A gyönyör rabjai (White Palace) Rendező: Luis Mandoki – Forgatókönyvíró: Glenn Savan, Ted Tally – Operatőr: Koltai Lajos – Zene: George Fenton – Producer: Griffin Dunne, Amy Robinson, Mark Rosenberg – Vágó: Carol Fischer, Carol Littleton

Szereplők: Susan Sarandon (Nora Baker), James Spader (Max Baron), Kathy Bates (Rosemary), Jason Alexander (Neil), Eileen Brennan (Judy)

Az ifjú értelmiségi és a negyvenes pincérnő viszonya gyászra és szexre épül. Míg a nő csodaként él meg minden találkozást, a férfi képtelen felvállalni kedvesét a barátai előtt. Meddig működhet egy, a társadalmi elvárásokkal ennyire szembemenő kapcsolat?

„Bocs, hogy bocsánatot kérek” – mondja Max a 17 évvel idősebb Norának. Hogyan is jöhetett össze e két ember, amikor nemcsak korban, de társadalmilag, gazdaságilag és világlátásban is meglepően távol állnak egymástól. A pasi a feleségét, a nő élete egyik fontos alakját vesztette el. Hol és mitől fordult át a kezdeti hamburgeres vitából kiinduló, majd nem sokkal később egy éjszakai bárban megismétlődő, a férfi részéről érdektelen találkozás valamibe? A pia? A fájdalom? A nő rámenőssége? A férfi vágya? A sok összetevő különös elegyre képes, a vonzalom, a szerelemszerű érzés pedig olykor a józanésznek és a konzervatív értékeknek is könnyedén ellenszegül. Vajon komolyra fordulhat a gyönyörben tobzódó játék? S ha igen, a négy fal intimitásából kilépve mennyire képes felvállalni egymást e pár a nagyvilággal szemben?

Nora számára minden közös alkalom ajándék a sorstól, Max viszont inkább hazudik, csak hogy megkímélje a nőt, vagy sokkal inkább saját magát attól a kellemetlen helyzettől, ami választottja és barátai találkozásakor alakulna ki. Az őszinteséget és felvállalást elváró pincérnő azonban arra készteti az ifjút, hogy színt valljon…

Koltai Lajos a A gyönyör rabjai (White Palace) című filmjéről beszél, amelynek operatőre volt (Eifert János felvételei)

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-hatalmas-sikert-arat-zagrabban-124207

Regionális Hírek
Eifert János hatalmas sikert arat Zágrábban

Feltöltő: Kovács Péter / 2013-02-08 10:50:55

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást
Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

„Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet.
Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges. A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével,  a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István –  is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették.  A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést. Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:
“Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.
Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…
Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.

Baráti öleléssel:
Eifert János”

Eifert János felvételei