A fának második élete – Erdélyi Tibor, a Népművészet Mesterének kiállítása a Nemzeti Táncszínház Galériájában, Budapest, 2012. július 10-31.
„Amíg mozdulni tudok, addig táncolok,
Amíg kezemet emelni tudom, addig faragok,
Amíg egyetlen ember is figyel rám, addig tanítok,
S ha már valamelyiket nem tudom művelni, akkor meghalok,
Ha meghalok, mit hagyok a mának,
Két fiamat és négy unokámat.” (Erdélyi Tibor)
A fának második élete – Erdélyi Tibor, a Népművészet Mesterének kiállítása a Nemzeti Táncszínház Galériájában, Budapest, 2012. július 10-31.
Erdélyi Tibor 1932-ben született Csengerben, és Uszkán, egy határ menti kis faluban nevelkedett. 1948-ban Budapestre került, itt az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, majd megszerezte az asztalos-restaurátor képesítést. Mint citerás került a MHT Központi Együttesbe majd az Állami Népi Együttesben táncolt 1951-től, innen ment nyugdíjba 1978-ban. SZOT- és Erkel-díjas táncos, koreográfus. Gyermekkorától farag, felnőttként „egyéni úton járt, de művészete mégis a hagyományban gyökeredzett”. Szobraiban ihletet kap a tánctól is. Faragásai a születés és a halál gondolata köré rendeződnek. 1970-ben népi iparművész címet kapott. 1998-ban megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést.
A kiállítást Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgató-helyettese és Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Művészeti Osztályának vezetője nyitotta meg. Prokai Gábor a művész életútjáról beszélt, és elemezte a kiállított műveket. A “protokollt” jóhangulatú borozgatás, beszélgetés, régi történetek felidézése követte. (Gergely Bea és Eifert János felvételei)
