Magyar Ring Nemzetközi Profi Ökölvívó Gála Budapesten, az Angyalföldi Sportközpontban (Eifert János felvételei)

Forrás: ORIGO, 2018.12.15.

http://www.origo.hu/sport/egyeni/20181215-profi-boksz-felix-promotion-angyalfold-bacskai-kovacs-harcsa-darmos-eredmenyek.html

 Bacskai Balázs kiütéses győzelemmel őrizte meg hibátlan mérlegét, míg Kovács Zoltán, Harcsa Norbert és Darmos József remek mérkőzésen, egyhangú pontozással kerekedett riválisa fölé az év utolsó Felix Promotion-gáláján, az Angyalföldi Sportközpontban.

A korábban Láng Sportcsarnok néven ismert fővárosi helyszínre már napokkal az év utolsó Magyar Ring gálája előtt ki lehetett tenni a “megtelt” táblát, akkora volt az érdeklődés – amin nem is lehetett csodálkozni, hiszen valóban a hazai profi boksz krémjét láthatták még utoljára együtt 2018-ban.

Az est fő mérkőzését Kovács Zoltán Caramel (22-5-1) vívta. A nyíregyházi bokszolónak nem volt könnyű éve, de a végére úgy tűnik, csak összeáll újra a régi gyors, kombinatív bunyója. Ezúttal az idei tizedik meccsét vívó georgiai Levani Tsiklauri próbálta megállítani a WBO korábbi nagypehelysúlyú Európa-bajnokát, de ő sem járt sikerrel: Caramel, ha szoros meccsen is, de megérdemelten győzött egyhangú pontozással. De le kell írni, hogy az apró grúz fiú hatalmasat harcolt ezen az estén. Ezzel a győzelemmel pedig a Boksz Világszervezet (WBO) legjobb 10 versenyzője közé került a súlycsoportban, azaz a következő évben az ideinél sokkal nagyobb feladatokra készülhet!

“Nem éreztem szorosnak a meccset, mert bár sokat ütött a srác, de többnyire csak fedezékre. Sajnálom, hogy ilyen “inaktív” mérkőzéssel zártam az évet, de az az igazság, hogy beteg vagyok. Ha egészségesen tudtam volna ringbe lépni, akkor ez meccs valószínű végig sem megy. A következő év még jobb lesz” – mondta Caramel az M4 Sportnak nyilatkozva a mérkőzés után.

Az amatőrök között junior világbajnok, felnőtt Európa-bajnok és olimpikon nagyváltósúlyú Bacskai Balázs a tunéziai születésű belga Islam Teffahi ellen lépett szorítóba, hogy tovább építse makulátlan, nyolc győzelmet számláló karrierjét. Teffahi 12 mérkőzés óta nem talált legyőzőre, azaz nagyon is jó bokszoló, ráadásul roppant kellemetlen stílussal: rengeteget mozog (de nem menekül), folyamatosan hajlong, olykor indokolatlanul mélyre is, viszont váratlanul életveszélyes ütésekkel támad vissza.

Benji ellen azonban mindez kevés volt. Jól feltérképezték a belga fiút, megtalálták a gyenge pontját és testre bevitt ütés után már a második menetben számolni kellett Teffahira. A következő menetben pedig egy hasonló kombináció végén Bacskai le is zárta a nyolc menetre tervezett küzdelmet.

“Habár felkészültünk rá, az elején mégis szokatlan volt a stílusa, nem találtam az ütőtávot, nem értem el. Ahogy feloldódtam, már egyre többször értem el testen, és éreztem, hogy itt már nem lehet baj, még, ha az első menetben bele is léptem egy-két nagy pofonba” – mondta a küzdelem után az M4 Sport helyszíni riporterének Bacskai Balázs, aki 2019-ben már szeretne nemzetközi címmérkőzés közelébe kerülni.

Az egyik nagy közönségkedvenc, a középsúlyú Harcsa Norbertnek (11-1) is az angyalföldi volt az idei harmadik mérkőzése, és csak azt mondhatjuk, jó döntést hozott, amikor egy hosszabb kihagyás után a karrierje folytatása mellett döntött. A magát, muay-thai és K1 szabályrendszerben is kipróbáló holland Melvin Wassing ellen ugyanis egy látványos, izgalmas küzdelemben pontozással nyert hat menet után.

 . 

A cirkálósúlyú magyar bajnok Darmos József is nagy mérkőzést vívott, és nem könnyítette meg a saját dolgát a georgiai Paata Aduashvili elleni hatmenetes küzdelemben. Aduashvili felvonultatta a grúz iskola minden jól ismert szeletét: gyors volt, technikás és kőkemény, amiből bizony Darmos is ízelítőt kapott: a negyedik menetben rászámoltak a magyar bajnokra. De a sokat tapasztalt bunyós a szó minden értelmében talpra állt, és végül egyhangú pontozással győzött hat menetben.

A hivatásosok között idén bemutatkozó Urbán Ferenc második mérkőzését is idő előtt fejezte be, ezúttal a cseh Petr Frohlichot intézte a hat menetre kiírt mérkőzés ötödik felvonásában.

Az est talán legtöbb érzelmet kiváltó mérkőzését Bozai Gyula vívta. Nem azért, mert a korábbi cirkálósúlyú magyar bajnok annyira izgalmas és látványos meccset vívott volna Bán Gáborral – ezúttal nehézsúlyban – hanem azért, mert ez volt a 44 éves veterán utolsó hivatalos fellépése a ringben.

 . 

Számos nagy mérkőzés – megvívott Szellő Imrével, Tóth “Barbár” Tamással és Darmos Józseffel is – után 16 győzelemmel, 10 vereséggel és 4 döntetlennel búcsúzott a szurkolóktól és az aktív sporttól Bozai Gyula. Akit minden bizonnyal a jövőben is viszontláthatunk majd az M4 Sport Magyar Ring-közvetítései során, ahol megkérdőjelezhetetlen szakértelmével segít eligazodni a profi boksz dzsungelében.

 . 

“Nekem még jobban fog hiányozni, mint nektek – mondta Bozai az utolsó gongszó után. – Ez az én otthonom, amitől most elbúcsúzom, köszönöm mindenkinek, aki mellettem állt a hosszú pályafutásom során. Mindenkinek hálás vagyok, és amilyen szomorú, olyan vidám is. Felemelő ez az este.”

 . 

.

.

 .   

.

 . 

.

 . 

.

 . 

.

 . 

.

. 

.

 . 

.

 . 

.

 . 

.

 . 

Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN

FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.), 2018. december 13 – 2019. január 7.

Megnyitó: 2018. december 13. (csütörtök) 16:00 óra

Megnyitja: Krausz György volt nagykövet és Eifert János fotográfus

.

 Eifert János megnyitó szövege:

 „Nagy öröm látni, hogy ennyien jöttek el Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN c. életmű-kiállításának megnyitójára. A világszerte elismert fényképész, aki remekbe készült műtárgyfotóival nyerte el rangját, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Fotográfusként nem akarok elfogult lenni, ezért hangsúlyozom, hogy Rácz István nemcsak fotóművészként, hanem íróként és műfordítóként is jelentős életművet hagyott maga után. Nyolcvan-valahány könyv jelent meg a neve alatt, több nyelven és többszörös kiadásban: művészettörténeti feldolgozások, albumok, de sok fordításkötet is, meg önálló riport- vagy esszé jellegű munkák.

Személyesen sohasem találkozhattam Rácz Istvánnal. Pedig sokszor hazalátogatott, kiállításai, megjelenő könyvei, műfordításai mindig eseménynek számítottak. 1998 decemberében új albumának, a Csöndes vizeken budapesti bemutatójára, és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által alapított Életmű-díj átadására vártuk. Hiába. Az első üzenet balesetéről, a második már haláláról szólt. A személyes találkozás lehetősége végérvényesen elmaradt. Könyveivel, műtárgy-fotóiból készült albumaival, kiállítási képeivel azonban gyakran találkozhattam, az 1. Országos Fotóhét programjában műtárgyfotóival szerepelt, én készítettem kiállításának plakátját, és ha jól emlékszem, rendeztem a kiállítását. A képeire oda kellett figyelnem: a kiegyensúlyozott kompozíció, a tökéletes technika, és a szellem tiszta kisugárzása jellemezte azokat.

  .

Csorba Károly felvételei

  .

   .

A nagyszentmiklósi kincs 1977-ben jelent meg a Corvina Kiadónál. Több kiadást ért meg magyar és angol nyelven. A következő évben A finnugor népművészet jelent meg, anyagából a Dorottya utcai kiállító teremben láthattuk képeit. A VIII. Henrik udvarában című albuma 1984-ben, a Helikon Kiadónál jelent meg. Lefordította a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt, és az Európa Kiadónál megjelent könyvét az úgynevezett kalevalai kornak, tehát a kereszténység felvétele előtti két évszázadnak a leleteiből készített felvételeivel illusztrálta. Nyolc nagyméretű albuma a finn képzőművészetet dolgozta fel a vaskortól korunkig. Oslóban két nagy albuma jelent meg a norvég középkori művészetről – jelen kiállítás ebből az anyagból mutat be 70 képet. A lappok életével foglalkozó kötete finnül, norvégul és svédül jelent meg. A hatvanas években rövid ideig Svájcban él, ekkor jelennek meg Dreiklang című kötetei – többek között Michelangelóról, Rembrandtról, az ikonművészetről, a néger művészetről, és legszebb kötete Az ismeretlen isten (Der unbekannte Gott). Foglalkozott többek között az egyiptomi, perzsa, kínai és perui művészettel, készített könyvet a tibeti bronzokról is. A Finn Nemzeti Múzeum támogatásával a finn művészetet bemutató kiállítását a múzeum több európai fővárosban mutatta be.

 .   

“Épületeket, templomokat nem lehet külföldre szállítani, de a kép, az átélt felvétel nagyon jól érzékelteti, tolmácsolja egy korszak művészetét.” – írja önéletrajzában.

.

