Meghívó

Az OIV által szervezett nemzetközi Terroirs d’images fotópályázat során idén először fordult elő, hogy nem a világ nyugati féltekéjéről került ki a díjazott.

Ez alkalomból kifolyólag ünnepélyes, borkóstolós sajtótájékoztatót tartunk október 21.-én kedden du. 3 órától, melyre szeretettel meghívunk a somlói Polgár Pincével, a szekszárdi Schieber Pincészettel, a tokaji Dusóczky és Patricius Pincészettel karöltve. Helyszín: Alessio kávéház és étterem (1026 Budapest, Pasaréti út 55.)

Communiqué de Presse

Mercredi 10 Septembre 2014 – Paris.

Les meilleurs films et photographies 2014 sur la vigne et le vin récompensés

Des producteurs, réalisateurs et photographes du monde entier ont reçu leurs trophées des meilleurs films et photographies .

Les lauréats du Grand Prix Terroirs d’images 2014 nous ont fait voyager à la découverte des «Vendanges aux 4 coins du monde » des vignobles les plus intimes de France – Volnay, Orléans-Cléry –  jusqu’aux paysages les plus mystérieux du monde : Tokay en Hongrie, Turpan en Chine.

Dékány Tibor felvétele, amely az OIV által szervezett nemzetközi Terroirs d’images fotópályázatának díjnyertese.

Dékány Tibor elmondta, hogy a nemzetközi pályázaton az idei téma így szólt: Szüret a világ négy sarkáról.

Eifert János és Dékány Tibor felvételei

A XXX. Vizuális Hónap fotópályázatára beérkezett pályamunkák zsűrizése -Eisemann József, Baán Katalin és Eifert János közreműködésével – a Budapesti Művelődési Központban zajlott. A pályázók és az érdeklődők számára lehetőség nyílott a konzultációra. Ez a zsűrizés befejeztével, a zsürorok közreműködésével történt.

A szerzők nevét, és a díjak pontos meghatározását csak a kiállításmegnyitón, október 4-én tesszük közzé

K’arc – a Kanizsa TV kulturális magazinja – Nagykanizsa, 2014. október 8. – Közzététel: 2014. október 17.

Készítették: Andik Szilárd, Bornemissza Tamás, Nemes Dóra, Szalai László

Élményekben gazdag hétvégét tudhatnak maguk mögött városunk fotósai. A Thúry György Múzeum és a Kanizsa Fotóklub szervezésében nagyszabású, három térség barátságáról, összetartozásáról tanúskodó kiállítás nyílt pénteken a Magyar Plakát Házban. A Határtalanul című kiállítás egyik kiemelt vendége Eifert János, neves fotóművész volt.

Abban a szerencsében volt részük a kanizsai fotósoknak, hogy Eifert János, a nemzetközi viszonylatban is ismert és elismert művész a Határtalanul kiállítás megnyitóját követően még egy napot a városban töltött és nem tétlenkedett: workshopot szervezett ‘fény és mozgás’ témakörében.

A workshopon a Kanizsa Fotóklub egy másik jó barátja, az 1957-ben alapított, pécsi székhelyű Mecseki Fotóklub is részt vett. A tagok korábbi felvételeiket is magukkal hozták és a kanizsai klub galériájában mutatták be aznap délután, a Kanizsa Plazaban.

www.kanizsatv.hu

Promenad.hu, 2014. október 14.  – http://promenad.hu/cikk/a-vasarhelyi-fotoszimpozium-resztvevoinek-fenykepei-szentendren-147529

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozata – tagjai ismerősek a Vásárhelyi Fotószimpozium résztvevőiként – KORTÁRS DIGITÁLIS FOTOGRÁFIA 2014 c. kiállítása nyílt Szentendrén, a MANK Galériában. A megnyitón Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a MAOE elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Götz Eszter kurátor ajánlotta a kiállítást figyelmünkbe.

„KÉPEK labirintusában éljük napjainkat, minden percben ezrével törnek be az intimszféránkba a telefonnal, fényképezőgéppel, műholddal készített fotók. Digitális világ él körülöttünk. Ez jelentheti azt, hogy a hagyományos, fényérzékeny papírra rögzített kép helyett mennyiségi, vagyis számadatokba kódolt látványt rögzítünk. Ami a gyakorlatban a bináris, tehát a kettes számrendszer logikáját követi: valami vagy van, vagy nincs.

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti Tagozata rendszeresen ad jelentést arról, mivel foglalkoznak az egyesületbe tartozó fotóművészek. Témák, hagyományok, fotótechnikai eljárások, vagy egy életmű éppen aktuális szakasza jelenik meg a bemutatókon. Az a harmincegy fotó, amely ezen a kiállításon szerepel, látszólag semmiben nem vállal közösséget, csupán abban, hogy a felvételek digitális eljárással készültek, vagyis nem analóg géppel; nincs papír, ami felfogja a látvány fénypontjait, és nincs előhívó folyadék, melyben lassan kibontakozik az egyszer már megpillantott kép. Egy gombnyomás, és a fénykép megállította az időt, bezárta a látvány alapanyagát, a digitális jeleket. Innentől indul a technikai szakasz, a rögzített pontok további formálása. Elveszünk belőlük vagy átcsoportosítjuk a jeleket, torzítunk vagy javítunk rajtuk, ide-oda tologatjuk a pixeleket. De a kettes számrendszer törvénye itt is határokat szab: a lehetséges, a véglegesként kialakult képben vagy benne van a lényeg, vagy nincs.

A kiállításon látható harminckét képben csupán az a közös, hogy a világnak ugyanabból a téridő szeletéből fogja a jeleket. Nem mondhatnám, hogy ugyanúgy lát – de azt, ami ebben a kis szeletben igazán fontos, mindegyik kép hordozza. Ez pedig az itt és most, ami fotós nyelven nagyjából annyit tesz: így és ezt. Amit és ahogyan a képalkotó meglát, rögzít, ami a technikai eljárások bevégeztével a fényképen láthatóvá válik. Ez a látásmód S. Faragó Gyöngyivel egy fiatal lány felnyírt tarkóján méri a kezdődő időt és Horváth Péter portréján az ablaküveg mögött feleségével összebújó, messziről felénk mosolygó Harasztÿ Istvánon az idővonal túlsó végét. Térben is ilyen távoli pólusokat kötnek össze a képek, a Szikszay Ágnesnél felvillanó, frissen „dizájnolt” városi tájtól Lehotka László tengerbe vesző mólójáig. Technikában és stílusban szintén nagy a változatosság: Kovács Endre fotóján a pop-art retró, Eifert Jánosnál a klasszikus testélmény, Gál Andrásnál az André Kertésszel és Kinszki Imrével kezdődött fotótörténeti hagyomány él tovább. Tóth József Füles az ábrázolt festmény logikáját viszi át a portréra is, Frankl Aliona költői felvétele a műalkotás eredetéről fogalmaz meg valami lényegit. Simon Csilla, Szél Ágnes és Sehr Miklós a fényfestmény, a fotogram műfaját viszik tovább a digitális korszakban, Kerekes Zsuzsa és Dozvald János a szociofotóból induló lélektani iskola kortárs képviselői. Benkő Imre, Balla András és Chochol Károly tárgyilagossága és finom humora, Gáti György vagy Izápi Laura rendkívüli érzékenységű sajtófotói mellett a hazai fotós szcéna legendái is megjelennek: a nemrég elhunyt Kerekes Gábor, vagy a műfaj nagy gyűjtője, Gadányi György.

