Táncbemutatóval is illusztrált előadásom végén Rajkai György, Adravecz Tamás, Kugler Ferenc, Dallos Endre, Eöri Szabó Zsolt, Izsák Anikó, Gerlóci Gábor nevére dedikálok…

Tóth Béla, Debreczeni Tamás, Eöri Szabó Zsolt és Eifert János felvételei

Egy e-mail Eöri Szabó Zsolttól:

Szia János! Örülök, h. végre el tudtam menni a könyvbemutatódra, láttam a korábbi lehetőségeket is csak mindig közbejött valami. A könyv gyönyörű, remélem sikeres volt eddig is mindenhol, persze még csak átfutottam, de nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a gondolataidra. Jó volt hallgatni téged, sajnáltam, hogy volt az elején az a kis zűr, úgy érzékeltem, hogy ez téged is zavart, így talán nem volt 100%-os minden, de mégis, számomra sokat ért így is. És egyben bocs, hogy szóvá teszem 🙂 Látom nagyon gyors vagy, a blogon már ott is a beszámoló, kettőt én is kattintottam, az egyik kuka, a másik eb, tégy velük amit jónak látsz. A beírást köszönöm, hát… igen, értem én…, magam is mindenkitől tanulok, az ember már csak ilyen, ha van hajlama figyelni a másikra. Mindenesetre megtisztelő, egyben ösztönző – ha egyszer más kezébe kerül, kell valami alapot teremtenem, hogy hihessen benne.

Barátsággal, Zsolt

www.eoriszabo.hu
30 222 9 888

—————————————————————————————————————————-

Izsák Anikó Facebook bejegyzése, 2012. június 1.   1:15

Kedves János! A könyved gyermeki örömmel olvasom(?) , frászt. Nézem.Falom. Építkezem.Hálás köszönet érte.Anikó

ui. és a zárókép.(Nyáj, 1978) Gyomronrúgott.Mindíg velem lesz.(most megyek, sírok kissé) Hát igen, a művészet nem tanulható. Adomány. Nem élni vele, bűn.

 Molnár Zoltán, Balla András, Antal Béla és Eifert János felvételei

Dennik Ferenc, Minczér Árpád István, Péli László, Varga Ágnes, Kiss Anikó, Bozsér Kata, Bernáth Adrienn, Jó Ilona, Veres Gábor, Klug József és Viktor, Németh István, Rammacher Attila, Csömör Kemino (MINA), Fazekas Ágnes részére dedikálok.  (Darányi Zsolt (FotoKlikk), Klug Viktor és Debreczeni Tamás (Tripont Kft.) felvételei)

Szeretettel meghívunk 2012. május 23-án (szerdán), 17 órától, Eifert János különleges képbemutatójával egybekötött közönségtalálkozóra, a Tripont előadótermébe. (1119, Budapest, Thán Károly u. 17.)

INGYENES részvétel, nincs más dolgod, mint feliratkozni a listánkra!

Minél korábban regisztrálj, mert csak korlátozott számú látogatónak lesz lehetősége átélni a különleges atmoszférájú, koraesti program élményeit.

Ismerd meg Eifert Jánost!

Eifert János a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotográfiái sokoldalúságáról tanúskodnak. 180 önálló kiállítása volt, 700 csoportos tárlaton szerepelt, képeivel 168 díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát nyert. A világ 40 országában fényképezett. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban.

Nemrégiben jelent meg egy kivételesen szép és tartalmas kötete, a Képírás Fotóakadémia, mely a hazai fényképészet történetének legkiemelkedőbb alkotásait vonultatja fel.

Szerezz élményt, szerezd meg a könyvet!

A Képírás – Fotóakadémia egyrészt kitűnő szakkönyv, másrészt jóval több is annál: amellett, hogy az autodidakta fotósokat és profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújt. A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit. A művet a helyszínen dedikálja Eifert János, melynek beszerzésére lehetőséged van a bemutatón, 5500 Ft-os kedvezményes áron, de meg is rendelheted a következő linkre kattintva!

http://www.fotoklikk.hu/esemeny/eloadas/eifert-janos-bemutato-kozonsegtalalkozo

Eifert János KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA könyvbemutató kiállítás az Ágens Fotóművészeti Galériában (1027 Budapest, Fő u. 73.), 2012. május 19-én, 11:00 órakor. A kiállítást megnyitja: Tóth József Füles

Benkő Imre: Balettnövendék (1977)      Bánkuti András: Ladányi Andrea (1984)

Keleti Éva: Eksztázis (1973)        Eifert János: Tánc (1971)             Apáti-Tóth Sándor: Mozsár és tojás (1972)

Eifert János: Hajnal (Montagne-au-Perche, Franciaország, 1984)              Eifert János: Halálba zuhanó madár (1978)

Eifert János: Fák tánca (Mártély, 1980)

Patyi Árpád: Bor, reklámfotó

Boldvai Balázs: Az idő kereke (Dublin, Írország, 2008)

Hász András: Kiwi (1999)                                                                       Czimbal Gyula: Plakát (2005)

Eifert János: Vágta (1970)

Fejér Zoltán: Kemogram (2008)

Siklós Péter: Louis Armstrong (1965)          S. Faragó Gyöngyi: Dzsuang Dszi álma (2005)

Berényi Gyula: Szénégetők (2005)

Patrus Sándor: Tavaszi áldozat, Shen Wei koreográfiája (Művészetek Palotája, 2008)

Tóth József: Tehéntúró reklám (1974)

Peti Péter és Boldvai Balázs felvételei

Kiállított művek: Berényi Gyula: Szénégetők (2005), Boldvai Balázs: Az idő kereke (Dublin, Írország, 2008), Bölcskey Miklós: William Fox Talbot House (Lacock Abbey, Wiltshire, Anglia, 1990) Camera obscura, Czimbal Gyula: Plakát (2005),  Fejér Zoltán: Kemogram (2008), Hász András: Kiwi (1999), Patrus Sándor: Tavaszi áldozat, Shen Wei koreográfiája (Művészetek Palotája, 2008), Patyi Árpád: Bor, reklámfotó, S. Faragó Gyöngyi: Dzsuang Dszi álma (2005), Siklós Péter: Louis Armstrong (1965), Tóth József: Tehéntúró reklám (1974), Eifert János: Tánc (1971), Eifert János: Tánc (1971), Eifert János: Halálba zuhanó madár (1978), Eifert János: Hajnal (Montagne-au-Perche, Franciaország, 1984), Eifert János: Táncoló fák (Mártély, 1980), Eifert János: Vágta (1970).  (A kiállítást rendezte: Ágens Fotóművészeti Galéria, dr. Patrus Sándor és Velican-Patrus Dóra)

A kiállítás, könyvbemutató végén Nóra, Iván, Beáti, Jóska, Csilla és Ludmon Lajos nevére dedikáltam egy-egy könyvet.

Előadásom és könyvbemutatóm a Bakony Fotóklubban, Veszprém, 2012. május 16.  17:00

Láng Tibor művészeti vezető és Mátyus Károly klubvezető hívott meg, hogy tartsak előadást és mutassam be a Képírás – Fotóakadémia c. könyvemet a Bakony Fotóklub tagjainak. A Városi Művelődési Központban (8200 Veszprém, Dózsa Gy. út 2.) található a klub „székhelye”, előadásomra szép számmal eljöttek a tagok. Néhány digirámát (Bemutatkozás, Labirintus, Anyám kertje, Szem-kontakt, Másképp) vetítettem, képekről, munkámról, kiállításokról esett szó. úgy éreztem, a könyvemnek is szép sikere volt. Utczár Gábor, Forintos Imre, Novák László, Taál István, Holló Zsuzsa, Baumann Béla, Láng Győző, Láng Tibor és Mátyus Károly részére dedikáltam is egy-egy kötetet.

Mátyus Károly klubvezető mondja: A Bakony Fotóklub 1961-ben alakult. 12 fotó amatőr úgy érezte, hogy egymást segítve, egymástól tanulva többre jutnak. A kezdeti sikerek után a taglétszám folyamatosan nőtt, mára azonban többször cserélődött. Az alapítók közül heten még élnek, ketten aktív alkotók. A jelenlegi 48 tagból 25 fő az alkotó fotós (egy aranydiplomás-életműdíjas, egy ezüstdiplomás és három diplomás fotóművész) 20 fő pedig pártoló tagként vesz részt a klub munkájában. A klub a Városi Művelődési Központ támogatásával működik, legfőbb feladatának a vizuális kultúrán belül a fotográfia népszerűsítését tekinti. Ennek érdekében együttműködik a Veszprém Megyei Önkormányzat Megyei Közművelődési Intézetével, a megyén belül működő városi és községi művelődési otthonokkal.

