Budapest köszöntötte Kairót

Az ezer éves fennálását ünneplő Kairót felköszöntötte Budapest. A milleniumi évben eddig sok ország követeként vendégművészek, kiállítók, filmesek látogattak el az egyiptomi fővárosba. Hazánk iparművészeti, népművészeti kiállítással, filmbemutatókkal és a Budapest képviseletében fellépő Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsorával vett részt a gazdag ünnepi programban. A kiállításon 44 hazai művész 174 alkotása szerepelt és váltott ki szép elismerést.

A kairói televízió öt kisfilmünket tűzte műsorára, amelyek közül a “Böbe”, egy zenei kisfilm, a “Barbárok”című játékfilm, s a “Mexikó 68” olimpiai sportfilm aratott nagy sikert. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese idei szép sikersorozatának jelentős állomásaként tarthatja számon a kairói vendégszereplést. A magyar katonaművészek öt előadást tartottak Kairóban, kettőt Alexandriában, ötven perces tévé-film készült a műsor legjaváról. (Hegedűs Ferenc)

Az együttest hirdető plakát Kairóban

El-Gizában, a piramisoknál és a szfinszknél

Magy sikere volt az Üvegestáncnak is.

(FOTÓ: EIFERT JÁNOS)

    . Tükör, 1969 december 9. 49. szám
……………………………………………………………………………………………………………………..Képes politikai és tárdadalmi hetilap

Főszerkesztő: Vető József
Művészeti szerkesztő: Pelbárt Oszkár
Kulturális élet: Várkonyi István
Karikatúra: Kaján Tibor

Szerkesztőség:
Budapest VIII., Gyulai Pál utca 14.
Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat
Felelős kiadó: Csollány Ferenc

Kairó, El Giza, Memphis, Sakkara, Alexandria… Utazás a Honvéd Együttessel. Szabadidőnkben gazdag program: Kairó Múzeum, 6000 év emlékeivel; Citadella, Hasszán szultán mecsete, Holtak városa, Kopt Múzeum az Óvárosban, Khan Khalili bazár, királysírok, piramisok…

 Janos Eifert „Marcel Marceau”

“Jeder, der den französischen Pantomimen schon einmal erlebt hat, weiß von der Suggestionskraft, die von seinen häufig nur angedeuteten Aktionen ausgeht. Der ungarische Fotograf setzt diesen Eindruck durch unscharf, bewegungsunscharf wiedergegebene Schemen im Vorder- und Hintergrund fort.” (Alfred Neumann)

Internationaler Pentacon-Orwo-Fotowettbewerb  Katalog. Herausgeber: Kombinat VEB PENTACON DRESDEN; Redaktionelle Bearbeitung: Wolfgang Mesow, Dresden; Kommentare zu den Aufnahmen: Alfred Neumann, Leipzig; Grafik. Heinz Kuhn, Dresden; Druck: Interdruck Leipzig; III/18/97 Ag 22/020670

Kulturpalast Dresden, Jurytagungsstätte des Internationaler Pentacon-Orwo-Fotowettbewerbes 1969

Die Mitglieder der Hauptjury:

Gerhard Ihrke, Redakteur „Fotografie”, Leipzig

Albert Koen, Chefredakteur „Bulgarsko Foto”, Sofia

Wolfgang Mesow, Abteilungsleiter Kombinat VEB PENTACON DRESDEN

Marina Bugaewa, Präsidentin der Bildsektion des sowjetischen Journalistenverbandes und Chefredakteur „Sowjetskoje Foto”

Vidoje Moisilovic, Chefredakteur „Foto-Kino-Revija”, Belgrad

Halina Krüger-Syrokomska, Chefredakteur „Fotografia”, Warschau

Peter Kühn, Gruppenleiter VEB Filmfabrik Wolfen Fotochemisches Kombinat

Pál Bence, Chefredakteur „Foto”, Budapest

Egyiptom, Kairó. Felvételi adatok: Pentacon Six 6×6-os fényképezőgép, 180 mm-es Olimpia Sonnar objektív, ORWO NP 20 fekete-fehér film

Bellac, Royan, La Châtelaine, Saint-Malo után ma Isigny-sur-Mer lesz a színhelye az előadásunknak, és ez lesz az utolsó fellépésünk ezen a francia turnén. Holnap Párizsban utazunk, szabadnap és délután bepakolás. Este fogadás a követségen, majd indulás haza.

