Az Orosz Kulturális Központ (Российский Культурный Центр) titkára hívott fel, hogy az Omszki TV-től jönnek forgatni, fogadnám-e őket interjú-készítés miatt. Persze, hogy fogadnám,  megbeszéltük az időpontot, a kétszemélyes stáb és Bárány József tolmács meg is érkeztek. Az interjú el is készült, Anastasia Kuzetsova riporter és operatőr-társa segítségével. Az előzményekhez tartozik, hogy 1981. szeptemberében jártam Omszkban, a néhai Szovjetunióban, ahol az Omszki Történelmi- és Irodalmi Múzeumban “Ember és világ” címmel nagy kiállításomat mutatták be. Nézegettük a régi fényképeket: élmények, barátságok, emlékek… Egykori tolmácsomat is felhívtuk, sajnos rossz hírrel szolgált: cukorbetegsége miatt egyik lábát amputálták.

Régi fényképek 1981. szeptemberéből, amelyek Omszkban készültek (Boris Metzger felvételei)

Szovjet fotóriporterek társaságában, Omszk, 1981. szeptember (Boris Metzger felvétel)

TermészetBÚVÁR • 2013/5

A pillanat varázsa

EIFERT JÁNOS FELVÉTELEI

Az itt bemutatott alkotások készítőjéhez régi ismeretség és barátság fűz bennünket. Több mint egy évtizedig volt lapunk belső munka-társa, akinek példamutató igényessége a látszólag legegyszerűbb feladatok megoldásában is megmutatkozott. Minden alkotását az önmaga állította, igen szigorú mérce teljesítése után engedte a nyilvánosság elé, ezért képei az olvasók széles körének rokonszenvét és elismerését is kivívhatták.

Munkásságának felidézését az is indokolja, hogy éppen ötven éve fotografál, és betöltötte 70. esztendejét. Életművének gazdagságáról önmagában az is sokat mond, hogy százkilencven önálló és hétszáz csoportos kiállítással, százhetven díjjal, diplomával és negyven országban készített, sok tízezer fotójával bizonyította tehetségét, rátermettségét és a képírásba vetett hitét.

A Tisza parti szülői háztól, Hódmezővásárhelytől a nemzetközi hírnévig gyorsan felfelé ívelő pálya vezetett. Noha a természet páratlan változatosságáról már egészen fiatalon életre szóló élményeket szerezhetett, előbb mégis a Honvéd Táncegyüttes tagja lett. Sikeres táncművészeti karrierje tizennyolc esztendeig tartott, majd a fotózást választotta hivatásának. Ebben a véletlen is segítette. Fényképeket készített a próbákon, előadásokon és egyik sorozata annyira megtetszett a társainak, hogy rábeszélték: küldje be egy akkori pályázatra. A felvételek ott is sikert arattak és díjat hoztak a számára. A bírálókat is lenyűgözte azokkal a bravúros megoldásokkal, amelyekkel elkapott egy-egy ritka (szép) pillanatot, megörökítette a pörgés szédületét, azt a sokarcú, gyakran alig követhető dinamikájú mozgást, amelyet a gyakorlatból olyan jól ismert. Képalkotásában napjainkig meghatározó a néptáncban gyökerező játékosság, erős improvizációs képesség és a kompozíciókat szabályozó fegyelem. Szakmai életútját a Tánc, a Test és a Természet hármasa fogja össze. Megannyi ötletét és művét úgy rendezi egységes keretbe, hogy fotói egyedivé és eltéveszthetetlenül rá jellemzővé válnak.

Eifert János a természetfotósok között is a legki-válóbbak közé emelkedett. Képei úgy mutatják be a bennünket körülvevő élővilág páratlan sokféleségét és gazdagságát, hogy mély gondolatiságot, üzenetet is hordoznak. „A természethez való kapcsolatom meghatározó az életemben, és nem csupán a téma-választás miatt” – vallja magáról. Képeinek megformálásáról pedig így ír: „Két, határozott irány van a munkásságomban: egyrészt a megörökítés, a fény-képezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, másrészt egy új világ megteremtése.”

Fotói a hagyományos természetfotózás erényeit felhasználva és a művészi képszerkesztés többletével a nézők számára is új távlatokat nyitnak. Műveinek sajátos hangulatát a másként látás igénye, a kreativitás és a tudatos kísérletezés hozza létre. A digitális képalkotás új lehetőségeinek tudatos alkalmazásával kompozíciói új gondolatokat sugallnak és jobb megismerésre, megértésre ösztönöznek.

Szinte mindent tud a képírásról. Ezért kérik sokan itthon és határainkon túlról, hogy ossza meg tudását a különféle szakmai fórumok részvevőivel, vállaljon részt az utánpótlás neveléséből és véleményével mutasson utat a műveiknek nyilvánosságot kereső tehetségek számára. Ennek jegyében látja el esztendők óta a legrangosabb, magyar természetfotós seregszemle, az Év természetfotósa pályázat zsűrijének elnöki feladatait – közmegelégedésre.

Garancsy Mihály

TermészetBÚVÁR • 2013/5 – Címlapon Eifert János “A Világ végén” c. képe, amit 1982-ben készített