Flamenco Magia

FlamenCorazonArte Táncszínház és külföldi vendégművészei

Nemzeti Táncszínház Nagyterem / 2019. május 09. 19:00

A flamenco misztériuma az előadók személyiségében rejlik, hiszen ez a műfaj a lélek szabad megnyilvánulásáról szól. A szívbemarkoló énekek, a szenvedélyes táncok, az érzelem-dús gitár dallamok és a vérpezsdítő ritmusok egysége szuggesztív erővel hat. Az előadók és a közönség közötti mágikus tér az, ahol a Duende életrekel het. Az energiák átadódnak, egyesülnek, feltöltenek, elvarázsolnak.

A flamenco hasonlóan többágú műfaj, akárcsak a jazz. A három fő pillér ének-gitár-tánc kommunikációján alapszik, mely képes befogadni más hangszereket és stílusokat.

Azért válik oly izgalmassá és minden alkalom egyedivé,mert végig jelen van az improvizációs játék lehetősége. A táncos nemcsak előadója, hanem mozdulataival, lábkopogásával rejtett karmestere és alkotója is a kották nélküli műnek.

A flamenco ősi tradíciókból táplálkozó, modern művészeti ág, mely a jelen kor meghatározó és kiemelkedő műfaja. Ez a rejtélyesnek tűnő világ most virágkorát éli, melyet hazánkban a FlamenCorazónArte Táncszínház táncművészei és koreográfusai, anya és lánya, Lippai Andrea és Pirók Zsófia hiánypótló módon képviselnek.

Eifert János felvételei

Flamenco ének: Magda Navarrete
Flamenco gitár: Andrzej Lewocki
Ütőhangszerek: Tar Gergely
Zongora: Antal Gábor
Klarinét: Cserta Balázs

Flamenco tánc, koreográfia:
Lippai Andrea
Harangozó Gyula díj, EuroPas díj, Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, Magyar Arany Érdemkereszt
Pirók Zsófia
Az évad legjobb pályakezdő táncművésze díj – 2016
Az évad legjobb női táncosa díj – 2019

Duna World, 2019. május 9. 18:55 óra

Eifert János fotóművész lesz a mai vendége a Duna Televízió Szerelmes földrajz című műsorának

Ma este ismétlésben újra látható a Szerelmes földrajz című magyar ismeretterjesztő filmsorozat Hódmezővásárhelyt bemutató része, amelyben Eifert János fotóművész kalauzolja a nézőt szülővárosában, természetesen a szavak mellett, sok-sok fotón keresztül.

A Hollós László szerkesztő-riporter és Dala László rendező által jegyzett sorozatban a nézők egy-egy jelentős magyar személyiség portréját és életének kedves és meghatározó helyszíneit ismerhetik meg. A mostani film főszereplője Eifert János fotóművész, aki szakmájának, művészetének itthon és

külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Fotográfusként kitűnő riportfotós, mély életképek készítője, pályája kezdete óta meghatározó táncfotográfus, kiemelkedő igényességűek aktfotói, portréi, természetképei és más irányú alkalmazott és autonóm fényképei.

“Hódmezővásárhelyen születtem, mindazt, amit későbbi pályámon hasznosítottam, innen hoztam magammal. Első felvételeimet a közeli Mártélyon készítettem. Ide térek vissza megpihenni, erőt és bátorságot gyűjteni elkövetkezendő küzdelmeimhez.” – mondta Eifert János, aki a Duna Televízióban látható adásában szülővárosát és annak környékét mutatja be.

Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata és a Kondor Béla Közösségi Ház meghívja Önt, családját és barátait a

KÖZÉPISKOLÁSOK ORSZÁGOS FOTÓMŰVÉSZETI PÁLYÁZATÁNAK kiállításmegnyitó és díjkiosztó ünnepségére

2019. április 26-án, pénteken 17 órára a
Kondor Béla Közösségi Házba (1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)

A rendezvény fővédnöke: Ughy Attila polgármester.
Védnöke: Galgóczy Zoltán alpolgármester

Az alkotásokat értékeli, a kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész, a zsűri elnöke.

Közreműködnek az 50 éves Dohnányi Ernő Zeneiskola művésztanárai Makó Rita fuvolaművész és Draskóczy Zoltán gitárművész, valamint a Botafogo táncegyüttes.

Cím: 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.
Megközelíthető a 3-as metró Kőbánya-Kispest végállomásától a 136E jelzésű busszal (7 megálló).
A kiállítás megtekinthető május 6-ig, ünnepnap kivételével 9-19 óra között.

Eifert János: ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház Corvin Galériája
(1165 Budapest Hunyadvár u. 43/c.), 2019. április 2 – május 5.
Köszöntőt mond: Szabó Csilla igazgató
Közreműködik: Nagy Judit fuvola, Papp Tímea hárfa

.

.

 „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

236 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA), és az EXCELLENCE (EPSA) díj tulajdonosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

.

Minimál 1x 2x

Klebersberg Kulturkúria (1028 Budapest, Templom u. 2-10.)

A MAOE Fotóművészeti Tagozata kiállításának megnyitója
2019. március 21. csütörtök 18 óra
A kiállítást Dozvald János fotóművész nyitja meg

A kiállítás 2019. március 19 – április 6. között látogatható,
megtekinthető díjtalanul naponta 10-18 óra.

A kiállítás a Budapest Fotó Fesztivál rendezvénye

.

Eifert János: A kör és négyzet érzékisége / Circle and square sensuality (2018)

.

Kiállító művészek:
A Fehér Vera, Agócs József, Ambrits Tamás, Balla András, Baricz Katalin, Berényi Gyula , Budavári Csaba, Chochol Károly, Czimbal Gyula, Cserkuti György, Csortos Szabó Sándor, Deim Balázs, Dobóczky Zsolt, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Fuchs Lehel, Gábor Béla, Gál András, Gáti György, Gedeon Péter, Hupján Attila, Ilku János , Izápi Laura, Kocsis István Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Mándi Emese, Mandur László, Máthé András, Neumann Ildikó, Patyi Árpád, Pfliegel Bálint, Rákoskerti László, Réthey Prikkel Tamás, Ribényi Csaba Alfonz, Ries Zoltán, S. Faragó Gyöngyi, Seres Géza, Soltész Boglárka, Szél Ágnes, Tóth József, Vajda János, Varga Tamás, Vizúr János, Zsila Sándor

A Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében meghirdetett Fotóművészeti Pályázat anyagát zsűrizzük Ravasz Balázzsal, a Kondor Béla Közösségi Házban.

Meghívó

Magyar László & Tomka Mihály fotókiállítására, amelyet Eifert János EFIAP, ESFIAP, EPSA fotóművész nyit meg 2019.02.07. 19:00 órakor
a KAPTÁR coworking irodában. Cím: 1065 Budapest, Révay köz 4.

