Varga Gábor György TÁNCKÉPEK  című fotókiállítása a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központ galériájában.
A kiállítást 2009. áprils 3-án, 17 órakor nyitottam volna meg, de technikai okok miatt a helyszínen nem tudtam megjelenni. Varga Gábor György remek tánc-képeit azonban mindenkinek ajánlom. Kiállítása megtekinthető 2009. április 27-éig, naponta 8-tól 19 óráig.

A kiállítás képeiből:

„Testből font jelbeszéd”

Néhány gondolat Varga Gábor György: TÁNCKÉPEK c. kiállítása képei elé

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek.
Az élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. A fénykép azonban nemcsak dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára alkalmas. A fotográfusok nagy része, köztük Varga Gábor György nem elégszik meg a puszta tény-rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Hogy pontosabban fogalmazzak, Varga Gábor György olyan fotográfiákat mutat be itt nekünk, amelyek a táncművészetet nem pusztán dokumentálják, hanem fotóművészeti alkotásként újra élik, átlényegítik a mozdulatok szépségét, a koreográfiai értékeket. „Testből font jelbeszéd”, amely átizzik a fénnyel rajzolt képeken. TÁNC – KÉP – FÉNY – KÉP – FÉNY ÉS KÉP – FÉNYKÉP – Varga Gábor György táncképei, fotográfiái…
Nem a technikai precizitás, a mesterség eszközeinek tökéletes birtoklása teszi érzékletessé és érdekessé Varga Gábor György fényképet. Mondhatnánk kicsit régiesen, hogy ő a „fény mestere”, de ez nem fedné le igazán a lényeget, hisz a fotográfiai szempontból meghatározó „fényhasználat” csak eszköz számára. Mondhatnánk azt is, hogy élesek a képei, tehát fényképészeti szempontból tökéletesek. Az élesség azonban esztétikai szempontból zavaró is lehet, hiszen „megfagyasztja” a pillanatot. Ezért használ olykor bemozdulásos életlenséget, amely épphogy nem technikai tökéletlenséget jelez, hanem esztétikai eszközként az idő múlását, a kép tárgyának elmozdulását az idő-tengelyen. Mondhatjuk tehát, hogy nem halott pillanatokat rögzít, hanem nagyon is élőket, amely a pillanatokban benne érezhető a mozdulat, a térforma előzménye és a következménye is. Képeinek élességét, a jó felbontást szemlélve mondhatnánk, hogy Varga Gábor György nagyon precíz, mint az óramű, amely kiszámíthatóságával, megbízhatóságával azt adja, amit várunk tőle. Ő azonban a precizitást is eszköznek tekinti, esztétikai eszköznek akár, amely a kicsiszolódott eszközhasználatot, pontosságot nem öncélúan (“akkor jó a fénykép, ha jó éles, színhelyes és tónushelyes, valamint kiegyensúlyozott a kompozíció”), hanem a lélek szárnyalására, az érzelmek kifejeződésére használja. Ezért nem unalmasak a képei, és ezért érezhetjük szellemi kalandnak szemlélésüket. Úgy gondolom, hogy nem lenne szerencsés túlbeszélni képeit, inkább nézzük, lássuk, érezzük azokat. És akkor megnyílnak számunkra titkai, a „Testből font jelbeszéd”…

A kiállítást megnyitom.

Eifert János