Digitális Fotó Magazin 2010/11.                                                                                                                                                                   18-19.o.

LEGKEDVESEBB KÉPEM

Sorozatunkban egy-egy neves hazai alkotó mutatja be egy képét, amelyet fontosnak vagy kedvesnek tart. Ebben a hónapban Eifert János képét közöljük.

Eifert János: Ujgur házban

 2006-ban alkalmam volt a Chinese Photographers Association meghívására egy kínai fotóutazáson több neves külföldi kolléga társaságában részt venni. Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli selyemutat jártuk végig. Mintegy 10 ezer kilométert gépkocsin, 12 ezret repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve.

Ez az ujgur házban készült kép azért kedves nekem, mert nem egy bombasztikus, látványos téma. Sokkal inkább finom, intim pillanatnak tekinthető. Ez számomra minden olyan varázslatos dolgot összefoglal, amelyet az ember fotográfustevékenysége során szeretne mozdulatban, fényben, ellenfényben, kompozícióban megkapni. Nézelődtem a házban géppel a nyakamban, motívumot keresve. A kollégák az épületekkel, szép kapukkal és hasonló látványos dolgokkal voltak elfoglalva. Találtam egy jelentéktelennek tűnő bejáratot. Engem épp ez fogott meg. Volt itt egy rozsdás lakat, fal lehullott vakolattal, és hasonló életszagú dolgok. Ezeket kedvelem a legjobban. Ahogy beléptem egy belső udvarba, át kellett menni egy kék lepel alatt, amely az átjárónál lógott. Feltűnt, hogy az ellenfényben egy árnyék vetődik a lepelre. Jön valaki. Igen, egy anya, karján a gyermekével lépett át a kapubejáraton. A kék lepel nagyon dekoratívan meglebbent, úgy, ahogyan ezt a festményeken is ábrázolni szokták. Reflexszerűen irányítottam a fényképezőgépet a jelenetre, gyorsan komponálva a kapuívet és az előre vetődő árnyékot. Elkészült a kép, csak egy exponálásra volt lehetőség. Néhány külföldi kolléga is ott nézelődött az udvarban, részben előttem. Amikor meglátták, hogy rámozdulok a jelenetre, és ők is felismerték a kialakuló szituációt, gyorsan elhúzódtak, kiléptek a látószögemből, hogy ne zavarjanak. Ezúttal is megköszönöm, hogy ezzel is segítettek megalkotni ezt a képet. Higgyék el nekem, hogy nem mindig a jelentősnek látszó, bombasztikus témák, a földrengés, az árvíz, a tűzvész vagy a neves személyiségek fotói az érdekesek. Sokszor az ilyen egyszerű, emberi pillanatok a legkifejezőbbek, és ezért a fotográfusok számára a legértékesebbek, legkedvesebbek.

Eifert János (1943) rövid szakmai életrajza

1960–1977: a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa. A külföldi turnékon kezd fotózni 1968-ban. 1977-ben a Lobogó, 1978–1988-ban a Búvár fotóriportere; 1993-ban a Boom képszerkesztője. Az 1970-es években kísérleti tévéprodukciókat készít, -1 °C elektronikus balett filmje a montreaux-i fesztivál különdíját kapta. 1984-ben a Sebesvíz Workshop művészeti vezetője; 1991-ben a Munich MultiMedia Festivalon a legjobb fényképezés díját kapta; 1992: AFIAP, EsFIAP – a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége (Fédération Internationale de l’Art Photographique) kitüntető címei; 1993–1997 között a Nimród Fotóklub elnöke; 1997–2002 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke. 2002– a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Tánc-, aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. 1985-től diaporámákat is készít, ezekkel több díjat nyert külföldön. 2005: Táncművészetért – a Magyar Táncművészek Szövetsége kitüntetése; 2006: Fotóművészeti Alkotói Nagydíj (MAOE) (forrás: artportal.hu)

Digitális Fotó Magazin 2010/11.

www.fotomagazin.hu