Fenyvesi Félix Lajos: VÁSÁRHELYI KÉPÍRÓK

A LAZI Bt. kiadása, Szeged, 2003 – www.lazikiado.hu – info@lazikiado.hu

Lektor: Horváthné Tóth Judit, A borító Endre Béla: Tanya c. festményének felhasználásával készült, Borítótipográfia: Koha Kolett, Szilícium Grafika, Felelős szerkesztő: Hunyadi Csaba – ISBN 963-9416-57-6

Fenyvesi Félix Lajos

VERSEK EIFERT JÁNOS FOTÓIRÓL 

Hajnal (1984)

Gyöngy-pára gyolcsaiban a hajnali táj,

két sűrű-lombú fa derengő körvonala,

mögöttük arany arca a fölkelő Napnak,

a sejtelem-vonalú horizont íve.

Végtelen csönd.

Minden csupa fű, hajló vadvirág,

sötét fenyőerdő rejti a távoli

falut

és tornyot – –

az ösvényen ismeretlen alak közelít.

Két ablak (1989)

Fönt borostyánlevél-örvényben

ragyog őszi alkonyban fehéren.

Minden titkot magába zárt:

– – szerelmet és halált.

A kertész kezei (1978)

Kérgesebb a földnél a kertész

repedezett keze, szakadt körme,

ahogy a cserépből kivett gyenge

palántát igazítja, óvja, hajnal

óta görnyedve a párás homályban;

mintha penge-kés érne a bársony

levelekhez, a törékeny szárú bimbóhoz.

Mégis – – – – – – – – – – – – – –           

A lázas tavasz kicsalja titkon

a bíbor-szép virágot, és teszik

oltár-fehér terítőre vagy kiültetik

rég temetett édesanya sírjára.

Ladik (1996)

Tegnap még a szeptember végi

T I S Z Á R A

szórta búcsúfényeit az alkonyi Nap,

ikon-barna s arany színeit lobogtatták

a nyárfa-lombok, a koronás füzek,

azután egy éjjel megjött a kérlelhetetlen,

vad északi szél s tépett-szaggatott mindent.

Néma holtágakat, az ártér-erdős vadont

favágók járták, magas tüzet gyújtva,

s reggel hóllatú csönd borult a tájra.

            Az elhagyott, kopott csónakot

            elevenen eltemette az

            ezüst-tükrű jég – – –

mint merülő koporsó, lassan süllyedt el,

végleg: benne tűnt nyarak

boldog emléke,

örök májusok nem-múló

szerelme!

Cédrus (1973)

Tánc te ősi-szép mozdulat,

öltöztesd föl önmagad:

csillaggal

virággal

örömmel —

ragyogj a fáradt-sugaras szemekben;

kél a tavaszi Nap, hajnal dereng,

egy szál furulya szól és hárfa peng,

hajló lombokra zeng

a dal –‑

TÁN C — te ősi-szép mozdulat,

itt a képen: a cédrus-alak,

fájó keresztfa-férfi,

„Feszülj föl rám” — súgja a néma szavakat,

és öleli halhatatlan szerelmét

a fiatal nő és tündököl

időtlenül az örök-egy-pillanat.

Akt a homokparton (1996—2002)

Arany-tüzű homoktengerben fürdik

a gyönyörű meztelen nő.

Egyedül van, ő és a júniusi Nap,

csókolják karcsú testét a sugarak:

karját, mellét, ölét, lábujját —

Félig álom,

félig ébredés,

porszemtől csillogón átfut egy pillanat,

játszik önfeledve, vad és szabad,

keskeny vállain villan nyár ezüstje,

és sétál a verőfényes parton, a hullámtér-

fűzfák között, ugrik sugaras-szép testtel

a mólóról a hűs vízbe és sodorja

az áramos folyó délre a torkolatig.

Hommage á Pilinszky (1982)

egy életen át írta a Szenvedés Könyvébe

verseit

imádkozva fekete ruhában — éjfélcsönddé

mécsesülve – –

az univerzum mily hatalmas s benne

mi: jók rosszak e g y ü t t

mint havas fűszálakba hullt magvak

küszködve élve zihálva

elégve végül egyetlen pernye-szóvá:

ISTEN

Fenyvesi Félix Lajos: Halálosan komoly játék.

Eifert János fotóművész szerint a képekben szeretet, szenvedély lakozik.

 Évtizedekig volt néptános, világjáró művész. Talán ezért is jut energiája, hogy fotóművészi tevékenysége mellett aktív szerepet vállaljon a művészeti élet szervezésében is. Öt éven át volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, jelenleg a győri Fényírók Fesztiváljának művészeti vezetője. A napokban ért véget az általa szervezett Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábor. Decemberben hatvanadik születésnapja alkalmából Hódmezővásárhelyen rendeznek műveiből gyűjteményes tárlatot.

 Színpadi fényvarázsban, testek gyönyörű mozdulatában kattintotta el először a gépet, hogy azután szenvedélyes mestere legyen a fotózásnak. Mindenre figyel, kísérletezik. A filozófia és a költészet szövi át képverseit, aranyérmes diaporámáit. Budapest és Győr közötti utazása közben, egy délelőtti órán idézte föl a gyerekkort, pályája fontosabb szakaszait.
– Édesanyám egy olyan csodálatos ember az életemben – kezdi az emlékezést –, aki szinte mesebeli lénnyé alakult bennem. Egyrészt a szépsége, pedig a 82. évébe lépett, a szorgalma, naiv hite, hogy a dolgokon mindig lehet változtatni, és soha nem adni föl, ezeket mintha örököltem volna. Az én szakmámban nagyon lényeges egy ilyen eligazító dolog, mert sok tévút és kudarc tarkítja a pályát.
– Élete 1960-ban nagy fordulatot vett: a Honvéd Együtteshez került Budapestre. Tizenhét évig táncosként kereste a kenyerét.
– Első próbálkozásomat az általános iskola egyik tanára meglátta, ő irányított a hódmezővásárhelyi együtteshez, Lutor Gyulához. Ő tanított és fedezte föl, hogy többre is hivatott lehetek… És a véletlen, hogy az öcsém, aki gépészmérnökként végzett, meglepett egy fényképezőgéppel, amivel elkezdtem fotózni. Előhívtam, nagyítottam, s egy kis segédlettel megtanultam a technikai részt, s állandóan tanulok most is, mert figyelem mások kiállítását, lapozok albumokat, minden érdekel, ami történik az országban. Az élet végül is megoldotta a kérdést, ahogy kezdtem fényképezni, barátaim bíztattak, s én elküldtem pályázatokra a munkáimat és rögtön második díjjal jutalmazták egyik képemet. Ez lelkesített, egyre komolyabban dolgoztam és azt vettem észre, hogy ott vagyok a hazai nemzetközi élvonalban, külföldi folyóiratok közölnek, megbízásokat kapok, iraki, szíriai, libanoni, indiai utakon készített képeimmel van tele a sajtó. Egy idő után el kellett döntenem, mit csinálok, s én végleg a fotózást választottam.
– A Lobogónak volt a riportere, a Búvárnak tíz éven át a munkatársa, az Új Tükörnél, Muzsikánál és más lapoknál külsős. Hogyan talált rá művész képei motívumaira?
– Amikor hivatásos táncművészeti pályámat befejeztem, annyira fájt, annyira hiányzott a tánc, hogy tíz évig nem mertem megnézni az együttes műsorát! A táncból nagyon sok minden következett, nem voltunk egy beszűkült csapat, korszerű, modern hangvételű formanyelvet mutattunk föl. Az ember egy nyitott világra tekinthetett, ami fölért minden iskolával. Ebből könnyű volt továbblépnem.
– Hogyan születnek a képei?
– Nevek hullanak ki a fejemből, telefonszámok, a lefényképezett dolgaimat viszont hosszú évtizedekre visszamenőleg fölismerem, és eszembe jutnak a részletek… Nyitott szemmel jár a fotós a világban, de az ember nagyon sok érzését, gondolatát is megfogalmazza; és fordítva is van: előképpel szemlélődik, s akkor jön egy kép és azt, ha tervezte, ha nem, megörökíti. Elraktározza filmanyagra, digitális hordozóra vagy az agyába. Sokszor elmondom, hogy a jó táncos a legrosszabb koreográfiából is varázslatos élményt tud előcsiholni, a fotós látszólag semmi motívumokból egy világot képes teremteni.
– Megfogalmazná ars poeticáját?
– Több válasz is adódik, hogy én minek tartom a fotográfiát. Furcsának tűnhet a fogalmazás, de számomra: játék. Halálosan komoly játék. Adja azt a szabadságot, hogy saját érzéseimet egy általam jól beszélt nyelven tudom továbbadni. A világból annyi szeletet hasítok ki magamnak, – mások számára – amennyire szellemileg képes vagyok. Borzasztóan  érdekel az, amit fotografálok. Van véleményem, olykor nagyon szkeptikus vagy ironikus, a gyűlöletre, az indulatra is képes vagyok, bár tudom, nem jó tulajdonságok. A dokumentarista fényképezésnek az a módja, amikor a fotográfus tárgyszerűen tekint a témájára és alapszabály, hogy ne foglaljon állást, az nekem nem megy. Minden, amit megörökítek, benne van a szenvedély, az a szeretet, amivel feléje fordulok.
–  Hogyan tekint vissza az elmúlt 60 évre?
– Ha számvetést kell tennem, akkor nemcsak a fotográfia területén történt dolgokat venném ebbe a körbe. Nemcsak ez van a világon, ez csak egy képnyelv; az életnek más célja és jelentősége van. Az életnek ott vannak azok az eredményei, amelyek a gyerekeinkben fogalmazódnak meg. A kapcsolatok, amit megkaphat az ember, azt, amit csak lelki, érzelmi síkon érzékelhető, ami az emberből leginkább a másikra sugárzik. A szeretet, a barátság. A többi csak keret… Ha újra kezdeném, nem mást csinálnék, hanem inkább sokkal tudatosabban az egyenes utat választanám. Nem hazugságokra értendők ezek, inkább arra, hogy az ember még inkább merje vállalni önmagát. Ha érez magában elszántságot, tehetséget, akkor ne érdekelje, hogy a kollégák, a szakma mit szól, mi a pillanatnyi divat, tegye a dolgát töretlenül tiszta és őszinte élettel.

(Kisalföld, 2003. augusztus 26.)

Visszapillantás (1964-2020)
Eifert János kiállítása a Fészek Művészklubban (1073 Budapest, Kertész utca 36.)
A kiállítást Lőrinc Katalin nyitotta meg, 2020. november 3-án, 18 órakor.

Miután az Országgyűlés elfogadta a rendkívüli jogrend bevezetésére irányuló törvényjavaslatot, így november 10-től, éjféltől életbe léptek azok az intézkedések, amelyekkel lassítani lehet a koronavírus-járvány terjedését.  Ausztriához hasonló intézkedések léptek hatályba a járvány terjedésének lassításáért, többek között kijárási tilalom jön, nem lehet rendezvényeket tartani, bezárnak a stadionok, a fitnesz termek, a színházak és a múzeumok, és részben ismét digitális oktatás lesz.
A Fészek Művészklubban Eifert János Visszapillantás c. kiállítása is bezárt, a képeket csak online lehet megtekinteni.

 . .   .   

 . Eifert János: Időutazás / Disambiguation (2012)

 . 

.

Eifert János: Haldokló sellők / Dying mermaids (2017)

Eifert János: Két dühös ló története / The story of two angry horse 2. (Bocska, 2018)

Eifert Janos: A Föld álma / Dream of the Earth

Eifert János: Cirkusz / Circus (1971)

Tánc/Test/Tanulmány – Dance Study ( 2009)

Eifert János: Akt sorozat tanulmány / Nude series Study (Budapest, 2010. november 27.)

Eifert János: Geometria / Geometry (2013)

Eifert János: Kettőstudat 3. / Dual Consciousness 3. (2019)

Eifert János: Kettőstudat / Dual Consciousness 11 (2020)

Eifert János: Földanya / Mother Earth (Wien, 1991)

Eifert János: A Fény elűzi az árnyékot / Light shifts the Shadow (Budapest, 2014)

Eifert János: Holdfény szonáta / Moonlight Sonata (2018)
.

Eifert János: A kör és négyzet érzékisége / Circle and square sensuality (2018)

Eifert János: Fenyvesi Lajos Félix, költő / The Poet (2017)

.

Eifert János: Öreg halász kis hallal / Old fisherman with small fish (Szicília, Trapani, 2019)

Eifert János: Iraki asszonyok / Women from Iraque (Bagdad, 1975)

Igor Mitoraj: Ikarusz (La Defense, Párizs, 2004)

Eifert János: ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház Corvin Galériája
(1165 Budapest Hunyadvár u. 43/c.), 2019. április 2 – május 5.
Köszöntőt mond: Szabó Csilla igazgató
Közreműködik: Nagy Judit fuvola, Papp Tímea hárfa

.

.

 „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

236 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA), és az EXCELLENCE (EPSA) díj tulajdonosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

.

Eifert János: NAGY KÉPEK

Újpest Galéria, 2018. október 24 – november 10.

Megnyitó: 2018. október 24-én (szerdán) 18:00 órakor

Helyszín: Polgár Centrum – Új Galéria (1042 Budapest, Árpád út 66.)

