7th PANNONIA REFLECTIONS 2020, Slovenia

– PSA 2020-461, FIAP 2020/504, FZS 2020/09

 

Nada Racki (Croatia): Art lover                                                    FZS Gold medal

.

The best author of PANNONIA REFLECTIONS 2020 is Neda Rački from Croatia with 14 accepted photos and two awards.

.

Digwas Bellemane (India): Rope Circus                                                                          Salon Gold medal

.

The best Photo club/association of PANNONIA REFLECTIONS 2020 is YOUTH PHOTOGRAPHIC SOCIETY from India. 11 members of Youth Photographic Society participate in this year’s Pannonia Reflections and they have altogether 52 accepted photos.

.

Nevenka Papic (Slovenia): The Tree                                          FIAP Honorable mention

.

The best Slovenian Photo club/association of PANNONIA REFLECTIONS 2020 is Digitalni Foto Klub. 6 members of Digitalni Foto Klub participate in this year’s Pannonia Reflections and they have altogether 39 accepted photos.

.

Matej Peljhan (Slovenia): Playground                                                                       Special Pannonia Reflections award

.

Special PANNONIA REFLECTIONS 2020 award for the photo selected by the President of the organizing committee is going to Matej Peljhan from Slovenia for photo: Playground

.

Magyaroktól elfogadások és díjak:

Askits Ani (Cleopatra, Insight, Lady Labyrinth)

Bognár Péter (In the moonlight, Silent nothing)

Boor Ádám (off season 6, off season 8 – Salon Honorable mention)

Csáki Lajos (Luca, The Body, Vivien)

Dr. Mondok Anita (Odd portrait, Rickshaw man)

Jerszi Gabriella (Carlina vulgaris, Lookout, Hunter, Up and down)

.

Kerekes István (Hungary): Gipsy chieftains                                                                                           FIAP Gold medal

.

Kerekes István (Dimitra, Finish, Fragment with gypsies, Gipsy chieftains – FIAP Gold medal, Irinka and Lisa – FIAP Honorable mention, Maramuresan wedding – FIAP Bronze medal, Migrant life, Orphanage life, Road to home, Soulmates, The hurdler, Valeriia, Visage from, Iza valley)

Lex Mihály (A happy moment, Alone – FIAP Honorable mention, On the way home, On the way home)

Lökös Zoltán (Bad dream)

Molnár László (Lili, Newspaper reader, Two of us)

Lex Mónika (Cheerful window, Moses, Prisoner of walls)

Niksz Gyula (Bathing, Hair light, Hair washing, Paddling, Water dance, Water love, Water theater)

Radnai Nándor (Upside down, Look up, Pin up, The hungarian girl)

Dr. Simán László (Gép over, Harvest, Pigs, Proportions, Reine, Symmetry – FIAP Silver medal, Szikesek, Wellness)

Soltész Boglárka (Addiction, Dilemma, My blue bird, My cloud)

Tassi Miklós (Curves, Queen blue, Silhouette – PSA Honorable mention, Water drops)

Kővári Rudolf (Baby laugh, Hedgehog with a plup)

Ujhelyi Zsolt (Black body, Chain reaction, Contrast, Face and body, My venus)

Varga Szilárd (Blue, Delta, Siamese, Spring In Flames, The Rider)

Zsirai Károly (Dinner gifts, Gladiators),

továbbá tanítványaim:

Aczél Péter (Portrait, The Face, Tattoo)

.

  Aczél Péter (Hungary): The Face

.

Csörögi Dóra (Hungary): XXI. century

.

Csörögi Dóra (Dawn in the Durmitor, Resting, Way to Loneliness, By hook or by crook, Above all)

.

 

.

Eifert János (All the worlds a stage, Chicks in rapport 2, Dual Consciousness 13. – FZS Gold medal, Cry, Janos Danis photographer)

Bajkó Csaba (Hands Up, Frozen droplet)

Ecsedi Ákosné (Darmos Tevdorashvili, Three Towers, In Golden Light, Mud Max)

Gajdos Gábor (Hungary): Arcs and Crosses

.

Gajdos Gábor (Only Two of Us, Arcs and Crosses, Ballad of the Three White Horses, Fighter)

.

Kovács Gábor (Hungary): Eminens

.

