Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silk Road, Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14 – június 25.
Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silk Road, Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14 – június 25.
Eifert János – 埃菲尔特 亚诺什 摄影家、专业作家、教师
他是美术行业国内外著名的代表性人物。其艺术创造不能够列入某一种具体的艺术风格,他向多种风格开放。他是一位多才多艺的,不断的更新自己的,具有实验精神的艺术家。他以舞蹈、裸体、风景题材的照片以及应用照片而出名。他从事教师、表演者、专业作者和专家工作。
至今共举办过150次独立的展览、650次与其他艺术家联合举办展览会、获得168奖项、大奖、特种奖和奖状。他曾在世界33个国家摄影,根据不同题材出版了无可匹敌的档案。国内外专业刊物、书籍、印刷品、电子刊物,因特网等经常发表其照片、新闻摄影和文章。电影、电视节目、剧场的布景等等常常采纳他的照片,连他本人也经常在各种电影、电视节目和系列片出现。他给许多相片簿和目录编写序言或前言,主持图片展开幕式,经常演讲并将其内容发表等等。
Meghívó:
请柬
Meghívjuk Önt és kedves partnerét Eifert János Kína selyemút című kiállításának megnyitójára.
敬请您和您的同伴参加埃菲尔特·亚诺什名《中国丝绸之路》的展览开幕式
Időpont: 2008. március 14. péntek 17 óra
开幕式时间:2008年三月14日星期五17时
Helyszín: Természettudományi Múzeum.
地址:自然科学博物馆
1083 Budapest, Ludovika tér 2-6
布达佩斯Ludovika广场2-6号, 邮编:1083
A kiállítást megnyitja: Turczi István költő
展览开幕者:途棋·依世特万诗人
A képeket bemutatja: Radisics Milán a ZOOM magazin főszerkesztője
摄影将由ZOOM杂志的主编拉迪世茨·米兰介绍
A kiállítást támogatja
展览赞助商:
Eifert János Baricz Katival táncol
Eifert János: Kína, Selyemút
Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14. – május 28.
Sokan azt gondolhatják, hogy a Természettudományi Múzeumban megrendezésre kerülő kiállításom képei egy hajdan a Természetbúvár fotoriportereként, az ember és természet viszonyát kutató, faggató fotográfus „tudós” képeinek kiállítási rendben történő fűzését jelenti. Egyáltalán nem, ezek egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szépujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsáner-képekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív, találkozásra késztet Kínával?
2006. júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Association-tól, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Xinjiangba. 2002-ben, Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. 2006. szeptemberében-októberében hívtak újra. Szintén kedvvel mentem. Egy nemzetközi csapat résztvevőjeként – amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is – Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli Selyemutat jártuk végig. Mintegy 10.000 kilométert gépkocsin, 12.000-et repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve egy csodálatos utazás részese lehettem.
A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbizott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tianshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat “Szárazföldi Selyemút”-nak hívják. Az én utam – ahogy már korábban jeleztem – Kína legnagyobb tartományában, Xinjiangban vezetett, ahol Marco Polo nyomdokain haladva fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag, és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgúr főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan – nem haladási sorrendben – Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füvespuszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan, Heizvilig érintésével. Ujgúr, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel talákozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem. Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból – nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek. A földalatti csatornarendszer, amelynek segítségével a Tienshan olvadó hósipkáiból vízzel látják el a hatalmas területeket, az egyedülálló a világon. No meg a zene és a tánc! Én magam kicsit megtanultam az ujgur, mongol táncokat.