Dr. Rapcsák András (1943-2003)

Dr. Rapcsák András néhai hódmezővásárhelyi polgármesterre, országgyűlési képviselőre emlékeznek születésének 70. évfordulója alkalmából, a Kossuth téren felállított szobránál (Eifert János felvételei)

Rapcsák András 1990-től haláláig, 2002-ig volt Hódmezővásárhely polgármestere. A tisztséget 1990-től függetlenként, 1994-től a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért, 1998-2000-ben a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért-Fidesz-MDF-MKDSZ, 2000 decemberétől pedig a Fidesz-MKDSZ-Egységes Hódmezővásárhelyért Egyesület jelöltjeként töltötte be. Országgyűlési képviselőként 1994-től 1997 júliusáig a KDNP, majd kéthónapnyi független képviselői munka után, 1997 szeptemberétől a Fidesz színeiben politizált.

A megemlékezés vasárnap 14 órakor kezdődött a Rapcsák-szobornál. Köszöntőt mondott Lázár János országgyűlési képviselő, államtitkár, beszédet mondott Kövér László az Országgyűlés elnöke, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

      Kövér László, az Országgyűlés elnöke a megemlékezésen elmondta, hogy Rapcsák András olyan politikai és városépítő teljesítményt tett le az asztalra, amelyhez mérhetőt azóta is keveset találni az országban. Egy szürke településből európai várost, annak lakosságából újra polgárságot csinált. Kitért arra, hogy Rapcsák András nem egy párt polgármestere volt, hanem az egész városé. Tette azt, amit kellett, mindig úgy, ahogy a legjobbnak gondolta, szívós kitartással, teljes erőbedobással, maximális elvárással önmagával és munkatársaival szemben. Az élet és a választók akarata pedig időről időre őt igazolta – fogalmazott a házelnök.

     Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, Rapcsák András lokálpatrióta, igaz magyar hazafi és bölcs politikus volt. Elsőként lépett föl a parlamentben a külhoni magyarok honosítását akadályozó bürokratikus szabályok ellen, felszólalt a közműszolgáltatók privatizálásával szemben, s kiállt a jobbközép erők összefogása mellett.

     Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki a polgármesteri és az országgyűlési képviselői poszton is a 2002-ben elhunyt Rapcsák András utóda lett, azt mondta, Hódmezővásárhely jó cáfolata annak, hogy csak csődöt és összeomlást jelenthetett a rendszerváltozás a vidéki Magyarország számára. Kiemelte: a település meg tudta ragadni az esélyt és sikeres várossá tudott válni, ehhez szüksége volt egy karizmatikus polgármesterre, aki kompromisszumok nélkül különbséget tudott tenni a kommunista diktatúra és a demokratikus lehetőség között.

A rendezvény után a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban bemutatták a Hittel, akarattal, a tudás erejével – 70 éve született Dr. Rapcsák András című dokumentumfilmet, amelyet Csorba Mária rendezett. 17 órakor a Kincses temetőben, a néhai politikus síremlékénél,  tisztelői elhelyezték az emlékezés virágait. 18 órától Új vizeken járok címmel emlékestet tartottak a Bessenyei Művelődési Központban, ahol beszédet mondott Almási István polgármester. Az esten közreműködik Hegedűs Endre, és Szabadi Vilmos, valamint Trokán Péter színművész.  (Forrás: kormany.hu)

Néhány kép az archívumomból, amelyek Rapcsák András emlékét idézik. A fotók a Vásárhelyről elszármazottak találkozóján készültek,  Mártélyon, 1997. augusztusában. A fenti képen a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumben rendezett retrospektív kiállításom katalógusával “dicsekszem” dr. Rapcsák András polgármesternek, körülöttünk Rapcsák Kati (háttal), valamint lányaim, Eifert Kata Nóra és Walters Lili és feleségem, Lőrinc Katalin. (Archív felvételek)

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

“Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” /Szabó Magda/

Almási István megdöbbentő halálhíre kapcsán mit is mondhatnék? Mit lehet mondani?

Szinte apámként szerettem, a protokoll találkozások mellett (közben) mindig találtunk lehetőséget emberi szót váltani. Zenében, táncban, művészeti kérdésekben, szülővárosom hétköznapi dolgaiban, személyes életünk privát történéseiben, kapcsolatunk baráti-emberi viszonylataiban „egy húron” pendültünk. Néha bizalmas kérdésekben atyai tanácsokat adott, de nem kivételezett senkivel, csak a szeretet okán tett különbséget. Unokájáról – például annak zenei fogékonyságáról – többet tudtam, mint ellenfelei cselszövéseiről. Azokat egy-két élcelődő megjegyzéssel egyszerűen átugorta, pedig mindent komolyan vett, és a jogos kritikákat megszívlelve változtatni is volt képes. Egyedül a humorban nem ismert tréfát: vele még viccelni, tréfálkozni is lehetett, hiszen szerette az embereket jókedvre hangolni, olykor halálosan komoly kérdésekben humorral meggyőzni vitapartnereit. Ahogy mondom, tudott nevetni, nemcsak halálosan komoly beszédeket tartani. Beszédeit viszont mindig felolvasta, mert nem akart a pillanat hevében fontos mondatokat téveszteni, neveket pontatlanul, illetlenül említeni, önérzetet, becsületet sérteni. Embersége, derűje örökre velem marad, és az a számtalan emlék, beszélgetés, amelyek találkozásainkhoz köthetők, feledhetetlenek számomra. Legtöbbször valamilyen kulturális, művészeti eseményen – kiállításon, rendezvényen, városi ünnepen, megemlékezésen, díjátadón – futottunk össze. A Vásárhelyről elszármazottak találkozója, életmű-kiállításom megnyitója az Alföldi Galériában, portréfilmem forgatása, a Hódmezővásárhely Díszpolgára cím átadása, Hézső Ferenc, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek kiállításainak megnyitói, a Vásárhelyi Őszi Tárlat az Alföldi Galériában, mesterműveim (legjobb fotóim) adományozása szülővárosomnak, Lucien Hervé és Rodolf Hervé emlékkiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában,  Koszta József (1861-1949) gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban, az általam alapított (ötletelt) Vásárhelyi Fotószimpózium munkája, kiállításainak megnyitói, Képírás – Fotóakadémia c. könyvem bemutatója, a Magyar Örökség Díj díjátadó ünnepsége a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, stb. mellett olykor egy-egy közös ebédre, baráti beszélgetésre is kerítettünk alkalmat. Ezekről az alkalmakról többnyire – jók-rosszak, ügyesek-ügyetlenek – fotók is készültek, amiket az Ő emlékének szentelve most közreadok. (Eifert János)