Sokfelé ágazó gondolkodásmód, sokféle technika, hagyomány, stílus és iskola. Egy művészeti ág egymás mellett, egy időben élő és alkotó tagjai sorakoznak itt föl. Ami összehozza őket – és az itt látható fotókat –, arra ismét a kettes számrendszer ad magyarázatot. A művész vagy alkot, vagy nem. Vagy lát és meglát, vagy nem. Ez az érv, a jelenlét, a jelenben való közös lét a kiállítás alapja, és ez formálja a tagok halmazát közösséggé. Az a vágy, hogy az egyenként megfogalmazott világokat együtt mutassák meg.  Ettől lesz egy halmaz csoporttá, a MAOE fotóművészei egy közösséggé, akik tudják, hogy az együttes megnyilvánulásban ugyan egy-egy alkotó háttérbe szorul, de a fotó, a művészet erőre kap. Ezért kezdeményeznek nem reprezentatív, nem valamilyen hangsúlyok mentén megformált közös bemutatkozást, hanem ezt, így, itt és most. A fotóművészet jelenéért és jelenlétéért, ami náluk – térjünk vissza megint a ketteshez – két szóra lefordítható: különleges ünnep.” (Götz Eszter)

Kiállítók: Balla András, Baricz Katalin, Benkő Imre, Chochol Károly, Csortos Szabó Sándor, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Frank Aliona, Gál András, Gáti György, Horváth Péter, Herbst Rudolf, Hupján Attila, Izápi Laura, Kerekes Zsuzsa, Kovács Endre, Lehotka László, Máthé András, Markovics Ferenc, Oláh Tibor, S. Faragó Gyöngyi, Sehr Miklós, Siklós Péter, Simon Csilla, Szél Ágnes, Szikszay Ágnes, Tóth József, Tulok András, Urbán Ádám, Vajda János.

A kiállítás a MANK Galériában (2000 Szentendre, Bogdányi u. 51.), 2014. október 31-ig, hétfőtől péntekig 8:30-17:00 óráig tekinthető meg.

S. Faragó Gyöngyi,

a MAOE Fotóművészeti Tagozata vezetője

Fotók: Herbst Rudolf és Vajda János, valamint a kiállítóművészek alkotásai

PROMENAD.HU   http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-is-eloadoja-volt-a-hetvegi-photoexpo-nak-147515

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2014-10-14 09:35:34

Eifert János is előadója volt a hétvégi PHOTOEXPO-nak

A hétvégén megrendezett expón neves fotósok, köztük Eifert János fotóművész adta át tudását a műkedvelő és hivatásos fotósokból álló hallgatóságnak.

A PHOTOEXPO nem csak kiállítás és vásár, de a fényképezést érintő előadások és gyakorlati, elméleti programok helye is. A budapesti Lurdy-házban immár harmadszor megrendezett eseményen a hazai fotócikk forgalmazók és kereskedők krémje mellett, szakmai programok és fotózási lehetőségek is várták a látogatókat. A rendezvény egyik színfoltja Eifert János fotóművész előadása volt a nagyterem szombati programjában.

A nemzetközi színtéren is elismert alkotó sokszínű munkáin keresztül mutatta be látásmódját az egybegyűlt, több száz fős hallgatóságnak. Programját vetítés és műveinek nagyméretű nyomatai tarkították. Az életrajzi elemekkel is átszőtt előadásán a művész többek között a tánchoz és színházhoz való kötődéséről, kreatív motivációiról is mesélt, és bemutatta 2011-ben megjelent, Képírás-fotóakadémia című könyvét, mely a fotók készítésének fogásain túl azok “látásáról” is szól.

A PHOTOEXPO-n olyan neves előadók voltak még jelen, mint Bakcsy Árpád, Baksa Norbert, Daróczi Csaba, Jakab Zsolt, Jung Zseni, Ladányi Tamás, Maklári Tót Attila, Nánási Pál, Ritter Doron, V. Dávid Andrea és Áron.

A fényképezés iránt érdeklő látogatók nem csak megtekinthették és kipróbálhatták, de sok esetben meg is vásárolhatták a standok portékáit a vállalkozóbb szelleműek pedig profi világítás és modellek segítségével próbálhatták ki magukat divat- vagy reklámfotósként, esetleg hozzáértő oktatók útmutatásával merülhettek el a fényképezés és a képfeldolgozás rejtelmeiben.

A PHOTOEXPO egyik stúdiójában, ahol szemmel láthatóan sok az érdeklődő, Eifert János így beszél munkájáról: „Egy arcot bevilágítani, kezeket, lábakat elrendezni, a hátteret kialakítani, miközben a modell személyiségét próbáljuk megismerni, elmélyült megfigyelésekre ad lehetőséget. Nem azt állítom, hogy műteremben nem lehet „igazi” személyiségjegyeket megjeleníteni, de figyeljük csak meg magunkat: a mesterséges környezetben, többé-kevésbé steril háttér előtt, mesterséges fénnyel bíbelődve legtöbbször „csendéletként” kezeljük az „élő” arcot. Kevesen képesek arra, hogy ebben az élettől távol eső környezetben, a „mű-fények” és „mű-hátterek” közepette élettel töltsék meg a fényérzékeny anyagot, és ne csak „szépen megvilágított arcot”, hanem az „arcot viselő ember” élettel teli jelenségét, igazi személyiségjegyeit mutassák meg nekünk. Nagy szerepe van a fotográfusnak, hogy ez sikerüljön. Sokaknak sikerült, miért ne sikerülne nekünk is?! És ha már portét fényképezünk, miért ne kísérletezzünk? Miért ne szakadjunk el a konvencióktól, a szabályoktól? Miért ne váltsuk meg a világot, akár egy új, eredeti ötlettel gazdagítva esztétikai-technikai eszköztárunkat? Ezt próbálom a stúdióban szép számmal megjelent fotográfusoknak bemutatni, és éppen a kép arca történő rávetítésével, a fények, Led-sorok mozgatásával, a bemozdulás élményével kísérletezve, újszerű hatásokat próbálgatjuk.”

Petur (PIXINFO.com)

Fotók:  Marton József, Antalóczy Tibor és Eifert János

PIXINFO.COM | 2014. 10. 11. 16:51 | Petur

http://pixinfo.com/hu/blog/2014/10/11/photoexpo-2014-eifert-janos-eloadasa/

PhotoExpo 2014: Eifert János előadása

A szabadon látogatható nagyteremben nem kisebb név, mint Eifert János tart ezekben a percekben is előadást.

A hazai és nemzetközi színtéren is ismert és elismert művész nem csak elektronikus úton tárta elénk munkássága válogatott legjavát, de hatalmas nyomatokat is kipakolt, hiszen az igazi kép nem csak digitális, hanem kézzel fogható formában “papíron” is él, még napjainkban is.

A rendkívül sokszínű munkásság bemutatása közben elég jó betekintést kaptunk a művész gondolkodás-, és látásmódjába. Kevésbé a technikai részletekre, inkább a motivációkra, gondolatokra és nézőpontokra épülő előadásán megismerhettük kedvenc képeit, a tánchoz és színházhoz kapcsolódó mély kötődését, a fotók megrendezettségének kérdését, valamint akár azt is, hogy a művészi fotó gyakran ezzel ellentétesen, próbálkozások vagy a véletlen folytán is megszülethet.

A hétvégén megrendezett expón neves fotósok, köztük Eifert János fotóművész adta át tudását a műkedvelő és hivatásos fotósokból álló hallgatóságnak.

