CONFIDENTIAL  TARIF 1987 HUNGARY – IBUSZ prospektus, Published by IBUSZ Marketing Management, Editor responsible: Ferenc Szatmári, Edited by Press and Publicity Department, Design: Péter Wellner, Photo: János Eifert, Printed by P. Strohal OHG, Vienna – Austria

 Búvár 1986/12, XLI. évfolyam 12. szám. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, és a Hazafias Népfront lapja. Főszerkesztő: Dosztányi Imre; Főszerkesztő-helyettes: Kocsis L. Mihály; Rózsa András. Kiadja a Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Siklósi Norbert vezérigazgató

A címlapon, hátsó borítón és a 21-22-23. oldalakon jelentek meg fotóim, illusztrációim, valamint képriportjaim: Weöres Sándor: Magyar etüdök 109.; Százvíz mester háza – Eifert János képriportja; G.A.: Rácson innen, rácson túl. Védett védtelenek. A képaláírások eredeti formában – a visszakereséshez: A hátsó borítón: Tél a Velencei-tavon; Naptár, december – Weöres Sándor: Magyar etüdök 109.; Százvíz mester háza – Hundertwasser ház Bécsben (Eifert János képriportja); G.A.: Védett védtelenek. A bejáratnál semmi sem változott. Egyelőre hiányzik a tábla, amely azt hírdeti, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi terület;  Sokan megfordulnak az elefántház előtt is; Évente több tízezren keresik fel a pálmaházat; Sivatagi róka; Szurikáta; Grizzly medvék; Grevy zebra; Üde tavaszi színfolt a hagymás növények kiállítása (Kónya Guidó felvétele); Oroszlánpáros; Galléros pávián; Rózsás flamingók; Indiai elefánt (Eifert János felvételei)

Helikopterrel Manhattan fölött. New York, NY, USA, 1985. július 24.

A Corvina Kiadóval szerződést kötöttem egy New York fotóalbum elkészítésére. Az Amerikai Tájékoztatási Hivatal segítségével látok neki a munkához. Most éppen helikopterrel indulok neki fényképezni…

Délután három óra. World Trade Center One, az információs pultnál, Michelle Maiser-nél jelentkezem a fölszállásra, Zsenivel és Bódy Magdi tart velem. A tetőteraszról indul a helikopter, Manhattan fölé szállunk. Irányítom a pilótát, Magdi segít a tolmácsolásban. Az idő megfelelő, de nincs igazán szép felhőzet. Térkép e táj… Radnóti sorai jutnak eszembe, miközben a folyók, hidak, felhőkarcolók felett repülünk. Ebből a magasságból jól látható, hogy Manhattan egy nagy sziget, amelyet Nyugatról a Hudson folyó, északról a Harlem folyó, keletről az East River (Keleti folyó), délről az Atlanti-óceán (azon belül a Felső-New York-i öböl) fogja közre. A Harlem és az East River voltaképpen a Hudson folyó mellékága, de önálló nevet viselnek. A kerülethez tartozik a Roosevelt Island és a Belmont Island (az East River-en) és a szárazföld egy darabja, a Marble Hill is. Érdekesség, hogy a Marble Hill eredetileg Manhattan-nel alkotott egybefüggő területet, de a Harlem River jobb hajózhatósága érdekében azt kiásták, összekötve az East River-rel, míg a Marble Hill-t a szárazföldtől (Bronx-tól) addig elválasztó természetes csatornát feltöltötték.

Tulajdonképpen Manhattan-hez tartozik az Ellis Island és a Szabadság-szobornak helyt adó Liberty Island is, de ezek a kis szigetek hivatalosan Szövetségi Területnek számítanak, így nem tartoznak New York államhoz.

Manhattan neve egyszerre jelenti Manhattan szigetét és a rajta elterülő Manhattan kerületet, ami New York öt kerületének egyike. Közigazgatásilag ez New York megye (County) is egyben. Másfél millióan élnek itt, területe mindössze 85 km², messze az ország legsűrűbben lakott megyéje.

Manhattan számos kisebb kerületre, szomszédságra oszlik. Közigazgatásilag 12 körzet van, de ezeknek csak adminisztratív jelentősége van. A három alapvető rész a Downtown (déli), a Midtown (középső) és az Uptown (északi rész), a Downtown nagyjából a Houston Street-től délre, az Uptown az 59. utcától a 110. utcáig (a Central Park déli oldalától az északi oldaláig) tart. A Houston és az 59. utca közti terület a Midtown, a 110. utcától északra található Harlem. A legészakibb utca a 219., a Fifth Avenue a 149. utcánál ér véget, ettől felfelé már csak nyugati utcaszámok vannak és itt is igaz, hogy a keskenyedő terület miatt sok helyen felbomlik az egységes rács-szerkezet.

 Eifert János felvételei

A sziget déli csücske Lower Manhattan vagy más néven a Financial District és a Battery Park, feljebb nyugaton a Tribeca (Triangle below Canal St), középen a SoHo (South of Houston St.), keleten a Lower East Side található. Ugyancsak a középső keleti részhez tartozik a Chinatown és a Little Italy nevű rész. A Downtown felső része keresztben a Greenwich Village. A Midtown alsó keleti részei a Meatpacker District, feljebb Chelsea, középső-keleti része Gramercy vagy más néven Flatiron (Vasaló) District, a már említett, itt található Vasaló-ház miatt. Még feljebb nyugaton a Hell’s Kitchen, beljebb a Garment Ditrict, keleten a Murray Hill, majd nyugaton a 6. és 7. sugárút és a Broadway találkozásának környéke a Theatre Ditrict. A Hetedik és a Broadway kereszteződése a 41-42-43. utca magasságában a város igazi közepe, a Times Square. A Central Park nyugati oldala az Upper West Side, keleti oldala az Upper East Side, itt található az Ötödik sugárúton (a Central park keleti oldalán) a Museum Mile, az a mintegy egy mérföldes rész, ahol a város több jelentős múzeuma is található (Metropolitan, MoMa, Guggenheim, Whitney stb.)