Öt évtized anyagából válogatva Eifert János nagy képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok is, amelyek méreteiben is igazán nagynak számítanak, hiszen lesz köztük tíz méter hosszú vászonkép is. Persze a művészi érték nem hosszmértékkel és statisztikai adatokkal mérhető…

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

EIFERT 75 – apróbetűs rész:

Eifert János, az idén 75 éves fotóművész egy éven át tartó, 75 eseményből álló program keretében ad számot fotóművészeti, szakmai, közéleti, előadói és tanári tevékenységéről. Ennek keretében önálló és csoportos kiállításokat, workshopokat, mesterkurzusokat, kiállítás-megnyitókat, könyvbemutatókat, szakmai-művészi eseményeket, nemzetközi fotó-szalonokon, fotópályázatokon és kiállításokon való részvételt és különböző „meglepi” programokat kínál a művészet iránt érdeklődő közönségének. Az esemény-sorozat egy decemberről januárra áthúzódó kiállítással már a múlt év végén elkezdődött ˜ Eifert János „ARS POETICA” c. kiállítását Nagyváradon, a Vár Galériában mutatta be, és onnan vándorolt tovább Berettyóújfaluba, hogy január 17-étől a Bihar Vármegye Galériában is látható legyen ˜ A Reformáció Emlékbizottság a reformáció 500 éves jubileumára két fotópályázatot hirdetett meg. E pályázatok kiváló alkotásait rendezte egybe és egészítette ki Eifert János fotóművész “A megújulás lendülete” címmel egy olyan vándorkiállítás formájában, amelynek 19. kiállítása, január 19-én Budapesten, a Kőrösi Galériában került bemutatásra ˜ 2018. januárjában a “Singapore digiRAP International Photography Circuit 2018” nemzetközi pályázaton 18 elfogadás mellett kilenc díjjal (DIPC Merit Award, DIPC Bronze Medal, DIPC Silvcer Medal, PhotoVivo Gold Medal, APAS Gold Medal, stb.) ismerik el képeit ˜ Január 23-án, a Bethlen Galériában kerül bemutatásra a „Kalaznói repülés” c. csoportos kiállítás, amelynek képei az általa vezetett tánc-workshopon készültek ˜ 2018. februárjában, a „2nd Circular Exhibition of Photography NEW YEAR CIRCUIT 2018″ nemzetközi pályázaton 16 elfogadás mellett a Haldokló sellők / Dying mermaids c. képét díjazzák (Salon Silver Medal) ˜ A “2018 China Huangbai Mountain International Photography Special Theme Exhibition” nemzetközi szalonon, amelyre a világ 95 országából több, mint 5000 fotográfus 160.000 képet küldött,  a hat elfogadás és egy díj – A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (FIAP Silver Medal) – jelentős sikernek számít ˜ Február 6-án Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Fesztivál fotóinak zsűrizése, Varga Ferenc igazgató-helyettes, művészeti vezető társaságában ˜ 2018. márciusában a “GIP – German International DVF Photocup” 16 elfogadást, és négy díjat jelentet számára: A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (PSA Gold Medal), A játék folytatódik / The game continues (GHM), Csacsifogat / Donkey Driving  (GIP) ˜ Április 21-én SZÍNE – JAVA címmel a Biatorbágyi Fotóklub kiállítását nyitotta meg, a Juhász Ferenc Művelődési Központban ˜ 2018. márciusában a “3r CIRCUITO IBÉRICO DE FOTOGRAFIA, Spain” nemzetközi pályázaton 25 elfogadás mellett, három díjjal ismerik el képeit: Tánc tanulmány / Dance Study (Gold Medal AFGU), Fekete planéták / Black Planets (Gold Medal FCP), Akt sorozat-tanulmány / Nude series Study (Opts special award: Antequera Dolmen Trophy) ˜ Március 4-én, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában, Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész kiállítását nyitotta meg ˜ Március 25-én, Erdélyben, a nagykárolyi Károlyi-kastélyban megrendezte és megnyitotta „A megújulás lendülete” c. kiállítást, amelyet a Reformáció 500 emlékév szellemében, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázatok legjobb képeiből állított össze. ˜ Március 29-én dr. Tóth-Piusz István, a 2017. évi XXXIII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat nyertesének bemutatkozó kiállítását nyitotta meg a Budapesti Művelődési Központ galériájában ˜ 2018. áprilisában a “DIGITALNA FOTO ARHIVA CIRCUIT 2018, Croatia” nemzetközi pályázaton 30 elfogadás mellett két díjat is szerez: Szimetrikus gesztusok / Symmetric gestures (Salon Honorable Mention). A “Cheltenham International Salon of Photography 2018, England” öt elfogadás, két díj: Akt-sorozat tanulmány 2 / Nude Series Study 2(PSA Honourable Mention: Judge’s choice – Ian Ledgard), A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality (GPU Ribbon) ˜ A “Trierenberg Super Circuit 2018, Germany” elnevezésű, a világ legnagyobb fotópályázatának és kiállításának számító szalonon 41 elfogadást kapott. A kiállítás katalógusában, valamint a világ legjobb fotográfusait mintegy 2500 képpel bemutató reprezentatív albumban A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality című képével szerepel ˜ Ezt követően a budapesti Stefánia Galériában, április 4-én nyílt meg „EIFERT 75” címmel a munkásságának keresztmetszetét bemutató kiállítása, amelyet Ertl Péter a Nemzeti Táncszínház igazgatója nyitott meg ˜ Április 12-én Budapesten, az M Galériában nyílt meg a „Szerelmem, a Tánc!” c. tárlata, amelyet dr. Lőrinc Katalin Harangozó-díjas táncművész, egyetemi tanár nyitott meg, közreműködtek a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatói ˜ Április 16-án Baán Katalin „Képi gondolatok a Zsoltárok Könyvéből” c. kiállítását nyitotta meg Budapesten, az OtpBank Galériában ˜ Április 17-én Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítását nyitotta meg ˜ 2018.májusában a “VICTORIA CIRCUIT 2018, India” nemzetközi pályázaton 20 elfogadás mellett, az Akt sorozat-tanulmány 2 / Nude series Study c. képével három díjat nyer (VICTORIA Ribbon) ˜ Május 2-án a Fedél Nélkül pályázatának az Év Alkotása díjátadó ünnepsége az Eötvös10-ben. A zsűri tagjai: Fekete András a zsűri elnöke, Szász Lilla fotóművész, Tóth Krisztina író, költő, Cserna-Szabó András író, Eifert János fotóművész, Nyáry Krisztián író ˜ Május 6-án Sárváron a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében a „Visszapillantás (1968-2018)” c. kiállítását Kondor János festőművész rendezte, és Benkő Sándor MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg ˜ 2018. május 7. A Budapesti Komplex SZC Kézművesipari Szakgimnáziuma tanulóinak fotóit zsűrizi, amelyek az Ifjú Alkotók Kiállításán kerülnek bemutatásra a Budapest ArtBrut Galériában. Az ünnepélyes megnyitón és díjátadó ünnepségen az Eifert János által felajánlott különdíjat a művész személyesen adta át. ˜ Május 7-én Budapesten, az OtpBank Galériájában a „Kína, Selyemút – Marco Polo nyomdokain” c. kiállítását dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg. ˜ Május 8-án Budapesten, a Benczúr Galériában az Ad Hoc Budapest Fotográfiai Műhely „Hommage á Eifert János” c. kiállításával tisztelgett a művésznek ˜ Zsűrizés: A Napút folyóirat online-kiadása által meghirdetett Mátyás király fotópályázat értékelése Fucskó Miklós újságíró, lap- és könyvszerkesztő és Tóth Csilla Ilona fényképész társaságában ˜ Május 15-én, a Bethlen Galériában nyílt a „3T” (Tánc/Test/Természet), Turczi István költő köszöntő szavaival kísérve ˜ Május 17-én Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösségi Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ Május 18-20. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Pécsen, a Mecseki Fotóklub Galériájában május 22-től augusztus 30-ig látható a Hármasképek / Triptichons c. kiállítása ˜ Május 25-én az esztergomi Rondella Galériában Olasz Ágival közösen mutatják be „Bali, az Istenek szigete” c. kiállításukat ˜ Június 13-án Budapesten, a Virág Benedek Ház új galériájában egyik tanítványának, Csörögi Dórának a Vannak tájak legbelül c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 22-én Budapesten, az Eötvös10 Galériában másik tanítványának, Roszkos Jánosnak A BIKA ÉS A SZŰZ c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 25-26-án Horváth Imrével, a MAFOSZ elnökével és Laki Zoltán ismert természetfotóssal együtt zsűrizi a DaDalia Galéria második természetfotó pályázatának anyagát, amelynek legjobb képeiből július 7-én nyílik kiállítás a Mártélyi Faluházban. A DaDalia Galéria kiállítását természetesen Eifert János nyitotta meg, aki a megnyitó után tárlatvezetésen értékelte a kiállított fotókat ˜ Július 11-én a PSA (Amerikai Fotográfiai Társaság) Öt csillagos kiállítóművészként ismeri el a Color Class kategóriában, ami a nemzetközi pályázatokon történt 96 különböző című színes fotója 288 elfogadását jelenti  ˜ Június 29 – július 1. között vezeti a „Visszahozzuk a természetet 9.0”, természetesen Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Július 12-én Tabajdon, a Senior Alkotótáborban tart előadást öt évtizedes fotográfiai munkásságáról ˜ 2018. július 25-én a 12. SZÉLRÓZSA Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó keretében, a büki Művelődési Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ A Vojvodina Fotoklub felkérésére a Photo Festival “Days of Nude Photography” Novi Sad, 2018. július 27-29. között megrendezett esemény mentora. Előadása és AKTFOTOGRÁFIA c. könyvének bemutatója mellett a workshop egyik vezetője ˜ Augusztus 1-én értesítést kap az Amerikai Fotográfiai Társaságtól (PSA), Gerry Emmerich ROPA igazgatótól, hogy jogosult a PROFICIENSY (PPSA) elismerésre, amelyet nemzetközi fotópályázatokon szerzett 288 elfogadás alapján kapott meg ˜ Augusztus 2-5. között megrendezett I. Dél-Alföldi Fotóművészeti Alkotótábor egyik előadója, művészeti vezetője ˜  Augusztus 25-én fotó-túrát vezet a Dunán a P. HOWARD vontatóhajóval,  Dömötör László költő, képzőművész, performer közreműködésével ˜ Szeptember 4-én, a Budapeti Művelődési Központ galériájában a Kőbányai Fotóklub kiállítását nyitja meg ˜  Szeptember 7 – október 31. között látható a „Pars pro toto | XXI. Esztergomi Fotográfiai Biennálé” kiállítása az Esztergomi Vármúzeum Rondella galériájában, ahol  ˜ 2018. szeptember 12 – 24. között, TEST A LELKE MINDENNEK címmel a Fészek Galéria mutatja be kiállítását, amelyet Jerger Krisztina művészettörténész rendez, és Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő nyit meg. Közreműködik: Lőrinc Katalin Harangozó Gyula-díjas táncművész ˜ Szeptember 20. „Művészi pillanatok 1.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására ˜ Szeptember 24. „Művészi pillanatok 2.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására Szeptember 25-29. között fotós-túrát vezet Nápolyba és Caprira, a a La passione Italiana megbízásából. Téma: Street photography ˜ Október 11-25. között három képével részt vesz a Blitz Galéria „Magyar fotográfia 1930-2018” című aukciós kiállításán ˜ Október 9. – Indul a sorozata mesterkurzusán „Kreatív Photoshop” címmel ˜ Október 10. – A Tánc/Test/Mozdulat-fényképezésről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ Október 12. – A 34. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának zsűrizése a BMK-ban ˜ Október 20. és 25. – Akt workshop a Fészek Fotó Stúdióban ˜ NAGY KÉPEK / GREAT PICTURES c. kiállítása az Újpest Galériában október 24 – november 4. között látható  ˜ Október 26-28. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ November 1-4. között  Szardíniában vezet fotó-túrát, a La passione Italiana megbízásából ˜  Életműkiállítását november 15-étől láthatják majd a Kondor Béla Közösségi Ház galériájában Szentesen, az Ifjúsági Házban november 26-án nyílik kiállítása ˜ November 17-én „Mester és tanítványai – Eifert János mesterkurzusának kiállítása” nyílik a Bethlen Galériában. Megnyitja: Csörögi Dóra AFIAP fotóművész ˜ November 21. – A diaporáma készítéséről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ November 30. Előadást tart a 60+ Fotókör meghívására ˜ A budapesti Artphoto Galériával még nincs fixálva az időpont, olaszországi kiállítása, amelyet Szilasi Alex zongoraművész, kulturális nagykövet és Gabriele Accornero művészeti menedzser szervez, valószínű, hogy átcsúszik a jövő évre. ˜ Szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban tervezett kiállítása elképzelhető, hogy szintén jövő évi program lesz. ˜ További hazai és külföldi kiállításait, előadásait és workshopjait nem érdemes tovább sorolni, hiszen még folynak az egyeztetések. ˜ Közben persze előadásait, tárlatvezetéseit, mesterkurzusait, kiállításait, megjelenéseit és szakmai munkáját élvezhetjük majd, hiszen az eseménysorozat nemcsak az év végéig, hanem azon túl is folytatódik ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜

Olasz Ági, Szedő Iván, Aczél Péter, C. Várnai György és Eifert János felvételei

EIFERT 75

Fészek Galéria, 2018. szeptember 12 – 28.

Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

TEST A LELKE MINDENNEK

Megnyitó: 2018. szeptember 12-én szerdán 18:00 órakor

Köszöntőt mond: GALAMBOS TIBOR

A kiállítást megnyitja: Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő

Közreműködik: LŐRINC KATALIN Harangozó Gyula-díjas táncművész

A kiállítást rendezte: JERGER KRISZTINA

Megtekinthető: szeptember 28-ig (Fészek Művészklub 1073 Kertész utca 36.)

Jerger Krisztina művészettörténész rendezésében Eifert János tánc- és akt-képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek már bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok az új képek is, amelyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, de jellemzik alkotójuk kísérletező, kreatív, és sajátos stílusát, illetve gondolkodásmódját.

Eifert János szerint a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfél millió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

.

Utolsó repülés

Fenyves Márk, mint a madár, elrepült…

Ma délelőtt telefonon felhívtak: „Láttad? A Facebook-on egy rövid közlemény…”

Megnéztem Pálosi István bejegyzését: MINDEN BULI LEFÚJVA, TRAGÉDIA VAN…

Hogy-hogy tragédia? Mi történt? Márk kutyája lesántult? Valamelyik táncos lesérült? Tűz ütött ki a Stúdióban? Vagy mi? Telefonon tudtam meg: ma éjjel Fenyves Márk elhunyt…

Döbbenet!

Elbőgtem magam. A minap még terveimről beszélgettünk, egy újabb kiállításom, a Fészek Galériában megrendezésre kerülő TEST A LELKE MINDENNEK megnyitóján kértem volna a közreműködését. Sok évtizedes barátság és a tánc szeretete fűzött össze bennünket, rengeteg élmény, esemény, baráti és művészi ambíciók kötöttek össze bennünket. Nem hiszem el, hogy már élőben soha többé nem látom táncolni, soha többet nem beszélgethetünk már…

Fenyves Márk nemcsak művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező és látványtervező volt, hanem festőművész is. Bár ezt kevésbé hangsúlyozta, de kiállításait látva és a Stúdió falain látható képei alapján mondhatom, hogy érdekes és kitűnő olajképeket, grafikákat készített. Ennek ellenére mégis a jó fotókat, első sorban a tánc témájú fényképeket gyűjtötte, vásárolta, aukciókon vagy privát forrásból, és gazdagította ezeket híres gyűjteménnyé. Székely Aladár, Angelo, Pécsi József, Otto Croy, Escher Károly, Gink Károly, Benkő Imre, Bánkuti András, Csillag Pál, Keleti Éva, Csorba Károly, Szöllősy Kálmán és mások mellett az én képeimet is megszerezte aukciókon, mások gyűjteményéből vagy egyéni vásárlásokból. Megtisztelő volt számomra, hogy számos Eifert-fotóért még pénzt is adott, és ezek – ahogyan Ő fogalmazott – gyűjteménye értékes darabjai lettek. Voltak képek, amiket utólag szignáltam. Készültem rá, hogy összegyűjtök egy tekintélyes anyagot a saját táncfotóimból, és neki ajándékozom. Már látom, hogy ezt csak az “örökösöknek” fogom tudni megtenni.