Várjuk szeretettel minden fotóművészetet szerető barátunkat, kollégákat.

LIGHT @ MAGIC ACADEMY
Nyilvános · Light & Magic Academy és KAPTÁR szervezésében

Válogatás a kiállítás képeiből:

A Sandava Studio szeretettel meghívja Önt Kovács JuJu – Nárcisz című kiállításának megnyitójára, február 27-én 18:00-ra, ahol fotósorozaton elevenedik meg az Élet egy nárcisztikus ember árnyékában.

Fájdalom, elnyomás, félelem – Kovács JuJu fotográfus első kiállítása kendőzetlenül tárja elénk a nárcisztikus emberek által okozott lelki sérülések kegyetlen lenyomatait. Ugyanakkor a képek üzenete valahol reményteli is: “Célom, hogy egyre többen felismerjék, ha nárcisztikus személyiségek áldozataivá váltak, és fontos, hogy tudják: nincsenek egyedül, mindig van kiút.”
Az alkotó nem titkolt célja, hogy a saját és mások tapasztalatai által ihletett sorozat megtekintése során minél többen ismerjék fel a nárcisztikus személyek ismertetőjeleit.
A fotókon egytől-egyig fiatal, tehetséges színészek jelenítik meg maró őszinteséggel, hogy milyen is egy nárcisztikus ember árnyékában élni. Többek között: Jászberényi Gábor (szabadúszó színész, A martfűi rém c. film szereplője), Kuna Kata (Karinthy Színház), Hojsza Henrietta (SZFE, fizikai színházi rendező szak), Dömök Edina (Affér Társulat, Gózon Gyula Színház), Háda Fruzsina (TÁP Színház), Kőszegi Judit (Affér Társulat), Rumán Cintia (Tükörkép Társulat, Társulat vezető), Szabó Viktória Zsuzsanna (BBTE Kolozsvár, színművész szak), Ábel Stella (SZFE, színművész szak).

Nárcisz, Kovács JuJu fotográfus kiállítása.

— MEGNYITÓ —
HELYSZÍN: Sandava Studio, 1062 Budapest, Andrássy út 95. 48. kapucsengő
IDŐPONT: 2019.02.27., 18:00-21:00

AZ ESEMÉNYT MEGNYITJA:
Eifert János fotóművész
Barkász Heléna klinikai szakpszichológus
A fotók március 13-ig tekinthetők meg, kedd-péntek 14 -19:00 szombaton 10-14 óra között.
A megnyitó utáni héten március 6-án 18:00-tól további társrendezvény is segíti a nárcisztikus személyiségjegyek felfedését: a témában Barkász Heléna, klinikai szakpszichológus tart előadást a kiállítás helyszínén.

A kiállítás ingyenesen látogatható.

A megnyitón való részvételhez regisztáció szükséges:
sandavastudio@gmail.com címre küldött üzenettel.

A 2018. évi 34. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZAT nyertes alkotói fotókiállításának megnyitója a BMK Galériában: 2018. október 30. (kedd) 18.00 óra

A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész.

Kiállítók: dr. MANN JUDIT, FARKAS IMRE, ZÁCS ÁGOSTON
A kiállítás 2019. február 26-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN

FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.), 2018. december 13 – 2019. január 7.

Megnyitó: 2018. december 13. (csütörtök) 16:00 óra

Megnyitja: Krausz György volt nagykövet és Eifert János fotográfus

.

 Eifert János megnyitó szövege:

 „Nagy öröm látni, hogy ennyien jöttek el Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN c. életmű-kiállításának megnyitójára. A világszerte elismert fényképész, aki remekbe készült műtárgyfotóival nyerte el rangját, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Fotográfusként nem akarok elfogult lenni, ezért hangsúlyozom, hogy Rácz István nemcsak fotóművészként, hanem íróként és műfordítóként is jelentős életművet hagyott maga után. Nyolcvan-valahány könyv jelent meg a neve alatt, több nyelven és többszörös kiadásban: művészettörténeti feldolgozások, albumok, de sok fordításkötet is, meg önálló riport- vagy esszé jellegű munkák.

Személyesen sohasem találkozhattam Rácz Istvánnal. Pedig sokszor hazalátogatott, kiállításai, megjelenő könyvei, műfordításai mindig eseménynek számítottak. 1998 decemberében új albumának, a Csöndes vizeken budapesti bemutatójára, és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által alapított Életmű-díj átadására vártuk. Hiába. Az első üzenet balesetéről, a második már haláláról szólt. A személyes találkozás lehetősége végérvényesen elmaradt. Könyveivel, műtárgy-fotóiból készült albumaival, kiállítási képeivel azonban gyakran találkozhattam, az 1. Országos Fotóhét programjában műtárgyfotóival szerepelt, én készítettem kiállításának plakátját, és ha jól emlékszem, rendeztem a kiállítását. A képeire oda kellett figyelnem: a kiegyensúlyozott kompozíció, a tökéletes technika, és a szellem tiszta kisugárzása jellemezte azokat.

  .

Csorba Károly felvételei

  .

   .

A nagyszentmiklósi kincs 1977-ben jelent meg a Corvina Kiadónál. Több kiadást ért meg magyar és angol nyelven. A következő évben A finnugor népművészet jelent meg, anyagából a Dorottya utcai kiállító teremben láthattuk képeit. A VIII. Henrik udvarában című albuma 1984-ben, a Helikon Kiadónál jelent meg. Lefordította a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt, és az Európa Kiadónál megjelent könyvét az úgynevezett kalevalai kornak, tehát a kereszténység felvétele előtti két évszázadnak a leleteiből készített felvételeivel illusztrálta. Nyolc nagyméretű albuma a finn képzőművészetet dolgozta fel a vaskortól korunkig. Oslóban két nagy albuma jelent meg a norvég középkori művészetről – jelen kiállítás ebből az anyagból mutat be 70 képet. A lappok életével foglalkozó kötete finnül, norvégul és svédül jelent meg. A hatvanas években rövid ideig Svájcban él, ekkor jelennek meg Dreiklang című kötetei – többek között Michelangelóról, Rembrandtról, az ikonművészetről, a néger művészetről, és legszebb kötete Az ismeretlen isten (Der unbekannte Gott). Foglalkozott többek között az egyiptomi, perzsa, kínai és perui művészettel, készített könyvet a tibeti bronzokról is. A Finn Nemzeti Múzeum támogatásával a finn művészetet bemutató kiállítását a múzeum több európai fővárosban mutatta be.

 .   

