Címlap » Hírek » Napi hírek » KÉPVERSEK, VERSKÉPEK ÚJRAHASZNOSÍTVA

 KÉPVERSEK, VERSKÉPEK ÚJRAHASZNOSÍTVA

Fotó Magazin | 2010. November 09., Kedd 11:00

2010. november 16-án, kedden 17 órakor a CULTiRiS Galériában kerül sor Eifert János fotóművész kiállításának megnyitójára.

Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.

A képeket a fotóművész készítette, de a végeredményhez egy különös körülmény vezetett. A dohos alagsor, ahol zsákokban tárolta a régebbi fotókat, negatívokat, diákat, beázott és a több évtizedes munkásságot rejtő zsákok szutykos vízben áztak. Az első gondolata az volt, hogy kidobja valamennyit a kukába, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hátha jók lesznek még valamire.

Korábban már kísérletezett savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel, de maga sem gondolta, hogy a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt az alkotótársává válnak.

Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. (Eifert János)

A kiállítást megnyitja Fenyvesi Félix Lajos költő, a képeket bemutatja Radisics Milán fotóművész.

A kiállítás 2010. december 16-áig tekinthető meg.

Fotóoktatás.hu – Táncfotó Workshopot vezetek az MMS Mozgásművészeti Stúdióban. Fenyvesi Márk táncosai állnak endelkezésünkre, három nagyszerű művész, akik az improvizációban is nagyok. A pózoktól az ugrásokig, forgásokig szinte mindent “átveszünk”, a modern kompozíció, és többek között a bemozdulásos életlenség eszközeinek igénybevételével. (Eifert János felvételei)

 Sértetlenül megérkeztek a képeim Üzbegisztánból, a feladó: Tashkent House of  Photograhy. Egy szép katalógust is küldtek mellé, amely a 4. TashkentALE 2008 – II. Internationale festival of Actual Photo and Video Art „East-West. The Tashkent crossroad” összefoglalója. Erre a nemzetközi fotóművészeti- és videó-találkozóra, amelyen 22 ország 80 kiállítója szerepel, a Hármasképek, Erotikon sorozataim és 12 diaporámám bemutatására hívtak meg. A katalógusban a “Hommage á Dienes Gedeon” és a Fenyvesi Félix Lajos barátomat ábrázoló “Költő” c. képem láthatók, elég jó nyomdai megjelenítésben. A fesztivál eseményeiről készült riportképek között jónéhányon én is feltűnök.

De szerepeltek még a Tashkent Photography House nyitó- és záróünnepségének, a megnyitónak a képei is, amelyen látszódik a nagyszámú közönség, a média, továbbá az Akadémia elnöke, valamint Rustan Kasimov, a miniszterelnök helyettese, amint zárbeszédet mond és adja át az oklevelet a kiállítónak, Shaknoza Karimbabaeva, a Fotográfusok Háza igazgatónője, és egy-két különböző helyszínen készült csoportkép, amelyeken szinte majd minden résztvevő látszódik, velem együtt, természetesen:

Vladimir és Dasha Jirnov, Kim Pavel Vladimirovich (Üzbegisztán); Elizo Sakata, Midori Sakurai, Junichiro Ishii, Naoyuki Ogino, Kazauo Udo, Shinoda Teruyoshi (Japán); Lisa Horvath (Kanada); Natalja Pocstareva, Alekszej Zabljalov (Oroszország); Alekszandr Kharvat (Ukrajna); Eifert János (Magyarország); Agdes Barib-Zade, Emil Halilov (Azerbajzsán); Alekszandr Pavszkij, Cvetlana Birjukova, Viktor Korzs (Kazahsztán); Bladiszlav Usakov, Alekszandr Centemov (Kirgizisztán); Eugenijus Nalevaika, Gintaras Cesonis, Vytautas Pletkus (Litvánia); Atef Ahmed Ibrahim (Egyiptom); Almowallad Ahmed, Mandili Sultan, Mahjob SSaud (Szaud-Arábia); Itzchak Binunsky (Izrael); Tatiana D’Avignon (USA); Zhou Jing (Kína).

Táncworkshopot vezetek a Fotóoktatás.hu iskola résztvevőinek. Imre Tamás és Anikó jól előkészítették a munkát, Fenyvesi Márk és kitűnő táncosai, Bacskai Ildikó, Kocsis Andrea, Copek Péter a modelljeink az MMS Mozgásművészeti Stúdióban. A falnál c. mozgástanulmány Bacskai Ildikó táncművész közreműködésével készült. 

