Mi, európai emberek, keveset tudunk a maják történelméről. Az V. és IX. század között a legnépesebb maja városok a mai Guatemala és Honduras területén voltak. A X. századra azonban – eddig fel nem derített okokból – ezek a déli központok elnéptelenedtek, és a maja történelem súlypontja a Yucatan-félszigetre tevődött át. Ennek a „posztklasszikus” korszaknak, amely a mi honfoglalásunk századában kezdődött és a XIII. századig tartott, több ősi városát tárták fel (ilyen pl. Uxmal, Chichen Itza). Egyikre-másikra szinte véletlenül bukkantak rá az utóbbi évtizedekben és a feltárás és megóvás munkálatai még folyamatban vannak (mint pl. Palenque, Bonampak). Legtöbbjük azonban elvadultan és elhanyagoltan pusztul valahol az őserdőben és gyakran szabad prédája a semmitől vissza nem riadó műkincsrablóknak. Az archeoasztronómia – magyarul csillagászati régészet -, ez az alig néhány évtizedes, de igen dinamikusan fejlődő tudomány, éppen manapság próbálja megfejteni, hogy mi volt ezeknek az építményeknek a szerepe, milyen régiek, milyen kultikus vagy éppen praktikus célokra használták őket. A régészettel és a történelemtudománnyal együttműködik ebben a csillagászat.

  Eifert János felvételei

Mexikó, Coba, 2008. július 24.

7:00 indulás taxival a hosszőú útra. Úticél: Cobá, Tulun… Cobában fényképezek egy családot az otthonában. Az asszony éppen lepényt süt, a férfi sziesztázik a függőágyon, a gyerekek a papagájjal játszanak. Megmutatják a háziállataikat, a kertben, elkülönített részen pulyka, csirke, nyúl. A kutyák lazán elterülve lustálkodnak. A házacska fala vékonyabb fatörzsekből (vagy vastagabb faágakból) áll, a tető pálmalevelekből. Egy másik háznál batikos műhely, egy Krisztus-fejű művésszel: Victor Vier Rivus Palomo (Loc. Coba 77780, Q.R§§ Mexiko)