A PHOTOEXPO nem csak kiállítás és vásár, de a fényképezést érintő előadások és gyakorlati, elméleti programok helye is. A budapesti Lurdy-házban immár harmadszor megrendezett eseményen a hazai fotócikk forgalmazók és kereskedők krémje mellett, szakmai programok és fotózási lehetőségek is várták a látogatókat. A rendezvény egyik színfoltja Eifert János fotóművész előadása volt a nagyterem szombati programjában.

A nemzetközi színtéren is elismert alkotó sokszínű munkáin keresztül mutatta be látásmódját az egybegyűlt, több száz fős hallgatóságnak. Programját vetítés és műveinek nagyméretű nyomatai tarkították. Az életrajzi elemekkel is átszőtt előadásán a művész többek között a tánchoz és színházhoz való kötődéséről, kreatív motivációiról is mesélt, és bemutatta 2011-ben megjelent, Képírás-fotóakadémia című könyvét, mely a fotók készítésének fogásain túl azok “látásáról” is szól.

Marton József, Bernáth Bizsu és Eifert János felvételei

A PHOTOEXPO-n olyan neves előadók voltak még jelen, mint Bakcsy Árpád, Baksa Norbert, Daróczi Csaba, Jakab Zsolt, Jung Zseni, Ladányi Tamás, Maklári Tót Attila, Nánási Pál, Ritter Doron, V. Dávid Andrea és Áron.

A fényképezés iránt érdeklő látogatók nem csak megtekinthették és kipróbálhatták, de sok esetben meg is vásárolhatták a standok portékáit a vállalkozóbb szelleműek pedig profi világítás és modellek segítségével próbálhatták ki magukat divat- vagy reklámfotósként, esetleg hozzáértő oktatók útmutatásával merülhettek el a fényképezés és a képfeldolgozás rejtelmeiben.

A PHOTOEXPO egyik stúdiójában, ahol szemmel láthatóan sok az érdeklődő, Eifert János így beszél munkájáról: „Egy arcot bevilágítani, kezeket, lábakat elrendezni, a hátteret kialakítani, miközben a modell személyiségét próbáljuk megismerni, elmélyült megfigyelésekre ad lehetőséget. Nem azt állítom, hogy műteremben nem lehet „igazi” személyiségjegyeket megjeleníteni, de figyeljük csak meg magunkat: a mesterséges környezetben, többé-kevésbé steril háttér előtt, mesterséges fénnyel bíbelődve legtöbbször „csendéletként” kezeljük az „élő” arcot. Kevesen képesek arra, hogy ebben az élettől távol eső környezetben, a „mű-fények” és „mű-hátterek” közepette élettel töltsék meg a fényérzékeny anyagot, és ne csak „szépen megvilágított arcot”, hanem az „arcot viselő ember” élettel teli jelenségét, igazi személyiségjegyeit mutassák meg nekünk. Nagy szerepe van a fotográfusnak, hogy ez sikerüljön. Sokaknak sikerült, miért ne sikerülne nekünk is?! És ha már portét fényképezünk, miért ne kísérletezzünk? Miért ne szakadjunk el a konvencióktól, a szabályoktól? Miért ne váltsuk meg a világot, akár egy új, eredeti ötlettel gazdagítva esztétikai-technikai eszköztárunkat? Ezt próbálom a stúdióban szép számmal megjelent fotográfusoknak bemutatni, és éppen a kép arca történő rávetítésével, a fények, Led-sorok mozgatásával, a bemozdulás élményével kísérletezve, újszerű hatásokat próbálgatjuk.”  (Petur / PIXINFO.com)

Fotók:  Marton József, Bernáth Bizsu és Eifert János

PHOTOEXPO 2014 – Budapest, Lurdy ház, 2014. október 11-12.

Előadók:

BAKCSY ÁRPÁD – Tárgy- és ételfotós, a fotós rendezvények egyik legkedveltebb előadója.

DARÓCZI CSABA – A 2012-es év természetfotósa.

EIFERT JÁNOS – Nemzetközi szinten ismert és elismert fotós, külföldi és hazai konferenciák népszerű előadója.

JAKAB ZSOLT – okl. mérnök, Adobe által minősített szakértő

JUNG ZSENI – Fotóművész, a kortárs portré- és aktfényképezés jelentős alakja.

LADÁNYI TAMÁS – Asztrofotográfus, tanár, amatőr csillagász, tagja a The World At Night nemzetközi fotós szervezetnek.

MAKLÁRI TÓT ATTILA – A legjelentősebb hazai divat- és férfimagazinok fotósa.

NÁNÁSI PÁL – Népszerű és közismert portré-, akt-, divat- és reklámfotós.

RITTER DORON – Fotós, videós, népszerű előadó és oktató.

V. DÁVID ANDREA ÉS ÁRON – Esküvőfotózásra szakosodott, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező fotósok.

PROMENAD.HU, 2014. október 3.

http://promenad.hu/cikk/hatalmas-erdeklodes-kiserte-vasarhely-kameraklubjanak-elso-kiallitasat-147201

Közélet és Művelődés

Kutasi Roland | 2014-10-03 21:26:11

Hatalmas érdeklődés kísérte Vásárhely kameraklubjának első kiállítását

– A fotóművészet ma reneszánszát éli – jelentette ki dr. Kószó Péter, Vásárhely alpolgármestere, amikor péntek délután a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban megnyitotta az alig pár hónapja tíz résztvevővel megalakult, de ma már negyven tagot számláló Lucien Hervé Kameraklub első alkotói kiállítását. Az alpolgármester állítását több ténnyel is alátámasztotta a Vásárhelyi Őszi Hetek nyitórendezvényén.

– Ma az aukciós házakban egyre magasabb árakat érnek el nemcsak a festmények, hanem a fotókópiák is, és a fotóművészet már Vásárhelyen is kiérdemelte rangját a képzőművészetek sorában – fogalmazta meg dr. Kószó Péter, aki a műfaj alkotói közül kiemelte a városban 1868-ban  műtermet nyitott Plohn Illést, akinek fia, József örökítette meg híres sorozatán az egykori ’48-as honvédeket. Szólt az Elkán László néven Vásárhelyen született Lucien Hervéről, aki világkarriert futott be, és a város díszpolgárává fogadta, de a jelen kor vásárhelyi származású alkotói között megemlítette Eifert Jánost, a kameraklub tiszteletbeli elnökét is.

Dr. Kószó Péter elmondta: több mint egy évtizede működik a városban a fotó szimpózium, és érdemes elgondolkozni, hogy a városban fotómúzeum alakulhasson, amely állandó kiállításán a klasszikus alkotók műveit, míg az időszaki kiállításokon a kortársak alkotásait mutathatná be.

A klub elnöke, Dömötör Mihály fotóművész örömmel konstatálta, hogy a kiállításra a szegedi, makói és szentesi társszervezetük képviselői is eljöttek, és leszögezték: igen magasra tette a mércét a vásárhelyi klub, ám nemcsak maga, hanem a társklubok alkotói előtt is. Portálunknak nyilatkozva Dömötör Mihály elmondta. A tagokat a fotózás szeretete köti össze, és fontosnak tartják az utánpótlás nevelését is, ezért ifjúsági tagozat megalakításán dolgoznak.

Egy kép többet ér, mint ezer szó – idézte a kínai mondást Dömötör Mihály a kiállításon, amelynek most 18 alkotó 90 fotóját tekinthetik meg a kiállítást felkeresők. A tárlat áttekintéséből kiderült, hogy az alkotók saját egyéniségüket is megmutatták a felvételeken, azonban egy-egy alkotó azt is megmutatta, hogy „arca is van”.

