Karakai József pincéjében jártunk, a Söjtör hegyen. Cseresznyeszedésre kaptunk “meghívót”, de a kedves munka mellett ismerkedésre, barátkozásra, beszélgetésre is jutott idő.

Karakai József kőműves, aki most 74 éves, néhány éve megözvegyült, most pihenőhelyként, vagy talán lelki emlékhelyként használja a pincéjét. A borkészítésről rég lemondott, nincs értelme leszüretelni azt a kevéske szőlőt, ami megmaradt. Kinek? Miért?

.

.

.    

A pincét Zalában nem úgy kell elképzelni, mint egy földalatti építményt, ahol a leszüretelt szőlőt préselik, munkába veszik és hordózzák. A zalai pince föld feletti építmény, és akár egy hétvégi házra is emlékeztet. Karakai József maga építette pincéjét, két szintes, fent egy szobácska található, kályha is van benne, főzésre is alkalmas. Az ablak mellett asztal székekkel, a falakon és polcokon régi képek, emlékek és relikviák, amelyek idézik az ötvenes éveket, fiatalkorát. Szabad Föld, Lenin, Sztálin, szent kereszt, a legendás magyar focicsapat, Szokol-rádió, falvédő: Szívemnek-lelkemnek az a kívánsága… Kincseskalendárium, még most is hasznos receptekkel, szőlészeti és kertészeti tudnivalókkal, és régi történetekkel… mondhatni, maga a történelem.

A bejárat melleti falrészen gyászjelentések, újságkivágások sora az elhúnyt rokonokat, ismerősöket, barátokat idézi. Szemmel láthatóan sűrűsödnek ezek a kivágások…

.

.