  Ember a Holdon (Edwin Aldrin, Apollo–11)

A mai nap igazi szenzációja azonban nem a Honvéd Együttes utolsó előadása, hanem az Apollo–11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a Holdra lépése. 20:17-kor (UTC) Armstrong jelentette: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”
Alig néhány óra elteltével – egy pihenési periódust elhalasztva, a tervezett időnél előbb – Armstrongék engedélyt kaptak a holdséta megkezdésére. Hermetizálták az űrruhájukat, leengedték a kabin nyomását és Armstrong lemászott a holdfelszínre. A felszín rövid tanulmányozása után lelépett a Hold porába és egy legendás mondattal ő lett az első ember, aki a Holdra lépett: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
Kis idő múlva Aldrin is követte a felszínre. Armstrong mintákat vett és fényképezett, Aldrin pedig a mozgást tanulmányozta, illetve a magukkal vitt műszereket állította fel és üzemelte be. Kitűzték az amerikai lobogót, egy csomagban apró emléktárgyakat hagytak a felszínen és leleplezték a holdkomp lábán levő plakettet, amelyen békeüzenetet vittek: „Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát a Holdon. Békével érkeztünk az egész emberiség nevében.”
Ezt követően Richard Nixon váltott velük néhány szót telefonon. A holdséta utolsó órájában geológiai mintavételre, fényképzésre, az EASEP beindítására és – Armstrong részéről – egy közeli nagyobb kráter meglátogatására került sor. Aztán befejeződött a világ első holdsétája és 2 óra 36 perc 40 másodperc elteltével újra magukra zárták az ajtót a holdutazók.

3. FIAP-FOTO-FORUM, Jugend 1969 – Schloßbergmuseum, Karl-Marx-Stadt, DDR, 1969. április 30 – május 15.

Katalog

Autoren- und Bildverzeichnis:

1. Hausch, Winfried (DDR)

2. Arnaud, Henri-Paul (Schweiz)

3. Ochino, Wloozimierz (Polen)

4. Eifert, János (Ungarn)

5. Koskinen, Matti (Finnland)

6. Ojutkangas, Kalervo (Finnland)

7. Porkka, Reijo (Finnland)

8. Bischof, Jürgen (DDR)

9. Demjen, Gábor (Ungarn)

10. Kaarakainen, Ari (Finnland)

11. Schenke, Frank (DDR)

12. Tänzer, Klaus (DDR)

 1969. március 31-én fényképeztem Sándor György szerzői estjét az Egyetemi Színpadon.

Ki is ez a magyar humor fura fazonja, ez a Sándor György, Sándorgyuri, humorista, moralista, ahogy ő összevonta: humoralista? Az idősebbek önálló előadóestjeiről emlékezhetnek rá, a kevésbé idősebbek tv-s szerepléseiről, jellemzően, ismertebb nevén a Burda jelenetről, ahol kötésminta alapján próbálta útba igazíttatni magát a Blaha Lujza téri aluljáróban. A fiatalok szinte sehogy.

 Photo: Eifert János

Sándor György 1938. április 4-én született, a sors furcsa fintoraként. (Már hogy ezen a napon. És hogy ő.) Zsidó család sarjaként. Apjának 1942-ben munkaszolgálatra kellett bevonulnia, soha nem tért vissza, valószínűleg Voronyezs környékén halt meg.

