Vásárhely neves szülötte, Eifert János fotóművész ezúttal orientális témát és tudósítást küldött a Vásárhelyi Hírek olvasóinak. Képekkel!

Szük Norbert és Dezséry-Szük Dorottya művész-házaspár kéz a kézben szerveznek álomszerű utazásokat Balira. Mindkét fiatal külön-külön ment új életet kezdeni Indonéziába. Balin ismerkedtek meg, és kint házasodtak össze. A találkozásból egy babájuk is született…

Hogyan kapcsolódom én ehhez a romantikus történethez? Szük Norbert festőművész régi jó barátom, aki tudta, hogy sikeres workshopokat, fotósprogramokat vezettem már nemcsak Magyarországon, hanem a világ különböző országaiban. Megkérdezte, lenne-e kedvem egy BaliDali túrára, szürreális fotóworkshopokkal, kiállítási lehetőségekkel és kalandtúrával? Szinte rögtön igent mondtam. Meghirdettük, összejött a tehetséges fotósokból álló csapat és most itt vagyunk Indonéziában, Bali szigetén, ahol szakmai-művészi vezetésemmel – Mario Blanco (BaliDali), Indonézia leghíresebb fotóművészének és festőművészének meghívására – már nyakig benne vagyunk a fotós kalandtúrában. Ezúton ígérem, hogy sorozatban fogok beszámolót küldeni a Vásárhelyi Hírek számára – írja Eifert János.

Először is, a képek mellé néhány mondat arról az országról, szigetről, ahol megkezdtük a fotós kalandtúránkat:

Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több, mint 18 000 sziget alkotja, melyek közül kb. 6000 szigeten élnek emberek. Bali – utazásunk célpontja – sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.

Balin a gazdag növény- és állatvilággal, az érintetlen tengerpartokkal, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel találkozhatunk. Ubud, a sziget kulturális és művészeti központja kicsit enyhébb idővel, csodás templomokkal és lenyűgöző rezervátumokkal nyűgöz le bennünket. Megannyi fotótéma, az SD-kártyák sorra telnek meg, esténként – vagy inkább éjszakánként – le kell töltenünk a winchesterre, hogy másnap hajnalban újrakezdhessünk fényképezni. Nem ritkán hajnali két-három órakor indulunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekel bennünket. Számomra a legnagyobb élményt maguk az emberek jelentik.

Közben figyelünk, tájékozódunk, emberekkel beszélgetünk. Mint a szivacs, felszippantunk minden szépséget és gondolatot, amely körül vesz bennünket. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

Sok tapasztalat, felfedezés, élmény és szeretet – amikkel találkozunk – képpé formálódik. Ezekből kínálok kis ízelítőt, és folytatom majd a következő napokban, ahogy megígértem.

https://nagylatoszog.hu/2016/07/17/balinez-eskuvo/

Balinéz esküvő

Eifert János képriportja

Előző képriportomban a fogreszelő szertartásról mutattam be képeket. Ez a ceremónia szervesen kapcsolódott az esküvői szertartáshoz, szinte annak részeként zajlottak az események. Szük Norbert festőművész – a fotótúra szervezője – így vezette be a témát:

„Ezen a szigeten a fehér ember szerencsét hoz az esküvőn. Azonban a nagy nap dátumát nem az ifjú pár határozza meg, hanem az Istenek. Ráadásul a vőlegény hasonlóan szíve választottjához hatalmas arany ékszerekben és kilónyi sminkkel vesz részt a ceremónián. Indonéziában, Bali szigetén jártunk.

Noha a turizmusnak köszönhetően manapság egyre nagyobb divat európaiaknak Balin házasságot kötni, ezúttal inkább egy tradicionális balinéz esküvőt látogattunk meg. A helyi hagyományok szerint egy esküvői szertartás nem kizárólag a szervező család ”ügye”, a közösségből sokan részt vesznek az előkészületekben: helyszín dekoráció, áldozati kosarak elkészítése, főzés, gamelán népzene.

Ám mielőtt elmerülnénk a részletekben, az egyik legfontosabb különbség: az esküvő dátumának kiválasztása abszolút nem a fiatal pár döntése. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak. Így a ceremónia is egy úgynevezett kalendárium alapján dől el, melyben dátumhoz kötött napok szerepelnek. Amennyiben az esküvőre alkalmas nap szerdára esik, akkor aznap kelnek egybe. Miután ez egy egész napos esemény, így aznapra mindenki szabadságot vesz ki, a gyerekek pedig nem mennek iskolába. A balinéz hagyományok között kiemelt szerepe van az esküvőnek, így sértőnek számít a meghívást nem elfogadni. Sőt, minden visszautasítást számon tartanak, és hasonló esetben ”viszonozzák a kedvességet”. A házasulandó családok anyagi helyzete erősen befolyásolja a ceremónia díszességét. Például szegényebb családoknál a zene és az alkohol teljesen kimarad a menüből, és az ételeket is külsős segítség nélkül próbálják megoldani. Egyből azonban a legszegényebbek sem engednek: az Isteneknek mindig és minden körülmények között meg kell adni, ami jár. Az Istenek számára tartott ceremónia akár órákon át is tarthat a család szentélyében, ahol kizárólag a legszűkebb családtagok vehetnek részt, a násznép pedig ezen idő alatt eszik. Természetesen szigorúan külön a férfiak és a nők. A gyengébbik nem képviselő csak akkor járulhatnak az asztalhoz, ha a férfiak befejezték az evést.

Az esküvőn a fehér ember jelenléte áldást és szerencsét jelent. A helyiek ezért rugalmasan kezelik az arra tévedők bámészkodását, és gyakran hívják be az európai idegeneket.”

A téma megközelítését illetően könnyű dolgunk volt, hiszen a sofőrünk, Wayan Jo rokonságából kerültek ki a ceremónia „főszereplői”, és kifejezetten kérték a jelenlétünket, és hogy fényképezzük az esemény minden részletét. Így tudtunk közel kerülni az emberekhez, és a ceremónia legintimebb pillanataihoz, anélkül, hogy ez bárkit is zavart volna. Jelenlétünk a fényképezőgéppel szinte a szertartás részeként hatott. Természetesen volt alkalmunk a menyasszonnyal, vőlegénnyel, a szülőkkel és a rokonsággal, valamint a vendégek egyikével-másikéval megismerkedni, és – Dezséry Dorottya tolmácsolásában – kicsit beszélgetni. De volt lehetőség az indonéz konyha pompás ízeibe – a lakodalmi ételekbe – belekóstolni. A nasi goreng (sült rizs), lumpia (zöldséges tavasz tekercs), a szaté nevű pálcikás rablóhús, az édes-csípős mogyorószósszal nyakon öntött párolt zöldség (gado-gado), a bebek betutu, azaz sült kacsa, és a bé guling (esetleg babi guling) remek fűszerek kavalkádjával megszórt különlegességek, majd az édességek, gyümölcsök is igazolhatóan emlékezetesek maradtak számomra. Az italok közt a teát említeném első helyen, nemcsak a gyümölcsturmixokat, söröket – Anker, Bali Hai, Bintang és San Miguel – és az arak néven emlegetett rizspálinkát.

Nem akarok a részletekben elmerülni, a gasztronómiai tapasztalásaimat tovább ragozni, hiszen ezek csak részei a nagy eseménynek. Fényképeimmel megkíséreltem, hogy átfogó és érzékletes képet adjak a ceremónia egészéről és részleteiről.