Művelt, tájékozott és kellemes társalgó volt. Nemcsak a táncról, orkesztikáról, vagy a személyén keresztül érintett festészetről lehetett beszélgetni vele. A Mezítlábas Galériában bemutatott Kína c. kiállításom kapcsán (amire Ő kért fel, és Ő nyitotta meg) kiderült, akár Kína-szakértő is lehetne. Egyszóval jöhetett bármilyen téma, vele igazán lehetett beszélgetni. Igaz, a “műsoridőben” többnyire Ő beszélt, de nagy odafigyeléssel, olykor szánkat tátva hallgattuk lebilincselő történeteit, a napi ügymenet vidám-keserű-szomorú tapasztalatait, vagy éppen a táncművészet, kutatás, vendégszereplések örömteli pillanatait, sikereit vagy emlékezetes eseményeit. Egyszerre (real time) több dologra tudott koncentrálni, odafigyelni. Feltűnt, hogy a Fecebook-ra feltett anyagaimra szinte másodpercekkel később, azonnal reagált: lájkolt, üzent, megjegyzéseket fűzött hozzájuk. És ezt másokkal is megtette. Figyelt ránk, nemcsak magára. Még hajnal háromkor is…

.

Vélhetően szabad életet, inspiráló közeget, és majdnem, hogy igazi otthont jelentett számára a Stúdió. A többszintes bérleményt saját munkával tették otthonossá és művészivé. Fenyves Márk és Pálosi István – és gondolom, alkalmi segítők is – falakat festettek, hajópadlót fektettek, bútorokat és berendezési tárgyakat készítettek, a világítást is nagyszerűen oldották meg. Apropó, festett falak… A színház-, illetve balett-teremben különösen érdekes a falak festése. Fekete alapra szürke foltok ecsettel művészivé varázsolt össze-vissza szürke lendületek teszik izgalmassá. Evvel a háttérrel készítettem a Tánc/Test/Tanulmány c. fotómat. A főszereplő Bacskai Ildikó táncművésznek, no meg a kézzel festett különleges fal-háttérnek köszönhetően igazi sikerkép készült, ami azután bejárta a világot, számos elfogadást és díjat „besöpört”. Az idelátogató tanítványok vagy közönség igazán jó környezetben élvezhette a tánccal kapcsolatos eseményeket vagy órákat. Fenyves Márk nemcsak kitűnő táncos, hanem kitűnő pedagógus volt, a kevésbé iskolázott, vagy nem a legjobb adottságú táncosokból is ki tudta hozni a legjobbakat. A nagy átéléssel és magas hőfokon előadott orkesztika mindig sikert aratott. A Szépművészeti Múzeumban vagy az Iparművészeti Múzeumban, a Szecesszió Világnapján előadott Szerpentin-tánc óriási élményt jelentett a közönség számára.

Látszólag csupa “vídámság” volt az élete, pedig nagy gondot jelentett a Stúdió, az Orkesztika “intézmény” és alapítvány életben-tartása. Sok pályázati kudarc, kevesebb mecénás és támogató – ez jellemezte az évtizedeket. Volt idő, amikor könnyebben “futott a szekér”, de leginkább a létbizonytalanság, a késedelmesen fizetett számlák, a már-már a mindent feladás kényszere nyomasztotta. Fenyves Márkot sokan szerették, sokan irigyelték és sokan “beakasztottak” neki, ahol csak tudtak. Sok tanítvány, követő és szimpatizáns tartozott a táborába. Végül – Pálosi Istvánnal és másokkal közösen – hatalmas értékű örökséget hagyott ránk, illetve a művész-társadalomra.

Személyesen is köszönettel tartozom Neki, hiszen az évtizedek alatt sok fotós-workshopomnak, mesterkurzusomnak adott helyet, legtöbbször Ő maga is – más táncosokkal, elsősorban Pálosi Istvánnal – közreműködőként vett részt ezekben. Az Imre Tamás vezette Fotóoktatás.hu tanáraként gyakran vezettem itt a tánc- és akt-fényképezés gyakorlati óráit, főleg a Haladó Művész Iskola hallgatóinak. 2006. szeptemberében a Seminar for Colour Art Photo International 180 résztvevője számára tudtam programot nyújtani a Rottenbiller utcai MMS Stúdióban.

.

Márkot a fotósok szerették fényképezni, mert az előadóművészi értékeken felül, türelmét, intenzitását is becsülhették. Soha nem vette félvállról a feladatot, a kamera előtt mintha előadás közben fényképeznénk, teljes átéléssel és maximális erőbedobással táncolt. Több díjnyertes fotóm az Ő közreműködésével készült. Legutóbb a 15th International Tri-annual Exhibition ‘Theatre in the Photographic Arts’, Novi Sad nemzetközi pályázaton a Mark Fenyves int he „The seven deadly sins” c. képem a legmagasabb elismerést (FIAP Gold Medal) kapta. A fele Márkot illeti… persze fél-arany az nem arany, az igazi elismerés nem is ez. A másik, elfogadott kép a “Mint egy madár / As a bird” akár életének utolsó repülését, az élők sorából való távozását szimbolizálva, szinte látnoki erővel bírt.

Egy időben a Mono-Duo Fesztivál zsűrijébe is meghívott, élvezhettem 17 év professzionális táncos múltam tapasztalatait, hogy beépítsem értékítéletembe. Amikor 2003-ban a Magyar Televízió portréfilmemet forgatta, hogy a táncfényképezést élőben megmutathassam, rendelkezésemre állt a Még 1 Mozdulatművészeti Társulat művészeivel együtt. Ekkor készült az “Angyalok tánca”, amelynek kiállítási formája egy nyolcszor egy méteres fotóvászon lett, amit nem keretben, hanem facsipesz, cukorspárga, kavics súlyozásával állítom ki a mai napig is, gyűjteményes kiállításom, vagy a “Szerelmem, a Tánc” állandó darabjaként.

Sokban különböztünk, de a különbségek, másságok nem, hogy visszatetszőek, hanem szeretni-valóan emberiek voltak.

Mi marad ezután? Az emlék, amely sokáig él, de előbb-utóbb megfakul? Vagy Fenyves Márk örökkön-örökké itt él közöttünk, csak nem a fizikai valóság megfogható sejtjeiben…

Mi őrizzük emlékét, és akik nem ismerték személyesen, nekik marad az életrajz:

Fenyves Márk (Nagykanizsa, 1973 – Budapest, 2018)

Művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező, látványtervező.

Egyetemi oklevél MA (1998 MIE-MOME), mozdulatművész, esztétikus testképző – kinetológus (1997 MMKE-HIETE), modern tánc pedagógus BA (2006 MTF), okleveles tánctanár MA (2015 MTF).

Fenyves Márk a százéves tradíciójú modern tánc “hungarikum” – a magyar mozdulatművészet műfajának képviselőinek egyike. Képző- Iparművészeti tanulmányai mellett 1991-ben, Eck Imre munkásságának hatására (Pécsi Balett, Uhrik Dóra) kezd el táncolni. Mesterei a magyar modern hagyományok őrzői Dr. Dienes Gedeon, Berczik Sára, Kármán Judit, E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes lettek. Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.

A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Pálosi Istvánnal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), MOHA-Mozdulatművészek Házát (1997, korábban Mozdulatművészeti Stúdió), és a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (1995). Az Orkesztika Alapítvány vezetője (1999), a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál igazgatója.

Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka. Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének. Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, -története, -pedagógiája, -gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik (Orkesztika).

Eifert János

Eifert János: 3T (Tánc/Test/Természet)

A kiállítást Turczi István költő nyitotta meg 2018. május 15-én 19 órakor, a 8. Nemzetközi Monotánc fesztivál keretében. Látogatható 2018. június 16-ig, a Bethlen Galériában (1071 Budapest, Bethlen tér 3.)

Homo Viator – Eifert János: 3T (Az Eifert75 eseménysorozat programja)

Turczi István megnyitó szövege:

“Minden alkotó ember életében eljön az a pillanat, amikor megáll az idő, fényképpé merevednek a régi arcok és emlékek, amikor felmagasodnak a munkával töltött hétköznapok, és barátai, művésztársai, rajongói körében ünnepelhet. Nem önmagát ünnepelteti, hanem a társakkal együtt újraélheti az alkotás örömét, újraélheti a létrehívott Mű minden keservét, izgalmát , szépségét. Eifert János a kortárs fotográfia egyik legismertebb, legaktívabb, meghatározó egyénisége május 8-án lett 75 éves. De ne tulajdonítsunk a kornak túlságosan nagy jelentőséget, a 75 végül is csak egy szám, egy tudatalatti megálló, de az mindenképpen optimizmusra ad okot, hogy minél tovább él valaki, annál rövidebb ideig lesz halott.

Ott tartottam, hogy a kerek évforduló ürügyén indult útjára az Eifert 75 eseménysorozat. Kezdődött április 8-án az életműkiállítással a Stefánia Palotában; majd 12-én az M galériában a Szerelmem, a tánc című kiállítás következett. Május 6-án Sárvár adott otthont Visszapillantás címmel egy retrospektív kiállításnak, majd 1 nappal később az OTPBank Galériában nyitották meg Kína, selyemút című kiállítását. Május 8-án az Hommage á Eifert János, az Ad hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely csoportos fotókiállítással tisztelgett a mester születésnapján, végül elérkeztünk a mai naphoz, amikor is megnyílik János emblematikus 3T kiállítása itt a Bethlen Galériában. Lassan három évtizedes barátságunk okán azt is mondhatnám,, hogy teljes gőzzel folynak az Eifert János Ünnepi Hetek.

Nincsenek véletlenek, miként az sem véletlen, hogy ilyen széles szakmai és közönség érdeklődés kíséri János félszáz éves alkotói pályáját. Nem mondok azzal semmi újat, hogy az egész világon ismert és elismert, világszínvonalon alkotó művész áll itt mellettünk, és hallgatja szerényen a kiállításmegnyitónak álcázott laudációt. Az 50 éves pályafutás, a 200 díj, a több, mint 800 egyéni és csoportos kiállítás már önmagában is tiszteletet parancsol. Egy rendkívül sokoldalú, szerteágazó tevékenységet folytató, kísérletező és megújulni kész alkotót köszöntünk ma. Művész, tanár, előadó, szakíró és szakértő. Számos szakmai szövetség, társaság, intézmény megbecsült tagja, akinek munkái rangos közgyűjteményeket gazdagítanak Ausztriától az Egyesült Államokig, aki a világ legalább 40 országában fényképezett már, aki páratlan értékű archívumot hozott létre, és nem egy területen tovább gazdagította a fotográfia műfaját. Felhasználta és átörökítette a fotóművészet legkülönbözőbb törekvéseit a tárgyfotóktól a diaporámáig és tovább. Számos könyvet illusztrált, vagy alkotótársként részt vett benne, mint a mi közös Erotikon című közös albumunk volt éppen 10 évvel ezelőtt.  De mondom tovább: filmek sokaságában vett részt, vagy adta hozzá a munkáit; workshopokat tartott és tart ma is, fotóalbumokhoz, kiállítás katalógusokhoz írt bevezetőt, szakmai konferenciák állandó felkért meghívottja, és így tovább. Eifert János, igazi homo viator, igazi kereső ember, akinek munkásságát hiába is próbálnánk egységes stíluskategóriákba rendezni. Ha sommásan akarnék fogalmazni, azt mondanám, az ő művészetében egy irányzat van: a színvonal. És akkor még nem beszéltünk a műveiről, amelyek minden értékelésnél árnyaltabban megmutatják művészi hitvallásának tartópilléreit. Maga így vall erről: „Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése.” Ikonikus képek egész sorát alkotta meg hosszú pályáján, hogy csak néhány címet említsek: Marcel Marceau, Cirkusz, Tánc, Tűztánc, A Föld álma, A kertész keze, Fák temploma, A világ végén. Ezek a művek ma már vizuális nemzeti kultúrkincsünk visszavonhatatlan részei.

Ha már Jánost idéztem, hadd citáljak ide egy nagy, korai íróelődöt, Pál apostolt. Az ő szavai rímelnek leginkább János képeire. „Hinni annyit tesz, mint bízni abban, amit remélünk, de nem láthatunk.” Azért is idéztem Pál apostolt, mert meggyőződésem szerint a fotó bármennyire a látható és érzékelt világ lenyomata, a fotózás nem csak a láthatóról szól. Mert a láthatónál sokszor erősebb a láthatatlan illeszkedés. Az a sugallat, ami belemagyarázás nélkül, önkéntelenül is megjelenik a láthatóba zárt világ mögötti metaforikus térben, Nem csak az a fontos, amit látok a képein, hanem, amit belelátok. A művészi többlet. A megörökített jelenségek mögötti lényeg, az arcokban, az élethelyzeteken átsugárzó egyszeri, mégis örök emberi. mert Eifert János képeinek epicentrumában mindig az ember áll. És túlzás nélkül állíthatjuk, ő azon kevesek közé tartozik, aki műveiben saját univerzumot hozott létre. Erre mondta Salvador Dalí, hogy „saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”

Végezetül pár mondatot a mostani, reprezentatív kiállításról. Többször láttam már leírva, hogy Eifert János a 3T fotósa. Úgy látszik, ez egyfajta branddé vált, áruvédjegy lett, miközben az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szocializmus vidámnak nevezett barakkját idéző 3T, a tiltott/tűrt/támogatott háromság János művészetében finom áthallással valami egészen mást jelent: a természet/test/tánc triumvirátusát, a teremtő szabadság derűjét. Ez a 3 toposz az ő munkáiban archetipikus egységet alkot: a természet adta anyagból kibontotta az emberi testet, majd az anyagra jellemző mozgást felhasználva megtöltötte olyan dinamizmussal, hogy a futuristák is elszégyellnék magukat, ha látnák. Természeti témájú képein ugyanúgy jelen van az emberközpontú világ, mint aktfotóiban a költészet. Eifert aktfotográfiája sokkal több, mint testábrázolás. Egyfajta pókfonál álom és realitás, költészet és hétköznapi valóság között. Természetképei szinte kivétel nélkül antropomorf jellegű, táj-ember egybelátó alkotások, és a táncképeiben benne van az, ami nélkül nincs igazi nagy művészet: a személyesség.