Előzetesen néhány gondolatot fogalmaztam meg hallgatóim számára, és az első órákon az elméleti felkészítés történt. Megfigyelhető, hogy számos párhuzam rajzolódik ki a két művészeti ág között, amiket a táncfényképezés során nagyszerűen érvényesíthetünk: Tánctörténet – fotótörténet, a tánc műfajai – fotográfiai műfajok, a táncos technikája – fotótechnika, táncesztétika – fotóesztétika.

Testből font jelbeszéd. A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt.

A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig – a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. A fotográfusok nagy része azonban nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Ezek persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmasak lehetnek, de művészi értékük az elsődleges. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia, vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.

Milyen technikával?
Balett, néptánc, klasszikus balett, modern balett, jazz-tánc, kifejező tánc, mozgásművészet, szabadtánc, varietétánc, hastánc, sztepptánc, ukrán tánc, kanász-tánc, színpadi tánc, menyasszony-tánc, üveges-tánc, akrobatikus tánc, autentikus tánc, mozdulatművészet… Nehéz eligazodni a tánc sokféleségében. Vajon a különböző stílusok, irányzatok, korok táncai különböző technikát igényelnek? Egyáltalán nem. A különbözőségek a beállításban, a kép kompozíciójában és stílusában lehetnek.
Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlokegyenesen különbözhetnek. Általában színpadon, előadás közben kevés a fény, a megközelíthetőség, a legjobb nézőpont kiválasztása is akadályt jelenthet. Az előadást, a nézőket nem zavarhatjuk, vakuval villogni megbocsájthatatlan bűn. Ezért ajánlott egy gyors kisfilmes, tükörreflexes kamera, nagyfényerejű objektívekkel, magas érzékenységű filmmel (digitális kameráknál 400, 800, vagy 1600 ASA beállítása), stabil állvánnyal, ami lehet egylábú is. Hogy miért kell állítgatnunk az érzékenységet? Miért nem kezdjük rögtön a legmagasabbal? Nem árt tudni, hogy az érzékenységnövelés a filmanyagnál a szemcsézet durvulásával, a digitálisnál a kép zajosságával jár.
A helyes expozíciót egyrészt az adott fényviszonyok, másrészt saját elképzeléseink szerint kell beállítani. Az éles reflektorfényben álló táncos, és a körülötte lévők között óriási fénykülönbség van, ezt lehetetlen áthidalni köztes expozícióval. Mindig a fő témára, fontos területre határozzuk meg a záridőt, valamint a mozgás élességének az igényétől függően. Ha éles képet akarunk, mint a sportfényképezésnél, mozgásban legalább 1/250 sec zársebesség szükséges. A bemozdulásos felvételekhez pedig 1/8 sec, vagy még hosszabb záridőt használhatunk. Hogy az élesség-életlenség kontrasztja még erőteljesebb legyen, állványt kell használnunk. De felvétel közben a gép mozgatása, és/vagy a zoom objektív fókusztávolságának a változtatása (berántás) is lehetséges.

Az együttműködés a táncosokkal, a koreográfussal
Színpadi táncok esetében leggyakrabban előadás közben fényképezhetünk, de előfordulhat, hogy külön fényképezésre kiírt próbán, közönség nélkül dolgozhatunk. Ez esetben lehetőség adódhat egy-egy jelenet újrarendezésére. Ehhez a koreográfus, a táncosok segítségét kérjük. A táncfényképezéshez, ugyanúgy, mint a személyfényképezésnél általában a megfelelő atmoszféra szükséges.  Ezt megteremteni pszichológiai ismereteink, érzékünk segíthet ebben. Megnyerni a táncosokat, hogy az adott pillanatban a legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Ez nemcsak az ugrások magassága, a lábak feszítése, a pózok kirajzolása miatt szükséges, hanem az átélés miatt is. Az arcon megjelenő érzelmek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész táncfényképezés, „fagyos” a kép, ha rajta a táncosok, mintha fabábok lennének, vagy gépemberek, úgy mozognak. No de újrarendezés, vagy hamisítás?  A koreográfia lényegét, a táncos alakítását adjuk vissza, vagy ez az egész csak ürügy, hogy saját világunkat mutassuk meg?  Szerintem mindkét út járható. Ha jobbat tudunk, mutassuk meg!

Eifert János

Soha nem látott Litvánia – Marius Jovaiša litván fotóművész fotókiállítása

amelyet a Magyarországi Litván Nagykövetség Litvánia Ezer Éves Évfordulója alkalmából mutat be

Helyszín: a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája (Budapest I., Színház u. 1-3.). A kiállítás 2009. május 20-tól június 6-ig látható.    Read more

Magyar Hírlap, 2008. augusztus 24., vasárnap

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/randevu_a_tisza_mellett.html#sthash.WREtBWuz.dpuf

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József (Fotó: Ráfi Dénes)

Randevú a Tisza mellett

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették.

