Eifert János Retrospective – Visszapillantás kiállítás-sorozatában

3T (Tánc Test Természet)

Szolnok, 1999. október

 Kiállított képek:

A fák állva halnak meg  / Trees die standing                                        

Algonquin Provincial Park, Kanada/Canada 1985

A falu vége  / The End of the Village                                                    

Kecskemét, Magyarország/Hungary 1978

A világ végén  / At the End of the World         

Bakony, Magyarország/Hungary 1982

A Föld álma  / Dream of the Earth

Budapest, Őrség, Magyarország/Hungary 1984

A férfi, a nő (képpár)  / Man and Woman

Sansoucci, Potsdam, Németország/Germany 1992

Áradás 1.  / Flood                                                                                 

Dunakanyar, Magyarország/Hungary 1980

Az Éj madara  / Bird of the Night                                                       

Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983

Csend / Silence                                                                                         

Patkós, Közép-Tisza, Magyarország/Hungary 1985

Elvarázsolt menyasszonyok  / Enchanted Brides                              

Kiskunság, Magyarország/Hungary 1978

Fa-lét 1-4. / Tree-Being                                                                         

Bükkfennsík, Magyarország/Hungary 1985

Fák temploma  / Temple of Trees                                                           

Versailles, Franciaország/France 1984

Hajnal  / Dawn                                                                                              

Montagne-au-Perche, Franciaország/France 1984

Halott madár  / Dead Bird                                                         

Ontario-tó, Kanada/Canada 1984

Három kacsa  / Three Duckes                                                                      

Limni Kastoriás, Görögország/Greece 1991

Küzdelem  / Struggle

Makó, Magyarország/Hungary 1984

Magányos nyírfa / Lonely Birch                                                                          

Franciaország/France 1984

Múló idő (képpár)  / Time Running

Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1985

Tanulmány (Nyesett fák 1-3.)  / Study (Polled Trees)

Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1984, 1985

Ölelkezők  / Embracers                                                                                  

Sulzburg, Németország/Germany 1991

Őserdőben  / In Native Forest

Adirondacks, USA, N.Y., 1985

Part  / River-Side                                                                                               

Muur völgye, Schwarzwald,  Németország/Germany 1991

Sirályok  / Gulls                                                                                               

Ontario-tó, Kanada/Canada 1985

Sziklakép  / Cavedrawing                                                                     

Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1994

Triptichon (1-3.)                                                                                              

Tisza-tó, Magyarország/Hungary 1978

Tűzfal /Bulkhead

Wien, Ausztria/Austria 1990

Vízesés / Waterfall                                                                    

Plitvice, Jugoszlávia/Yugoslavia 1986

Alvin Ailey Dance Theatre

New York/USA 1974

Verdi – Eck: Requiem

Balett Sopiana, Pécs, Magyarország/Hungary 198

Fényből születő mozgás  / Movement Born from Light

Domino Együttes, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Marcel Marceau

Párizs, Franciaország/France 1968

Pas de deux (Jorge Donn, Maina Gielgud)

Béjart Ballett (Ballet du XX. siecle), Bruxelles, Belgium 1972

Tánc  / Dance

Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971

Dohnányi – Seregi:

Változatok egy gyermekdalra  / Variations to a Childrens’ Song

Opera Balett, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

A férfi  / The Man

Rudabánya, Magyarország/Hungary 1992

A tó titka  / The See’s Secret

Fehérvárcsurgó, Magyarország/Hungary 1984

Az aktmodell polaroiddal 1-3.  / Nude Figure with Polaroid

Soltau, Németország/Germany 1995

Kettős expozíció  / Double Exposure

Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Rítus  / Rite

Diósgyőr, Magyarország/Hungary 1990

Roncsolt aktok 1.  / Fractured Nudes

Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Tanulmány gyökerekkel 1-2.  / Study with Roots

Bayreuth, Németország/Germany 1995

Tanulmány fekete-fehérben  / Black and White Study

Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1992

Tanulmány maszkkal  / Study with Mask

Néprajzi Múzeum, Budapest, Magyarország/Hungary 1992

Tanulmány szabdalt képekkel 1-2.  / Study with cut Pictures

Budapest, Magyarország/Hungary 1993

Eifert János: 3T (Tánc/Test/Természet)

A kiállítást Turczi István költő nyitotta meg 2018. május 15-én 19 órakor, a 8. Nemzetközi Monotánc fesztivál keretében. Látogatható 2018. június 16-ig, a Bethlen Galériában (1071 Budapest, Bethlen tér 3.)

Homo Viator – Eifert János: 3T (Az Eifert75 eseménysorozat programja)

Turczi István megnyitó szövege:

“Minden alkotó ember életében eljön az a pillanat, amikor megáll az idő, fényképpé merevednek a régi arcok és emlékek, amikor felmagasodnak a munkával töltött hétköznapok, és barátai, művésztársai, rajongói körében ünnepelhet. Nem önmagát ünnepelteti, hanem a társakkal együtt újraélheti az alkotás örömét, újraélheti a létrehívott Mű minden keservét, izgalmát , szépségét. Eifert János a kortárs fotográfia egyik legismertebb, legaktívabb, meghatározó egyénisége május 8-án lett 75 éves. De ne tulajdonítsunk a kornak túlságosan nagy jelentőséget, a 75 végül is csak egy szám, egy tudatalatti megálló, de az mindenképpen optimizmusra ad okot, hogy minél tovább él valaki, annál rövidebb ideig lesz halott.

Ott tartottam, hogy a kerek évforduló ürügyén indult útjára az Eifert 75 eseménysorozat. Kezdődött április 8-án az életműkiállítással a Stefánia Palotában; majd 12-én az M galériában a Szerelmem, a tánc című kiállítás következett. Május 6-án Sárvár adott otthont Visszapillantás címmel egy retrospektív kiállításnak, majd 1 nappal később az OTPBank Galériában nyitották meg Kína, selyemút című kiállítását. Május 8-án az Hommage á Eifert János, az Ad hoc Budapest Fotográfiai Alkotóműhely csoportos fotókiállítással tisztelgett a mester születésnapján, végül elérkeztünk a mai naphoz, amikor is megnyílik János emblematikus 3T kiállítása itt a Bethlen Galériában. Lassan három évtizedes barátságunk okán azt is mondhatnám,, hogy teljes gőzzel folynak az Eifert János Ünnepi Hetek.