Promenad.hu, Eifert Kata Nóra, Walters Lili és archív felvételek

Életrajz: Almási István Eleken született 1944. július 12-én. 1968-ban kapott diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-ének-zene általános iskolai tanár, majd 1979-ben népművelő szakon. 1994-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtári rendszerszervező képesítést szerzett.

Előbb pedagógusként dolgozott, majd 1975-től a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központban volt népművelő, 1976-tól 1983-ig igazgatóként irányította az intézményt, ezt követően 17 éven át a Németh László Városi Könyvtárat vezette.

Zenészként a Molnár Dixieland Zenekarnak tagja, a Promenad Dixieland Zenekarnak alapítója és vezetője volt.

A közéletben is aktív szerepet vállalt, 1979-től az Előadóművészek Országos Szövetségének, 1983-tól a Magyar Könyvtárosok Országos Egyesületének tagja, alapítója a Németh László Társaságnak. A Kereszténydemokrata Néppárt tagja, 2003-tól 2016-ig a hódmezővásárhelyi szervezet elnöke.

1994-ben választották Hódmezővásárhelyen önkormányzati képviselőnek, 2000-től alpolgármesterként, 2012-től polgármesterként dolgozott a városért.

Munkáját számos díjjal ismerték el, 2010-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Almási Istvánnak.

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

Szerelmes földrajz – színes, magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 26 perc

DUNA Televízió 2016. február 13. 15:00

Duna World 2016. február 14. 18:25, február 16. 9:10, február 16. 14:15, február 20. 10:15

Leírás

Az aktuális rész ismertetője: Eifert János fotóművész sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, akt-, és természetfotói alapozták meg ismertségét. Eddig több mint 200 önálló kiállítása volt és 700 csoportos tárlaton vett részt. Díjait, elismeréseit szinte lehetetlen felsorolni. Ma is tanít, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. A műsorban szülővárosát és annak környékét választotta.

“Hódmezővásárhelyen születtem, mindazt, amit későbbi pályámon hasznosítottam, innen hoztam magammal. Első felvételeimet a közeli Mártélyon készítettem. Ide térek vissza megpihenni, erőt és bátorságot gyűjteni elkövetkezendő küzdelmeimhez.”

A film ismertetése: A műsorban a nézők egy-egy jelentős magyar személyiség portréját és életének kedves és meghatározó helyszíneit ismerhetik meg.

Stáblista:

Rendező:

Paczolay Béla

Dala István

Forgatókönyvíró: Hollós László

Operatőr:

Tóth Zsolt

Dala István

Várkonyi Sándor

Szerkesztette:

Hollós László

Gáspár Judit

“ÉN ILYENNEK LÁTOM A VILÁGOT.” FODOR JÓZSEF (1935-2007) FESTŐMŰVÉSZ emlékkiállítása a Duna Palotában, Budapest, 2015. október 14 –  november 14.

A megjelenteket köszöntötte: Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója; A kiállítást megnyitotta: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, országgyűlési képviselő; A művészt méltatta: Feledy Balázs művészeti író; Közreműködött: Tánczos Katalin hárfaművész; Házigazda: Mohácsi Szilvia televíziós szerkesztő, műsorvezető.

A tárlat a leginkább természetelvű látásmódjáról ismert festő sokszínű alkotói munkásságába igyekszik betekintést adni, így a tájképek mellett a tárlaton a művész portréi, életképei és aktképei is fontos szerepet kaptak – emelte ki a szerdai megnyitón Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója.

Lázár János úgy vélte, Fodor József ecsetkezelésén keresztül egy olyan világ ismerhető meg, “amelynek megvan a maga Németh László-i zártsága, megvan a maga elszigeteltsége, de megvan a maga értékhordozó képessége és készsége is”, hiszen a képekről visszaköszön a hely szeretete, valamint a természet és az ember harmóniája, amely egy 20. századi realista, ábrázoló, alföldi festő számára kifejezetten fontos. A kiállítás egyik legfontosabb célja az volt, hogy Budapesten is bemutatkozhasson a fővárosiak számára kevésbé ismert festő, egy teljes, szinte az egész életművet átfogó és feldolgozó válogatáson keresztül – emelte ki Feledy Balázs művészettörténész, a kiállítás kurátora. Mint mondta, a tárlaton Fodor nagyon korai, egészen az 1960-as években készített munkáitól indulva több évtizeden keresztül vezetik végig a látogatót a művész pályáján, amelynek rajzain, monotípiáin és festményein a művész összes fontos témája megjelenik a szülővárostól kezdve az életképeken, tájképeken és a csendéleteken át a portrékig. (Forrás: MTI)

