Kozák Lajos (1906-1975) életmű kiállítás, Kerengő Galéria, Budapest, 2012. május 14 – 31.
Fotoklikk.hu, Frissítve: 2012. május 16. 21:02 – Készítette: Darányi Zsolt (NoGun)
Kozák Lajos kiállításmegnyitó felvételről
Kissé szomorkás időben nyílt meg Kozák Lajos életmű kiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. A cseperkélő tavaszi eső kevéssé kedvezett a várban sétáló és kiállításmegnyitóra betévedő látogatóknak, talán ezért sikerült családias légkörben megnyitni a Cultiris gondozásában készült fotókiállítást. Eifert János nemcsak megnyitotta, de egy-egy kép elemzésével be is mutatta Kozák Lajos munkásságát.
Érdemes megtekinteni a mellékelt videót, ami a megnyitón készült: http://www.fotoklikk.hu/video/kozak-lajos-kiallitasmegnyito-felvetelrol
Kozák Lajos munkásságával korábban egy 2 órás beszélgetésen, bemutatón is ismerkedhettünk, ami szintén megtekinthető oldalunkon az alábbi linken.
A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség.
Harmincas évek elejétől a legendás „magyaros stílus” követője, de képei sokszor az átlagosnál melankolikusabbak, személyesebbek. Figurái őszinték, stílusa a kor fényképészeti divatjának modorosságától mentes. Kompozícióiban a későbbiekben megjelenik az új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) realista szemlélete – diagonális kompozíciók, hosszú kontrasztos árnyékok, az urbánus utcai fényképezés és az itt gyakran alkalmazott felső gépállás. Fotói Vadas Ernő, Dulovits Jenő és Kinszki Imre munkáihoz hasonlíthatóak, akikkel együtt világviszonylatban is említésre érdemes képeket alkottak. Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassai látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek. A személyesség, az őszinteség, a spontaneitás és érdeklődő nyitottság jellemezte életművét.
Kozák Lajos (1906-1975) életmű kiállítás, Kerengő Galéria, Budapest, 2012. május 14 – 31.
Eifert János könyvét mutatják be az Emlékpontban. Szeged 24, 2012. május 14. 10:28
Szeged 24
Eifert János könyvét mutatják be az Emlékpontban
Megjelent: 2012.05.14. 10:28|
Frissült: 2012.05.14. 10:28
“Ha nem érződik egy képen a szenvedély és a képzelet, akkor az csak unalmas és tárgyszerű lehet.” – vallja Eifert János a hazai fotóművészet egyik legismertebb képviselője.
A neves fotóművész – nemrégiben megjelent kivételesen szép és tartalmas – Képírás Fotóakadémia című kötete szerzői bemutatójára látogat haza szülővárosába, ahol a fényképezés elméletébe és gyakorlatába Dömötör Mihály fotóművésszel avatja be a közönséget – tájékoztatta a Szeged24-et Elek András, a múzeum sajtóreferense.
Tánc, akt és természet – ez a három fogalom jut azonnal eszébe Eifert János nevéről a fotóművészet ismerőinek. A hazai fotográfia kiemelkedő alakjának 180 önálló kiállítása volt, 700 csoportos tárlaton szerepelt, képeivel 168 díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát nyert. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban.
Pályájáról, művészi ars poeticájáról az alábbiakat nyilatkozta Eifert egy interjúban: „Hódmezővásárhelyen indult az életem, azóta elég sok élmény van már mögöttem. Az, hogy a világ 44 országban jártam, jelzi a kíváncsiságomat – vallom, hogy a tudomány, a művészet és a hit segít megismerni a világot, én a művészetet választottam. De dolgozom fotóriporterként, emellett az esküvőtől az ételfotón át a tablóképig sok mindent csináltam és csinálok ma is. Ezek a munkák sokat segítnek a kreatív fotográfiában – az ember élményeket szerez, azok pedig beépülnek a képeibe.
Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése. Utóbbi nem mond ellent a világ megismerésének, csak egy másik módja annak – az ember azért teremt a meglévőből egy új világot, hogy a második, harmadik réteget is tudjon mutatni a befogadónak. A befogadó élménye pedig fontos, mert minden gondolat hiteltelenné válik, ha nem érződik mögötte a szenvedély, a képzelet, az a fajta vizuális élmény, ami nélkül egy kép legtöbbször csak unalmas és tárgyszerű lehet.”.
Hogy kinek szól Eifert János nemrégiben megjelent, hiánypótló könyve? Amatőröknek vagy profiknak? Mit lehet kiolvasni egy képből? Milyen stílusok vannak a fotóművészetben? Vannak-e szabályok és fel lehet-e rúgni azokat? Egyáltalán a technikai szinten túl mit lehet tanítani? Hogyan mutassuk meg azt, amit nem lehet szavakkal leírni? És miért nagyon erős magyar (sőt hódmezővásárhelyi!) művészeti ág fotográfia? E kérdésekre nemcsak a kötetből, hanem magától a szerzőtől kaphatnak válaszokat azok, akik ellátogatnak kedden délután öt órakor az Emlékpontba, ahová minden érzékszervre ható bemutatóval várják az érdeklődőket!