Az elnök megígérte: bár ez az első randevú a kameraklub tagjai és a közönség között, azonban ez nemcsak egyszeri találkozás lesz, hiszen már szervezik a tavaszi kiállítást, amelyen további alkotóik újabb felvételeit ismerhetik meg a kiállítást felkeresők.

Arnay

PROMENAD:HU – http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-a-fenykepezes-a-xix-szazad-legnagyobb-talalmanya-147288?#_=_

Közélet és Művelődés

Kutasi Roland | 2014-10-07 05:40:41

Eifert János: a fényképezés a XIX. század legnagyobb találmánya

A hétvégén nagy érdeklődés mellett nyílt meg Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban a Határtalanul, Dunán innen, Murán túl nemzetközi fotókiállítás. A három ország, három város, három alkotócsoport – a Csáktornyai, a Lendvai és a Kanizsa Fotóklub – közös kiállítását Eifert János fotóművész nyitotta meg, majd Cseresnyés Péter polgármester mondott köszöntőt. A rendezvény vendége volt Csáktornya polgármestere, és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Horváth Ferenc is.

Eifert János megnyitó beszédében, és a kiállítást kísérő fotóalbum bevezetőjében elmondta: A fényképezés a XIX. század legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti.

A Határtalanul c. fotópályázat kiállítása, amely a Kanizsa Fotóklub, Lendvai Fotóklub és a Csáktornyai Fotóklub részvételével szerveződött, mai világunkat tükrözi, és a XXI. század keretébe illeszti a fényképezés sokoldalúságát. Ennek keretében még inkább értékelendő és becsülendő a Határtalanul c. fotópályázat kiállítása, amelynek magas színvonala az egyén és a közösség egymásra ható – az igényességre törekvő, a szabályokat és konvenciókat bátran átlépő, az esztétikai és technikai eszközöket bravúrosan kezelő, érzékenységgel és tehetséggel megáldott művészek, gondolkodó és együtt érző alkotók – szellemiségéből következik.

A pályázat kiírói részéről jó ötlet volt „fekete-fehérben” gondolkodni, és a kötelező tematika mellőzésével a fotóművészet minden műfaját, témáját, alkalmazási területét érvényesülni engedni. A fotográfusok meg is hálálták ezt a határtalan szabadságot. Cserébe olyan végtelen szellemi teret adtak, ahol a néző – a kiállítást látogató – a saját érzéseit és gondolatait is „beépítheti” a képekbe, miközben egyfajta párbeszéd indulhat az alkotó és a befogadó között. Divatos szóval mondhatjuk, hogy a képek kommunikálnak.

Összességében mondható, hogy a Határtalanul c. kiállítás jó színvonalú, és érzékelteti azokat az irányzatokat és törekvéseket, amelyek a nemzetközi fotóművészeti életet szellemi tereit jellemzik.

Köszönet a fotográfusoknak, akik legjobb munkáikat adták a nyilvános bemutatáshoz, és köszönet a szervezőknek, hogy a pályázat legjobb képei itt Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házában bemutatásra kerülhettek.

A kiállítók – Kovács Krisztián, Kiss Nándor, Ujhelyi Zsolt, Horváth Zoltán, Makrai Márton, Miklós Kristóf, Peterman Károly, Kotnyek István, Dolmányosné Balogh Éva, Lipódi László, Molnár Tibor, Siman László, Tollár Eszter, Török Tibor, Varga Szilárd, Zágon László, Davor Dolenčić, Mario Blažević, Ivan Šardi, Dino Simek, Valentina Vukadinović, Petar Sabol, Lucija Trupković, Danijel Blazeka, Marko Gotal, Petar Grozni Kovač, Nikola Hrženjak, Zoran Kolarić, Filip Lučin, Davorin Mance, Željko Ovčar, Dino Simek, Dorian Šipoš, Valentina Vukadinović, Darko Vurušić, Davor Žerjav, Biserka Sijarič, Kristian Jesenovič, Igor Vučko, Miran Dominko, Igor Ternar, Danijel Blazeka, Marko Gotal, Petar Grozni Kovač, Nikola Hrženjak, Zoran Kolarić, Filip Lučin, Davorin Mance, Željko Ovčar, Dino Simek, Dorian Šipoš, Valentina Vukadinović, Darko Vurušić, Davor Žerjav és mások – képeiket adták, a zsűri nagy gonddal válogatott, a szervezők jól teljesítettek, a képek falra kerültek. Hogy milyen értékeket közvetítenek, hogyan jönnek át az érzések és gondolatok, milyen szépséget sugároznak, azt majd a kiállítás-látogató közönség dönti el. A kiállítást megnyitom.”

Peterman Károly (Kanizsa Fotóklub)

László Jancsi, KFZ és Eifert János felvételei

A Thúry György Múzeum és a Kanizsa Fotóklub szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2014. október 3-án pénteken, 18.00 órakor a Magyar Plakátházba  (8800 Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15., nyitva keddtől-szombatig, 09-17 óráig)

BEZ GRANICE / HATÁRTALANUL / BREZ MEJA Dunán innen, Murán túl című fotókiállítás megnyitójára.

A kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész.  Közreműködik a Tiborcz Trió.

Csáktornya, Alsólendva, Nagykanizsa. Három ország, három város, három fotóklub közös fotótárlata. Több mint öt éves kapcsolat újabb állomása e tárlat.

A 120 kiállított fotó könyv formában is megjelenik.

FOTÓ WORKSHOP a Medgyasszay Házban 2014. október 4-én szombaton, 9 órától. Fény és mozgás. Vezeti Eifert János fotóművész.

PROMENAD.HU / http://promenad.hu/cikk/szeretet-a-feny-galeriaban-146979

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2014-09-27 07:18:04

Szeretet a Fény Galériában

Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat gyümölcse. A cél a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet különböző műfajain nemzeti kultúránk meghatározó értékein keresztül.

Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész.

A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

Az Ars Sacra Fesztivál nyolcadik éve van jelen a magyar fesztiválpalettán. A zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó művészeti alkotásokkal, a művészetek nyelvén igyekszik az evilági életen túlmutató, a világban jelenlévő szakralitást bemutatni. Rendhagyó, mert küldetése van: közösségteremtés, közös pontok keresése, a párbeszéd megindítása vallások, világnézetek között. Rendhagyó, mert a rendkívül színvonalas programokat a nagy budapesti múzeumoktól a vidéki gyűjteményekig, a koncertektől a színház-, irodalmi előadásokig kezdettől fogva ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

A Kulturális Örökség Napjain belül hagyományosan szombaton rendezik meg a Nyitott Templomok Napját. Idén szeptember 20-án nyíltak meg a különböző felekezetek templomai országszerte és a határokon túl. Változatos programjaikkal közel 100 helyszínen várták a látogatókat.

Az Ars Sacra Fesztivál vendégei – többek között – az Anima Musicae Kamarazenekar, Baráti Kristóf hegedűművész, Bogányi Gergely zongoraművész, Devich Gergely csellista, Dresch Mihály jazz zenész, Eifert János fotóművész, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Gryllus Dániel muzsikus, Fekete László, a zsinagóga főkántora, Konok Tamás festőművész, Lackfi János író-költő, Majoros Áron szobrászművész, Malcolm Bilson amerikai fortepiano művész, a Misztrál Együttes, Kéri Kitty, Oberfrank Pál színművészek, a Nyíregyházi Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karnagy vezetésével, Sebestyén Aba marosvásárhelyi színművész, Snétberger Ferenc gitárművész, a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás karnagy vezetésével, Zoltán Péter Bessenyei Ferenc Művészeti-díjjal kitüntetett klarinét-művész, tanár.