A Bakony Fotóklub alapítója a Pannónia Fotóművészeti Fórumnak, mely a Dunántúl nyolc megyéjének fotósait fogja össze. 2004-ben, hazánk Európai Unióhoz csatlakozásának évében megalapították a Közép-Dunántúli Régióban élő és alkotó fotográfusok számára a Királyi Régió Fotóbiennálét. Rendszeresen szerveznek szerzői esteket. 2003 óta saját fotógalériával is rendelkeznek, ahol havonta más-más szerző mutatkozik be. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár olvasótermében bemutatott „Hónap Fotója” a legsikeresebb alkotóknak és alkotásoknak ad szereplési lehetőséget. A klub tagjai évenként egy-egy témát közösen dolgoznak fel. Minden szerző szabadon alkothat saját érdeklődési köre, felkészültsége szerint.

A kollektíva számtalan egyéni- és kollekciódíjat nyert országos és nemzetközi pályázatokon. Bemutatkoztak Írországban, Franciaországban, Belgiumban, Dániában, Finnországban, Németországban, Lengyelországban és Romániában.

A fotós sikereken túl a klub elnyerte Veszprém Megye Plakettjét, Veszprém Megyei Jogú Város Pro Meritis díjának arany fokozatát és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének Plakettjét. 2007-ben „Az év fotóművészeti Alkotócsoportja” címet a Bakony Fotóklubnak ítélték alkotó, nevelő munkájáért és a közművelődésben betöltött szerepéért.

További sikereik forrását azokban a fiatalokban látják, akik idősebb társaik segítségével tovább öregbítik a klub és a magyar fotográfia hírnevét.

http://www.vasarhelyihirek.hu/nezni_latni_lattatni_-_eifert_janos_konyvbemutato

Nézni, látni, láttatni – Eifert János könyvbemutató

„E bonyolultnak tűnő rendszer középpontjában – a fényképezőgép keresőjéből legalábbis úgy tűnik – mindig az ember áll, még akkor is, ha ő maga éppen nem látható.” Talán ez lehet Eifert János fotóművész az Emlékpontban május 15-én tartott közönségtalálkozójának, vagy ha úgy tetszik könyvbemutatójának az esszenciája.

Egy olyan könyvét hozta haza, szülővárosába Hódmezővásárhelyre, amelyből a fényképezés legnemesebb hagyományait ismerhetjük meg. Tankönyvszerű ám mégis több annál, ugyanis nemcsak az iskolai, hanem az autodidakta formában tanulókat is beavatja a fényképezés elméletébe és gyakorlatába, hogy a ,,képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő ,,nyelvezetét” magas szinten elsajátíthassák. 40 év tapasztalata sugárzik át a könyv lapjain.

Eifert János a Vásárhelyi Híreknek elmondta, igyekezett enciklopédiaszerű formában összeállítani a fényképezés ismeretanyagát. Mint mondta, mindenképpen hiánypótlónak tekinthető, hiszen például a portréfényképezésről 30 éve jelent meg utoljára könyv.

Eifert János fotóművész Képírás – Fotóakadémia című könyvében mindezt úgy írja le, hogy az elmélet és a gyakorlat kreatív formában kapcsolódjon össze. A kötet bemutatja az analóg- és digitális fotózást, a képfeldolgozást, a képalakítást, a nyomtatást, a nagyítást, az utómunkálatokat, de szó esik benne az önmegvalósítás lehetőségeiről, a képek közzétételéről, a publikációról, a jogi ismeretekről, a szerzői jogokról, s az ezzel kapcsolatos fontos tudnivalókról is. A kötetben pedig tanítványai, kollégái és saját képei illusztrálják a mozdulatlanná váló pillanat művészetének minden ismérvét.

A könyvet lapozva, a képeket nézve pedig sóhajtozhatunk: „ha én így tudnék fotózni…!”

Szerkesztőségünkön keresztül Eifert János által dedikált kötetéhez lehet hozzájutni, emailben történő előjegyzéssel. (posta@vasarhelyihirek.hu)

Eifert János: “A fényképet nem a gép, hanem mögötte álló ember készíti”

Feltöltő: Kutasi Roland / promenad.hu 2012-05-15 19:36:43

Negyven év tapasztalatát gyűjtötte kötetbe, saját, kollégái és tanítványainak felvételeivel illusztrálta Eifert János fotóművész, akinek Képírás – Fotóakadémia című albumát kedd délután mutatták be a vásárhelyi Emlékpontban. Az alkotó célja, hogy aki csak tudja, örömét lelhesse a képírásban.

Vásárhelyen számos, a fotográfiával foglalkozó esemény lesz a közeli jövőben – vetítette elő megnyitójában dr. Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum főigazgatója, bizonyítva, hogy a város a nagy elődök, Plohn József, vagy Lucien Hervé után is továbbra is kötődik a fényképezés művészetéhez.

A bemutatón az Eifert Jánossal beszélgető Dömötör Mihály fotóművész kérdésre, hogy hogyan alakult ki látásmódja, Eifert János elmondta: fiatalként sokat járt a vásárhelyi városi könyvtárba, ahol a nagy festők albumait lapozva érzett rá a kompozíció lényegére, és az Őszi Tárlatokon a vásárhelyi és a vendégkiállító mesterek képei is sokat formáltak látásmódján.

Persze, a fényképezés módja ennél több – szögezte le a művész, hiszen hiába tartja be valaki a kompozíció szabályait, ha nincs mögötte mondanivaló.

Eifert János 17 éven át táncolt a Honvéd Művészegyüttesben, és közben fotózott is, így örökíthetett meg olyan pillanatokat a táncosokról, amelyet csak az érezhet meg, aki maga is belülről átéli a mozdulatok ritmusát. Képei külföldi sikerei válaszút elé állították, s ő a fotózást választotta. Bár sok-sok egyéni és csoportos kiállítás fémjelzi pályáját, ma is büntetésnek érezné, ha nem vehetne kezébe fényképezőgépet.

A fényképet nem a fényképezőgép, hanem a mögötte álló ember készíti – vallja Eifert János, rámutatva: hiába tervezik meg a legkorszerűbb gépeket, a klasszikus fotók, amelyeket a régi masinákkal készítettek, egyre értékesebbé válnak. Mint elmondta, személyesen ismerhette a szintén vásárhelyi születésű Lucien Hervét, skinek kiállítását is nyitotta meg a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökeként a Tornyai János Múzeumban.

Az album olvasói végigkövethetik a fényképezés történetének fejlődését, a fotózási technikákat, a különböző műfajok legfontosabb jellemzőit a tájfotózástól a diaporáma készítéséig, amellyel az alkotó célja, hogy aki örömét leli a fotózásban, az még tökéletesebb képeket készíthessen. Persze, a fényképezés szabályai rugalmasak, akár át is lehet őket hágni – persze csak a cél elérése érdekében – mutat rá a kötet összegző fejezetében a szerző.

Dömötör Mihály és Eifert János az esten egyetértett: bár az iskolában tananyag, mégis, alig van felnőtt, aki akvarellt készít, viszont szinte mindenki fényképez, miközben ennek ismereteit nem oktatják, bár kivételek itt is vannak, Vásárhelyen, a Németh László Gimnázium esetében.

Nézni, látni és láttatni a világot – ez a képíró feladata, s az igazi művész másként látja a világot, mint bárki más, ezért képes azt úgy láttatni, mint ahogyan a szemlélődők azt sosem tették – vallja Eifert János, akinek célja nem az, hogy az ő szemével lássuk a világot, hanem inkább az, hogy saját szemünkkel lássunk úgy, hogy másoknak is új élményt adóan tudjuk megmutatni.

Eifert János elmondta: amennyiben kötete sikert ér el, előkészítik annak bővített kiadását, amelyben lehetősége lesz részletesen megosztani tapasztalatait az egyes műfajok iránt érdeklődő képírókkal.

Arnay

Fotók: Szőke János, Promenad.hu és www.hodmezovasarhely.hu

Szeged 24

Eifert János könyvét mutatják be az Emlékpontban

http://szeged.hir24.hu/root/sites/szeged24/programok/2012/05/14/eifert-janos-konyvet-mutatjak-be-az-emlekpontban/

Megjelent: 2012.05.14. 10:28|

Frissült: 2012.05.14. 10:28

“Ha nem érződik egy képen a szenvedély és a képzelet, akkor az csak unalmas és tárgyszerű lehet.” – vallja Eifert János a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője.

A neves fotóművész – nemrégiben megjelent kivételesen szép és tartalmas – Képírás Fotóakadémia című kötete szerzői bemutatójára látogat haza szülővárosába, ahol a fényképezés elméletébe és gyakorlatába Dömötör Mihály fotóművésszel avatja be a közönséget – tájékoztatta a Szeged24-et Elek András, a múzeum sajtóreferense.

