Székelyföldi jegyzetek

  Székelyföld, (románul: Ținutul Secuiesc (ritkábban Secuimea), németül: Szeklerland, latinul: Terra Siculorum) alatt az Erdély területén található, történelmi székely székek területét kell érteni.
A történelmi Székelyföldhöz tartozott a mai Kovászna (Háromszék) és Hargita megye (Csíkszék, Udvarhelyszék), Maros megye egy része (Marosszék), a mai Fehér és Kolozs megyék kisebb darabjai (Aranyosszék).
Aranyosszék exklávé volt (a többi székkel területileg nem függött össze), és volt a Székelyföldnek enklávéja is (szigetszerűen közrezárt vármegyei terület):
Felső-Fehér vármegye peselneki járása Tusnádfürdő és Kézdivásárhely között. A mai értelemben vett Székelyföld[3] nem tartalmazza Aranyosszéket, de magába foglalja Maroshévízet és környékét, illetve az egykori enklávét, a Felső-Fehér vármegye peselneki járását. Székelyföld önrendelkezéssel bírt, az évszázadok folyamán, melyben központi szerepet kapott Székelyudvarhely, majd később Székelyvásárhely, mai nevén Marosvásárhely, mely a régió kulturális, oktatási, gazdasági és ipari központja lett.

.

Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett.
Az 1940-es második bécsi döntéssel a mai értelemben vett Székelyföld visszakerült Magyarországhoz (Aranyosszék Románia része maradt), 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el,
az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.

Románia 1950-es régiósításánál néhány település, illetve a székelyföldi megyékhez tartozó falvak külterületei Neamț (Csíkszéktől) és Bákó (Csík- és Háromszéktől) megyékhez kerültek.
Erdély történelmi-etnográfiai régiói közül – figyelmen kívül hagyva Aranyosszéket, mely nagyrészt elrománosodott – jelenleg csak itt vannak a magyar anyanyelvűek többségben
(arányuk 71,4% volt 2002-ben, 71,72% 2011-ben).

 .  . 

Kézdivásárhely (románul Târgu Secuiesc, németül Szekler-Neumarkt, latinul Neoforum Siculorum, becenevén „a vargák városa” avagy a „céhek városa”) municípium Romániában Kovászna megyében.
A Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. 1849-ben Kantával egyesült, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá.
Ma Nyújtód és a hozzácsatolt Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is hozzátartozik.
A város keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település nyomai kerültek elő. Már a rómaiak idején a Praetoria Augusta nevű település volt itt. A római kortól folyamatosan vásáros hely volt, melyet az Ojtozi-szoros felőli betörések időnként pusztítottak. A középkorban újra vásáros hely lett, majd 1427-ben Zsigmond király Torjavására néven királyi várossá tette. 1567-ben már jelentős város Kézdivásárhely néven. Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házából 421 leégett.
Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971 óta a főtéren áll.
1910-ben 5892 lakosa volt, túlnyomórészt magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott.
2002-ben 20 488 lakosából 18 841 magyar, 1607 román, 19 német és 8 cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
2011-ben 18 491 lakosából 16 597 magyar, 1280 román, 9 német és 6 cigány volt. 597 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.

.

Gyimesek (Ghimeş)
Gyimes sajátos “Patakország” az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros felső folyásánál.
Nemcsak a Tatros völgyében, hanem annak jobb és bal oldali mellékágaiban is egymást érik a tipikus hegyvidéki települések, meredek domboldalak, zöldellő legelők és sötét fenyvesek alatt.
A Tatros völgyében (Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok) élnek a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben az Erdélyben maradt székelyekből származnak.

Gyimesbükk, a 30-as őrház az Ezeréves határon (Bilibók Ágoston vasúttörténeti múzeuma)
Kalibák a Gyimesekben
Úzvölgyi katonatemető – Székelyföld és Moldva határán a hegyek közt fekvő Úzvölgye osztrák-magyar katonai temetőjében

.

 

Kászon: szűk, hegyi medence Kézdivásárhelytől É-ra a Csíki-havasokban, a Kászon-patak völgyében. Székely lakói valószínűleg a 12. sz.-ban települtek meg.
Kászonszék néven előbb önálló székely szék, majd a 15. sz.-tól Csíkszék fiúszéke volt. Népe szűk hegyi határa miatt elsősorban havasi gazdálkodással és fakitermeléssel foglalkozik. Öt községben: Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonjakabfalva, Kászonimpér, Kászonújfalu él. Periferikus fekvése és elzárt helyzete a székely népművészet hagyományos formáit legtovább őrizte meg.

Memorial Trail of the 32nd Border Defense
Csíkszenttamás, Kurta sarok Szentdomokos, Rézteje, Kondrakereszt, Kovás patak, Tatros, Gyimesbükk…