Ismételten bekapcsolódtak az ország legnagyobb múzeumai és intézményei, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Pécs, Kaposvár, Debrecen, Hódmezővásárhely intézményei – egy-egy szakrális témájú kiállítással, előadással, tárlatvezetéssel, koncerttel.

Budapesten, a Fény Galériában a Szeretet című fotókiállítás látható. A kiállítóművészek – Eifert János, Lelkes László, Maczkó Erzsébet, Rainer Péter, Szentiváni János és Szél Ágnes – célja a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, ezek közül is a legkiválóbb adomány a szeretet megjelenítése a fotóművészet eszközeivel. Eifert János „Anyám keze, Katáéval” című képe Hódmezővásárhelyen készült, és – a művész elmondása szerint – családi képnek szánta: édesanyját és lányát fényképezte a kertben, és esze ágában sem volt „művészkedni”. Sok évnek kellett eltelnie, hogy ez a fénykép kilépjen a családi albumból. Édesanyja halála után – a régi emlékeket felidézve – döbbent rá, hogy a nagymama és az unoka összesimuló, egymásba kulcsolódó kezeiről készült felvétel a fotográfia nyelvén artisztikusan fogalmazza meg a szeretetet, amely most ennek a közös kiállításnak a címadó vezérgondolata.

„A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik;” (1 Kor 13,1-13)

Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat gyümölcse. A cél a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet különböző műfajain nemzeti kultúránk meghatározó értékein keresztül. Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész. A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

Az Ars Sacra Fesztivál nyolcadik éve van jelen a magyar fesztiválpalettán. A zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó művészeti alkotásokkal, a művészetek nyelvén igyekszik az evilági életen túlmutató, a világban jelenlévő szakralitást bemutatni. Rendhagyó, mert küldetése van: közösségteremtés, közös pontok keresése, a párbeszéd megindítása vallások, világnézetek között. Rendhagyó, mert a rendkívül színvonalas programokat a nagy budapesti múzeumoktól a vidéki gyűjteményekig, a koncertektől a színház-, irodalmi előadásokig kezdettől fogva ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

A Kulturális Örökség Napjain belül hagyományosan szombaton rendezik meg a Nyitott Templomok Napját. Idén szeptember 20-án nyíltak meg a különböző felekezetek templomai országszerte és a határokon túl. Változatos programjaikkal közel 100 helyszínen várták a látogatókat.

Az Ars Sacra Fesztivál vendégei – többek között – az Anima Musicae Kamarazenekar, Baráti Kristóf hegedűművész, Bogányi Gergely zongoraművész, Devich Gergely csellista, Dresch Mihály jazz zenész, Eifert János fotóművész, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Gryllus Dániel muzsikus, Fekete László, a zsinagóga főkántora, Konok Tamás festőművész, Lackfi János író-költő, Majoros Áron szobrászművész, Malcolm Bilson amerikai fortepiano művész, a Misztrál Együttes, Kéri Kitty, Oberfrank Pál színművészek, a Nyíregyházi Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karnagy vezetésével, Sebestyén Aba marosvásárhelyi színművész, Snétberger Ferenc gitárművész, a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás karnagy vezetésével, Zoltán Péter Bessenyei Ferenc Művészeti-díjjal kitüntetett klarinét-művész, tanár.

Ismételten bekapcsolódtak az ország legnagyobb múzeumai és intézményei, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Pécs, Kaposvár, Debrecen, Hódmezővásárhely intézményei – egy-egy szakrális témájú kiállítással, előadással, tárlatvezetéssel, koncerttel. (Ars Sacra Fesztivál programfüzetéből)

A FÉNY GALÉRIA szeretettel meghívja Önt és barátait az ARS SACRA FESZTIVÁL alkalmából 2014. szeptember 25-én, csütörtökön 18 órára SZERETET című fotókiállítás megnyitójára

Kiállító művészek: EIFERT JÁNOS, LELKES LÁSZLÓ, MACZKÓ ERZSÉBET, RAINER PÉTER, SZÉL ÁGNES, SZENTIVÁNI JÁNOS

Köszöntőt mond: TŐKÉS JÚLIA galériavezető, A kiállítást megnyitják az ALKOTÓK, Zenél: HEIDRICH ROLAND gitárművész, Rendezte: RAINER PÉTER építész-belső építész

FÉNY GALÉRIA 1024. Budapest, Széll Kálmán tér 3. I. em. (Dékán u. sarok) – Támogatók: Ars Sacra Alapítvány, Gadányi Jenő Művészeti Műhely Alapítvány

Móger Ildikó és Eifert János felvételei

A kiállítóművészek – Eifert János, Lelkes László, Maczkó Erzsébet, Rainer Péter, Szentiváni János és Szél Ágnes – célja a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, ezek közül is a legkiválóbb adomány a szeretet megjelenítése a fotóművészet eszközeivel.

„A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik;” (1 Kor 13,1-13)

Eifert János „Anyám keze, Katáéval” című képe Hódmezővásárhelyen készült, és – a művész elmondása szerint – családi képnek szánta: édesanyját és lányát fényképezte a kertben, és esze ágában sem volt „művészkedni”. Sok évnek kellett eltelnie, hogy ez a fénykép kilépjen a családi albumból. Édesanyja halála után – a régi emlékeket felidézve – döbbent rá, hogy a nagymama és az unoka összesimuló, egymásba kulcsolódó kezeiről készült felvétel a fotográfia nyelvén artisztikusan fogalmazza meg a szeretetet, amely most ennek a közös kiállításnak a címadó vezérgondolata.

2012. szeptember 21-én a „Negotinoi Napok” keretében nyíltak meg az Eifert János szerkesztette „Tánc a fotóművészetben”, valamint a „Pillantás Magyarországra” elnevezésű kiállítások a közép-macedóniai városban. Az ünnepélyes megnyitókon beszédet mondott dr. Bencze József nagykövet, valamint a negotinoi Városi Múzeum igazgatója és a negotinoi Turisztikai Információs Központ vezetője. A rendezvényeken megjelent Pane Trajkov polgármester, a helyi kulturális elit számos képviselője, illetve a Kocsi János nagykátai polgármester által vezetett magyar delegáció.

Katolikus Rádió, 2014. szeptember 19.  16:04  –  http://katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=349349

Blende

Fotográfiákon a Szeretet- vendégünk Eifert János.

A jáki templom láthatatlan szegletei.

Szerkesztő: Zanati Zsófia, a zenei szerkesztő Keceli Zsuzsa.

Lehet-e fotográfiákba sűríteni a szeretetet? Sutba is dobhatja-e a képalkotó a megszokott eszközöket, módszereket, amikor e fogalom ábrázolására vállalkozik? Csak legenda-e, hogy a mediterrán országokban élők szeretetkapcsolata erősebb- vagy jobban képesek a a kifejezésére, mint kissé északabbra? – minderről Eifert János fotóművésszel váltunk szót. A templomok éjszakája alkalmából hallhatják azt a beszélgetést, amelyben a látogató elől elzárt részletekkel szolgál a jáki templomról készült kötet fotográfusa. A kövek üzenete és az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódó kiállítások ajánlója a Blende szeptemberi adásában.

Eifert János: Anyám keze, Katáéval (Hódmezővásárhely, 2003)

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS

Avant-garde előadó-művészeti fesztivál Spanyolországban

Tàrrega, 2014. szeptember 11-14.

Mottó:

„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.”