Nincsenek véletlenek, miként az sem véletlen, hogy ilyen széles szakmai és közönség érdeklődés kíséri János félszáz éves alkotói pályáját. Nem mondok azzal semmi újat, hogy az egész világon ismert és elismert, világszínvonalon alkotó művész áll itt mellettünk, és hallgatja szerényen a kiállításmegnyitónak álcázott laudációt. Az 50 éves pályafutás, a 200 díj, a több, mint 800 egyéni és csoportos kiállítás már önmagában is tiszteletet parancsol. Egy rendkívül sokoldalú, szerteágazó tevékenységet folytató, kísérletező és megújulni kész alkotót köszöntünk ma. Művész, tanár, előadó, szakíró és szakértő. Számos szakmai szövetség, társaság, intézmény megbecsült tagja, akinek munkái rangos közgyűjteményeket gazdagítanak Ausztriától az Egyesült Államokig, aki a világ legalább 40 országában fényképezett már, aki páratlan értékű archívumot hozott létre, és nem egy területen tovább gazdagította a fotográfia műfaját. Felhasználta és átörökítette a fotóművészet legkülönbözőbb törekvéseit a tárgyfotóktól a diaporámáig és tovább. Számos könyvet illusztrált, vagy alkotótársként részt vett benne, mint a mi közös Erotikon című közös albumunk volt éppen 10 évvel ezelőtt.  De mondom tovább: filmek sokaságában vett részt, vagy adta hozzá a munkáit; workshopokat tartott és tart ma is, fotóalbumokhoz, kiállítás katalógusokhoz írt bevezetőt, szakmai konferenciák állandó felkért meghívottja, és így tovább. Eifert János, igazi homo viator, igazi kereső ember, akinek munkásságát hiába is próbálnánk egységes stíluskategóriákba rendezni. Ha sommásan akarnék fogalmazni, azt mondanám, az ő művészetében egy irányzat van: a színvonal. És akkor még nem beszéltünk a műveiről, amelyek minden értékelésnél árnyaltabban megmutatják művészi hitvallásának tartópilléreit. Maga így vall erről: „Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése.” Ikonikus képek egész sorát alkotta meg hosszú pályáján, hogy csak néhány címet említsek: Marcel Marceau, Cirkusz, Tánc, Tűztánc, A Föld álma, A kertész keze, Fák temploma, A világ végén. Ezek a művek ma már vizuális nemzeti kultúrkincsünk visszavonhatatlan részei.

Ha már Jánost idéztem, hadd citáljak ide egy nagy, korai íróelődöt, Pál apostolt. Az ő szavai rímelnek leginkább János képeire. „Hinni annyit tesz, mint bízni abban, amit remélünk, de nem láthatunk.” Azért is idéztem Pál apostolt, mert meggyőződésem szerint a fotó bármennyire a látható és érzékelt világ lenyomata, a fotózás nem csak a láthatóról szól. Mert a láthatónál sokszor erősebb a láthatatlan illeszkedés. Az a sugallat, ami belemagyarázás nélkül, önkéntelenül is megjelenik a láthatóba zárt világ mögötti metaforikus térben, Nem csak az a fontos, amit látok a képein, hanem, amit belelátok. A művészi többlet. A megörökített jelenségek mögötti lényeg, az arcokban, az élethelyzeteken átsugárzó egyszeri, mégis örök emberi. mert Eifert János képeinek epicentrumában mindig az ember áll. És túlzás nélkül állíthatjuk, ő azon kevesek közé tartozik, aki műveiben saját univerzumot hozott létre. Erre mondta Salvador Dalí, hogy „saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”

Végezetül pár mondatot a mostani, reprezentatív kiállításról. Többször láttam már leírva, hogy Eifert János a 3T fotósa. Úgy látszik, ez egyfajta branddé vált, áruvédjegy lett, miközben az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szocializmus vidámnak nevezett barakkját idéző 3T, a tiltott/tűrt/támogatott háromság János művészetében finom áthallással valami egészen mást jelent: a természet/test/tánc triumvirátusát, a teremtő szabadság derűjét. Ez a 3 toposz az ő munkáiban archetipikus egységet alkot: a természet adta anyagból kibontotta az emberi testet, majd az anyagra jellemző mozgást felhasználva megtöltötte olyan dinamizmussal, hogy a futuristák is elszégyellnék magukat, ha látnák. Természeti témájú képein ugyanúgy jelen van az emberközpontú világ, mint aktfotóiban a költészet. Eifert aktfotográfiája sokkal több, mint testábrázolás. Egyfajta pókfonál álom és realitás, költészet és hétköznapi valóság között. Természetképei szinte kivétel nélkül antropomorf jellegű, táj-ember egybelátó alkotások, és a táncképeiben benne van az, ami nélkül nincs igazi nagy művészet: a személyesség.

Mielőtt befejezem mondandómat, és a kiállítást megnyitom, János kérésére felolvasom hozzá írott korábbi versemet.”

Herbst Rudolf, Dusa Gábor és Erhardt László felvételei

Turczi István

Láthatatlan esemény

Eifert Jánosnak

Valami elmozdult; belénk költözött.

Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,

botladozva járunk a lét zsigereiben,

míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,

s múltunkkal együtt lassan fölzabál.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,

meglátszik persze a szürkeállományon

a változások minden kedve, kára,

bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

konstans, s imígyen a látszat ellenére

Isten hiába teremt minket a saját képére,

nincs felfénylő pillanat, sem ideális forma,

mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

úgy tűnünk el egyszer, vagy talán még ma,

ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;

tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,

nem segít jó szó, sem digitális montázs.

Láthatatlan események kötnek minket össze.

A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,

belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

Valami elmozdult, belénk költözött…

Ki szavak és képek rendjére sokáig őrködött,

az tudja: a szép mindig egy másik szép fia.

Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

40 országban 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 85 országot, és közel egymillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze a színes és monochrom kategóriákban.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Könyvei jelentek meg.