Tánc, akt és természet – ez a három fogalom jut azonnal eszébe Eifert János nevéről a fotóművészet ismerőinek. A hazai fotográfia kiemelkedő alakjának 180 önálló kiállítása volt, 700 csoportos tárlaton szerepelt, képeivel 168 díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát nyert. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban.

Pályájáról, művészi ars poeticájáról az alábbiakat nyilatkozta Eifert egy interjúban: „Hódmezővásárhelyen indult az életem, azóta elég sok élmény van már mögöttem. Az, hogy a világ 44 országban jártam, jelzi a kíváncsiságomat – vallom, hogy a tudomány, a művészet és a hit segít megismerni a világot, én a művészetet választottam. De dolgozom fotóriporterként, emellett az esküvőtől az ételfotón át a tablóképig sok mindent csináltam és csinálok ma is. Ezek a munkák sokat segítnek a kreatív fotográfiában – az ember élményeket szerez, azok pedig beépülnek a képeibe.

Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése. Utóbbi nem mond ellent a világ megismerésének, csak egy másik módja annak – az ember azért teremt a meglévőből egy új világot, hogy a második, harmadik réteget is tudjon mutatni a befogadónak. A befogadó élménye pedig fontos, mert minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször csak unalmas és tárgyszerű lehet.”.

Hogy kinek szól Eifert János nemrégiben megjelent, hiánypótló könyve? Amatőröknek vagy profiknak? Mit lehet kiolvasni egy képből? Milyen stílusok vannak a fotóművészetben? Vannak-e szabályok és fel lehet-e rúgni azokat? Egyáltalán a technikai szinten túl mit lehet tanítani? Hogyan mutassuk meg azt, amit nem lehet szavakkal leírni? És miért nagyon erős magyar (sőt hódmezővásárhelyi!) művészeti ág fotográfia? E kérdésekre nemcsak a kötetből, hanem magától a szerzőtől kaphatnak válaszokat azok, akik ellátogatnak kedden délután öt órakor az Emlékpontba, ahová minden érzékszervre ható bemutatóval várják az érdeklődőket!

„Május 12-én a Fotókörünk szervezésében megtartottuk a negyedik országos Digiráma Bemutatót. A szervezési munkákat négyen vállaltuk fel és elmondhatom, hogy töretlen lelkesedéssel dolgoztunk a rendezvény sikeréért és hihetetlen lelki energiákat mozgósítottunk, hogy minél több fotót szerető emberhez eljuttassuk a vizuális kultúra eme vékonyka szeletét. A szervezési előkészítő munkák egy jelentős részét Füleki Laci a fotókörünk vezetője vállalta magára. Ő tartotta a kapcsolatot a neves zsűrivel, és Ő koordinálta a rendezvényt propagáló honlapot. Budai Jocó barátom volt a technikai “guru”, aki a vetítésekért és minden egyéb technikai kérdésért felelt. Koren Peti az a grafikus srác, aki jobbnál jobb plakátokkal és grafikai megoldásokkal lep meg minket. Nélküle, az Ő zseniális látásmódja nélkül kevesebb lenne a látvány, az élmény. És szerénytelenül felsorolom magam, aki az alkotókkal való kapcsolattartásért feleltem. Bízva abban, hogy sikerülhet hosszútávon is egy jó közösséget teremtenünk a fotózás és a digiráma készítés oldalvizén.

Nos, a szorgos előkészületek meghozták a gyümölcsüket, mert 21 alkotó összesen 31 pályaművet nevezett be a “viadalra”. A szigorú, de igazságos zsűrinek nem volt egyszerű dolga, mert igencsak eltérő hangulatú, indíttatású és minőségű anyagokat kellett összehasonlítania. Szerencsénk volt, mert a tavaly megismert és megszeretett fotóművész csapat ismét elvállalta a döntnöki szerepet. Aki a fotózásban jártas, annak a következő nevek bizton sokat jelentenek: Eifert János, Zsila Sándor, Dobóczky Zsolt.

A szombati nap délelőttjén a zsűri tagjai egy-egy előadással lepték meg a közönséget. Sokat lehetett tanulni Tőlük, mivel önzetlenül és lelkesen adták át a tudásukat, tapasztalataikat. Délután pedig maga a verseny zajlott. A sok vizuális és hang élménytől szinte “zengett” a ház. A művek kiben-kiben más és más hatást, hangulatot keltettek. Az egészen nyugodt, melankolikus hangvételű daraboktól a pergős lendületes darabokig szinte a teljes spektrum felvillant egy időre. Izgalmas volt. Úgy gondolom, hogy megint jól járt, aki eljött és velünk töltötte ezt a mai napot. A zsűri a rendezvény végén részletesen értékelt minden produktumot, és ez nagy segítség volt az alkotóknak, mert az ott elhangzott gondolatokból lehet igazán tovább építkezni és fejlődni.

Én is vettem magamnak a bátorságot, hogy egy művet elkészítsek, és azzal benevezzek. A sok-sok befektetett munka meghozta a gyümölcsét, mert a tisztelt zsűri a B kategóriában a harmadik díjat ítélte oda a “Tánc öröme” című digirámámnak. Jól esett a díjazás általi megtiszteltetés még akkor is, ha nyilvánvaló hibái és kiforratlanságai is vannak a műnek.

Nagyon büszke vagyok a csapatunkra. És kiemelten büszke vagyok Budai Jocó barátomra, aki az “A” kategóriában olyan mértékig elnyerte a zsűri lelkesedését, hogy az első díjat Neki ítélték oda. Ezúton is tiszta szívemből gratulálok Jocónak!!!” (Kalács René, http://kalacsirene.blogspot.com)

A IV. Gyöngyösi Digiráma Bemutató díjazottjai – az Eifert János, Dobóczky Zsolt, Zsila Sándor összetételű zsűri döntése alapján:

A kategória: 1. díj Budai József: A 101-es szoba, 2. díj Zakkar Antónia: Szerelmet találtak, 3. díj Kele János: Így (is) élünk Budapesten

B kategória: 1. díj Kocsis István Tamás: Lépcsők, 2. díj Bartha Zoltán: Zaragosa, 3. díj Kalácsi René: A tánc öröme, Különdíj Kocsis István Tamás: Lépcsők

A díjazottak a Mekkoraprint kft 25ezer, 15ezer, 10ezer Ft értékű fotónyomtatási lehetőségét kapták, a különdíj Eifert János Képírás-Fotoakadémia című könyve.

Kalácsi René, Füleki László és Eifert János felvételei

Nézni, látni, láttatni – Eifert János könyvbemutató

http://www.vasarhelyihirek.hu/kepiras-kepolvasas_eifert_janossal

A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János, a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője mutatja be Képírás – Fotóakadémia című könyvet május 15-én, kedden 17 órától a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

Eifert János kivételesen szép és tartalmas kötetet nyújt át az érdeklődőknek, mely méltán nevezhető hiánypótlónak- olvasható a Kossuth Kiadó ajánlásában.

A Képírás – fotóakadémia egyrészt kitűnő szakkönyv, másrészt jóval több is annál: amellett, hogy az autodidakta fotósokat és profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújt. A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit. A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el. A lenyűgözően gazdag képanyag különleges élményt jelenthet mindenkinek, hiszen a kötet a hazai fényképészet történetének legkiemelkedőbb alkotásait vonultatja fel.

A könyv nemcsak az iskolai, hanem az autodidakta formában tanulókat is beavatja a fényképezés elméletébe és gyakorlatába, hogy a képírás-képolvasás gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét magas szinten elsajátíthassák. Eifert János fotóművész több évtizedes munkássága, tapasztalata alapján mindezt úgy írja le, hogy az elmélet és a gyakorlat kreatív formában kapcsolódjon össze. A kötet bemutatja az analóg- és digitális fotózást, a képfeldolgozást, a képalakítást, a nyomtatást, a nagyítást, az utómunkálatokat, de szó esik benne az önmegvalósítás lehetőségeiről, a képek közzétételéről, a publikációról, a jogi ismeretekről, a szerzői jogokról, s az ezzel kapcsolatos fontos tudnivalókról is.

A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János, a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője mutatja be Képírás – Fotóakadémia című könyvét május 15-én, kedden 17 órától a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

A szerzővel Dömötör Mihály fotóművész beszélget.

Képünkön Eifert János (Fotó: Enyedi Attila)

Toronyi Attila: Fotóakadémia – tankönyv és album. Infovilág, 2012-05-08 08:59

Igényes kiállítású, tartalmas kötetet vehet kezébe az olvasó – a szerző, Eifert János és a Kossuth Kiadó jóvoltából. A Képírás – fotóakadémia című könyv egyaránt szól a fényképezést, fényképészetet tanuló, az ismereteket gyarapító közönséghez és a műfajt csupán kedvelő, ám a masinához csak ritkán nyúló, passzív szemlélőkhöz.