Vonzódott a színjátszáshoz, középiskolai szinten már szavalóversenyt nyert, ami azért is érdekes, mivel veleszületetten hebeg. Kivéve, ha szaval, előad vagy énekel. A gimnázium harmadik évében, 1957-ben Kaposvárra megy (szökik) az ottani színházba játszani. 1958-ban felveszik a Színművészeti Főiskolára, 1959-ben kirúgják. Elmegy az egri Gárdonyi Géza Színházba bútorosnak, állítása szerint azért, hogy alulról kezdve felfelé járja végig és tanulja meg a szakmát. Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke aztán 1960-ban átszerződteti a Petőfi Színházba, majd 1963-ban átmegy a Thália Színházba, ahol kisegítő, öltöztető, segédszínész és jelenség.

Első előadóestje szerinte 1965-ben, a Wikipédia szerint 1964-ben volt, de mindenképp az Egyetemi Színpadon „Emlékszem még nagyanyámra” címmel. (Ebből lett később kibővítve az „Én egy an(alfa)béta vagyok” című, hivatalosan is első műsora.) Innentől kezdve lett Sándorgyuri, aki, ha egy kifejezésen lehet egyet tekerni, akkor teker kettőt. A szópantomim Mórickája, akinek mindenről eszébe jut ugyanannak az ellenkezője. Az elmúlt 40 évben legalább 13 önálló műsoros estje futott viszonylag rendszeresen (Én egy an(alfa)béta vagyok, Bokszkesztyű és rózsa, Nézeteltérítés, Egyvégtére két vágta, Lyukasóra, Horog, Hintőpor, Micimackómédia, Máglyarakás, Fakitermelés, A legvidámabb barakk, Több őrült naplója, A Semmittudás Egyeteme). Olyankor is idézzük (sőt, egyre inkább) mikor nem tudjuk, hogy őt idézzük.

“Kitüntetést visszautasítani udvariatlanság, már eleve úgy kell élni, hogy ne érdemeljük ki” – fogalmazott  Bernard Shaw-t idézve Sándor György “humoralista”, aki rendhagyó, a magyar kulturális életben egyedülálló, sajátos stílusú, sokszínű intellektuális humorral átszőtt előadóművészete, sokoldalú művészi pályafutása elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat 2011. március 14-én a Parlamentben.

Eifert János: Vágta (Szentendre, 1969. március 15.)

A felvétel Szentendrén, Moldrich Pál házának kertjében, illetve a kenelben készült. Moldrich Pálról és díjnyertes kuvaszairól később is készítettem felvételeket (Budapesten, a Nemzetközi CACIB Kutyakiállításon). A díjnyertes felvételen ifj. Moldrich Pál látható (elmosódottan) két kuvasszal vágtatva.

Felvételi adatok: Flexaret 6×6-os fényképezőgép, ORWO NP 20 fekete-gehér negatív. Viszonylag hosszabb zársebességgel (1/8 vagy 1/4 sec) kísértem a vágtató csapatot, és az egyik kutya csettintésemre kapta fejét a gép irányába, ezért éles (emlékeztető a fizikából: ellentétes, de azonos nagyságú vektorok eredője nulla).

A negatívot 1985. április 11-én a Fotóművészeti Galériának átadtam. Az eredeti negatívról, általam készített fekete-fehér – szignált, sorszámozott – nagyításokat a Fotóművészeti Galéria árúsította. Sikeres kép volt. A negatív a Galéria megszűnését követően – az egyik munkatárs jóvoltából – került vissza hozzám.

A negatív-tartó tasakon tévesen szerepel az évszám.

A családi képek Apámék hazalátogatásakor készültek, Debrecenben, Béla öcsémék otthonában.

A felső képen balról jobbra: Kató néni, Apám, Ágnes hugom, Donyi, Gabi és jómagam
Alsó képen Apámmal, Ágnes hugommal
(Eifert Béla felvételei)