Vásárhelyi Hírek, 2016. február 27.

http://www.vasarhelyihirek.hu/tanc-test-termeszet_a_harom_t

Tánc-Test-Természet, a három T

Az Alföldi Galéria 2013. júniusában mutatta be Eifert János ARS POETICA c. kiállítását, amely a hódmezővásárhelyi születésű fotóművész életmű-tárlata volt. A kiállítás továbbvándorolt, majd Zilah, Szófia, Pleven, Szliven és Sumen után Bukarestben is bemutatták. Most a nagy sikerű kiállítás anyaga hazaérkezett.

Mint arról elsőként a Vásárhelyi Hírek beszámolt, Ars poetica – A klasszikustól a modernig című kiállításával mutatkozott be „élőben” Eifert János a bukaresti közönségnek 2016. január 11-én. Talán szakboltokban sem látható egyszerre, egy térségben annyi fényképezőgép, ahány a világhírű magyarországi fotóművésznek a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézetben megszervezett kiállítása megnyitóján volt. A rendezvény rangját emelte, de a szakmabeliek érdeklődését is kiemelte azt, hogy a megnyitón a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke, Eugen Negrea méltatta a szerzőt és a magyar fotográfiát, megemlítve a műfajt világviszonylatban meghatározó magyar származású fotóművészek nevét: Capa, Brassai, Hervé, stb. Nem utolsó sorban a román királyi család személyes fotográfusát, Szatmári Papp Károlyt, aki épp január 11-én született, és akinek a születésnapja 2011 óta hivatalosan a Román Fotóművészet Napja.

A kiállítás megnyitóján Eifert János rövid diaporáma bemutatót tartott, majd az érdeklődőket végigvezette a tárlaton. A kiállított fotók a művész félévszázados munkásságának keresztmetszetét tárták a közönség elé, melyből kikristályosodik Eifert János életművének vezérmotívuma: Tánc-Test-Természet, a három T.

Tánc-Test-Természet: ezek harmóniájáról beszélt Eifert János a Radio France International bukaresti stúdiójában szinte egyórás élő adásban.  Szintén az adásban Kósa András Lászlóval, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatójával a magyar fotográfiáról is beszéltek. Eifert János elmesélte, hogy a művésszé válás egyik előfeltétele a tudás és az ismeretszerzés: olvasás, zenehallgatás, színházba járás, az emberek megismerése, legyenek művészek vagy egyszerű, hétköznapi emberek.

A román közszolgálati rádió magyar adásának szerkesztőjével folytatott beszélgetésben mániákusnak vallotta magát, mániákus a fotográfiában, mert test, tánc, természet és más témák mellett éveken át fotózik kilincseket, lakatokat minden országban, akár egy gyűjtő, hiszen egy bejárati ajtó, egy kapu a zárjával, kilincsével, minden kellékével egy társadalmi kulturális hátteret tud kifejezni.

Eifert János romániai kiállítása idején több fotós csoport is látogatást tett a Bukaresti Magyar Intézet kiállítótermeiben, hogy a mester remekműveit megtekintsék, s ehhez kapcsolódóan „tanulmányokat” végezzenek. Az Intézet rendezvényeinek látogatói szintén megtekintették a kiállítást.

A kiállítás médiavisszhangjának is köszönhetően a sepsiszentgyörgyi képzőművészek is érdeklődnek egy esetleg Eifert János kiállítás megvalósítása, illetve hozzá kapcsolódóan fotográfiai workshop megtartása iránt.

Magyar Krónika, 2016/2

Tánc, test, természet

Eifert János fotóművész ismertségét tánc-, akt- és természetfotói alapozták meg. Eddig több mint kétszáz önálló és hétszáz csoportos kiállításon szerepelt, számos díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát érdemelt ki képeivel. A Szerelmes földrajz február 20-i, Duna Televízióban látható adásában Hódmezővásárhelyet és annak környékét mutatja be.

Hódmezővásárhelyen születtem, amit későbbi pályámon hasznosítani tudtam, e városból hoztam magammal. Első felvételeimet a közeli Mártélyon készítettem. Azóta is ide járok vissza megpihenni, erőt és bátorságot gyűjteni elkövetkezendő küzdelmeimhez.

Anyám kertje

Búvár utca 36. Gyermekkorom színhelye, ahová rengeteg szép em­lék kötődik. Még megvan a meggy-fa, amely alá kitett anyám gyógyulni, mikor lázas voltam. Amikor már na­gyon beteg volt, kis sámlira ült, úgy gyomlálta a kertet. Nagy szegénységben éltünk. A háború mindenkit szegénnyé tett. Hetedikes koromban volt először hosszúnadrágom. Ha ki-nőttük a cipőt, majd lefagyott a lábunk. Mégis jól éreztük magunkat. Vásárhely parasztváros volt kiterjedt tanyavilággal. Az itt élő dolgos emberektől sok mindent tanultam, mindenekelőtt erkölcsös viselkedést. Anyám művelt, iskolázott asszony volt, de főleg háztartási munkát végzett. Később raktáros lett a Házipari Szövetkezetnél, majd csomagoló az Állami Áruházban. Es persze itt volta kert, amelyről „Anyám kertje” címmel nemzetközi fesztiválokon díjat nyert diaporámát készítettem. Anyám húsz éven át küszködött a rákkal, ez a kert tartotta életben.

Ember és természet kapcsolatát én itt fedeztem föl. Volt egy Bodri kutyánk, igazi fekete puli. Az ember még a tyúkokhoz is kötődött. Itt nőttem föl, innen felvételiztem a Honvéd Együttesbe, profi táncosként tizenhét éven át jártam az országot, a világot. A gimnázium elvégzése után azért még szereztem egy közgazdász oklevelet is. Aztán fotográfus lettem. A fotóimmal sohasem pusztán gyönyörködtetni akartam. A tájak, az élővilág, a természet iránti vágyat akartam és akarom ma is fölébreszteni az emberekben.

