban. (Török Anita sajtóreferens, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal)

Eifert János felvételei