Rácz István 1908-ban született. Élete küzdelmes, tele kalandregénybe illő fordulatokkal, és csodákkal. Sorsa századunk egyik Odüsszeiája. A felvidékről kerül át Magyarországra, pataki diákként kapcsolatba kerül a baloldali mozgalmakkal, Kassák vonzáskörébe tartozik. Abban a perben ítélik kétévi fegyházra, amelyben Rajk László, Széll Jenő, Beck András, Darvas József s mellékvádlottként József Attila áll a bíróság előtt. A klasszika-filológia mellé tehát börtön, megaláztatás kerül, 1934-ben Csehszlovákiába települ. Íróként, műfordítóként, újságíróként tevékenykedik. 1938-ban Finnországba menekül, majd visszatér, egy-két évig a Sárospataki Népfőiskola igazgatója. Küzdelmek, megpróbáltatások, felesége elveszti látását, hallását. 1956-ban együtt hagyják el az országot, Finnország fogadja be őket. Nagy energiákkal kezd neki a fényképezésnek, folytatja az írást. 8 albuma jelenik meg, ezekkel a finnek számára felfedezi a finn művészetet. 1964-ben Svájcba költözik, itt is a művészet tárgya könyveinek. 1964-ben visszatér Finnországba, újra könyveket ad ki, lefordítja magyarra a Kalevalát. Bár kitűnően ír, jók a műfordításai, de szíve-lelke a fotózás. És egy újabb tragédia: szemidegsorvadása egyre kritikusabb, eléri a 95%-os vakságot. Mégis, éleslátás nélkül egyedül közlekedik Helsinkiben, ellátja beteg feleségét, újabb könyvei jelennek meg. Megfáradt, készül a hosszú útra, de nem adja fel. Amíg lélegzik, amíg gondolkodik, bőkezűen osztogatja tudását. Mint már említettem, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Élete utolsó pillanatiban Magyarországra készült. Emlékszem, hiába vártuk. Azóta húsz év telt el, és úgy látom, hogy a fotóművészként, íróként és műfordítóként is jelentős életműve nem veszített értékéből, és nem tűnt el a felejtés sötét homályában. Az Önök szépszámú jelenléte is ezt bizonyítja.” (Eifert János)

  .   . 

Rövid életrajz

1908. július 11-én, Töketerebesen (ma: Szlovákia) született

1926-31 Tanulmányai: Pázmány Péter Tudományegyetem, Eötvös Kollégium, latin-görög-olasz szak Életút: Kapcsolatba kerül az illegális kommunista mozgalommal, 1932-33 börtönben, 1934-38 Csehszlovákiában, 1938-43 Finnországban él, újságíró, fotós, hazatérése után bekapcsolódik a népi írók mozgalmába, 1945 Sárospatakon népfőiskolát és művészotthont szervez és vezet, majd általános iskolai és zeneiskolai tanár, a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, 1956 kivándorol Finnországba, Helsinkiben műfordító és fotóművész. Lefordítja a Kalevalát (1976), a Népek művészete (1978), A vikingek öröksége (1983), Egy fotográfus vallomásai (1988), A Semmi partján (1991), Csöndes vizeken (1998).

 .      .          .

  .

Megjelent könyvei, fordításai (szűkített lista):

Kanteletár. (Finn népköltési gyűjtemény.) Bp. 1956, Magvető Kiadó; Bp. 1977, Magvető Kiadó; Bp. 1985, Európa Kiadó.

Kalevala. Saját kiadás. Helsinki, 1976., Bp. 1980, Európa Kiadó.

Egy fotográfus vallomásai. Békéscsaba, Kner Nyomda.

Mikko Hovi. (Monográfia egy finn szobrászról.) Helsinki, 1959, otava.

Suomen keskiajan taideaarteita. (A finn középkor műkincsei.) Helsinki, 1960, 1966, 1970; – Franciául: Art de la médiéval Finland. Paris, 1963; Svédül: Skatter ur Finlands konst och Sjörgen. – Angolul: Treasures Art of Medieval Finland. New York, 1967.

A DREIKLANG-sorozat darabjai:

Michelangelo, Ikonen, Lauft Ihr Hirten allzugleich, Marienlieder, Die Seemannsbraut, Die Antilopenfrau, Primavera. Olten-Freiburg, 1964, 1965, Graf.

Kunst in Tibet. Bern, 1968, Hallwag.

Suomen taidetta 1940-1975. (A finn művészet 1940-1975 között.) Helsinki, 1977, Otava.

László Gyula-Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. (Angolul: The Treasures of Nagyszentmiklós.) Bp. 1977, 1978, 1979, 1983, 1984, 1987, Corvina.

Michelangelo. Helsinki, 1980, Otava.

VIII. Henrik udvarában. Bp. 1984, Helikon.

Vanhan-kansan kirja (Öreg emberek könyve.) Helsinki, 1985. WSOY.

Rácz István: A Semmi partján. Bp. 1991, Magvető Könyvkiadó.

Rácz István: Csöndes vizeken. Önéletrajzi album. Bp. 1998.

.

.

.

.

.

Lábán Ru­dolf a tánc­tör­té­net egyik leg­na­gyobb alak­ja, azon ke­ve­sek közül való, akik­nek a mód­sze­re, el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti anya­gai ma is élők és hasz­ná­la­to­sak. Ez annak kö­szön­he­tő, hogy ta­nít­vá­nyai ge­ne­rá­ci­ó­ról ge­ne­rá­ci­ó­ra nem csu­pán élet­ben tar­tot­ták, de ak­tu­a­li­zál­ták és kon­tex­tu­suk­ban al­kal­maz­ták Lábán ta­pasz­ta­la­ta­it. Így le­het­sé­ges, hogy a 21. szá­zad első fe­lé­ben a Lábán-féle moz­gás­elem­zé­sen ala­pu­ló táncimp­ro­vi­zá­ció az egyik leg­el­ter­jed­tebb mód­szer az egye­te­mes mű­vész­kép­zés­ben. Élő, va­ló­di, itt és most: ezt bi­zo­nyít­ják azok a 14-17 éves fi­a­ta­lok, akik­kel ezen a napon, mint­egy 25-35 perc­ben „kö­rül­tán­col­juk” a témát.

  .

Eifert János: ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

Szentes, Tokácsli Galéria, 2018. december 1 – 22.

Megnyitó: 2018. december 1. 15:00 óra, Megnyitja: Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, Közreműködik: Takács Gabriella – fuvola

A fotóművész a kiállítás-megnyitót digiráma-vetítéssel zárja.

A kiállítás megtekinthető a Tokácsli Galériában (6600 Szentes, Kossuth tér 5. I. emelet) december 22-ig, keddtől péntekig 9-13 és 15-17 óráig, szombaton 9-13 óráig.

 „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni; ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben ellensúlyoz a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész az Ars Poetica című albumában, mely a kiállítás címadója is.

.

.

.  

.

.

. .

.

. 

.

 Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

233 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA), és az EXCELLENCE (EPSA) díj tulajdonosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

BP18, 2018. november 16.

https://www.bp18.hu/hirek/keruleti-hirek/item/17937-eifert-janos-ars-poeticaja

Írta: Temesi László 2018.11.16.

Kondor: válogatás 50 év fotóiból.

Ars poetica címmel november 15-től december 5-ig látható Eifert János jeles fotóművész kiállítása a Kondor Béla Közösségi Házban. A 75 éves fotográfus ötven év fotóiból válogatott.

Galgóczy Zoltán alpolgármester köszöntőjében kiemelte a fotóművész hazai és nemzetközi sikereit, megjegyezve, hogy egy Isten áldotta tehetség.

– Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége, aki páratlan életművel ajándékozott meg bennünket és örömünkre, ennek egy kis töredékét láthatjuk most itt – mondta, majd a kerületünkben élő szintén jelentős fotóművész, Chochol Károly e szavakkal nyitotta meg a kiállítást:

– Páratlan eseménysorozatnak lehetünk részesei! A művész 75. életévét 75 eseménnyel jelzi. Egy alkotó, aki otthonosan mozog a kamera mindkét oldalán. Sikeres volt táncművészként, az objektív előtt és világhírű és elismert lett a kamera mögött is. 1968-ban kezdett fotózni külföldi turnékon, és lett keresett fotográfus, szerkesztő, illusztrátor, oktató és felsőszintű fotóművészeti szervező. Számos nemzetközi workshop felkért előadója, vezetője. Bátran mondhatom, hogy nincs a fotográfiának olyan területe, ahol nem dolgozott sikerrel és nem alkotott maradandót. Diaporámákat készített, díjakat gyűjtött be, később oktatta, oktatja a mai napig. A tánc, a női szépség, az akt, a mozgás és a természetfotókat kedveli, e témakörökben számos könyve jelent meg. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. A világ negyven országában járt és alkotott, ezzel egy páratlan kép-gyűjteményt hozott létre – egyedülálló kultúrkincs – és itt szembesülni kell azzal, hogy minden, ami fotóművészet, Eifert János sajátja. Rendszeres résztvevője a fotó-életnek. Huszonegy hazai és nemzetközi egyesület tagja. Eddig 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival. Köszönjük a feledhetetlen élményt!

A megnyitón a Tébláb Művészeti Iskola növendékei léptek fel kis műsorukkal. A kiállítás kurátora – mely december 5-ig látható – Varga Ferenc, a Kondor igazgatója.

Mester és tanítványai

Eifert János mesterkurzusának kiállítása

Bethlen Galéria, 2018. november 17 – december 17.

Megnyitó: 2018. november 17-én, 17:00 órakor

A kiállítást megnyitotta: Csörögi Dóra AFIAP fotóművész képviseletében Gasztonyi Kálmán festőművész, a képeket bemutatta: Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

Kiállítók:

Aczél Péter, Antal Györgyi, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Bárdos Tamás, Bertók Béla, Burkus Alexandra, Csicseriné Papp Mária, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margot Judit, Darab Dénes, Dudás Emil, Ecsedi Ircsi, Eifert János, Gimesi András Gime, Kiss Minna Auróra, Koncz Dezső, Kovács Gábor, Kozma Cecília, Kőrösi Sándor, Kricska Nóra, Kristó Annamária, Magyar László, Medgyesy Gábor, Olasz Ágnes, Paiss László, Pinke Éva, Pivonka Kriszta, Rajkai György, Ritter Antal, Schmatz Béla Zsolt, Seiner Krisztián, Tóth Brigitta, Tóth Katalin, Zih Katalin

Eifert Jánost nem kell különösebben bemutatni, hiszen szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Nemcsak fotográfusként, hanem tanárként, előadóként és szakíróként is tevékenykedik.