Szerelmek

A Kossuth tér Hódmezővásárhely főtere. Gyönyörű parkokkal, szob­rokkal, a szép Városházával, a Fekete Sassal és az Alföldi Galériával, ahol hetvenedik születésnapom alkalmá­ból az életmű-kiállításom volt, kilenc teremben, két hosszú folyosón. A főtér egyik sarkán volt édesapám fűszer-csemege üzlete, amelyet 48-ban államosítottak, gyakorlatilag elvették tőle. Hároméves lehettem, amikor a szüleim elváltak. Apám 1956-ban disszidált, de haláláig tartottam vele a kapcsolatot. Édesanyám a városban született, itt élte le az életét. Másodszor is férjhez ment. Egy hadirokkant férfi volta nevelőapám, aki tisztességgel és becsülettel nevelt bennünket. Halála után anyám találkozott ifjúkori szerelmével, akivel gimnazista korukban titkon leveleket váltottak. Ez az újra föllángoló, késői szerelem tizenkilenc évnyi boldog házasságot hozott. És ami érdekes: Imre bácsi nagyon hasonlított egykori köztársasági elnökünkre, Göncz Árpádra. Kár, hogy nem találkozhattak egymással…

1957-től 1960-ig jártam a Bethlen Gábor Gimnáziumba, de az érettsé­git már Budapesten szereztem meg. Tagja voltam a tornászcsapatnak, szép óriáshengereket mutattam be a korláton. Volt egy űrhajósok ki-képzéséhez használatos szerkezet is, amibe belekapaszkodtunk és végigka­rikáztunk az udvaron, nagy tetszést aratva a lányok körében. De a gim­názium a tanáraim miatt volt igazán emlékezetes számomra. Dózsa tanár úr mindenre megtanított bennünket irodalomból, a kémiát oktató Körtvélyesi Lászlónéba, Éva nénibe pedig minden fiú szerelmes volt. A mai napig tudom például, hogy a DDT nem más, mint a diklór-difenil-triklór-metil metán.

Szauter Ildikó volt az én nagy szerelmem. Csodáltam, hazakísértem, de még egy ártatlan puszit sem mertem adni neki. Évtizedekkel később aztán ezt bepótoltam. Szeretettel emlékeztünk egymásra, és akkor kiderült, ő is szerelmes volt belém, és igencsak fájlalta, hogy még moziba vagy táncolni sem vittem el.

Először talán rosszul hangzik, hogy nekem öt feleségem, illetve élettársam volt. Ám ezek a kapcsolatok nagy szerelmek voltak, nem csupán föllángolások vagy röpke kalandok. A mai napig meghitt, baráti viszonyban vagyok egykori aszszonyaimmal, s öt gyerekem is jóban van egymással, össze-összejárnak. Valószínűleg ma már sokkal megfontoltabb lennék, bárha az ember föllángol és megszeret valakit, ott az ész nem sokat számít. De boldog vagyok, hogy szerettem és szerettek, e kapcsolatok csodálatos erőt és teret adtak nekem. Ezúton is üzenem egykori iskolámból szerelmeimnek: köszönöm, hogy léteztek.

Halálosan komoly játék

A gimnázium szomszédságában áll a gyönyörű református Ó-templom. Szüleim, nagyszüleim baptisták voltak. Náluk a 16. év elérése után ki-ki maga dönti el, melyik vallást is választja. Egyébként Hódmezővásár­helyen az egyes felekezetek mindig is békében, jól megfértek egymással. Amikor a szemben lévő Alföldi Ga­lériában volt kiállításom, és nyugalomra vágytam, mindig átsétáltam kicsit megpihenni az Ó-templomba. Különlegesen szép hangzású orgonája szinte egyedülálló Európában. Amikor tanítok és fotókat elemzek, gyakorta élek zenei hasonlatokkal.

Táncos, zenész múltamnak köszön­hetően bátran használom kompozícióimban a fényeket és árnyékokat. Es ez igaz egy kiállítás fölépítésére, a képek sorrendjének megválasztására is. Két jó fotó egymás mellett kiolt-hatja a másik erejét.

A 3 „T” fotósának tartanak: tánc, test, természet. E háromban ott az egész világ. De előadásaimban azt is szoktam mondani, hogy a világ megismerésének három fontos esz-köze van: a tudomány, a művészet és a hit. Ha ezek egyike is hiányzik, kevesebbet tudunk a világból fölismerni, visszatükrözni. Amikor embereket fényképezünk, nagyon fontos, hogy tiszteljük a megörökítendő személyt. Mindenkinek joga van eldönteni, hozzájárul-e képmása megörökítéséhez, nyilvánosságra hozatalához. Ha megérzik az emberek, hogy nem díjazott kiállítási képként használjuk őket csak azért, mert valamiért különlegesek, elesettek vagy meggyötörtek, hanem magát az embert tartjuk fontosnak, akkor számíthatunk együttműködésükre. Azt szoktam tanácsolni a tanítványaimnak, hogy még gépük márkajelzését is takarják le, hogy a megörökítendő személy csak egy iránta érdeklődő, felé tisztelettel forduló fotóst lásson.

Számomra játéka fotográfia. Halálosan komoly játék, amely azt a végtelen szabadságot adja, amelynek során másokkal is megoszthatom átélt élményeimet. És ebbe nem szól bele senki. Tehát azén felelősségem, hogy a sok-sok képből melyiket választom ki, melyiket bocsátom közszemlére.

A díszpolgár

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy az ő szülővárosa a legszebb, számára a legfontosabb. Én is így vagyok ezzel. Valóban úgy érzem, hogy az erkölcsi tartást itt, ebben a városban kaptam meg a szüleimtől, a barátaim­tól, a környezetemtől. Tudom, hogy Hódmezővásárhelynél vannak szebb és nagyobb városok, de én itt érzem magam otthon. Édesanyám jó pár éve elhunyt, a házunkban már mások élnek, mégis ide jövök haza. Sokszor csak úgy beugrom Szenti Tibor ba­rátomhoz, és végigjárjuk a tanyákat vagy kiszaladunk Mártélyra. Furcsa nézni ezeket a téglákat.

A lexikonokból kiolvasható, mi mindent is csináltam én az életemben, de az az igazán megtisztelő, amikor az ember szülővárosa szeretetét, elismerését, megbecsülését érzi. Amikor ott állok a Városháza Dísztermében, kezemben a gyönyörű bronzplakettel, rajta a felirat: „Eifert János fotóművész,

Hódmezővásárhely díszpolgára.” És ezt pártállástól függetlenül, egyhangúan szavazta meg a közgyűlés. Nem vagyok egyedül a sorban, hiszen Lucien Hervé is itt született Erkel László néven. Ploh József fotográfus az 1800-as évek végén készítette el nagyszerű sorozatát a már idős 48-as honvédekről. De említhetem Nagy György Sándort is, aki ugyan nem a város szülötte, de csodás termé­szetfotóinak egy részét e vidéken készítette.