A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” mártélyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között.

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Randevú a Tisza mellett  

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették. 
A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

(balról jobbra) Szenti Tibor, Hegedűs Endre, Németh Ágnes, Csete György, dr. Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

Eifert János dr. Gyulai József professzorral; Németh Ágnessel, Csete Györggyel, Csete Ildikóval; dr. Lázár János polgármesterrel

(Ráfi Dénes felvételei)

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” márté-lyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között. 
 
Tálas Veronika 

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Budapest, Millenáris Park. Az Aktfotográfia című könyvem dedikálása a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Dialóg Campus Kiadó standján. (Ilku János és Balogh Mózes felvételei)

Az esztendőről esztendőre látványosan fejlődő budapesti könyvfesztivál az elmúlt évtizedben a nemzetközi könyves világ rangos, jegyzett eseménye lett. Több mint negyedszáz országból érkeznek kiállítók és alkotók, s felvonul a hazai és határon túli könyvkultúra minden számottevő szereplője. Nagysikerű díszvendégként látták vendégül Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Németország, Oroszország, Spanyolország és Kanada könyvkiadását és kortárs irodalmát. Az Európai Unió régi és új tagországainak összefogásával Budapest lett a házigazdája a kontinens legtehetségesebb fiatal prózaírói összejövetelének, az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának.

Ha a könyvfesztivál léptékében nem kelhetett is versenyre a világ legnagyobb nyelvterületei hasonló rendezvényeivel, intellektuális kínálatával bármely könyvvásárával állja az összehasonlítást. Olyan világirodalmi rangú alkotók tisztelték meg személyesen a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, s vették át a díszvendég- írónak járó Budapest Nagydíjat, mint Ernst Jandl (1995), Ephraim Kishon (1996), Kertész Imre (1997), Salman Rushdie (1998), Viktor Jerofejev (1999), Sławomir Mrożek (2000), Robert Merle (2001), Lawrence Norfolk (2002), Mario Vargas Llosa (2003), Günter Grass (2004), Paulo Coelho (2005), Jorge Semprún (2006) és tavaly Umberto Eco (2007).

A 2008. április 24-27. között megrendezésre kerülő XV., azaz jubileumi könyvfesztivált a Millenáris Park látványos bővüléshez lehetőséget kínáló kiállító-csarnokaiban, rendezvénytermeiben, s magában a park szabadtéri területein rendezhetjük meg. A jubileumi évben a világ legnépesebb országa, Kína lesz a díszvendég, a földrésznyi ország könyvipara, alkotói, egzotikus kultúrája. (educafe.hu)

 Varga Anna: Eifert „három T”-je

Egy jó aktfotó nem pusztán egy tökéletes test lefényképezve, lényege, hogy a lélek tükröződik rajta – vallja Eifert János hódmezővásárhelyi származású fotóművész, aki szülővárosában tett látogatást, hogy táncképeivel és diaporámáival különleges világába engedjen bepillantást.

 „A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új és új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja” – fogalmazott barátjáról a Németh László Városi Könyvtárban tartott esten Fenyvesi Félix Lajos író, költő.

Eifertnek itthon és külföldön mintegy száznyolcvan önálló tárlata volt, alkotásaival 168 díjat érdemelt ki, ezzel a fotóművészetnek egyik legismertebb hazai képviselője. Egész életét a 3 T határozza meg: a tánc, a test és a természet, ez a három témakör olvad egységgé munkásságában. A Honvéd Táncegyüttes táncosaként külföldi turnékon kezdett fotografálni, és immár több mint négy évtizede kiemelkedő alkotóként tartják számon.

„Eifert János a dolgoknak és az életnek a tünékeny metamorfózisát csípi legtöbbször fülön, azt a pillanatot, amikor a munka több a munkánál, egyetlen fáradt arc az emberarcnál, amikor a vízre hajló fűzfa több a világ minden megtört derekú fájánál” – jellemezte művészetét Fenyvesi Félix Lajos.

A könyvtárban egy különleges kiadványt is bemutattak az érdeklődőknek, mely bár nem fotóalbum, mégis köthető Eiferthez. Szenti Tibor író, néprajzkutató ajánlotta a megjelentek figyelmébe Desmond Morris: A csupasz nő – Tanulmány a női testről című könyvét, melynek fotóillusztrációit Eifert János készítette. „Minden nő teste gyönyörű. Évmilliók evolúciójának remekbeszabott ékpontjaként bámulatos alkalmazkodásával és kifinomultságával a nő bolygónk legkülönlegesebb lénye” – idézte a fotóművész a világhírű etológus neki írt levelét. A fotózás több nehézséget gördített Eifert elé, hiszen számára egy aktban a lélek megjelenítése a legfontosabb, vagyis jóval több, mint egy test lefényképezése. Lapunk kérdésére elmondta, hogy amikor először összeállította a könyv illusztrációit, rájött, hogy azok túl szépek, és túlnőttek a szövegen. A kiadvány egyik különlegessége, hogy minden országban más fotókkal jelent meg, hiszen a magyarok számára nem feltétlen érdekesek például az angol királyi család tagjairól készült riport-jellegű fotók, részben a kulturális különbségek miatt.