Jelentős számú magyar bevándorló lakott egykor a Lower East Side-on (sok egyéb más bevándorló mellett) valamint az Upper East Side keleti részén, a Harmadik sugárút és az East River között, a 86. utca magasságában (Yorktown). Mára azonban ezek az egybefüggő közösségek felbomlottak, így nincs olyan terület, amire jóindulattal rá lehetne mondani, hogy magyar negyed.

Toronto, Ontario, Kanada, 1985. június 29.

 De. 9-11 között fotózás: Barbara Kennedy és családja (Barbara később: Executive Director at Cardiac Health Foundation Of Canada), akiket a család megrendelésre fényképezünk.

 Du. 3 óra: lóverseny napja (Widbood Trace Track)

 Mostohatestvéremhez, Évához költözünk, levél az asztalon:  “Drágáim! Érezzétek otthon magatokat! A nagy ágyban aludjatok, ezt elfelejtettem Jánosnak mondani. Puszi Éva”

Barbara Kennedy férjével és gyerekeivel (Eifert János felvételei)

Darlington Provincial Park, Ontario, Kanada, 1985. június 30.

 Hajnal 2 óra körül kiállításunk bontása.

Kicsit alszunk, majd Darlington Provincial Park, Éva kocsijával

Állatnaptár, 13 lapos, 28×39 cm, Eifert János fotóival. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest,  1985. január

Felelős kiadó: dr. Seres Zoltán, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata igazgatója, Felelős szerkesztő: K. Bende Ildikó, Műszaki vezető: Szedlák György, Műszaki szerkesztő: Bánlaki Károly, Grafika: Sándor Margit, Fotó: Eifert János

8516. Állatnaptár, 6955 – Révai Nyomda, Felelős vezető: Horváth Józsefné dr.

A fotókon: Bütykös hattyú (Cygnus Olor); Párduckölyök (Panthera Pardus); Elöl: Grizzly medve (Ursus Arctors Horribilis), hátul: Barnamedve (Ursus Arctos); Szenegáli oroszlánok (Panthera Leo Senegalensis); Rózsás gödény (Pelecanus Onocrotalus); Szibériai tigriskölyök (Panthera Tigris Altaica); Magyar vizsla (Canis Familiaris); Sivatagi róka (Fennecus Zerda); Szurikáta (Suricata Suricata); Sárgakéjk ara papgály (Ara Ararauna); Indiai elefántok (Elephas Maximus); Galléros pávián-kölyök (Papio Hamadryas); Házi macska (felis Catus)

Magyar tájak, paraszti eszközök, a vadászat, halászat tárgyai az ÁGKER naptárban, Eifert János felvételeivel, Budapest, 1984. január 1.

ÁGKER naptár 1984, reprezentatív falinaptár, 40×55 cm, 13 lap. Megrendelő: Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft. (1054 Budapest V., Akadémia u. 1-3.) – Felelős kiadó: Frank Jánosné. A kiadvány a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Műszaki vezető: Dr. Martonné Vágó Magdolna, Műszaki szerkesztő: Beleznai Károlyné. Kiadványszám: RN/8548 – A-831218 – Offset és Játékkártya Nyomda, Budapest – Felelős vezető: Burger László

 25 színes fotó, Eifert János felvételein magyar tájak, és paraszti eszközök, a vadászat, halászat tárgyai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumból:

Fokos és juhászkampó, XX. század

Faragott csanak, kanál, villa az 1900-as évekből

Sallangok (részlet), XX. század

Szaruból készült, ezüsttölcséres vadászkürt a XIX. századból

Aratási vizeskorsók az Alföldről, XX. század

Mérőedények a tarpai Szárazmalomban (véka, köböl, köpéce), XX. század

Tölgyfa díszhordó, az 1800-as évek végéről (Móri Állami Gazdaság tulajdona)

Menyhalvarsa az 1900-as évekből

Kolomp, XX. század

Istállólámpa, XX. század

Birkanyáj (Kiskunság)

Mocsári gólyahír

Legelésző csikók

Holt-Tisza (Mártély)

Aratás kombájnokkal

Tanyasi udvar (Nagyiván)

Szentgyörgyhegyi lengyel kápolna és szőlő

Gólya a Tisza-parton (Mártély)

Gémeskút (Hortobágy)

Téli erdő (Mártély)

Doromboló (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1983)

Macska témájú válogatás Rudyard Kipling, T.S. Eliot, Arany János, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Illyés Gyula, Kormos István, Lázár Ervin, Bella István, Kiss Anna, Aiszóposz, La Fontaine, csokonai Vitéz Mihály, Fáy András, I. A. Krilov, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Edward Lear, Somlyó György, Pablo Neruda, Szergej Jeszenyin, Komlós Aladár, Berda József, Horváth Imre, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Szabó Lőrinc, hajnal Anna, Harold Monro, William Carlos Williams, Ono Bushi, Sárospataky Csaba, W. H. Davis, William Butler Yeats, Jékely Zoltán, Börcsök Mária, Erdélyi József, Theodor Storm, Várnai Zseni, Kassák Lajos, Képes Géza, Tóth Bálint, Anton Pavlovics Csehov, Guy de Maupassant, Jaroslav Hasek, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Örkény István, Konrad Lorenz, bertha Bulcsu, Bajor Andor, Tömörkény István, Bálint György, Déry Tibor verseiből, novelláiból, írásaiból, Eifert János fotóival.

Válogatta és szerkesztette Pomogáts Béla, Eifert János fotóival, Móra Kiadó, Budapest, 1983 

 “Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska.

Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni,

mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel.

A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával.

Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elvesztve.”

Ottlik Géza

     Állatvilág, 1981 május

     Ára: 17 forint

     Gepárdkölyök a címlapon

     Eifert János felvétele

  Eifert János felvételei

Kádár János, az MSZMP főtitkára felszólal a Hazafias Népfront VII. kongresszusán. Szentágothai János, az MTA elnöke elgondolkodva hallgatja a beszédet, amelynek hangvétele sokat változott a korábbi évekhez képest (Budapest, Építők Székháza, 1981. március 14.)

