Szeretettel meghívjuk Kunkovács László Lójárgányos öntözőművek című könyvének bemutatójára 2021. december 15-én 17 órára a Püski Könyvesházba (1013 Budapest, Krisztina krt. 26.) Könyvesműhely • Püski Kiadó

.

A Kecskemét és Nagykőrös árasztásos zöldségkertészkedéséről megjelenő kötethez Csoma Zsigmond néprajzkutató, (egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem és SZIE, az MTA doktora DSC) írt bevezető tanulmányt. Az angol és német nyelvű rezümét Draskóczy Piroska fordította. Könyvterv és tördelés: Németh János. Az A/4-es formátumú kötettel a Kunkovács archívumnak egy eddig alig publikált részéből jelenik meg 127 fekete-fehér fotográfia. Az immár nyolcvanadik évét taposó Kunkovács László tizedik kötete a Könyvesműhely és a Püski Kiadó közös kiadásában jelent meg 2021-ben.

Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze, aki egy évtizeden át fényképezte Kecskemét és Nagykőrös fantasztikus régi zöldségkertészeti kultúrájának emlékeit. A lójárgányos öntözőművek fontos részei voltak ennek a természetbe belesimuló gazdálkodásnak.

.

„Éveken keresztül rendre viszszajártam szeretett kertészeimhez, és azon kaptam magam, hogy bár már rég nem volt dolgom, örömmel és otthonosan üldögéltem náluk. Gyönyörködtem, milyen szépen bújnak elő a palánták, zöldellik a paprika, a saláta, kigömbölyödnek a káposztafejek –, akár Szegezdi bácsi, aki a fotómon mákfejek között álldogál, és gyönyörködik a termelvényeiben. Gazda módján, mintha a gyerekei lennének. Máskor gabonakeresztekkel lett gazdagabb a táj. A tavaszi zöldségek után jöttek a későbbi palántázások. Árasztásos kertészkedésnél ennek nincs akadálya! Szorgos kezek által így alakul át, és szolgálja az embert a természet. Ember és természet kapcsolatáról sokszor hallunk, olvasunk hangzatos, de felületes megállapításokat. Kecskemét és Nagykőrös határában hihetetlenül kis parcellákon tett csodát a kertészek szorgalma, vasakarata és szakértelme. Főhajtás a természetközeli, gondos földművelés mestereimnek. Vajon észrevette a nyájas olvasó, hogy a műtrágya szót egyszer se írtam le a kötetben? Mert nem is használtak ilyet! Nagyon tudták, mihez mennyi lótrágya kell. Mire és mikor, milyen mennyiségben a csirke- vagy a galambtrágya. De kellett ám a gazda szeme és a föld szeretete is! Művészként hadd mondjam ki a nehezen kimondhatót: ezek az emberek szerették a növényeiket, és a növények visszaszerették őket. Mindannak, ami Kecskemét és Nagykőrös határában megtermett, óriási értéke volt a kiváló íz, az igazi zamat, a fajták választéka. Eljutottak terményeik – és itt ne feledkezzünk meg a neves kecskeméti és nagykőrösi konzervgyárról se! – nagyon sok ember asztalára itthon és külföldön. Életem egy évtizedében, 1990 és 2000 között nem kevés időt töltöttem ázsiai expedíciókban –, le is jártam a lábam. Ulan-Batorban ért a meglepetés, hogy az akkortájt ugyancsak üres mongol boltokban megfizethető áron juthatok kecskeméti konzervhez, baracklekvárhoz… S hány történetet hallottunk: nyugati társadalmak jómódú polgárai értékelték, és kosárszám vitték haza az e tájon termett paradicsomot, zöldpaprikát. Miért? Mert az íze leírhatatlanul finom. Képíróként megörökítettem, amit csak tudtam. Remélem, a régi kertészek gyerekei, unokái, dédunokái és a hely szelleme által megfogott diákok igyekeznek minél többet megőrizni a vidék zöldségtermesztési hagyományaiból, módszereiből. Ne hagyjuk elveszni az ősi tudást!” (Kunkovács László)

 .  .  .  . 

.

. 

 .  .