Nagy várakozással indulunk a feladatnak, egyeztetjük a válogatás menetét, a szavazás, döntés technikáját. Egy korszerű, a mai tendenciáknak helyet adó, magas színvonalú kiállítást szeretnénk, példaadó díjazottakkal, akik felvonultatják azokat az értékeket, amelyeket az érző, gondolkodó fotográfusok új szemléletű műveikben megfogalmazni képesek.  A 33. Zagreb Salon zsűrijének tagjai, balról jobbra: professzor Zdenko Kuzmić művészettörténész, Fulvio Merlak, BFI, AFIAP fotóművész, az olasz fotóművészek szövetségének elnöke, Eifert János, AFIAP, EsFIAP fotóművész (a zsűri elnöke), Danijela Lušin, a fotográfia professzora és Vasja Doberlet, a “Janez Puhar” fotográfiai társaság elnöke.

The Jury members of the 33^rd Zagreb Salon are János Eifert, AFIAP, EsFIAP, Ex-President of the Association of Hungarian Photographers, Budapest, Hungary, chairman of the Jury; Fulvio Merlak, BFI, AFIAP, President of the Italian Federation of Art Photography – FIAF  from Trst, Italy; Vasja Doberlet, MF FZS, EFIAP/s, President of the Photo society „Janez Puhar“ from Kranj, Slovenia; Danijela Lušin, professor of  photography and  Zdenko Kuzmić, professor of the  historyof art, from Zagreb, Croatia.

Reggel kilenckor, a Zagreb Fotoklub helységeiben kezdjük a 33. Zagreb Salon-ra érkezett képek értékelését.  50 országból mintegy 2000 kép kerül elbírálásra. A zsűri elnökeként tevékenykedem, zsűritársaim az  olasz Fulvio Merlak, a szlovén Vasja Doberlet, horváth Danijela Lušin és Zdenko Kuzmić.  A szervezők jól előkészítették az anyagot, a szerzőnként beküldött négyképes kollekciót egy fehér táblára rakva, jól át tudjuk tekinteni. Az igen szavazatok alapján (max. 5) külön kupacokba gyűjtik a továbbjutottakat. Másnap választjuk ki a díjazottakat, a legtöbb szavazatot kapott képek értékelésével. A padlóra fektetett képek  jól áttekinthetők, összehasonlíthatók, kézbe vehetők. Különböző színű és felratú  cédulákat helyezünk a javasolt képek mellé, amit a szervezők összeszámolnak, és jegyzőkönyveznek. Vitára, egymás győzködésére nem kerül sor, hiszen nagyon egy húron pendülünk. Délre aztán megszületik a végeredmény, nemcsak a kiállításra kerülő képek, hanem a díjazásra javasoltak is kiválasztásra kerülnek. Elkészül a jegyzőkönyv, amelyet mindnyájan aláírunk.

A díjazottak listája: City of Zagreb Trophy: Luis Alberto Franke (Argentina), Grand Prix of Fotoklub Zagreb: Lena Kaellberg (Sweden), The Zagreb Salon Centenary Award for an individual black/white photograph: Raul Villalba (Argentina), FIAP Gold Medal: Valentina Bunić (Croatia), Petr Vyda (Czech), FIAP Bronze Medal: Van Den Houte Jozef (Belgium), Honorable Mentions FIAP: Ana Mrazek (Croatia), Don Barker (Great Britain), Sue Hill (Scotland), Prizes for the Collection, Gold Medal: Miljenko Marotti (Croatia), Silver Medal: David Hall (Great Britain), Bronze Medal: Hazel Marp (Scotland), Photo Club Zagreb Prizes, Gold Medal: Daniel Lovrić (Croatia), Silver Medal: Alexander Kupchynsky (Ukraina), Hugo Alfredo Morbelli (Argentina), Bronze Medal: Lea Bogović (Croatia), Željo Šoletić (Croatia), Tomislav Dolovćak (Croatia), Diplomas: Vladimir Šimunić (Croatia), Andreja Ravnak (Slovenia), Vadim Ziuzin (Ukraina), Majcher Jarek (Poland), Prizes for the Collection, Gold Medal: Helmut Schwarz (Austria), Silve Medal: Primoz Hieng (Slovenia), Bronze Medal: Branko Pejaković Peyo (Bosnia).

A zsűri és a szervezők, a második nap végén, a jól végzett munka örömével: Vinko Šebrek, Vasja Doberlet, Danijela Lušin, Fulvio Merlak, Vladko Lozić, Zdenko Kuzmić, Damir Tiljak, Eifert János.

 Eifert János felvételei

A Hotel Ilicában szálltam meg, a vendégváróban különböző prospektusok, városismertetők találhatók. Működik az Intenet is. Beírom a Google keresőjébe a város nevét, egy klikk és nagyjából 114 000 találat 0,19 másodperc alatt: Zágráb (horvátul Zagreb, németül Agram, latinul Zagrabia, olaszul Zagabria) Horvátország fővárosa az ország északnyugati részén, a Száva partján.

Zágrábnak kb. 800 ezer lakosa van. Alapítása egy magyar király, Szent László nevéhez kötődik, aki 1093-ban alapította meg a zágrábi püspökséget. A számos magyar vonatkozás közül még egy: 1300-ban itt koronázták meg Károly Róbertet. Zágráb 1918-ban lett a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, majd Horvátország 1991-es megalakulása óta az ország fővárosa. Annak ellenére, ha a magyar nyaralók, ha Horvátországba mennek, általában a tengerpartot választják, a kedves, mediterrán főváros, Zágráb is számos nevezetességet kínál. A horvát főváros gyakorlatilag két város egyben: az alsóvárosban széles sugárutakat, hatalmas tereket, és szecessziós épületeket találunk. A felsővárosnak pedig meghitt, középkori hangulata van. Zágráb, kedvező fekvésének köszönhetően (Közép-Európát az Adriával összekötő útvonalak csomópontjában található) kereskedelmi, és ipari központnak számít. Kevés főváros van a világon, amely ilyen barátságosnak, lakhatónak, és emberi léptékűnek számít. Skenderovic Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviseletének vezetője szerint Zágráb különböző részei Budára, Szegedre, és Prágára emlékeztetnek, így a magyar turisták számára is igen ismerős, és szerethető város, mediterrán hatással fűszerezve. A magyar történelem számos emléke is felfedezhető itt, ez pedig még ismertebbé, otthonosabbá teszi a magyarok számára. Zágrábtól mindössze fél órás úttal síparadicsomot (Mount Sljeme) lehet találni, ez pedig kevés európai fővárosról mondható el. (http://utazas-nyaralas.info/horvatorszag/zagrab.html)

A zsűrizés befejeztével van időm hosszabb sétára. Most végigsétálok az Ilicán, egészen a Jelasics-térig, majd átvágok észak felé, a Székesegyház irányába. A Tkalciceva utcán haladok tovább, majd egy kis utcán visszakanyarodok az Ilicára. Embereket, épületeket, kirakatokat fényképezek és élvezem a város lüktetését, a szép napsütést…