A BÚVÁR szerkesztőség, dr. Lányi György főszerkesztő megbízásából fényképezek a Hazafias Népfront VII. kongresszusán, az Építők székházában. Lencsevégre kerülnek Sarlós István, Németh Károly, Kádár János, Szentágothai János, Apró Antal, Pethő Tibor, Bostai Károlyné, Lázár György, Trautmann Rezső, Szentistványi Gyuláné, Bognár József, Hantos János, Gosztonyi János, Varga Imre, Suth János, Juhász Ferenc, Kállai Ferenc, Ábrahám Kálmán, Trethon Ferenc, Markója Imre, stb.

Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus. 1948 és 1950 között belügyminiszter. 1952 és 1954 között egy koncepciós pert követően börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.

Kádár a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja. Személye és a nevéhez köthető politika, a kádárizmus ma is éles viták tárgya Magyarországon.

„ Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak! ” – Kádár János programadó szlogenje

2007. május 2-án sírját ismeretlenek megrongálták, felbontották, koponyáját és sok csontját elvitték. Felesége, Tamáska Mária hamvai szintén eltűntek a sírból. A megmaradt csontokat május 5-én hajnalban feltűnés nélkül újratemették a budapesti Fiumei úti temetőben.

Szentágothai János (ered. Schimert, Budapest, 1912. október 31. – Budapest, 1994. szeptember 8.) Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Szentágothai János a magyar agykutatás egyik legnagyobb alakja volt, a mai kutatók legtöbbje nála tette le munkájának alapjait. A nemrég rangos nemzetközi elismerésben részesült Freund Tamás is sokat köszönhet neki (ő 1998-ban amerikai Életmű-díjat kapott). Különösen érdekes azonban az a barátság, melyet Sir John C. Ecclesszel ápolt, hiszen a Nobel-díjas brit agykutatóval együtt azon a véleményen voltak, hogy létezik olyasmi, amit léleknek kell neveznünk.

Azt a kérdést vizsgálták, hogyan jön létre a tudatnak nevezett egység az elmében, hogyha csak különálló agysejteket találunk az agyban. Az egységért a lélek a felelős – válaszolták mindketten. Szentágothai János 1912-ben született Budapesten, eredeti neve Schimert János. Apja, Schimert Gusztáv köztiszteletben álló orvos, anyja Antal Margit; szüleinek ő volt a második gyermeke. A családban orvosok és tanárok, nemesek és professzorok, katonák és papok nemzedékei váltották egymást. Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon magyar és székely származásúak voltak ősei. Apja visszahúzódó, befelé forduló ember volt, aki erősen kötődött a vallási pietizmushoz. Öt testvére közül négy érte meg a serdülőkort. A fiúk valamennyien apjuk hivatását követték: szülővárosukban, Budapesten, a Pázmány Péter Egyetem orvosi karán végezték tanulmányaikat.

A jövőbeni professzor a budapesti német gimnáziumban érettségizett, majd 1930-ban megkezdte orvosi tanulmányait. Ifjúkora éveiben, a húszas-harmincas években az országban uralkodó hangulatot az határozta meg, amit ő “a magyar karthágói tragédia”-ként szokott emlegetni: a világháborút követő trianoni béke területének kétharmadától és magyar ajkú lakosainak egyharmadától fosztotta meg az országot. Az értelmiség legjobbjai egyetlen valamirevaló kiutat láttak a tragédia mindenkit letaglózó sokkjából: meg kell sokszorozniuk erőfeszítéseiket, hogy a megcsonkított, megalázott ország romjain kulturális nagyhatalmat építsenek föl. Ez a kor adta a világnak Bartók Bélát és Kodály Zoltánt (bár őket életüknek ebben a részében értetlenség és mellőzöttség kísérte), ekkor tűnt föl azon fizikusok és matematikusok nemzedéke, mely máig meghatározza a hazánkról kialakult képet tudóskörökben. Köztük volt Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő (1963-ban kapott Nobel-díjat), Teller Ede, Lánczos Kornél, Gábor Dénes (1971-ben kapott Nobel-díjat), Kármán Tódor (a Pápai Akadémia tagja), a kémikus Hevesy György (1943-as Nobel-díjas, a Pápai Akadémia tagja), Selye János fiziológus, Polányi Mihály kémikus és filozófus (fia, János Nobel-díjas és a Pápai Akadémia tagja, bár ő magyarul már nem beszél), Moholy-Nagy László iparművész és Victor Vasarely, festő. Az erős kormányzati pozíciókkal rendelkező kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kuno hivatala idején új egyetemek alakultak, a meglévő, elsőrangú tudományos műhelyek tovább erősödtek. Energikus tehetségek vezetésével új iskolák jöttek létre, többek között ekkor kezdte meg hallásmechanikai kísérleteit Budapesten Békésy György, aki hamarosan a kísérleti fizika professzora lett (1961-ben kapott Nobel-díjat, bár nem a valóban úttörő, 1945-ben végzett holdradar-kísérleteiért); Szondi Lipót ekkor állította föl a pszichológiai mélyanalízis laboratóriumát; Bródy Imre a Tungsram számára megtervezte az első kriptonégőt, Jendrassik György megépítette az első gázturbinát. Debrecenben Verzár Frigyes kutatásai egyengették a talajt az orvostudomány új ága számára, melyet gerontológiának neveztek el, Szegeden pedig a világjáró fizikus és kémikus, Szent-Györgyi Albert felfedezte a C-vitamint (1937-ben kapott Nobel-díjat, szintén a Pápai Akadémia tagja volt, és élete második felét az élet kutatásának, új útak felfedezésének szentelte).