Eifert János neve jól cseng a hazai fotóművészet ismerői körében. Sokoldalú tevékenységével hosszú évtizedek óta jelen van a kiállítótermekben; számtalan díjat, nagydíjat, különdíjat nyert. Szakfolyóiratok munkatársaként, szerkesztőjeként járult hozzá az ifjabb fotós nemzedék kineveléséhez, Aktfotográfia című műve németül is megjelent. Több mint negyedszázada oktatóként, előadóként is hallat magáról: volt nemzetközi alkotótábor művészeti vezetője éppúgy, mint egy bécsi főiskola fotószemináriumának docense. Az ezredforduló óta tanított Győrött és Budapesten egyaránt.

A Képírás – fotóakadémia című könyvének anyaga szakmai előadásaiból, írásaiból merít, azok szerkesztett, átdolgozott változata. De nem csupán remek tankönyvet kínál az olvasmány, ennél jóval több: a fotóművészet keresztmetszetét bemutató album. Bár Eifert számára – mint írja – játék a fotográfia, ám ez esetben igen komoly játékról van szó. A világ megismerésének eszközéről, olyan lehetőségről, amelynek segítségével találkozások jönnek létre, a fotósnak megoldandó feladatokkal kell szembenéznie. A fotográfia másfelől szabadságot kínál a gép kezelőjének, hogy gondolatait képi nyelven közölhesse. „Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén” – fejtegeti a szerző.

A Fotóakadémia nem hagyományos szakkönyv abban az értelemben, hogy lépésről lépésre avatna be a fényképezés elméletébe és gyakorlatába. Az alig 160 oldalba sűrített ismeretanyag a képelemzés, fotótörténet mellett élvezetes esztétikai élményt nyújt a lapokon közölt színes és fekete-fehér képeknek köszönhetően. Minthogy tehát a témák áthatják egymást, nincs szigorú sorrendiség, ezért a kötetet bármely irányból, akár hátulról előre is lapozgathatjuk.

Eiferten azonban a kényes ízlésű tankönyvírók sem találhatnak „fogást”, hiszen nem csupán a fotográfia műfajait, témáit veszi számba, hanem feltérképezi az összes alkalmazási területet is. A műtermi fényképezéstől, a légi, esemény- és koncertfényképezésig, az alkalmazott fotográfiától a szociofotóig. A Fényképezés technikája című fejezet pedig egyaránt szól az autodidakta fotósokhoz és a profi szakemberekhez, akik napjainkban inkább digitális képszerkesztés és feldolgozás hívei.

Eifert szerint azonban az analóg technika „él és élni fog”! Kérdés, hogy meddig?

Digitális Fotó Magazin XII. évf. 4. szám, 2012. május

KÖNYV

A könyvajánlót írta: Hajdú Éva

Kell hozzá idő

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2012

Bajban lesz, aki Eifert János Képírás – fotóakadémia című kötetét tankönyvként kívánja használni. Bár csaknem minden benne van, amit egy jó fotó elkészítéséhez tudni kell, aligha lehet egyszerűen csak felütni, mondjuk az arcmásokat taglaló fejezetnél, s megfogadva az ott leírtakat, nekiállni a portrézásnak. Azért nem tehetünk így, mert az adott fejezetben oly sok tudás, tapasztalaton nyugvó információ van, hogy akár hó-napokat, éveket is eltölthetnénk csak azzal, hogy azokat feldolgozva, megértve, utánuk olvasva, szép sorjában felhasználva megalkotnánk a magunk portréit. És akkor még ott a többi műfaj, például a tájkép, a diaporáma, a sportfotó, a riportázs. Mind megannyi tanulmányozásra kínált terület, s újabb hónapok, újabb évek…

Meglehet, talán eltúlzom, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a Kossuth Kiadó által gondozott kötetben ott van az a gazdag, rendszerezett tudás, amelyet Eifert több évtizedes gyakorlata alatt szerzett, 18o önálló kiállítással, számtalan cikkel, és csak-nem harminc év oktatói gyakorlatával. Eifert azon szerencsés adottságú emberek közé tartozik, akik a látványt szavakká tudják formálni, akik pontosan fogalmazva a vizualitás élményéről érthetően képesek megosztani másokkal gondolataikat. A kötetben az alapokat jelentő technika, a fontos esztétika, a kihagyhatatlan képelemzés, a nélkülözhetetlen fotótörténet, valamint az elengedhetetlen praktikus tanácsok körkörös láncot alkotnak, elmélet és gyakorlat egységben jelenik meg. Épp ezért mindenki ott kezdheti el olvasni, ahol akarja, előre-hátra lehet kalandozni a kötetben, éppen úgy, ahogy egy akadémiai enciklopédiában. (Ára: 5990 Ft)

Dedikálások a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Kossuth Kiadó standján, Millenáris (Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Könyvfesztivál a Millenárison, immár a tizenkilencedik, ismét nagy érdeklődéssel. Még be sem érek a Kossuth standjára, ahol könyvemet dedikálom majd, rengeteg ismerőssel találkozom. Fenyvesi Félix Lajos költő barátomat csak átsuhanni látom, mire megszólítanám, már újabb ismerős arcok sodorják tovább. Eszéki Erzsivel „majd telcsizünk”, Borsos Misi művészbarátokkal, köztük Kis Ilonával beszélget. Rövid időre csatlakozom hozzájuk, de sietek, hogy „elérjem” a könyvem dedikálását. Kár még rohanni, foglalt az asztal. Van időm hát körbepillantani, ismerősök minden irányban. A szomszéd asztalnál Kulka János, amott az Alexandra standján Petőcz András dedikál, Viola Szandra is felvillan mellette. Kocsis András fáradhatatlan, most éppen Markó Bélával és Kőrössi P. Józseffel beszélget. Végül Katona Zita felteszi az új táblácskát az asztalra: Eifert János dedikál. Elkezdem rajzolni a betűket, körkörösen, Weber Andrea, Muhi Klára, Dr. Gajdóczki Zsuzsanna, Tóth Niki és Gergő, Dudás László és Veith Kati, Véber Szabolcs, Barna Ilona, Barta Vica, Bogisich Ferenc, Gordon Eszter, Juhász Anna és Nagy Zénó nevére dedikálok. (Siklós Péter, Barna Ilona, Katona Zita, Gordon Eszter, Nagy Róbertné és Eifert János felvételei)

“A XIX. Nemzetközi Könyvfesztivál Millenáris Park Budapest. A helyszín, időpont kiváló választás volt erre az alkalomra. Gyönyörű tavaszi ragyogó hétvége kultúrával vegyítve. Kell ennél jobb program egy hosszú munkával, problémákkal telített hét után…? Akinek arra volt kedve, hogy kint maradjon a szabadban, így sem maradt le a könyvek sokaságáról. A parkban felállított kiadók, könyvárusok között válogathatott kedvére. Megpihenni a kiválasztott, megvásárolt könyvvel egy pohár ital mellett igazi kikapcsolódás, még az igényeseknek is. A ‘könyvimádókat’ a csarnok belseje igazi csodával várta. Hangos volt a nyüzsgéstől, előadásoktól, programoktól. Kossuth Kiadónál épp Eifert János fotóművész, író dedikálta KÉPÍRÁS FOTÓAKADÉMIA című könyvét, amikor odaértem. Ezt a ritka pillanatot én sem tudtam kihagyni. Lencsevégre kaptam. A fotózás rejtelmeibe bevezető…, fantasztikus fotóival illusztrált dedikált könyvét szorongatva, alig vártam, hogy minél előbb hazaérjek és belevessem magam mélyebben. Boldogan szorongattam kincsemet. A telítettség érzése uralkodott el rajtam, ebből a sokaságból kiválasztani azt, amit szeretek tényleg nagyon nehéz. Két valódi gyöngyszemet azért sikerült kiragadnom fotóimmal, remélem örömet szerzek vele másoknak is. Egy villanás és máris Konrád György író művei között találom magam és élvezettel örökítem meg ezeket a ritka ‘fényjátékokat’, látomásokat. Talán még most is ott sétálgatnék, nézelődnék, fotózgatnék, ha nem futottam volna össze barátaimmal, akikkel egy hirtelen gondolatváltással máris Szentendrén a művész városban találtam magam sétálgatás közben… A boldog érzés, hogy ez az ‘ékszerdoboz’ kisváros megint kezdi visszakapni régi patináját tetőzi be a szombati napomat…” (Barna Ilona,   http://www.fntudosito.hu/riport/5167  )

