Szentiváni János, Juhász László és Vajda János felvételei

Juhász László felvételei

Eifert János: HÁRMASKÉPEK / TRIPTICHONS – Kiállítás a Fotóhónap 2010 programjában, Kerengő Galéria (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest I., Színház u. 1-3.), 2010. november 19 – december 10.

Megnyitja Móger Ildikó táncművész, koreográfus, 2010. november 19-én, 17:30 órakor

Milyen unalmas lenne az irodalom – és milyen keveset tudnánk a világról -, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő az események, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, precíz dokumentálása, az ember és ember, az ember és természet kapcsolatát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet megélt tapasztalásaink, értelmünk és képzeletünk irányítanak. Ehhez persze másfajta „képnyelv” szükséges, amely a maga illúziókeltésével egyfajta egyensúlyozás a valóság és a képzelet életveszélyes peremén. Mindhárom kiállítás –  a Kerengő Galériában bemutatásra kerülő HármasKépek / Triptichons, a Cultiris Galériában látható Képversek, versképek. ÚjraKépek / Recycled Pictures, valamint a nagyváradi Euro Photo Art Galériában megnyílt Képnovellák / Nuvele în imagini – együttesen mintegy „kísérleti adás”, amely az új formanyelvet teremtő „képnyelv” segítségével hétköznapi történetekben keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretni valót. KépVersek. KépNovellák. ÚjraKépek. Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.  A HármasKépek az érzelem, a gondolat és a képzelet hármasára épülő képek együttese, amelyek formabontó szerkezetükkel egy különleges, ugyanakkor hétköznapi világba engednek bepillantani. Nem mindennapi módon… (www.eifert.hu)

ZOOM EXHIBITION IN KERENGŐ GALLERY

János Eifert: Triptichons

Exhibition within the programme of Photomonth 2010

November, 2010

How boring literature would be – and how little we would know about the world — if we only kept reading lexi­cons, encyclopedias, and professional articles. If there were no novels, short stories, poems or plays, i.e. if there were no stories conceived in the imagina­tions of writers, artists and story tellers. Or lands from Far Away or char­acters from Neverland, dialogues that were never spoken – we would know so much less about reality. It is also similar in photography: although it is very im­portant and honorable to precisely and truthfully record events and historical moments, we can show the relationship between man and man, man and nature, phenomena determining and influenc­ing our lives, the relationship between body and soul much more perceivably with subjective photography which is controlled by our experiences, our intel­lect and our imagination. This, of course, requires a different „language of images”, which, with its ability to create illusions is a kind of balancing on the perilous rim between reality and imagination. Tripti­chons is in fact an “experiment” which seeks the extraordinary, the passionate­ly loveable, in everyday stories, with the help of the digital language of images.  (www.eifert.hu)

The exhibitions may be visited during the opening hours:
weekdays from 11.00 A.M. to 6.00 P.M., weekends from 1.00 to 6.00 P. M.
or until the end of performances

Anyám haldoklik!

A test már készen áll. A lélek most szedelőzködik.
Hol van már a régi telt kar, amely fiát ölelte? Száraz bőrben préselődő elvékonyult csontok.
A szem néz, de már csak befelé lát. A szív lassabban ver, a vér sem áramlik többé sebesen.
Mellette a régi párna, amelynek motívumait évszázadok óta ügyes kezek varrták.
Vásárhelyből ennyi maradt.
Az emlékek is fogynak. Eltűnnek a szerelmek, a meghitt órák, a család otthona.

Az alkony sötétedik, az éjszaka visszafordíthatatlanul kúszik elő a lombok sűrűjéből.
Édesanyám! Már csak a fájdalom szűnik a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan marad.
A világban körülötted elhalkulnak a neszek. Még érzed fiad szerető, meleg ujjainak érintését.
Üzenet ez, melyet a hűlő testben magaddal viszel. Csak gyermeked melege távozik veled.
Mint kertész keze óvja a sarjadó, védtelen palántát, fiad ereje úgy fogja körül a lelkedet.
Palástot fon megdicsőült szellemed köré, hogy  ne fázz a hosszú úton,
míg  egy fényesebb hazába megérkezel, ahol csillag leszel.
Ott már Te ragyogsz, hogy utat mutass majd az utánad jövőknek.

Még égre tekintő szemmel kutatok utánad, Anyám, és csakhamar érezlek.
Itt maradtál nekem, legbelül! 

Read more