Metzger felvételei

Omszk, Szovjetúnió. Ember és világ. Eifert János kiállításának megnyitója az Omszki Irodalmi és Történelmi Mú­zeumban, 1981. szep­tember 23-án.

Eifert János fotóművész kiállítása Omszkban.

A kiállítást az Omszki Irodalmi és Történelmi Mú­zeumban rendezték meg, és a megnyitón — 1981. szep­tember 23-án — jelen voltak az SZMBT Omszki Tagoza­tának vezetői és a tagcsoportok képviselői is.

RIPORT A FOTÓRIPORTERREL

„Eifert János fotóművész, a Búvár című folyóirat munkatársa önálló kiállításon mutatkozik be a szibériai Omszk városában. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendezett bemutatón a művész száznál több hazai és külföldi fotója látható.”

Minden évben. sor kerül egy magyar fotókiállításra a Szovjetúnióban. Korniss Péter, Balla Demeter gyűjteményes kiállítása után most Eifert-kiállítást láthattak az érdeklődők.

„Az anyag összeállításakor egyetlen elvet követtem: különböző tematikájú képeimből az általam legjobbnak ítélteket válogattam össze.”

Szabadidő Magazin 1981/4

 1981. szeptember 22-27. Szovjetúnió, Omszk

Harry Beccard: In Visegrád und anderswo – Unterwegs im ungarischen Donauknie

VEB F.A. Brockhaus Verlag, Leipzig, DDR, 1981.

Lizenz-Nr. 445/150/36/81 – LSV 5319

Lektor: Angelika Ziegner, Typographie: József Vékes / Bernhard Dietze, Printed in the German Democratic Republic, Druckerei Schweriner Volkszeitung, Redaktionsschluß: 30.5.198, Bestell-Nr.: 587 103 7, DDR 10,80 M

Eifert-fotók a címlapon (védőborító), belső oldalakon: 1, 2, 3b, 3c, 4a, 5, 6, 7a, 7b, 7c, 7d, 8, 12b, 12c, 13a, 13b, 15, 16, 19a, 19b, 20, 22, 23, 24, 25, 27, 29, 30, 31, 33, 34, 38, 39b, 40, 44/45, 46, 47a, 48.

 Photo: Eifert János

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb, katolikus érzésű magyar költője. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.

Élete: Értelmiségi családban született Budapesten. Édesapja, Pilinszky János mérnök és jogász volt, aki harcolt az első világháborúban, majd annak befejeztével egy budapesti postán helyezkedett el, később posta-főfelügyelő lett, gyomorfekélyben halt meg 1937-ben. Édesanyja, Baitz Veronika is a postán dolgozott, és önkéntes ápolónőként vett rész a háborúban.

A Cukor utcai elemi iskolában (1927–1931) kezdte tanulmányait, majd a budapesti piarista gimnáziumban (1931–1939) folytatta. Ott érettségizett 1939-ben. A középiskola befejeztével a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogon kezdte, majd a bölcsészkaron, magyar–olasz–művészettörténet szakon folytatta. Az egyetemet 1944-ben befejezte, de diplomát nem szerzett.

Első versei 1938–1939-ben jelentek meg a Napkelet, az Élet és a Vigilia nevű lapokban. 1941–1944-ben az Élet segédszerkesztője volt. 1944 novemberében behívták katonának. 1945 februárjában került a németországi Harbach faluba, ahol – itt és más lágerekben betegeskedve – megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát, ami meghatározta egész életét és a költészetét. 1945 őszén térhetett vissza szülővárosába. 1946–1948-ban az Újhold társszerkesztője volt, de erős kötődések fűzték a Vigilia és a Válasz csoportulásaihoz. Az utóbbi és a Magyarok közölte verseit. Első verseskötetét a Szent István Társulat adta ki 1946-ban, mellyel a következő évben Baumgarten-díjat kapott. 1947–1948-ban római ösztöndíjjal több hónapot Olaszországban töltött. 1949-től nem publikálhatott. Ez idő alatt verses meséket írt, és egy ilyen típusú könyvvel (Aranymadár) térhetett vissza az irodalmi életbe. 1955. október 12-én feleségül vette Márkus Anna színésznőt, de néhány hónap múlva el is váltak. (Anna az 56-os forradalom után Párizsba emigrált, ahol újból férjhez ment, de Pilinszkyvel mindvégig jó barátságban maradtak.) 1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó lektora. 1957-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.