“Épületeket, templomokat nem lehet külföldre szállítani, de a kép, az átélt felvétel nagyon jól érzékelteti, tolmácsolja egy korszak művészetét.” – írja önéletrajzában.

.

Rácz István 1908-ban született. Élete küzdelmes, tele kalandregénybe illő fordulatokkal, és csodákkal. Sorsa századunk egyik Odüsszeiája. A felvidékről kerül át Magyarországra, pataki diákként kapcsolatba kerül a baloldali mozgalmakkal, Kassák vonzáskörébe tartozik. Abban a perben ítélik kétévi fegyházra, amelyben Rajk László, Széll Jenő, Beck András, Darvas József s mellékvádlottként József Attila áll a bíróság előtt. A klasszika-filológia mellé tehát börtön, megaláztatás kerül, 1934-ben Csehszlovákiába települ. Íróként, műfordítóként, újságíróként tevékenykedik. 1938-ban Finnországba menekül, majd visszatér, egy-két évig a Sárospataki Népfőiskola igazgatója. Küzdelmek, megpróbáltatások, felesége elveszti látását, hallását. 1956-ban együtt hagyják el az országot, Finnország fogadja be őket. Nagy energiákkal kezd neki a fényképezésnek, folytatja az írást. 8 albuma jelenik meg, ezekkel a finnek számára felfedezi a finn művészetet. 1964-ben Svájcba költözik, itt is a művészet tárgya könyveinek. 1964-ben visszatér Finnországba, újra könyveket ad ki, lefordítja magyarra a Kalevalát. Bár kitűnően ír, jók a műfordításai, de szíve-lelke a fotózás. És egy újabb tragédia: szemidegsorvadása egyre kritikusabb, eléri a 95%-os vakságot. Mégis, éleslátás nélkül egyedül közlekedik Helsinkiben, ellátja beteg feleségét, újabb könyvei jelennek meg. Megfáradt, készül a hosszú útra, de nem adja fel. Amíg lélegzik, amíg gondolkodik, bőkezűen osztogatja tudását. Mint már említettem, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Élete utolsó pillanatiban Magyarországra készült. Emlékszem, hiába vártuk. Azóta húsz év telt el, és úgy látom, hogy a fotóművészként, íróként és műfordítóként is jelentős életműve nem veszített értékéből, és nem tűnt el a felejtés sötét homályában. Az Önök szépszámú jelenléte is ezt bizonyítja.” (Eifert János)

  .   . 

Rövid életrajz

1908. július 11-én, Töketerebesen (ma: Szlovákia) született

1926-31 Tanulmányai: Pázmány Péter Tudományegyetem, Eötvös Kollégium, latin-görög-olasz szak Életút: Kapcsolatba kerül az illegális kommunista mozgalommal, 1932-33 börtönben, 1934-38 Csehszlovákiában, 1938-43 Finnországban él, újságíró, fotós, hazatérése után bekapcsolódik a népi írók mozgalmába, 1945 Sárospatakon népfőiskolát és művészotthont szervez és vezet, majd általános iskolai és zeneiskolai tanár, a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, 1956 kivándorol Finnországba, Helsinkiben műfordító és fotóművész. Lefordítja a Kalevalát (1976), a Népek művészete (1978), A vikingek öröksége (1983), Egy fotográfus vallomásai (1988), A Semmi partján (1991), Csöndes vizeken (1998).

 .      .          .

  .

Megjelent könyvei, fordításai (szűkített lista):

Kanteletár. (Finn népköltési gyűjtemény.) Bp. 1956, Magvető Kiadó; Bp. 1977, Magvető Kiadó; Bp. 1985, Európa Kiadó.

Kalevala. Saját kiadás. Helsinki, 1976., Bp. 1980, Európa Kiadó.

Egy fotográfus vallomásai. Békéscsaba, Kner Nyomda.

Mikko Hovi. (Monográfia egy finn szobrászról.) Helsinki, 1959, otava.

Suomen keskiajan taideaarteita. (A finn középkor műkincsei.) Helsinki, 1960, 1966, 1970; – Franciául: Art de la médiéval Finland. Paris, 1963; Svédül: Skatter ur Finlands konst och Sjörgen. – Angolul: Treasures Art of Medieval Finland. New York, 1967.

A DREIKLANG-sorozat darabjai:

Michelangelo, Ikonen, Lauft Ihr Hirten allzugleich, Marienlieder, Die Seemannsbraut, Die Antilopenfrau, Primavera. Olten-Freiburg, 1964, 1965, Graf.

Kunst in Tibet. Bern, 1968, Hallwag.

Suomen taidetta 1940-1975. (A finn művészet 1940-1975 között.) Helsinki, 1977, Otava.

László Gyula-Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. (Angolul: The Treasures of Nagyszentmiklós.) Bp. 1977, 1978, 1979, 1983, 1984, 1987, Corvina.

Michelangelo. Helsinki, 1980, Otava.

VIII. Henrik udvarában. Bp. 1984, Helikon.

Vanhan-kansan kirja (Öreg emberek könyve.) Helsinki, 1985. WSOY.

Rácz István: A Semmi partján. Bp. 1991, Magvető Könyvkiadó.

Rácz István: Csöndes vizeken. Önéletrajzi album. Bp. 1998.

.

.

.

.

.

Lábán Ru­dolf a tánc­tör­té­net egyik leg­na­gyobb alak­ja, azon ke­ve­sek közül való, akik­nek a mód­sze­re, el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti anya­gai ma is élők és hasz­ná­la­to­sak. Ez annak kö­szön­he­tő, hogy ta­nít­vá­nyai ge­ne­rá­ci­ó­ról ge­ne­rá­ci­ó­ra nem csu­pán élet­ben tar­tot­ták, de ak­tu­a­li­zál­ták és kon­tex­tu­suk­ban al­kal­maz­ták Lábán ta­pasz­ta­la­ta­it. Így le­het­sé­ges, hogy a 21. szá­zad első fe­lé­ben a Lábán-féle moz­gás­elem­zé­sen ala­pu­ló táncimp­ro­vi­zá­ció az egyik leg­el­ter­jed­tebb mód­szer az egye­te­mes mű­vész­kép­zés­ben. Élő, va­ló­di, itt és most: ezt bi­zo­nyít­ják azok a 14-17 éves fi­a­ta­lok, akik­kel ezen a napon, mint­egy 25-35 perc­ben „kö­rül­tán­col­juk” a témát.

Mester és tanítványai

Eifert János mesterkurzusának kiállítása

Bethlen Galéria, 2018. november 17 – december 17.