Lope de Vega (1562-1635)

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS. Néhány mondat a 34. alkalommal szervezett spanyolországi (katalán) fesztiválról és az előzményeiről.  A Fira Tàrrega egy katalóniai városka helyi fesztiváljából – Eugeni Nadal, a városka egykori polgármesterének ötletéből – kinőtt nemzetközi előadó-művészeti fesztivál, amely 1981 óta létezik. Xavier Fàbregas, a Katalóniai Színház- és Filmművészeti Társaság igazgatója és Joan Font intendáns jóvoltából évről-évre, szeptember második hetének hétvégén az avant-garde előadóművészek legjobbjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Ebben az évben, szeptember 11-14. között a kisváros utcáin és terein, színháztermeiben a nap minden órájában sok-sok ezren élvezhették a világ sok-sok országából érkezett produkciókat. Hangvételük – a könnyed, játékos, humoros szórakoztatótól a halálosan komoly drámáig – igencsak széles skálán volt jelölhető, színvonaluk viszont szinte mindenütt “tízpontos” volt. Legtöbbjük előadásához valóban nem kellett más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély… Az ismert és elismert társulatok, előadóművészek és a nagy nevek, vagy akik majd naggyá lesznek –  NYi-HA Dance Theater, Teatr KTO, Kamchàtka, Luis Biasotto, Agrupación Señor, Markeliñe, Collectiu Big Bouncers, Cia La Pulpe, Animal Religion, STEREO Akt, Fundación Collado – Van Hoestenberghe i Piero Steiner, VerTeDance & Jirí Havelka & Clarinet Factory, Pepa Plana & Toti Toronell, Titzina Teatre, ESPAI ADGAE, ESPAI LA MALETA, 15feet6, Foradelugar, Companyia Obskené, Kamchàtka, Kukai Dantza Konpainia, Bohemia’s, Arsènic Creació, La Troba Kung-Fú,  Compañía Teatro de Arena, La Rueda Teatro Social, Guillem Albà & The All In Orchestra, Marco Vargas & Chloé Brûlé, Dr. Batonga! (Colectivo Cautivo dj set), Manolo Alcántara, Moxie Brawl, Les Filles Föllen amb Barbara Wysoczanska – köztük az EDGE társulata, a SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO – tettek azért, hogy ez a fesztivál is emlékezetessé váljon.

Beszéljünk arról is, hogy milyen az a nemzetközi színházi produkció, amelynek a magyar résztvevője, Móger Ildikó is részt vett ezen a spanyolországi nemzetközi színházi fesztiválon:

Az EDGE projekt – amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti művészek életéről, problémáiról szól – különös és különleges színházi előadás. Egyesíti a modern táncszínház sokoldalú lehetőségeit az utcaszínház évszázados hagyományaival, miközben a mozgást, videót, szöveget és a zenét a szereplők saját életük anyagából gyúrt szövegkönyv szerint formálják, vagy inkább élik újra.

Az ötlet a szlovák Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és a cseh Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból és Tomáš Vtípil zenéjéből összegyúrt anyagot, amelyhez – ahogy már említettem – a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal (CZ), Krzysztof Raczkowski (PL, DE), Móger Ildikó (H), Beatrice Cordua (DE), Alois Bilek (CZ), Mária Zagátová (SK) és Martin Bálik (SK) tehát saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak úgy,  ahogyan egy igazi avant-garde prózai-zenés-táncos színházban szoktak. Az EDGE olyan előadás tehát, ami a halandóságról szól, a szó gyomorszájon vágó, szívszorító, boldog, szép, könnyeket kicsaló, elfojthatatlan és zavarba ejtően banális röhögést kiváltó értelmében.

A premier 2012. októberében a prágai Nemzeti Színházban volt, amelyet Žilina, Banská Bystrica, Košice, Bratislava, Budapest, Bonn, Plzeň, Olomouc Jihlava és Ostrava helyszínekkel további előadások követtek. Most Spanyolországban, a FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS nemzetközi fesztivál keretében lépett fel a társulat, amit így hirdettek: SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO (Az én fordításomban: TEJNEROVÁ ŐRMESTER ÉS ROHAMCSAPATA). Az őrmester természetesen a rendezőt, és a rohamcsapat pedig a korábban név szerint felsorolt, 52-86 év közötti művészeket jelenti. Szeptember 14-én két előadásuk volt, amit a közönség a végén állva ünnepelt.

Örülök, hogy az EDGE társulatának hivatalos fotósaként tanúja lehettem ennek a nagy sikernek, amelynek előzménye a gondolat, a tehetség és a kemény munka volt. Hű krónikásként végigkísértem – és fényképeztem – a színházi produkció teljes folyamatát: a szereplőválogatást és a darab megszületését, amely hosszú pszichológiai beszélgetésekkel, a szöveg megírásával, a dramaturgia kialakításával kezdődött, majd a szerepformálás gyötrő-kemény munkájával, a végszavak, zenei és mozgás-pontok összehangolásával, azaz sok-sok próbával folytatódott, ami nélkül a könnyedség, természetesség meg sem jelenhetne a színpadon. Emlékszem, milyen küzdelmek és gyötrődések – viták – jellemezték a darab formálódását. Voltak pillanatok, amikor  szinte minden összeomlani látszott, de a prágai premier már nagyszerűen sikerült. A kritika is “csupa jót” szólt, ám az igazi erőpróbát a közönséggel való folyamatos találkozás jelentette: itt dőlt el, hogy van-e aktualitása, érvényes mondanivalója, hatása az emberekre, akik a színházi élményen keresztül eljuthatnak a katarzisig. “Mert a színház tükre a világnak, amelyben önmagunkra ismerhetünk.” Úgy tűnik – a spanyolországi fogadtatás is jó visszajelzés erre  – hogy Tejnerová őrmester és rohamcsapata “bevette” a közönséget is, nemcsak a kritikusokat.

Kép és szöveg: Eifert János

Ma este itt, Jihlavában lép fel a társulat EDGE), délután van egy kis időnk, hogy körbenézzünk ebben a szép városban.

Jihlava (németül Iglau) város a Cseh Köztársaságban, Csehország és Morvaország határán, a Jihlava patak partján. Vysočina kerület (vysočina = „magaslat”) központja.

Jihlava település első említése 1233-ból származik. Róbert alamóci püspök a Német lovagrend és a Želivi kolostor közötti vásárlást igazolta, mely okmányban előfordul Jihalva neve is. 1234-ben Přemysl morva őrgróf és Magyarországi Konstancia királyné kicserélték a tišnovi Porta Coeli-kolostort Předklášteřín többek között a jihlavai uradalommal egy más birtokért. 1240 után Jihlava ismét a királyhoz I. Vencelhez került. Nem sokkal ezután, vélhetőleg 1240 és 1243 között megalapították a felső várost. Jihlava jelentősége főképp ezüstbányái és feldolgozása miatt nőtt meg. A város így gyors ütemben népesült be. Egyes források szerint 1249-től jelennek meg a Jihlaván vert ezüst érmék, bár erre nincs pontos bizonyíték. A város alapító okirata valamikor 1253 előtt keletkezhetett, mely szabályozta a város jogállását, azonban ez az irat nem maradt meg az utókorra.

1270-ben II. Přemysl Ottokár király a városnak építési jogot adott. Ekkoriban épülhetett a városfal a vizesárokkal és a védművekkel. Az eredeti okirat azonban utal arra, hogy ezt megelőzően is létezhetett valamilyen városfal. A 13. század 70-es és 80-as éveiben volt a legintenzívebb az itteni ezüst bányászat.