A hatvanas évek elejétől többször utazott Nyugat-Európába (Lengyelország, Svájc, Belgium, Újvidék, Bécs, London, Róma), főleg Párizsban töltött hosszabb időt, sőt még az USA-ba is eljutott. Nővérének 1975-ös öngyilkossága is talán hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem írt több verset. A hetvenes évek végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett utolsó költői korszaka. 1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 1978-ban ismerkedett meg Párizsban Ingrid Ficheux-vel, akivel 1980 júniusában házasságot kötött. Második szívinfarktusának következtében hunyt el hatvanéves korában. A halál váratlanul érte, tele volt tervekkel. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Homoszexuális irányultságával élete végéig sem tudott megbékélni. Vallásos meggyőződése nem tette lehetővé számára, hogy megélje, de leküzdenie sem sikerült. (Wikipedia)

Pilinszky János

A mélypont ünnepélye

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

     Állatvilág, 1981 május

     Ára: 17 forint

     Gepárdkölyök a címlapon

     Eifert János felvétele

1981. április 13. – BÚVÁR szerkesztősége; MAHIR – Takács I.; 13h – indulás Egerbe (MUOSZ) Vetítésem; Vissza Acsára; Egyedül…

1981. április 14. – FOTÓ szerkesztőségének kézirat + fotók;

1981. április 15. – Lapkiadó Vállalat, lakásügy; Új Tükörnek ifj. Fazekasról készült képeket leadni

1981. április 16. – BÚVÁR szerk.; FOTÓ szerk.> Hogyan készült a Velence tavi vitorlás anyagot leadni; Margitkert Étterem; * Inci

1981. április  17. – Huschitnak BRONCOLOR + vakufénymérő; D. Nagy Évához cicákat fotózni; * Inci, Sára

1981. április 18. – Acsa; * (gyertyával is)

1981. április 19. – *

1981. április 6. – BÚVÁR szerk. értekezlet; Hasur Jancsinak 10.000,- frt., bencének 1000; …egyedül….

1981. április 7. – Lapkiadó Bence 9 – ind. Százhalombattára Országos Kőolaj. és Gázipari Tröszt (OKGT); BÚVÁR; Lapkiadó; Pécsi Péternek 500,- Mari 500,- ; Anna…;Ł Színes nagy. Kutas Kati

1981. április 10. – 18h nagygyörgy S. diavetítés, Budapesti Fotóklub… *Incivel alszom

1981. április 11. – Annát Acsára, vasárnap: Csővár…

1981. március 31. – 10:00 – riport, Garancsy Mihály kollegámmal. Debrecen, Nádudvar…

1981. április 1. – Debrecen, Balmazújváros…

1981. április 2. – Nádudvar, ifj. Fazekas; Dévaványa, túzokrezervátum; Zsoldoséknál alszom…

1981. április 3. – Nagyiván, halastavak; Nagyiván…

1981. április 4. – Dr. Kovács Gáborral a Darvasi betekintőhöz; Ebéd a Kaparó Csárdában; ind. Acsára

1981. április 5. – Acsa, Gödi maszek anyagát fotózom

Egyedül →

1981. március 23. – 9h – ÁNE; Bartók Egy.

1981. március 25-28. Prága

  Sára édesapjával (Tóbiás Irén felvétele, Acsa, 1981)

  Eifert János felvételei

Kádár János, az MSZMP főtitkára felszólal a Hazafias Népfront VII. kongresszusán. Szentágothai János, az MTA elnöke elgondolkodva hallgatja a beszédet, amelynek hangvétele sokat változott a korábbi évekhez képest (Budapest, Építők Székháza, 1981. március 14.)

A BÚVÁR szerkesztőség, dr. Lányi György főszerkesztő megbízásából fényképezek a Hazafias Népfront VII. kongresszusán, az Építők székházában. Lencsevégre kerülnek Sarlós István, Németh Károly, Kádár János, Szentágothai János, Apró Antal, Pethő Tibor, Bostai Károlyné, Lázár György, Trautmann Rezső, Szentistványi Gyuláné, Bognár József, Hantos János, Gosztonyi János, Varga Imre, Suth János, Juhász Ferenc, Kállai Ferenc, Ábrahám Kálmán, Trethon Ferenc, Markója Imre, stb.

Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus. 1948 és 1950 között belügyminiszter. 1952 és 1954 között egy koncepciós pert követően börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.

Kádár a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja. Személye és a nevéhez köthető politika, a kádárizmus ma is éles viták tárgya Magyarországon.

„ Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak! ” – Kádár János programadó szlogenje

2007. május 2-án sírját ismeretlenek megrongálták, felbontották, koponyáját és sok csontját elvitték. Felesége, Tamáska Mária hamvai szintén eltűntek a sírból. A megmaradt csontokat május 5-én hajnalban feltűnés nélkül újratemették a budapesti Fiumei úti temetőben.