Megnyitó: 2018. november 17-én, 17:00 órakor

A kiállítást megnyitotta: Csörögi Dóra AFIAP fotóművész képviseletében Gasztonyi Kálmán festőművész, a képeket bemutatta: Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

Kiállítók:

Aczél Péter, Antal Györgyi, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Bárdos Tamás, Bertók Béla, Burkus Alexandra, Csicseriné Papp Mária, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margot Judit, Darab Dénes, Dudás Emil, Ecsedi Ircsi, Eifert János, Gimesi András Gime, Kiss Minna Auróra, Koncz Dezső, Kovács Gábor, Kozma Cecília, Kőrösi Sándor, Kricska Nóra, Kristó Annamária, Magyar László, Medgyesy Gábor, Olasz Ágnes, Paiss László, Pinke Éva, Pivonka Kriszta, Rajkai György, Ritter Antal, Schmatz Béla Zsolt, Seiner Krisztián, Tóth Brigitta, Tóth Katalin, Zih Katalin

Eifert Jánost nem kell különösebben bemutatni, hiszen szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Nemcsak fotográfusként, hanem tanárként, előadóként és szakíróként is tevékenykedik.

233 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

1984-2004 a Sebesvíz Workshop nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője;

1985-1993 között a Höhere Graphisches Bundes-, Lehr- und Versuchsanstalt, Wien meghívott előadója; az 1. Werkschule für Fotografie, Soltau fotószemináriumainak docense; a Magyar Fotóművészek Szövetsége Szakkollégiumának és Mester kurzusainak vezető tanára.

2002-2008 a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában, a budapesti Szókratész Két Tannyelvű Szakközép iskolában, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskolán fotográfiát tanít.

A Stalter-Kerekes alapította Mesterség és Művészet, az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu iskolákban is tanít, de néhány éve otthonában saját iskolájában fogadja a tehetséges amatőr fotográfusokat.

Programja, pedagógiai módszerei öt évtized gyakorlatára építkeznek, és az egyéniség kibontakoztatását tartja a legfontosabbnak, nemcsak a technikai és esztétikai, valamint gyakorlati ismeretek átadását.

Kezei közül kikerült fotográfusok ott találhatók a nemzetközi színtér élvonalában.

B18, 2018. november 12.

https://www.bp18.hu/hirek/keruleti-hirek/item/17907-mindig-a-kivancsisag-hajt-valogatas-50-ev-fotoibol

„Mindig a kíváncsiság hajt” – Válogatás 50 év fotóiból

Írta: T.L. 2018.11.12.

Eifert János Ars poeticája a Kondorban.

Ars poetica címmel november 15-től december 5-ig látható Eifert János jeles fotóművész kiállítása a Kondor Béla Közösségi Házban. A 75 éves fotográfus ötven év fotóiból válogatott.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Huszonhárom évesen a néptáncművészet mellett indult el a fotóművészet felé, nem csoda, hogy első fotótémáit a táncművészetből merítette. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.
Eddig 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival. A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.
-Mindig a kíváncsiság hajt utazásaim során – vallja -, kíváncsi vagyok arra, hogyan élnek az emberek, hogyan gondolkodnak, milyen a kultúrájuk? Életem egyik legnagyobb élménye egy hosszabb kínai út volt.

Arra a kérdésre, könnyen átállt-e a filmes gépről a digitálisra? – így válaszolt:
-Tény, hogy a digitális térhódításkor elég sokan temették a fotógráfiát, de én nem temettem, mert a technikai fejlődés szerintem, soha nem volt gátja annak, hogy kifejezzük magunkat. Számomra a fotográfia játék, nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képnyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a képíró, a fotográfus feladata.
Eifert János fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.
Kiállítása december 5-ig látható a Kondor Béla Közösségi Házban.

A Kondor Béla Közösségi Ház tisztelettel meghívja Önt és barátait

EIFERT JÁNOS EFIAP, ESFIAP, EPSA fotóművész

ARS POETICA címmel rendezett kiállításának megnyitóünnepségére

2018. november 15-én, csütörtökön 17.00 órára a Kondor Béla Közösségi Házba (Budapest XVIII. kerület, Kondor sétány 8.)

Köszöntőt mond: Galgóczy Zoltán alpolgármester

A kiállítást megnyitja: Chochol Károly Balogh Rudolf- díjas, Pro Urbe-díjas fotóművész

Közreműködnek: Tébláb Művészeti Iskola növendékei

A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt és barátait a 34. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZAT kiválasztott alkotásainak kiállításmegnyitójára a BMK Galériába (1119 Budapest, Etele út 55/A)

Időpont: 2018. október 30. (kedd) 18:00 óra
A kiállítást megnyitja EIFERT JÁNOS fotóművész.

Kiállítók:
BURKUS ALEXANDRA, FARKAS IMRE, KÉTHELYI LAJOS, KOZMA CECÍLIA, LACZKÓ-MAGYAR GYÖRGY,

DR. MANN JUDIT, NAGY SUGÁR, NERHAFT ANTALNÉ, R. KÓRÓDI ZSUZSA, SIMÁK GERGŐ, SZEDŐ IVÁN,

SZŐNYI ISTVÁN, DR. TÓTH-PIUSZ ISTVÁN,  ZÁCS  ÁGOSTON

A PÁLYÁZATOT DÍJAK BIZTOSÍTÁSÁVAL SZPONZORÁLJA:
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ,
TRIPONT Fotó Videó és Stúdiótechnikai Szaküzlet,
Írók Boltja-Parnasszus Kiadó Kft.

A kiállítás november 17-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Eifert János NAGY KÉPEK c. kiállítása az Újpest Galériában – Újpesti Közéleti Televízió, Budapest, 2018. október 26.

Szerkesztő: Héja Krisztián

Operatőr – vágó: Kálmán János

Olasz Ági, Szedő Iván, Aczél Péter, C. Várnai György és Eifert János felvételei

EIFERT 75

Fészek Galéria, 2018. szeptember 12 – 28.

Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

TEST A LELKE MINDENNEK

Megnyitó: 2018. szeptember 12-én szerdán 18:00 órakor

Köszöntőt mond: GALAMBOS TIBOR

A kiállítást megnyitja: Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő

Közreműködik: LŐRINC KATALIN Harangozó Gyula-díjas táncművész

A kiállítást rendezte: JERGER KRISZTINA

Megtekinthető: szeptember 28-ig (Fészek Művészklub 1073 Kertész utca 36.)

Jerger Krisztina művészettörténész rendezésében Eifert János tánc- és akt-képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek már bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok az új képek is, amelyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, de jellemzik alkotójuk kísérletező, kreatív, és sajátos stílusát, illetve gondolkodásmódját.

Eifert János szerint a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfél millió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

.