“18.00 óra. A Kossuth Kiadó standja előtt Eifert Jánossal találkozom. Itt mindig szeretek megállni, hisz Édesapám kötetét is ők publikálják, a pult mögött vagy a dedikáló asztal körül mindig barátokkal, kedves ismerősökkel találkozom. A fotográfus kezembe nyomja friss kötetét, a Képírás – Fotóakadémia című gyönyörű albumot, s azonnal kérem, meséljen róla. A fejezetekről, a felépítésről, tanítványokról, az életpálya eddigi szakaszairól. Sokoldalú alkotó, kedvenceim az aktfotói, portréi, panorámaképei vagy természetfotói. Tudom, hogy 180 önálló, s hétszáz(!) csoportos kiállítása volt már és számtalan díj birtokosa. De számomra nem ez a legmeghatározóbb Eiferttel kapcsolatban: hanem az, ahogy tanít – akár képeivel, akár pódiumon, akár magánemberként. Nyugalma és profizmusa hitet és békét ad – még akkor is, ha épp nem fotografál. Talány vagyok számára, mikor mesélek a fényképezés közbeni zavaromról és szemérmemről. Szentpéteri Csillával kapcsolatos hasonló élményét taglalja, hogy segített a gyönyörű zongoraművésznőnek feloldódnia és élővé válnia egy-egy portrén. Elmondta, mikor, mitől él a kép, s mi a természetes szépség sugárzásának megismételhetetlen tisztasága. A kötetben Eifert mellett tanítványai, kortársai fotóiban is gyönyörködhetünk.” (Juhász Anna, Litera | Az irodalmi portál)

DEDIKÁLÁSOK A XIX. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁLON, KOSSUTH KIADÓI CSOPORT , 16-os stand – MILLENÁRIS (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Április 20. péntek

15 óra Biagio Russo:

Az istenek rabszolgái c. könyvét dedikálja

15 óra Kulka János,

a BBC GoodFood április lapszámát dedikálja

16 óra Eifert János:

Képírás — Fotóakadémia c. könyvét dedikálja

Április 21. szombat

13 óra Börcsök Mária:

Kettészakadt Magyarország c. könyvét dedikálja

14 óra Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja

15 óra Jostein Gaarder: Sofie világa c. könyvét dedikálja

16 óra Bächer Iván: Hatlábú (Ebkönyv) – hangoskönyvét dedikálja

17 óra Paul Lendvai: Az eltékozolt ország c. könyvét dedikálja

Április 22. vasárnap

11 óra Bächer Iván: Hatlábú (Ebkönyv) – hangoskönyvét dedikálja

14 óra Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja

15 óra Laár András: Kiderülés – A derűs élet titka c. könyvét dedikálja

Egy író, egy fotós és egy színész dedikál

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Kossuth Kiadói csoport standjánál pénteken többek között Biagio Russo és Eifert János is dedikál.

A Honnan jöttünk, kik vagyunk? kérdése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Darwin teóriája és a Biblia teremtéstörténete mellett számos meghökkentőnek tűnő elmélet is napvilágot látott. Biagio Russo a sumer-akkád szövegek elemzésén indult el. Cáfolja a darwini elméletet, a Biblia történeteiről bebizonyítja, hogy már évezredekkel korábban is ismerték őket, és a megszokottól eltérő módon is lehet értelmezni. Az olasz szerző 14 órakor dedikál.

Eifert János nemrég megjelent, Képírás – Fotóakadémia című kötete megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit. A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el. A szerző 16 órakor dedikál.

15 órakor Kulka Jánossal írathatjuk alá a BBC GoodFood gasztronómiai magazin áprilisi lapszámát.

(Kultúra.hu, 2012. április 20. –  http://culture.hu/main.php?folderID=887&articleID=325019&ctag=articlelist&iid=1  )

KULTIKON – a gondolat ereje. Új kulturális műsor a Duna TV-ben, amelyben a KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA c. könyvemet is bemutatják. Duna TV, 2012. április 17. 21:45, április 18. 7:25, Duna World április 17. 22:00. A KULTIKON 2012. április 17-i adásának témái: A Titanic-legenda – emlékezés a katasztrófa magyar hősére; Mátyás király szülővárosa – Kolozsvár-kultusz és Kolozsvár-jelen; A fotográfia jelene – képírás Eifert János szemével; Godot-ra várva – MU Színház és a Szputnyik hajózási Társaság módjára.

Mátyus Kati műsorvezető felkonferál: „Tánc-akt-természet – ez a három fogalom jut azonnal eszébe Eifert János nevéről a fotóművészet ismerőinek. Eddig. Most árnyalja a képet, frissen megjelent, hiánypótló könyve autodidakta fotósokat és profi szakembert avat be a fényképezés elméletébe és gyakorlatába, emellett a fotóművészet kedvelőinek is különleges évezetet nyújt. Mindjárt megbeszéljük, hogyan – előbb azonban vessünk egy pillantást a képeire – és idézzük Eifert János szavait”

Idézet egy korábbi interjúból, amit most beolvasnak: „Hódmezővásárhelyen indult az életem, azóta elég sok élmény van már mögöttem. Az, hogy a világ 44 országban jártam, jelzi a kíváncsiságomat – vallom, hogy a tudomány, a művészet és a hit segít megismerni a világot, én a művészetet választottam. De dolgozom fotóriporterként, emellett az esküvőtől az ételfotón át a tablóképig sok mindent csináltam és csinálok ma is. Ezek a munkák sokat segítnek a kreatív fotográfiában – az ember élményeket szerez, azok pedig beépülnek a képeibe. Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése. Utóbbi nem mond ellent a világ megismerésének, csak egy másik módja annak – az ember azért teremt a meglévőből egy új világot, hogy a második, harmadik réteget is tudjon mutatni a befogadónak. A befogadó élménye pedig fontos, mert minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször csak unalmas és tárgyszerű lehet.”

Mátyus Kati: „Egy interjúból idéztünk az imént, amelynek az a címe: „Tudni kell felrúgni a szabályokat”. Hogyan? Könyvének címe: KÉPÍRÁS. Kinek szól? Amatőröknek vagy profiknak? Mit lehet kiolvasni egy képből? Milyen stílusok vannak a fotóművészetben? Egyáltalán: a techniaki szinten túl mit lehet tanítani? Mutassa meg, hogyan lehet szavakkal leírni ebből vagy abból a képből technikát! A fotográfia hagyományosan nagyon erős magyar művészeti ág volt – az is maradt?” És én válaszolok, néha zavarba is jövök, mert nehezen tudom kimondani, hogy a fényképezéshez – a technikai és esztétikai ismeretek, szabályok megtanulásán túl – az isteni szikra is szükséges. Vagyis, a tehetség nem nélkülözhető!

A műsorban közreműködtek: Balázs Attila költő, műfordító; Dr. Balogh Tamás; Demény Péter író, szerkesztő; Eifert János fotóművész, a Képírás – Fotóakadémia c. könyv szerzője; Faludi György író, költő (korábbi felvételről); Horváth Viktor író; Józsa Márta író, szerkesztő; Kenéz Ferenc költő; Orbán János Dénes költő, prózaíró; Szabó Tibor Benjámin kritikus; Székely Rozi színművész; Szőcs Géza író, kulturáért felelős államtitkár és mások.

Szerkesztő: Józsa Márta, műsorvezető: Mátyus Kati, felelős szerkesztő: Mészáros Katalin, főszerkesztő: Rockenbauer Zoltán, stúdióasszisztensek: Anna G. Margit és Zvoda Judit, produkciós vezető: Gálfi Melinda, gyártásvezető: Vajkai Ervin, rögzítésvezető: Dékány János, képvágó: Várhegyi György, hangmérnökök: Barna Zsolt és Benedek Gábor, vezető operatőr: Halla József H.S.C., kameramanok: Fábián Márton, Garai Szabolcs, Kis Attila, Kiss Márton és Rácz Gábor, grafika: Gábor Samu, fővilágosító: Czakó György, felvételvezető: Pap Magdolna.

Eifert János felvételei az adás rögzítésekor, a “képernyőfelvételek” pedig a korábbi adások visszajátszásakor készültek: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=728610&pid=1034299

A képeken Körössi P. József, Eifert János, Rappai Zsuzsa (a könyv szerkesztője), Józsa Ágnes újságíró, László Ágnes, Csák Erika, Kocsis András elnök-vezérigazgató, Viola Szandra költőnő, Péterfy Miklós mérnök, Kapusy György és felesége, Székely Tamás (Természetbúvár szerkesztősége), Till Anna, Tircza Panni, Bakonyvári  Andrea, Kenéz György, Boldvai Balázs, Siklós Péter, Sehr Miklós, Szelényi Károly, Szilágyi Lenke, Kunkovács Lászlófotóművészek  és mások láthatók (Herbst Rudol, Siklós Péter, Magyar Attila és Kapusy György felvételei)

Eifert János a Noran Szalonban, Budapest, 2012. április 04. 17:00 -19:00

 A Noran Szalon áprilisi vendége EIFERT JÁNOS fotóművész, a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője, akinek a Képírás FOTÓAKADÉMIA című új könyve a közelmúltban jelent meg a Kossuth Kiadónál.