A 18. és 19. században a város fejlődése felgyorsult, mivel a Habsburg Birodalom második legnagyobb posztógyártójává vált. A 19. században erőteljes fejlődésnek indul az ipar, ezzel párhuzamosan a városfal egy részét is elbontják. 1945-ig Jihlava alkotta a Csehszlovákia második legnagyobb német nyelvszigetét. Jihlava óvárosa Morvaországban fekszik, azonban a város terjeszkedése a szocializmus alatt megkívánta, hogy csehországi településeket is csatoljanak hozzá. A város 1960-ban a Délmorva Kerület járási székhelye lett. A város történelmi magvában, melyet 1982-ben városi védett területté nyilvánítottak, különböző történelmi stílusokban épített házakat találunk, illetve a városfal maradványait is. (Wikipedia)

Eifert János felvételei

„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.”

Lope de Vega (1562-1635)

Rögtön bevezetőként néhány gondolat a spanyolországi fesztiválról. A Fira Tàrrega egy katalóniai városka helyi fesztiváljából – Eugeni Nadal egykori polgármester ötletéből – kinőtt nemzetközi előadó-művészeti fesztivál, amely 1981 óta létezik. Xavier Fàbregas, a Katalóniai Színház- és Filmművészeti Társaság igazgatója és Joan Font intendáns jóvoltából évről-évre, szeptember második hetének hétvégén az avant-garde előadóművészek legjobbjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Utcákon és tereken, a színháztermekben a nap minden órájában sok-sok ezren láthatják és hallhatják, élvezhetik a különleges produkciókat, amelyek a világ sok-sok országából érkeztek. Az idei műsor-választékból néhány nagy név, vagy éppen majd akik naggyá lesznek: NYi-HA Dance Theater, Teatr KTO, Kamchàtka, Luis Biasotto, Agrupación Señor, Markeliñe, Collectiu Big Bouncers, Cia La Pulpe, Animal Religion, STEREO Akt, Fundación Collado – Van Hoestenberghe i Piero Steiner, VerTeDance & Jirí Havelka & Clarinet Factory, Pepa Plana & Toti Toronell, Titzina Teatre, ESPAI ADGAE, ESPAI LA MALETA, 15feet6, Foradelugar, Companyia Obskené, Kamchàtka, Kukai Dantza Konpainia, Bohemia’s, Arsènic Creació, La Troba Kung-Fú,  Compañía Teatro de Arena, La Rueda Teatro Social, Guillem Albà & The All In Orchestra, Marco Vargas & Chloé Brûlé, Dr. Batonga! (Colectivo Cautivo dj set), Manolo Alcántara, Moxie Brawl, Les Filles Föllen amb Barbara Wysoczanska – köztük az EDGE társulata, a SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO…

  Eifert János felvételei

Beszéljünk arról is, hogy milyen az a nemzetközi színházi produkció, amelynek a magyar résztvevője, Móger Ildikó is részt vett a spanyolországi nemzetközi színházi fesztiválon:

Az EDGE projekt – amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti művészek életéről, problémáiról szól – különös és különleges színházi előadás. Egyesíti a modern táncszínház sokoldalú lehetőségeit, használva a mozgást, videót, szöveget és a zenét.

Az ötlet a szlovák Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és a cseh Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból és Tomáš Vtípil zenéjéből összegyúrt anyagot, amelyhez a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal (CZ), Krzysztof Raczkowski (PL, DE), Móger Ildikó (H), Beatrice Cordua (DE), Alois Bilek (CZ), Mária Zagátová (SK) és Martin Bálik (SK) saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak úgy,  ahogyan egy igazi avant-garde prózai-zenés-táncos színházban szoktak. Az EDGE olyan előadás tehát, ami a halandóságról szól, a szó gyomorszájon vágó, szívszorító, boldog, szép, könnyeket kicsaló, elfojthatatlan és zavarba ejtően banális röhögést kiváltó értelmében.

    A premier 2012. októberében a prágai Nemzeti Színházban volt, amelyet Žilina, Banská Bystrica, Košice, Bratislava, Budapest, Bonn, Plzeň, Olomouc Jihlava és Ostrava helyszínekkel további előadások követtek. Most Spanyolországban, a FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS nemzetközi fesztivál keretében lépett fel a társulat, amit így hirdettek: SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO (Az én fordításomban: TEJNEROVÁ ŐRMESTER ÉS ROHAMCSAPATA). Az őrmester természetesen a rendezőt, és a rohamcsapat pedig a korábban név szerint felsorolt, 52-86 év közötti művészeket jelenti. Szeptember 14-én két előadásuk volt, amit a közönség a végén állva ünnepelt.

“Örülök, hogy az EDGE társulatának hivatalos fotósaként tanúja és krónikása lehettem ennek a nagy sikernek, amelynek előzménye a gondolat, a tehetség és a kemény munka volt. Végigkísértem – és fényképeztem – a szereplőválogatást és a darab megszületését, amely hosszú pszichológiai beszélgetésekkel, a szöveg megírásával, dramaturgiájának kialakításával kezdődött, majd a szerepformálás gyötrő-kemény munkájával, a végszavak, zenei és mozgás-pontok összehangolásával, a sok-sok próbával folytatódott, ami nélkül a könnyedség, természetesség meg sem jelenhetne a színpadon. A prágai főpróba nagyszerűen sikerült. Az igazi erőpróba azonban a közönséggel való folyamatos találkozás: itt dől el, hogy van-e aktualitása, érvényes mondanivalója, hatása az emberekre, akik a színházi élmény keresztül eljutnak a katarzisig. Mert a színház tükre a világnak, amelyben önmagunkra ismerhetünk.”

 Az EDGE hivatalos fotósa Eifert János. Komoly barátság fűzi a művészekhez, akik nagyra értékelik a róluk készült fotókat. Most éppen Jan Sedal és Martin Balik társaságában, a tárregai előadás után, amikor is az idős művészt 85. születésnapja alkalmával köszöntötte a társulat (Móger Ildikó felvétele)

Eifert János felvételei

Ami Budapestnek a Vásárcsarnok és Isztambulnak a Nagy Bazár, az Barcelonának a La Boqueria. Nem mintha Pesten nem létezne Hold utcai vagy Rákóczi téri piac is: Barcelonaban is található még egy csomó hangulatos és kicsi terület az alkudozásra, mégis a La Rambla-ról nyíló piac a leghíresebb, ezt látogatják a legtöbben.

Az árusokat és a helyieket egy cseppet sem zavarja a turisták tömege, céltudatosan tolakodnak előre a kedvenc sajtosuk/zöldségesük/halasuk vagy édességesük irányába. A gyümölcslevek és a saláták élénk színekben pompáznak, a tengeri herkentyűk olyan frissek, hogy még mozognak, az árukihelyezés fejlett szépérzékre utal a legtöbb helyen. Ha már megvan az ebédnek való, gyakran beülnek a derék katalánok egy kávéra vagy egy falatra a bárok egyikébe, és mivel sört is lehet kapni, van, aki ott is ragad egy időre…

A Boqueria piacra vonatkozó első írásos emlékek 1217-ból származnak, amikor is a régi városkapu mellett asztalokat állítottak fel hús árusítása céljából. 1470 decemberétől a piacon malacot is árultak. Ebben az időben – egészen 1794-ig bezárólag a piacot Mercat Bornet vagy Mercat de la Palla neveken emlegették. A kezdetekben a piacot nem kerítették körbe, saját alapszabálya sem volt, hanem egyszerűen csak a Plaça Nova piac kiterjesztéseként tartották számon. A későbbiekben a hatóságok a La Rambla-n egy elkülönült piac létrehozása mellett döntöttek, ahol főként halárusoknak és henteseknek kívántak árusítási lehetőséget biztosítani. 1835-ben döntés született a vásárcsarnok megépítéséről. Az építkezés 1840. március 19-én vette kezdetét Mas Vilà építész vezetésével. A hivatalos megnyitó ugyanerre az évre esett, habár az épület tervrajzait folyamatosan módosítgatták. A hivatalos megnyitóra végül 1853-ban került sor. 1911-ben megnyitották az új halpiacot, majd 1914-ben megépítették a ma is látható fémtetőszerkezetet.

