Kökény utca 16. Ez Imre Bálint háza, piros cserepes tetővel, nagy udvarral, fészerrel, kukoricagóréval, galambdúccal, ólakkal és istállóval, ahol egyedül él a rengeteg állattal, olyan igazi tanya, amit a turisták csak ritkán fényképezhetnek. Engem nagyon közel engedett magához, fotózhattam igazi lélek-közelből.

És most elviszem a néhány nappal ezelőtt róla készült képeket. Nagy kíváncsisággal nézegeti a kontaktokat, szemüveggel persze, közben mondja, “nézd, milyen szép a lovam”, meg hogy “de jól mutatok a drótozott szemüvegemben”. Szeretettel átölel, és “jóváhagyja” a képeket, közlésükhöz hozzájárul. Kedvtelve nézegeti nemcsak a róla készült képeket, de a másfajtákat is. Még az Alföldi Galériában rendezett kiállításomra is eljött, és a Kertész keze – amit 1978-ban készítettem Tarnamérán –  mint mondja, egyik kedvence. Kicsit beszélgetünk még, elmeséli, hogy a pulikutyája hármat kölykezett, a kanca is vemhes, a lába pedig, hát az továbbra is dagad. “Mikor jössz legközelebb? Anyádat, Lenkét – a ki gyönyörű lány volt és fülig szerelmes voltam belé fiatal koromban – nagy tisztelettel üdvözlöm. Ő talán nem is tudja az én nagy titkomat, hisz’ soha nem mertem neki bevallani, most meg már késő, hisz a száz felé közeledem…Talán még emlékszik rám, én is ott laktam akkor a közelükben, később pedig a Búvár utcába jártam Böde Feri barátomhoz, aki még nálam is öregebb, éppen 104 éves…