 Eifert Jánossal a Noran Szalon házigazdája, Kőrössi P. József beszélget. Időpont: 2012. április 4-e, szerda, 17 óra.

Ha a “képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő “nyelvezetét” magas szinten szeretné elsajátítani, erre a könyvre szüksége lehet. S hogy ki áll a fényképezőgép túloldalán, ki áll a képzeletbeli katedrán, ki Eifert János, ez ebből a beszélgetésből kiderülhet.

 A beszélgetést követően dedikálásra is sor kerül.

Kérjük, jelezze vissza részvételét az agnes.laszlo@kossuth.hu címre.

A két órásra tervezett előadásom végül is három és félórás lett, többször feltéve a kérdést: folytassam? Úgy vettem észre, a könyvem dedikálása is fogyasztotta a „műsoridőt”. A kezem jól bírta a tollforgatást, pedig Havasmezői Tünde, Hencz Andrea, Horváth Árpád, Dóra Judit, Szél Ágnes, Róde Péter, Városi Alfréd, Peti Péter, Preisz Tivadar, Apcapapi, Kőműves Kata, Pető Andi, Vaderna Marianna, Köllő Károly, Kelko Niki, Józsa Károly, Lágler Krisztián, Hodos Sándor és mások „testreszabott” dedikációt kaptak.

Eifert János KÉPÍRÁS c. előadása és könyvbemutatója a FotósWorkshop.hu és a BMK szervezésében. Budapesti Művelődési Központ, 2012. március 29. 18:00 – 21.00

Enyedi Attila, Lágler Krisztián, Kelko Niki, Rakó Alex és Bernáth Zsuzsa  felvételei

„Csütörtök este ismét megtöltöttük a BMK színháztermét, tele lelkes, tudásra szomjas fotóssal. Eifert János KÉPÍRÁS címmel tartott nekünk fotóelőadást, ahol többek között bemutatta a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent legfrissebb könyvét. Büszkén jelentem, hogy ezzel még a kiadót is megelőztük, hiszen a könyvbemutatóra még csak a jövő héten kerül sor, nálunk pedig már lehetőség volt kézbe venni, megvásárolni és természetesen dedikáltatni a kiadványt! A fotóelőadást 2 órásra terveztük, de végül 3.5 órásra sikerült a program. Az előadást követően Jánost sokan lerohanták, kérdeztek, beszélgettek és természetesen könyvet dedikáltattak!” (Kelko Niki, http://fotosworkshop.hu/ingyenes-fotoeloadas-eifert-janos-kepiras/)

Ferenczy Tamás így ír blogjában: „Kelkó Niki fotós évek óta újszerű megoldást talált a fotózás szerelmeseinek, a szakma népszerűsítésére. Rendszeresen szervez workshopokat ismert fotóművészek részvételével, de előtte igyekeznek egy átfogó bemutatót tartani a résztvevő művész közreműködésével.

A fellépéssorozatot a Budai Művelődési Központban szervezik nagy érdeklődés kíséretében, hiszen a nagyterem minden alkalommal megtelik. Nagy dolog ez a mai világban, hiszen egy komplett átfogó ismertetőt kaptunk – mégpedig díjtalanul – Eifert Jánostól a szakma nagy klasszikusától  – este 18-21 óráig.

Igazi maratoni előadás volt, ahol a végén dedikálással fejeződött be a program és az eddigiekhez képest szokatlan módon egy nagy közös csoportkép is készült a színpadon, ami nagyon eredetivé tette az egészet. Ez a kép a lentiekben és az Eifert blog linkjén is megtekinthető.”  (ARTPAGE – http://artpage.ning.com/profiles/blogs/eifert-janos-kepiras-fotoakademia-konyvismerteto )

Fodor Immánuel, facebook.com/immanuel60 : „Csütörtök este megrendezésre került egy workshop, vagyis szakmai előadás Képírás fotóakadémia címmel Eifert János előadásában. Elmesélhetném a hallottakat, összefoglalhatnám, hogy miről volt szó, de 3 órát pár sorban bepótolni úgysem lehet, ezért inkább csak annyit mondok, hogy sajnálhatja aki nem jött el!  Ha téged is furdal a kíváncsiság, akkor legközelebb remélem, hogy már ott találkozunk! 

A workshop végén az előadó megkért mindenkit, hogy fáradjon fel a színpadra, és rendhagyó módon készítsünk egy közös csoportképet. Mivel jobban szeretek a lencse másik oldalán állni, így elvállaltam, hogy elkészítem a felvételt, de a 85-ös obival nem lehetett a teljes színpadot befogni, ezért 6db átlapolt képet lőttem, amit utólag illesztettem össze. Így adódott, hogy 56 megapixel, vagy ha a panoráma világviszonylatban nézzük, akkor 0.056 gigapixel méretet sikerült kihozni  Ezzel megdöntöttem eddigi saját egyéni csúcsomat is, hurrá   Az itt látható kis kép 1920×486-os, így új lapon megnyitva pont kifér a böngészőben, a lentebb csatolt nagy pedig 14889×3769-es.”

   Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó)

   160 oldal, 27×23,5 cm, keménytáblás, előzékkel

   Ára: 5990, – forint

   Hamarosan kapható a Kossuth Kiadó könyvüzleteiben,

   a Mai Manó Házban,  az Alexandra, Libri könyvárúházakban, könyvesboltokban

   Megrendelhető a szerzőnél, dedikálással  (eifertjanos@t-online.hu),

   postai szállítás 3 napon belül utánvétellel

Eifert János kivételesen szép és tartalmas kötetet nyújt át az érdeklődőknek, mely méltán nevezhető hiánypótlónak. A Képírás – fotóakadémia egyrészt kitűnő szakkönyv, másrészt jóval több is annál: amellett, hogy az autodidakta fotósokat és profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújt.  A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit.  A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el.  A lenyűgözően gazdag képanyag különleges élményt jelenthet mindenkinek, hiszen a kötet a hazai fényképészet történetének legkiemelkedőbb alkotásait vonultatja fel. (Kiadó)

Leutazom a gépindításra. A gyulai Dürer Nyomdában, ahol könyvemet nyomják, “jó kezekbe” kerültem: Barabás Ferenc CtP vezető, Bécsi Sándor és Sajti Péter vezető gépmesterek, valamint más munkatársaik kiváló szakemberek hírében állnak, Ház Géza termék manager és Fekete Viktor termelési vezető is figyelemmel kíséri könyvem “gyártását”.  A Kodak Trendsetter 800 II Quantum lemez levilágító, és a Kodak Prinergy prepress munkafolyamat vezérlő a legkorszerűbb Color Managment rendszert alkalmazva biztosítja a minőséget. Az íveket Heidelberg Speedmaster gépen, offset-technikával, öt színben nyomják, mintegy kétezer példányban. Miután a nyomólemezeket behelyezték, a festékeket betöltötték, a hengereket ellenőrizték, indul a gép és elkészül az első próbanyomat. Az első ívnél több probléma adódik, a nyomat színei sehogy sem egyeznek a proof-éval. Barabás Feri telefonon konzultál Badics Ilonával, a Kossuth Kiadó műszaki vezetőjével, kiderül, a képfeldolgozásnál a stúdió nem a gyártási folyamatnak megfelelő színprofilt állította be, hiszen akkor még nem lehetett tudni, hol nyomják majd a könyvet. A megbeszélést gondos színelemzés, passzerállítás, figyelmes és aprólékos emberi munka követi. Újabb és újabb próbanyomat készül, miközben a mért értékek, és a szubjektív érzékelés alapján a beállítások finomítása történik. A tizedik próbanyomat már a “tökéletest” célozza. Revízió, szignálás, az ívet aláírom, hogy nyomható. A második műszaknál már a korábbi tapasztalatok érvényesülnek, a nyomtatás megy, mint a karikacsapás. Elfáradok, de a gépmesterek jól bírják. Irigylem és csodálom a munkájukat… Ebédszünetet is tarunk. Kovács János, a Dürer Nyomda ügyvezető igazgatója a közeli étterembe invitál, közben beszélgetünk a nyomda történetéről, jelenéről is. Elmondja, hogy az elmúlt 9 évben végrehajtott jelentős beruházások, a stabil tulajdonosi háttér, valamint a céltudatosan végzett marketingmunka eredményeként mára az ország egyik legkorszerűbb könyvnyomdájává vált a Dürer. Színvonalas munkájukat számos szakmai elismerés, díj is tükrözi.