Az ország legjobb “régi iskoláinak” egyikét azidőtájt Lenhossék Mihály anatómiaprofesszor vezette a budapesti Orvostudományi Egyetemen. Lenhossék volt a neuronelmélet egyik megalkotója és világhírű szaktekintélye. Az ifjú Szentágothai János nem sokkal az első anatómiavizsga után az Anatómia Tanszék tagja lett. Követte Lenhossék útmutatásait, és hamarosan a nemzetközi tudományos vitafórumok kellős közepébe került. Ebben az időben csapott össze a neuronelmélet a retikuláris elmélettel. Szentágothainak sikerült új degenerációs technikákat kidolgoznia és alkalmaznia, így a neuroanatómiában hamarosan a világ legjobb szakértői között tartották számon.
A második világháború erkölcsi és fizikai katasztrófáját követően, 1946-ban Szentágothait a pécsi egyetem anatómiaprofesszorának nevezték ki. Pécsett jól felszerelt tanszéket talált, de munkatársak nélkül. A tanszékeket elsöpörték a háború borzalmai. Mindent elölről kellett kezdenie. Első kollégáit saját tanítványai közül választotta ki. A fiatal tanszékvezető sorsa jobban már nem is különbözhetett volna nyugati kollégáiétól: nem volt módja publikálni vezető tudományos folyóiratokban, nem tudott munkatársakat verbuválni a világ legjobb jelöltjei közül. Ám pár évvel a megérkezése után, Szentágothai János olyan virágzó neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskolát épített föl Pécsett, melyet a világ minden neurobiológiai intézetében ismertek és nagyra becsültek.

A professzor páratlan ítélőképesség birtokában volt: az álmodozó, félénk hallgatóban meglátta a jövendő tudóst, és úgy tudta irányítani a fiatalokat, hogy tehetségük legjavát nyújtsák. Minden fiatalabb kollégája számára megtalálta a legmegfelelőbb, testre szabott kutatási területet, a helyes kérdéseket és a megfelelő hozzáállást. Munkatársai megítélésében és hallgatók generációinak nevelésében ugyanazok az irányelvek vezették, mint saját kutatómunkájában. 1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt.
1963-ban a Semmelweis Egyetem Anatómiai Tanszékének vezetője lett. Új kutatási irányokat jelölt ki, fiatal tudósok tucatjait látta el feladatokkal, akiknek a neurológiai tudományokban utat mutatott. Az egyetemen tartott nyilvános anatómiai előadásai szenzációszámba mentek és nem volt a világon még egy ember, aki olyan lenyűgöző előadásokat tudott volna tartani az orvosi képzés lehető legszárazabb tárgyáról. Előadásain csordultig teltek meg a legnagyobb előadótermek. Kiváló rajzművész is volt, maga tervezte anatómiai atlaszát az elmúlt évtizedekben tizenhárom nyelvre fordították le, és több mint száz kiadást ért meg.

Főbb művei:
Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel, 1946)
A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (társszerző, 1962)
The Cerebellum as a Neuronal Machine (1968)
Funkcionális anatómia (három kötet, 1971)

A munkás ebédje. Öntőüzem. (Magyar Hajó- és Darugyár Angyalföldi gyáregység öntőüzeme, Budapest, 1981. február 19.) 

Kertész Péter újságíró kollégámmal riportot készítünk a Budapest c. folyóirat számára. (Megjelent: Öntödei monológ, Kertész Péter írásával, Budapest 1981/3. számban)

  Photos: János Eifert

Géza Körtvélyes: The Budapest Ballet (Corvina Kiadó, 1981)

Original title: Budapesti Balett, Corvina Kiadó, Translatated by Lili Halápy, Translation revised by Elizabeth Wer

Text revised by Zsuzsa Kun, Designed by Erzsébet Szabados, Ballet repertoire compiled by G. P. Dienes

© Géza Körtvélyes, 1981 – ISBN 963 13 0924 X – Printed in Hungary, 1981 – Dürer Printing House, Békéscsaba – CO 11908-h-8185

Photos by Imre Benkő, János Eifert (1, 3, 5, 8, 9, 26, 27, 32, 36, 38, 44, 45, 47, 51, 54, 57, 58, 59, 63, 64, 79, 80, 105, 119, 122, 134, 138, 143, 148, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 157), Éva Horváth (MTI), Béla Mezey, János Sarkady (MTI)

A Móra Kiadó megbízásából fényképezem Kormos István költőt. Fekete-fehér sorozatot készítek róla, egy-két montázsképet, többszörös expozícióval. Később a kiválasztott portrét lenagyítva, az írógépébe – papír helyett – becsavarom.

KORMOS ISTVÁN (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Bp., 1977. október 6.): költő, műfordító. Hat gimnáziumi osztályt végzett Győrben, majd volt kifutó és tisztviselő. 1943 októberében jelentek meg először versei. Az Egyetemi Nyomdában, majd a Szikra Könyvkiadóban dolgozott. 1948-ban az Országos Könyvhivatal lektora, 1949-ben a Mafilm dramaturgja. 1951-től haláláig az Ifjúsági Kiadó – 1957-től Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó – munkatársa. 1963–65-ben Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is. Ő indította útjára és szerkesztette a művelődéstörténeti jelentőségű népszerű a Magyar irodalom gyöngyszemei és a Világirodalom gyöngyszemei című lírai antológiasorozatokat; a hetvenes években a pályakezdő költők köteteit is gondozta. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útrabocsátásáért. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1977-ben Radnóti-díjat kapott, ez utóbbit már nem tudta átvenni. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített (Eltűntek az égen). Vidéki csavargókról rajzolt vaskosan reális, ugyanakkor enyhén groteszk arcképet (Őszi metszet három csavargóval; Búcsús metszet a mecséri Villonokról). A népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit (A jóborivó királylány). Számot tudott adni a szegénység fájdalmáról, a szegények örömtelen életéről is (Dülöngélünk). Tűnődő nosztalgiával tekintett vissza gyermekkorára (Atlantisz), pontos képekben idézte fel ennek nehéz körülményeit (Óda a kukoricához). Az ötvenes években ő is elhallgatott, szinte két évtizeden át csak gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Igazából 1971-ben tért vissza költőként: a Szegény Yorick című kötet nemes szenzáció volt. A kevésszavú költőnek még egy könyve készült el: az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Nosztalgikus versekben számolt be franciaországi tapasztalatairól (Ház Normandiában; Tél Normandiában) és szerelmeiről (Vonszolnak piros delfinek). Magányban élt, otthontalanságról, „tengermélyi” lelkiállapotról panaszkodott (Voyage). Önarcképét, életének összefoglalását elégikus színekkel készítette el (Szegény Yorick; N. N. bolyongásai). Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Molière, Max Jacob és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) tolmácsolta. Népszerűek gyermekversei és verses meséi, mindenekelőtt Vackorról, a piszén pisze kölyökmackóról írt történetei. (Pomogáts Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

Az öreg kertészt fényképezem, Fóti Péter újságíró kollégámmal riportot készítünk a Lobogó számára, Tarnaméra, 1977. május 17.