Mielőtt befejezem mondandómat, és a kiállítást megnyitom, János kérésére felolvasom hozzá írott korábbi versemet.”

Herbst Rudolf, Dusa Gábor és Erhardt László felvételei

Turczi István

Láthatatlan esemény

Eifert Jánosnak

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

botladozva járunk a lét zsigereiben,

míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

s múltunkkal együtt lassan fölzabál.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

nincs felfénylő pillanat, sem ideális forma,

mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

úgy tűnünk el egyszer, vagy talán még ma,

ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

nem segít jó szó, sem digitális montázs.

Láthatatlan események kötnek minket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjére sokáig őrködött,

az tudja: a szép mindig egy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

40 országban 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 85 országot, és közel egymillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze a színes és monochrom kategóriákban.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Könyvei jelentek meg.

A VollnhofferArtStudio (1137 Budapest, Szent István körút 12. 3. em.) meghívja Önt és kedves családját a 2018. április 18-án 18 órakor kezdődő

ORKESZTIKA-MOZDULATMŰVÉSZET programjára.

“Kalaznói repülés” fotókiállítás megnyitó

Megnyitja: Csorba Károly, a kalaznói Lux Stallgalerie vezetője.

Kiállítók: Eifert János, Anda Eszter, Baán Katalin, Csorba Károly, Danis János, Fabó Katalin, Józsa Károly, Kőműves Kata, Olasz Ágnes, Rühl Gizella, Szalai Sándor, Sz. Kiss Márta, Dr. Sebestyén Ferenc, Szamosvári József

“Mozdulok tehát vagyok”

Mozgás és valóságtapasztalat Henri Bergson és Dienes Valéria filozófiájában

Előadó: Balogh Brigitta filozófus, egyetemi docens

Partiumi Keresztény Egyetem / ELTE

Közreműködnek: Fenyvesi Márk és Pálosi István, orkesztészek

Harsányi Zsolt (ütős és fúvós hangszerek)

“A Dr. Dienes Valéria által kidolgozott mozdulatrendszer az Orkesztika, a Mozdulatművészet – egy több, mint 100 éves tradíciójú “tánchungarikum”, amelynek megtestesítője ma a táncszínpadokon a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, Fenyves Márk és Pálosi István vezetésével.

2015 nyarán Kalaznón, a Johann Lux Stallgalerie által szervezett workshop keretében egy fényképezés iránt elhivatott csoport fotózni indult Eifert János fotóművész vezetésével, a Magyar Mozdulat-művészeti Társulat és a Magyar Mozdulatkórus táncosaival, hogy újra készüljenek táncfotók a természetben úgy, mint egykor régen. Az ott készült képekből, és az akkori élmény inspirációjából született képekből állítottuk össze kiállításunkat.”

Magyar kezdeményezésre 2013 óta ünnepeljük a Szecesszió Világnapját, amely a Réseau Art Nouveau Network nemzetközi szecessziós szervezet hivatalos programjai közé is bekerült. Ezen a napon a világ minden tájáról számos intézmény csatlakozik a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzatát bemutató programsorozathoz. Az idei évben a tánc, a mozgáskultúra, a szecessziós formákban rejlő mozgás és ritmus felől közelítünk a korszak művészetéhez.

A hazai rendezvények kiemelt helyszíne, az Iparművészeti Múzeum egész napos rendezvényén különleges szecessziós városi és épületsétákon, tudományos előadás-sorozaton és a múzeum üvegcsarnokát betöltő szerpentintánc-bemutatón vehettek részt az érdeklődők, míg a múzeumpedagógia ékszerkészítő alkotóműhellyel, zenés-játékos tárlatvezetéssel és felfedező játékkal várta a kicsiket és a nagyokat egyaránt.

A Szecesszió Világnapját ünneplő eseménysorozat lezárásaként a Magyar Mozdulatművészeti Társulat és a Magyar Mozdulatkórus az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában mutatta be a művészi igényességgel előadott, izgalmas és látványos produkcióját: Szerpentintánc – Hommage à  Loie Fuller.

Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat vezetői, a bemutatott mű koreográfusai írják: “Új bemutatónk a múlt századi nagy alkotók bemutatásának, újragondolásának következő állomása. Társulatunkra jellemző a nagy textíliák használata, melyet még jobban szeretnénk kihasználni, és méltó emléket állítani a 20. század nagy látványszínházi táncosának, Loie Fullernek.”

A Magyar Mozdulatművészeti Társulat a MOZDULATMŰVÉSZET – a 105 éves hagyományú modern tánc-hungarikum – megtestesítője a táncszínpadokon. A társulat Fenyves Márk és Pálosi István 1991 óta folyó kutatási, pedagógiai és művészeti munkásságának fontos állomásaként 1995-ben alakult – Még 1 Mozdulatszínház néven. Az elmúlt 20 évben több rangos elismerésben részesültek művészeti munkájukért, valamint számos fesztiválon, szakmai fórumon és a nagyvilág városaiban fordultak meg. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat rekonstrukciós előadásaival tiszteleg a hagyomány előtt, kortárs bemutatóival pedig új utakat és lehetőségeket kutat a mozdulatművészet számára, megőrizve annak klasszikus értékeit, emelkedett hangulatát, érzékenységét a szépre, a harmóniára, így a repertoár az 1910-1940-es években készült klasszikus koreográfiáktól, a kortárs impulzusok hatására születő új, mai művekig terjed.

Závodszky Rita a Szerpentintáncban – Hommage a Loie Fuller (Eifert János felvételei)

Pintér Péter: “Czeizel Barbara megtisztelő felkérésére aukciósházunk eddigi működésének egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb vállalkozásába kezdett! : A Korai Fejlesztő Központ (infók itt: https://www.youtube.com/watch?v=bitowOarTXM. ) javára jótékonysági árverést szerveztünk a magyar kortárs képzőművészet képviselőinek a legjavának felkérésével! Az est védnökségét elvállalta Novák Katalin család-, ifjúsági és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára, a házigazdánk Fenyvesi Zoli (becenevén Wheelchairguy)”

Eifert János felvételei

KORTÁRSAK A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKÉRT – JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓ A PINTÉR GALÉRIÁBAN.  Budapest, 2017. március 24. 18:00

Aukciós kiállítás helyszíne: Pintér Galéria és Aukciósház  (Budapest 1055, Falk Miksa u. 10.) – Időpont: 2017/03/24 18:00 – Aukció helyszín: Budapest Music Center – Budapest – Vezeti: Pintér Péter

CONTEMPORARY ARTISTS FOR UNIQUE CHILDREN CHARITY – AUCTION+CONCERT+PARTY IN BMC

Viewing at the Pinter Gallery and Auction House (HUNGARY 1055 Budapest , Falk Miksa u. 10.) – Date and Time: 24/03/2017 18:00 – Venue: Budapest Music Center – Budapest – Auctioneer: Peter Pinter

KORTÁRSAK A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKÉRT – JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓ A PINTÉR GALÉRIÁBAN. Budapest, 2017. március 24. 18:00

ALKOTÓK / ARTISTS: Asztalos Zsolt  ·  Bács Emese  ·  Barabás Márton  ·  Barabás Zsófi  ·  Barakonyi Zsombor  ·  Bernát András  ·  Bullás József  ·  Csurka Eszter  ·  Eifert János  ·  Fehér László  ·  Ganczaugh Miklós  ·  Gáti György  ·  Góra Orsolya  ·  Jovián György  ·  Juhász Dóra  ·  Kelemen Károly  ·  Király Gábor  ·  Kovács Lehel  ·  Kovács Péter  ·  Kovács Budha Tamás  ·  Kucsora Márta  ·  Lőrincz Tamás  ·  Lovas Ilona  ·  Mátyássy László  ·  Melcher Mihály  ·  Nagy Gábor György  ·  Orr Máté  ·  Ottó László  ·  Péterfy Ábel  ·  Rácmolnár Sándor  ·  Regős István  ·  Romvári Márton  ·  Schmal Károly  ·  SI-LA-GI  ·  Sipos Balázs  ·  Szabó Klára Petra  ·  Székelyi Kati  ·  Szüts Miklós  ·  Verebics Ágnes  ·  Verebics Katalin  ·  Vojnich Erzsébet  ·  Weiler Péter  ·  Zsemlye Ildikó

János Eifert (1943) CHURCH OF TREES (VERSAILLES, 1984)

Technique: digital print

Dimensions: 135,5×92,5 cm

s. on the back: Eifert János

Estimate:

HUF 500 000 — 600 000

EUR 1 607 — 1 928

USD 1 739 — 2 087

Starting price: 350 000 HUF

János Eifert (1943) YUNTAI MOUNTAINS IN MY DREAMS (CHINA, 2006)

Technique: Giclée print

Dimensions: 9,5 x 9,5 cm

s. on the back: Eifert János 1/20

Starting price: 3 500 HUF

János Eifert (1943) BACK NUDE (2014)

Technique: Giclée print

Dimensions: 18,5 x 44 cm

s.l.r.: Eifert János 2/10

Estimate:

HUF 100 000 — 120 000

EUR 321 — 386

USD 348 — 417

Starting price: 80 000 HUF (257 EUR*, 278 USD*)

ARTISTS:

Zsolt Asztalos  ·  Emese Bács  ·  Márton Barabás  ·  Zsófi Barabás  ·  Zsombor Barakonyi  ·  András Bernát  ·  József Bullás  ·  Eszter Csurka  ·  János Eifert  ·  László Fehér  ·  Miklós Ganczaugh  ·  György Gáti  ·  Orsolya Góra  ·  György Jovián  ·  Dóra Juhász  ·  Károly Kelemen  ·  Gábor Király  ·  Lehel Kovács  ·  Péter Kovács  ·  Tamás Kovács Budha  ·  Márta Kucsora  ·  Tamás Lőrincz  ·  Ilona Lovas  ·  László Mátyássy  ·  Mihály Melcher  ·  Gábor György Nagy  ·  Máté Orr  ·  László Ottó  ·  Ábel Péterfy  ·  Sándor Rácmolnár  ·  István Regős  ·  Márton Romvári  ·  Károly Schmal  ·  SI-LA-GI  ·  Balázs Sipos  ·  Klára Petra Szabó  ·  Kati Székelyi  ·  Miklós Szüts  ·  Ágnes Verebics  ·  Katalin Verebics  ·  Erzsébet Vojnich  ·  Péter Weiler  ·  Ildikó Zsemlye

ALKOTÓK:

Asztalos Zsolt  ·  Bács Emese  ·  Barabás Márton  ·  Barabás Zsófi  ·  Barakonyi Zsombor  ·  Bernát András  ·  Bullás József  ·  Csurka Eszter  ·  Eifert János  ·  Fehér László  ·  Ganczaugh Miklós  ·  Gáti György  ·  Góra Orsolya  ·  Jovián György  ·  Juhász Dóra  ·  Kelemen Károly  ·  Király Gábor  ·  Kovács Lehel  ·  Kovács Péter  ·  Kovács Budha Tamás  ·  Kucsora Márta  ·  Lőrincz Tamás  ·  Lovas Ilona  ·  Mátyássy László  ·  Melcher Mihály  ·  Nagy Gábor György  ·  Orr Máté  ·  Ottó László  ·  Péterfy Ábel  ·  Rácmolnár Sándor  ·  Regős István  ·  Romvári Márton  ·  Schmal Károly  ·  SI-LA-GI  ·  Sipos Balázs  ·  Szabó Klára Petra  ·  Székelyi Kati  ·  Szüts Miklós  ·  Verebics Ágnes  ·  Verebics Katalin  ·  Vojnich Erzsébet  ·  Weiler Péter  ·  Zsemlye Ildikó

ORKESZTIKA
Mozdulatművészet, tánc a színpadon és a természetben

Csorba Károly “Mozdulatművészek Babits est” és a “Kalaznói repülés” kettős fotókiállítás megnyitója

Kiállítók: Anda Eszter, Baán Katalin (E-MAFOSZ/6), Csorba Károly, Danis János (EFIAP/S), Fabó Katalin (E-MAFOSZ), Rühl Gabriella, Dr. Sebestyén Ferenc, Szalai Sándor, Szamosvári József, Sz. Kiss Márta

Helyszín: ERőMŰHÁZ, 1077 Budapest, Wesselényi utca 17.

Időpont: 2016. szeptember 6. kedd 18 óra

A kiállítást megnyitotta: Lőrinc Katalin táncművész

Közreműködtek: Kövesdi László színművész, valamint Fenyves Márk, Haraszti-Zwiep Adrienn, Pálosi István – a Magyar Mozdulatművészeti Társulat tagjai

Eifert János és Szedő Iván felvételei

Fejér Csaba festőművész emlékkiállítása Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban

A 80 éve született Fejér Csaba (1936-2002) festőművész, a vásárhelyi festőiskola kiemelkedő alakja előtt tiszteleg Hódmezővásárhely. A mintegy másfél száz alkotást felvonultató kiállítást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg augusztus 21-én, vasárnap 11 órakor a Tornyai János Múzeumban.

„Életem lényege a szabadság volt, és azt egy pillanatra sem veszítettem el” – vallotta az 1936-ban Karcagon született, de vásárhelyi családból származó, majd a dél-alföldi városban véglegesen letelepedő festőművész. Fejér Csaba 1954-1959 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult. Mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. 1956 októberében főiskolásként a forradalom mellé állt; a Széna-térre, a híres Szabó bácsi osztagába került. November 4-én, amikor a szovjet tankok megtámadták a fővárost, Szabó bácsi elzavarta a „gyerekeket”. Iskolai tanulmányait követően erősen kötődött Hódmezővásárhelyhez (1965-től haláláig itt élt), az alföldi tájhoz és az itt élő emberekhez. “A Magyar Alföld hordozza a lelkivilágot. Azon a síkságon nekem kell megteremteni a motívumot. A vásárhelyiség abból áll, hogy az ország legjelentősebb festői itt valamiképpen jól érezték magukat” – fogalmazta meg művészi hitvallásában.

A vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként – akit életében szakmai részről inkább az elhallgattatás jellemzett ‑ fontos szerepet játszott a hatvanas-hetvenes években sorsfordulójához érkezett paraszti világ megörökítésében. Képeit a szürkék és a barnák különleges színgazdagsága határozza meg. Fejér Csaba fél évszázados pályáját egy kettősség jellemezte: a közönség valósággal a mennyekbe emelete, műveit nemcsak a gyűjtők, hanem minden magára valamit adó vásárhelyi vásárolta. Az érdeklődők sorban álltak állványa előtt, és még félszáraz állapotban megvették képeit. A szakma azonban, főként a hetvenes évektől kezdve, kivetette magából. Mint „fekete bárányról” bűn volt írni és a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíján (1966) kívül más jelentős elismerésben nem részesült. „Tudták, hogy szidni sem lehet, mert úgyis forog a nevem, így kihúzták […] ahonnan csak lehetett. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal büszkébb, mintha megemlékeztek volna 2-3 sorban.” – jegyzete meg szakmai mellőzöttségéről egy interjúban.

A Fejér Csaba emlékkiállás vasárnap délelőtti megnyitóján Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő mondott beszédet a vásárhelyi közgyűjteményben. A vernisszázson Zoltán Péter Bessenyei-díjas klarinétművész és Borsos Annamária Príma- és Péczely-díjas zongora művésztanár működött közre.

A tárlat 2016. szeptember 18-ig látogatható a Tornyai János Múzeumban. (Török Anita sajtóreferens, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal)

Eifert János felvételei

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész

Duna TV: 2015.jún.13.szo. 07:30 Duna World: 2015.jún.13.szo. 07:30 Duna World: 2015.jún.”13.” (már 14.) 00:15 Duna TV: 2015.jún.14.va. 07:30 Duna World: 2015.jún.14.va. 07:30 Duna World: 2015.jún.”14.” (már 15.) 00:35
Aztán még 60 napig online: http://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2015-06-13-i-adas/

A műsorelőzetes beharangozója szerint: „Eifert János fotóit a világ szinte minden országában ismerik, a szakma elismeri és neve hallatára még a laikusok is felkapják fejüket. Jószívű, türelmes és nyitott ember – ez sugárzik vissza képein – mondják a hozzá közelállók. Eifert János fotóművész alkotásait nem lehet egységes stíluskategóriába rendezni, mert sokféle irányban próbálkozik. A Család-barát szombati adásában ráadásul azt is megmutatja , hogy mihez ért még a fotózáson kívül….és ha hiszik, ha nem, de táncra is perdül majd.”

Meghívtak a Család-barát hétvégi műsorába. Én pedig meghívtam a családom ráérő tagjait, barátaimat, művésztársaimat és tanítványaimat, valamint néhány táncost, zenészt és énekest – hogy adjunk egy élvezetes műsort, közben beszélgessünk az élet dolgairól, hivatásról, hobbyról, gyerek- és felnőtt-kori örömeinkről, napi gondokról, no meg olyan témákról, amelyek sokakat érdekelhetnek. Eifert Béla öcsém lányával és unokájával, Eifert Gabival és Georgiadis Leonidas Haralambossal képviseli a nagy családot, Eifert Kata Nóra bemutatja textil-munkáit, Walters Lili és Eifert András Szilveszter képviseli a szűkebb  család távollevő tagjait, Eifert Annát és E. Tóbiás Sárát. Lőrinc Kati képen jelenik meg, Tóth József Füles, Radisics Milán és Peti Péter barátaim pedig személyesen. Tanítványaim közül néhányan – Pivonka Kriszta, Rostás János, Gimesi András Gime, Aczél Péter és Kristóf – képviselik a sok száz, talán sok ezer távollévőt. Közben Csörögi Márk és Orbán Andrea hip-hop táncosokat fényképezzük, Fenyvesi Márk és Pálosi István táncművészeket élőben is láthatjuk. A gyönyörű hangú Guessous Majda Mária népdalait élőben élvezzük, akárcsak a Republic együttest. Boros Csaba basszusgitáros, énekes, a Republic együttes alapító tagja, basszusgitárosa és zenekarvezetője, valamint Patai Tamás, Nagy László Attila és Halász Gábor, a zenekar tagjai a beszélgetésbe is belekapcsolódnak. Amikor a fotográfia és a művészetek kapcsolatáról beszélgetünk, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész is bekapcsolódik.

Walters Lili, Olasz Ági, Radisics Milán, Szabó Zsóka, Pivonka Kriszta, MTVA és Eifert János felvételei

Csoportkép a stúdióban – Ülő sor, balról jobbra: Dr. Eifert Gabriella, Georgiadis Leonidas Haralambos, Eifert Kata Nóra, Eifert János, Eifert Béla, Pivonka Kriszta, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész, Álló sorban, balról jobbra: Gaskó Balázs és Kurucz Éva műsorvezetők a Republic zenekar tagjai – Patai Tamás, Boros Csaba, Nagy László Attila és Halász Gábor – közt. (Szabó Zsóka/MTVA felvétele)

Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva. Közreműködnek: Eifert János, Eifert Kata Nóra, Walters Lili, Eifert András Szilveszter, Eifert Béla, dr. Eifert Gabriella, Georgiadis Leonidas Haralambos, Tóth József Füles, Radisics Milán és Peti Péter fotográfusok, Pivonka Kriszta, Rostás János, Gimesi András Gime, Aczél Péter és Kristóf tanítványok, Csörögi Márk és Orbán Andrea hip-hop táncosok, Fenyvesi Márk és Pálosi István táncművészek, Guessous Majda Mária népdalénekes, Boros Csaba basszusgitáros, énekes, a Republic együttes alapító tagja, basszusgitárosa és zenekarvezetője, valamint Patai Tamás, Nagy László Attila és Halász Gábor, a zenekar tagjai, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész

De hát milyen műsor az a Család-barát? És milyen a hétvégi programja? Ahogyan az MTVA honlapján és Facebook-on olvasható: „Hétvégi műsorainkban, elsősorban a családokhoz szólunk és alaposabban bemutatunk egy-egy népszerű családot vagy az ünnepköröket járjuk körül. A legkisebbekhez Mesekuckó rovatunk szól szombaton és vasárnap, a család többi tagját pedig tornázni hívjuk neves sportolóink közreműködésével! Közben olyan hétköznapi témákat boncolgatunk, melyek a család minden tagjának hasznos információt nyújthat a babaszobától a kamaszpanaszon és a párkapcsolati problémákon keresztül egészen a nyugdíjas léttel kapcsolatos kérdésekig. Tanácsot adunk testi-lelki panaszaikra, utánajárunk, hogy miként őrölnek a közigazgatás malmai, elkísérjük önöket heti bevásárló körútjukra, baba-mama rovatunkban hasznos tippeket adunk az édesanyáknak, megoldást keresünk a bölcsődei, az óvodai és a suli gondokra. Léleklencse rovatunkkal pedig rendhagyó módon a családok mindennapjaiba is betekintünk és igyekszünk olyan példákkal szolgálni, melyek mankót jelenthetnek sok család számára a nehezebb élethelyzetekben. Ötletsarkunkból hasznos ötleteket meríthetnek otthonuk díszítéséhez, konyhánkban pedig egészséges, finom ételek receptjét kínáljuk és kellemes szabadidős programokat, illetve felfedezésre váró hazai tájakat is ajánlunk kedves nézőinknek. Hétvégi műsorainkban elsősorban a gyermekekhez szólunk, sok-sok mesével, játékkal és produkcióval. Újra lesz TV torna neves sportolóink és gyermekeik közreműködésével. A napi játék sem marad el, melyet a Családbarát Facebook oldalán folytatunk.”

A Hódmezővásárhelyről elszármazottak találkoztak vasárnap délelőtt Mártélyon a Bodnár Bertalan Oktatási Központban. Köszöntő beszédében Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere csakúgy, mint két éve, most is nagy tisztelettel köszöntötte a résztvevőket, a városból elszármazottakat.

Elmondta, hogy Hódmezővásárhely életét az elmúlt években nagy beruházások fejlesztették, amik most is folynak. Kiemelte a Tram Train szerepét, amely hozzájárul Szeged és Vásárhely kapcsolatának erősítéséhez. Hozzátette, a két város kapcsolatában sokkal több lehetőséget lát, mint amennyi most van.

A polgármester szólt a már eddigi fejlesztésekről és hozzátette, hogy egy 740 milliós beruházás keretén belül a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ mögött, a Hódi Pál utcában egy mélygarázs és szabadidő park fog épülni a közeljövőben.

A polgármerter beszéde után Mucsi László, a városfejlesztési iroda vezetője tartott prezentációt a Vásárhelyen zajló fejlesztésekről.

Akik eljöttek a Vásárhelyről elszármazottak találkozójára, azok elsősorban hazajöttek, ez nagy öröm és ünnep. “Mi, hódmezővásárhelyiek nem félünk attól, hogy ha valaki elmegy a városból. A visszatérést legalább olyan erénynek gondoljuk, mint azt, hogy valaki hódmezővásárhelyinek születik.” – mondta el megnyitó beszédében Lázár János miniszter.

Egy városnak fontos sajátossága, hogy nem fél attól, hogy a fiatalok nekivágnak a világnak. Ha valaki elmegy onnan, ahova született, ehhez bátorság szükséges és ezt elismeréssel kell illetni.

Ma sok fiatal hagyja el a szülőhelyét. A siker, az elismerés iránti vágy, esetleg az anyagiak motiválják őket abban, hogy elmenjenek, de utána visszatérjenek a szülőhelyükre, hogy ott megvalósítsák álmaikat. A társadalomnak pedig nem elítélni kell a fiatalokat, akik elmennek, hanem támogatni őket abban, hogy sikeresek legyenek, és hogy vissza tudjanak térni.

Beszédében Lázár János hangsúlyozta, hogy nem az a baj, ha valaki elhagyja a gyökereit, a városát, hanem az a félelmetes, hogy úgy megy el, hogy nem akar többé visszatérni. Ha van remény a gyökerek megmaradására, ennek a folyamatnak a támasztékát szükséges megtalálni.

Lázár János miniszter beszédének végén elmondta, hogy aki ide születik, de mégis elszármazik, az lelkileg nem tud elszakadni ettől a közösségtől. Vagy rendszeresen visszajön a városba, vagy megpróbálja ezt a közösséget megépíteni egy másik helyen. (Bodrogi Klára, Promenád.hu)

Eifert János felvételei

ISKANDER VILÁGA címmel nyílt meg Bahget Iskander kecskeméti fotóművész kiállítása, amelyet Buda Ferenc Kossuth-díjas költő és Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténész, a Forrás című folyóirat főszerkesztője nyitottak meg, február 14-én, délután 17 órakor a Kerengő Galériában. Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket. (Nemzeti Táncszínház, Budapest I., Színház u. 1-3.)

Kapusy György, Várnai György és Eifert János felvételei

A Szíriában, El-Barazinban született hetvenéves fotográfus 1967 óta él Magyarországon. Jól ismeri tehát nyelvünket és kultúránkat, hiszen a mi életünket éli. Kiállításán látszólag két különböző világot tár elénk, amelyek azonban csak földrajzi értelemben különböznek egymástól, emberi és szellemi vonatkozásokban azonban hasonló mágneses tereket mutatnak. Ez a két tér benne egyesül, ez a ő igazi világa, és amelyet fotóművészet eszközeivel képes élményszerűen elénk tárni.

Bahget Iskandernek a fotográfia „klasszikus” nyelvét beszélő, a riportfotó hitelességével megrajzolt képi világa leginkább portré formájában jeleníti meg az emberi arcokat, kezeket. Mégsem pillanatfelvételek ezek, hanem jellemrajzok, amelyek mélységében ragadják meg az emberi sorsokat, jellemeket.

Rövid, szinte tőmondatos képcímeket használ, a készítés évének megjelölésével: Maszkok (1974), Kaszás (1974), Gyermek portré (1981), Kapcsolat (2009), Gémeskút (1975), Fatima (1981), Ragaszkodás (1975), Téli táj (2002), Kősivatag (1981), Maalula (2008), Korszakok (2010), Alexandriai könyvtár (2010), Anyaság (2007), Maszkok (1974), Buda Ferenc, Juhász Ferenc (2007), Faludy György (2000). Az egyszerű címek mögött azonban nemcsak egy-egy „látványosan fotószerű” arc, különleges szépségű táj, vagy érdekes tárgy jelenik meg, hanem – filozófiai értelemben – azok szellemi kisugárzása. Bahget Iskander esetében a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is. A tárlaton bemutatott képek esztétikai és technikai értelemben is kimunkált, mesterien kivitelezett, 70×100 cm méretű alkotások, amelyek a fotóművészet kedvelőinek különleges élményt jelenthetnek. Érdemes tehát Bahget Iskander kiállítását megtekinteni a Kerengő Galériában, amely március 2-ig látogatható, hétköznap 11:00-18:00-ig, hétvégén 13:00-18:00 között, előadási napokon 21:00 óráig (Nemzeti Táncszínház, Budapest I., Színház u. 1-3.)

Kincses Gyula videója: http://www.youtube.com/watch?v=ZivVtftyHaU   Barna Ilona, Gergely Beatrix, Nagy István, Kapusi György, Walters Lili, Kincses Gyula, Varga Erika  és Eifert János felvételei

Kiállítás, vásár, rendezvény

Nap, mint nap nyílnak kiállítások nemcsak a művészetek, hanem a tudomány, természet, közlekedés, történelem, technika, sport, stb. területén. Bármelyikről van szó, a rendezők tudják, hogy ez a forma lényeges helye a bemutatkozásnak, reprezentációnak, és természetesen az üzletkötésnek. A művész számára azonban nem az utóbbi a hangsúlyozott, hanem a műveinek bemutatása, amely révén – feltehetően – fontos mondanivalója, képeinek üzenete jut el a befogadóhoz. A szakma és közönség előtti megmérettetés azonban nem feltétlenül jelent sikert. Akár erkölcsi, akár anyagi visszajelzéseket remél a kiállító, jó művek, értő látogató, nézőközönség, befogadó nélkül kiállítást szervezni felesleges erőlködés, munka, pénzkidobás. Az ünnepélyes megnyitóig eljutni hónapok, esetleg évek munkája szükséges. A megfelelő előkészítés nemcsak a képek lenagyítását, válogatását, keretezését, majd helyszínre szállítását jelenti, hanem a közönség-szervezést, a hírverést, és a tájékoztatást is. A rendezés nemcsak a képek felrakását, a fények beállítását, a képcímek, plakát és tájékoztató szövegek elhelyezését jelenti, hanem magát a látványtervezést is, amely szükséges a művek tartalmas, esztétikai élményt nyújtó megjelenítéséhez. A rendezés maga is művészet, önálló és öntörvényű szellemi tevékenység, amely néha felülírhatja a kiállító művész/ek elképzeléseit. Ez egyáltalán nem baj, hiszen ha körbenézünk a világban, azt látjuk, hogy az egyetlen médiumra specializálódó, és az életén át azzal dolgozó művész fogalma lassan elavult paradigmává válik. Túllépve a kétdimenziós képkészítésen, érdeklődésük – amelyet a közönség igénye erősít – a vegyes technikák, a videó és installációk irányába mozdul. A kiállítás, installáció, performansz – mint önálló művészeti produktum – korunk követelménye tehát.