233 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

1984-2004 a Sebesvíz Workshop nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője;

1985-1993 között a Höhere Graphisches Bundes-, Lehr- und Versuchsanstalt, Wien meghívott előadója; az 1. Werkschule für Fotografie, Soltau fotószemináriumainak docense; a Magyar Fotóművészek Szövetsége Szakkollégiumának és Mester kurzusainak vezető tanára.

2002-2008 a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában, a budapesti Szókratész Két Tannyelvű Szakközép iskolában, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskolán fotográfiát tanít.

A Stalter-Kerekes alapította Mesterség és Művészet, az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu iskolákban is tanít, de néhány éve otthonában saját iskolájában fogadja a tehetséges amatőr fotográfusokat.

Programja, pedagógiai módszerei öt évtized gyakorlatára építkeznek, és az egyéniség kibontakoztatását tartja a legfontosabbnak, nemcsak a technikai és esztétikai, valamint gyakorlati ismeretek átadását.

Kezei közül kikerült fotográfusok ott találhatók a nemzetközi színtér élvonalában.

B18, 2018. november 12.

https://www.bp18.hu/hirek/keruleti-hirek/item/17907-mindig-a-kivancsisag-hajt-valogatas-50-ev-fotoibol

„Mindig a kíváncsiság hajt” – Válogatás 50 év fotóiból

Írta: T.L. 2018.11.12.

Eifert János Ars poeticája a Kondorban.

Ars poetica címmel november 15-től december 5-ig látható Eifert János jeles fotóművész kiállítása a Kondor Béla Közösségi Házban. A 75 éves fotográfus ötven év fotóiból válogatott.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Huszonhárom évesen a néptáncművészet mellett indult el a fotóművészet felé, nem csoda, hogy első fotótémáit a táncművészetből merítette. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.
Eddig 231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival. A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.
-Mindig a kíváncsiság hajt utazásaim során – vallja -, kíváncsi vagyok arra, hogyan élnek az emberek, hogyan gondolkodnak, milyen a kultúrájuk? Életem egyik legnagyobb élménye egy hosszabb kínai út volt.

Arra a kérdésre, könnyen átállt-e a filmes gépről a digitálisra? – így válaszolt:
-Tény, hogy a digitális térhódításkor elég sokan temették a fotógráfiát, de én nem temettem, mert a technikai fejlődés szerintem, soha nem volt gátja annak, hogy kifejezzük magunkat. Számomra a fotográfia játék, nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képnyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a képíró, a fotográfus feladata.
Eifert János fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.
Kiállítása december 5-ig látható a Kondor Béla Közösségi Házban.

A Kondor Béla Közösségi Ház tisztelettel meghívja Önt és barátait

EIFERT JÁNOS EFIAP, ESFIAP, EPSA fotóművész

ARS POETICA címmel rendezett kiállításának megnyitóünnepségére

2018. november 15-én, csütörtökön 17.00 órára a Kondor Béla Közösségi Házba (Budapest XVIII. kerület, Kondor sétány 8.)

Köszöntőt mond: Galgóczy Zoltán alpolgármester

A kiállítást megnyitja: Chochol Károly Balogh Rudolf- díjas, Pro Urbe-díjas fotóművész

Közreműködnek: Tébláb Művészeti Iskola növendékei

A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt és barátait a 34. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZAT kiválasztott alkotásainak kiállításmegnyitójára a BMK Galériába (1119 Budapest, Etele út 55/A)

Időpont: 2018. október 30. (kedd) 18:00 óra
A kiállítást megnyitja EIFERT JÁNOS fotóművész.

Kiállítók:
BURKUS ALEXANDRA, FARKAS IMRE, KÉTHELYI LAJOS, KOZMA CECÍLIA, LACZKÓ-MAGYAR GYÖRGY,

DR. MANN JUDIT, NAGY SUGÁR, NERHAFT ANTALNÉ, R. KÓRÓDI ZSUZSA, SIMÁK GERGŐ, SZEDŐ IVÁN,

SZŐNYI ISTVÁN, DR. TÓTH-PIUSZ ISTVÁN,  ZÁCS  ÁGOSTON

A PÁLYÁZATOT DÍJAK BIZTOSÍTÁSÁVAL SZPONZORÁLJA:
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ,
TRIPONT Fotó Videó és Stúdiótechnikai Szaküzlet,
Írók Boltja-Parnasszus Kiadó Kft.

A kiállítás november 17-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Eifert János NAGY KÉPEK c. kiállítása az Újpest Galériában – Újpesti Közéleti Televízió, Budapest, 2018. október 26.

Szerkesztő: Héja Krisztián

Operatőr – vágó: Kálmán János

M5 Híradó, 2018. október 24. 21:09 – 22:13 Min

Eifert János kiállítása az Újpest Galériában

https://www.mediaklikk.hu/video/m5-hirado-2018-10-24-i-adas/

Szerkesztő: Kecskés Lilla
Társszerkesztő: Varga-Bak Nikolett
Gyártásvezető: Domonkos Zoltán
Műszaki vezető: Fejes Csaba
Rendező: Kauser Kristóf
Felelős szerkesztő: Regős Zoltán
Produkciós vezető: Varjú Frigyes
Csatornaigazgató: Siklósi Beatrix

Eifert János: NAGY KÉPEK

Újpest Galéria, 2018. október 24 – november 10.

Megnyitó: 2018. október 24-én (szerdán) 18:00 órakor

Helyszín: Polgár Centrum – Új Galéria (1042 Budapest, Árpád út 66.)

Öt évtized anyagából válogatva Eifert János nagy képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok is, amelyek méreteiben is igazán nagynak számítanak, hiszen lesz köztük tíz méter hosszú vászonkép is. Persze a művészi érték nem hosszmértékkel és statisztikai adatokkal mérhető…

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfélmillió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

EIFERT 75 – apróbetűs rész:

Eifert János, az idén 75 éves fotóművész egy éven át tartó, 75 eseményből álló program keretében ad számot fotóművészeti, szakmai, közéleti, előadói és tanári tevékenységéről. Ennek keretében önálló és csoportos kiállításokat, workshopokat, mesterkurzusokat, kiállítás-megnyitókat, könyvbemutatókat, szakmai-művészi eseményeket, nemzetközi fotó-szalonokon, fotópályázatokon és kiállításokon való részvételt és különböző „meglepi” programokat kínál a művészet iránt érdeklődő közönségének. Az esemény-sorozat egy decemberről januárra áthúzódó kiállítással már a múlt év végén elkezdődött ˜ Eifert János „ARS POETICA” c. kiállítását Nagyváradon, a Vár Galériában mutatta be, és onnan vándorolt tovább Berettyóújfaluba, hogy január 17-étől a Bihar Vármegye Galériában is látható legyen ˜ A Reformáció Emlékbizottság a reformáció 500 éves jubileumára két fotópályázatot hirdetett meg. E pályázatok kiváló alkotásait rendezte egybe és egészítette ki Eifert János fotóművész “A megújulás lendülete” címmel egy olyan vándorkiállítás formájában, amelynek 19. kiállítása, január 19-én Budapesten, a Kőrösi Galériában került bemutatásra ˜ 2018. januárjában a “Singapore digiRAP International Photography Circuit 2018” nemzetközi pályázaton 18 elfogadás mellett kilenc díjjal (DIPC Merit Award, DIPC Bronze Medal, DIPC Silvcer Medal, PhotoVivo Gold Medal, APAS Gold Medal, stb.) ismerik el képeit ˜ Január 23-án, a Bethlen Galériában kerül bemutatásra a „Kalaznói repülés” c. csoportos kiállítás, amelynek képei az általa vezetett tánc-workshopon készültek ˜ 2018. februárjában, a „2nd Circular Exhibition of Photography NEW YEAR CIRCUIT 2018″ nemzetközi pályázaton 16 elfogadás mellett a Haldokló sellők / Dying mermaids c. képét díjazzák (Salon Silver Medal) ˜ A “2018 China Huangbai Mountain International Photography Special Theme Exhibition” nemzetközi szalonon, amelyre a világ 95 országából több, mint 5000 fotográfus 160.000 képet küldött,  a hat elfogadás és egy díj – A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (FIAP Silver Medal) – jelentős sikernek számít ˜ Február 6-án Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Fesztivál fotóinak zsűrizése, Varga Ferenc igazgató-helyettes, művészeti vezető társaságában ˜ 2018. márciusában a “GIP – German International DVF Photocup” 16 elfogadást, és négy díjat jelentet számára: A fény legyőzi a sötétséget / Light shifts the Shadow (PSA Gold Medal), A játék folytatódik / The game continues (GHM), Csacsifogat / Donkey Driving  (GIP) ˜ Április 21-én SZÍNE – JAVA címmel a Biatorbágyi Fotóklub kiállítását nyitotta meg, a Juhász Ferenc Művelődési Központban ˜ 2018. márciusában a “3r CIRCUITO IBÉRICO DE FOTOGRAFIA, Spain” nemzetközi pályázaton 25 elfogadás mellett, három díjjal ismerik el képeit: Tánc tanulmány / Dance Study (Gold Medal AFGU), Fekete planéták / Black Planets (Gold Medal FCP), Akt sorozat-tanulmány / Nude series Study (Opts special award: Antequera Dolmen Trophy) ˜ Március 4-én, Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galériában, Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész kiállítását nyitotta meg ˜ Március 25-én, Erdélyben, a nagykárolyi Károlyi-kastélyban megrendezte és megnyitotta „A megújulás lendülete” c. kiállítást, amelyet a Reformáció 500 emlékév szellemében, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázatok legjobb képeiből állított össze. ˜ Március 29-én dr. Tóth-Piusz István, a 2017. évi XXXIII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat nyertesének bemutatkozó kiállítását nyitotta meg a Budapesti Művelődési Központ galériájában ˜ 2018. áprilisában a “DIGITALNA FOTO ARHIVA CIRCUIT 2018, Croatia” nemzetközi pályázaton 30 elfogadás mellett két díjat is szerez: Szimetrikus gesztusok / Symmetric gestures (Salon Honorable Mention). A “Cheltenham International Salon of Photography 2018, England” öt elfogadás, két díj: Akt-sorozat tanulmány 2 / Nude Series Study 2(PSA Honourable Mention: Judge’s choice – Ian Ledgard), A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality (GPU Ribbon) ˜ A “Trierenberg Super Circuit 2018, Germany” elnevezésű, a világ legnagyobb fotópályázatának és kiállításának számító szalonon 41 elfogadást kapott. A kiállítás katalógusában, valamint a világ legjobb fotográfusait mintegy 2500 képpel bemutató reprezentatív albumban A kör és a négyzet érzékisége / Circle and Square Sensuality című képével szerepel ˜ Ezt követően a budapesti Stefánia Galériában, április 4-én nyílt meg „EIFERT 75” címmel a munkásságának keresztmetszetét bemutató kiállítása, amelyet Ertl Péter a Nemzeti Táncszínház igazgatója nyitott meg ˜ Április 12-én Budapesten, az M Galériában nyílt meg a „Szerelmem, a Tánc!” c. tárlata, amelyet dr. Lőrinc Katalin Harangozó-díjas táncművész, egyetemi tanár nyitott meg, közreműködtek a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatói ˜ Április 16-án Baán Katalin „Képi gondolatok a Zsoltárok Könyvéből” c. kiállítását nyitotta meg Budapesten, az OtpBank Galériában ˜ Április 17-én Budapesten, a Kondor Béla Közösségi Házban a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítását nyitotta meg ˜ 2018.májusában a “VICTORIA CIRCUIT 2018, India” nemzetközi pályázaton 20 elfogadás mellett, az Akt sorozat-tanulmány 2 / Nude series Study c. képével három díjat nyer (VICTORIA Ribbon) ˜ Május 2-án a Fedél Nélkül pályázatának az Év Alkotása díjátadó ünnepsége az Eötvös10-ben. A zsűri tagjai: Fekete András a zsűri elnöke, Szász Lilla fotóművész, Tóth Krisztina író, költő, Cserna-Szabó András író, Eifert János fotóművész, Nyáry Krisztián író ˜ Május 6-án Sárváron a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében a „Visszapillantás (1968-2018)” c. kiállítását Kondor János festőművész rendezte, és Benkő Sándor MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg ˜ 2018. május 7. A Budapesti Komplex SZC Kézművesipari Szakgimnáziuma tanulóinak fotóit zsűrizi, amelyek az Ifjú Alkotók Kiállításán kerülnek bemutatásra a Budapest ArtBrut Galériában. Az ünnepélyes megnyitón és díjátadó ünnepségen az Eifert János által felajánlott különdíjat a művész személyesen adta át. ˜ Május 7-én Budapesten, az OtpBank Galériájában a „Kína, Selyemút – Marco Polo nyomdokain” c. kiállítását dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg. ˜ Május 8-án Budapesten, a Benczúr Galériában az Ad Hoc Budapest Fotográfiai Műhely „Hommage á Eifert János” c. kiállításával tisztelgett a művésznek ˜ Zsűrizés: A Napút folyóirat online-kiadása által meghirdetett Mátyás király fotópályázat értékelése Fucskó Miklós újságíró, lap- és könyvszerkesztő és Tóth Csilla Ilona fényképész társaságában ˜ Május 15-én, a Bethlen Galériában nyílt a „3T” (Tánc/Test/Természet), Turczi István költő köszöntő szavaival kísérve ˜ Május 17-én Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösségi Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ Május 18-20. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Pécsen, a Mecseki Fotóklub Galériájában május 22-től augusztus 30-ig látható a Hármasképek / Triptichons c. kiállítása ˜ Május 25-én az esztergomi Rondella Galériában Olasz Ágival közösen mutatják be „Bali, az Istenek szigete” c. kiállításukat ˜ Június 13-án Budapesten, a Virág Benedek Ház új galériájában egyik tanítványának, Csörögi Dórának a Vannak tájak legbelül c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 22-én Budapesten, az Eötvös10 Galériában másik tanítványának, Roszkos Jánosnak A BIKA ÉS A SZŰZ c. kiállítását nyitja meg ˜ Június 25-26-án Horváth Imrével, a MAFOSZ elnökével és Laki Zoltán ismert természetfotóssal együtt zsűrizi a DaDalia Galéria második természetfotó pályázatának anyagát, amelynek legjobb képeiből július 7-én nyílik kiállítás a Mártélyi Faluházban. A DaDalia Galéria kiállítását természetesen Eifert János nyitotta meg, aki a megnyitó után tárlatvezetésen értékelte a kiállított fotókat ˜ Július 11-én a PSA (Amerikai Fotográfiai Társaság) Öt csillagos kiállítóművészként ismeri el a Color Class kategóriában, ami a nemzetközi pályázatokon történt 96 különböző című színes fotója 288 elfogadását jelenti  ˜ Június 29 – július 1. között vezeti a „Visszahozzuk a természetet 9.0”, természetesen Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ Július 12-én Tabajdon, a Senior Alkotótáborban tart előadást öt évtizedes fotográfiai munkásságáról ˜ 2018. július 25-én a 12. SZÉLRÓZSA Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó keretében, a büki Művelődési Házban megrendezi „A megújulás lendülete” c. kiállítást, a Reformáció Emlékbizottság megbízásából ˜ A Vojvodina Fotoklub felkérésére a Photo Festival “Days of Nude Photography” Novi Sad, 2018. július 27-29. között megrendezett esemény mentora. Előadása és AKTFOTOGRÁFIA c. könyvének bemutatója mellett a workshop egyik vezetője ˜ Augusztus 1-én értesítést kap az Amerikai Fotográfiai Társaságtól (PSA), Gerry Emmerich ROPA igazgatótól, hogy jogosult a PROFICIENSY (PPSA) elismerésre, amelyet nemzetközi fotópályázatokon szerzett 288 elfogadás alapján kapott meg ˜ Augusztus 2-5. között megrendezett I. Dél-Alföldi Fotóművészeti Alkotótábor egyik előadója, művészeti vezetője ˜  Augusztus 25-én fotó-túrát vezet a Dunán a P. HOWARD vontatóhajóval,  Dömötör László költő, képzőművész, performer közreműködésével ˜ Szeptember 4-én, a Budapeti Művelődési Központ galériájában a Kőbányai Fotóklub kiállítását nyitja meg ˜  Szeptember 7 – október 31. között látható a „Pars pro toto | XXI. Esztergomi Fotográfiai Biennálé” kiállítása az Esztergomi Vármúzeum Rondella galériájában, ahol  ˜ 2018. szeptember 12 – 24. között, TEST A LELKE MINDENNEK címmel a Fészek Galéria mutatja be kiállítását, amelyet Jerger Krisztina művészettörténész rendez, és Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő nyit meg. Közreműködik: Lőrinc Katalin Harangozó Gyula-díjas táncművész ˜ Szeptember 20. „Művészi pillanatok 1.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására ˜ Szeptember 24. „Művészi pillanatok 2.” workshop a Fészek Fotó Stúdióban, Seiner Krisztián meghívására Szeptember 25-29. között fotós-túrát vezet Nápolyba és Caprira, a a La passione Italiana megbízásából. Téma: Street photography ˜ Október 11-25. között három képével részt vesz a Blitz Galéria „Magyar fotográfia 1930-2018” című aukciós kiállításán ˜ Október 9. – Indul a sorozata mesterkurzusán „Kreatív Photoshop” címmel ˜ Október 10. – A Tánc/Test/Mozdulat-fényképezésről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ Október 12. – A 34. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának zsűrizése a BMK-ban ˜ Október 20. és 25. – Akt workshop a Fészek Fotó Stúdióban ˜ NAGY KÉPEK / GREAT PICTURES c. kiállítása az Újpest Galériában október 24 – november 4. között látható  ˜ Október 26-28. között, Közel a természethez címmel workshop Zalában, Olasz Ágival közös szervezésben ˜ November 1-4. között  Szardíniában vezet fotó-túrát, a La passione Italiana megbízásából ˜  Életműkiállítását november 15-étől láthatják majd a Kondor Béla Közösségi Ház galériájában Szentesen, az Ifjúsági Házban november 26-án nyílik kiállítása ˜ November 17-én „Mester és tanítványai – Eifert János mesterkurzusának kiállítása” nyílik a Bethlen Galériában. Megnyitja: Csörögi Dóra AFIAP fotóművész ˜ November 21. – A diaporáma készítéséről tart előadást az Imre Tamás vezette FotóOktatás.hu haladó szintű kortárs művészfotó tanfolyam hallgatói számára ˜ November 30. Előadást tart a 60+ Fotókör meghívására ˜ A budapesti Artphoto Galériával még nincs fixálva az időpont, olaszországi kiállítása, amelyet Szilasi Alex zongoraművész, kulturális nagykövet és Gabriele Accornero művészeti menedzser szervez, valószínű, hogy átcsúszik a jövő évre. ˜ Szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban tervezett kiállítása elképzelhető, hogy szintén jövő évi program lesz. ˜ További hazai és külföldi kiállításait, előadásait és workshopjait nem érdemes tovább sorolni, hiszen még folynak az egyeztetések. ˜ Közben persze előadásait, tárlatvezetéseit, mesterkurzusait, kiállításait, megjelenéseit és szakmai munkáját élvezhetjük majd, hiszen az eseménysorozat nemcsak az év végéig, hanem azon túl is folytatódik ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜

Capri egy sziget Olaszországban, a Nápolyi-öböl déli részén, a Sorrentói-félszigethez közel. Kellemes éghajlatának köszönhetően már a rómaiak korában népszerű üdülőhely volt. A sziget területén két község osztozik: Anacapri, valamint Capri. A számos római kori emlék mellett (Villa Jovis, Augustus király kertjei) fő természeti látnivalói a tengerből kiemelkedő Faraglioni-sziklák, valamint a híres Grotta Azzurra (Kék barlang). Capri szigete a mondén világ egyik legdivatosabb nyaralóhelye, a Nápolyba látogató turisták elmaradhatatlan zarándokhelye.

