Fenyvesi Félix Lajos: VÁSÁRHELYI KÉPÍRÓK

A LAZI Bt. kiadása, Szeged, 2003 – www.lazikiado.hu – info@lazikiado.hu

Lektor: Horváthné Tóth Judit, A borító Endre Béla: Tanya c. festményének felhasználásával készült, Borítótipográfia: Koha Kolett, Szilícium Grafika, Felelős szerkesztő: Hunyadi Csaba – ISBN 963-9416-57-6

 

Fenyvesi Félix Lajos

VERSEK EIFERT JÁNOS FOTÓIRÓL 

 

Hajnal (1984)

Gyöngy-pára gyolcsaiban a hajnali táj,

két sűrű-lombú fa derengő körvonala,

mögöttük arany arca a fölkelő Napnak,

a sejtelem-vonalú horizont íve.

Végtelen csönd.

Minden csupa fű, hajló vadvirág,

sötét fenyőerdő rejti a távoli

falut

és tornyot – –

az ösvényen ismeretlen alak közelít.

 

Két ablak (1989)

Fönt borostyánlevél-örvényben

ragyog őszi alkonyban fehéren.

Minden titkot magába zárt:

– – szerelmet és halált.

 

A kertész kezei (1978)

Kérgesebb a földnél a kertész

repedezett keze, szakadt körme,

ahogy a cserépből kivett gyenge

palántát igazítja, óvja, hajnal

óta görnyedve a párás homályban;

mintha penge-kés érne a bársony

levelekhez, a törékeny szárú bimbóhoz.

Mégis – – – – – – – – – – – – – –           

A lázas tavasz kicsalja titkon

a bíbor-szép virágot, és teszik

oltár-fehér terítőre vagy kiültetik

rég temetett édesanya sírjára.

 

Ladik (1996)

Tegnap még a szeptember végi

T I S Z Á R A

szórta búcsúfényeit az alkonyi Nap,

ikon-barna s arany színeit lobogtatták

a nyárfa-lombok, a koronás füzek,

azután egy éjjel megjött a kérlelhetetlen,

vad északi szél s tépett-szaggatott mindent.

Néma holtágakat, az ártér-erdős vadont

favágók járták, magas tüzet gyújtva,

s reggel hóllatú csönd borult a tájra.

            Az elhagyott, kopott csónakot

            elevenen eltemette az

            ezüst-tükrű jég – – –

mint merülő koporsó, lassan süllyedt el,

végleg: benne tűnt nyarak

boldog emléke,

örök májusok nem-múló

szerelme!

 

Cédrus (1973)

Tánc te ősi-szép mozdulat,

öltöztesd föl önmagad:

csillaggal

virággal

örömmel —

ragyogj a fáradt-sugaras szemekben;

kél a tavaszi Nap, hajnal dereng,

egy szál furulya szól és hárfa peng,

hajló lombokra zeng

a dal –‑

TÁN C — te ősi-szép mozdulat,

itt a képen: a cédrus-alak,

fájó keresztfa-férfi,

„Feszülj föl rám” — súgja a néma szavakat,

és öleli halhatatlan szerelmét

a fiatal nő és tündököl

időtlenül az örök-egy-pillanat.

 

Akt a homokparton (1996—2002)

Arany-tüzű homoktengerben fürdik

a gyönyörű meztelen nő.

Egyedül van, ő és a júniusi Nap,

csókolják karcsú testét a sugarak:

karját, mellét, ölét, lábujját —

Félig álom,

félig ébredés,

porszemtől csillogón átfut egy pillanat,

játszik önfeledve, vad és szabad,

keskeny vállain villan nyár ezüstje,

és sétál a verőfényes parton, a hullámtér-

fűzfák között, ugrik sugaras-szép testtel

a mólóról a hűs vízbe és sodorja

az áramos folyó délre a torkolatig.

 

Hommage á Pilinszky (1982)

egy életen át írta a Szenvedés Könyvébe

verseit

imádkozva fekete ruhában — éjfélcsönddé

mécsesülve – –

az univerzum mily hatalmas s benne

mi: jók rosszak e g y ü t t

mint havas fűszálakba hullt magvak

küszködve élve zihálva

elégve végül egyetlen pernye-szóvá:

ISTEN

A tánc titka. Sulyok László kiállítása. Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája, Budapest, 2003. október 2-31.