Az esten a fotóművész több diaporámáját – vagyis ahogy ő nevezi digirámáját – is levetítette, köztük a talán legismertebb Tűztáncot is, valamint azt is, melyet közelmúltbeli kínai útja ihletett.

Eifert János szereti az intim kis kiállítóhelyeket, így a könyvtár előcsarnokát is ideális helyszínnek tartja, ahol most táncfotói láthatóak. „Akik idelátogatnak, azok úgy gondolom a legfogékonyabban a fotóművészet iránt, így itt jó közönségem van” – fogalmazott.

Saját könyve Aktfotográfia címmel jövő januárban fog megjelenni, amit természetesen szintén bemutat majd szülővárosa fotóművészet iránt érdeklődő közönségének.

Fotó: Szilágyi Gergely

(Csongrád Megyei Hírlap, 2007. november 27.)

A NÉMETH LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR tisztelettel meghívja Önt és kedves családját 2007. november 26-án 17 órára a könyvtár olvasótermébe és előcsarnokába  EIFERT JÁNOS fotóművész KÖNYVEINEK BEMUTATÓJÁRA, DIAPORÁMA MŰSORÁRA, valamint TÁNC című kiállításának megnyitására. Bevezetőt mond FENYVESI FÉLIX LAJOS író, költő. Az est házigazdája SZENTI TIBOR író, néprajzkutató. Bemutatásra kerülő könyvek: Desmond Morris: A Csupasz nő: Tanulmány a női testről Eifert János fotóival, EIFERT JÁNOS: Aktfotográfia című műve. A könyvek a helyszínen megvásárolhatók, dedikáltathatók. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Eifert János MÁSKÉPP c. diaporámájának bemutatója a Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyűlésén, MOM Palace Cinema, Budapest, 2005. január 27.

Pszichiátria és diaporáma

A MOM Palace Cinema volt a színhelye a Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyűlésének, ahol bemutatásra került a “Félelmek utcája” című rövidfilm, és Eifert János MÁSKÉPP című diaporámája. A társaság felkérésére, a FAMA PublicRelation megbízásából készített diaporáma témájában szervesen kapcsolódott a Janssen-Cilag Szimpózium előadásaihoz. Bittler István “A terápiás együttműködés a szkizofrénia kezelésében – az első magyar compliance felmérés eredményeinek ismertetése” előadása után Tényi Tamás következett “Lelkem tárgyakká hullott szét”, a pszichotikus tapasztalat fenomenológiájáról, majd Szendi István “Mérföldkövek a szkizofrénia kezelésének és megértésének útján”. Ezt követően mutatta be a közönségnek Trixler Árpád, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke Eifert János fotóművészt, aki a jubileumi vándorgyűlés zárásaként levetítette a MÁSKÉPP című, kilenc perces új művét. A DVD-ről, számítógéppel vezérelt, videokivetítővel, nagy képméretben megjelenített mű sikeres fogadtatásban részesült.

EIFERT JÁNOS: MÁSKÉPP (2005) – DVD, 9 perc

Rendezés, képek: Eifert János, Munkatárs: Radisics Milán, Zene: The Art of Noise, Vangelis, Jan Garbarek, Arvo Pärt

Szoftver: Wings Platinum 2.0 (AV Stumpfl GmbH, Austria)

Közreműködő szereplők: Fenyvesi Félix Lajos költő, Dienes Gedeon táncesztéta, kritikus, Angelus Iván táncos, koreográfus, tanár és felesége, valamint Maya és Hanna lányaik

Készült a Magyar Pszichiátriai Társaság felkérésére, a FAMA PublicRelations megbízásából

Bemutató: Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyűlése, MOM Palace Cinema, Budapest, 2005. január 27.

Eifert János KÉPNOVELLÁK c. kiállítását Fenyvesi Félix Lajos költő nyitja meg, közreműködnek a  Még 1 Mozdulatszínház táncművészei, Fenyves Márk és Pálosi István. Eifert János kiállítása, és Kép-Hang-Színház diaporáma-műsorának bemutatói a Győri Nyár, XXXIX. nemzetközi kulturális fesztivál programjában, 2004. június 27 – július 23. között látogathatók, a műsorfüzetben és plakátokon meghirdetett időpontokban.