Bejártam a fél világot, de tapaszta­latból és nem elfogultságból mond-hatom, hogy Magyarországon egy fotós számára óriási kincsek vannak. Gondoljunk csak az Alföld, az Őrség, a Börzsöny vagy a Szatmár-Beregi síkság természeti és építészeti értékeire, az itt élő emberekre. Jobban becsülöm, szeretem én a magyar tájakat. Talán ezt hívják hazaszere­tetnek…

Elrejtett biciklik

Hódmezővásárhely kerékpáros „nagyhatalom”, szinte mindenki biciklizik a városban. Gyerekkoromban magam is sokat kerékpároztam, a Népkert volt az egyik kedvenc területünk. Egyébként a fényképezést is jól segíti a bicikli: bárhol meg lehet állni, nem kell parkolási díjat fizetni. Kedvenc témáim a kapuk. Először egy nagytotál, aztán jöhet a kilincs, a levélszekrény, a felirat: Vigyázz, a kutya harap!” vagy „Túró, tejföl eladó”. Ez szociológiai fel-mérésnek sem utolsó, hiszen a kapu, a kilincs sok mindent elárul az ott lakókról.

Amikor hazajövök, most is nyeregbe pattanok. Ha ismerőssel találkozom, rácsöngetünk egymásra. Két csöngetés az üdvözlés, egy pedig a vészjelzés: vigyázz, jövök!

1956-ban a forradalom idején osztálytársaimmal elhatároztuk, hogy ha jönnek az oroszok, szétszereljük kerékpárainkat, és a bezsírozott alkatrészeket elrejtjük a pincékben. Elterjedt ugyanis, hogy az oroszok elviszik a bicikliket. Gyerekfejjel azt gondoltuk, hogy hazafias cselekedet, egyfajta néma ellenállás, ha az elrekvirálható dolgokat eltüntetjük.

Mártélyi paradicsom

Gyerekkorom nagy élménye volt a Mártélyi táborozás, a sátorban éjszakázás. Az első fotóimat is itt készítettem a parton, a fűzfáknál az öcsémtől kapott Zorkij 4-gyel. Amikor annak idején Vásárhelyi Pál tervei alapján átvágták a Tiszát, leválasztva a kanyargós részeket, akkor keletkeztek az itteni holtágak. A vízutánpótlást zsilip-rendszerrel biztosítják az élő folyóból. Ez valóságos üdülő- és természetfotós paradicsom. Csak ne sajnáljuk bekenni magunkat szúnyogriasztóval!

A csúcsponton fejeztem be táncos pályafutásomat, éppen amikor a legjobban ment. De választanom kellett: néptánc vagy fotózás. Először a Lobogóhoz, majd a Búvár című környezet- és természetvédelmi folyóirathoz kerültem. Es közben azért más lapokban is jelenhettek meg képeim. Hazai és nemzetközi pályázatokon vettem részt, szépen gyűltek a díjaim.

A környezetvédelem, a természet szeretete, a zöld szervezetekkel való szimpátia soha nem volt afféle divatos póz nálam. Hiszek abban, hogy akár az én képeimmel is hozzá lehet járulni ahhoz, hogy az emberekben tudatosuljon: igenis tehetnek valamit az ember és a természet között megbomlott harmónia visszaállításáért, a klímaváltozás mérsékléséért.

Pillanat és évtizedek

A legfontosabb képeim a Tornyai János Múzeumban vannak. Körülbelül negyven fotómat ajándékoztam szülővárosomnak, megköszönve, hogy becsülnek, hogy figyelemmel kísérik pályafutásomat.

Hetvenhárom éves vagyok, de még rengeteg tervem, elvégzendő feladatom van. Az elmúlt évtizedekben egy merőben új korszakot éltem át. A digitális technika megjelenésével eszközeim változtak, lehetőségeim bővültek. De a gondolkodásmódom alapvetően változatlan maradt. Az igazán jó fotó az, amelyre ránéz az ember, és megragadja, kapcsolatba kerül vele, akkor elindul egyfajta párbeszéd. Jó esetben fölfedezi a kép szemlélője, hogy itt még a második, harmadik síkon is van egy újabb kép, egy újabb mondanivaló.

Számomra nem jelent terhet a fotós-táska meg az állvány cipelése, és az sem, hogy egy 2500 méteres hegycsúcsot megközelítsek, ahol már fogytán a levegő. A baj akkor van, ha a mondanivaló fogy el. En kíváncsi ember vagyok. Kíváncsi vagyok az emberekre, az életükre, az őket körülvevő környezetre, a természet-re. Olyan képet igyekszem komponálni, amely első pillantásra a szépségével, a kompozíció izgalmával hat, és akkor el tudom mondani az ezek mögött rejlő gondolatot.

Mondják, a fotóművészet a pillanat művészete. Amikor lenyomjuk az exponáló gombot, akkor valóban a másodperc töredéke alatt rögzül a kép. Csakhogy e mozdulatot hetek, hónapok, évek, sőt évtizedek tapasztalata, élménye tudja csak vezérelni. Ezért aztán én azt mondanám inkább, hogy a fotóművészet a gondolkodás művészete is.

Tizenhét éven át voltam hivatásos táncos a Honvéd Együttesben, és ahogyan a sportolóknál, úgy a táncosok esetében is a rendszeres tréning, a sok próba és fellépés nem csak igénybe veszi, karban is tartja az embert. Es ami még további erőt ad és fiatalít, az a nők szeretete. Nagyon fontos, hogy tőlük mit kaptam és mit kapok. Ez az örök élet titka… n

Hollós László

Tánc, test, természet – Beszélgetés Eifert János fotóművésszel

Adásunkban Székely Ervin Demény Péter költőt, írót, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőjét kérdezi arról, hogy milyen tervei vannak 2016-ra. Ezt követően Eifert Jánossal, a fotóművészet világviszonylatban is méltán ismert és elismert képviselőjével beszélgetünk, akinek Ars poetica – A klasszikustól a modernig címmel nyílt kiállítása múlt héten a bukaresti Balassi Intézetben. A február 7-ig látogatható tárlat anyaga a művész 50 év alatt készült fotóiból nyújt válogatást.