According to the information website of Barcelona ‘The first mention of the Boqueria market of Barcelona dates from 1217, when tables were installed near the old door of the city to sell meat. From December 1470, a market selling pigs occurred at this site. At this time, the Market had the name Mercat Bornet or was (until 1794) simply known as Mercat de la Palla (Straw Market). At the beginning, the market was not enclosed and did not have an official statute, it was regarded as a simple extension of the market of Plaça Nova which then extended to the Plaça del Pi. Later, the authorities decided to construct a separate market on La Rambla, housing mainly fishmongers and butchers. It is not until 1826 that the market is legally recognized and a convention held in 1835 decides construction of an official place. Construction began March 19, 1840 under the direction of architect Mas Vilà. The market officially opened the same year, but the plans for the building were modified many times. The official inauguration of the structure was finally made in 1853. In 1911, the new fish market was opened and, in 1914, the metal roof that still exists today was constructed.’

Eifert János felvételei

PROMENAD.HU  | 2014. szeptember 11. | http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-kiallitasa-a-pleveni-ilija-beskov-szepmuveszeti-galeriaban-146518

Eifert János kiállítása a pleveni Ilija Beskov szépművészeti galériában

 Szeptember 9-én Bulgáriában, a pleveni Ilija Beskov Szépművészeti Galériában, a Szófiai Magyar Intézet szervezésében megnyílt Eifert János, hódmezővásárhelyi születésű fotóművész Ars Poetica c. kiállítása.

A kiállítás megnyitóján részt vett a Pleven város  Önkormányzata Kultúra és Oktatási Osztályának vezetője Szonja Marinova, valamint a Szépművészeti Galéria igazgatója, Miroszlav Mincsev, aki tolmácsolta a Szófiai Magyar Intézet igazgatójának, Doncsev Tosonak üdvözletét, aki a rendkívüli időjárás miatt nem tudott megérkezni a kiállításra.

A kiállítás egy nagyon jelentős, nem csak Magyarországon, de Európa szerte is jól ismert  fotóművész alkotásait mutatja be. Miroszláv Mincsev felidézte, hogy a művész már négy évvel ezelőtt is a Galéria vendége volt a Fényképek és mozaikok c. kiállításával, amelynek az akt volt a témája.

A kiállítás korábban a Szófiai Magyar Intézetben volt  látható, amelynek megnyitásakor a fotóművész mesterkurzust tartott a szófiai Új Bolgár Egyetemen és a Szófiai Tudományegyetemen. A kurzus résztvevői megismerkedtek Eifert János munkásságával és könyveivel, mert a művész a fényképezés mellett oktatással is foglalkozik.”

Velikovné Frank Zsuzsanna

Függetlenség párti katalánok százezrei tüntetnek Barcelonában

Katalánok százezrei tüntettek csütörtökön Barcelonában, követelve a jogot, hogy szavazhassanak régiójuk függetlenségéről, ahogy azt Skóciában teszik egy hét múlva.

Az Artur Mas katalán elnök nacionalista koalíciója (CiU) által irányított polgármesteri hivatal egyenesen 1,8 millióra taksálta az északkelet-spanyolországi nagyváros központjában összesereglett függetlenségpárti tüntetők számát, míg a spanyol kormány 470 és 520 ezer fő közé becsülte számukat.

A hatalmas tömeg Barcelona két sugárútját elárasztva a vörös-sárga csíkos katalán lobogók ezreivel egy, a légi felvételeken jól kivehető, hatalmas, nemzeti színű “V” betűt formált – a szavazás szó kezdőbetűjét kirajzolva -, így követelve a jogot, hogy megtarthassák Katalóniában a helyi kormány elnöke által november 9-re meghirdetett függetlenségi referendumot, amelyet a spanyol központi kormány alkotmányellenesnek tart és meg akar akadályozni.

A katalánok nemzeti napjára meghirdetett demonstráció résztvevői közül sokan “Ara és l,hora” (Itt az idő) feliratú pólóban érkeztek.

    Eifert János felvételei

“Beleszólást akarunk a politikába és a jövőnkbe. Visszanyertük a szuverenitásunkat (a függetlenség kérdésének politikai napirendre vételével), s megtapasztaltuk, hogy mekkora erővel bírunk, ha mozgósítjuk magunkat a dolgok megváltoztatására” – jelentette ki Carme Forcadell, a függetlenségért küzdő Katalán Nemzeti Kongresszus (ANC) mozgalom vezetője, az esemény egyik szervezője.

Katalónia Spanyolország gazdaságilag egyik legfejlettebb régiója, amelynek saját nyelve és kultúrája van. Függetlenségi mozgalma jelentősen megerősödött az utóbbi évtizedben, amit csak fokozott a Spanyolországot évek óta sújtó gazdasági válság, valamint az, hogy központi kormány sokak szerint a “süket fül” taktikáját folytatja a katalán függetlenségi törekvésekkel szemben.

A katalán regionális kormány november 9-re véleménynyilvánító népszavazást hirdetett, hogy kiderítse, Katalónia 7,6 milliós lakossága támogatná-e a régió függetlenné válását. Artur Mas katalán elnök kijelentette, nem tágít a referendum tervétől, annak ellenére, hogy szakértők szerint a spanyol alkotmánybíróság bizonyosan megakadályoz minden ilyen kísérletet. Mas a héten a francia hírügynökségnek adott interjújában úgy vélekedett, “lehetetlenség örökre megakadályozni” Katalóniát abban, hogy népszavazást tartson saját jövőjéről.

A Skóciában szeptember 18-án tartandó függetlenségi népszavazás esetleges sikerét előrejelző felmérések Európa-szerte felerősítették a szeparatista mozgalmakat.

A skót referendumtól eltérően azonban a katalán szavazás nem eredményezne azonnali elszakadást. Mas javaslata szerint a népszavazáson csak arról kérdeznék meg a katalánokat, hogy támogatnák-e az elszakadást, és ha többség igennel szavazna, az politikai felhatalmazást adna neki arra, hogy tárgyalásokat kezdjen Madriddal a függetlenné válás útjáról.

A központi kormány által nem engedélyezett népszavazás megtartása súlyos következményekhez vezethet, mivel a spanyol állam törvénytelennek tekintené azt, s ezért akár meg is foszthatja Katalóniát autonóm közösségi státusától.

Egy tíz napja közzétett felmérés szerint a népszavazás továbbra is erősen megosztja Katalónia lakosságát, amely közel egyforma arányban akarná vagy utasítaná el (41,3 százalék 39,5 százalékkal szemben), hogy a tartomány önálló álammá váljon.  (Forrás: MTI, Hirado.hu)

Szimpatizánsok is akadtak szép számmal. Hiányos információk miatt Eifert ugyan nem érti az egészet, de érzésből a katalánokkal rokonszenvezik  (Móger Ildikó felvétele)