Kovács Gábor (Eminent, Tornado, Divergence, Free fall)

.

Sági Ági (Hungary): Man God Nature

.

Sági Ági (The red cave, Waiting for Christmas, Man God Nature, Backlight, Temptress 2, The following day, Colors of the water)

.

Sopronfalvi Ildikó (Hungary): Edgy romance

.

Sopronfalvi Ildikó (Red shoes, Edgy romance, African vision)

Jure Kravanja (Slovenia): Low tide                                                       FIAP Honorable mention

.

ORGANIZING COMMITTEE

Organizer: Fotografsko društvo Pannonia/Photographic Society Pannonia, Čentiba, Fodorjeva vrsta 152, 9220 Lendava, Slovenia

Chairman of the organizing committee: Davor Dolenčić, dolencic.davor0@gmail.com

Address: Čentiba, Fodorjeva vrsta 152, 9220 Lendava, Slovenia, Europe

Members: Nikolaj Bažika, Peter Orban, Klaudija Dolenčić

.

Bob Chiu (United States): Tribal class 3                                                                   Salon Silver medal

.

Jury:

Vasja Doberlet, MF FZS, MFIAP, EFIAP/p, ESFIAP – Slovenia

Rasa Milojevic, MF FSS, EFIAP/p, ESFIAP – Serbia

Janez Kramar, MF FZS, EFIAP – Slovenia

.

Priyankar Dattagupta: Sleepy 1                                                                                         Salon Silver medal

.

Emanuele Zuffo (Italy): Mare in burrasca 2                                                                   Salon Honorable mention

.

Alexander Berndt (Scotland): Vincent                                                                                   FIAP Honorable mention

.

Paolo Stuppazzoni (Italy): Il bacio al tempo del covid                                                                               FIAP Gold medal

.

Donatella Tandelli (Italy): Mare nostrum7                                                          FIAP Gold medal

.

Oscar Saraiva (Portugal): Dia de chuva                                                                          PSA Gold medal

.

Gangadhar AG (India): Protective elephant calf                                                     Salon Honorable mention

  

Vásárhelyi Látóhatár, XI. évf. 32.szám, 2020/2.

Visszapillantás

Eifert János fotóművész Visszapillantás című életmű kiállításának megnyitása

Feledy Balázs

Ezen a kiállításon nem lehetnek az első szavak másé, csak Eifert Jánosé… Egy nagyon fontos mondata így hangzik, s ezt ars poeticaként írta le: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén.”

Már itt a megnyitás kezdetén emeljünk ki ebből a szövegből alapvető szavakat, fogalmakat. Játék! Igen érezzük mindig János képein a megközelítés játékosságát is, de ahogy ő is teszi, mi is tegyük mellé azonnal: nagyon komoly játék. A komolyság és a játékosság együttessége csak nagy művészeknek sikerül. Neki igen! És ír a világ megismeréséről (igaz, ha képeit nézzük!), ír a szabadságról (ha valamiről szólnak képei, akkor erről is!) és ír a saját képi nyelvről, ami, ha valakinél egyértelműen igazolható, akkor az az ő munkáinál mindenképpen. A nézni-látni- láttatni három fogalma szintén jellemzi egész alkatát, művészetét, hitvallását, s használja a régiesnek tűnő, de hiteles képíró kategóriáját, fogalmát, valamint – számomra talán – a legfontosabbal zárja: miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén! Erről még szó lesz.

Nos, félelmetesen nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki képesnek tartja magát arra, hogy ismertesse Eifert János sokirányú művészi munkásságának főbb értékeit kiállítása kapcsán. Olyan – immár – monumentális méretű (s ezt ez a kiállítás is igazolja!), például csak fotográfiai tevékenysége, s annak olyan sokféle terrénuma, elágazása van, hogy csak ennek a felvillantása is rendkívül szigorú tömörítő képességek mozgósítását kívánja.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni.

Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat, s erről ez a mai kiállítás is szuggesztív benyomást ad.