Utolsó repülés

Fenyves Márk, mint a madár, elrepült…

Ma délelőtt telefonon felhívtak: „Láttad? A Facebook-on egy rövid közlemény…”

Megnéztem Pálosi István bejegyzését: MINDEN BULI LEFÚJVA, TRAGÉDIA VAN…

Hogy-hogy tragédia? Mi történt? Márk kutyája lesántult? Valamelyik táncos lesérült? Tűz ütött ki a Stúdióban? Vagy mi? Telefonon tudtam meg: ma éjjel Fenyves Márk elhunyt…

Döbbenet!

Elbőgtem magam. A minap még terveimről beszélgettünk, egy újabb kiállításom, a Fészek Galériában megrendezésre kerülő TEST A LELKE MINDENNEK megnyitóján kértem volna a közreműködését. Sok évtizedes barátság és a tánc szeretete fűzött össze bennünket, rengeteg élmény, esemény, baráti és művészi ambíciók kötöttek össze bennünket. Nem hiszem el, hogy már élőben soha többé nem látom táncolni, soha többet nem beszélgethetünk már…

Fenyves Márk nemcsak művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező és látványtervező volt, hanem festőművész is. Bár ezt kevésbé hangsúlyozta, de kiállításait látva és a Stúdió falain látható képei alapján mondhatom, hogy érdekes és kitűnő olajképeket, grafikákat készített. Ennek ellenére mégis a jó fotókat, első sorban a tánc témájú fényképeket gyűjtötte, vásárolta, aukciókon vagy privát forrásból, és gazdagította ezeket híres gyűjteménnyé. Székely Aladár, Angelo, Pécsi József, Otto Croy, Escher Károly, Gink Károly, Benkő Imre, Bánkuti András, Csillag Pál, Keleti Éva, Csorba Károly, Szöllősy Kálmán és mások mellett az én képeimet is megszerezte aukciókon, mások gyűjteményéből vagy egyéni vásárlásokból. Megtisztelő volt számomra, hogy számos Eifert-fotóért még pénzt is adott, és ezek – ahogyan Ő fogalmazott – gyűjteménye értékes darabjai lettek. Voltak képek, amiket utólag szignáltam. Készültem rá, hogy összegyűjtök egy tekintélyes anyagot a saját táncfotóimból, és neki ajándékozom. Már látom, hogy ezt csak az “örökösöknek” fogom tudni megtenni.

Művelt, tájékozott és kellemes társalgó volt. Nemcsak a táncról, orkesztikáról, vagy a személyén keresztül érintett festészetről lehetett beszélgetni vele. A Mezítlábas Galériában bemutatott Kína c. kiállításom kapcsán (amire Ő kért fel, és Ő nyitotta meg) kiderült, akár Kína-szakértő is lehetne. Egyszóval jöhetett bármilyen téma, vele igazán lehetett beszélgetni. Igaz, a “műsoridőben” többnyire Ő beszélt, de nagy odafigyeléssel, olykor szánkat tátva hallgattuk lebilincselő történeteit, a napi ügymenet vidám-keserű-szomorú tapasztalatait, vagy éppen a táncművészet, kutatás, vendégszereplések örömteli pillanatait, sikereit vagy emlékezetes eseményeit. Egyszerre (real time) több dologra tudott koncentrálni, odafigyelni. Feltűnt, hogy a Fecebook-ra feltett anyagaimra szinte másodpercekkel később, azonnal reagált: lájkolt, üzent, megjegyzéseket fűzött hozzájuk. És ezt másokkal is megtette. Figyelt ránk, nemcsak magára. Még hajnal háromkor is…

.

Vélhetően szabad életet, inspiráló közeget, és majdnem, hogy igazi otthont jelentett számára a Stúdió. A többszintes bérleményt saját munkával tették otthonossá és művészivé. Fenyves Márk és Pálosi István – és gondolom, alkalmi segítők is – falakat festettek, hajópadlót fektettek, bútorokat és berendezési tárgyakat készítettek, a világítást is nagyszerűen oldották meg. Apropó, festett falak… A színház-, illetve balett-teremben különösen érdekes a falak festése. Fekete alapra szürke foltok ecsettel művészivé varázsolt össze-vissza szürke lendületek teszik izgalmassá. Evvel a háttérrel készítettem a Tánc/Test/Tanulmány c. fotómat. A főszereplő Bacskai Ildikó táncművésznek, no meg a kézzel festett különleges fal-háttérnek köszönhetően igazi sikerkép készült, ami azután bejárta a világot, számos elfogadást és díjat „besöpört”. Az idelátogató tanítványok vagy közönség igazán jó környezetben élvezhette a tánccal kapcsolatos eseményeket vagy órákat. Fenyves Márk nemcsak kitűnő táncos, hanem kitűnő pedagógus volt, a kevésbé iskolázott, vagy nem a legjobb adottságú táncosokból is ki tudta hozni a legjobbakat. A nagy átéléssel és magas hőfokon előadott orkesztika mindig sikert aratott. A Szépművészeti Múzeumban vagy az Iparművészeti Múzeumban, a Szecesszió Világnapján előadott Szerpentin-tánc óriási élményt jelentett a közönség számára.

Látszólag csupa “vídámság” volt az élete, pedig nagy gondot jelentett a Stúdió, az Orkesztika “intézmény” és alapítvány életben-tartása. Sok pályázati kudarc, kevesebb mecénás és támogató – ez jellemezte az évtizedeket. Volt idő, amikor könnyebben “futott a szekér”, de leginkább a létbizonytalanság, a késedelmesen fizetett számlák, a már-már a mindent feladás kényszere nyomasztotta. Fenyves Márkot sokan szerették, sokan irigyelték és sokan “beakasztottak” neki, ahol csak tudtak. Sok tanítvány, követő és szimpatizáns tartozott a táborába. Végül – Pálosi Istvánnal és másokkal közösen – hatalmas értékű örökséget hagyott ránk, illetve a művész-társadalomra.

Személyesen is köszönettel tartozom Neki, hiszen az évtizedek alatt sok fotós-workshopomnak, mesterkurzusomnak adott helyet, legtöbbször Ő maga is – más táncosokkal, elsősorban Pálosi Istvánnal – közreműködőként vett részt ezekben. Az Imre Tamás vezette Fotóoktatás.hu tanáraként gyakran vezettem itt a tánc- és akt-fényképezés gyakorlati óráit, főleg a Haladó Művész Iskola hallgatóinak. 2006. szeptemberében a Seminar for Colour Art Photo International 180 résztvevője számára tudtam programot nyújtani a Rottenbiller utcai MMS Stúdióban.

.