Zeneszalon című rovatunkban a tavaly június 30-án elhunyt Bács Lajos 18-ik századi román táncszvitek című szerzeményét hallhatjuk a zeneszerző, karmester által alapított Musica rediviva régizene-együttes előadásában. Bács Lajos éppen ma, január 19-én lenne 86 éves.

Tartsanak velünk.

Darvas Enikő

Morvai Tamás, Tóth Katalin, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei

Eifert János: Fényrajzok

Eifert János “fényrajzol” (Seregi Péter felvételei)

Mint a madár… Fenyves Márk a TÉL-ben, Vivaldi zenére táncol (Eifert János felvételei)

Bizsu Photo

Mekli Zoltán felvételei

Tánc/Test Workshop a MOHA-ban, Szi-Benedek Szilárd szervezésében.  Budapest, 2014. január 19.  10:00-13:00 (Eifert János felvételei)

Tánc/Test Workshop a MOHA-ban két kitűnő táncos közreműködésével, akiknek a segítségével a kreatív fotográfia lehetőségeit próbálgatva fényekkel, színekkel,  mozdulatokkal és ötletekkel kísérletezünk.

A jelbeszéd szavak nélküli tudatos kommunikációs eszköz, ami a beszéd helyettesítésére, vagy kiegészítésére szolgál. A jelnyelvet is szokták jelbeszédnek nevezni, ez azonban téves. Alapvetően látható, de tartozhatnak hozzá hangjelek is, amiket hangzó gesztusoknak is neveznek. Lehet szemléletes, de lehet titkos is, mint például az alvilági. Németországban elterjedt hiedelem, hogy a Stasi is használt titkos jelbeszédet. Használhat különféle tárgyakat, virágokat is, mint a legyező-, a zsebkendő- és a virágnyelv. Szemléletes típusai lehetnek az alternatív és augmentatív kommunikáció eszközei. Most feladatunk a táncos test jelbeszédére fordítani elképzeléseinket, jeleinket. Játék csupán, amivel most kísérletezünk, miközben tanulmányozzuk kreatív lehetőségeinket a jel, szimbólum fotográfiai nylvezetben történő megteremtésére.

Jelbeszéd, testbeszéd, mint kísérletező kommunikáció a képírás-képolvasás nyelvezetének gyakorlására (Eifert János felvételei)

Marton József Ferenc, Fagyas Robert, Tóth Brigitta, Zsengellér Miklós, Farkas Gabi, Sarlós Flóra Eszter, Bot Ádám, Eifert János és a workshop többi résztvevője

 Fagyas Robert, Eifert János és Farkas Gabi felvételei

Eifert János: 3T – Tánc/Test/Tanulmányok – Keszthely, Balaton Színház, 2013. szeptember 19 – 30.
A Goldmark Károly Művelődési Központ tisztelettel és szeretettel meghívja Önt és barátait 2013. szeptember 19-én (csütörtökön) 20:00 órára a Balaton Színház Simándy termében megrendezésre kerülő kiállítás megnyitójára. Köszöntőt mond Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója. A kiállítást megnyitja Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncos, koreográfus.

 Bornemissza Péter / delmagyar.hu felvételei

Delmagyar.hu – http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/tancra_perdult_a_fotomuvesz_/2337802/

Táncra perdült a fotóművész

Tánc, test és természet – ötven év fotográfiái címmel nyílt meg Eifert János fotóművész kiállítása vasárnap délben, Hódmezővásárhelyen az Alföldi Galériában.

Bornemissza Péter – 2013.06.16. 15:56

Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója és Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere köszöntötték a megnyitóra ellátogatókat.

A város első embere hangsúlyozta, hogy a Vásárhelyen született fotós képeivel megmutatja érzéseit és a nézőt gondolkodásra készteti. Gratulált a színvonalas kiállításhoz. A kiállítást Árva László, a Németh László Gimnázium és Általános Iskola igazgatója nyitotta meg. Olasz Flóra hárfa játéka után, maga a fotóművész is köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy a fotó olyan, mint a tánc: csak rá kell érezni a pillanatra, mint a táncnál a zenére – ezt be is mutatta pár tánclépéssel. Majd elmondta, hogy életműve legfontosabbnak ítélt darabjait felajánlotta a városnak. Végül rövid tárlatvezetésre invitálta a közönséget.

Tánc, test és természet – ötven év fotográfiái Eifert Jánostól, Promenad.hu, Hódmezővásárhely, 2013. június 10.

http://promenad.hu/cikk/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol-129610

A tánc, a test és a természet Eifert János fotókiállításán

Forrás: MTI | 2013. június 03. hétfő 19:44 |

Eifert János fotóművész ötven év munkáiból válogatott fotókiállítása a tánc, a test és a természet témaköréből Ars poetica címmel kedden nyílik a Nemzeti Táncszínház kerengőjében.

Eifert János elmondta az MTI-nek, hogy öt évtized anyagából ötven nagyméretű emblematikus képet válogatott, például Marcel Marceau világhírű pantomimművészről, a cirkuszról, a táncról. Látható lesz a Vágta című, vágtató kuvaszokat megörökítő fotója, amellyel berobbant a nemzetközi fotós életbe.

A Honvéd Táncegyüttesben kezdte a pályafutását táncosként. Vidéki és külföldi útjain állandóan fényképezett, erre bíztatta az együttes akkori koreográfusa, Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus is, mindenki “Tatája”, aki most megnyitja Eifert János tárlatát.

A megnyitón táncművészek is közreműködnek, köztük Lőrinc Katalin, akit kislányával, Katával ugrás közben 1995-ben lefotózott; a kép látható lesz a kiállításon. Táncolni fog Fenyves Márk és Pálosi István is, akiket szintén lefényképezett korábban.

Látható lesz fotó a Köllő Miklós által vezetett Domino Pantomim együttesről, a Pécsi Balettről és vezető táncosáról, Uhrik Dóráról, a Győri Balettről és Ladányi Andreáról, a Szegedi Kortárs Balettről, Béjart együtteséről, a Hidas Frigyes zenéjére és Seregi László koreográfiájára Cédrus című darabból, magáról a libanoni cédrusról, amely Csontváryt is megihlette.

