Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt a Filmgyári capriccio c. fotókiállításra 2013. február 20-án szerdán 16 órára (Budapest, I. ker. Budavári Palota F épület VI. emelet)

Köszöntőt mond: Dr. Sajó Andrea az OSZK főigazgatója, A kiállítást megnyitja: Törőcsik Mari hangja és Koltai Lajos Oscar díjas filmoperatőr – A kiállítást rendezte: B. Müller Magda – A kiállítás fotósai: Bakos Zoltán, Bartók István, Buray Zsuzsanna, Csépány Sándor, Csicsai Claudia, Csoszó Gabriella, Demeter Miklós, Domonkos Sándor, Endrényi Egon, Gáspár Miklós, Gothár Péter, Grunwalsky Ferenc, Halász Gábor, Hegyi Gábor, Inkey Alice, Inkey Tibor, Jávor István, Kalászi György, Kende Tamás, Kiss Julianna, Klotz Miklós, Kristóf Éva, Markovics Ferenc, Mohos Angéla, Morvay Pálma, Pap Ferenc, Réger Endre, Szabó Róbert, Szaladják István, Szilágyi Lenke, Szomszéd András, Szóvári Gyula, Zaránd András

Filmgyári capriccio címmel több mint négyszáz standfotóból nyílt kiállítás szerda délután az Országos Széchényi Könyvtárban. Az április 30-ig látható tárlat a magyar rendezőket, operatőröket mutatja be munka közben fel-felvillantva a leghíresebb magyar filmek képkockáit is.

A tárlat képeit B. Müller Magda fotográfus, az OSZK munkatársa válogatta ki, a kiállított fényképek mintegy felét ő készítette. A legismertebb magyar standfotós az MTI-nek elmondta: a mintegy tízezer fotóból válogatott kiállítás témakörönként mutatja be a magyar filmművészetet az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig. Külön falakat szentelt például Szabó Istvánnak, Sára Sándornak, Jancsó Miklósnak, – mint fogalmazott – “a legjobbaknak”, akikkel együtt dolgozott.

Felidézte, hogy a válogatás egy teljes évet vett igénybe. Azt szerette volna, hogy minden rendező, operatőr és a fotósok zöme szerepeljen a kiállításon. “Gyönyörű munka volt, könyv lenne belőle a legszebb” – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy miért nincsenek fotók az utóbbi években készült filmekből, azt felelte, hogy azért, mert csaknem megszűnt a standfotózás.

    Eifert János felvételei

“Nincsenek fotósok, a filmesek megspórolják a fotózást” – vélekedett B. Müller Magda, aki szerint ennek az a veszélye, hogy ezek az alkotások “kikerülnek a történelemből”. “A filmekből ugyan ki lehet szedni utólag kockákat, de a rendezőkről, operatőrökről nem lesznek képek” – magyarázta. Felidézte, hogy a korábban a képeket gondozó Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány 2011 nyarán került az OSZK-ba. Tervei között szerepel jövőre egy hasonló méretű tárlat a magyar színészekről, színésznőkről, de mint fogalmazott, a további munkát a nyugdíjazása nehezíti.
  
A kiállítást megnyitó Koltai Lajos rendező-operatőr kiemelte: a tárlat túlmutat a standfotózáson és a werkfotózáson, hiszen a képek a filmcsinálás magányos, legintimebb pillanatait is megmutatják. A Kossuth-díjas alkotó Törőcsik Mari színésznőt idézve úgy vélte, hogy a bemutatott képek “időt megállító, varázslatos pillanatokat” ábrázolnak. “A filmcsinálás ma kompromisszumok sorozata, hogy meglegyen a film, a nap, a jelenet, hogy el tudunk-e jutni a színész szívéig” – vélekedett Koltai Lajos, aki szerint a tárlat a filmkészítés közben érzett kétségeket is megragadja.
 
Sajó Andrea, az OSZK főigazgatója kiemelte, hogy a tárlat a Magyar Művészeti Akadémia társrendezésében jött létre. A képek a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményből származnak, szerinte a tárlat “a magyar filmes világ nagyjai előtt kíván tisztelegni”. Megjegyezte, a fotók révén a nézők “bepillanthatnak az alkotás folyamatába”, de megismerhetnek “kulisszatitkokat” is. Hozzátette, hogy a kiállításhoz kapcsolódik A fiatal magyar film útjai című, csütörtökön délelőtt kezdődő konferencia. (Magyar Hírlap Online)

Eifert János kiállítás nyílt Zágrábban

Eifert János híres és elismert magyar fotográfus a világon. A fotózással 1968 óta foglalkozik, amikor még “csak”, mint a Honvéd Táncegyüttes hobbi fotósa készített képeket. Azóta sok évtized eltelt és a legjobb alkotásaiból nyílt egy kiállítás.

Az évek során számos újságnak dolgozott fotósként, vagy képszerkesztőként. Dolgozott többek között a Búvár, a Képes Extra, a Muzsika, az Új Tükör és számos más újságnak is.  Fotóinak témája szerteágazó, nincs egy konkrét irányzat, ami mellett esküt fogadott. Fotózott már táncot, aktot, természetet is. Tanárként is segített a fiatal feltörekvő fotós nemzedéknek tudását átadni, és még a mai napig oktat.

150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Írásai, fényképei folyamatosan jelennek meg a sajtóban. Számos könyvet is írt, interneten, tévéadásokban, esetenként színpadi díszleteknél is találkozunk képeivel. Ismert hazánkban és a világon mindenhol.

Munkásságának utóbbi 10 évéből készült most egy nagyszabású kiállítás Zágrábban.

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

“Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet. Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges.

A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István – is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették. A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést.

Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:

• “Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
• Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
• Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.

Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…

Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.”