Histoires d’Oeufs/Tojástörténetek, Vigadó Galéria, Budapest, 2002. május 24-június 15.

106 kiállított fotó, amelyet Michéle és Michel Auer gyűjteményéből válogatott kiállításra a Bolt Galéria. A kiállításon Jean Steff Tojástörténetek című könyvét is bemutatják.

A kiállítást megnyitja Raphael Nägeli a Svájci Nagykövetség kulturális attaséja és Sturcz János művészettörténész.

A képen: Michel Auer, Michéle Auer Ory, Detvay Jenő, Detvay Lili, Detvay Jenőné, Eifert János

Lucien Hervé: L’HOMME CONSTRUIT

Gyönyörű fotóalbumot kapok, Gáti Gyuri barátom hozza Párizsból…

“Eifert Jánosnak köszönettel és barátsággal. L.H. – Paris, 2002.05.24.” A köszönet a szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban megrendezett életműkiállításáért szól.

Lucien Hervé – Le Corbusier fotográfusa

Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László, 1910-ben született Hódmezővásárhelyen. 1928-ban Budapesten érettségizett, majd Bécsben, a Technische Hochschulé-n tanult rajzolni. 1929-ben Párizsba emigrált, ahol azóta is él. Mozgalmas élete – kész regény – a XX. század egy emberre vetülő lenyomata. Álmai, boldog pillanatai közben volt része menekülésben, emigrációban, háborúban, hadifogságban, várfogságban és kalandos szökésben is. Volt banktisztviselő, alkalmi munkás, szabadúszó, szakszervezeti munkás, párttag, katona, hadifogoly, ellenálló. Mielőtt a fényképezést választotta volna hivatásul, festett, jelmezeket és díszleteket tervezett. Fotográfusi pályáját 1938-ban fotóriporterként kezdte, a Marianne Magazine-nál. 1959-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és fényképésze lesz. Alvar Aaltotól kezdve Kenzo Tangeig szinte minden jelentős modernista építésztől kapott megbízásokat és fényképezte munkáikat. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot New Yorktól Tokióig, Baseltől Firenzéig. Nevét a világhírre szert tett magyar származású Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Kepes között említik. Bár kétségtelen, hogy sokan úgy ismerik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, mégsem lenne helyes őt ebbe a skatulyába elhelyezni. Fotóművészeti tevékenységének műfaji skálája rendkívül széles, portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik látásmódjának karakterét, mint építészeti tárgyú alkotásai.
Noha pályáját fotóriporterként kezdte, kezdettől fogva elvetette az „anektodizmust”, kerülte a történetek elbeszélését. Témáit időtlenné és általános érvényűvé alakítja képein, gondolatsort indít el bennünk. A fekete-fehér fényképezés mestere, a képszerkesztésben sajátos dramaturgiája jellemzi képeit. A geometriai formák, a minimalizmus, az absztrakció érzelgősség nélkül erősítik az érzelmi tartalom intenzitását. A dolgok alakváltozása, metamorfózisa kamerája nyomán nemcsak az épületekre vonatkozik. Batár Attila, munkásságának elmélyült tanulmányozója így jellemzi a fotóművész munkamódszerét: „Hervé átalakítja a látható világot, legyen szó akár épületről, akár emberi arcról, alakról, tájról vagy eleven jelenségről, bármiről, ami a lencséje elé kerül. Módszere sohasem leíró, szigorúan csak az általa lényegesnek tartott elemekre koncentrál. Kitartóan keresi a tárgy uralkodó, beszédes jegyeit, a látvány egészéből éles szemmel és kétely nélkül választja ki a számára legmegfelelőbb részleteket. Rendkívül tömören, határozottan és keményen fogalmaz, a kontraszt az, ami alkotásaiban elsődleges és meghatározó.”
Eifert János

Read more