Költők, mint Bella István, zeneszerzők, köztük Szokolay Sándor, Lendvai Kamilló és Gombár Judit jelmeztervező fotója is látható a tárlaton, és kiállítja a Fák temploma című képet, amely a Versailles-i kastély parkjában készült az évszázados fákról.

Eifert János számára – ahogy elmondta – a fotográfia komoly játék, a világ megismerésének lehetőségét adja, találkozásokat és azt a szabadságot, hogy gondolatait saját képi nyelvén közölhesse.

A kiállítás június 22-ig látható a Nemzeti Táncszínház kerengőjében.

 http://www.hirado.hu/Hirek/2013/06/03/19/A_tanc_a_test_es_a_termeszet_Eifert.aspx

Egy gyönyörű ugrás és egy izgalmas póz (Eifert János felvételei)

MMS Mozdulatművészeti Stúdió, tánc workshop Eifert János vezetésével (Werkfotók: Pető Andrea és Kőműves Kata)

Fontányi Gréta koreográfiája (Photo: Eifert János)

 Eifert János felvételei

Fotósworkshop.hu. Ki csapatommal folytatjuk a múltkori dinamikus bemozdulásos “gyakorlatainkat”, Kocsis Andrea és Lukács Ádám táncművészek közreműködésével. (Eifert János felvételei)

Kortárs Művészfotó kiállítás a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériában

Tánc-Test-Fények – a FotóOktatás fotóiskola végzett hallgatóinak kiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában, Budapest, 2012. február 6 – 31.

A fotográfia szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő részeit – ha kreatív módon akarjuk alkalmazni – magas színvonalon kell elsajátítani. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Művészetként, tudományként, hitként, technikai eszközként, a kommunikáció eszközeként, vagy bármi más módon „használjuk”, a világ, benne önmagunk megismerésének eszközét jelenti.
A fotográfiai ismeretek magas szintjét segíti elsajátítani a FotóOktatás fotóiskola, amelyet Imre Tamás fotoművész és Imre Tamásné Anikó fotoművész vezetnek, olyan tanárok közreműködésével, akik szakmájukat-művészetüket magas szinten gyakorolják.

A kiállítást – 2012. február 6. 18.00 órakor –  Eifert János fotóművész és Imre Tamásné Anikó fotóművész nyitja meg.

Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria (1014 Budapest, Színház utca 1-3.) Nyitvatartási idő: Minden nap 13.00-18.00-ig, előadás napokon 21.00-ig

A kiállítás képeit a haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyamon 2011-ben sikeresen vizsgázott hallgatói készítették, akik a fotóművészeti műfajok és témák széles választékát magas technikai-esztétikai színvonalon mutatják be.

A kiállítok névsora: Badacsonyi Ferenc, Benkő Erika, Bolla Eszter, Fürtös Zsuzsanna Zsófia,
Izsák Tamás, Kárpát Tamás, Kárpáti Zsuzsanna, Kertész Anita, Nadalova Ingrid, Orczy Rafael, Patkós Tamás, Radnóti Judit, Víg Katalin.www.fotooktatas.hu

info@fotooktatas.hu

A “tanár úr” rendez és előjátszik (Kőműves Kata és Kiss Marianna felvételei)

     Eifert János felvételei

Tánc / Test / Tanulmány – gyakorlati fényképezés a FOTÓOKTATÁS.HU iskola hallgatóival, Mozdulatművészeti Stúdió, Budapest, 2011. június 11.

  Mozgástanulmányok,  Akciók, “Concept art”,   Improvizációk, stílusgyakolatok a FOTÓOKTATÁS.HU hallgatóinak részvételével. Eifert János felvételei az Orkesztika Alapítvány Mozdulatművészeti Stúdiójában készültek, Budai Melinda és Hucker Katalin táncművészek közreműködésével.

Fenyves Márk, az Orkesztika Alapítvány vezetője, archívumukból gyönyörű Angelo képeket mutat. Hogy miért is lelkesedek ennyire, hogy Angelo képeket „élőben” szemlélhetek?  Ő a hazai fotográfia történetének egyik legnagyobb alakja, és a táncot, a színházat különösen szerette. Ezen témájú fotográfiái különlegesek. Jung Zseni fényképész tanulóként a mester Petőfi Sándor utcai műtermében dolgozott, és sokat mesélt róla.

ANGELO, Funk Pál (1894 – 1974) Olasz művészcsaládból származott, dédapja, Alessandro Angelo, a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. 1910-ben Carl Bauer festőiskolájába járt Münchenben; majd Dührkoop-műterem, Hamburg; Nicola Perscheid, Berlin; Reutlingen, Párizs; E. Hoppe, London; Marcus Adams műterme. Budapesten Székely Aladár műtermében első segéd volt. 1926-tól a Royal Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több mint száz díj, oklevél tulajdonosa. 1945 után a MADOME egyik vezetője volt, 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja. 1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervezőként dolgozott. 1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre volt. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeiben dolgozott (Rex Ingram, Erich Rohmer, Fritz Lang mellett). 1919-től önálló műterme volt Budapesten, 1920-1938 között műterme Párizsban, Nizzában, Scheveningenben, Hágában. Műtermes fényképészként közel 450 000 embert fényképezett le, a mondén világ első számú fotográfusának számított. 1951-ben műtermét államosították. 1951–1964 között a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozott, alkalmazottként saját egykori műtermében. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte, hetvennél több előadást tartott a modern fotóművészet esztétikájáról, a portré- és aktfényképezésről. 1928-ban a MAOSZ szervezte I. Művész Fényképezési Főiskola tanfolyamán A művészi fotográfia legújabb fejlődéséről tanított. Részt vett a tanoncoktatásban is, ő volt a fényképész-vizsgabizottság elnöke. 1945-ben indította az Angelo Fotóakadémiát. 1927–1937 között szakcikkeket publikált a Fotóművészeti Hírekben. 1934–1938-ban A Magyar Fotográfia szerkesztője.