Egy példa: KÉPNOVELLÁK – Kiállításrendezés: az ötlettől a megvalósításig

A KÉPNOVELLA „kísérleti adás”

Milyen unalmas lenne az irodalom – és milyen keveset tudnánk a világról -, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és ember, az ember és természet kapcsolatát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. Ennek a „képnyelvnek” a kiállítási formája, megjelenítési módja az installáció, amely a maga illúziókeltésével egyfajta egyensúlyozás a valóság és a képzelet életveszélyes peremén. A KÉPNOVELLA „kísérleti adás”, amely a digitális „képnyelv” segítségével hétköznapi történetekben keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretni valót.

A látványtervezés illúzió, vagy tévedés?

Az illúzió a legrégebbi korok óta a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból azonban az illúzió esetleg csak tévedés, amelyet könnyű elkerülni, vagy műszerrel helyesbíteni. A tudósok hadakoznak a tévedés ellen, azonban sok „illuzórikus” jelenség – például a délibáb – magyarázata megtalálható a fizikakönyvekben: a délibábot a nagy hőmérséklet-különbségű légrétegekben a fénytörés hozza létre.

Amikor kiállítást rendezünk, látványt teremtünk, egy illúziót tárunk a látogató elé. Ezt az illúziót persze gondosan meg kell tervezni, az installációt az adott térhez, de legfőképpen a mondanivalónkhoz kell igazítani.

A Képnovellák – statisztika szerint a százötvenedik önálló kiállításom – a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum földszinti termeiben kapott helyet, ott, ahol korábban Lucien és Rodolf Hervé képei voltak láthatók. Az első teremben képei „előretekintő”, a másik két terem képei „visszatekintő” jellegűek voltak, mintegy összekötőkapocsként, kvázi magyarázatként az „új korszak” digitális képeihez. A különböző korszakok „együttfutásával” jelezni kívántam, hogy minden gondolkodásmódomban, művészi felfogásomban minden egymásra épül, mindennek vannak előzményei és következményei, a művész egy új eszköz használatával nem kezdi el „más szemüveggel” nézni a világot.

A kiállítás építése

A digitális printek készítéséhez olyan színes tintasugaras nyomtatót használtam, amely alkalmas a 10 méter hosszúságú tekercspapír (brenner) nyomtatására is. A képnovellák anyaga már előzetesen elkészült ugyan, de a látvány felépítéséhez az adott tér kiegészítéseket igényelt. Vittem hát a nyomtatót, és a három napos kiállítás-rendezés során a szükséges „nagyításokat” a helyszínen készítettem el. Mivel a 6-8-10 méter hosszúságú képeket paszpartuzni, keretezni szinte lehetetlen, a kép felfüggesztéséhez, „kisimításához” olcsó és egyedi anyagokat – spárga, facsipesz, kavics – használtam. A 30-40 cm távközökben, madzagon lógó csipeszek tartották a képet, amelyen az alulra csippentett, spárgán lógó kavicsok nehezéke feszített egyenesre. A különböző „hang-magasságban” lelógatott kavicsok – mint kottafejek a partitúrában – nemcsak praktikus céllal jelentek meg, hanem térbe szerveződve, „még egy mozdulattal” tették teljesebbé az illúziót. Az installáció építésénél, tekintettel a szokatlan hosszúságú és elrendezésű képekre, a múzeum teljes személyzete – teremőrtől a művészettörténészig, kiállítás-rendezőtől a múzeumigazgatóig – közreműködött.

Még egy mozdulat

A Még egy mozdulat (Angyalok tánca) sorozata portréfilmem forgatásakor, 2003. szeptemberében készült. A Magyar Televízió stábja, Kálmán János rendező és Bayer Ilona szerkesztő-riporter forgatókönyve szerint a Nemzeti Táncszínház színpadán kellett táncfotókat készítenem, amelyek Sibalin György operatőr által rögzített „mozgó” képsorok közé vágva a filmben is megjelennek. Szerencsém volt. Az öt perc alatt – míg a Még 1 Mozdulatszínház művészei (Pálos István, Fenyves Márk, Szelőczey Dóra) Bach zenéjére táncoltak – nemcsak a TV-filmhez szükséges felvételeket, hanem egy kiállításra elegendő mennyiséget készíthettem. A technika: NIKON D100-as digitális kamera, 24 mm-es objektívvel. Érzékenység 800 ASA, fehéregyensúly műfényre állítva. Képbevitel számítógépbe, képfeldolgozás: Nikon Wiev 5.1.1, Photoshop 7.0. A panorámakép szerkesztésénél a rétegek (Layers), és az áttűnések (Opacity) használata segített, megfelelő beállításokkal (Dark, Light, Multiply, stb.).

A Győrben, a 35. Nemzetközi művésztelep résztvevőiről (El Kazovszkij, Váli Dezső, Helga Cmelka, Ivan Csudai, Gabrella Fekete, Susan Leask, Pavel Makov, Jérôme Peyrat) készült képek eredetileg „rendes” riportképek voltak, ám sorozattá szerkesztésükkor, az indítószöveg és a képaláírások, mint kompozíciós elemek bevitelekor a számítógép adta lehetőségeket használtam.

A Nő c. képnovella alapanyagát a korábban készült, női témájú képeim szubjektív és improvizatív kiválasztásával gyűjtöttem össze. A képek egymásutániságát, egymásba- illetve egymáshoz kapcsolódását szinte a véletlenre bíztam, néha vettem csak figyelembe a színdinamikai, pszichológiai, technikai szempontokat (művészettörténeti előzmények: Breton „automatikus írás”, Chirico, Magritte „álmodás művészete”, Max Ernst „éljen a divat, vesszen a művészet”, Duchamp „bajuszos Mona Lisa”, stb.). A szerkezet zenei formára (szonáta) emlékeztet, hiszen expozícióból, kidolgozásból (bonyodalom) és reprízből (visszatérés) áll. A főtéma, melléktéma, zárótéma különböző „hangmagasságban” jelenik meg. Ha a képet le lehetne kottázni, helyenként az allegro un pocco capre, vivace, crescendo és decrescendo kifejezések kerülhetnének a kottafejek fölé. A 6 méteres képen a „középső szólam” mondja el a történetet, itt történik a főtéma, és a melléktémák variálása, a „torlasztás”, majd a befejező résznél a főtéma ismétlődése, a zárótéma lezárásával. A főtéma és a melléktémák „tükörfordításával” jön létre a „felső szólam”, amely az alaphangnemhez képest szinte egy oktávval feljebb szólal meg, és a kódával zárul. Az „alsó szólam” a szövegnek van fenntartva, amely – de Capo al Fine – félúton visszafordul, és innentől csak „díszítő szólamként” értelmezhető. A kiállítás színhelyén – elképzelésem szerint, legalább is a megnyitón – a képnovellákat „igazi” zene és élő tánc kíséri: Honegger Pacifik-jére, Sztravinszkij Tavaszünnep-ére, Bartók Concerto-jára és Liszt Les Préludes-jére mozdulnak a táncosok. Még egy mozdulat…

A KÉPNOVELLÁK bemutatója úgymond társadalmi eseménynek számított Hódmezővásárhelyen. Nagy Vera múzeumigazgató üdvözlése után Lázár János polgármester köszöntője következett, majd a kiállítást Fenyvesi Félix Lajos költő nyitotta meg. A nagyszámú közönséget a televízió, rádió, sajtó „kísérte”, csodák-csodája a katalógus is időben elkészült és az Interneten is megjelent. A „szakmából” is többen leutaztak. Szinte meglepő, hogy egy kis vidéki városban egy új formanyelv, digitális kísérletezés bemutatása ilyen visszhangot váltson ki. Bizonyára ezt segítette a gondos előkészítés, átfogó szervezés, és a rendezés is. Ezért is bátorkodtam példaként előhozakodni vele.

Eifert János

Győr, 2004. január 21.

Dedikálások a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Kossuth Kiadó standján, Millenáris (Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Könyvfesztivál a Millenárison, immár a tizenkilencedik, ismét nagy érdeklődéssel. Még be sem érek a Kossuth standjára, ahol könyvemet dedikálom majd, rengeteg ismerőssel találkozom. Fenyvesi Félix Lajos költő barátomat csak átsuhanni látom, mire megszólítanám, már újabb ismerős arcok sodorják tovább. Eszéki Erzsivel „majd telcsizünk”, Borsos Misi művészbarátokkal, köztük Kis Ilonával beszélget. Rövid időre csatlakozom hozzájuk, de sietek, hogy „elérjem” a könyvem dedikálását. Kár még rohanni, foglalt az asztal. Van időm hát körbepillantani, ismerősök minden irányban. A szomszéd asztalnál Kulka János, amott az Alexandra standján Petőcz András dedikál, Viola Szandra is felvillan mellette. Kocsis András fáradhatatlan, most éppen Markó Bélával és Kőrössi P. Józseffel beszélget. Végül Katona Zita felteszi az új táblácskát az asztalra: Eifert János dedikál. Elkezdem rajzolni a betűket, körkörösen, Weber Andrea, Muhi Klára, Dr. Gajdóczki Zsuzsanna, Tóth Niki és Gergő, Dudás László és Veith Kati, Véber Szabolcs, Barna Ilona, Barta Vica, Bogisich Ferenc, Gordon Eszter, Juhász Anna és Nagy Zénó nevére dedikálok. (Siklós Péter, Barna Ilona, Katona Zita, Gordon Eszter, Nagy Róbertné és Eifert János felvételei)

“A XIX. Nemzetközi Könyvfesztivál Millenáris Park Budapest. A helyszín, időpont kiváló választás volt erre az alkalomra. Gyönyörű tavaszi ragyogó hétvége kultúrával vegyítve. Kell ennél jobb program egy hosszú munkával, problémákkal telített hét után…? Akinek arra volt kedve, hogy kint maradjon a szabadban, így sem maradt le a könyvek sokaságáról. A parkban felállított kiadók, könyvárusok között válogathatott kedvére. Megpihenni a kiválasztott, megvásárolt könyvvel egy pohár ital mellett igazi kikapcsolódás, még az igényeseknek is. A ‘könyvimádókat’ a csarnok belseje igazi csodával várta. Hangos volt a nyüzsgéstől, előadásoktól, programoktól. Kossuth Kiadónál épp Eifert János fotóművész, író dedikálta KÉPÍRÁS FOTÓAKADÉMIA című könyvét, amikor odaértem. Ezt a ritka pillanatot én sem tudtam kihagyni. Lencsevégre kaptam. A fotózás rejtelmeibe bevezető…, fantasztikus fotóival illusztrált dedikált könyvét szorongatva, alig vártam, hogy minél előbb hazaérjek és belevessem magam mélyebben. Boldogan szorongattam kincsemet. A telítettség érzése uralkodott el rajtam, ebből a sokaságból kiválasztani azt, amit szeretek tényleg nagyon nehéz. Két valódi gyöngyszemet azért sikerült kiragadnom fotóimmal, remélem örömet szerzek vele másoknak is. Egy villanás és máris Konrád György író művei között találom magam és élvezettel örökítem meg ezeket a ritka ‘fényjátékokat’, látomásokat. Talán még most is ott sétálgatnék, nézelődnék, fotózgatnék, ha nem futottam volna össze barátaimmal, akikkel egy hirtelen gondolatváltással máris Szentendrén a művész városban találtam magam sétálgatás közben… A boldog érzés, hogy ez az ‘ékszerdoboz’ kisváros megint kezdi visszakapni régi patináját tetőzi be a szombati napomat…” (Barna Ilona,   http://www.fntudosito.hu/riport/5167  )

“18.00 óra. A Kossuth Kiadó standja előtt Eifert Jánossal találkozom. Itt mindig szeretek megállni, hisz Édesapám kötetét is ők publikálják, a pult mögött vagy a dedikáló asztal körül mindig barátokkal, kedves ismerősökkel találkozom. A fotográfus kezembe nyomja friss kötetét, a Képírás – Fotóakadémia című gyönyörű albumot, s azonnal kérem, meséljen róla. A fejezetekről, a felépítésről, tanítványokról, az életpálya eddigi szakaszairól. Sokoldalú alkotó, kedvenceim az aktfotói, portréi, panorámaképei vagy természetfotói. Tudom, hogy 180 önálló, s hétszáz(!) csoportos kiállítása volt már és számtalan díj birtokosa. De számomra nem ez a legmeghatározóbb Eiferttel kapcsolatban: hanem az, ahogy tanít – akár képeivel, akár pódiumon, akár magánemberként. Nyugalma és profizmusa hitet és békét ad – még akkor is, ha épp nem fotografál. Talány vagyok számára, mikor mesélek a fényképezés közbeni zavaromról és szemérmemről. Szentpéteri Csillával kapcsolatos hasonló élményét taglalja, hogy segített a gyönyörű zongoraművésznőnek feloldódnia és élővé válnia egy-egy portrén. Elmondta, mikor, mitől él a kép, s mi a természetes szépség sugárzásának megismételhetetlen tisztasága. A kötetben Eifert mellett tanítványai, kortársai fotóiban is gyönyörködhetünk.” (Juhász Anna, Litera | Az irodalmi portál)

DEDIKÁLÁSOK A XIX. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁLON, KOSSUTH KIADÓI CSOPORT , 16-os stand – MILLENÁRIS (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Április 20. péntek

15 óra Biagio Russo:

Az istenek rabszolgái c. könyvét dedikálja

15 óra Kulka János,

a BBC GoodFood április lapszámát dedikálja

16 óra Eifert János:

Képírás — Fotóakadémia c. könyvét dedikálja

Április 21. szombat

13 óra Börcsök Mária:

Kettészakadt Magyarország c. könyvét dedikálja

14 óra Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja

15 óra Jostein Gaarder: Sofie világa c. könyvét dedikálja

16 óra Bächer Iván: Hatlábú (Ebkönyv) – hangoskönyvét dedikálja

17 óra Paul Lendvai: Az eltékozolt ország c. könyvét dedikálja

Április 22. vasárnap

11 óra Bächer Iván: Hatlábú (Ebkönyv) – hangoskönyvét dedikálja

14 óra Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja

15 óra Laár András: Kiderülés – A derűs élet titka c. könyvét dedikálja

új katedra ■ 2012 . február

MÉG! Műfajteremtő fotóvers-kiállítás a Szikrában

2011 vége, Budapest. A művészet új utakon jár. Egy kortárs művész fotográfiái versírásra ihlettek egy fiatal költőnőt, aki továbbgondolta, továbbálmodta, kiegészítette a fotóhármasokon megjelenő villanásokat, üzeneteket. Ezeknek az alkotásoknak adott otthont elsőként a Szikra Kultúrház Eifert János és Viola Szandra Még! című kiállításának. A november 29-én nyílt tárlaton kiállított fotók és versek témái így együtt erős transzcendenciával bírnak, istenkeresők, önelemzők. A versek metaforáikban fotószerűek, fényképhasonlatokkal, elmosódó színekkel jelenítették meg a vizuálisan ábrázolt mondanivalót, míg a képek expresszív szimbolikájukkal tulajdonképpen sűrített költeményekként is értelmezhetők.