Ha egy kicsit szűkítenünk kell, s koncentrálnunk a lényegi tematikákra, akkor egyetérthetünk saját meghatározásával, mely szerint ő a három „T” fotósa: „tánc, test, természet”. Nyomatékosítsuk, amit persze mindenki tud, hogy Eifert János 1943-ban itt született Hódmezővásárhelyen. Élete első tizenhét évét itt élte le, de szülővárosához azóta is ragaszkodik, mely a kezdetét adta fényképészeti tevékenységének is, mely folyamatosan témát adott számára művészi pályáján, s melynek díszpolgára is. Vásárhely, annak egyedi szépsége természetszerűen befolyásolta fotográfiai pályáját. Mártély bukolikus természeti világában készítette első képeit.

A jó tornász, mozgékony, kitűnően táncoló fiatalembert aztán, még vásárhelyi érettségije előtt elcsábította a tánc hivatása, s 1960–tól a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa lett, egészen 1977-ig. A külföldi turnékon kezd el intenzíven fotografálni, a múlt század hatvanas éveiben. Amikor táncos pályája csúcsán abbahagyja e hivatása gyakorlását, azt már a fotó miatt (is) tette, igaz, akkor már országosan is ismert fotográfus. A tánc mint hivatás intenzív gyakorlása azonban lehetővé teszi, hogy rögtön levonjuk egész fotográfusi későbbi pályájára vonatkozó egyik legfontosabb következtetésünket. Nevezetesen, hogy az örökké mozgó, alias örökmozgó fiatalember ugyanilyen művésszé válik: a mozgás megragadására, a mozgás pillanatának rögzítésére azonnal képes.

Eifert pályája kezdetén, amikor már hivatásos fotósként dolgozott, tevékenysége fő sodrát riportfotográfusi munkássága jelentette. Ikonikus képévé vált az 1970-ben készített Vágta, e kiállításnak is jeles darabja Két kuvasszal futó fiatalembert vett lencsevégre úgy, hogy a hozzá közelebb lévő kutya oldalra nézve szinte a fényképész szemébe pillant a rohanásban. Ez irányú képességei egyik jeles bizonyítéka a nemzetközi sikereket is arató kiemelkedő sorozata A kertész kezei című fekete-fehér kollekciója, melyet 1978-ban készített. Ennek egyik darabja, a palántát szinte óvó kezekkel gondozó idős kertész vaskos, barázdált tenyereinek

Eifert pályaindulása kezdetétől számít tehát portré-fotósnak (is). Nyilvánvalóan nála is érintkeznek és összefolynak a különböző műtípusok, így a riport fotó természetesen lehet portré is és ez fordítva is igaz. Eifert János a portré fényképezés teljes spektrumában otthonosan mozog és soroljuk ide a pályaindulásától máig ikonikus képének számító Marcel Marceau felvételt, amely ugyan sorolható a táncképek, az életképek, sőt még a riportfotók közé is, de leginkább ez portré, méghozzá a leglényegibb.

Eifertnek a francia pantomimművész 1968-as, Erkel Színházbeli fellépése kapcsán sikerült őt lencsevégre kapnia. Ez az ikonikus kép itt is jelentőségének megfelelő elhelyezést nyert.

A hagyományosnak nevezhető portréfotók sorából hadd emeljük ki a Fodor József festőművészről készített képeket, képet, amely csak témájában hagyományos, beállításában, megoldásában kivételesen egyedi és megragadó.

Első pillantásra azt gondolnánk, hogy Eifert Jánost, aki leginkább az emberi test fotográfusa, igazán nem foglalkoztatja a természetfényképezés. Ám ez messze nincs így. Egyrészt szocializációja ültette el benne az egész életére szóló mély érdeklődést, másrészt olyan sok helyén járt a világnak, s olyan természet megfigyelőnek bizonyult minden helyszínen, ami ritkaság kortársai között.

Magától értetődően kezdettől fogva művészi, fotográfusi érdeklődésének előterében áll a tánc megjelenítése. Elevenítsük fel egy másik meghatározó képét 1971-ből, amely a Cirkusz címet viseli, s központjában Köllő Miklós látható a Dominó Pantomím együttes „kavargásában”. Kivételesen elkapott atmoszférikus pillanat kivételes megörökítése. Személyes vonatkozásai miatt is meghatóan gyönyörű kép a Lőrinc Kati Katával című kép, melynek mozgás pillanata inkább a repülés pillanatát örökíti meg, mely a testek repülésével együtt a boldogság szárnyalását is jelzik…

Az ő pályáját is döntően befolyásolta az analóg technikáról a digitális technikára való átállás. Talán máig hatolóan nagy a vita, hogy a digitális technika magának a fotóművészetnek hozott-e új esztétikai lehetőségeket?