Fodor József 1935-ben született Hódmezővásárhelyen. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz és földrajz tanszékén 1958-ban végzett, a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolát 1965-ben alapította és vezette, valamint három évtizeden keresztül irányította a vásárhelyi és a mártélyi művésztelepet is. A Vásárhelyi Műhely tagjaként állandó kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, de számtalan egyéni és csoportos kiállítása volt országszerte és külföldön egyaránt. Művészi munkája mellett több mint két évtizeden keresztül vezette a városi rajzszakkört és nevelte a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokat. Fodor József a vásárhelyi festőiskola mestereként örökítette tovább a vásárhelyi elődökre jellemző alföldi realizmust, képeinek zömén szűkebb környezetének táji szépségeiről, emberi és társadalmi eseményeiről számolt be. Munkásságát 1984-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíjával, a Tornyai-plakettel ismerték el, 2002-ben pedig megkapta a Művészeti Akadémia Elismerő oklevelét is. 2004-ben Mártély, 2005-ben pedig Hódmezővásárhely választotta díszpolgárává. A festő 2007-ben szülővárosában hunyt el.

Eifert János és Elek András /TJM felvételei

A Hódmezővásárhelyről elszármazottak találkoztak vasárnap délelőtt Mártélyon a Bodnár Bertalan Oktatási Központban. Köszöntő beszédében Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere csakúgy, mint két éve, most is nagy tisztelettel köszöntötte a résztvevőket, a városból elszármazottakat.

Elmondta, hogy Hódmezővásárhely életét az elmúlt években nagy beruházások fejlesztették, amik most is folynak. Kiemelte a Tram Train szerepét, amely hozzájárul Szeged és Vásárhely kapcsolatának erősítéséhez. Hozzátette, a két város kapcsolatában sokkal több lehetőséget lát, mint amennyi most van.

A polgármester szólt a már eddigi fejlesztésekről és hozzátette, hogy egy 740 milliós beruházás keretén belül a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ mögött, a Hódi Pál utcában egy mélygarázs és szabadidő park fog épülni a közeljövőben.

A polgármerter beszéde után Mucsi László, a városfejlesztési iroda vezetője tartott prezentációt a Vásárhelyen zajló fejlesztésekről.

Akik eljöttek a Vásárhelyről elszármazottak találkozójára, azok elsősorban hazajöttek, ez nagy öröm és ünnep. “Mi, hódmezővásárhelyiek nem félünk attól, hogy ha valaki elmegy a városból. A visszatérést legalább olyan erénynek gondoljuk, mint azt, hogy valaki hódmezővásárhelyinek születik.” – mondta el megnyitó beszédében Lázár János miniszter.

Egy városnak fontos sajátossága, hogy nem fél attól, hogy a fiatalok nekivágnak a világnak. Ha valaki elmegy onnan, ahova született, ehhez bátorság szükséges és ezt elismeréssel kell illetni.

Ma sok fiatal hagyja el a szülőhelyét. A siker, az elismerés iránti vágy, esetleg az anyagiak motiválják őket abban, hogy elmenjenek, de utána visszatérjenek a szülőhelyükre, hogy ott megvalósítsák álmaikat. A társadalomnak pedig nem elítélni kell a fiatalokat, akik elmennek, hanem támogatni őket abban, hogy sikeresek legyenek, és hogy vissza tudjanak térni.

Beszédében Lázár János hangsúlyozta, hogy nem az a baj, ha valaki elhagyja a gyökereit, a városát, hanem az a félelmetes, hogy úgy megy el, hogy nem akar többé visszatérni. Ha van remény a gyökerek megmaradására, ennek a folyamatnak a támasztékát szükséges megtalálni.

Lázár János miniszter beszédének végén elmondta, hogy aki ide születik, de mégis elszármazik, az lelkileg nem tud elszakadni ettől a közösségtől. Vagy rendszeresen visszajön a városba, vagy megpróbálja ezt a közösséget megépíteni egy másik helyen. (Bodrogi Klára, Promenád.hu)

Eifert János felvételei

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=16482

Kedves János!

Rendhagyó születésnapi levelet olvasol.

Bár egyidősek vagyunk, életünk is a színpad körül forog, mégis – noha számtalanszor voltunk egy időben egy helyen – személyesen nem találkoztunk. Közös barátunk PP hozott össze minket – városaink közti távolság miatt – telefonon, s ma már az internet és kultúra szeretete köt össze minket.

Annyira sok szál „köt össze” Veled. Mindjárt a szülővárosod híressége Bessenyei Ferenc, akiről elnevezett Művelődési Központban vagy jelenleg is. A szintén „földid” Gombos Katalin – Sinkovits Imre élete párja -, Osváth Béla a fiatalon elhunyt vásárhelyi színház alapító, a Nemzeti Színház későbbi fődramaturgja.

A fővárosban pedig a Váci utcai „tisztiház”. Ott most egy bank működik(?!), „Mi egy bankrablás, egy bankalapításhoz képest?” (Brecht: Koldusopera). Az ötvenes-hatvanas években a szomszéd házban laktam a Váci és Irányi utca sarkán, a negyedik emeleten. A saroklakás tisztiház felőli oldaláról kitűnő rálátás nyílt a színházterem öltözőire. Akkor nem gondoltam, hogy később mennyi barátom lesz az ott látottak közül, Gregor Jóska avatott be később a főzés tudományába, Novák Tata barátsága megtisztelő, Seregi Laci megtisztelt azzal, hogy a Rómeó és Julia rendezésekor kikérte – a Nemzeti színházi előadásban szerzett tapasztalatok kapcsán – a véleményemet. Ahogy a fotókon látom, Te is előszeretettel viselsz piros-sálat, amely seregi „védjegye” volt.

