Csernus Tibor festményeiből rendezett kiállítás a LA Galériában, ahol a művész eddig lappangó főművei is megtekinthetők /elérhetők (1037 Budapest, Szépvölgyi út 63/A) – A kiállítás megtekinthető 2013. március 7 – 31. között. Elérhetőségek: Tel.: +36 1 784 1412  – www.la-galeria.hu

A CSERNUS TIBOR festményeiből rendezett kiállítást Hernádi Miklós író, szociológus nyitja meg. 

Csernus Tibor érett művészetéről egyaránt elmondható, hogy mozaikplakát-festészet, szürnaturalizmus, hiperrealizmus, hogy neobarokk, sőt még a szocreál hagyománya is fellelhető benne. Fiatal korában tett párizsi tanulmányútja után stílusát „mágikus realizmusnak” nevezik. Később a tasizmus formaelemeit felhasználó szürrealisztikus stílusával Magyarországon iskolát teremtett.

     Eifert János felvételei

Csernus Tibor (1927-2007) Apja lakatos mester volt. Csernus Tibor kezdetben kereskedelmi iskolába járt, de nagy kedvet érzett a rajzoláshoz, s 1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett.

A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért, különös tekintettel Orlay Petrich Soma festi Petőfit c. alkotására Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. 1953-ban diplomamunkájának címe: A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig.

Az 1950-es évek közepétől egyéni útkeresés jellemzi, a kubizmus és a francia festészet más XX. századi stílusirányzatait tanulmányozta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain volt hatással tájképfestészetére. Természetmisztikus és szürrealisztikus alkotói folyamat jellemzi 1958-1964-ben keletkezett képeit. Ebben az időben több monotípiát is készít.

Könyvillusztrátorként is jelentős volt tevékenysége (Fejes Endre: Rozsdatemető; Remenyik Zsigmond: Por és hamu; Gongora: Válogatott versek stb.)

1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat és bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata, a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett.

Szűcs László szobrászművész: “1973-ban érettségiztem a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola díszítőszobrász szakán. Még ugyanebben az évben felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász restaurátor szakára. Egy év kötelező katonai szolgálat után, 1974-ben kezdtem meg tanulmányaimat. Ez idő alatt több éven keresztül kisebb-nagyobb munkákat végeztem az akkor még működő Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál mint szerződéses díszítőszobrász illetve segédrestaurátor. Diplomamunkám: a régi lebontott Atheneum Nyomda klasszicista épülethomlokzaton található két nagyméretű női kőszobor restaurálása volt. 1980-ban kőszobrászrestaurátor művész diplomát szereztem. Részt vettem ezen kívül önálló szobrászművészi feladatok kivitelezésén is. Volt mesterem Antal Károly szobrászművész irányítása mellett (pl. Amerigo Tot Gödöllőre készített 150 m2-es domborművének nagyított gipszminta kivitelezésében, 2 nagyméretű szoborrekonstrukció: „Lovag és heroldja” anjou kori figuráinak rekonstrukciója). Friss diplomásként az akkori Német Szövetségi Köztársaságban római kori épületmaradványok restaurálásában vettem részt 1981, 1983-ban Weißenburgban, 1985-ben Kemptenben. Restaurátori munkáim mellett folyamatosan önálló szobrászművészi tevékenységet folytatok. Munkáimmal rendszeresen részt veszek önálló és csoportos képzőművészeti kiállításokon, Magyarországon és külföldön. Tagság: 1980 óta tagja vagyok a Művészeti Alapnak, illetve a jogutódjaként működő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1983-1988-ig működött a KÖR Művészeti Alkotóközösség, melyet kollégáimmal (Asztalos György, Szabó Péter, Szomolányi Péter, Tóth Kálmán) hoztunk létre. Restaurátor közösségünk ez idő alatt Podmaniczky-díjat kapott. Alapító tagja vagyok az 1992 óta működő Magyar Restaurátor Kamarának. Kamarai tagszámom: K3-298. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma restaurátor szakértője vagyok 2001 óta.”

Eifert János felvételei