Teremtő kölcsönhatás és ezáltal egymásból építkező feszültség jellemzi e két különböző művészi nyelv, művészeti kifejezésmód, megszólalási forma: a fotóművészet és az irodalom összeölelkezését. A megnyitón az alkotókkal Horváth Gábor Miklós, Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárral és költővel pedig Viola Szandra beszélgetett. Utóbbi célja az volt, hogy a közönség Szőcs Gézát mint embert és mint irodalmárt is jobban megismerhesse, hiszen politikai szerepvállalása az utóbbi években talán túlságosan is elhomályosította irodalmi, kulturális munkásságának jelentőségét. Az eseményt a Dévai Gyöngyi és Rózsa György alkotta Dévai-duó kellemes dzsesszmuzsikája színesítette. Összeállításunk második (befejező) részében Eifert János fotóművészt ismerjük meg közelebbről.

A kreatív fotográfiában a valóságos világ másodlagos

Eifert János különleges hármas kompozícióival sajátos képi világot teremtett

– Hogyan indult a fotóművészi pályája? Már gyermekkorában úgy érezte, hogy a vizualitás közelebb áll önhöz, mint az írott betű általi kifejezésmód, vagy máshonnan ered az, hogy a fényképezést választotta?

– A legtöbb dolog az ember gyermek-, vagy legalábbis fiatal korában gyökerezik, s ez az én esetemben sem volt másként. Hódmezővásárhelyen születtem, az általános iskola elvégzése után középiskolai tanulmányaimat a Bethlen Gábor gimnáziumban folytattam. Volt egy nagyszerű irodalomtanárom, Grezsa tanár úr, aki túl azon, hogy kiváló irodalomórákat tartott és valóban megszerettette velünk a költészetet, rendszeresen publikált kritikákat, ismertetőket. Amikor a tananyag részeként képpel, fényképezéssel kezdtem foglalkozni, észrevettem, hogy a képnyelv, a képírás, a képolvasás ugyanúgy képes a tartalmat magába sűríteni, akár egy vers, csak meg kell tanulni értelmezni a látottakat. Nem úgy van ugyanis, ahogy a futballban, amiről az emberek nagy része azt gondolja, hogy ért hozzá, hiszen vagy belövik a labdát a hálóba vagy nem. A fényképeim kezdetektől fogva kicsit többek, mint a riportfotó, nem lebecsülve ezzel természetesen egyfajta fényképszerű műfajjá a fotóriportot, de a különbséget abban látom, hogy míg a riportfotó kötelezően az életből választ fontos pillanatot, az előzményeket és a következményeket is sejtetve, addig a kreatív fotográfiában, amit én is képviselek, teremtek egy világot a sajátos képi nyelvemen, amelyben a valóságos világ is benne van, csak második, harmadik rétegként. Olyan gondolatokat, indulatokat, érzéseket próbálok kifejezni, amelyek a pillanat látható felvillanásából nem biztos, hogy kiolvashatók. Ezért használok jelképeket, szimbólumokat, metaforákat, és ezzel már az irodalmat, a költészetet érintem, hiszen amint egy néhány soros versbe is bele tud sűrűsödni egy történet, úgy egy jelben is kifejeződhet egy teljes érzésvilág. Egy sírvers sokszor többet mond az elhunytról, mint egy búcsúbeszéd, nem is beszélve a terjengősebb leírásokról.

Az elmúlt években készült képeim a magam három T-jét – Tánc, Test, Természet – megragadva a negyedik T-ről, a Teljességről szólnak. Ezen belül is nagyon fontosnak tartom az ember és a természet kapcsolatát, a környezetünkről szerzett ismeretet, és ez nem csak a természetfotóimban fejeződik ki.

– Hogyan történt, Viola Szandra egyszer csak írt önnek, hogy látta a képeit és szívesen írna hozzájuk verseket, vagy miként történt az egymásra találás és alakult ki a közös munka?

– Korábban nem ismertük egymást. Szandra felfedezte a képeimet az interneten és megkeresett. Ismerték őt a Szikrában, így került oda a közös kiállításunk.

Azelőtt is sokat kísérleteztem a képek és az írott szöveg egymáshoz társításával, Turczi István József Attila-díjas költővel például meg is jelent egy közös albumunk Erotikon címmel, amelyben a kép hordozója volt az ő verseinek. Van, amikor a vers a főszereplő, máskor a kép, lényeg, hogy kölcsönhatásban legyenek egymással. Elképzeltem, hogy olyan fotókat fogok készíteni Szandra verseihez, hogy ő a tenyerébe írja a verseit és azt fényképezem le.

– Ezt Fabók Endre költővel is megcsinálták: a testvérével egymásba kulcsolt kézfejükre írták a négysoros verseket és azt fotózták le. Ha nem tévedek, ez a testfotó-művészet.

– Abban is kísérleteztem már, hogy bármilyen írott vagy nyomtatott szöveget vagy képet testre, arcra, kézre vetíteni. Ez színpadképnek is jó lehetőség, modern teátrumok használják is ezeket az eszközöket.

– Ha pedig egy ház falára vetítik a képet, az már fényművészet.

– Megannyi változatot szülhet a fantázia. Maga a kiállítás is alakulhatna úgy, hogy a megnyitón a csupasz falak között táncosok állnak, a képek a fal felé fordítva helyezkednek el, megszólal a zene, elindul a mozgás, és a táncosok eltáncolják, ami nem látható és nem olvasható.

– Végül pedig a táncosok teszik fel a képeket a falra?

– Ez is lehetne egyfajta akció, amelyben a táncosok különféle eszközöket és jelmezt is használhatnának. Szandra vetette fel, hogy lehetne egyfajta léleksztriptízt csinálni: egy ruhára vetíteni ki a verset, aztán ahogy leveszi az egyiket, jön alatta a másik

vers és így tovább, mint egy könyv lapozásakor. Figyelembe véve persze azt is, hogy egy megnyitó elbírja, de egy heteken át nyitva tartó kiállítás már nem, hogy az egyik alkotót magát is kiállítsuk.

– Nyugat-európai városokban rendszeresen állnak a köztereken ilyen emberi szobrok. De nagyon elkanyarodtunk a kép és a vers egymásra épülésétől…

– Régebben az volt a szokás, hogy egy verses kötetet illusztráltak, tehát a sok vers mellé került néhány kép vagy rajz. Most mintha ez hovatovább kiegyensúlyozódna, itt a Szikrában is minden képhez párosul egy vers, tehát egyenrangú lett a dolog. De létezik fordított eset is, amikor egy fotóalbum képeit illusztrálja egy-egy vers. Fenyvesi Félix Lajos költő barátomnak a képeimhez írt verseiből például néhányat publikáltak a Győri Műhelyben. Annak idején Pilinszkyvel is terveztünk hasonló közös

munkát, nagyon fogékony volt a fotográfia irányába, ő maga is fényképezett. Rendkívül érdekesek a képek, amiket készített. Az elképzelésünk megvalósítása azért hiúsult meg, mert egyszerűen nem találtunk időpontot. Vagy ő utazott, vagy én. Az utolsó megbeszélt találkozás éppen a halála napjára szólt. A rádióból értesültem arról, hogy 60 éves korában elhunyt. Akkor készült a Hommage à Pilinszky János című képem. Az egyik, évekkel azelőtt készült fekete-fehér portréját  összeszabdaltam, kis elcsúsztatással egy fekete kartonra ragasztottam, majd az egészet egy mocskos hóba dobva meggyújtottam, és a tüzet az ég és föld között, mint Mefiszto jelképét, lefényképeztem. Szandra verseivel kapcsolatosan is éppen ez a tűz, ez az eszköz tér vissza terveink szerint az előttünk álló kiállításokon. Élni fogunk azzal a lehetőséggel, hogy készülhet a versre is fotó és a fotóra is vers. Az már részletkérdés, hogy tenyérre írjuk vagy testre vetítjük vagy a költő hátára. Tény, hogy valami olyat fogunk csinálni, ami eltér a megszokottól. Nem azért, mert ilyet vagy ehhez hasonlót mások eddig még nem találtak ki, hiszen a világ különböző szegleteiből számtalan jó ötletet ismerünk. Azért törekszünk a formabontás és az újszerű ötletek felé, mert a napi gyakorlat szerinti kiállításokon, amik abban állnak, hogy föllógatják a képeket és a verseket külön, nem születik meg a két alkotástípus közötti egység. Az egység megteremtéséhez az is hozzátartozik, hogy ugyanazokat a logikai kereteket használva a megjelenítésükben, az átadásuk mikéntjében is egymásba fűzzük őket.  ■ L AJTAI GÁBOR, L AJTAI KADOCSA KLÁRI

Keretes:

Eifert János

1943-ban született Hódmezővásárhelyen. Szakmájának itthon és külföldön egyik legismertebb

képviselője, meghatározó egyénisége. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat.

Tánc- és aktfotói, természetképei, illetve alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként,

előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. Másfél száz önálló kiállítása volt, hatszáznál több csoportos kiállításon szerepelt, 168 szakmai elismerést (díjat, nagydíjat,

különdíjat, diplomát) érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, témáiból páratlan

értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban és a világhálón. Fotóit gyakran

használják fel filmekben, televíziós műsorokban, színpadi díszletként. Ő maga is gyakran jelenik

meg különböző tévéműsorokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt,

előszót. Rendszeresen rendez és nyit meg kiállításokat.

*

„Tánc, Test és Természet eiferti világgá lényegült benne. Az ő univerzumának nincsenek időbe zárt

határai. Végtelen, akár a természet, amely átalakul, és legtöbbször varázslatos arcát mutatja, de

sohasem vész el. Az alkotás ott kezdődik, ahol az emberből művész válik. A művész ott folytatódik,

ahol az alkotás halhatatlan lesz.” (Szenti Tibor)

*

„A rendkívüli kommunikációs képességekkel rendelkező, a fotográfia szinte minden ágát kiemelkedő

színvonalon művelő Eifert János nem természetfotóival, nem riportképeivel, nem portréival, nem

diaporámáival, nem fotovideóival, hanem egy, a mostani alkalomhoz illő és szinte minden általa művelt fotográfiai műfajhoz kötődő összeállítással vesz részt e közös produkcióban.” (Dr. Bárdos István)

EIFERT JÁNOS fotóművész KÉPNOVELLÁK című fotókiállítását Roboz Beáta beköszöntője után Móger Ildikó táncművész, koreográfus nyitotta meg. A megnyitóhoz hozzátartozott a tánc is, amelyet János és Ildikó adott elő, nagy sikerrel. Ismételni kellett. A kiállítás helyszíne: RaM (Radnóti Miklós Művelődési Központ) 1133 Budapest, Kárpát u. 23. A kiállítás megtekinthető: 2011. október 15. – november 13. között hétköznapokon 8.00–22.00 között – Telefon: +36 1 398 6211 • Fax: +36 1 398 6213 – Mobil: +36 30 452 7011 – E-mail: ram@kult13.hu • Web: www.ram13.hu

A megnyitó képein Móger Ildikó, Eifert János, Roboz Bea, Vajda János, Montvai Beáta, Montvai Péter, Fejér Zoltán és felesége, Velican-Patrus Dora gyermekével, Verasztó Lajos, Gránitz Miklós, Herbst Rudolf, L. Horváth Katalin, Sehr Miklós, dr. Sehrné Bagi Edit, Szél Ágnes, Keresztes Magdi és férje, Kis-Kovács Sári, Szűcs Kata, Fenyvesi Félix Lajos, Ilku János, Hoós Jenő, Diószegi György, Péterfy Miklós, Csák Erika és mások láthatók (Siklós Péter, Kapusy György,  Herbst Rudolf és Eifert János felvételei)

Eifert János: Tánc/Test/Tanulmány (Budapest, MMS Mozdulatművészeti Stúdió, 2009)

Képek a kiállításmegnyitóról (Kapusy György, Juhász László, Branislav Brkić és Eifert János felvételei)

A láttatás művészete: Csak egy kicsit másképp. Lennert Géza fotográfiái a Kerengő Galériában / Just a little bit differently. Photographies of Géza Lennert in Kerengő Gallery – Budapest, 2011. szeptember 5 – október 2.  Megnyitó szeptember 5-én (hétfőn) 18:00 órakor.

Lennert Géza legfiatalabbként szerezte meg a fotóművész címet az egykori Jugoszlávia területén. Munkáját az elismerés nem zárta valamiféle fotográfiai „akadémizmus” keretei közé, hanem fölszabadította alkotói kreativitását, ösztönözte kísérletező kedvét. Technikáját és tematikáját tekintve eleve sokoldalú művész, aki folyton a hazai és nemzetközi fotós tapasztalatok meghaladására törekedett. Kiállítása a több mint négy évtizeden átívelő munkásságának néhány ilyen korábbi és mai kísérletező-újító szegmensét szemlélteti. Szűkebb pátriája, a Vajdaság területén a legelsők között kezdett víz alatti fotókat készíteni, még jóval a fényképezés digitális éráját megelőzően. A korban divatos, hangsúlyos szociofotók, az urbánus világ elidegenedését megjelenítő kompozíciók, markáns jellemrajzokat ábrázoló portrék, a mindig népszerű aktok képi világa mellett egy teljesen új közeget és az előbbiektől merőben eltérő hangulatot fedezett fel: az őstermészet és az ember egykori, ma is óhajtott harmóniáját. Emellett a fotóst próbára tevő kihívást is, hiszen a fény másképpen működik a víz alatt, más a fizikája, mint a levegőben.

Ugyanakkor az emberi test is eltérő módon viselkedik ebben a közegben, ráadásul modellbeállításról szó se lehet, legyen az akár a tenger élőlénye, akár a víz alatti világ felfedezője, illetve az emberi test és a környezet szépségét akcidentális kompozícióban megjelenítő nő a tenger vizében.