Hát, hogy is mondjam – csak súgva, hogy más ne hallja -, onnan szereztem első szexuális élményeimet, hiszen a „rálátás” az öltözőre adott volt.

Még egy személyes „kötődés”: honlapodon látom, hogy Eifert Kata Nóra textilszakra jelentkezik – Kadelka Zsófia Dóra művészeti gimnázium textilszakára jár.

Nagy megtiszteltetés és megköszönöm, hogy a terasz.hu képzőművészeti rovatának önkéntes főszerkesztőjévé váltál. Élményszámba menő tudósításaid és fantasztikus fotóid nagyban emelik az oldal presztízsét.

„Arról, hogy mennyi, talán igen, de arról, hogy van nem illik megfeledkezni!”

Boldog Születésnapot Kívánok!

Kadelka László

Kép: Eifert János – Rapcsák Katalin – Szenti Tibor (Köszöntés Hódmezővásárhelyen)

Módos Gábor felvétele

Reggel már a Tornyai János Múzeum és a Bessenyei Művelődési Központ előtt fényképezünk, Dozvald “őrült” ötlete alapján.

Délután Mártélyon a Holt-Tisza partján fényképezünk. Ötven évvel ezelőtt itt készítettem első felvételeimet a Béla öcsémtől kapott Zorkij-4 fényképezőgéppel.

Este az Alkotóházban Szenti Tibor előadását hallgattuk a vásárhelyi tanyavilágról. Nagy István, Dozvald János, Siklós Péter, Gránitz Miklós, Kovács Kata, Németh Andrea, Csordás Gábor, Fekete István, Módos Gábor, Rapcsák Kati és jómagam voltunk a hallgatóság. Előtte Tibor és Rapcsák Kati születésnapi köszöntővel kedveskedtek, éppen a 71. évem alkalmából. Egy Koszta József albumot kaptam tőlük ajándékba.

A Vásárhelyi Fotószimpózium résztvevői Szabó Béla kiállításán a Szentesi Művelődési Központban, és a Kossuth téren látható szabadtéri kiállításon.

Koszta József gyűjteményes kiállítása. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2014. március 30.- június 29.

Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában. Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte. Majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.

XX. századi festészetünk egyik legmarkánsabb képviselőjére, Koszta Józsefre (1861-1949) sajnálatosan kevés fény irányult az utóbbi évtizedekben. Kisebb kiállításoktól eltekintve utolsó gyűjteményes tárlatára a Nemzeti Szalonban került sor a halála előtti évben, 1948-ban, miután nagyszerű életművét az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjal. Belső indulattól fűtött festményeit már kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban: olyan színgazdag koncentrátumoknak, amelyek mélyértelműen és tömörségükben is frappánsan adják vissza e nép és az általa lakott táj összetett és kontrasztokban is megfogalmazható karakterét. Ez az Erdélyből, szegénysorból induló, majd alapos szakmai felkészülése során minden fontosabb iskolát és országot bejárt, öntudatos mokány ember kitartóan kereste a számára leginkább megfelelő életteret, amelyet végül az alföldi tanyavilágban, Szentesen talált meg. A nagybányai és a szolnoki művésztelep csak rövid ideig tudta magához kötni, szabadságvágya és nyakas elkülönülése legendás volt. Szuggesztív drámai erejű, sajátosan darabos földközeli stílusával Munkácsy eszmeiségének öntörvényű folytatójává vált, ugyanakkor a kortárs európai törekvésekkel is párhuzamosan futottak eredményei. Felfokozott színhasználata a Vadakkal rokonítja, késői korszakának már-már autonóm képi világa megdöbbentően modern hatást kelt.

Koszta József példamutató munkásságából minden eddiginél teljesebb keresztmetszetet nyújtó, több mint másfélszáz kiemelkedő kvalitású festményt, rajzot és számos dokumentumot felsorakoztató tárlatunkra úgy válogattunk a köz- és magángyűjteményekben őrzött munkákból, hogy a fő műveken kívül Koszta festészetének kevésbé ismert, korszerű vonulata is nyilvánvalóvá váljék.

A kiállítás főkurátora, dr. Szinyei Merse Anna tollából megjelenő gazdagon illusztrált, átfogó kutatásokon alapuló új Koszta monográfia (Koszta József élete és művészete a dokumentumok tükrében) nemzetközi kontextusba állítva tárgyalja a mester életművét. Ezen kívül soha nem publikált dokumentumok – önéletrajzok, levelezés, életrajzi adatok, emlékezések, fotók – sorával pontosítja a művészről eddig kialakult töredékes képet.

Az, hogy egyetemessé váljon az, ami a miénk, a magyar kultúrpolitika, kultúrdiplomácia feladata – mondta Balog Zoltán az ünnepélyes megnyitón, amelyen mások mellett részt vett Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Naszvadi György államháztartásért felelős államtitkár, Lengyel Gyöngyi, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkára, valamint Kovács Gábor, a KOGART alapítója. „Van Csontvárynk, Kosztánk, Tornyaink, Muzsikásunk, csak föl kell ismerni, meg kell mutatni, és akkor, ha akarjuk, a magyar Alföld a világ közepévé is válhat” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve: „nekünk már most is az”.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár köszöntőjében kifejtette, a csángó-székely szülők gyermekeként született Koszta József egy kis tanyán Szentes mellett telepedett le. 1917 és 1948 között a korszak ízlésének formálójává, befolyásolójává, és mindannak a megfogalmazójává vált, amit Alföldnek nevezünk, amit alföldi érzésként ma is érezhetünk. A festőművész európai, sőt világszínvonalon mutatta be e tájegység, emberi közösség értékeit. Koszta József volt egyedüliként képes a táj lényegét úgy megragadni, hogy az a világ bármely táján érthető és érezhető azok számára, aki festményeit megcsodálják.