A technika önmagában való ismerete és alkalmazása még nem garantálja a művészi minőséget, de az is kétségtelen, hogy ma már szinte a fotóművész létezése alapfeltétele, hogy haladjon a korral, figyelje a robbanásszerű fejlődést. Eifert János ezt teszi.

Legalább egy mondattal utalnunk kell csendélet képei rendkívüliségére, melyeket nyugodtan nevezhetünk műfajteremtő munkáknak, s szintén jelentős helyet foglalnak el e kiállításon. Kétségtelen, hogy Eifert művészetének fókuszpontjában vannak a tánccal, a mozgásművészettel, mozdulatművészettel kapcsolatos képei, melyek sora és íve, működése évtizedei alatt tehát nagy változáson ment keresztül. Egyre inkább képes meghökkentő látványt teremteni, melynek egyik forrása az eredetien berendezett (vagy virtuálisan megtervezett) fotó-tér, annak eszköztára, az alanyok – jellemzően női figurák – beállítása, koreografálása, testük megfestése, az emberi test szépsége, formái, fényei, környezethez „igazítása”, kezükbe adott drapériák, leplek bekomponálása, bonyolultan megszervezett világítási effektusok alkalmazása. A másik forrás a digitális képalkotás által az utólagos újrateremtés, a fotóshop kreatív alkalmazása, mellyel rendkívül ötletgazdagon él. így jönnek létre olyan képek, melyek stílusbelisége csak a szürrealizmus kifejezéssel írható le, melyekre – mivel sok évtizedes kategóriáról van szó – nyugodtan alkalmazhatjuk a posztszürrealizmus kifejezést.

Természetesen szorosan összefügg tánc-ábrázolásaival akt-fotográfusi tevékenysége, amely átível szinte munkássága egészén. Nagy szerepet kap a női testet (testeket) körbevevő (körbeölelő!) architektúra, a falak, üvegek, ablakok, adott esetben lágy természeti formák, melyekhez szervesen kapcsolódnak a függönyök, drapériák, lepedők vagy inkább: leplek, néha tárgy-rekvizitumok. E képei az erotikum és az esztétikum szimultán esszenciái.

Élete, pályája Hódmezővásárhelyről indult, s a városhoz ma is erős a kötődése. Egyik „öreg” barátja Szenti Tibor, itt élő néprajzkutató így írt Eifert Jánosnak: „Mindketten vásárhelyiek lévén fiatal korunk óta tart az ismeretségünk és a barátságunk. Mint egyes humán szakmák dokumentum fotósa, mindig fölnéztem rád, aki elhivatottságból és belső erőtől hajtva magas művészi szinten alkotsz. …Kevés olyan magyar fotóművész van, aki annyi nemzetközi kiállításon vett részt és kapott díjat, mint Te, aki ezzel nemzetünk fotóművészeti elismerését gazdagítottad.”

 A bevezetésben idézett gondolatmenete befejező félmondata így hangzik, a művész „… egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén.” Nos, ez talán a legkülönösebb, melyet teljesíteni tud. A valamikori fotográfia megkülönböztető jegye minden más művészeti ágtól az volt, hogy a fénykép azt örökíti meg, ami az objektív előtt a maga valóságában is látható, érzékelhető. Ám Eifert János úgy fotografál, hogy valóban: egyensúlyoz a képzelet és a valóság peremén. Képei a valóságot is megjelenítik, ám a képzeletet is láthatóvá teszik, képeiből a képzelet fotográfiája is megszületik, melynek csak kiindulása a valóság, végső műteremtője a fantázia, a képzelet. Eifert János művészi ars poeticája így válik megvalósult művészi eredménnyé.

S végül nem hagyhatok ki egy fontos szójátékot, mely több is annál. Az igazi valóságos képíró művész (aki válogatója, szervezője volt saját kiállításának) társkurátora Képíró Ágnes művészettörténész volt. A megvalósult kiállítás a két Képíró kivételes szimbiózisát, sikerét bizonyítja.

 

Alföldi Galéria, 2020. február 23.                                                                                                         Feledy Balázs

.

.

.

.

.

.

.