Eifert János: A kertész keze (Tarnaméra, 1977. május 17.)

Magyar táncosok – köztük én is – a nyugatnémet televízió nemzetközi műsorában. Saarbrücken, Német Szövetségi Köztársaság (Bundesrepublik Deutschland), 1974. június ?

A Telesaar, mint az első németnyelvű pivát televízió Európában 1954-ben alakult az Europäische Rundfunk- und Fernseh-GmbH kebelében, Europe 1 névvel. Mint tudjuk, a Saarland 1956. december 31-ig nem volt része Nyugat-Németországnak (Bundesrepublik Deutschland). Az egyesülés után a fenntartó a Deutschen Bundespost volt, és Saarlandische Rundfunk kebelében működött.

A székházuk a stúdiókkal és technikai háttérrel Saarbrücken-ben található (Richard-Wagner-Straße 58-60).

Egyik nemzetközi produkciójukba a magyarokat is bevonták. Táncosokat, énekeseket, jelmeztervezőt a jelmezekkel a Magyar Televíziótól rendelték meg. A Honvéd Együttes tánckarából egy holland származású amerikai koreográfus (egykor az Alvin Ailey American Dance Theater, New York szólistája) válogatta ki a legalkalmasabbakat. A próbák, stílusgyakorlatok és a koreográfia betanulása hetekig tartott Budapesten, majd a forgatás, a TV-felvétel Saarbrückenben, a Telestar stúdióiban zajlott. A stúdió udvarán a Honvéd Együttes válogatott táncosai: Szekeres József, Molnár Ernő (Lajoska), Péli János (Janó), Nádasdi Lajos (Kopasz), Vadas Kati, Szűcs Elemér, Szó István és Eifert János (Gantner István felvételei)

Eifert János partnerével a nemzetközi produkcióban

Készül a -1° C című elektronikus balettfilm, amelyhez 120 fotót készítek, 1973. november-december

  Kende Tamás felvételei

-1° C című elektronikus balettfilm, Magyar Televízió 1974 – Rendező: Szitányi András – Operatőr: Szabados Tamás – Fotók: Eifert János

 Szitányi András (Budapest, 1945. május 5. – 2007. február 14.) magyar rendező.

Hegedülni négyéves korában kezdett tanulni. Középiskolai tanulmányait 1959 és 1963 között a Budapesti Zenei Gimnáziumban, majd Konzervatóriumban (Zeneművészet Szakiskola) végezte. Már elsős gimnazista korától fogva gyakran megfordult a Magyar Televízió épületében, ahol ügyelő, majd asszisztens volt. A nyári szünetekben asszisztenskedett a Szegedi Szabadtéri Játékokon Szinetár Miklós és Vámos László oldalán. 1964-től 1968-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színházrendező szakán volt hallgató, ahol Nádasdy Kálmán tanította. Miután lediplomázott, 1968-ban a Magyar Televízió Szórakoztató osztályán kezdett dolgozni, több dokumentumfilmet, zenei témájú portrét, rock- és népzenei műsort, showműsort, operát, operettet és tévéjátékot rendezett. Együtt dolgozott többek között az alábbi zenészekkel: Gilbert Becaud, Rudolf Barshai, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Ferencsik János, Kónya Sándor, Antonio Gades, Jurij Szimonov, Karolos Trikolidisz. 1974-ben a montreaux-i Arany Rózsa Fesztiválon elnyerte a zsűri különdíját -1 celsius című balettfilmjével. 1979-ig volt a Magyar Televízió munkatársa, majd amerikai meghívásra New York-ba tette át lakását. 1980 és 1985 között a Szabad Európa Rádió kulturális műsorainak producer-műsorvezetője volt. 1982-tól 1991-ig saját produkciós vállalatot üzemeltetett, leforgatta az „Allegro Barbaro” című dokumentumfilmet, mely Bartók Béláról és a magyar avantgarde képzőművészetről szól. 1991-ben hazatért, szabadúszóként tevékenykedett, tanított és rendezett. A Gór Nagy Mária Színitanodában, a Columbus Oktatási Központ Riporter-iskolájában és a Budapest Média Intézetben volt tanár. A Magyar Rendezők Céhének (MRC) tagja, illetve a Magyar Rendezők Társaságának (HSD) alapító tagja volt. (Wikipedia)

The Seventh Billingham International Folklore Festival, United Kingdom, England, August 14th-21st 1971

Kalandos utazás Budapestről, a MÁV Törekvés Együttese vendégszólistájaként. Mi is volt ez a kaland? Hát először is, az indulás. A Keleti pályaudvaron gyülekeztünk a megbeszélt időben, de a vonat sehogy sem akart elindulni. Be is mondták a megafonba, hogy egy órás késéssel indul Hegyeshalom felé. Mit tegyünk? Manninger Miklós barátom, az együttes vezetője és Madarász Kati énekes szólista, és a MÁV vezérkara úgy döntött, hogy beülünk az étterembe, és kivárjuk az indulást. Csomagjaink már a vonaton voltak, így avval már nem volt dolgunk. Amikor eljött az idő, fizettünk és sétáltunk a vonat felé, ami éppen húzott el az orrunk előtt. Közben megváltoztatták ugyanis az indulás időpontját. Mit tegyünk? Mint említettem, a MÁV vezérkara éppen velünk együtt üldögélt és beszélgetett az étteremben, úgy döntött, hogy bennünket taxival küldenek Hegyeshalom felé, hogy beérjük a nemzetközi vonatot, és a legfelső főnök telefonált és parancsot adott, hogy a határon tartóztassák fel a vonatot addig, amíg taxival elérjük őket. Így is történt…

A vonat Ausztrián, Németországon, Franciaországon át érkezett a Csatorna partjára, onnan komppal hajóztunk át a szigetországba. Buszra szálltunk, így értük el Billingham-et. Elfoglaltuk a szállásunkat, kipihentük magunkat kis városnézéssel.