A Hódmezővásárhelyen június végéig látható tárlaton másfél száz festményt, grafikát, emellett eredeti dokumentumokat, fotókat, személyes tárgyakat mutatnak be. A Tornyai-múzeum két szintjén berendezett, a festőművész munkásságáról minden eddiginél teljesebb képet adó kiállítás gerincét a szentesi Koszta József Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából és a KOGART-gyűjteményből érkezett művek adják, de kölcsönzött a tárlatra alkotásokat számos más magán- és közgyűjtemény is. A látogatók megcsodálhatnak több, korábban lappangónak gondolt képet, és olyan külföldön született, korábban még a nagyközönségnek be nem mutatott alkotásokat, amelyek stílusukban elütnek az életmű gerincétől. (MTI)

Eifert János és Promenad.hu felvételei

Hódmezővásárhelyről elszármazottak találkozója, Mártély, 1994. augusztus 29.

Az adást készítették: Csorba Mária, Miháczi János, Kovács László – Vásárhelyi Televízió, 1994. augusztus 29.

Osváth László újságíró; Szabó Éva Magyar Rádió szerkesztő-riportere, dramaturgja; Eifert János fotóművész; Bródi Ferenc nyugalmazott tengerészkapitány; Szabó Iván szobrászművész; Kovalik Károly Újságíró, a Magyar Televízió szerkesztője; Dr. Rapcsák András Polgármester Országgyűlési képviselő.

Még éppen száraz lábbal érkeztek a látogatók a Tornyai-múzeumba, ahol a 10 éves fotószimpózium válogatott képeit tekinthették meg, távozni viszont már nem száraz lábbal távoztak. A termekben 223 fotót állítottak ki. Kószó Péter alpolgármester arról beszélt, a fotográfia a kerámia és a festészet mellett a leggyorsabban fejlődő művészet. Időközben kint jégeső zúdult a városra. Nagy Imre, a múzeum igazgatója meg is jegyzete: ennyire különleges napra nem számítottak. A hatalmas esővel nem bírtak a csatornák, a múzeum földszintjén is megjelent a víz. Úgy volt, hogy a gyerekeknek az udvaron tervezett rézkori sír „feltárását” is elmossa az eső, végül mégsem maradt el a program. (Délvilág)

     A Tornyai János Múzeumban Vásárhelyi pillanatok címmel kiállítás nyílik tíz év fotószimpóziumaiból; ismét megtekinthetik a látogatók az ország neves fotográfusainak felvételeit a várost övező tanyákról, a kerékpár(os)okról, a helyi mesterségekről. Ugyanitt sötétedéstől Museum on the Wall címmel zenés életképeket vetítenek a Tornyai-múzeum száz évéből. Láthatóak lesznek ellesett múzeumi pillanatok a raktárak titkos zugaiból, soha nem látott műtárgyak, a kiállítás-rendezések kulisszatitkai és emlékképek a múzeumtörténet nagyjairól. Az est folyamán “fordított” tárlatvezetésen mutatja be Sonkoly Tibor festőművész a fotószimpózium kiállítását, valamint a fotográfusok meglátásait hallhatják a résztvevők a folyton Úton lévő festő műveiről, Dozvald János fotóművész felvezetésében. Az Alföldi Galériában Eifert János a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője tart diaporáma-digiráma bemutatót és tárlatvezetést Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című kiállításában. (S. Faragó Gyöngyi)

   Eifert János felvételei

Szent Iván éji tűztánc – diaporáma bemutató és tárlatvezetés Eifert Jánostól (Nagy István, Katona Péter és Barabás Ferenc felvételei)

Hódmezővásárhely, Tanya 4040. Aracsiné Kurai Anna a lovának tangóharmonikázik, és francia sanzonokat játszik. Gyerekkorunkban a Búvár utcában laktak, és gyakran hallottam énekelni. Nagyon jó hangja volt…

Eifert János felvételei

Fulai Imréné, Marika néni tanyáján malacok, csirkék, birkák, kutyák és macskák békésen megfértek egymás közelségében. Imre László zöldségeskertje a Külső-Peperén található. Katona Róbert nyulakat is tartott, és komolyabb építkezést – vendégház kialakítását – tervez.

A XI. Hódmezővásárhelyi Fotószimpózium alkotótáborának részvevői, szervezői és a vendéglátók a Bagolyvár étteremben: Hupján Attila, Benkő Imre, Szenti Tibor, Baghet Iskander, Dömötör Mihály, Dr. Kószó Péter alpolgármester, Rapcsák Kati, Eifert János, Fekete István, Hajdrák Tímea, S. Faragó Gyöngyi, Dozvald János, Rókus Ákos (Hódmezővásárhely, 2013. május 16.)

” A FOTÓ ARRA HIVATOTT, HOGY FELRÁZZA A KÉPZELŐERŐT, NEM ELÉG, HA CSUPÁN EMLÉKEZTETŐÜL SZOLGÁL” ( Lucien Hervé)

Ezen a képen (balról-jobbra) Bahget Iskander, Hupján Attila, Fekete István, S. Faragó Gyöngyi, Hajdrák Tímea.  A teljes csapat: Bahget Iskander, Dömötör Mihály, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Gál András, Gáti György, Hupján Attila, Kerekes Zsuzsa, S. Faragó Gyöngy, Sárgáné Hajdrák Tímea, Urbán Ádám, Dr. Varga Tamás

Gál András felvételein Benkő Imre, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Urbán Ádám, Gáti György, Sárgáné Hajdrák Tímea, Hupján Attila…

Eifert János kiállítás nyílt Zágrábban

Eifert János híres és elismert magyar fotográfus a világon. A fotózással 1968 óta foglalkozik, amikor még “csak”, mint a Honvéd Táncegyüttes hobbi fotósa készített képeket. Azóta sok évtized eltelt és a legjobb alkotásaiból nyílt egy kiállítás.

