János Eifert - Photographer

10 éves a Nemzeti Táncszínház. Sajtótájékoztató, könyvbemutató, zártkörű gálaműsor, Budapest, 2011. december 1-2.

Tízéves-a-Táncszínház-műsor Tízéves-a-Táncszínház-kjegy

Tízéves-a-Táncszínház-fogadás

Tízéves-a-Táncszínház-sajtótájékoztató Tízéves-a-Táncszínház-B1 Tíz-éves-a-Táncszínház-082011.12.-Tíz-éves-a-Táncszínház-98-99

Eifert János, a Kerengő Galéria művészeti vezetője: Tíz év – száztíz fotókiállítás – háromszáztíz fotográfus

A fényképezés a XX. század legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti. A fényképezés, ha művészet, nemcsak közelít más művészetek – különösen a tánc – irányába, hanem szinte együtt „lélegezve“ azokkal, szoros kölcsönhatásban szinte napi életének részesévé válik.

 Legyen az alkalmazott fotó, autonóm fotográfia, riportfényképezés, csendélet vagy műtermi fényképezés, a számtalan lehetőség mellett a színház és a tánc mindig is örök témája a fotográfusoknak. Jól tudják, ha van illanó anyaga a művészeteknek, amelyet féltőn megörökíteni kell, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élmény. Testből font jelbeszéd…

A Táncszínház születése percétől, mintegy a vizuális művészetek „szövetségeseként” száztíz egyéni és csoportos fotókiállítás bemutatására adott szellemi és fizikai teret. E térben, válogatásom alapján  – határok és korlátok nélkül – a fotóművészet szinte minden műfaja, alkotói törekvése és gazdag témaválasztéka megmutatkozhatott. A hazai és nemzetközi élvonal képviseletében Arató Andrástól Wágner Ferencig, Branislav Brkić-től Walter Kühneltig több mint háromszáz kiállító nevét kellene felsorolnom. Néhányat közülük mégiscsak említenem kell – elnézését kérve e sorok türelmes olvasójától – hiszen nélkülük a képek élettelen és jellegtelen, számozott tárgyak lennének. Érdekesek és izgalmasak voltak a tematikus kiállítások. A Tánc a fotóművészetben igazi minőséget mutatott be (Korniss Péter, Keleti Éva, Szalay Zoltán, Bánkuti András, Varga Gábor György, Andrea Paolini Merlo), a Seniorok az ezredfordulón pedig a klasszikus fotográfia legnagyobb hazai képviselőit (Ács Irén, Gink Károly, B. Müller Magda, Nádor Ilona, Németh József, Tabák Lajos, Tillai Ernő, Tóth István) vonultatta fel. A fotóriporterek, a nagy öregek és a fiatalok (Escher Károly, Bánhalmi János, Horváth Dávid, Farkas Tamás, Mátrai Miklós) szintén „szakosodtak”, és remek sportfotókkal, portrékkal, esemény- és színházi felvételekkel örvendeztették meg a galéria látogatóit. A zene, különösen a jazz kedvelt téma (Siklós Péter, Vass Dániel), ábrázolásuk műfajt teremtett. A természetfotó népszerűsége (Kalotás Zsolt, Vajda János, Dombovári Tibor, Rakó Alex, Zsila Sándor) a Táncszínházban is töretlen. Még a városképek, épületfényképezés terén is specialisták (Szentiváni János, Vasja Doberlet, Vladimir Jirnov, Marius Jovaisa, Erhardt László) hozták a minőséget. Az utazás sem a társasutazások knipszelői által ismert formában, hanem a földrajzi-, néprajzi-, társadalmi keresztmetszetet megjelenítő szerzők (Lóránt Attila, Erik Skjøldt, Kocsis András, Robert Jankuloski, Becker Irén) ábrázolásában jelent meg. Az akt műfaját különlegesen érzékeny fotográfusok (Szergej Buszlenko, Jung Zseni, Wágner Ferenc) képviselték. A kísérletező fotográfiát, a különleges technikákat nemcsak a fiatalok „hozzák”, hanem a korosztálytól függetlenül a sajátos gondolkodású és filozófiájú alkotók (Kovács Melinda, Ilku János, Lehotka László, Boldvai Balázs, Fejér Zoltán, Juhász László, Nagy Zopán). A határon túlról, más „kultúrkörből” nem kirándulni, hanem tapasztalatot cserélni és megmérettetni jöttek a nemzetközi ismertségű fotográfusok (Branislav Brkić, Nagyezsda Pavlova, Rudi Haidenthaler, Lennert Géza, Tóth Stefan, Stanislovas Žvirgždas, Nagy Tivadar, Vinko Šebrek). Így teljes az a világ – a fotográfia világa -, amelyet a Kerengő Galéria befogadott és közvetített a táncszerető közönség számára.