I.I.: Mozgásban fogalmazott lélek. Fotóművész és festő találkozása a kiállítóteremben – Tolnai Népújság, 2009. július 11.

Táncworkshopot vezetek a Fotóoktatás.hu iskola résztvevőinek. Imre Tamás és Anikó jól előkészítették a munkát, Fenyvesi Márk és kitűnő táncosai, Bacskai Ildikó, Kocsis Andrea, Copek Péter a modelljeink az MMS Mozgásművészeti Stúdióban. A falnál c. mozgástanulmány Bacskai Ildikó táncművész közreműködésével készült. 

Előzetesen néhány gondolatot fogalmaztam meg hallgatóim számára, és az első órákon az elméleti felkészítés történt. Megfigyelhető, hogy számos párhuzam rajzolódik ki a két művészeti ág között, amiket a táncfényképezés során nagyszerűen érvényesíthetünk: Tánctörténet – fotótörténet, a tánc műfajai – fotográfiai műfajok, a táncos technikája – fotótechnika, táncesztétika – fotóesztétika.

Testből font jelbeszéd. A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt.

A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig – a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. A fotográfusok nagy része azonban nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Ezek persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmasak lehetnek, de művészi értékük az elsődleges. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia, vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.

Milyen technikával?
Balett, néptánc, klasszikus balett, modern balett, jazz-tánc, kifejező tánc, mozgásművészet, szabadtánc, varietétánc, hastánc, sztepptánc, ukrán tánc, kanász-tánc, színpadi tánc, menyasszony-tánc, üveges-tánc, akrobatikus tánc, autentikus tánc, mozdulatművészet… Nehéz eligazodni a tánc sokféleségében. Vajon a különböző stílusok, irányzatok, korok táncai különböző technikát igényelnek? Egyáltalán nem. A különbözőségek a beállításban, a kép kompozíciójában és stílusában lehetnek.
Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlokegyenesen különbözhetnek. Általában színpadon, előadás közben kevés a fény, a megközelíthetőség, a legjobb nézőpont kiválasztása is akadályt jelenthet. Az előadást, a nézőket nem zavarhatjuk, vakuval villogni megbocsájthatatlan bűn. Ezért ajánlott egy gyors kisfilmes, tükörreflexes kamera, nagyfényerejű objektívekkel, magas érzékenységű filmmel (digitális kameráknál 400, 800, vagy 1600 ASA beállítása), stabil állvánnyal, ami lehet egylábú is. Hogy miért kell állítgatnunk az érzékenységet? Miért nem kezdjük rögtön a legmagasabbal? Nem árt tudni, hogy az érzékenységnövelés a filmanyagnál a szemcsézet durvulásával, a digitálisnál a kép zajosságával jár.
A helyes expozíciót egyrészt az adott fényviszonyok, másrészt saját elképzeléseink szerint kell beállítani. Az éles reflektorfényben álló táncos, és a körülötte lévők között óriási fénykülönbség van, ezt lehetetlen áthidalni köztes expozícióval. Mindig a fő témára, fontos területre határozzuk meg a záridőt, valamint a mozgás élességének az igényétől függően. Ha éles képet akarunk, mint a sportfényképezésnél, mozgásban legalább 1/250 sec zársebesség szükséges. A bemozdulásos felvételekhez pedig 1/8 sec, vagy még hosszabb záridőt használhatunk. Hogy az élesség-életlenség kontrasztja még erőteljesebb legyen, állványt kell használnunk. De felvétel közben a gép mozgatása, és/vagy a zoom objektív fókusztávolságának a változtatása (berántás) is lehetséges.

Az együttműködés a táncosokkal, a koreográfussal
Színpadi táncok esetében leggyakrabban előadás közben fényképezhetünk, de előfordulhat, hogy külön fényképezésre kiírt próbán, közönség nélkül dolgozhatunk. Ez esetben lehetőség adódhat egy-egy jelenet újrarendezésére. Ehhez a koreográfus, a táncosok segítségét kérjük. A táncfényképezéshez, ugyanúgy, mint a személyfényképezésnél általában a megfelelő atmoszféra szükséges.  Ezt megteremteni pszichológiai ismereteink, érzékünk segíthet ebben. Megnyerni a táncosokat, hogy az adott pillanatban a legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Ez nemcsak az ugrások magassága, a lábak feszítése, a pózok kirajzolása miatt szükséges, hanem az átélés miatt is. Az arcon megjelenő érzelmek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész táncfényképezés, „fagyos” a kép, ha rajta a táncosok, mintha fabábok lennének, vagy gépemberek, úgy mozognak. No de újrarendezés, vagy hamisítás?  A koreográfia lényegét, a táncos alakítását adjuk vissza, vagy ez az egész csak ürügy, hogy saját világunkat mutassuk meg?  Szerintem mindkét út járható. Ha jobbat tudunk, mutassuk meg!

Eifert János

Mozgásban kifejezett emberi lényeg – fotók!

Szekszárd | Képnovellák címmel megnyílt Eifert János fotóművész és Kovács Tibor festőművész közös kiállítása a megyeszékhelyen.

Ha más nem, úgy a mozgásban kifejezett emberi lényeg megragadása közös a két alkotó képeiben, derült ki prof. dr. Losonci Miklós művészettörténész sziporkázó megnyitójából.

Képnovellák címmel nyílt meg pénteken a 25 éves Művészetek Házában Eifert János fotóművész első közös kiállítása az 50 éves Kovács Tibor festőművésszel. Utóbbinak ez a tárlat éppen az ötvenedik. Hol másutt is találkozhatott a két művész, mint a világ másik végén, Kanadában, a Magyar Házban, ahol tavaly azonos időben volt kiállításuk. Ott határozták el a közös és hazai folytatást.
A tematikai azonosság, a nő alakja és az érzelmek tánca is felel egymásnak a fotókon és festményeken. Megragadó montázs is bizonyítja, hogy képek közös tartalmakat is hordoznak. Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője. Tanárként, előadóként szakíróként és szakérőként is tevékenykedik.
Kovács Tiborról azt írta egyik kritikusa: korunk egyik látványteremtő poétája, olyan lírikus, aki élénk színekkel, árulkodó gesztusokkal különleges világot tár elénk. Aki izgalmas esztétikai élményre vágyik, tekintse meg a tárlatot amely szeptember 6-ig, hétfő kivételével 10-18 óráig tart nyitva. (I.I.)

(Kiss Albert felvételei)