Az első főpróbára érkezve, a buszról leszállva kiment a bokám. Félrelépés? A helyi újságban evvel a címmel jelent meg az aprócska hír az együttes megérkezéséről, balesetemről. Befásliztak, és az előadást már kis sántítással indítva, szépen átkoreografálva a szólómat, sikeresen végigcsináltam. Pásztortánc, kétbotos forgatással, vastapssal…

Hamar rendbejöttem, és sokat fényképeztem a nemzetközi folklórfesztivál eseményein. A Hangmérnök c. képem ekkor készült.

Nagyon szép fesztivál-katalógus jelent meg, a magyar együttest az én fotóm reprezentálta.  (Designed by Farmer Advertising, Middlesbrough. Printed by John Harrison (Stockton) Ltd.)

 Kalocsay Kálmán munka közben. (Eifert János felvétele)

A Hungaro Vivo c. eszperantó lap számára, Gergely Mihály főszerkesztő felkérésére  fényképeztem Kalocsay Kálmánt. A róla készült portré a címlapra került.

Kalocsay Kálmán (1891. október 6. – 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő

Élete
Abaújszántón született dr. Kalocsay Kálmán járásbíró és Panda Jolán gyermekeként. Még nem volt kétéves, amikor édesanyja fiatalon, 26 éves korában meghalt. Az édesapa 1895-ben ismét megnősült, de az új feleség az anyai szeretetet nem tudta pótolni.

Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte. Nem volt eminens tanuló, de intelligenciája, már ekkor megmutatkozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett társai közül. A budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, melyet az 1914-ben kitört I. világháború szakított félbe. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, de az ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait, sikeresen tette le szigorlatait és 1916 májusában megkapta orvosi diplomáját.

1920-tól 1966-ig nyugdíjba vonulásáig infektológusként egyazon munkahelyen, a Szent László Kórházban dolgozott. 1926-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést szerzett a Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben elnyerte az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora tudományos fokozatot, 1963 címzetes egyetemi tanári címet kapott. Mint tudományos kutató és szakíró szerzett nagy elismerést és kapott számos kitüntetést. A humanista érzelmű doktor Kalocsay orvosi működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem akart az emberi szenvedésekből meggazdagodni. Kalocsay 1929-ben megnősült. Felesége Vangel Margit elvált asszony volt egy kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem volt, féltestvéreivel sem tartott szoros kapcsolatot.

1911-ben egy miskolci könyvüzlet kirakatában meglátott eszperantó könyvet megvásárolva barátjával tanulni kezdte a nyelvet, 1913-ban már ők tanították a nyelvet.

Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezde. Három verse meg is jelent az akkori rangos irodalmi folyóiratban a Nyugat-ban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg Mondo kaj Koro (Világ és szív) címmel. Az 1931-ben megjelent Streĉita Kordo (Feszített húr) c. verskötetét a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Ő dolgozta ki az addig hiányzó eszperantó verstant, melynek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez maga komponált zenét. Versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, román, orosz, svéd, vietnami) is lefordítottak. Kalocsay verseiben megszólaltat minden emberi érzést: az örömet, a fájdalmat, a bizakodást, a reménytelenséget, a szerelmet vagy egy filozófiai gondolatot a legfinomabb árnyalattal elevenítette meg, kihasználva az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.

Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb fordítói vállalkozása Petőfi Sándor János vitéze volt. Ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés 1931-ben és újra fordítva 1997-ben. Legnagyobb fordítói sikerét Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével érte el (1924, 1965). Az 1933-ban megjelent Hungara antologio-ban mutatja be líránk legjavát. Az 1970-ben megjelent Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) c. kötetben Petőfi válogatott költeményeit ismerheti meg a világ közös nyelvet beszélő közönsége.

A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a Magyar PEN Club 1970-ben emlékéremmel tüntette ki.

Fordításainak jelentékeny része a világirodalomból válogatott átültetés. Goethe a Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai. Heine Románcok, Dante Pokol fordítása, Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar felkeltik a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. Az 1981-ben megjelent posztumusz kötete, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág) c. világirodalmi antológia meggyőző bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, tolmácsolójuk tehetségének.

Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek. A Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), a Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), nélkülözhetetlen tankönyvek. Az 1975-ben megjelent, Csiszár Ada szerzőtárssal közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) c. 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó frazeologiai gyűjtemény a nyelv művelőinek értékes, egyedülló kézikönyve.

Több könyv lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo főszerkesztője, szellemi irányítója volt. A folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat c. folyóirat.

Kalocsay Kálmán 1976-ban, 84 éves korában halt meg. Már életében az eszperantó kultúra élő klasszikusnak tartották, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében. Műveinek gondozását dokumentátori szakértelemmel és gondossággal Csiszár Ada végezte 1966-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig.