Márkot a fotósok szerették fényképezni, mert az előadóművészi értékeken felül, türelmét, intenzitását is becsülhették. Soha nem vette félvállról a feladatot, a kamera előtt mintha előadás közben fényképeznénk, teljes átéléssel és maximális erőbedobással táncolt. Több díjnyertes fotóm az Ő közreműködésével készült. Legutóbb a 15th International Tri-annual Exhibition ‘Theatre in the Photographic Arts’, Novi Sad nemzetközi pályázaton a Mark Fenyves int he „The seven deadly sins” c. képem a legmagasabb elismerést (FIAP Gold Medal) kapta. A fele Márkot illeti… persze fél-arany az nem arany, az igazi elismerés nem is ez. A másik, elfogadott kép a “Mint egy madár / As a bird” akár életének utolsó repülését, az élők sorából való távozását szimbolizálva, szinte látnoki erővel bírt.

Egy időben a Mono-Duo Fesztivál zsűrijébe is meghívott, élvezhettem 17 év professzionális táncos múltam tapasztalatait, hogy beépítsem értékítéletembe. Amikor 2003-ban a Magyar Televízió portréfilmemet forgatta, hogy a táncfényképezést élőben megmutathassam, rendelkezésemre állt a Még 1 Mozdulatművészeti Társulat művészeivel együtt. Ekkor készült az “Angyalok tánca”, amelynek kiállítási formája egy nyolcszor egy méteres fotóvászon lett, amit nem keretben, hanem facsipesz, cukorspárga, kavics súlyozásával állítom ki a mai napig is, gyűjteményes kiállításom, vagy a “Szerelmem, a Tánc” állandó darabjaként.

Sokban különböztünk, de a különbségek, másságok nem, hogy visszatetszőek, hanem szeretni-valóan emberiek voltak.

Mi marad ezután? Az emlék, amely sokáig él, de előbb-utóbb megfakul? Vagy Fenyves Márk örökkön-örökké itt él közöttünk, csak nem a fizikai valóság megfogható sejtjeiben…

Mi őrizzük emlékét, és akik nem ismerték személyesen, nekik marad az életrajz:

Fenyves Márk (Nagykanizsa, 1973 – Budapest, 2018)

Művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező, látványtervező.

Egyetemi oklevél MA (1998 MIE-MOME), mozdulatművész, esztétikus testképző – kinetológus (1997 MMKE-HIETE), modern tánc pedagógus BA (2006 MTF), okleveles tánctanár MA (2015 MTF).

Fenyves Márk a százéves tradíciójú modern tánc “hungarikum” – a magyar mozdulatművészet műfajának képviselőinek egyike. Képző- Iparművészeti tanulmányai mellett 1991-ben, Eck Imre munkásságának hatására (Pécsi Balett, Uhrik Dóra) kezd el táncolni. Mesterei a magyar modern hagyományok őrzői Dr. Dienes Gedeon, Berczik Sára, Kármán Judit, E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes lettek. Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.

A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Pálosi Istvánnal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), MOHA-Mozdulatművészek Házát (1997, korábban Mozdulatművészeti Stúdió), és a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (1995). Az Orkesztika Alapítvány vezetője (1999), a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál igazgatója.

Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka. Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének. Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, -története, -pedagógiája, -gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik (Orkesztika).

Eifert János

Roszkos János: A Bika és a Szűz

Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér (1067 Budapest, Eötvös u. 10.)

Megnyitó: 2018. június 22., péntek 18.00

Megnyitja: Eifert János fotóművész

A kiállítás díjtalanul megtekinthető 2018. július 1-ig a pincegalériában.

.

.

Roszkos János 1964-ben született Tótkomlóson. Ott járt általános iskolába, majd a szegedi Déri Miksa Gépészeti zakközépiskolában érettségizett.

Hat éves kora óta játszott rézfúvós hangszeren. Harsona szakon szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten 1992-ben, ahol 2002-ben fúvós karmesteri diplomát is szerzett. Felesége Csutor Zsuzsa táncművész, aki a Pécsi Balettben kezdte, majd a Budapesti Operettszínházban folytatta pályáját. Ott ismerték meg egymást 26 évvel ezelőtt.

A fotózást is nagyjából hat-hét évesen kezdte egy Pajtás géppel. Aztán – ahogy a zsebpénzéből futotta – fokozatosan jöttek a komolyabb fényképezőgépek. A középiskolai évek alatt fotószakkört is vezetett, volt laborfelszerelése is. Később a fotózás munkahelyi kötelezettségek és a család miatt háttérbe szorult az életében. Néhány éve, mikor már kirepültek a gyerekek, visszatért a fotózáshoz, amely több, mint hobbi számára. Rendszeres résztvevője Eifert János EFIAP-díjas fotóművész mesterkurzusainak.

Roszkos János kedveli az emberábrázolás minden formáját. Az absztrakt képek állnak hozzá a legközelebb, de tulajdonképpen „mindenevő” fotográfus, amit a kiállításon látható képek is tanúsítanak.

A Bika és a Szűz fotósorozatot Évek Imre Morfondírozások című darabja ihlette, amelyben felesége a pécsi évei alatt táncolt. A Bika maszkot Mendreczky Karina és Kadlicskó Bea grafikusművész tervezte. Így tulajdonképpen a néhai Eck Imrét is beleértve öt művész alkotása látható a sorozaton.

A Budavári Önkormányzat tisztelettel meghívja Önt és családját 2018. június 13-án, szerdán 19 órára, Csörögi Dóra “Vannak vidékek legbelül” címmel nyíló kiállítására.

Köszöntőt mond: Dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere. A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész. Közreműködik: Pál István “Szalonna”. Helyszín: Virág Benedek Ház (1013 Budapest, Döbrentei utca 9.)

Csörögi Dóra, fotóművész:

“Számomra a fotográfiában két meghatározó elem van jelen.

Az egyik, az adott pillanat egyediségének megörökítése, amely olyan fontos számunkra, hogy azt az egyszeri, megismételhetetlen pillanatot örökkévalónak akarjuk megtartani.

Olyan, mintha megállítanánk az időt. A másik, a saját érzéseink, hangulatunk, gondolataink megjelenítése, láttatása.

Minden fotós jelen van a képén, ha nem is látni, de érezni lehet…”

Eifert János: 3T (Tánc/Test/Természet)

A kiállítást Turczi István költő nyitotta meg 2018. május 15-én 19 órakor, a 8. Nemzetközi Monotánc fesztivál keretében. Látogatható 2018. június 16-ig, a Bethlen Galériában (1071 Budapest, Bethlen tér 3.)