Szentágothai János (ered. Schimert, Budapest, 1912. október 31. – Budapest, 1994. szeptember 8.) Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Szentágothai János a magyar agykutatás egyik legnagyobb alakja volt, a mai kutatók legtöbbje nála tette le munkájának alapjait. A nemrég rangos nemzetközi elismerésben részesült Freund Tamás is sokat köszönhet neki (ő 1998-ban amerikai Életmű-díjat kapott). Különösen érdekes azonban az a barátság, melyet Sir John C. Ecclesszel ápolt, hiszen a Nobel-díjas brit agykutatóval együtt azon a véleményen voltak, hogy létezik olyasmi, amit léleknek kell neveznünk.

Azt a kérdést vizsgálták, hogyan jön létre a tudatnak nevezett egység az elmében, hogyha csak különálló agysejteket találunk az agyban. Az egységért a lélek a felelős – válaszolták mindketten. Szentágothai János 1912-ben született Budapesten, eredeti neve Schimert János. Apja, Schimert Gusztáv köztiszteletben álló orvos, anyja Antal Margit; szüleinek ő volt a második gyermeke. A családban orvosok és tanárok, nemesek és professzorok, katonák és papok nemzedékei váltották egymást. Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon magyar és székely származásúak voltak ősei. Apja visszahúzódó, befelé forduló ember volt, aki erősen kötődött a vallási pietizmushoz. Öt testvére közül négy érte meg a serdülőkort. A fiúk valamennyien apjuk hivatását követték: szülővárosukban, Budapesten, a Pázmány Péter Egyetem orvosi karán végezték tanulmányaikat.

A jövőbeni professzor a budapesti német gimnáziumban érettségizett, majd 1930-ban megkezdte orvosi tanulmányait. Ifjúkora éveiben, a húszas-harmincas években az országban uralkodó hangulatot az határozta meg, amit ő “a magyar karthágói tragédia”-ként szokott emlegetni: a világháborút követő trianoni béke területének kétharmadától és magyar ajkú lakosainak egyharmadától fosztotta meg az országot. Az értelmiség legjobbjai egyetlen valamirevaló kiutat láttak a tragédia mindenkit letaglózó sokkjából: meg kell sokszorozniuk erőfeszítéseiket, hogy a megcsonkított, megalázott ország romjain kulturális nagyhatalmat építsenek föl. Ez a kor adta a világnak Bartók Bélát és Kodály Zoltánt (bár őket életüknek ebben a részében értetlenség és mellőzöttség kísérte), ekkor tűnt föl azon fizikusok és matematikusok nemzedéke, mely máig meghatározza a hazánkról kialakult képet tudóskörökben. Köztük volt Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő (1963-ban kapott Nobel-díjat), Teller Ede, Lánczos Kornél, Gábor Dénes (1971-ben kapott Nobel-díjat), Kármán Tódor (a Pápai Akadémia tagja), a kémikus Hevesy György (1943-as Nobel-díjas, a Pápai Akadémia tagja), Selye János fiziológus, Polányi Mihály kémikus és filozófus (fia, János Nobel-díjas és a Pápai Akadémia tagja, bár ő magyarul már nem beszél), Moholy-Nagy László iparművész és Victor Vasarely, festő. Az erős kormányzati pozíciókkal rendelkező kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kuno hivatala idején új egyetemek alakultak, a meglévő, elsőrangú tudományos műhelyek tovább erősödtek. Energikus tehetségek vezetésével új iskolák jöttek létre, többek között ekkor kezdte meg hallásmechanikai kísérleteit Budapesten Békésy György, aki hamarosan a kísérleti fizika professzora lett (1961-ben kapott Nobel-díjat, bár nem a valóban úttörő, 1945-ben végzett holdradar-kísérleteiért); Szondi Lipót ekkor állította föl a pszichológiai mélyanalízis laboratóriumát; Bródy Imre a Tungsram számára megtervezte az első kriptonégőt, Jendrassik György megépítette az első gázturbinát. Debrecenben Verzár Frigyes kutatásai egyengették a talajt az orvostudomány új ága számára, melyet gerontológiának neveztek el, Szegeden pedig a világjáró fizikus és kémikus, Szent-Györgyi Albert felfedezte a C-vitamint (1937-ben kapott Nobel-díjat, szintén a Pápai Akadémia tagja volt, és élete második felét az élet kutatásának, új útak felfedezésének szentelte).