Capri a szomszédos Ischia és Procida szigetekkel ellentétben karszteredetű. Eredetileg egybefüggött a Sorrentói-félszigettel, amelyet később részben elborított a tenger. Capri morfológiája komplex. Hegyei közepesek: a Monte Solaro 589 méter, a Monte Tiberio 334 méter magas, több tágas fennsíkja van, a legfontosabb maga “Anacapri”.

Capri partjai erősen tagoltak, számos barlanggal és öböllel. Leghíresebb sziklái a Faraglioni-sziklák, három ki sziget közel a parthoz. Caprin nincsenek ivóvízforrások

A szigeten endemikus, és igen ritka fajok is élnek, mint a kék gyík (Lacerta viridens faraglionensis), aminek az egyik Faraglioni szikla az egyetlen természetes élőhelye.

Capri szigete a földtörténeti ókorban még összefüggött a Sorrentói-félszigettel. A kőkorszakban már lakott hely volt, miként egyik barlangjából előkerült eszközök is bizonyítják.

Eifert János felvételei

Capri neve valószínűleg a görög kaprosz szóból ered, melynek jelentése vaddisznó. Egyes tanulmányok viszont nevét a latin capreae szóból eredeztetik, melynek jelentése kecskék. Az ókorban is voltak írók, akik eredetét a héber kapraim (két város szigete) szóval magyarázták, amiből arra is következtettek, hogy első lakói föníciaiak lehettek. A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget első lakosai görög telepesek voltak, akik i. e. 6. században érkeztek a szigetre. Településükről ma csak néhány falmaradvány tanúskodik. A sziget i. e. 326-tól Nápolyhoz tartozva az anyavárossal együtt romanizálódott. Először Augustus császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott, sőt közvetlenül halála előtt is itt volt, bár semmi nyoma sem maradt építkezéseinek. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a Nápoly tulajdonában levő Caprit a jóval nagyobb Ischia szigetével. Utódja, Tiberius császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza és nagyszabású építkezésekbe kezdett 27 és 37 között. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. Ittléte sok szörnyű legenda forrása volt, amit gyűlölői, a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adtak örökségül a világnak. Tiberius halála után a szigetet lassan-lassan elfelejtették. Commodus császár 182-ben testvérének adta a szigetet. 366-ban az összes régi épülete összedőlt a nagy földrengés következtében. Később csak a Monte Cassinó-i apátság feljegyzéseiben szerepel a sziget, amelyek elmondják, hogy egy római patrícius, Tertullus az apátságnak adományozta a szigetet népeivel együtt.

866-ban Lajos császár Amalfinak adományozta a szigetet. Évszázadokon át tengeri kalózok pusztításainak volt kitéve. A szaracénok támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A középkor során a Nápolyi királysághoz tartozott, de a királyságban végbemenő politikai változások kevésbé befolyásolták a sziget és egyben a város életét.

A sziget népe 1656-ban pestis következtében csaknem teljesen kipusztult. A megmaradottak egy Roberto Brancaccio nevű szigetbeli fiatalembert gyanúsítottak, hogy Nápolyból behozta a járványt, mert magával hozta halott menyasszonyának lehúzott jegygyűrűjét. Csak a 18. században kezdett ismét benépesülni, amikor a Bourbon-királyok kedvenc tartózkodási helye, vadászterülete lett. A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején a sziget egy időre angol birtok, parancsnoka az a Lowe ezredes, aki később Napóleon „börtönőre” lett Szent Ilona-szigeti száműzetésében. Az angolok „kis Gibraltár”-rá építették ki a szigetet, amely végül ismét Nápoly birtokába került vissza. Ezek az utolsó események, a különböző erődítmények gyors építése tette tönkre az antik épületek megmaradt romjait, bár már előbb is történtek kísérletek a régi emlékek megmentésére.

Capri szigetének idegenforgalma 1826-ban kezdődött, amikor híre járt a Kék-barlang (Grotta Azzurra) szépségének. Később a kor híres német romantikusai írásaikkal népszerűsítették a szigetet és népét. A XX. sz. elején két évig Makszim Gorkij is a sziget lakója volt, ahol Lenin is felkereste. Az első világháború után a nagy olasz költő, Ada Negri és a svéd író-orvos, Axel Munthe tette írásaival népszerűvé Caprit. Itt élt és dolgozott Hajnal János, a milánói dóm és a római templomok világhírű festője. (wikipedia.org)

A csodálatos sziget, Capri vitathatatlanul Olaszország, sőt, Európa egyik leggyönyörűbb helye. A Tirrén-tenger 10,4 km2-es területű földi paradicsoma már a rómaiak korában is népszerű üdülőhely volt. Számos római kori villa romjaiban fedezhető fel emlékük. De Caprit már jóval a rómaiak előtt is lakták: Kr. e. 8. században görög telepesek költöztek ide. A Kr. e. 29-ben ide látogató Augustus császárt annyira megragadta a sziget szépsége, hogy a tulajdonában lévő, egyébként szintén gyönyörű Ischia szigetét elcserélte az annál jóval kisebb Caprira. A sziget bájai számos irodalmárt és festőt is megihlettek. Ma is sok híresség, celeb látogatja, akiknek a szigeten luxusvilláik vannak, a Marine Grande kikötőben pedig luxusjachtjaik horgonyoznak. Az első szálloda Capri szigetén 1826-ban épült. Capri kifejezetten luxushelynek, viszonylag drágább szigetnek számít.

Caprin, természeti adottságait tekintve nem meglepő módon, nem homokos strandokat találunk: a strandok sziklásak-kavicsosak, de a homokos partok kedvelőit egészen biztosan kárpótolják a sziget csodái. Az egyik legnépszerűbb strand a Marina Piccola, Capri déli részén található. A fürdés mellett kiválóakat lehet a szigeten kirándulni: a kirándulások, hegymászások végpontjai, és a túrák önmagukban is fantasztikus látványt nyújtanak. A sziget körbehajózása (számos ilyen túra indul a kikötőből) szintén hatalmas élmény.

A szigeten két város található: Anacapri, ill. Capri. A nagyobb, és népesebb Capri, ahol a sziget két kikötője, a Marina Piccola, és a Marina Grande (amely színes házaival külön látványosság) van. Szállodák, bevásárlóutcák, szórakozóhelyek várják itt a turistákat. Anacapri a sziget nyugati részén, magasabban található, kisebb, és teljesen más hangulatú, mint Capri.

Anacapri 275 m magasan fekszik a tengerszínt felett, a Kék Barlanghoz közel. Itt sokkal olcsóbbak a szálláshelyek, mint Capri városában. Anacapri nevezetessége számos villája, temploma, kolostora. Fő látnivalója a 2015-s árakon 7 Eurós belépődíjért látogatható Villa San Michele, amit a 20. század elején Axel Munthe svéd orvos Tiberius római császár villájának helyén épített. A villa kertjében egyiptomi, és egyéb antikvitás-kori ereklyék, és művészeti alkotások találhatók. De talán a fő ok, amiért megéri a belépődíj, az a kertből nyíló csodás kilátás Caprira, a kikötőre, a tengerre, és még a Vezúv is látszik!

(utazas-nyaralas.info/olaszorszag/capri)

Nápoly (olaszul: Napoli, nápolyi nyelven Napule) Dél-Olaszország legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Campania régió székhelye. A városban található a Nápolyi főegyházmegye érseki széke. A város lakossága kb. egymillió, ezzel Róma és Milánó után a harmadik legnagyobb olasz város. A környező településekkel együtt lakossága 3,1 millió fő, ezzel második Olaszország legnagyobb városi agglomerációinak körében (Milánó után). Félúton fekszik a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei között, a Nápolyi-öböl északi partján. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phalerum név alatt. A történeti emlékek viszont arra mutatnak, hogy a kolóniát Parthenopé név alatt a Rodosz szigetéről érkező görög tengerészek alapították Megaride (ma Castel dell’Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofalcone negyed egy részén. Nevét – szintén legendák alapján – Akhelóosz görög folyóisten három szirén lánya egyikének, Parthenopénak köszönheti. Miután a város kicsinynek bizonyult, attól keletre, a tengerparton egy új várost építettek Neapoliszt (latinul Neapolis, jelentése új város), Parthenopét pedig átnevezték Paleopolisznak (azaz régi városnak). Az évszázadok során a város többször is uralkodót cserélt (rómaiak, bizánciak, normannok, Anjouk, spanyolok, osztrákok, Bourbonok), majd 1860-ban a Garibaldi által egyesített Olaszország része lett. A város környékének gazdag történelme és kulturális élete van. Híres a népszokásairól és konyhájáról (a pizza szülőhazája). A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik leggazdagabb és legszínesebb regionális nyelve, mely sok jellemzőjében eltér a hivatalos olasz nyelvtől. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Nápolyt Dél-Olaszország nem hivatalos fővárosának tartják.

Nápoly a hasonló nevű öböl északi partján fekszik, a Campaniai-síkság délkeleti részén. Délkeleti városrészei a Vezúv lejtőjére kapaszkodnak fel, északkelet és keleti irányban a síkság irányában terjeszkedik, amelynek enyhe lejtőit a Capodimonte-domb 163 méteres magaslata szakítja meg. Észak-északnyugati irányban a Campi Flegrei határát is képező dombvonulat határolja: Camaldoli-domb (457 m) és a Monte Sant’Angelo (167 m).

A Nápolyi-öböl partja tulajdonképpen egy 30 km átmérőjű egykori szupervulkán kalderája. A város félúton fekszik két aktív vulkáni terület, a Vezúv és a Campi Flegrei között. A terület geológiája következtében gyakoriak a földrengések. A Vezúv gyakori kitörései a történelem során többször is veszélyeztették a várost. Ugyanakkor az aktív vulkanizmusnak köszönhetően a városban számos termálvizű forrás található. Nápoly vastag tufarétegekre települt, amelyeket az évszázadok során építőanyagként használtak fel.