 Művei
Eredeti verseskötetei

Dek elektitaj poemoj (Tíz válogatott vers a Strecita Kordo-ból), 1976
Dissemitaj floroj (Szétszórt virágmagok) Budapest, 2005
Izolo (Elszigetelés) 1977
La dekdu noktoj de satano (A sátán tizenkét éjszakája) 1990
Mondo kaj Koro (Világ és szív) 1921
Rimportretoj (Rímportrék) 1934
Streĉita Kordo (Felhangolt húr) 1931, 1978
Sekretaj Sonetoj (Titkos szonettek) 1932, 1989
Versojn oni ne aĉetas (A verseknek nincs keletje) 1992
Fordított művek

Arthistorio (Hekler: Műtörténet), próza 1934
Du kokcineloj (Gárdonyi Géza: Két Katica), próza, 1923
Eterna Bukedo (Örök csokor) – költészeti antologia 1931
Ezopa saĝo (Ezópuszi bölcsesség) 1956, 1978
Hungara Antologio (Magyar antológia) 1933, 1983;
Infero (Dante: Pokol), 1933, 1979
Johano la Brava (Petőfi Sándor: János vitéz), 1923, 1948, 1984, képregény 2001
Kantanta kamparo (Éneklő mező – népdalok), 1922
Kantoj kaj Romancoj (Heine: Dalok és románcok) Waringhien-nel közösen, 1969
La Floroj de l’Malbono (Baudelaire: A rossz virágai) (közös fordítás), 1957
La Tempesto (Shakespeare: A vihar), 1970.
La Taglibro (Goethe: A napló), 1984
La Tragedio de l’Homo (Madách: Az ember tragédiája), 1924 (átdolgozva: 1965), CD-n: 1999
Libero kaj Amo (Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem), 1970
Morgaŭ matene (Karinthy Frigyes: Holnap reggel), próza, 1923
Ni kantu! (Énekeljünk) 1928, 2000
Reĝo Lear (Shakespeare: Lear király), 1966
Romaj Elegioj, La Taglibro (Goethe: Római elégiák, A napló), 1932;
Rozinjo (Török Gyula: Rozika) – színdarab 1938, 1977
Somermeznokta Sonĝo (Shakespeare: Szentivánéji álom), 1967
Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág, 30 nyelvről fordított antológia két kötetben) 1981
Vivo de Arnaldo (Mussolini: Arold élete) – próza 1934
Szerkesztés

Dekdu Poetoj (Tizenkét költő) 1934
Naŭ poetoj (Kilenc költő) 1938, 1989
Nyelvészeti és prózai művek

8000 frazeologiaj esprimoj (8000 frazeológiai kifejezés, Csiszár Adával közösen) 2003
Dek prelegoj (Tíz előadás) 1985
Diino Hertha (Hertha istennő)1992
Domfabriko (Házgyár, 6000 kifejezés magyar-eszperantó, Csiszár Adával közösen) 1975
Eszperantó nyelvtan – 1948
Kiel verki kaj traduki (Hogyan kell írni és fordítani) – 1979
La gramatika karaktero de esperantaj radikoj (Az eszperantó szógyökök nyelvtani jellemzője) – 1938, 1980
Lingvo Stilo Formo, (Nyelv stílus forma) tanulmány 1931, 1963, 1970
Parnasa Gvidlibro, (Parnasszusi útmutató, Waringhien-nel közösen) 1932, 1968, 1984
Plena gramatiko, (Teljes nyelvtan, mondattan és szóképzés rész) 1935, 1938, 1958-1964
Rendszeres eszperantó nyelvtan 1966, 1968, 2004
Selektitaj leteroj (Válogatott levelek) Budapest, 2006
Sendemandaj respondoj (Kérdezetlen válaszok) Sezonoj 1992
Vojaĝo inter la tempoj, (Utazás az idők között) nyelvészet, Stafeto 1966;
Más nyelvre fordított művek

Ezopa saĝo (Ezópuszi bölcsesség) kínaiul 1980
En nacia vesto (Nemzeti köntösben) 19 nyelven, Budapest 2004
Johano la Brava (János vitéz) kínai-eszperató párhuzamos 1997
Róla szóló irodalom

In Memoriam Kalocsay Kálmán – (magyarul) Csiszár Ada, Budapest, 1994
Omaĝe al Kálmán Kalocsay (Hódolat Kalocsay Kálmánnak) 1 – 9 kötet, (eszperantóul) Csiszár Ada, Budapest, 1998 – 2006

 1969. március 31-én fényképeztem Sándor György szerzői estjét az Egyetemi Színpadon.

Ki is ez a magyar humor fura fazonja, ez a Sándor György, Sándorgyuri, humorista, moralista, ahogy ő összevonta: humoralista? Az idősebbek önálló előadóestjeiről emlékezhetnek rá, a kevésbé idősebbek tv-s szerepléseiről, jellemzően, ismertebb nevén a Burda jelenetről, ahol kötésminta alapján próbálta útba igazíttatni magát a Blaha Lujza téri aluljáróban. A fiatalok szinte sehogy.

 Photo: Eifert János

Sándor György 1938. április 4-én született, a sors furcsa fintoraként. (Már hogy ezen a napon. És hogy ő.) Zsidó család sarjaként. Apjának 1942-ben munkaszolgálatra kellett bevonulnia, soha nem tért vissza, valószínűleg Voronyezs környékén halt meg.

Vonzódott a színjátszáshoz, középiskolai szinten már szavalóversenyt nyert, ami azért is érdekes, mivel veleszületetten hebeg. Kivéve, ha szaval, előad vagy énekel. A gimnázium harmadik évében, 1957-ben Kaposvárra megy (szökik) az ottani színházba játszani. 1958-ban felveszik a Színművészeti Főiskolára, 1959-ben kirúgják. Elmegy az egri Gárdonyi Géza Színházba bútorosnak, állítása szerint azért, hogy alulról kezdve felfelé járja végig és tanulja meg a szakmát. Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke aztán 1960-ban átszerződteti a Petőfi Színházba, majd 1963-ban átmegy a Thália Színházba, ahol kisegítő, öltöztető, segédszínész és jelenség.