     A Dürer Nyomda története

A nyomdát 1935-ben Nagy P. Ist­ván nyom­dász alapította. Az alapító nagy tisztelője vol­t Alb­recht Dü­rernek a hí­res német fes­tő és rézmetsző művésznek – akinek öt­vös foglalkozású nagy­ap­ja és apja a Gyu­la mel­let­ti Aj­tós helységből származott -, ezért a nyomdának a Dürer nevet adta.
Az ezt követő évtizedekben a nyomda több szervezeti változást élt meg. 1980-ban a gyulai Dürer Nyomda és a békéscsabai Kner Nyomda összevonásra került. A Dürer Nyomda jelentős fejlesztéseken ment keresztül, többek között 1985-ben avatták fel a mostani üzemépületet a lebontott régi épületek helyén. A rendszerváltás és a privatizáció alaposan megváltoztatta a nyomdák életét. Amikor 1990-ben a privatizációs program megkezdődött, az első vállalatok között volt a Kner Nyomda. Ennek kihatása nem maradt el, 1991. január 1-től a gyulai Dürer Nyomda Kft.-vé alakult.

1993-ban a Kner Nyomda Rt. – az anyavállalat – profiltisztítást hajtott végre Békéscsabán, ennek során a keménytáblás könyvgyártás áttelepítésre került a Dürer Nyomdába. Ez óriási változást jelentett a nyomda életében, hiszen addigi méretét meghaladó új üzletág működtetése vált feladatává. Nemcsak a technikai rész, de a kereskedelmi és termelő személyzet is Gyulára került. Így vált a gyulai Dürer Nyomda az ügyviteli nyomtatványok és puhatáblás könyvek gyártása után alföldi könyvgyártó bázissá. A 120 fős létszámú nyomda a középkategóriába kerülve, szinte kizárólagosan könyveket kezdett gyártani a belföldi és export piacokra egyaránt.

A 2001-es év a Dürer életében újabb változást hozott, az osztrák tulajdonos, a Frantschach AG eladta a nyomdát a szegedi Imosoft Kft. és Mozaik Kft-nek.
A tulajdonosváltást követően nagyszabású fejlesztések indultak el az üzemben. A megrendelői kör és a tulajdonosi háttér biztonsága stabil piaci szereplővé emelte a gyulai Dürer Nyomda Kft.-t.
A Dürer Nyomda az évszázados hagyománnyal rendelkező gyulai nyomdászat valamint a Kner, Tevan könyvgyártási kultúra továbbvivőjeként rendelkezik minden olyan személyi és tárgyi feltétellel, amelyek biztosítják a legkényesebb igények kielégítését. Nyomdászaink – a magyar és külföldi könyvbarátok és szakemberek körében – minőségi munkájuk és elhivatottságuk által jogosan elismertek.

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”, s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet.
„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita.”

 Eifert János felvételei

Magyar Kulturális Kalauz a Napkút Kiadótól. Könyvbemutató az Uránia Nemzeti Filmszinházban,  Budapest, 2011. június 24.

   Felelős kiadó: Szondi György; Szerkesztő: Bognár Antal, Szondi György; Szöveggondozó: Kovács Ildikó; Kép- és tördelőszerkesztő: Szondi Bence; Nyomdai kivitelezés: Pauker Nyomdaipari Kft.  – ISBN 978 963 263 164 6

 A kötet szerzői és írásai: Gerde János, Fekete György, Marosvölgyi Gábor, Vasy Géza, Tarján Tamás, Falvy Zoltán

Balázs Géza: Nyelvünk múltja, jelene, jövője

Csorba László: Magyarok krónikája

Tomka Miklós: Vallás és egyház Magyarországon

Voigt Miklós: Egy egyedülálló népi kultúra Európában

Novák Ferenc: A magyar táncművészet történeti áttekintése

Kelecsényi László, Gazda István, N. Pál József, Miklossy Endre

Kincses Károly: A magyar fotográfia tegnap, ma, holnap

Eifert János felvételei a magyar táncművészet történetéhez:

Seregi László koreográfiája, Bartók Béla: A fából faragott királyfi (1970) Kékesi Mária, a királykisasszony szerepében

Orosz Adél és Dózsa Imre Fodor Antal koreográfiája, Szokolay Sándor: Az áldozat, 1971

Szegedi Kortárs Balett, Bolero, 2003. Zeneszerző: Maurice Ravel, koreográfus: Juronics Tamás, jelmeztervező, díszlettervező: Molnár Zsuzsa

Eck Imre koreográfiája, Verdi: Requiem (1976), Pécsi balett

Markó Iván: Tabuk és fétisek (1984) Győri Balett, Ladányi Andrea és Demcsák Ottó

Magyar Fesztivál Balett Markó Iván koreográfiája: Siratófalak (2004)

Magyar Balett Színház Egerházi Attila koreográfiája: Tűzmadár (2011)

Vasas Táncegyüttes Szigeti Károly–Györgyfalvai Katalin koreográfiája

Vadasi Tibor koreográfiája, Szokolay Sándor: Négerkantáta, 1966 – Honvéd Együttes, szóló: Tóth Margit

Lánytánc

Forgatós (Molnár Lajos és Tóth Margit, Honvéd Együttes)

Legényes

Györgyfalvay Katalin koreográfiája: Ugrós a Honvéd Táncegyüttes előadásában

Közép-Európa Táncszínház, Barbárok, 2003. – Rendező, koreográfus: Horváth Csaba, zene: Dukay Barnabás, Peter Sadlo, Sofi a Gubaidulina, Bugge Wesseltoft, Godefroy de St Victoire, jelmez: Benedek Mari, szcenika: Pallagi Mihály

Frenák Pál

Fenyves Márk és Pálosi István koreográfiája, Még 1 Mozdulatszínház

TranzDanz, Kovács Gerzson társulata

Verbuválás az Alföldön, XIX. század közepe (reprodukció)

Tenger mélye, a Szentpál-csoport előadásában (1930) (Angelo felvétele)

Harangozó Gyula és Lakatos Gabriella A csodálatos mandarin című Harangozó-balettben (archív felvétel)

LITEA Könyvesbolt és Teázó (Budai Vár, 1014 Budapest, Hess András tér 4. ). A kanadai magyar művésszel, Fujkin Istvánnal, és a szerzőkkel, Simándi Ágnessel (Kanada) és Kertész Sándorral beszélget Péter László grafikusművész. Meghívott vendég: Zorán, közreműködik: Tóth János Rudolf és az “Ütött-Kopott Angyal” Blues Trio (Eifert János felvételei)

A képen, az első sorban, balról-jobbra: Balázs-Arth Valéria művészettörténész szakíró, Kiss Ferenc képregény-szövegíró és -történész, Simándi Ágnes költő-irodalmár, Kertész Sándor képregény-történész és szakíró,  Fujkin István képzőművész, Sztevanovity Zorán zenész, Bakó Annamária a LITEA Könyvesbolt és Teázó vezetője, Péter László grafikusművész.  A hátsó sorban: Fejér Simon Pál, Li Olivér, Tóth János Rudolf, az “Ütött-Kopott Angyal” blues trio zenészei.

„Az út öröksége, amit Fujkin magával hozott Európából, gondolatilag is, de leginkább szemléletileg határozza meg alkotásait. (…) Fujkinnak sikerült az átváltozás pillanatát tetten érnie, s mindent, amit létrehoz, azt már ennek a tettenérésnek megtapasztalása itatja át. Fujkin zenét fest, pontosabban a mai életet oly jól kifejező rock és jazz zenei világot teremti újjá színekben és formákban a vásznon, magas technikai tudással, bámulatos ecsetkezeléssel. Itt sem választja a könnyebbik utat: precíz, a kézművesség minden erényét és tudását magában foglaló alkotási technikával jeleníti meg a sokszor fal nagyságú képeket.” – írja Simándi Ágnes a bevezető tanulmányában Fujkin István Kanadában élő képzőművészről, akinek több mint 25 év munkáiból talál válogatást az olvasó a reprezentatív kiállítású albumban.

About artist: http://www.fujkinsmusicvision.com/

    Born in the former Yugoslavia, Istvan Fujkin has been a visual artist since 1974. He is a self-taught artist, a visionary  with a distinct techno-surrealistic style of music-canvas fusion called “Fujkin’s Music Vision.” 

Istvan Fujkin’s artistic style builds upon various pre-existing styles, but its uniqueness comes from its imagery, the techno-surrealistic metamorphosis of the world of music into visual arts. The metaphorical visual expression of music in his paintings has been inspired by familiar tunes and the artist’s internal soul reverberations. Fujkin’s art unchains deep emotions and reaches the subconscious, a reaction often neglected in today’s artistic world. His style and technique enable him to reach uncharted territories and go beyond barriers of time and space. Translating music into visual images, as well as giving paintings a “high-tech” appearance without the use of any technical aids but a standard paintbrush, is an art in itself.