Az évek során számos újságnak dolgozott fotósként, vagy képszerkesztőként. Dolgozott többek között a Búvár, a Képes Extra, a Muzsika, az Új Tükör és számos más újságnak is.  Fotóinak témája szerteágazó, nincs egy konkrét irányzat, ami mellett esküt fogadott. Fotózott már táncot, aktot, természetet is. Tanárként is segített a fiatal feltörekvő fotós nemzedéknek tudását átadni, és még a mai napig oktat.

150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Írásai, fényképei folyamatosan jelennek meg a sajtóban. Számos könyvet is írt, interneten, tévéadásokban, esetenként színpadi díszleteknél is találkozunk képeivel. Ismert hazánkban és a világon mindenhol.

Munkásságának utóbbi 10 évéből készült most egy nagyszabású kiállítás Zágrábban.

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

“Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet. Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges.

A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István – is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették. A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést.

Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:

• “Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
• Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
• Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.

Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…

Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.”

Tegnap érkeztem, és Nagy Imre igazgató úrral megbeszéltük a június-júliusban, az Alföldi Galériában rendezendő életmű-kiállításom „menetrendjét”, továbbá beszéltünk a Városnak felajánlott képeimről is. Ma Elek András kalauzolásával „bejárom”a Tornyai János Múzeumot, és fényképezek a restaurátorműhelyben, továbbá a néprazi és régészeti tárgyak raktárában is. A képeken – többek között – Balázs Zsuzsanna és Fekete András restaurátorok, Göbölyös Mihály gyűjteményvezető láthatók.

Másfélszázezer műtárgy a múzeum új raktárában, közülük jónéhány restaurálásra szorul. Köztük egy téka, amelyet éppen Balázs Zsuzsanna restaurátor vesz munkába, egy harcos sírjából kiemelt kard maradványai, valamint egy tükör, amelynek fafaragásán Fekete András restaurátor dolgozik (Eifert János felvételei)

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot 1905-ben alapította a város. Néprajzi gyűjteményét az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállításra összeadott tárgyak alapozták meg, melyeket Kiss Lajos gyűjtött össze Tornyai János festőművész irányításával. Az intézmény 1930-ban régészeti osztállyal bővült. Képzőművészeti gyűjteményének alapját Tornyai János festőművész közel ezer műve vetette meg. A művész nevét a múzeum 1951-ben vette fel.

Az intézmény Hódmezővásárhelynek és térségének rendkívül gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeit, képző- és iparművészeti alkotásait mutatja be. A múzeum gyűjteményét olyan ritkaságok alkotják, mint a világhírű, a Kr. e. 5. évezredből származó Kökénydombi Vénusz, valamint számtalan népi kerámia, festett bútor és hímzés, illetve a város céhes világának emlékei.

Még egyszer hangsúlyoom: másfélszázezer műtárgy a múzeum új raktárában. A Tornyai János Múzeum gyűjteményében folyik a “feldolgozás”, a raktárban, ahová Elek András kalauzol, egyik-másik nekem tetsző darabot – köztük egy kézzel formált őskori kerámia edényt, amelynek lelőhelye Kopáncs, Olasztanya – kiemelem és lefényképezem. Különleges érzés látni és megérinteni ilyen ősi tárgyakat.

TV-interjú készül, a Bessenyei Ferenc nevét viselő művelődési központban és a Tornyai János Múzeum egyik kiállítóterében. A Vásárhelyi Városi Televízió szerkesztő-riportere – aki a kérdéseket felteszi – Csorba Mária. Körülbelül 180 percnyi anyagot  forgattunk, amelyből a szerkesztés, vágás során mintegy ötven perc „hasznos” marad. (Miklós András,  TV-operatőr felvételei)

Hódmezővásárhely, a sétáló utca – Dr. Rapcsák András út – esti fényben

A fejlesztések révén új főutcája lett Hódmezővásárhelynek. Egy kulturális tengely, amelyet akár a művészetek utcájának is nevezhetünk. A néhai polgármesterről, Dr. Rapcsák Andrásról elnevezett utcának a Kossuth tértől induló szakasza két végpontjában találhatjuk a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak otthont adó Alföldi Galériát és Tornyai János Múzeumot. Mindezek középpontjában a Bessenyei Ferenc nevét viselő művelődési központ helyezkedik el. Az új Promenádon áll még a város két legjelentősebb és legrégibb műemléke, a Református Ótemplom és az ortodox templom, melyek újra teljes pompájukban hirdetik Isten dicsőségét a Vásárhelyre érkezőknek.

Szép utcanevek Hódmezővásárhelyen: Virág utca, Szegfű utca (Eifert János felvételei)

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-hatalmas-sikert-arat-zagrabban-124207

Regionális Hírek
Eifert János hatalmas sikert arat Zágrábban

Feltöltő: Kovács Péter / 2013-02-08 10:50:55

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást
Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

„Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet.
Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges. A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével,  a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István –  is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették.  A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést. Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:
“Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.
Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…
Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.