Eifert János felvételei

Habár a görög telepesek érkezése előtt is léteztek primitív, elsősorban barlanglakó kultúrák ezen a vidéken, mégis ismeretlenek a mai Nápoly megalapításának körülményei. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phalerum név alatt. A történeti emlékek viszont arra mutatnak, hogy Parthenopé név alatt a Rodosz szigetéről érkező görög tengerészek Megaride (ma Castel dell’Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofalcone negyed egy részén (Monte Echia). Ugyanakkor Claverius római történész írásaiból ismert, hogy a települést Neapolis urbs ante Partenope dicta est prius Phalerum (Neapolis városa korábban Parthenopé előtte Phalerumnak neveztetett) név alatt is emlegették, így nem kizárt, hogy az argonauta legenda Phalerumja ténylegesen létezett. Nevét – szintén legendák alapján – Akhelóosz görög folyóisten három szirén lánya egyikének, Parthenopénak köszönheti. A legendák szerint Parthenopé, miután énekével nem sikerült elcsábítania Odüsszeuszt, Megaride szigeténél öngyilkos lett.[9][10][11] Az i. e. 7. és 6. században Parthenopé virágzó kolónia volt Kümé fennhatósága alatt, amely az egész Nápolyi-öböl területét uralta. I. e. 524-ben az etruszkok, sikertelenül ugyan, de megostromolták Kümét, ezáltal jelezve terjeszkedési törekvéseik kezdetét az Appennini-félszigeten. Kümé a szürakuszai türannosszal, Hierónnal szövetkezett és a görögök i. e. 474-ben tengeri csatában szétverték az etruszk hajóhadat. A győzelem jelentősége igen nagy volt: az etruszkok ezentúl nem jelentettek hatalmat a tengeren és kénytelenek voltak visszavonulni a félsziget északabbi részeire. Ezután a szürakúszaiak megszállták Ischia szigetét, de már i. e. 470-ben el kellett hagyniuk, mert kitörtek a sziget vulkánjai. Ezzel szemben Kümé és koloniája tovább virágzott és hamarosan szükségessé vált Parthenopé kibővítése. Mivel a települést alapításakor sziklás, mély völgyek valamint a tenger által határolt területre építették, a terjeszkedésnek a természet állta útját. Tehát i. e. 470 után egy új város nőtt ki az egykori Parthenopé mellett Neapolisz (latinul Neapolis) néven (görög jelentése új város). Az egykori Parthenopét ezek után Paleopolisznak (latinul Palaeopolis) nevezték (görög jelentése régi város). Gaius Lutatius Catulus római consul írásai szerint viszont az i. e. 5. században a küméi görög telepesek, irigyelve szomszéduk gazdagságát, elfoglalták a kolóniát. Az itt lakókat kelet felé kényszerítették, ahol új várost alapítottak. A mai kikötőtől északra fekvő Neapolis lakosságát i. e. 450-re khalkiszi, pithékusszai és athéni telepesek gyarapították.[9][10][11]

Az új város, Neapolisz, a szürakúszai görögök védelme alatt gyorsan fejlődött, gazdagodott és fokozatosan Athén fennhatósága alá került. Periklész hamar felismerte a város stratégiai jelentőségét a görögök Földközi-tengeren folytatott kereskedelmében, ezért kiemelt figyelmet szentelt a fejlesztésére. Ebből az időszakból származik a város alakját mai napig meghatározó szabályos, négyszögletes, rácsos utcahálózat, amelyet Hippodamosz talált fel Pireusz megtervezésekor. Parthenopéval ellentétben Neapolisznak kitűnő lehetőségei voltak terjeszkedésre, noha a mocsaras vidék miatt nem alakult ki nagy mezőgazdasági hátországa, ami következtében a város ellátása szinte teljes mértékben a tengeri kereskedelemnek volt kiszolgáltatva. Az i. e. 5. században a várost erős, helyszínen fejtett tufa darabokból épített falakkal vették körül. Ezeket a falakat az i. e. 4. században megerősítették, így a várost kettős fal védte. Ezeknek maradványai ma is láthatóak a Piazza Bellinin.

A történelmi belvárosától nyugatra egy dombvonulat húzódik, amely kettészeli a mai várost: a Vomero-domb (190 m) illetve a Posillipói-domb (160 m). Ez utóbbi a tengerpartnál meredeken ér véget. A domb alatt két alagút biztosítja az összeköttetést a belváros és Nápoly külső negyedei között (Bagnoli, Posillipo). Mindkét domb sűrűn beépített. A város délnyugati részében található a Posillipo-fok, amely a határt képezi a Nápolyi-öböl és a Pozzuoli-öböl között, így Bagnoli tulajdonképpen már a Pozzuoli-öböl partján fekszik. Ugyanitt, a tengerparthoz közel található a Nápolyhoz tartozó Nisida sziget.

 Eifert János: Kubista portré / Cubist portrait (2018)
Modell: Timbusz Adrienn – Smink és frizura: Angyal Luca – Világítás: Seiner Krisztián (Fészek Stúdió)

Lókézcsók a stúdióban – Seiner Krisztián és Timbusz Adrienn

Stílusgyakorlat – Maszkos lányok Velencében

Eifert János: Stílusgyakorlat – Lány pipacsos mezőben (2018)

Telt házas rendezvénnyel nyitotta az őszi versenyszezont Magyarország piacvezető bokszvállalkozása, a Felix Promotion International. A péntek esti rendezvényen volt egy emelkedett hangulatú köszöntés, melynek során a közelmúlt magyar profiboksz egyéniségei közül többeket ringkötelek közé szólítottak. Győryné Tóth Zsuzsanna, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Hivatásos Tagozatának (MÖSZ HT) elnöke, valamint a szintén díjazott Kovács „Koko” István névre szóló díszes kristályplakettet adott át Gálfi Andrásnak, Bedák Zsoltnak, Erős Lajosnak, Kótai Mihálynak és a mesteredzőnek, a 75. születésnapját néhány napja ünneplő Szántó Imrének.

A díjazottak felsorolhatatlanul sok sikert, és elismerést hoztak a magyar ökölvívósportnak. Gratulálunk és köszönjük.
A budakalászi esemény főmérkőzése egy visszavágó volt, Kis Máté (12 győzelem, 0 vereség, 2 döntetlen) és Baranyi Richárd (19 győzelem, 4 vereség) újra a félnehézsúlyú magyar-bajnoki övért csapott össze. Ahogyan tavaly, úgy idén is a szegedi Kis nyerte a látványos, és izgalmas párharcot, melynek során nyolc meneten sok szép akciót láthatott a közönség. A győztes végig többet mutatott az ökölvívásból, agresszív volt, sokat ütött, ám Baranyi kőkemény ütésekkel a közbenső menetekben fel tudott nőni a feladathoz. A végletekig elcsigázott kecskeméti végül a 8. menet után feladta az egyoldalúvá vált címmérkőzést (TKO).

Eifert János felvételei

.

Az amatőrként junior világbajnok, felnőtt Európa-bajnok olimpikon, Bacskai Balázs megszerezte profi pályafutása nyolcadik sikerét, miután magabiztosan, pontozással legyőzte dél-afrikai ellenfelét, az igen magasra nőtt Nkululeko Mhlongo-t (16 győzelem, 7 vereség). „Benji” holtpont nélkül abszolválta a nyolc menetet, míg több sebből vérző ellenfele többször közel volt a padlózáshoz, de végül sikerült kihúznia a végső gongig. Bacskai minden pontozónál megnyerte az összes, szám szerint nyolc menetet.

A feltörekvő középsúlyú reménység, Hegyi Barnabás megszerezte profi pályafutása 4. győzelmét. A 24 éves fehérvári kiválóság most „csak” pontozással nyert, de nem fért kétség a horvát Frane Radnic (11 győzelem, 8 vereség) elleni sikeréhez, hiszen 6 meneten keresztül űzte-hajtotta riválisát.

Szakmailag biztosan nem a legjobb, ám kétségtelenül hatalmas közönségsikert aratott a két debütáló nagyközépsúlyú bunyós, a zömök Szigeti Tamás és a kiváló felépítésű Zichy Miklós négy menetes, fordulatos mérkőzése. Szigeti volt az agresszor, aki hatalmas ütésekkel operált, bár sokszor csak eldobta az ütéseit. Zichy többször megrendülni látszott, és a 2. menetben padlóra is került, de eltökélt volt, s a negyedik körben nagy hajrát indított a fáradni látszó Szigeti ellen – ám slusszpoénként Szigeti a küzdelem utolsó másodperceiben ismét leküldte Zichy-t. Az egyébként utolsó pillanatban beugró Szigeti egyhangú pontozással nyerte a közönségmeccset.

Volt a gálán még egy debütáló magyar bunyós, éspedig a cirkálósúlyú Urbán Ferenc személyében. A KSI-ben készülő versenyző négy menetben, egyhangú pontozással múlta felül bosnyák riválisát, Damjan Savanovic-ot.

További eredmények, elől a győztesek:

Daniel Buciuc UD6 Zaza Amiradze
Cezar Juratoni TKO4 Soso Abuladze
Flavius Biea TKO2 Jamal Shalamberidze

Forrás: Felix Promotion, Monokli.com

Fotók: Eifert János

Olasz Ági, Szedő Iván, Aczél Péter, C. Várnai György és Eifert János felvételei

EIFERT 75

Fészek Galéria, 2018. szeptember 12 – 28.

Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

TEST A LELKE MINDENNEK

Megnyitó: 2018. szeptember 12-én szerdán 18:00 órakor

Köszöntőt mond: GALAMBOS TIBOR

A kiállítást megnyitja: Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő

Közreműködik: LŐRINC KATALIN Harangozó Gyula-díjas táncművész

A kiállítást rendezte: JERGER KRISZTINA

Megtekinthető: szeptember 28-ig (Fészek Művészklub 1073 Kertész utca 36.)

Jerger Krisztina művészettörténész rendezésében Eifert János tánc- és akt-képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek már bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok az új képek is, amelyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, de jellemzik alkotójuk kísérletező, kreatív, és sajátos stílusát, illetve gondolkodásmódját.

Eifert János szerint a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfél millió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)

.