Eifert János Kép-Hang-Színház bemutatói a Győri Zsinagógában: 2004. június 27., július 20, 22, 23., 18:30

Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János u. 16-18., 2003. december 5., 17:00  

Eifert János: Képnovellák c. kiállításának megnyitóján köszöntőt mond dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő, a kiállítást megnyitja Fenyvesi Félix Lajos költő.

“Visszapergetem az időt és látom: Eifert János akárhol is van, mindig ott a nyakában a fényképezőgépe. Élesre töltve, hogy azonnal lencsevégre kapja a tovazökkenő pillanatot. Nagyon ismeri mesterségét. Újra és újra megcsodálom képei mindenség-ívét, tömörségét, fényből-sötétből szőtt anyagát, amelyet kikísérletezett ez a fáradhatatlan ember. Gazdag fotónovellás könyvként is olvashatjuk, mint szociológiai híradást, képverset, imádságot, és így tovább. Eiferttől az életről tudunk meg fontosat, a küszködő emberről, olyasmit, amit eddig csak sejtettünk. Művészete szüntelen figyelmeztetés az eltékozolt szépségre és időre. Végtelen távolságok vannak képein; veszendő és születő folyamatos együttállásban. Hatalmas életművéből válogat most, azt hozza el kedves szülővárosába: Hódmezővásárhelyre. Születésnapja kerek évfordulóján. Visszapillant egy péntek estére, azután lép tovább mindenre figyelő szemmel.”  Fenyvesi Félix Lajos

Az elhangzott köszöntő rövidített írásos változata:

Tisztelt Eifert János,

kedves tárlatlátogatók!

Azt mondják, hogy mindenki egyenlő esélyekkel születik, – hiszen valamennyien anyától lettünk – és kínok között, mezítelenül jövünk a világra. Az esélyegyenlőség nem igaz. Az alkotó emberben szinte kódolva van az a tehetség, amely előbb-utóbb megmutatkozik, és – ha sokszor nehéz körülmények között és kacskaringós úton is –, de kibontakozik.

Hányan szeretnének festeni, mintázni, építeni és átlag szinten túl nem tudnak, mert bármilyen egyetemet végeznek el, nincs bennük alkotói fantázia, amely kiemelné őket a kortársaik közül.

Hódmezővásárhelyen születni szinte eleve elrendelést jelent. Itt évszázadok óta nemcsak hagyománya, hanem műhelye is van a tehetségeknek, csak hagyni szükséges, hogy ez az erő lábra kapjon. Eifert János nem művészcsaládból származott. Ifjúsága idején a kifejezésmódját is kereste. 1960-tól 1977-ig Budapesten a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa volt, aki számtalan külföldi turnén vett részt.

Amióta a camera obscura megszületett, majd a 19. század végén kibontakozó fotóművészet a fényíró géppel megalkotta a művészet nyolcadik múzsáját, egy fotográfus gép Eifert Jánosra várt, hogy kezébe vegye és előbb csak a táncturnékon dokumentáljon, majd állandó társként hozzá szegődve alkosson vele.

Kezdetben féltették a festészetet, hogy a fotó kiszorítja. Különösen a realitást visszaadó gépek ellenzői a portréfestészet halálát kezdték jósolgatni. Egyetlen egy dologgal nem számoltak, az emberi alkotó fantáziával, a mindig újra törekvéssel.

Előbb hazai, majd világviszonylatban is Eifert János azok közé a művészek közé tartozott, aki a képzőművészeten semmit sem károsított, annál többet adott a fotóművészetnek. Az ő nevéhez fűződik a három „T” fotótéma elmélyítése: a „Tánc”, a „Test” és a „Természet” harmóniájának megteremtése. Ezzel különös világot alkotott. Előbb csak ízlelgette az egyes témákat. Voltak táj nélküli táncfölvételei, és ember nélküli természetfotói.

Az igazi áttörés akkor következett be, amikor a legszebb emberi testet, a ruhátlan nőt kivitte a természetbe. Tó- és folyóparton, virágok között, vagy sziklás háttérrel, sorozatban homokdűnék között tánclépések, vagy egyszerűen csak mozgás közben kapta el a soha többé meg nem örökíthető, az örökkévalóságba lendülő alakokat. Az Eifert fotókon nem fagytak meg a mozdulatok még akkor sem, ha a kamera az elérhető legnagyobb sebességével kellett a pillanat tört részét elkapnia. A fölvételen látjuk a továbbvivő lendületet. Szinte eltáncolják a bemutathatatlant, magát az embert, mint a természet gyermekét.