Az ország legjobb “régi iskoláinak” egyikét azidőtájt Lenhossék Mihály anatómiaprofesszor vezette a budapesti Orvostudományi Egyetemen. Lenhossék volt a neuronelmélet egyik megalkotója és világhírű szaktekintélye. Az ifjú Szentágothai János nem sokkal az első anatómiavizsga után az Anatómia Tanszék tagja lett. Követte Lenhossék útmutatásait, és hamarosan a nemzetközi tudományos vitafórumok kellős közepébe került. Ebben az időben csapott össze a neuronelmélet a retikuláris elmélettel. Szentágothainak sikerült új degenerációs technikákat kidolgoznia és alkalmaznia, így a neuroanatómiában hamarosan a világ legjobb szakértői között tartották számon.
A második világháború erkölcsi és fizikai katasztrófáját követően, 1946-ban Szentágothait a pécsi egyetem anatómiaprofesszorának nevezték ki. Pécsett jól felszerelt tanszéket talált, de munkatársak nélkül. A tanszékeket elsöpörték a háború borzalmai. Mindent elölről kellett kezdenie. Első kollégáit saját tanítványai közül választotta ki. A fiatal tanszékvezető sorsa jobban már nem is különbözhetett volna nyugati kollégáiétól: nem volt módja publikálni vezető tudományos folyóiratokban, nem tudott munkatársakat verbuválni a világ legjobb jelöltjei közül. Ám pár évvel a megérkezése után, Szentágothai János olyan virágzó neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskolát épített föl Pécsett, melyet a világ minden neurobiológiai intézetében ismertek és nagyra becsültek.

A professzor páratlan ítélőképesség birtokában volt: az álmodozó, félénk hallgatóban meglátta a jövendő tudóst, és úgy tudta irányítani a fiatalokat, hogy tehetségük legjavát nyújtsák. Minden fiatalabb kollégája számára megtalálta a legmegfelelőbb, testre szabott kutatási területet, a helyes kérdéseket és a megfelelő hozzáállást. Munkatársai megítélésében és hallgatók generációinak nevelésében ugyanazok az irányelvek vezették, mint saját kutatómunkájában. 1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt.
1963-ban a Semmelweis Egyetem Anatómiai Tanszékének vezetője lett. Új kutatási irányokat jelölt ki, fiatal tudósok tucatjait látta el feladatokkal, akiknek a neurológiai tudományokban utat mutatott. Az egyetemen tartott nyilvános anatómiai előadásai szenzációszámba mentek és nem volt a világon még egy ember, aki olyan lenyűgöző előadásokat tudott volna tartani az orvosi képzés lehető legszárazabb tárgyáról. Előadásain csordultig teltek meg a legnagyobb előadótermek. Kiváló rajzművész is volt, maga tervezte anatómiai atlaszát az elmúlt évtizedekben tizenhárom nyelvre fordították le, és több mint száz kiadást ért meg.

Főbb művei:
Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel, 1946)
A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (társszerző, 1962)
The Cerebellum as a Neuronal Machine (1968)
Funkcionális anatómia (három kötet, 1971)

1981. március 9. – BÚVÁR szerk. 9h; Lapkiadó, Honfi jogász; Művészeti Alap, jogi osztály; különköltözésem Acsára; Sára beteg (Irénék Pesten maradtak)

1981. március 12. – OTP; FOTÓ szerk.; Új Tükör szerk.

1981. március 13. – Győr! Műv. Központ, Fotóklub 17h

1981. március 15. – Macska-kiállítás; Hazafias Népfront Országos Kongresszusa

A munkás ebédje. Öntőüzem. (Magyar Hajó- és Darugyár Angyalföldi gyáregység öntőüzeme, Budapest, 1981. február 19.) 

Kertész Péter újságíró kollégámmal riportot készítünk a Budapest c. folyóirat számára. (Megjelent: Öntödei monológ, Kertész Péter írásával, Budapest 1981/3. számban)

TÉNY-KÉP – A magyar fotográfia története 1840-1981

Műcsarnok, Budapest, 1981 december 19 – 1982. jnuár 31.

  Photos: János Eifert

Géza Körtvélyes: The Budapest Ballet (Corvina Kiadó, 1981)

Original title: Budapesti Balett, Corvina Kiadó, Translatated by Lili Halápy, Translation revised by Elizabeth Wer

Text revised by Zsuzsa Kun, Designed by Erzsébet Szabados, Ballet repertoire compiled by G. P. Dienes

© Géza Körtvélyes, 1981 – ISBN 963 13 0924 X – Printed in Hungary, 1981 – Dürer Printing House, Békéscsaba – CO 11908-h-8185

Photos by Imre Benkő, János Eifert (1, 3, 5, 8, 9, 26, 27, 32, 36, 38, 44, 45, 47, 51, 54, 57, 58, 59, 63, 64, 79, 80, 105, 119, 122, 134, 138, 143, 148, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 157), Éva Horváth (MTI), Béla Mezey, János Sarkady (MTI)