His inspirational artwork is created under the auspices of his “Fujkin’s Music Vision”, and many of his works are exhibited as significant parts of musical events due to their ability to fuse the worlds of music and visual arts.

Istvan Fujkin has been a member of the Metronome Canada Creative Team since 2003.

Könyvbemutató és kamarakiálítás

Feledy Balázs Fodor József a krónikás festő című művészeti albumát és kamarakiállítást mutatnak be június 11-én 17 órakor Budapesten a Csók István Galériában. Köszöntőt mond dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő, frakcióvezető. Könyvajánlók: dr. Feledy Balázs művészeti író, prof. dr. Gyulai József akadémikus, Szabó Noémi művészettörténész, Makláry László karmester, dr. Nagy Imre művészettörténész, múzeumigazgató, Osváth László újságíró, Szabó Tamás képzőművész, Dömötör Mihály fotóművész és dr. Pogány Gábor művészettörténész. Moderátor Hegedűsné Dékány Magdolna. Közreműködik Zoltán Péter klarinétművész és Borsos Annamária Primisszima-díjas zongoratanár.

A képeken: dr. Lázár János, Hegedűsné Dékány Magdolna, Fodor Zsuzsa, Fehér László, Móger Ildikó, Zoltán Péter, Borsos Annamária, dr. Feledy Balázs, prof. dr. Gyulai József, Szabó Noémi, Makláry László, dr. Nagy Imre, Osváth László, Szabó Tamás, Dömötör Mihály, dr. Pogány Gábor, Lévai Anikó és sokan mások (Eifert János felvételei)

 Ildikóval Szófiába utazunk, hogy az átadás-átvétel megtörténjen. Kartörése miatt – egy éve már –  nem tudja ellátni megbizatását, ezért kölcsönös megegyezéssel szerződést bontott. Igy már nem ő a Szófiai Magyar Intézet igazgatója. Munkatársaitól elbúcsúzott, Láng Judit nagykövetasszonytól úgyszintén. Diplomáciai kártyáját is leadja a nagykövetségen, hisz követségi tanácsosként dolgozott. Kata lányom elkísér bennünket, “belekóstol” Szófiába. Ellátogatunk néhány fontosabb, vagy inkább emlékezetesebb helyre, túl sok időnk nincs, de azért a belvárost, a Nyevszkij székesegyházat, az Intézet környékét megismeri. Ott éppen Lóránt Attila kiállítása látható, este pedig irodalmi est: Zilahy Péter könyvének bemutatója…

    Eifert János felvételei

A képeken: Zilahy Péter, Martin Hrisztov, Alek Popov, Nelli Dimova, Dimitrov Györgyi, Sztefka Hruszanova, Bedecs László, Vasziljev Kraszimir, Nagy Judit, Eifert Kata Nóra, Móger Ildikó, Júlia Krumova, Miskédi Szandra és mások…

Zilahy Péter HÁROM PLUSZ 1 című könyvének bemutatója a szerző jelenlétében (Ergo Könyvkiadó, Szófia, 2010)

• A könyv a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával készült 

• Bemutatja: Alek Popov 

• Sztefka Hruszanova, a könyv fordítója és Martin Hrisztov könyvkiadó részvételével 

Zilahy Péter 1970-ben született Budán. Az ELTE bölcsészkarán tanult filozófiát, anglisztikát és kulturális antropológiát. A budapesti műszaki egyetemen tanít, majd 1997 és 1999 között a LINK Budapest kétnyelvű irodalmi Internet folyóirat szerkesztője. 1998-tól a Világirodalmi Sorozat szerkesztője a JAK-nál, majd a Gondolat Kiadónál. Több hazai és külföldi díjat kapott, köztük a Móricz Zsigmond díjat, a Magyar Rádió hangjátékpályázatának első díját és az Év Könyve Díját Ukrajnában. 1993-ban jelent meg Lepel alatt ugrásra kész szobor című verseskönyve a Pesti Szalonnál. 1998-ban jelent meg Az utolsó ablakzsiráf című regénye az Ab Ovo kiadónál. 2001-ben a szerző forgatókönyve és tervei szerint elkészült Az utolsó ablakzsiráf Multimédia CD-ROM a C3 Kulturális Központban. 2001 szeptemberétől a New York University vendégtanára. 2002-ben Az utolsó ablakzsiráf képzőművészeti anyagából interaktív kiállítást rendezett a Ludwig Múzeum. 2003-ban a németországi Akademie Schloss Solitude állította ki munkáit. Erre az alkalomra jelent meg rövid prózáinak gyűjteménye Drei címmel. Az utolsó ablakzsiráf multimédia változatát az elmúlt években 28 országban mutatták be. 2006-ban a berlini Volksbühne vitte színpadra A hosszú út közelre című darabját. 2007-ben jelent meg Három plusz 1 című könyve, amely hét műfajban fog össze életrajzi tárgyú írásokat. Az elmúlt években rendszeresen ír esszéket a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Zilahy Péter a Wittgenstein társaság tagja és az Európa bajnok magyar íróválogatott kapitánya. (forrás: www.zilahy.net) 

Sztefka Hruszanova, fordító. Magyar, angol és bolgár szakon végzett a Szófiai Szent Ohridai Kelemen Egyetemen. A Füst Milán Alapítvány díját műfordítói tevékenységéért kapta. Magyarról elbeszéléseket, esszéket, verseket, cikkeket és könyveket fordít. Munkái: A Memória-part (Kukorelly Endre), 1996, A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc), 1998, Az utolsó ablakzsiráf (Zilahy Péter), 2001, Esti Kornél (Kosztolányi Dezső), 2002, Utas és Holdvilág (Szerb Antal), 2006, Árnyas Főutca (Marton László), 2007, K. dosszié (Kertész Imre), 2008, A fehér király (Dragomán György), 2008, Svejk gyóntatója (Vörös István), 2009.

12 Май 2010, Сряда 18:00 
Представяне книгата на Петер Зилахи „Три плюс 1” (Издателство Ерго, София, 2010)
Унгарски културен институт
Премиера на книга

• Книгата се издава със съдействието на Фондация „Унгарска книга”, Будапеща

• Представя: Алек Попов

• С участието на автора Петер Зилахи, преводачката Стефка Хрусанова и издателя Мартин Христов

За автора: Петер Зилахи е един от най-оригиналните съвременни унгарски писатели. Започва като поет, продължава с проза, пиеси, есета, занимава се с фотография. Представя творбите си в много страни, участва в благотворително представление и на Бродуей. След Рим и Ню Йорк в момента авторът-полиглот живее в Берлин, публикува статии във „Франкфуртер алгемайне цайтунг”, пише и за „Гардиън”, „Файненшъл таймс”, „Ню Йорк таймс”. От 1989 г. участва във всички революции в Централна и Източна Европа, пътува от страна в страна. Романът „Последният прозорец-жираф” (1998) отразява личните му преживявания, преведен е на 22 езика (първо на български през 2001 г.). Оказва силно въздействие върху Оранжевата революция в Украйна. Зилахи е капитан на футболния отбор на унгарските писатели, който става европейски шампион във Виена през 2008 г., като Петер е голмайстор на първенството.
Книгата му „Три плюс 1” (2007) обединява различни жанрове с биографични елементи.
За преводача: Стефка Хрусанова е родена в София. Завършва унгарска, английска и българска филология в СУ “Св. Кл. Охридски”. Член-основател е на международната работна група по проблемите на превода Linguaggi-di-versi, обединение на преводачи и поети от България, Италия, Словения, Франция и др. Стефка Хрусанова публикува в българския периодичен печат преводи на разкази, есета, стихове и статии от унгарски писатели, както и преводи на литературна критика. Съоснователка е и участва с публикации в списанието за деца “Фют”. Превела е от унгарски език редица романи в самостоятелни издания: “Брегът на спомените” от Ендре Кукорели (1996), “Момчетата от улица “Пал” от Ференц Молнар (1998), “Последният прозорец-жираф” от Петер Зилахи (2001), “Корнел Ещи” от Дежо Костолани (2002), “Пътешественик и лунна светлина” от Антал Серб (2006), “Сенчеста главна улица” от Ласло Мартон (2007), “Досието К.” от Имре Кертес (2008), “Белият цар” от Дьорд Драгоман (2008), “Изповедникът на Швейк” от Ищван Вьорьош (2009). Превежда и художествена литература от английски и словенски език. Носител на наградата на унгарската фондация “Милан Фющ” за цялостна преводаческа дейност.

http://www.litclub.com/library/prev/zilahy/index.html