Pályájának kezdetén festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatait a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. Későbbi képein szuggesztív hangulatokat közvetített torzítólencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt. Egész életében százezerszámra készítette a műtermi portrékat, zsánerképeket, élete végén mégis megkeseredve, szinte kizárólag élettelen tárgyakból építette képi világát. (Kincses Károly, www.artportal.hu)

Derzsy Kati írja: “2011. március 24-én vettem részt Eifert János fotóművész előadásán a BMK szervezésében.
Szeretném veletek megosztani az élményt, amiben részem volt. Eifert János nevét nyilván ismeritek ti is, személyisége lenyűgözött…………intuitív ember, előadásmódja közvetlen, kellemesen és érthetően sűrítette a nagyon rövid időbe a tudnivalókat. Beszélt az életéről: táncosként kezdte pályáját (ez sok képén érezhető), majd szinte véletlen szerűen kezdte a fotózást táncos társairól…………tetszett a munkája, ezért egyre több megbízást kapott. Eközben a szakirodalmat is megtanulta, és sajátos látásmódjával átalakította a merev szabályokat, sokszor készített  olyan képeket, amik az éppen akkori hangulatát tükrözték.
A digitális világ másfajta és új lehetőségeket adott neki is,…..a diaporáma készítésében forradalmian új utat választott…zene és lüktető képek segítségével fejezi ki mondanivalóját.”

Kiss József és Derzsy Katalin felvételei

 2011. március 18. 18:02 Kelkó Niki írta, <info@werkfoto.hu>:

Kedves János!

Tegnap este feltettem a Facebookra a meghívódat illetve elküldtem egy nagy fotós listára és ma reggel 7:30 perckor már tele volt a postaládám jelentkezésekkel, pár perce pedig már le is kellett állítanom a fogadást, mert lassan nem férünk be a terembe.
Igy szeretnék először is gratulálni neked, mert rendkívüli nagy az érdeklődés a személyed iránt (szerintem nem véletlenül, ahogy megismertelek). Viszont sajnos több jelentkezést nem fogok tudni fogadni, maximum 2-3 számodra fontos embert, tanítványt tudok már csak leültetni (ahogy érkeznek visszalépések, lemondások).

Kellemes napot kívánok és jövő hét elején beszéljünk!

Üdv,

Niki

                                                                                                                                                   Kis-Kovács Sára és Móger Ildikó felvételei

Kedves Tanítványok!  
Nagy szeretettel meghívunk benneteket a “Test-tánc-absztrakt ” címmel,  2010.07.12-én hétfőn 17.30-kor nyíló killításunkra, Budapest legismertebb művészgalériájába, a Kerengő Galériába. A tárlat képeit a Fotooktatas.hu Haladó Kortárs Művészfotó tanfolyam végzett hallgatói készítették.
A kiállítás 2010. augusztus 1-ig tekinthető meg a Galériában. Nyitvatartási idő: Minden nap 13.00-18.00-ig, előadás napokon 21.00-ig (Cím:  Nemzeti Táncszínház, H-1014 Budapest, Színház utca 1-3.)
 
Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok vezetésével folytatja útját ez a nem mindennapi fotográfiai képzés. A mostani kiállítás művészi felvételeit a 2009-2010 tanfolyamokon sikeresen vizsgázott hallgatók készítették. Az alkotások elsősorban művészi-aktfotókat, kortárs táncfelvételeket, absztrakt formákat, fényt és árnyékokat örökítenek meg. A művészi fényképek szemlélése közben elgondolkodhatunk a fotográfia, mint kifejező eszköz fontosságáról a mai rohanó globalizációs világunkba, és egyben felhívják a figyelmet az ember és a művészet szoros kapcsolatára. S ha a kiállított képek szemlélése közben önökben is elindít egy bizsergető érzést, mely csodálatot vagy mély érzelmeket teremt a fényrajzolás művészete iránt, elértük célunkat és akkor valóban fotóművészeknek érezhetjük magunkat. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.
Imre Tamás fotográfus /vezető oktató – www.fotooktatas.hu info@fotooktatas.hu

Test és Tánc fotó- és képzőművészeti kiállítás a II. Győri Táncművészeti Biennálé alkalmából

Győr, Városi Művészeti Múzeum Váczy Péter Gyűjtemény kiállítóterme (9022 Győr, Nefelcs köz 3.), 2009. június 19 – július 26.

Kiállítóművészek: Eifert János, Haász Ágnes, Németh Alíz, Veiland István, Szabó Béla, Matusz Károly, Laposa Tibor, Pillák István

TEST és TÁNC fényképezése című workshop résztvevőinek kiállítása, MMS Mozdulatművészeti Stúdió, 2005. június 3 – szeptember 8.

Szeretettel meghívjuk a Magyar Fotóművészek Szövetsége által szervezett Test és a tánc fényképezése című workshop résztvevőinek kiállítására. Megnyitó: 2005. június 3. 18:00 óra, köszöntő beszédet mond Eifert János fotóművész, a mesterkurzus művészeti vezetője.

„A Magyar Fotóművészek szövetsége által szervezett Test és a tánc fényképezése című workshop résztvevőinek kiállítása tekinthető meg az MMS mozdulatművészeti stúdió galériájában. A mesterkurzus vezetője Eifert János fotóművész, akinek alkotásai szintén láthatók a kiállításon. A workshop középpontjában az emberi test volt, a fotósok a klasszikus akttanulmányokon túl egyéni elképzeléseiket is megvalósíthatták. A test és mozgás ábrázolásában az MMS kitűnő fiatal művészei Fenyves Márk és Pálosi István voltak segítségükre a résztvevőknek. A stúdió fiatalos, mondhatni avantgard szelleme és környezete, a képek és installációk formabontó elhelyezése valamint maguk a fotók teszik rendhagyóvá a kiállítást. A megnyitón Eifert János rövid művészettörténeti áttekintés után egyenként értékelte az alkotók munkáját. A kiállítás 2005. szeptember 8-ig látható az MMS Mozdulatművészeti Stúdió galériájában (1077 Rottenbiller u. 31) naponta 17-19 óra között.”  (Polyák György)

Magyar Fotóművészek Szövetsége – Mesterkurzus. A Test és a tánc fényképezése című workshop résztvevőivel most aktfényképezés a Dózsa Gy. úti stúdiómban, Budapest, 2005. február 19.

   Eifert János felvételei