Fotóival korokat lépünk visszafelé az emberiség történelmében, amikor még nem leigázni, hanem együtt élni kívántunk a körülvevő mindenséggel. Ugyanakkor Eifert János nemcsak ismeri a legmodernebb fotóművészeti technikákat, hanem maga is dolgozott ki, és alkotásain nem egyet máig alkalmaz.

Eifert művészetére jellemző, hogy a negatívon, vagy a digitális lemezen lévő képet nem másolja le, hanem a sötétkamrában, vagy a műteremben újraalkotja. Ennek következtében nincs két egyforma másolat, valamennyi munkája egyedi alkotás. Előhívás közben a vegyszeres tálak fölé hajolva, vagy a monitoron figyelve, a színeket és a formákat újraálmodva hozza létre más művészek munkáihoz nem hasonlítható, egyéni alkotásait.

Nem véletlen, hogy a szakma már fiatalon elhalmozta sok országos és nemzetközi kitüntetéssel, amelyek igen sok alkotó fotóművész számára elérhetetlen álmok maradtak. Egyetlen fényes sikert említek. 1991-ben „Tűztánc” című diaporámája a „Munich MultiMedia Fesztiválon” a legjobb fényképezés díját kapta, majd ugyanezt az alkotását az 1993-as FIAP történeti kollekciójába választották.

Túl a rendszeres alkotómunkán, a fotóművészeti táborokban való gyakori részvételén, megannyi közösségi feladatot is vállal, amelyek mint művészt nem egyszer hátrányosan érintették, hiszen nem vehetett részt olyan pályázaton, amelyet éppen az a szövetség, vagy egyesület írt ki, amelynek ő is vezetőségi tagja volt. Ettől függetlenül már Tornyai János megmondta, hogy „az igazi tehetséget nem lehet elnyomni” – tegyük hozzá, sem elfelejteni –, „az ugyanis előbb-utóbb kibontja és megmutatja magát”. Ahogy fotóművészeti feladatköreit is nehéz összeszámlálni, fontosabb kiállításainak fölsorolása is odalakat tesz ki. Őt itthon és világszerte ismerik.

Eifert János csak születését tekintve 60 éves. Isten éltesse sokáig. Tehetsége bár nagy tudással és gyakorlattal, ugyanakkor fiatalon szárnyal előttünk. Kérem, alkotásaival önök is kapjanak szárnyra, és repüljenek vele sajátságos fotóművészeti birodalmába.

Dr. Lázár János polgármester

  Kiállításmegnyitó (Nagy Vera múzeumigazgató, Eifert János kiállítóművész, dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő, Fenyvesi Félix Lajos költő)

A MAOE Fotóművészeti tagozatának tagjai Eifert János KÉPNOVELLÁK c. kiállításán (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 2004. január)
A csoportképen, balról jobbra: X.Y., Baranyai Antal (Szeged), Papp Elek (Cegléd), Tóth István (Cegléd), Módos Gábor (Budapest), Kovács Kata (Budapest), Oravecz Attila (Debrecen), Szél Ágnes (Budapest), Tóth József Füles (Budapest) – Módos Gábor távkioldós felvétele

Kiállított képek jegyzéke:

1. terem:

A Nő – Képnovella 1. Installáció 2003; 35. Győri nemzetközi művésztelep – Képnovella 2.
Installáció 2003; Még egy mozdulat – Képnovella 3. Installáció 2003; Titkok barlangja
Bayreuth, Németország 2001; Hősök tere, panorámakép, Budapest 2002; Kastélypark, panorámakép, Hédervár, Magyarország 2002; A Föld álma, Budapest – Őrség 1984; Fák tánca
Mártély 1984; A Huntay Mountains álmomban, panorámakép, Kína 2002; Múló idő (képpár)
Wien, Schönnbrunn, Ausztria 1983, 1985; Tűztánc, Sirok 1993/2002
2. terem:

Fénytvirágzó fa, Kékestető 1967; Fa-lét 1-4., Bükk fennsík 1985; Tanulmány (Nyesett fák 1-3.) / Study (Polled Trees), Wien, Schönnbrunn 1983, 1984, 1985; Az Éj madara, Wien, Schönnbrunn 1983; Part, Muur völgye, Schwarzwald 1991; Levelek (A tél képei sorozatból)
Mártély 1997; Köröspart, Nagyvárad, Románia 2002; Ölelkezők, Sulzburg, Németország 1991; Csend, Patkós, Közép-Tisza 1985; Vágta, Budapest 1968; Nyáj, Pécsvárad 1978; A kertész keze, Tarnaméra 1978; Fák temploma, Versailles, Franciaország 1984; Magányos nyírfa, Franciaország 1984; Három kacsa, Limni Kastoriás, Görögország 1991; Áradás 1.,      
Dunakanyar 1980
3. terem:

Tűztánc 1., Sirok 1993/2002; Akt lehetetlen helyzetben, Sirok 1993/2002; Nő kalappal
Budapest 1972; Verdi – Eck: Requiem, Pécsi Balett 1978; Alvin Ailey Dance Theatre
Budapest 1974; Marcel Marceau, Budapest 1968; Cirkusz, Köllö Miklós és a Domino Együttes 1984; Pas de deux, Jorge Donn és Maina Gielgud 1972; Fényből születő mozgás
Domino Együttes, Budapest 1984; Győri Balett, Markó Iván koreográfiája 1984; Roncsolt aktok 2., Sebesvíz 1993; A tó titka, Fehérvárcsurgó 1984; Op – Art tanulmány, Kötschach – Mauthen, Ausztria 1993; Az aktmodell polaroiddal 1., Soltau, Németország 1995; Az aktmodell polaroiddal 2., Soltau, Németország 1995; Hőforrásnál, Egerszalók 1996; Kitörés és bukás, Budapest 2001; Furcsa pár, Sebesvíz 1994; A férfi, Rudabánya 1992.

Részlet az ELSŐ KÖNYVEM /MY FIRST BOOK (MTV 2003) portréfilmből: http://youtu.be/djwtfLW8XCs Rendező: Kálmán János, Szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, Operatőr: Sibalin György, Vágó: Tranger Márta

Janos Eifert one of the well known representatives and determinative personality of his profession and art at home and abroad. His works cannot be sorted in a category of solid style, he tries different ways.
He is versatile, renews his art constantly and finds experimental forms. His fame based on his photos in different themes like dance, nude, nature and applied photography. He is working as a teacher, performer, specialist writer and expert. He has had 160 own exhibitions and 650 group exhibitions, won 168 awards, prizes and diplomas. He has a tremendous collection of his photos shouted in 33 different countries. His photos, photoreports and articles had been published regulary in the specialist press and magazines at home and abroad, in books and publications, in the electronic media. His photos were used as scenery and sets in theaters and also in movies and several television programs. He himself performed in several television programs and series, too. He wrote introductions, prewords to several photoalbums and exhibiton catalogs, opened exhibitions and held performances, publishing the written version of them.

   Eifert János: (Táncfotózás közben) Ugrás… Ez az!… Patt… Ez az! Ez az!… Ez az!… Három- és… Ez az!… Ez az! Jó! Köszönöm. Na most azt kellene még, hogy egy ilyen mozdulatot… Tehát a… tehát egy nagy ekártét, balról mozdítva és közben a kar lendít és megáll itt egy hármas pózban. Igen, folyamatosan. És ugrik… Próbáljuk meg. Három- és… Titi-tá… titi-tá. Titi-tá. Ez az! Köszönöm. Úúúúúúúúúúúúúúúú!

Hát így készült az “Angyalok tánca” című képem az ELSŐ KÖNYVEM  portréfilmem forgatása közben, a Nemzeti Táncszínház színpadán. A táncosok – a Magyar Mozdulatművészeti Társulat művészei, Pálosi István, Fenyvesi Márk, Szelőczey Dóra – között mozogva, őket instruálva egy Nikon D100-as kamerával készítettem az alapfelvételeket. Ezeket később otthon, a digitális laboromban, azaz a számítógépemmel az íróasztalomon, Photoshop segítségével illesztettem össze, közben a rám jellemző stílusban alakítva a kompozíciót.  (Budapest, 2003. szeptember 8.)

  Debrecen, Mű-Terem Galéria

Eifert János: 3T (Tánc Test Természet) c. kiállítását megnyitja: Fenyvesi Félix Lajos költő

Eifert János
3T (Tánc Test Természet)
Mű-TereM Galéria, Debrecen, 2003. május 8-30.
Kiállított  képek jegyzéke:

Hősök tere, panorámakép
Budapest, Magyarország/Hungary 2002

A fák állva halnak meg / Trees die standing      
Algonquin Provincial Park, Kanada/Canada 1985

A falu vége / The End of the Village       
Kecskemét, Magyarország/Hungary 1978

A világ végén / At the End of the World  
Bakony, Magyarország/Hungary 1982

A Föld álma / Dream of the Earth
Budapest, Őrség, Magyarország/Hungary 1984

Nyáj / Herd
Pécsvárad, Magyarország/Hungary 1978

A férfi, a nő (képpár) / Man and Woman
Sansoucci, Potsdam, Németország/Germany 1992