Homo Viator – Eifert János: 3T (Az Eifert75 eseménysorozat programja)

Turczi István megnyitó szövege:

“Minden alkotó ember életében eljön az a pillanat, amikor megáll az idő, fényképpé merevednek a régi arcok és emlékek, amikor felmagasodnak a munkával töltött hétköznapok, és barátai, művésztársai, rajongói körében ünnepelhet. Nem önmagát ünnepelteti, hanem a társakkal együtt újraélheti az alkotás örömét, újraélheti a létrehívott Mű minden keservét, izgalmát , szépségét. Eifert János a kortárs fotográfia egyik legismertebb, legaktívabb, meghatározó egyénisége május 8-án lett 75 éves. De ne tulajdonítsunk a kornak túlságosan nagy jelentőséget, a 75 végül is csak egy szám, egy tudatalatti megálló, de az mindenképpen optimizmusra ad okot, hogy minél tovább él valaki, annál rövidebb ideig lesz halott.

Ott tartottam, hogy a kerek évforduló ürügyén indult útjára az Eifert 75 eseménysorozat. Kezdődött április 8-án az életműkiállítással a Stefánia Palotában; majd 12-én az M galériában a Szerelmem, a tánc című kiállítás következett. Május 6-án Sárvár adott otthont Visszapillantás címmel egy retrospektív kiállításnak, majd 1 nappal később az OTPBank Galériában nyitották meg Kína, selyemút című kiállítását. Május 8-án az Hommage á Eifert János, az Ad hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely csoportos fotókiállítással tisztelgett a mester születésnapján, végül elérkeztünk a mai naphoz, amikor is megnyílik János emblematikus 3T kiállítása itt a Bethlen Galériában. Lassan három évtizedes barátságunk okán azt is mondhatnám,, hogy teljes gőzzel folynak az Eifert János Ünnepi Hetek.

Nincsenek véletlenek, miként az sem véletlen, hogy ilyen széles szakmai és közönség érdeklődés kíséri János félszáz éves alkotói pályáját. Nem mondok azzal semmi újat, hogy az egész világon ismert és elismert, világszínvonalon alkotó művész áll itt mellettünk, és hallgatja szerényen a kiállításmegnyitónak álcázott laudációt. Az 50 éves pályafutás, a 200 díj, a több, mint 800 egyéni és csoportos kiállítás már önmagában is tiszteletet parancsol. Egy rendkívül sokoldalú, szerteágazó tevékenységet folytató, kísérletező és megújulni kész alkotót köszöntünk ma. Művész, tanár, előadó, szakíró és szakértő. Számos szakmai szövetség, társaság, intézmény megbecsült tagja, akinek munkái rangos közgyűjteményeket gazdagítanak Ausztriától az Egyesült Államokig, aki a világ legalább 40 országában fényképezett már, aki páratlan értékű archívumot hozott létre, és nem egy területen tovább gazdagította a fotográfia műfaját. Felhasználta és átörökítette a fotóművészet legkülönbözőbb törekvéseit a tárgyfotóktól a diaporámáig és tovább. Számos könyvet illusztrált, vagy alkotótársként részt vett benne, mint a mi közös Erotikon című közös albumunk volt éppen 10 évvel ezelőtt.  De mondom tovább: filmek sokaságában vett részt, vagy adta hozzá a munkáit; workshopokat tartott és tart ma is, fotóalbumokhoz, kiállítás katalógusokhoz írt bevezetőt, szakmai konferenciák állandó felkért meghívottja, és így tovább. Eifert János, igazi homo viator, igazi kereső ember, akinek munkásságát hiába is próbálnánk egységes stíluskategóriákba rendezni. Ha sommásan akarnék fogalmazni, azt mondanám, az ő művészetében egy irányzat van: a színvonal. És akkor még nem beszéltünk a műveiről, amelyek minden értékelésnél árnyaltabban megmutatják művészi hitvallásának tartópilléreit. Maga így vall erről: „Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése.” Ikonikus képek egész sorát alkotta meg hosszú pályáján, hogy csak néhány címet említsek: Marcel Marceau, Cirkusz, Tánc, Tűztánc, A Föld álma, A kertész keze, Fák temploma, A világ végén. Ezek a művek ma már vizuális nemzeti kultúrkincsünk visszavonhatatlan részei.

Ha már Jánost idéztem, hadd citáljak ide egy nagy, korai íróelődöt, Pál apostolt. Az ő szavai rímelnek leginkább János képeire. „Hinni annyit tesz, mint bízni abban, amit remélünk, de nem láthatunk.” Azért is idéztem Pál apostolt, mert meggyőződésem szerint a fotó bármennyire a látható és érzékelt világ lenyomata, a fotózás nem csak a láthatóról szól. Mert a láthatónál sokszor erősebb a láthatatlan illeszkedés. Az a sugallat, ami belemagyarázás nélkül, önkéntelenül is megjelenik a láthatóba zárt világ mögötti metaforikus térben, Nem csak az a fontos, amit látok a képein, hanem, amit belelátok. A művészi többlet. A megörökített jelenségek mögötti lényeg, az arcokban, az élethelyzeteken átsugárzó egyszeri, mégis örök emberi. mert Eifert János képeinek epicentrumában mindig az ember áll. És túlzás nélkül állíthatjuk, ő azon kevesek közé tartozik, aki műveiben saját univerzumot hozott létre. Erre mondta Salvador Dalí, hogy „saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”

Végezetül pár mondatot a mostani, reprezentatív kiállításról. Többször láttam már leírva, hogy Eifert János a 3T fotósa. Úgy látszik, ez egyfajta branddé vált, áruvédjegy lett, miközben az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szocializmus vidámnak nevezett barakkját idéző 3T, a tiltott/tűrt/támogatott háromság János művészetében finom áthallással valami egészen mást jelent: a természet/test/tánc triumvirátusát, a teremtő szabadság derűjét. Ez a 3 toposz az ő munkáiban archetipikus egységet alkot: a természet adta anyagból kibontotta az emberi testet, majd az anyagra jellemző mozgást felhasználva megtöltötte olyan dinamizmussal, hogy a futuristák is elszégyellnék magukat, ha látnák. Természeti témájú képein ugyanúgy jelen van az emberközpontú világ, mint aktfotóiban a költészet. Eifert aktfotográfiája sokkal több, mint testábrázolás. Egyfajta pókfonál álom és realitás, költészet és hétköznapi valóság között. Természetképei szinte kivétel nélkül antropomorf jellegű, táj-ember egybelátó alkotások, és a táncképeiben benne van az, ami nélkül nincs igazi nagy művészet: a személyesség.

Mielőtt befejezem mondandómat, és a kiállítást megnyitom, János kérésére felolvasom hozzá írott korábbi versemet.”

