Stalter György Kerekes Gáborral együtt, 1995-ben indította az ASA fotótanfolyamot “Művészet és Mesterség” címszóval. Ez egy belső igényességre nevelő fotótanfolyam, és a képzésben már több mint tíz éve veszek részt. A digitális technika fejlődésével, a korszerű fényképezőgépekkel látszólag egyszerűbbé vált a fényképezés, de ettől még nem születnek igazán értékes, egyéni fotográfiák. A mi oktatási módszerünk – mondja Stalter György az iskola művészeti vezetője – abban különbözik a számtalan fotótanfolyamétól, hogy nálunk a vizuális ízlés és érzékenység fejlesztése ugyanolyan fontos, mint a digitális és analóg fotó-technikai ismeretek elsajátítása, valamint a fotótörténet bemutatása. Enélkül a tudás nélkül csak felületesen érthetők meg a fotográfia klasszikusainak alkotásai. Mi rálátást adunk a fotós szakma teljes szélességére, a technikai tudás mellett vizuális szemléletmódot alakítunk ki.

Fotótörténet, fotó-technika, esztétika…   Hogyan fényképezek? Miként készült a Vágta, a Cirkusz, a Marcel Marceau és a többi kép, amelyekkel az Artphoto Galéria falain találkozhatunk?

Montvai Péter és a hallgatók közreműködésével rekonstruáljuk a Cirkusz c. kép születését.

A Cirkusz néven ismertté vált fényképemet 1971-ben, az Egyetemi Színpadon készítettem, felkérésre. A bölcsészek színpadán akkoriban nagyon jó sorozatot fényképezhettem: az Universitas Együttes rendhagyó, vagy inkább rendbontó darabjait, Sándor György humoralista intelektuális csipkelődéseit, Latinovits Zoltán, Mensáros László zseniális előadóestjeit, az Egyetemi Kórus cseppet sem unalmas hangversenyeit, Pege Aladár, Vukán György, Bontovics Kati, Bódi Magdi jazz-koncertjeit, többek között.

Amikor élő előadás közben fényképeztem Kosztolányi novellájának színpadi feldolgozását Köllö Milklós és a Dominó Pantomim együttes értelmezésében, nem tudtam olyan pillanatot találni, amely a művet igazán jellemzi. A megrendelés, amely egy darab plakátfelvételre szólt, határidős volt, újabb előadást kivárni már nem lehetett. Mégis, hogy Köllö darabjának esszenciáját adjam, egy képzeletbeli jelenetet rendeztem újra az előadás után, természetesen a „főnök” jóváhagyásával és a társulat lelkes közreműködésével. Kiosztottam a szerepeket, átrendeztem a színpadot, a világítást, mindenkinek megjelöltem a helyét, haladásának irányát, előjátszottam a mozgásokat. Feledékenységből, vagy lustaságból állványt nem vittem, pedig a viszonylag hosszú – 1/4, vagy 1/8 mp – expozíciós idő a Pentacon Six 6×6-os gépem megtámasztást igényelte. Erre egy szék karfája tűnt alkalmasnak. Kicsit alacsonynak tűnt, de semmi baj, a cilinderes fő alakot a szék elé térdepeltetve begyömöszöltem a Flektogon 50 mm-es széleslátószögű objektív látómezejébe. Ő mozdulatlanul tartotta ráosztott pózát, a többieket pedig “egy-két-há” számolással hoztam szinkronba. A beállításból két felvétel készítettem, és rögtön az első “bejött”. Az akkor magas érzékenységűnek számító fekete-fehér negatívot – ORWO NP 27 – magam hívtam elő, és elkövettem egy-két hibát: a lazára csévélt Correx-szalag távtartó dudorai nyomot hagytak a hasznos felületen, és a Rodinál finomszemcsés hívó sem volt jó választás. A pocsék negatívról azonban – fény-retussal, azaz nagyítás közbeni fényráengedéssel, kitakarással és ráengedéssel – mégis briliáns nagyításokat készítettem.

A képet először az I. Országos Ifjúsági Fotókiállításra küldtem. Emlékszem, mennyire jól esett Korniss Péternek – az egyik zsűritagnak – a gratulációja, amely az első díjnak szólt. A Cirkusz a későbbiekben számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt, önálló kiállításaimnak is kihagyhatatlan darabja. Nyomtatásban történő megjelenései, publikációja is „beszédes”: közölte a hazai Fotó, Fotóművészet, Fotográfia, FotoVideo, Foto Mozaik, valamint a német Fotografie (Leipzig) és Photographie (Düsseldorf), a cseh Fotografie (Prága), a Szovjetszkoje Fotó, a francia Du, az angliai Photography of Years, számos napilap, könyv, katalógus. Látható volt TV híradókban, filmekben, legutóbb az Első könyvem című portréfilmemben, amelyet az Magyar Televíziókészített 2003-ban, Kálmán János rendezésében, Bayer Ilona szerkesztő-riporter közreműködésével. A világhálón, internetes portálok virtuális galériáiban, honlapokon (sajátomon is) is megtekinthető, vagy az Origo Galériában.  Számos kurátor, kiállításrendező – köztük Paul Almásy, Willy Hengl, Kincses Károly – választották be a magyar fotográfiát reprezentáló kiállítások anyagába, de volt egy-két jó szava a képről, André Kertésznek és Kepes Györgynek is, amerikai látogatásom alkalmával. A kép legnagyobb elismerését azonban az jelentette, amikor 100 ismert fotóművész, kritikus, művészettörténész szavazata alapján bekerült a XX. század száz legjobb hazai fotográfiai közé, amelyekből a Magyar Fotográfiai Múzeum rendezett kiállítást a Mai Manó Házban, 2002-ben.