“ÉN ILYENNEK LÁTOM A VILÁGOT.” FODOR JÓZSEF (1935-2007) FESTŐMŰVÉSZ emlékkiállítása a Duna Palotában, Budapest, 2015. október 14 – november 14.
“ÉN ILYENNEK LÁTOM A VILÁGOT.” FODOR JÓZSEF (1935-2007) FESTŐMŰVÉSZ emlékkiállítása a Duna Palotában, Budapest, 2015. október 14 – november 14.
A megjelenteket köszöntötte: Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója; A kiállítást megnyitotta: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, országgyűlési képviselő; A művészt méltatta: Feledy Balázs művészeti író; Közreműködött: Tánczos Katalin hárfaművész; Házigazda: Mohácsi Szilvia televíziós szerkesztő, műsorvezető.
A tárlat a leginkább természetelvű látásmódjáról ismert festő sokszínű alkotói munkásságába igyekszik betekintést adni, így a tájképek mellett a tárlaton a művész portréi, életképei és aktképei is fontos szerepet kaptak – emelte ki a szerdai megnyitón Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója.
Lázár János úgy vélte, Fodor József ecsetkezelésén keresztül egy olyan világ ismerhető meg, “amelynek megvan a maga Németh László-i zártsága, megvan a maga elszigeteltsége, de megvan a maga értékhordozó képessége és készsége is”, hiszen a képekről visszaköszön a hely szeretete, valamint a természet és az ember harmóniája, amely egy 20. századi realista, ábrázoló, alföldi festő számára kifejezetten fontos. A kiállítás egyik legfontosabb célja az volt, hogy Budapesten is bemutatkozhasson a fővárosiak számára kevésbé ismert festő, egy teljes, szinte az egész életművet átfogó és feldolgozó válogatáson keresztül – emelte ki Feledy Balázs művészettörténész, a kiállítás kurátora. Mint mondta, a tárlaton Fodor nagyon korai, egészen az 1960-as években készített munkáitól indulva több évtizeden keresztül vezetik végig a látogatót a művész pályáján, amelynek rajzain, monotípiáin és festményein a művész összes fontos témája megjelenik a szülővárostól kezdve az életképeken, tájképeken és a csendéleteken át a portrékig. (Forrás: MTI)
Fodor József 1935-ben született Hódmezővásárhelyen. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz és földrajz tanszékén 1958-ban végzett, a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolát 1965-ben alapította és vezette, valamint három évtizeden keresztül irányította a vásárhelyi és a mártélyi művésztelepet is. A Vásárhelyi Műhely tagjaként állandó kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, de számtalan egyéni és csoportos kiállítása volt országszerte és külföldön egyaránt. Művészi munkája mellett több mint két évtizeden keresztül vezette a városi rajzszakkört és nevelte a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokat. Fodor József a vásárhelyi festőiskola mestereként örökítette tovább a vásárhelyi elődökre jellemző alföldi realizmust, képeinek zömén szűkebb környezetének táji szépségeiről, emberi és társadalmi eseményeiről számolt be. Munkásságát 1984-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíjával, a Tornyai-plakettel ismerték el, 2002-ben pedig megkapta a Művészeti Akadémia Elismerő oklevelét is. 2004-ben Mártély, 2005-ben pedig Hódmezővásárhely választotta díszpolgárává. A festő 2007-ben szülővárosában hunyt el.