Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.
Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.
Jung Zsenivel Bostonból érkezünk Kepes Györgyhöz, látogatóba. Demjén Gábor és Hidvégi Éva barátaim szervezték meg a találkozót, ami rendkívüli élmény volt.
Az elviselhetetlen nyári hőségben hűsítő teával fogadott bennünket, a fodormentalevélre, amelyen áttűzött a nap, élénken emlékszem ma is. A kis tóban, háza mellett, megmártózhattunk, meztelenül. Különös, hogy a látogatás pillanatai, mint képek, képsorok egy filmben a mai napig élénken megmaradtak bennem: rokonszenves arc, fáradt és mégis élénk tekintet… a hideg tea, fodormenta levéllel… a tóban fodrozódnak a hullámok… beszélgetés a teraszon… a látás nyelve, a világ új képe jut eszembe… figyelmesen nézi képeinket, megbecsülő véleményét megfontoltan, komolyan mondja el… keze finom ívet rajzol a térbe, képpé változik, fényképezőgép nélküli képpé, mint egy fotogram… a New York-i kiállításunk meghívóját tiszteletből átadom neki… búcsúzunk… utolsó mondata: „Ha hazamentek, csókoljátok meg Magyarországot!” Képsor elhalványul…
De hát ki is ez a Kepes, aki 1906-ban született a magyarországi Selypen?
A Képzőművészeti Főiskolán 1924 – 1929 Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló Bauhaus eszméket hirdető művészekkel.
Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fém szobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.
1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicago-ba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének, Fény-Szín részlegét vezette. A Chicagoi éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai Cambridge-i MIT(Massachusetts Institute of Technology) Építőművészeti és Tervezői karán. A MIT–es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner.
1965-66 között kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (a Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató.
1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai.
1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Vitkovics Házban állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.
Kepes György: A bostoni kikötő komplex ökológiai fénykörnyezetének terve, 1964 – 1965 / György Kepes: Plan of the complex ecological ligth environment for the Boston Harbor, 1964-1965.