Szófiai Magyar Kulturális Intézet. Győre Balázs HALOTTAK APJA című könyvének bemutatója

Móger Ildikó                                , a Szófiai Magyar Intézet igazgatónője köszönti Martin Hrisztov műfordítót és kiadót, a  könyvet bemutató Krisztina Jordanova irodalmi kritikust, valamint Bogdan Glisev előadóművészt. A könyv a Magyar Könyv Alapítvány és a Magyar Fordítóház támogatásával készült, és 2008-ban jelent meg az Ergo Kiadónál, Szófiában.

“Györe új könyve eddigi életművének legjobb teljesítménye. Megőrzi epikus írásmódjának Ottlikhoz kapcsolódó nyelvi puritanizmusát s mikrorealista pontosságát, ugyanakkor szövegalakítása konzervatív módon újító is. A gyászmunka és az emlékezés belső kényszere arra késztetik az elbeszélő Ént, hogy újra meg újra felidézze, s ezáltal átértelmezze az apa személyiségét és élettörténetét. Vagyis inkább azt a tudást és emlékrétegeket, amit a fiúi pozíciói láttatni engednek a múltban, s ami jelentős mértékben megváltozott az apa titkos naplójának ismeretében. A regény ennek a kettős nyomozásnak a története: az elbeszélői Én emlékeit drámaian felülírja az időközben megtalált magánnapló belső történése.” (forrás: www.polc.hu)

   Eifert János felvételei

20 Октомври 2009, Вторник 18:00

Представяне на книгата „БАЩА НА МЪРТВИТЕ” (Балаж Дьоре), 2008, София, Издателство „Ерго”
Унгарски културен институт
Премиера на книга

• С участието на преводача и издателя Мартин Христов
• Книгата се издава с подкрепата на Фондация „Унгарска книга” и Фондация „Унгарска преводаческа къща”
• Книгата представя: Кристина Йорданова 

„Баща на мъртвите” е една от най-добрите белетристични творби на Балаж Дьоре. Текстът съхранява езиковия пуританизъм и микрореалистичната прецизност на епичната проза, същевременно на езиково равнище, въпреки консерватизма си, привнася обновителни елементи. Дните на траур и реминисценции принуждават разказвача отново и отново да извиква в паметта си личността и житейската история на бащата, придавайки им ново тълкувание. Балаж Дьоре вае спомен за бащата с безмилостна прецизност и сдържана емоционалност, без да звучи дидактично или натрапчиво сантиментално.
Балаж Дьоре (1951) е автор на стихосбирките „Ръкописът на набожния игумен Пафнутий” (1982) и „Прекъснах един роман” (2004), както и на множество белетристични творби, между които „Всеки да потърси своята смърт” (1993), „Книга на блажените” (2001), „Баща на мъртвите” (2003), „Приятелят на баща ми” (2006). Носител на литературните награди „Милан Фющ” (1997), „Про Литература” (2004), „Атила Йожеф” (2005) и др.

AKT – CSENDÉLET – TÁNC
MESTERHÁRMAS WORKSHOPOK EIFERT JÁNOSSAL

néven októberben és novemberben újabb workshopokat indítunk a FotoXLstúdióban.

Közkívánatra megismételjük az “Aktfotográfia Eifert Jánossal” kurzust, újdonságként pedig két további alkalommal, a jelentkezők betekinthetnek a Csendélet fotográfia és a Táncfotográfia műhelytitkaiba.
Mindhárom workshopra külön kell regisztrálni, viszont az egynél több rendezvényen részt vevők öt, illetve tíz százalék kedvezményben részesülnek.

Jelentkezés: Gross Júliánál a telemarketing@adeko.hu  e-mail címen vagy telefonon a
30/635-61-78-as telefonszámon.

A workshopokról bővebben az alábbiakban olvashat. Kérjük, vegye figyelemben a jelentkezési határidőket.

Aktfotográfia – workshop Eifert Jánossal

Helyszín: FotoxlStúdió – Pomáz (Adeko Kft. Pomáz-Ipartelep)
Előadó: Eifert János fotóművész
Időpont: 2009 október 31. (szombat) 10.00-től 18.00 óráig
Részvételi díj: 20.000.- Ft (nettó)
Jelentkezési határidő: október 26.
Jelentkezők száma: min. 9 maximum 12 fő
A jelentkezéseket a: telemarketing@adeko.hu e-mailre várjuk
Weboldalunk: http://www.fotoxl.hu

Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók.
Megtanulható-e az aktfényképezés? Eifert János – aki nemzetközi elismertséggel műveli e műfajt – nem vágja rá könnyen az igent. A több évtizedes tapasztalat mondatja vele: a mesterség-művészet eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk létre – még az isteni szikra is szükséges. De a szabályokat, – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerni: modell és beállítás, hátterek és kellékek; természetes és mesterséges fények, stúdióvilágítás; analóg és digitális gépek és objektívek, eszközök; technika és esztétika: forma és kompozíció, a mozgás, a tér és idő szerepe; képkidolgozás, közreadás; fotótörténet, fotótechnika, etika, szerzői jogok. Mindezt a legjobb hazai és nemzetközi példákon keresztül.

