Promenad.hu

2016. április 20.

http://promenad.hu/cikk/fenylo-bolygok-fekete-lyukakkal-165499

Fénylő bolygók fekete lyukakkal

Kotnyek István festőművész 2 ÉS HÁROMDÉS KÉPEK című kiállítása nyílt meg Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában. A május 5-ig látogatható tárlatot dr. Kostyál László művészettörténész nyitotta meg. Felidézte az alkotóhoz fűződő több évtizedes barátságát, s mint mondta, Kotnyek István az utolsó polihisztorok egyike. A képzőművészet több műfajában ért el sikereket, neve ismert a fotográfiában és a rövidfilm készítés területén. „Három olyan fogalom van, ami számomra fontos és meghatározó ezeknek az objekteknek a kapcsán. Az egyik a humor és az irónia, a másik a kreativitás, és a harmadik pedig a valóban mély és magvas mondanivaló” – fogalmazott Kostyál László.

Kotnyek István festőművész, grafikus, szobrász, a képzőművészet mellett fotózással és rövidfilm készítéssel is foglalkozik. Mostani tárlatán grafikákat és újrahasznosított tárgyakból művészeti alkotásokat, úgynevezett objekteket láthat a közönség.

Több évtizedes pályáján mindig tiszteletben tartotta a különböző műfajok szabályrendszerét. „Nagyon nehezen tudnám keverni, ami filmre jó, az éppen állóképen legyen, és ami meg térben izgalmas azt megfessem. Én szétválasztom ezeket, és mivelhogy nagyon ráérek, mindig is ráértem, így mindig éppen azt csinálom, amihez éppen akkor kedvem van” – mondta el Kotnyek István

Egy korábbi kiállításán hangzott el, de érvényes mostani kiállítására is: “Kotnyek István igazi reneszánsz ember. Kíváncsi és polihisztor mester: áthozat nem is a múlt századból, hanem a hagyomány szerint élésből. (Ennek jellegzetes szimptómája – mint tudjuk – az, hogy nincs mobiltelefonja…) Festő, filmes és fotós: alkotó, aki az időt képes megállítani – emelte ki egy korábbi megnyitójában Balogh László, majd így folytatta: Kotnyek Istvánnak talált tájai vannak itt Zalában. Országosan ismert független filmkészítő, festő-fényképész: istenadta tehetség. Magányos, néha fanyar, gondolati, szerető nézésű és komponáló. Szakmája saját bevallása szerint: ismeretlen magyar festő. De mi tudjuk, hogy bár a vidéken kiteljesedő művészpályák kevésbé kapják meg a figyelmet, de távol Budapesttől is születhetnek jelentős életművek (s nem csak hatvan évesen…). „Nem rögzültem egy stílushoz sem, mégis reménykedem, hogy képeimnek van egy jellegzetes karaktere, amiről felismerhető, hogy én csináltam.” – idézte Kotnyek István szavait. „Legszívesebben a barátaimnak és harcostársaimnak és a független gondolkodóknak, a nyitott lelkületűeknek mutatom meg munkáimat. A nagyközönséghez nem nagyon tudok szólni, bár jó lenne.”

Beszédes művek, szellemes vagy érdekes címek: Téridő, Szegkovács emléktábla, Átjátszó állomás, Kis piramistartó, Fénylő bolygók fekete lyukakkal, Perzsa táj olajvezetékkel, Megáradt patak, Fél lépés, Tájkép szivárvánnyal, Vágásérett fenyves, Négysávos nyomógombos, Kétfejű gém, Átjátszó állomás, Piercing… Kotnyek István festészete képi vezérmotívumai között kisebb szerepet játszik az ember. Helyettük gyakran a környezetükből kiemelt tárgyak vagy egyes részletük hordozzák a mondandót. Sokszor fontosabb számára a színvilág, mely gazdag, izgalmas felületet adó, elsősorban árnyalatokra építő. Képi világa csak ritkán őrzi a látványhoz rögzült valóság elemeit, inkább sejtelmes fények vibrálnak képein.

Péntek Imre kritikus, a Pannon Tükör főszerkesztője mondta róla: „Minden képe dermesztően jelenidejű, a múlandóságból előpárálló metafizikus időntúliság aurája lengi be.” Játékosság és humor is van benne: ezek nélkül nem érthetjük meg Kotnyek konok elszántságát, hogy ő bizony értelmezi az átmentett világot. Játékos hozzáállása mögött persze ott van az univerzális szemlélet: az, hogy minden mindennel összefügg. Így kötődnek össze és vezethetők vissza egymásra a tárgyak lelke és az emberek emóciói. A „talált tájak” fotográfusából így válhatott a „szerkesztett és hordozható tájak” figyelőjévé és alkotójává átírásokkal, átalakításokkal, érzéki határhelyzetekkel. Nála hiszek abban, hogy a művészetnek az a dolga, hogy valamiféle pozitív élményt adjon az embereknek: az igazi művészet egyensúlyt alkot a realitással és a belső világgal. Van benne költészet, de ugyanakkor a látható világ is nyomot hagy benne.”

Forrás: www.eifert.hu

Eifert János, Olasz Ági, és Horváth Valéria felvételei a kiállítás-megnyitón készültek