 Mi a titka a táncnak? Martha Graham (1894-1991), a tánc történetének egyik legnagyobb alakja így fogalmazott: „A tánc titka annyi, hogy mindenről szól, csak a táncról nem.” Mint tudjuk, a nagyszerű táncosnőre az emberi bensőre (testre és lélekre) történő koncentrált odafigyelés, koreográfiáira a környezet fizikai (gravitáció, tömeg) és társadalmi hatásainak visszatükrözése volt jellemző. A mozdulatművészet harmadik generációjának legmarkánsabb képviselője a maga idejében nagyon sokat tett azért, hogy a mai alkotók a test és szellem teljes felszabadításával dolgozhassanak.

S hogy mi a titka a jó táncfotónak? Egyik válasz lehet – és Sulyok László kiállításra kerülő képeivel ezt igyekszik igazolni – hogy a jó táncfotó mindenről szól, csak a fotográfiáról nem. Ha egy kép láttán a fénykép technikája, a hogyan készült mikéntje furakszik az előtérbe, akkor az már régen nem arról szól, amiért készült. A jó táncfotó, bár közhelyesen hangzik, de igaznak tűnhet: a táncról kell, hogy szóljon. S persze mindarról, ami mögötte van. Mert hosszú az út a színpadi ragyogásig. Benne lehet a képben, benne is van persze a fotográfus egyénisége, látásmódja, művészi ízlése. Ezek azonban megjelenítésének eszközeit kezelik, és nem válnak a kép főszereplőivé. Az 1979-ben született fotóriporter, aki Seres Attila és show-tánckara révén öt évvel ezelőtt került a tánccal közelebbi kapcsolatba, jól tudja ezt. A fotográfus a show-tánc felől 2002 januárjától a táncművészet felé fordult. Kiállításának képei, amelyek színházi premiereken (Trafó, MU Színház, Nemzeti Táncszínház, Thália Színház, Magyar Állami Operaház), a társulatok (Még 1 Mozdulatszínház, Bozsik Yvette Társulat, Magyar Nemzeti Balett, Szegedi Kortárs Balett, Moszkvai Bolsoj Balett, Pécsi Balett, Győri Balett, Párizsi Opera Balettegyüttese, Béjart Ballet Lausanne, Pekingi Opera, Argentintangó Színház) előadásain készültek, a jelenkori táncművészet formálóinak legjobbjait, a legfiatalabbakat ábrázolják. Aleszja Popova, Bacskai Ildikó, Delbó Balázs, Dorothée Gilbert, ifj. Nagy Zoltán, Gergye Krisztián, Gil Roman, Kerényi Dávid, Keveházi Krisztina, Nina Ananyasvili, Oláh Zoltán, Pazár Krisztina, Radina Dace, Szergej Filin, Túri Sándor – a teljesség igénye nélkül – nemcsak a fotográfus elképzeléseinek megvalósítóiként, hanem a képek elsőszámú főszereplőiként jelennek meg. Mozdulataik, gesztusaik, ihletett pillanataik megjelenítésével épphogy a tánc titkai felé közelítünk. Sulyok László – aki saját elmondása szerint nem tanult táncolni, de egyre inkább táncosnak érzi magát – végignézi, végigéli a tánc nagyszerű pillanatait, és fényképeivel, táncképeivel ezeket mutatja meg. Azoknak, akik ott voltak az előadásokon, és azoknak is, akik nem. Általa és fényképei által, amelyeket nagy művészi alázattal, saját egyéniségének hátrébbsorolásával készít, mindnyájan közelebb kerülünk a titokhoz.

 Eifert János

 

Sulyok László

1979. július 7-én született Szombathelyen
1994-1998 Tinódi Sebestyén Gimnázium, Sárvár
1998/1999 Bálint György Újságíró Akadémia, fotóriporter szak
1999 Tanulmányi gyakorlat az Elite magazinnál
1999-2001 A Sárvári Városi Televízió munkatársa, operatőr munkakörben.
2001- A Foto Mozaik című fotográfiai havilap szerkesztője és szabadúszó fotóriporter

Fotográfusként a sajtófotó (protokoll-, sport-, eseményfotók) és az alkalmazott fotográfia (illusztrációk, portrék, tánc-, divat- és tárgyfotók) területén szerzett nagy gyakorlatot. Fotói 1994 óta jelennek meg a sajtóban, megyei és országos napi-, valamint belső terjesztésű divatlapokban, színházi katalógusokban és Internetes honlapokon.
TV-operatőrként forgatott anyagai lejátszásra kerültek a Magyar Televízió regionális műsoraiban is. Szakíróként, szerkesztőként a hazai fotográfia kiemelkedő képviselőinek megismertetésén, a fotográfia korszerű szakmai nyelvezetének kialakításán fáradozik.

Művei közgyűjteményben:
Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény, OSZK