Utolsó repülés

Fenyves Márk, mint a madár, elrepült…

Ma délelőtt telefonon felhívtak: „Láttad? A Facebook-on egy rövid közlemény…”

Megnéztem Pálosi István bejegyzését: MINDEN BULI LEFÚJVA, TRAGÉDIA VAN…

Hogy-hogy tragédia? Mi történt? Márk kutyája lesántult? Valamelyik táncos lesérült? Tűz ütött ki a Stúdióban? Vagy mi? Telefonon tudtam meg: ma éjjel Fenyves Márk elhunyt…

Döbbenet!

Elbőgtem magam. A minap még terveimről beszélgettünk, egy újabb kiállításom, a Fészek Galériában megrendezésre kerülő TEST A LELKE MINDENNEK megnyitóján kértem volna a közreműködését. Sok évtizedes barátság és a tánc szeretete fűzött össze bennünket, rengeteg élmény, esemény, baráti és művészi ambíciók kötöttek össze bennünket. Nem hiszem el, hogy már élőben soha többé nem látom táncolni, soha többet nem beszélgethetünk már…

Fenyves Márk nemcsak művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező és látványtervező volt, hanem festőművész is. Bár ezt kevésbé hangsúlyozta, de kiállításait látva és a Stúdió falain látható képei alapján mondhatom, hogy érdekes és kitűnő olajképeket, grafikákat készített. Ennek ellenére mégis a jó fotókat, első sorban a tánc témájú fényképeket gyűjtötte, vásárolta, aukciókon vagy privát forrásból, és gazdagította ezeket híres gyűjteménnyé. Székely Aladár, Angelo, Pécsi József, Otto Croy, Escher Károly, Gink Károly, Benkő Imre, Bánkuti András, Csillag Pál, Keleti Éva, Csorba Károly, Szöllősy Kálmán és mások mellett az én képeimet is megszerezte aukciókon, mások gyűjteményéből vagy egyéni vásárlásokból. Megtisztelő volt számomra, hogy számos Eifert-fotóért még pénzt is adott, és ezek – ahogyan Ő fogalmazott – gyűjteménye értékes darabjai lettek. Voltak képek, amiket utólag szignáltam. Készültem rá, hogy összegyűjtök egy tekintélyes anyagot a saját táncfotóimból, és neki ajándékozom. Már látom, hogy ezt csak az “örökösöknek” fogom tudni megtenni.

Művelt, tájékozott és kellemes társalgó volt. Nemcsak a táncról, orkesztikáról, vagy a személyén keresztül érintett festészetről lehetett beszélgetni vele. A Mezítlábas Galériában bemutatott Kína c. kiállításom kapcsán (amire Ő kért fel, és Ő nyitotta meg) kiderült, akár Kína-szakértő is lehetne. Egyszóval jöhetett bármilyen téma, vele igazán lehetett beszélgetni. Igaz, a “műsoridőben” többnyire Ő beszélt, de nagy odafigyeléssel, olykor szánkat tátva hallgattuk lebilincselő történeteit, a napi ügymenet vidám-keserű-szomorú tapasztalatait, vagy éppen a táncművészet, kutatás, vendégszereplések örömteli pillanatait, sikereit vagy emlékezetes eseményeit. Egyszerre (real time) több dologra tudott koncentrálni, odafigyelni. Feltűnt, hogy a Fecebook-ra feltett anyagaimra szinte másodpercekkel később, azonnal reagált: lájkolt, üzent, megjegyzéseket fűzött hozzájuk. És ezt másokkal is megtette. Figyelt ránk, nemcsak magára. Még hajnal háromkor is…

.

Vélhetően szabad életet, inspiráló közeget, és majdnem, hogy igazi otthont jelentett számára a Stúdió. A többszintes bérleményt saját munkával tették otthonossá és művészivé. Fenyves Márk és Pálosi István – és gondolom, alkalmi segítők is – falakat festettek, hajópadlót fektettek, bútorokat és berendezési tárgyakat készítettek, a világítást is nagyszerűen oldották meg. Apropó, festett falak… A színház-, illetve balett-teremben különösen érdekes a falak festése. Fekete alapra szürke foltok ecsettel művészivé varázsolt össze-vissza szürke lendületek teszik izgalmassá. Evvel a háttérrel készítettem a Tánc/Test/Tanulmány c. fotómat. A főszereplő Bacskai Ildikó táncművésznek, no meg a kézzel festett különleges fal-háttérnek köszönhetően igazi sikerkép készült, ami azután bejárta a világot, számos elfogadást és díjat „besöpört”. Az idelátogató tanítványok vagy közönség igazán jó környezetben élvezhette a tánccal kapcsolatos eseményeket vagy órákat. Fenyves Márk nemcsak kitűnő táncos, hanem kitűnő pedagógus volt, a kevésbé iskolázott, vagy nem a legjobb adottságú táncosokból is ki tudta hozni a legjobbakat. A nagy átéléssel és magas hőfokon előadott orkesztika mindig sikert aratott. A Szépművészeti Múzeumban vagy az Iparművészeti Múzeumban, a Szecesszió Világnapján előadott Szerpentin-tánc óriási élményt jelentett a közönség számára.

Látszólag csupa “vídámság” volt az élete, pedig nagy gondot jelentett a Stúdió, az Orkesztika “intézmény” és alapítvány életben-tartása. Sok pályázati kudarc, kevesebb mecénás és támogató – ez jellemezte az évtizedeket. Volt idő, amikor könnyebben “futott a szekér”, de leginkább a létbizonytalanság, a késedelmesen fizetett számlák, a már-már a mindent feladás kényszere nyomasztotta. Fenyves Márkot sokan szerették, sokan irigyelték és sokan “beakasztottak” neki, ahol csak tudtak. Sok tanítvány, követő és szimpatizáns tartozott a táborába. Végül – Pálosi Istvánnal és másokkal közösen – hatalmas értékű örökséget hagyott ránk, illetve a művész-társadalomra.

Személyesen is köszönettel tartozom Neki, hiszen az évtizedek alatt sok fotós-workshopomnak, mesterkurzusomnak adott helyet, legtöbbször Ő maga is – más táncosokkal, elsősorban Pálosi Istvánnal – közreműködőként vett részt ezekben. Az Imre Tamás vezette Fotóoktatás.hu tanáraként gyakran vezettem itt a tánc- és akt-fényképezés gyakorlati óráit, főleg a Haladó Művész Iskola hallgatóinak. 2006. szeptemberében a Seminar for Colour Art Photo International 180 résztvevője számára tudtam programot nyújtani a Rottenbiller utcai MMS Stúdióban.

.

Márkot a fotósok szerették fényképezni, mert az előadóművészi értékeken felül, türelmét, intenzitását is becsülhették. Soha nem vette félvállról a feladatot, a kamera előtt mintha előadás közben fényképeznénk, teljes átéléssel és maximális erőbedobással táncolt. Több díjnyertes fotóm az Ő közreműködésével készült. Legutóbb a 15th International Tri-annual Exhibition ‘Theatre in the Photographic Arts’, Novi Sad nemzetközi pályázaton a Mark Fenyves int he „The seven deadly sins” c. képem a legmagasabb elismerést (FIAP Gold Medal) kapta. A fele Márkot illeti… persze fél-arany az nem arany, az igazi elismerés nem is ez. A másik, elfogadott kép a “Mint egy madár / As a bird” akár életének utolsó repülését, az élők sorából való távozását szimbolizálva, szinte látnoki erővel bírt.

Egy időben a Mono-Duo Fesztivál zsűrijébe is meghívott, élvezhettem 17 év professzionális táncos múltam tapasztalatait, hogy beépítsem értékítéletembe. Amikor 2003-ban a Magyar Televízió portréfilmemet forgatta, hogy a táncfényképezést élőben megmutathassam, rendelkezésemre állt a Még 1 Mozdulatművészeti Társulat művészeivel együtt. Ekkor készült az “Angyalok tánca”, amelynek kiállítási formája egy nyolcszor egy méteres fotóvászon lett, amit nem keretben, hanem facsipesz, cukorspárga, kavics súlyozásával állítom ki a mai napig is, gyűjteményes kiállításom, vagy a “Szerelmem, a Tánc” állandó darabjaként.

Sokban különböztünk, de a különbségek, másságok nem, hogy visszatetszőek, hanem szeretni-valóan emberiek voltak.

Mi marad ezután? Az emlék, amely sokáig él, de előbb-utóbb megfakul? Vagy Fenyves Márk örökkön-örökké itt él közöttünk, csak nem a fizikai valóság megfogható sejtjeiben…

Mi őrizzük emlékét, és akik nem ismerték személyesen, nekik marad az életrajz:

Fenyves Márk (Nagykanizsa, 1973 – Budapest, 2018)

Művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező, látványtervező.

Egyetemi oklevél MA (1998 MIE-MOME), mozdulatművész, esztétikus testképző – kinetológus (1997 MMKE-HIETE), modern tánc pedagógus BA (2006 MTF), okleveles tánctanár MA (2015 MTF).

Fenyves Márk a százéves tradíciójú modern tánc “hungarikum” – a magyar mozdulatművészet műfajának képviselőinek egyike. Képző- Iparművészeti tanulmányai mellett 1991-ben, Eck Imre munkásságának hatására (Pécsi Balett, Uhrik Dóra) kezd el táncolni. Mesterei a magyar modern hagyományok őrzői Dr. Dienes Gedeon, Berczik Sára, Kármán Judit, E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes lettek. Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.

A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Pálosi Istvánnal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), MOHA-Mozdulatművészek Házát (1997, korábban Mozdulatművészeti Stúdió), és a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (1995). Az Orkesztika Alapítvány vezetője (1999), a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál igazgatója.

Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka. Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének. Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, -története, -pedagógiája, -gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik (Orkesztika).

Eifert János

Eifert János felvételei

.

Dear Mr. Eifert,

It has been some time since we met in Novi Sad, however your visit and lecture in Photography Club Vojvodina has left quite an impression and is still talked about.

Hence I would like to invite you to yet another event in Novi Sad – ’’Days of Act Photography’’, which will happen in Novi Sad from 27th to 29th of July and is organised by Photography Club Vojvodina. During this event it is planned to hold:

• several Act Photography exebitions by the mentors of Act Photography Workshops 2017.
• new Act Photography Workshops
• lectures from this year’s mentors of Act Photography
• presenting few photography books

It would be an honor to have you on this year’s ’’Days of Act Photography’’ as a mentor of Act Photography Workshop, where you would work with participants, but also hold one lecture where you would present your Act Photography and your work.