Áradás 1. / Flood         
Dunakanyar, Magyarország/Hungary 1980

Az Éj madara / Bird of the Night       
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983

Csend / Silence           
Patkós, Közép-Tisza, Magyarország/Hungary 1985

Elvarázsolt menyasszonyok / Enchanted Brides     
Kiskunság, Magyarország/Hungary 1978

Fa-lét 1-4. / Tree-Being         
Bükkfennsík, Magyarország/Hungary 1985

Fák temploma / Temple of Trees        
Versailles, Franciaország/France 1984

Hajnal / Dawn
Montagne-au-Perche, Franciaország/France 1984

Halott madár / Dead Bird       
Ontario-tó, Kanada/Canada 1984

Három kacsa / Three Duckes         
Limni Kastoriás, Görögország/Greece 1991

Küzdelem / Struggle
Makó, Magyarország/Hungary 1984

Magányos nyírfa / Lonely Birch
Franciaország/France 1984

Múló idő (képpár) / Time Running
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1985

Tanulmány (Nyesett fák 1-3.) / Study (Polled Trees)
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1984, 1985

Ölelkezők / Embracers          
Sulzburg, Németország/Germany 1991

Őserdőben / In Native Forest
Adirondacks, USA, N.Y., 1985

Part / River-Side           
Muur völgye, Schwarzwald,  Németország/Germany 1991

Sirályok / Gulls           
Ontario-tó, Kanada/Canada 1985

Sziklakép / Cavedrawing         
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1994

Triptichon (1-3.)           
Tisza-tó, Magyarország/Hungary 1978

Tűzfal /Bulkhead
Wien, Ausztria/Austria 1990

Vízesés / Waterfall         
Plitvice, Jugoszlávia/Yugoslavia 1986

Csepkőbarlang / Cave
Aggtelek, Magyarország/Hungary 1997
Csepkőbarlang / Cave
Aggtelek, Magyarország/Hungary 1997

Alvin Ailey Dance Theatre
New York/USA 1974

Verdi – Eck: Requiem
Balett Sopiana, Pécs, Magyarország/Hungary 198

Fényből születő mozgás / Movement Born from Light
Domino Együttes, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Marcel Marceau
Párizs, Franciaország/France 1968

Pas de deux (Jorge Donn, Maina Gielgud)
Béjart Ballett (Ballet du XX. siecle), Bruxelles, Belgium 1972

Tánc / Dance
Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971

Kathakali táncosnő / Dance
Bombay, India/India 1974

Győri Balett / The Győr Ballet Company
Markó Iván koreográfiája, Győr, Magyarország/Hungary 1984

Alvin Ailey Dance Company, New York
Budapest, Magyarország/Hungary 1974

Dohnányi – Seregi:
Változatok egy gyermekdalra / Variations to a Childrens’ Song
Opera Balett, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Cirkusz / Circus
Köllö Miklós, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Tűztánc 1. / Fire Dance
Sirok, Magyarország/Hungary 1993/2002

Tűztánc 2. / Fire Dance
Sirok, Magyarország/Hungary 1993

A férfi / The Man
Rudabánya, Magyarország/Hungary 1992

A tó titka / The See’s Secret
Fehérvárcsurgó, Magyarország/Hungary 1984

Az aktmodell polaroiddal 1-3. / Nude Figure with Polaroid
Soltau, Németország/Germany 1995

Kettős expozíció / Double Exposure
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Rítus / Rite
Diósgyőr, Magyarország/Hungary 1990

Roncsolt aktok 1. / Fractured Nudes
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Roncsolt aktok 2. / Fractured Nudes
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Tanulmány gyökerekkel 1-2. / Study with Roots
Bayreuth, Németország/Germany 1995

Tanulmány fekete-fehérben / Black and White Study
Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1992

Tanulmány maszkkal / Study with Mask
Néprajzi Múzeum, Budapest, Magyarország/Hungary 1992

Tanulmány szabdalt képekkel 1-2. / Study with cut Pictures
Budapest, Magyarország/Hungary 1993

Kitörés és bukás / Outbreak and tumble
Budapest, Magyarország/Hungary 2001

Nő kalappal / Women With Hut
Budapest, Magyarország/Hungary 1972

Hőforrásnál / At the thermal spring
Egerszalók, Magyarország/Hungary 1996

Levelek (A tél képei sorozatból) / Leaves (Pictures of the Winter)
Mártély, Magyarország/Hungary 1997

Vágta / Galop
Budapest, Magyarország/Hungary 1968

Furcsa pár / Stranger Couple
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1994

Op – Art tanulmány / Op – Art Study
Kötschach – Mauthen, Ausztria/Austria 1993