Herbst Rudolf, Dusa Gábor és Erhardt László felvételei

Turczi István

Láthatatlan esemény

Eifert Jánosnak

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

botladozva járunk a lét zsigereiben,

míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

s múltunkkal együtt lassan fölzabál.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

nincs felfénylő pillanat, sem ideális forma,

mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

úgy tűnünk el egyszer, vagy talán még ma,

ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

nem segít jó szó, sem digitális montázs.

Láthatatlan események kötnek minket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjére sokáig őrködött,

az tudja: a szép mindig egy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

40 országban 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 85 országot, és közel egymillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze a színes és monochrom kategóriákban.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Könyvei jelentek meg.

Az Év Alkotása Díjátadón Pethő N. Gábor, Dvorcsák Gábor és Leontin Med lesznek a “főszereplők”.

Részletezve:

A zsűri döntése alapján 2017. Év Alkotása:

Lőrinc Katalin: A test mint szövet (Országos Széchényi Könyvtár)

A borító-fotót Eifert János készítette

A kötetről

A Studia Theatralica címmel indított könyvsorozatban az érdeklődők a szélesen értelmezett és korszerűen megközelített színháztörténeti témák gazdag változatosságával találkozhatnak.

Jelen kötetünk a táncművészet tudományának hazánkban új területére, a mozdulatok alkotta előadás-szöveg értelmezésének teoretikus ösvényeire vezet. A szerző, a Harangozó Gyula-díjas, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével kitüntetett Lőrincz Katalin táncművész, koreográfus, újságíró, egyetemi tanár doktori értekezésének könyvváltozata méltán tarthat számot a színház- és táncművészet művelői és közönsége érdeklődésére egyaránt. Lőrinc Katalin a „test szövegét” három nézőpontból közelíti meg, az elméleti és a nézői-kritikusi értelmezést kiegészíti saját alkotói-előadói élményeinek és tapasztalatainak analízisével.

Milyen módokon nézhetjük az előadó mozdulatát, és hogyan éli azt meg a mozduló? A szerző táncosként teszi fel a kérdést: miként válhat szöveggé a test. De előbb körbejárja: hogyan kérdez és milyen válaszokat kínál természettudomány, antropológia, filozófia, pszichológia és színháztörténet…

Akár visszafelé is olvasható a táncművész Lőrinc Katalin gondolatmenete, ha valakit a közvetlen élmény felől induló nyomozás vonz… S tekinthető a kötet egy nem-kronologikus tánc-, színház- és kultúrtörténeti kísérletnek is, mert nem kizárólag időrendbe sorakoztatja, hanem a „test-használat”, testszemlélet mentén rendezi azt, ami a színpadon mozgó testtel eddig megtörténhetett.

TURCZI ISTVÁN: SZERESD A VÁNDORT – Történetek versben (Solar Kiadó)

A könyvbemutatón a szerzővel KARAFIÁTH Orsolya beszélgetett, közreműködött MÜLLER Péter Sziámi és GERENDÁS Péter.

Helyszín: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Szabó Magda terem

…………..

Egy vers a kötetből:

Turczi István
Láthatatlan esemény

.

Eifert Jánosnak

.

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

Botladozva járunk a lét zsigereiben,

.

Míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

S múltunkkal együtt lassan fölzabál.

.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

.

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

.

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

.

Nincs felfénylő pillanat; sem ideális forma,

Mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

.

Úgy tűnik el egyszer, vagy talán még ma,

Ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

Tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

Nem segít jó szó, sem a digitális montázs.

.

Láthatatlan események kötnek bennünket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

.

Gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

Belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjébe sokáig őrködött,

.

Azt tudja: a szép mindig egy vagy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

.

Mit ír Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, és a Fesztiváliroda az előzetesben?

“Az immáron 25. alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma.

A Fesztivál a Millenárison, igényes környezetben, könnyen megközelíthető, központi helyen, még korszerűbb és szebb kiállítóterekkel várja a látogatóit.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég – idéna  német Daniel Kehlmann –  veheti át Budapest Főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat.

Évről évre díszvendégként mutatkozik be egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma, könyvkiadása. Eddig Lengyelország, Csehország, Olaszország, Franciaország, Németország, Oroszország, Spanyolország, Kanada, Kína, Románia, Izrael, az Európai Unió, Észak-Európa országai és Törökország fogadták el a fesztivál meghívását. Két évvel ezelőtt a magyar szervezett könyvpiac 220 éves évfordulóját ünnepeltük. A 2016-os könyvfesztivál díszvendégeként Szlovákiát köszöntöttük Budapesten. 2017-ben a visegrádi négyek közelgő magyar elnökségének apropóján Csehország, Lengyelország és Szlovákia közösen mutatta be kortárs irodalmát és kultúráját. 2018-ban Szerbia lesz díszvendégünk.

Tizennyolcadik alkalommal rendezzük meg a Fesztivál keretein belül az Európai Unió tagországainak fiatal prózaíró tehetségeit bemutató, nagy sikerű Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját. A rendezvény az Európai Unió 28 országának közös elhatározásából, együttes vállalkozásaként szerveződik.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálja: író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítések várják az érdeklődőket.

A Fesztivál természetesen könyvszakmai és üzleti fórum is, a régió könyvpiaci problémáival kapcsolatos szakmai tanácskozásokkal, konferenciákkal, az olvasáskultúrát középpontba állító előadásokkal.

programunk a Könyvtáros Klub, a közel 3000 könyvtárost megmozgató szakmai fórum. A Könyvfesztivál a nagyközönség számára nyitott vásár, évente 60 ezer látogató fordul meg a pavilonok körül, ahol közel 50000 kötet és több száz újdonság közül válogathatnak.

A gyermekeknek kialakított külön szekció, a Gyerek(b)irodalom a gyermekkönyvek népszerűsítése mellett színes programokkal várja a családosan kilátogatókat.” (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a Fesztiváliroda)

A Solar Kiadó szeretettel várja TURCZI ISTVÁN: SZERESD A VÁNDORT – Történetek versben című új könyvének bemutatójára.

A szerzővel KARAFIÁTH Orsolya beszélget, közreműködik MÜLLER Péter Sziámi.

Időpont: 2018. április 21. szombat 15 óra

Helyszín: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, Szabó Magda terem

.

Egy vers a kötetből:

.

Turczi István

Láthatatlan esemény

Eifert János „első könyve” elé/alá/mögé

.

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

Botladozva járunk a lét zsigereiben,

.

Míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

S múltunkkal együtt lassan fölzabál.

.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

.

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

.

Nincs felfénylő pillanat; sem ideális forma,

Mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

.

Úgy tűnik el egyszer, vagy talán még ma,

Ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

Tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

Nem segít jó szó, sem a digitális montázs.

.

Láthatatlan események kötnek bennünket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

.

Gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

Belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjébe sokáig őrködött,

.

Azt tudja: a szép mindig egy vagy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.