Baráti öleléssel:
Eifert János”

 Eifert János felvételei

Tornyai János Kulturális Városnegyed
Bessenyei Ferenc Művelődési Központ
Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
Ortodox templom
Tornyai János Múzeum
Holokauszt Múzeum
Alföldi Galéria
Emlékpont

“Az elmúlt évtized közepétől Hódmezővásárhely a kultúra közvetítőjeként pozícionálta magát a hazai települések között: önkormányzati fenntartásba vette muzeális intézményeit, a – vidéken egyedülálló – Holokauszt Múzeum és az Emlékpont létrehozásával pedig pontot tettek a 20. század fájdalmas és tragikus évtizedeire. Az ősz első napján új belváros született Hódmezővásárhelyen. A város szívében összesen 4,2 milliárd forintból megvalósuló Tornyai János Kulturális Városnegyed alapjaiban formálta át a település megjelenését, és fogalmazta újra a város és a térség kulturális életét.

A Tornyai János Múzeum története több mint százéves múltra tekint vissza. Az intézmény Hódmezővásárhelynek és térségének rendkívül gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeit, képző- és iparművészeti alkotásait mutatja be. A múzeum gyűjteményét olyan ritkaságok alkotják, mint a világhírű, a Kr. e. 5. évezredből származó Kökénydombi Vénusz, valamint számtalan népi kerámia, festett bútor és hímzés, illetve a város céhes világának emlékei.

A közgyűjtemény országosan egyedülálló kiállítással nyitotta meg kapuit: a múzeum tíz termében Csernus Tibor műtermét idézi meg a KOGART-gyűjteményéből származó festménykollekció. Csernus Tibor (1927–2007) több mint fél évszázados életműve nemcsak a magyar képzőművészetben tölt be meghatározó szerepet, hanem az egyetemes festészet történetének is szerves részét képezi. A tárlatot 2013. január 6-ig tekinthetik meg a művészetkedvelők.

A fejlesztések révén új főutcája lett Hódmezővásárhelynek. Egy kulturális tengely, amelyet akár a művészetek utcájának is nevezhetünk. A néhai polgármesterről, Dr. Rapcsák Andrásról elnevezett utcának a Kossuth tértől induló szakasza két végpontjában találhatjuk a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak otthont adó Alföldi Galériát és Tornyai János Múzeumot. Mindezek középpontjában a Bessenyei Ferenc nevét viselő művelődési központ helyezkedik el. Az új Promenádon áll még a város két legjelentősebb és legrégibb műemléke, a Református Ótemplom és az ortodox templom, melyek újra teljes pompájukban hirdetik Isten dicsőségét a Vásárhelyre érkezőknek.

Ortodox templom. Hódmezővásárhely belvárosának évtizedekig mellőzött és leromlott állapotú műemlékét, az 1786-ban épült ortodox templomot egyfajta misztikus homályosság lengte körül. Csak kevesen csodálhatták meg a még elhanyagolt állapotában is elbűvölő templombelsőt, mely immár megújulva, a Tornyai János Kulturális Városnegyed egyik ékköveként nyitva áll a látogatók előtt.

Bessenyei Ferenc Művelődési Központ. A kívül-belül újjászületett, a legmodernebb fény- és hangtechnikai eszközökkel felszerelt Bessenyei Ferenc Művelődési Központ immár a legnevesebb hazai és nemzetközi produkciókat, előadásokat, koncerteket mutatja be, és a táncművészettől a filmművészetig a térség legkülönbözőbb művészeti ágakat művelő előadóinak, csoportjainak ad otthon.” (Forrás: hetek.hu)

   Eifert János képriportja

  E. Tóbiás Sára felvételei

Szűcs László szobrászművész, restaurátor a Vásárhelyről elszármazottak találkozóján (Photo: Eifert János)

A vásárhelyről elszármazottak találkoztak: ez egy jövőben érdekelt város (+videó és fotógaléria) Promenad.hu, Feltöltő: Kutasi Roland / 2012-08-25 19:28:14

 – Aki Vásárhelyre visszatér, újra hazatalál – mondta szombaton, a mártélyi Bodnár Bertalan Oktatóközpontban rendezett vásárhelyről elszármazottak találkozóján résztvevőket köszöntő beszédében Almási István alpolgármester rámutatva: a szülőföld az, amely bárhová vetődünk a világban, visszaérkezésünket várja. Három évtizede már, hogy a Vásárhelyen születettek az önkormányzat meghívására találkoznak, azok, akik fontosnak tartják az összetartozás érzését.

Hódmezővásárhely az elmúlt 22 évben fizikális és mentális értelemben jó irányba változott, és a rendszerváltás kevés győztese közé sorolható – jelentette ki Lázár János, hozzátéve: amikor lehetőségünk volt arra, hogy szabadon alakítsuk sorsunkat, akkor sikeresek voltunk, és a történelem során az önrendelkezésre képes Magyarországban a központi halatom az ilyen városokat szövetségesnek tekintette, és lehetőséget adott az infrastrukturális hiányosságok pótlására. A vásárhelyiekre jellemző volt, hogy az itt élők a lehetetlent megpróbálva , magukat túlvállalva érjék el céljaikat, bár ezt az eddigi a mindenkori kormány nem támogatta óriási erőkkel, hogy ez most hogyan lesz, meglátjuk – tette hozzá Lázár János.

