A hódmezővásárhelyi Lucien Hervé Kamera Klub “Látóhatár” c. kiállítása nyílt meg Budapesten, a Bartók1 Galériában, amely az érdeklődők számára március 29-ig tekinthető meg.

A kiállítást Dömötör Mihály fotóművész, a klub elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy miért nevezik Hódmezővásárhelyt a művészetek városának, és hogyan született meg a Lucien Hervé Kamera Klub:

„A magyar vidéki városok közül a leggazdagabb néprajzi festészeti és fotóművészeti hagyománnyal bír. Páratlan gazdagságú a népművészet: a díszes kerámiák, tulipános ládák, párnavégek az itt élők gazdag szellemi lelki kincseiről tesznek tanúbizonyságot.

Itt éltek és alkottak: Tornyai János, Endre Béla, Kohán György, Szalay Ferenc Németh József, Fodor József festőművészek.

Hódmezővásárhely város kiemelt jelentőségű a magyar fotográfia történetében. Plohn József, Lucien Hervé, Nagygyörgy Sándor és Eifert János fotóművészek munkásságának méltatása nélkül nem lehet megírni a magyar fotótörténetet.

Ennek a gazdag fotóművészeti hagyománynak a megismertetésére, tovább fejlesztésére jött létrre – Dömötör Mihály, Gaál Györgyi és Török János kezdeményezésére – 2014. június 10-én tíz alapító taggal a Lucien Hervé Kamera Klub.

A klub célja Lucien Hervé művészi, emberi példájára, szellemi örökségére építve, a város fotóművészeti kultúrájának magas szintű tovább építése, országos, nemzetközi szinten meg – és elismertetése, Hódmezővásárhely művészeti rangjának emelése.

Ezen távlatos cél szem előtt tartása mellett, a klub segíti tagjai alkotói tevékenységének kibontakoztatását fotó, művészet területén.

Célja olyan alkotó közösséggé válni, mely érdeklődik a kortárs magyar- és nemzetközi fotóművészet eredményei iránt, saját munkájában igyekszik magas szintű, esztétikailag és gondolatilag tartalmas és színvonalas fotókat produkálni.

Tagjait hatékonyan segíti, hogy egyéni és csoportos kiállításokon és egyéb publikálási lehetőségeken keresztül a nagyvilág számára is megmutatkozzanak, mint alkotók.

Célja továbbá kiállításaival, nyitott rendezvényeivel, szolgálni a fotográfiát szerető, értő közönséget, felkelteni a fényképezés, mint a személyiséget gazdagító tevékenység iránti érdeklődést.”

Fotók: Lucien Kamera Klub, Eifert János és Kis-Bankné Kondákor Marianna

A megnyitót követően Eifert János fotóművész, a Lucien Hervé Kamera Klub tiszteletbeli elnöke tárlatvezetésen mutatta be a kiállítás képeit. Bang Norbert, Baranovszky Jenő, Bónis Béla dr., Bozó Tünde, Dömötör Mihály, Farkas Réka, Gaál Györgyi, Görbe Anita, Győri Zoltán, Hegedűs Edit, Hűvös Oszkár, Kis Ilona, Kis Péter, Komjáti Jázmin, Kőhegyi Ferenc dr., Marcel Dormanns, Moldován Attila, Mikola Zoltán, Nagy Edina, Pásztor András, Szabó Ádám, Szalai Tünde, Török Erika, Varga András és Varga Zoltán képeit elemezve rámutatott azok értékeire: „A kiállított képek nagy része érezteti velünk, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat, hanem a gondolkodás művészete is”.

DÉLMAGYARORSZÁG Vásárhelyi melléklete, 2016. március 10.

Itt éltek

Vízhordás közben tanult meg németül

Rovatunkban hétről hétre olyan ismert embereket szólítunk meg, akik korábban köztünk éltek, elszármaztak, és a mai napig szívesen emlékeznek egykori lakóhelyükre.

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, BUDAPEST

ANTAL SÁNDOR

– Minden alkalmat megragadok, hogy Vásárhelyre látogassak – kezdte beszélgetésünket Eifert János. A fotóművész 1960-bari költözött el Hódmezővásárhelyről Budapestre, ahol 17 éven át a Honvéd Együttes hivatásos táncosa volt. 1978-ban kezdett el fotóriporterként dolgozni. majd később munkái során MAO országban is fény-képezett. Három éve meg-kapta a Vásárhely díszpolgára címet.

Tervezi, hogy idén is hazalátogat. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének fotóművészei a nyáron egy hetet töltenek el Vásárhelyen, ő is itt lesz, valamint 56 éves érettségi osztálytalálkozójukat is szervezik az egykori iskolatársakkal. Szenti Tibor barátjával is szoros kapcsolatot ápol. Fontosnak tartja, hogy műveit a vásárhelyi közönség is láthassa, akár a Tornyai-múzeumba vágy az Alföldi Galériában, ahol már több kiállítást rendezett.- Nagyon sok emlék és barátság köt a szülővárosomhoz. Jó látni, ahogy fejlődik a település. Jó érzés végigsétálni az utcákon – folytatta a 72 éves fotóművész. aki elmesélte, a Búvár utcai házukban nem volt víz, így gyerekként a vízhordás volt a feladata. Közben német szavakat tanult, amiket később kamatoztatni tudott. kiállításai során nem volt szüksége tolmácsra.

Fotó: Schmidt Andrea