Az emberi test volt leggyakoribb témája Lennert Géza polaroid médiumra készített fotóinak is. A ma már ismeretlennek számító, 1981-től nem gyártott Polaroid SX-70 jelzésű kamerával készített instant fölvételek esetében az alkotó számára maga a médium jelentette a kihívást. A polaroid felvételek ugyanis egyszeriek és megismételhetetlenek, egyetlen negatívról egyetlen pozitív készül a kettő között gyárilag elhelyezett előhívó és rögzítő vegyszerek hatására. A kamera beállításán kívül a fotós nem avatkozhat be a kép létrehozásába. Illetve dehogynem: a bemutatott polaroid felvételek zöme manipulált, a fotós még az előhívás idején dörzsöléssel, kaparással, mechanikai befolyásolással módosította a felvétel felületi struktúráját. A kép ikonográfiai tartalma így jószerével érintetlen maradt, viszont a hordozó olyan anyagi-felületi módosításokon ment keresztül, amelyek természeténél fogva nem jellemzők a médiumra. A beavatkozások révén Lennert fotói az egyediségük, egyszeriségük, megismételhetetlenségük, sokszorosíthatatlanságuk mellett a képtér személyes kisajátításának, művészi befolyásolásának karakterjegyeit is magukon viselik. Természetesen más fotósok is használták az instant kamerákat és filmeket, ám Lennert Géza tőlük kicsit másképpen, a képzőművészet egyéb irányaiba tágítván ki a fényképezés határait.

Bemutatásra kerülő munkái 2–4 képből álló sorozatokba rendeződnek, és jobbára a testművészet felé közelítenek. Polaroid felvételei egy-egy cselekvés, történés fázisait örökítik meg, narratív struktúrájú képsorokat alkotnak. Gyakori a felvételek tónuscsökkentése (színes megvilágítás, túlexpozíció) és a kamera bemozdítása, ami a színes képeken gyengéd effektusokat hoz létre. Polaroid aktjai is ebben a stílusban készültek.

Talán nem meglepő, hogy a kiállítás harmadik egységét képező Reflexiók (itt visszatükröződések értelemben) sorozat tárgya is a női akt. Csakhogy, amíg az analóg korszakban készített víz alatti fotókon a női testet a víz nyomása gyűrte és deformálta, a beeső fény vont rá márványerezetet, vagy a víztükör és a légkör határvonalán lejátszódó fénytörés eredményezett irreális figurát, addig ezeken a digitális fotókon a női test képe folyik szét a víz tükrén.

Higanyként, zabolátlanul, öntörvényű szabadsággal, miközben a képfelületek torzulása mögött mintha Salvador Dalí szétfolyó kompozícióinak ritmusa dobogna. A víz alatti fotók a néma harmóniát jelenítik meg, a víztükör visszatükröződései pedig mintha zajos muzsikára állnának váratlannál váratlanabb halmazokba, formákba, kontúrokat fölülíró, lüktető árnyalatokba. Csillámló, szétfolyó testjegyek képződnek meg a vászonként, mintegy alapul szolgáló, de voltaképpen a reflexiókat generáló vízfelületen, szabad teret nyitván a természet és a művészet autopoetikus (önteremtő) akcidentalitásának, esetenkénti változékonyságának, ami merőben más koncepció, mint Dalí szétfolyó órái esetében megfigyelhető intellektuális alapú szürrealizmus. S amíg a felvételeket vizsgálja a néző, ne feledje, Lennert Géza alkotásait nem Photoshop révén generálta – noha a számítógép használata az utómunkálatok esetében szükséges volt –, amit a kiállításon lát, mind valódi fotó. Csak egy kicsit másképp fotó.

 FEKETE J. József esztéta, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

 Lennert Géza: Ráncok

 Just a little bit differently. Photographies of Géza Lennert in Kerengő Galery

Géza Lennert got the Master of Fine Art Photography title as the youngest in the area of former Yugoslavia. The acknowledgement did not lock his work between the frameworks of some kind of photography academism, but freed his creator creativity, motivated his experimenting attitude. Observing his technique and his syllabus, he is a multi-faceted artist, who constantly aimed for exceeding domestic and international photographer experiences. His exhibition demonstrates some earlier and today’s experimenter-innovator’s segments of his more than four decades lasting work.

On the territory of Vojvodina, his narrower motherland, he started taking underwater photos between the first ones, far before the digital era of the photography. Beside the stressful sociophotographies, which were trendy at the period, compositions displaying the urban world’s alienation, portraits depicting sharp character studies, and the always popular pictorial world of nudes, he discovered a totally new medium, an entirely different feeling than the previous ones: the former, but still desired harmony of the ancestor nature and man. Beside this he discovered the challenge testing the photographer, because the light works some other way under the water, it has different physics than in the air. At the same time the human body behaves on a different manner in this medium, moreover a model setting there may not be possible, even if it’s the living creature of the sea, even the explorer of the world under the water, or a woman displaying the beauty of the human body and the environment in a random composition in the water of the sea.

The human body was the frequentest topic of Géza Lennert’s photos put on a Polaroid medium. In the case of photographies made by the today already unknown, from 1981 not produced Polaroid SX-70 marked camera, the medium himself meant the challenge to the creator. Polaroid snapshots are onetime and unrepeatable, from one single negative one single positive is being made, due to developer and fixing chemicals, which are industrially placed between them. The photographer can not intervene in the formation of the picture apart from the setting of the camera. Or rather of course: the bulk of the introduced Polaroid snapshots are manipulated, the photographer on the time of the developing modified the surface structure of the picture with rubbing, scrabbling and mechanical influence. That’s how the iconographic content of the picture practically stays untouched, on the other hand the carrier went through some material-surface modifications, that are inherently not tipical of the medium.

Through the interventions, photos of Lennert are beside that they are individual, onetime, unrepeatable, multiple, they are holding on themselves the characteristics of the personal expropriation of the picture space, also the artistic influence. Certainly other photographers also used the instant cameras and films, though Géza Lennert did it in a little bit different way from them, expanding the borders of the photography into the other directions of fine arts.

His exhibited works are arranged into 2-4 picture series and mostly they approach towards the body art. His Polaroid photographs record the phases of an act, a happening, they form picture sequences with a narrative structure. The tone reduction (coloured illumination, over exposure) of the snapshots and the camera moving is frequent, what creates tender effects on the coloured pictures. His Polaroid nudes were being made in this style. Maybe it’s not surprising, that the object of the third unit of the exhibition, named Reflexiók (meaning reflections here), are the female nudes. However, while on the underwater photos taken in the analogous era, the pressure of the water crumpled up the female body and deformed it, the infiltrating light pulled marble veins over it, or refraction took place on the borderline of the water surface and the atmosphere produced unreal figure, while the picture of the female body runs on the mirror of the water on these digital photos. As mercury, impetuously, with an autonomous freedom, while behind the distortion of the picture surfaces, as if the rhythm of Salvador Dalí’s diffusing compositions would throb.

The underwater photos display the dumb harmony, the reflections of the water surface seem to stand by noisy music at unexpected sets, forms, throbbing nuances overwriting outlines. Glittering, diffusing body signs form as the linen on the water surface, generating the reflections actually serving as a basis, unlocking open space to the nature’s and the art’s autopoetical (self-creating) suddenness, their occasional variability, which is an entirely other concept, than surrealism with an intellectual basis which can be observed in the case of Dalí’s exuding clocks. And while the spectator examines the uptakes, let not forget that Géza Lennert did not generate his creations through Photoshop – although the computer’s usage was necessary in the case of the supplementary works -, what one sees on the exhibition, that’s all real photo. Just a little bit differently photo.

 József J. FEKETE member of the Hungarian Academy of Arts

A Nemzeti Táncszínház és a Janez Puhar Fotóklub (Kranj, Szlovénia) tisztelettel meghívja Önt Vasja Doberlet EXPRESSZIÓK című kiállításának megtekintésére, amelyet a kiállítóművész jelenlétében Eifert János fotóművész nyit meg, 2011. január 4-én, 18 órakor, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. Köszöntőt mond Blaž Masle konzul. A kiállítás február 28-ig tekinthető meg (1014 Budapest I., Színház u. 1-3.)

A fényképezés a látható fény által közvetített képi információk rögzítése technikai eszközök (fényképezőgép, fényérzékeny anyag, stb.) segítségével. A jó fénykép létrehozásához azonban a technikai eszközökön túl a látásnak, gondolkodásnak az a bonyolult szellemi „mechanizmusa” is szükséges, amely az információk sokaságából képes a legfontosabbakat, a legjellemzőbbeket kiemelni, és azokat élményszerű, esztétikai irányultságú képpé formálni. 

Képek a megnyitóról (Walters Lili, Várnai György, Kapusi György és Eifert János felvételei)  

Eifert János fotóköltészete – egyedülálló és megismételhetetlen

Forrás: Infovilág 2010-11-17 05:16 – Muzsay András

Képversek, versképek Újrahasznosítva címmel Eifert János fotóművész képeiből nyílt kiállítás a CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesboltban (Budapest XIII., Szent István körút 26.). A különös hangulatú, szürreális álmokat rejtő képeknek még két alkotótársa van a művészen kívül: az idő és a véletlen.

A megnyitón Fenyvesi Félix Lajos költő, a közös szülőföld, Hódmezővásárhely, és a régi barátság okán méltatta Eifert művészetét, amely az évtizedek alatt több korszakváltáson is átment. A fotóművészt az élet-kíváncsiság hajtja, hogy aztán az átélt látványt úgy közvetítse a közönségnek, hogy az is részese lehessen az alkotóban zajló élménynek, és újabb kíváncsiságokra ösztönözze. A nyitott szellem siet csak a nyitott tekintet segítségére. Eifert János érzékeny költői lelkülettel nem hagyja veszendőbe menni a látottakat, megőrzi a szépet, hogy felmutathassa a reményt.

Radisics Milán fotóművész a képek bemutatása közben elmondta, hogy miként is jöttek létre az alkotások. Az expozíciók 1993-ban készültek, akkor rögzült a fény az emulzión. János akkor a szerinte jónak gondolt felvételeket kiválogatta, és egy borítékba tette, aztán egyik lakásból a másikba költözve el is felejtődtek. Pár éve a két fotós elhatározta, hogy feldolgozza Eifert 30–40 éves archívumát, elvégre van kép, amin javít az idő, máson meg éppenséggel ront. E munka közben találtak a csaknem elrongyolódott borítékra is, benne a ’93-i felvételekkel. Kiderült: az évek során a pusztulás csodálatos textúrákat és faktúrákat hozott létre a fotókon, szürreális penészzöld hangulatokat képezve rajtuk.

Így gyűlt össze 72 kép a régi korszaknak az eredményeképpen, amelyek diáin már a maguk korában megkezdett a művész bizonyos vegyi beavatkozásokat, ám akkor úgy látta, hogy felemás módon sikerültek. Csakhogy az azóta eltelt években maguktól tovább dolgoztak a képek, és az időutazás közben apró, furcsa mikro-textúrákat hoztak létre magukon egyfelől a vegyszerek bomlásával, másfelől úgy, hogy még a tasak anyaga is beléjük ivódott. Néhol fátyol, máshol a megszáradt nedvesség hullámai eredményeztek különös festői hangulatokat, színeket, formákat, tartalmakat. Ennek megfelelően vannak köztük tájképek, sejthetően aktok, és néhány portré is, és ebből a 72-ből látható most egy tucat a CULTiRiS Galériában. A kiállított méretben és formában csak ez az egyetlen sorozat létezik.

A képek tehát különlegesek, egyediek, megismételhetetlenek. Szürreálisak. A savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel folytatott kísérletek után a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt a fotós alkotótársává vált. Amit látunk, élményt adó és művészi.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. – mondja mintegy vallomásként Eifert János. Érdemes a játszótársává szegődni. A Cultiris Galéria kiállítása december 16-ig tekinthető meg.

Azért, hogy képet nyerjünk a művész sokoldalúságáról, ahhoz kapóra jön Eifert Hármasképek című másik fotókiállítása, amelyik a budai várban, a Nemzeti Táncszínház (I., Színház utca 1.) Kerengő Galériájában tekinthető meg december 10-ig, naponta 13–18 óra között, illetve előadási napokon az előadás végéig. Jó, hogy van ez a fotóhónap, amely ilyenekre is lehetőséget ad.

A képeken: Kocsis Erik, a Cultiris képügynökség vezetője, Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnökvezérigazgatója, Radisics Milán fotóművész, a ZOOM Magazin főszerkesztője, Eifert János kiállító fotóművész, Fenyvesi Félix Lajos költő, Kasza Gábor a Cultiris Galéria művészeti vezetője, László Ágnes újságíró, Katona Zita üzletvezető, Sulyok László, Szipál Márton, Montvai Attila, Móger Ildikó, Tóth József Füles, Dozvald János,  Erhardt László, Lovassy Edina, Zentai Sára, Fejér Zoltánné, Erdész Ágnes és mások…  (Sulyok László, Kasza Gábor, Zentai Sára és Eifert János felvételei)

Eifert János: Képversek, versképe. Újrahasznosítva - CULTiRiS Galéria, Budapest

A kiállítást november 16-án 17 órakor Fenyvesi Félix Lajos költő nyitja meg, a képeket Radisics Milán fotóművész mutatja be.

CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István körút 26.) Telefon: 06-1/782-1710, 782-1711
A kiállítás megtekinthető 2010. december 16-ig, hétköznapokon 10-19 óráig, szombaton 10-14 óráig

Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. (Eifert János)

KÉPVERSEK, VERSKÉPEK. ÚJRAHASZNOSÍTVA

Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.

A képeket Eifert János fotóművész készítette, de a végeredményhez egy különös körülmény vezetett. A dohos alagsor, ahol zsákokban tárolta a régebbi fotókat, negatívokat, diákat, beázott és a több évtizedes munkásságot rejtő zsákok szutykos vízben áztak. Az első gondolata az volt, hogy kidobja valamennyit a kukába, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hátha jók lesznek még valamire.

Korábban már kísérletezett savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel, de maga sem gondolta, hogy a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt az alkotótársává válnak.

EIFERT JÁNOS

Szakmájának, művészetének itthon és külföldön az egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat.

Tánc-, aktfotói, természetképei és diaporámái alapozták meg ismertségét.

Tanárként, előadóként, szakíróként és szerkesztőként is jelentős tevékenységet folytat.

Itthon és külföldön 180 önálló kiállítása volt, 680 csoportos kiállításon szerepelt. Műveivel 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki. A világ 44 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, az Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, saját sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. (Kincses Károly)