Az ország valódi helyzetét nem a pénzügyi, inkább a mentális helyzet írja le: a vásárhelyiekbe megvan az életképesség és kezdeményezőkészség, felismerte a ’80-as években, hogy baj van, újra kell pozícionálni a város helyzetét, amelyet az elmúlt 22 évben sikerült megváltoztatni. Vásárhelyen az, hogy érdemes dolgozni, kötelezettséget vállalni, kezdeményezni, ez mentálisan jó hatással volt a városra, az emberek a fejlesztésben érdekeltek, ez egy jövőben érdekelt város – állapított a meg Lázár János …

A városnak fontosak az innen elszármazottak, akik azzal, ha évente egy-két alkalommal hazatérnek, megkérdezik, hogy miben tudnak segíteni, elmondják tapasztalataikat, elmondják a diákoknak, hogy hogyan tudtak sikeresek lenni – mondta el az országgyűlési képviselő, aki hozzátette: a városnak sikerült négy és félmilliárd forintot invesztált kulturális javakba, hogy ebben a városban – Bessenyei Ferenc gondolatát idézve – ne csak megszületni legyen érdemes, de itt élni is.

Első felvételeit épp Mártélyon készítette Eifert János fotóművész, aki augusztus 20. alkalmából a Magyar Érdemrend Tiszti keresztje kitüntetést vehette át. Mint elmondta, az elismerés szól a városnak is, ahol lehetősége volt autodidakta módon megismerkedni a fényképezés alapjaival, ahonnan a lelkiséget merítette, amely a munkája során segítette, és Képírás fotóakadémia kötetének egy példányát a városnak ajánlotta, melyet Almási István alpolgármester vett át. (Szenti Tibor felvételei)

 …

 Arnay

 Eifert János felvételei

Sétálok a megszépült, újjászületett városban: Kossuth-tér, Rapcsák András egykori polgármester szobra, Magyar Hitel Bank, Református templom, Zrínyi utca, Ginkgo-Sas Hotel, Fekete Sas étterem, Béla cigány szobra, Szentkirály utca,  Tóalj utca, Bagolyvár étterem, Oldalkosár utca, Kaszap utca, Andrássy utca, Emlékpont Múzeum…

Hódmezővásárhely megyei jogú város, Csongrád megye második legnagyobb népességű és az ország második legnagyobb területű városa, 1950 és 1961 között megyeszékhely. 2010. június 19.-től a város a Magyar Örökség díj része.

Hódmezővásárhely története és jelene

Andrissal, Ildikóval és Poci kutyával a hódmezővásárhelyi alkotóházban szálltunk meg. Nagy meleg volt, de azért megpróbálkoztunk egy mártélyi kirándulással is. Lehangoló volt: az áradás után csak bűzlő, mocsaras partszakasz maradt… Visszafordultunk a városba. Néhány téglaépület, kapualj és utcarészlet…  Szenti Tibor barátom beugrik hozzánk kis beszélgetésre. Aztán a Magastűz programba kóstoltunk bele, találkozunk Almási Istvánnal, Rapcsák Katival, Pannonhalmi Zsuzsával, Csatáry Tamással és sok más kedves ismerőssel…  A strandon találunk kis megnyugvást, de a víz itt is meleg…

“A kerámia és a kismesterségek jegyében zajlott a hódmezővásárhelyi Kerámia Központ első nagy rendezvénye, a Magastűz címet viselő program, amelyet a nyári művészeti tábor zárónapján tartottak és a CeRamICa pályázat keretében rendezték meg.

Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, a központ vezetője elmondta, hogy két alkalommal tartottak nagy sikerrel vigalommal egybekötött égetési bemutatót az Alföldi Galéria udvarán, ez a rendezvény azok folytatása.

Almási István rövid köszöntőjében beszélt a hagyományok megőrzésének fontosságáról, valamint a CeRamICa pályázatról, melynek egyik fő célja, hogy piacképesebbé tegyék a kismesterségeket.

A családokat színpadi programok, kézműves vásár és a város kerámia múltját és jelenét bemutató kiállítások várták az estig zajló rendezvényen. A színpadon többek között néptánc produkciókat, hangszeres előadókat, bábszínházat és népi színműveket láthatott a közönség. Az udvaron felállított standokon például citerakészítő, fafaragó és tojásfestő munkái csodálhatók meg, de természetesen a vásárhelyi hímzés is helyet kapott, és olyan árusok is vannak, akik ehető portékával érkeztek. Többen be is mutatják, hogyan készülnek termékeik.

A kiállítótermekben bemutatott művészi és ipari kerámiák mellett kicsik és nagyok maguk is agyagot ragadhattak. Ambrus Sándor fazekas mester körül komoly csoportosulás alakult ki, a gyerekek alig várták, hogy kipróbálják a korongozást. Az amatőr fazekasok illetve keramikusok alkotásaikat ki is égethették az udvaron felépített kemencében. Barta Soma raku készítésével foglalkozott, miközben elbeszélgettünk. A technika, amelyet alkalmazott, japánból származik, és a lényege, hogy az első égetést követően fémoxidokkal vonják be a tárgyakat. Soma szeptemberben 9. osztályba megy a Németh László Gimnázium és Általános Iskolában, de fiatal kora ellenére már 7 éve foglalkozik kerámiával. (Kokovai Péter )

Délelőtt Hódmezővásárhelyen, a Németh László Gimnáziumban tartottam előadást. Utána felkerekedtünk, és a Fotóművészeti Alkotótábor résztvevőivel és diákjainkkal Mártélyra mentünk. A Bütyök Csárdában ebédeltünk, ezt követően Módos Gábor, Tóth József Füles, Balla András, Dozvald János, Bahget Iskander, Fejér István, Csák Miklós, Baricz Kati és jómagam a hozzánk beosztott tanulókkal mentünk “terepre”  fényképezni. Érdeklődő, tehetséges kis csapat…

Rapcsák András polgármester, országgyűlési képviselő, Csurka István író, politikus, Szenti Tibor író, néprajzkutató, Fodor József festőművész, Szabó Iván szobrászművész és sokan mások a Vásárhelyről elszármazottak találkozóján.  Mártély, 1995. augusztus 26. (Eifert János felvételei)