Ajánlott irodalom: Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó)

Csendélet fotográfia – workshop Eifert Jánossal

Helyszín: FotoxlStúdió – Pomáz (Adeko Kft. Pomáz-Ipartelep)
Előadó: Eifert János fotóművész
Időpont: 2009 november 7. (szombat) 10.00-től 18.00 óráig
Részvételi díj: 18000.- Ft (nettó)
Jelentkezési határidő: november 2.
Jelentkezők száma: min. 9 maximum 12 fő
A jelentkezéseket a: telemarketing@adeko.hu e-mailre várjuk
Weboldalunk: http://www.fotoxl.hu

A csendélet a fotográfia egyik leggazdagabb műfaja
A csendélet – bármennyire is “holt” tárgyak elrendezésén alapul – életteli műfaj, a fotográfia egyik leggazdagabb, legsokoldalúbb területe. Mondhatjuk, a 19. században festészeti örökségként született, és feldolgozta annak szinte valamennyi témáját, a virágtól az élettelen tárgyakig, a természet egyes elemeinek, részleteinek spontán, vagy megrendezett formavilágától az apró részletek, belső szerkezetek ábrázolásáig. Ilyen részleteket,belső szerkezeteket fényképezett a 19. század végén a francia Eugene Atget (1856-1927), akit 20. századi társai – a műfaj továbbfejlesztésében úttörő szerepet játszó Albert Renger-Patzsch (1897-1966) és Edward Weston (1886-1958) – követtek. A pictorializmust felváltotta a modern eszközhasználatú látásmód, a fotográfia történetének második generációjától kezdve a fényképek kezdtek “fényképszerűvé” válni, és nem a festményekhez hasonlítani. Megszületett tehát a fotóművészeti csendélet, amelynek eredményei a társadalmi gyakorlatban is jelentőssé tették a fotográfia művészetként való elfogadtatását. A fényképezés új ágazatában, a reklámfényképezésben is megjelent a csendélet, a művészi hatás gyakorlati célok érdekében történő felhasználásaként. Ebben a magyarok – köztük: Pécsi József (1889-1956) – “világelsők” voltak. A fotóművészeti csendélet reklámértékének felismerésében, az ízléses reklámművészet megteremtésén olyan eredményesen fáradozott, hogy a témakörben elméleti esztétikai fejtegetéseit tartalmazó könyveit német (Photo und Publizität) és angol nyelven is kiadták. A csendélet más hangsúllyal, másfajta értelmezéssel is megjelent. A Kassák-kör szellemi vérkeringésébe kapcsolódó fotográfus, Tabák Lajos (1904-) a Csendélet trágyadombon, 1932-ben készült képe erős társadalomkritikát, szociográfiai gondolkodásmódot hordoz. Ezt a szociofotót – bár címében van utalás erre – nem igazán mondhatjuk csendéletnek, ám kompozíciójában, a kép elemeinek elrendezésében van valamiféle “csendéletes”. A fotográfiában talán éppen az a legizgalmasabb, hogy a műfaji határok kevésbé merevek: áthallások, egyikből a másikba történő “átcsúszások” gyakran előfordulnak.

Eifert János

Táncfotográfia – workshop Eifert Jánossal

Helyszín: FotoxlStúdió – Pomáz (Adeko Kft. Pomáz-Ipartelep)
Előadó: Eifert János fotóművész
Időpont: 2009 november 14. (szombat) 10.00-től 18.00 óráig
Részvételi díj: 20.000.- Ft (nettó)
Jelentkezési határidő: november 9.
Jelentkezők száma: min. 9 maximum 12 fő
A jelentkezéseket a: telemarketing@adeko.hu e-mailre várjuk
Weboldalunk: http://www.fotoxl.hu

Testből font jelbeszéd
A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt.

A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia, vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.

Milyen technikával?
Balett, néptánc, klasszikus balett, modern balett, jazz-tánc, kifejező tánc, mozgásművészet, szabadtánc, varietétánc, hastánc, sztepptánc, ukrán tánc, kanász-tánc, színpadi tánc, menyasszony-tánc, üveges-tánc, akrobatikus tánc, autentikus tánc, mozdulatművészet… Nehéz eligazodni a tánc sokféleségében. Vajon a különböző stílusok, irányzatok, korok táncai különböző technikát igényelnek? Egyáltalán nem. A különbözőségek a beállításban, a kép kompozíciójában és stílusában lehetnek.
Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlokegyenesen különbözhetnek. A műtermi fényképezés – a táncos közreműködésével – tökéletesen reprodukálja a tánc varázslatos pillanatait. Beállíthatjuk a pózokat, megismételtethetjük a mozdulatokat, hátteret választhatunk, a fényeket beállíthatjuk, kísérletezhetünk kreatív megoldásokkal. Aztán már csak klikk! És életre kelhetnek fényképeinken a tánc, a mozgás, a mozdulat varázslatos pillanatai. Testből font jelbeszéd…

Eifert János