Első előadóestje szerinte 1965-ben, a Wikipédia szerint 1964-ben volt, de mindenképp az Egyetemi Színpadon „Emlékszem még nagyanyámra” címmel. (Ebből lett később kibővítve az „Én egy an(alfa)béta vagyok” című, hivatalosan is első műsora.) Innentől kezdve lett Sándorgyuri, aki, ha egy kifejezésen lehet egyet tekerni, akkor teker kettőt. A szópantomim Mórickája, akinek mindenről eszébe jut ugyanannak az ellenkezője. Az elmúlt 40 évben legalább 13 önálló műsoros estje futott viszonylag rendszeresen (Én egy an(alfa)béta vagyok, Bokszkesztyű és rózsa, Nézeteltérítés, Egyvégtére két vágta, Lyukasóra, Horog, Hintőpor, Micimackómédia, Máglyarakás, Fakitermelés, A legvidámabb barakk, Több őrült naplója, A Semmittudás Egyeteme). Olyankor is idézzük (sőt, egyre inkább) mikor nem tudjuk, hogy őt idézzük.

“Kitüntetést visszautasítani udvariatlanság, már eleve úgy kell élni, hogy ne érdemeljük ki” – fogalmazott  Bernard Shaw-t idézve Sándor György “humoralista”, aki rendhagyó, a magyar kulturális életben egyedülálló, sajátos stílusú, sokszínű intellektuális humorral átszőtt előadóművészete, sokoldalú művészi pályafutása elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat 2011. március 14-én a Parlamentben.

Eifert János: Vágta (Szentendre, 1969. március 15.)

A felvétel Szentendrén, Moldrich Pál házának kertjében, illetve a kenelben készült. Moldrich Pálról és díjnyertes kuvaszairól később is készítettem felvételeket (Budapesten, a Nemzetközi CACIB Kutyakiállításon). A díjnyertes felvételen ifj. Moldrich Pál látható (elmosódottan) két kuvasszal vágtatva.

Felvételi adatok: Flexaret 6×6-os fényképezőgép, ORWO NP 20 fekete-gehér negatív. Viszonylag hosszabb zársebességgel (1/8 vagy 1/4 sec) kísértem a vágtató csapatot, és az egyik kutya csettintésemre kapta fejét a gép irányába, ezért éles (emlékeztető a fizikából: ellentétes, de azonos nagyságú vektorok eredője nulla).

A negatívot 1985. április 11-én a Fotóművészeti Galériának átadtam. Az eredeti negatívról, általam készített fekete-fehér – szignált, sorszámozott – nagyításokat a Fotóművészeti Galéria árúsította. Sikeres kép volt. A negatív a Galéria megszűnését követően – az egyik munkatárs jóvoltából – került vissza hozzám.

A negatív-tartó tasakon tévesen szerepel az évszám.

  Eifert János felvételei

Magyar vizsla és fakó puli. Bíró András főszerkesztő megbízásából, a KUTYA c. lap számára készítettem néhány felvételt a Nemzetközi CACIB-CAC Kutyakiállításon (Budapest, 1968. szeptember 9. )

Mivel, mire készültek a felvételek? Fényképezőgép: Pentacon Six TTL 6×6-os, objektív: Sonnar 180 mm (Carl Zeiss Jena DDR gyártmányú, felülete T réteges), film: ORWO NP 20 fekete-fehér negatív

Mint apa a gyermekét –

olyan szeretetteljes gondoskodással

veszi Önt körül repülőútján

a MALÉV Magyar Légiközlekedési Vállalat

 (Eifert János felvétele)

Párizs, 1968. február 27. A nagy példányszámú francia napilap, a La nouvelle République is hírüladta, hogy a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese – franciául: L’ Ensamble de l’ Armee Hongroise – ma este fellép Párizsban, a sportcsarnokban. A cikkhez az én egyik felvételemet használták fel.

Most itt vagyunk az előadás színhelyén, a színpadbejárás, világosítópróba után melegítünk, sminkelünk, öltözünk. Kinézek a nézőtérre, rengeteg ember. Izgulunk a fellépés előtt. Látom, hogy már árulják a hanglemezt, amelynek hangfelvétele néhány nappal ezelőtt történt. Mi került fel a lemezre?  Danses et orchestre tzigane – Monti: Csárdás, Dinicu: Pacsirta, Brahms: 5. és 6. Magyar táncok, továbbá Magyar rapszódia, Csárdásvariációk, Polka-cirkusz a Kovács Árpád prímás vezette népizenekar előadásában. A borítón az én fotóm, csak éppen a nevemet elírták, Photo: Janos SALVETELE. Sebaj, azért örülök a külföldi publikációmnak…

L’Ensemble Artistique de l’Armée Hongroise, Soirée á l’Omnia le 14 février. Tout Rouen N° 213, du 10 fevrier au 23 fevrier 1968 23

Magazine BI-Mensuel d’Information. Reflet de l’actualite economique culturelle et artistique de la vie Rouennaise.

(A Honvéd Együttes franciaországi turnéjának hírdetése, Eifert János felvétele)

PETŐFI A KÖRSZÍNHÁZBAN – Tigris és hiéna, Budapest, 1967. július 14.

A bemutató kezdeményezője Kazimir Károly, a Thália Színház főrendezője volt, aki modern színpadra alkalmazta Petőfi Sándor elfelejtett, rossznak, eljátszhatatlannak minősített színművét a Tigris és hiéná-t. A darabot a Körszínházban mutatták be 1967. július 14-én, később, októbertől a Thália játszotta repertoárszerűen. A jeleneteket és a színészportrékat a főpróbán és a jelmezes próbákon  fényképeztem. A képekből aztán a színház és a színészek is vásároltak.

 Photo: Eifert János

Könnyű dolgom volt közel kerülni a műhöz, a színészekhez, hiszen a Honvéd Együttes táncosaként statisztáltam a darabban, így “belülről” ismertem meg minden mozzanatát.  Az előkerült képeken, amelyeket a főpróbán – 1967. július 13-án – készítettem, Sulyok Máriát, Szirtes Ádámot, Nagy Attilát, Mécs Károlyt és Pécsi Ildikót láthatjuk.

A Város Arca. Egy különleges szabadtéri fotókiállítás látványterve (Eifert János programjavaslata “Győr Európa kulturális fővárosa 2010” pályázat számára) Fotó és plakátterv: Eifert János