Models would be provided by Photography Club Vojvodina as organizers of this event. Since every year we have two mentors of above-mentioned Workshop, the other mentor this year would be prof. Vladimir Tatarević from Faculty of Applied Arts in Belgrade.

Photography Club Vojvodina would reimburse your travel expenses, and we would also cover your staying in a hotel and meals for 27th, 28th and 29th of July. If you accept this offer, next year we would organise you Act Photography exebition in Novi Sad, as mentor of this year’s Act Photography Workshop.

Please let me know if you would like to take part in this event by replying to this mail, and do not hesitate to contact me, should you have any further queries.

.

Kind regards,

Milovan Ulićević

President of Photography Club Vojvodina

Viber: +38163580610, Skype: ulicevic-milovan, email: office@fkv.rs

.

…………………………………………………………………………………………………………………………….. Janos Eifert: Nude series study 2.

.

Days of Nude Photography – Novi Sad 2018n

Days of Nude Photography – Novi Sad 2018 is international photo event, taking place for the second time in Novi Sad and Serbia organized by Photographic club Vojvodina from Novi Sad. During the event, a series of activities are organized including exhibition of nude photography, third in a row workshop of nude photography, lectures about nude photography, book presentation of photography monograph about creative nude photography, networking of photographs, photo-tours. Days of nude photography will take place from 27^th of July till 7^th of August 2018 in Novi Sad.

Mission of Photo-festival “Days of Nude Photography”is to keep the art and creativity in presenting beauty, sensuality of human body. It’s big part is also to teach young photographers to break loose from the vulgarity and trash in their ideas and visions in creating nude and erotic photography, as well as to show their personality in a creative way. In the era of Internet communication presenting naked body is one of the most sensitive and personal thing for an individual. That is why Photographic club Vojvodina power of the media directs toward true values and elevates arts to the pedestal that it should and deserves to have in modern world, fighting against global commercialization of photography of human body.

Programme of the Photo-festival “Days of Nude Photography”

Friday, 27^th of July 2018

19:00 Official Opening of the photo-festival “ Days of Nude Photography – Novi Sad 2018 – Gallery “Castle Eđšeg”, AntonaČehova 4, Novi Sad
19:30 Opening of nude photography exhibition “After Love” by StijepoBrbora from Dubrovnik, Croatia – Gallery “Castle Eđšeg”, AntonaČehova 4, Novi Sad
20:30 Lecture for the participants of nude photography workshop“Body as poetry” by Eifert Janos from Budapest, Hungary – FKV,BulevarOslobođenja 22, Novi Sad

Saturday 28^th of July 2018

8:00 Frist part of practical work for nude photography workshop “Body and movement”
11:00 Lecture for the participants of nude photography workshop “Deconstruction of nude photography” by Prof. Vladimir Tatarevic from Belgrade, Serbia,– FKV,BulevarOslobođenja 22, Novi Sad
15:00 Second part of practical work for nude photography workshop “Body and texture in nature”
19:30 Opening of nude photography exhibition “Uncovered”by DejanDizdarevic from Ashkelon, Israel – Museum of Contemporary Art Vojvodina, Dunavska 37, Novi Sad

Sunday 29^th of July 2018

8:00 Third part of practical work for nude photography workshop “Nude photography indoors”
13:00 Analysis of photos made during the workshop and announcement of best photo
15:00 Certificate giving to the participants of the workshop and award presentation for the best work
17:00 Book presentation of photography monograph by Eifert Janos
19:30 Opening of nude photography exhibition “Touches” by GoranKukic from Sarajevo, Bosnia and Herzegovina – Gallery for youth “Macut” , Sutjeska 2 Novi Sad, Serbia

A DaDalia Galeria harmadik természetfotó pályázatának kiállítása és díjátadója a Mártélyi Faluházban

A DaDalia Galeria harmadik természetfotó pályázatának díjátadója és a zsűrizett fotókból rendezett kiállítás megnyitója 2018. július 7-én 16 órakor kezdődött a Mártélyi Faluházban (Mártély, Fő u. 49.). Bevezetőt mondott Albert András, a KNPI természetvédelmi őrkerület vezetője. Közreműködött a Derekegyházi népdalkórus. A kiállítást Eifert János fotóművész nyitotta meg, aki a megnyitó után tárlatvezetésen értékelte a fotókat.

.

.

Végül a pályázatra 87 alkotó 530 fotója érkezett. Az Eifert János EFIAP, ESFIAP, Horváth Imre EFIAP/s, A-MAFOSZ/s és Laki Zoltán EFIAP fotóművészekből álló zsűri, a 2018. június 25-n véglegesített eredmény szerint, 32 alkotó 74 fotóját válogatta kiállításra. A hat helyezési díj mellett két különdíjat is kiosztott a zsűri.

A legeredményesebb alkotónak járó MAFOSZ plakettet Jakab Flóra 9 elfogadással érdemelte ki.

A. Kategória 1. díj –                    Kovács Norbert: Égszakadás
A. Kategória 2. díj –                    Vaszkó Zsolt: Kötődés
A. Kategória 3. díj –                    Jakab Flóra: Kirobbanás

A. Kategória Különdíj –      Laskay Ildikó: Téli ébredés
A. Kategória Különdíj –      Kovács Norbert: Hibernaculum

B. Kategória 1. díj –                    Vida István Tamás: Arc
B. Kategória 2. díj –                    Vaszkó Zsolt: Hajnali hírvivők
B. Kategória 3. díj –                    Harsányi Gergely: Fővárosi hattyú

A DaDalia Galeria harmadszor hirdette meg természetfotó pályázatát, amelyre két kategóriában lehetett nevezni. A pályázati kiírás szerint az „A. Kategória: Nyílt – Bármilyen témájú természetfotóval lehet nevezni (makró, növény, állat, táj stb.). B. Kategória: Urbanizáció. A természet alkalmazkodása a városi, emberi környezethez. Állatok, növények, amik megjelennek, betelepülnek az ember által átalakított, urbánus környezetbe. A nevezésre beküldött képeknek természetes élőhelyeken kell készülniük anélkül, hogy megzavarnák az élővilágot, vagy kárt tennének benne. Fogságban tartott álatokról készült felvételekkel nem lehet pályázni, illetve ilyen képeket a zsűri kizárhatja az értékelésből.”

Marton József Ferenc, Dovicsin András és Eifert János felvételei

.

Sok szeretettel hívunk és várunk mindenkit 2018. július 7-én 16 órakor a DaDalia Galeria második természetfotó pályázatának díjátadójára és zsűrizett fotóiból rendezett kiállítás megnyitójára!

Bevezetőt mond Albert András a KNPI természetvédelmi őrkerület vezetője.

A kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész, aki a megnyitó után tárlatvezetésen értékeli a fotókat.

Közreműködik a Derekegyházi népdalkórus.

Helyszín: a Mártélyi Faluház (Mártély, Fő u. 49.)

Mindenkit szeretettel várnak a rendezők: a Mártélyi Faluház és a DaDalia Galeria Fotóköre.

Roszkos János: A Bika és a Szűz

Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér (1067 Budapest, Eötvös u. 10.)

Megnyitó: 2018. június 22., péntek 18.00

Megnyitja: Eifert János fotóművész

A kiállítás díjtalanul megtekinthető 2018. július 1-ig a pincegalériában.

.

.

Roszkos János 1964-ben született Tótkomlóson. Ott járt általános iskolába, majd a szegedi Déri Miksa Gépészeti zakközépiskolában érettségizett.

Hat éves kora óta játszott rézfúvós hangszeren. Harsona szakon szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten 1992-ben, ahol 2002-ben fúvós karmesteri diplomát is szerzett. Felesége Csutor Zsuzsa táncművész, aki a Pécsi Balettben kezdte, majd a Budapesti Operettszínházban folytatta pályáját. Ott ismerték meg egymást 26 évvel ezelőtt.

A fotózást is nagyjából hat-hét évesen kezdte egy Pajtás géppel. Aztán – ahogy a zsebpénzéből futotta – fokozatosan jöttek a komolyabb fényképezőgépek. A középiskolai évek alatt fotószakkört is vezetett, volt laborfelszerelése is. Később a fotózás munkahelyi kötelezettségek és a család miatt háttérbe szorult az életében. Néhány éve, mikor már kirepültek a gyerekek, visszatért a fotózáshoz, amely több, mint hobbi számára. Rendszeres résztvevője Eifert János EFIAP-díjas fotóművész mesterkurzusainak.

Roszkos János kedveli az emberábrázolás minden formáját. Az absztrakt képek állnak hozzá a legközelebb, de tulajdonképpen „mindenevő” fotográfus, amit a kiállításon látható képek is tanúsítanak.

A Bika és a Szűz fotósorozatot Évek Imre Morfondírozások című darabja ihlette, amelyben felesége a pécsi évei alatt táncolt. A Bika maszkot Mendreczky Karina és Kadlicskó Bea grafikusművész tervezte. Így tulajdonképpen a néhai Eck Imrét is beleértve öt művész alkotása látható a sorozaton.

PERIFÉRIA 2.

Kortárs művészeti kiállítás és vásár

Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria, 2018. június 15 – július 01.

Megnyitó: 2018. június 15. 19:00 órakor

Mindenkit szeretettel várunk a Rondellába, egy ismerkedős, beszélgetős megnyitóra! A belépés ingyenes!

Kiállítók:

Adorján Attila, Árvay Zolta, Balla András, Balla Gergely, Berekai Judit, Bognár Géza, Csányi Barbara, Csinger Mercédesz, Debreceni Nelli, Eifert János, Giricz Máté, Huszti János, Jankovics János László, Károly Éva, Kincses Dóra, Kupcsek Ilona, Majorosi Hajnalka, Mécses Éva Hilda, Mészáros-Szuharevszki Babett, Monoki Zoltán, Olasz Ágnes, Pusztafi Panna Pálma, Sándor József Attila, Szabó Cseke Mózes, Szabó Zoltán Sándor, Szük Norbert, Tamási Péter, Tatai Anita, Verebélyi Diána,Veres Gabriella