Peti Péter barátom hívta fel a figyelmemet a Papp László Sportaréna melleti edzőpályán található, az 1950-es években épült szocreál Szoborpark (dromosz) létezésére. Miután az új stadion építése miatt kérdéses a túlélése, elhatároztuk, hogy lefényképezzük. A szoborparkban található művek – Makrisz Agamemnon: Éneklő fiatalok (1953), Kerényi Jenő: Felvonulók (1954), Somogyi József: Lovacskázók (1955), Mikus Sándor: Labdarúgók (1958), Búza Barna: Ökölvívók (1958), Kocsis András: Mezőgazdasági brigád (1956), Tar István: Gránátvető (1955), Herczeg Klára és Varga László: Röplabdázók (1957) – alumíniumból készültek, feltehetően a székesfehérvári KÖFÉM-ben öntötték őket. (Eifert János felvételei)

Makrisz Agamemnon: Éneklő fiatalok, 1953 – Győri Dezső: Tornászlányok –  Néptáncosok és zenészek

Peti Péter letölti a képeit                                                             Herczeg Klára és Varga László: Röplabdázók, 1957

A kormány 2011. november 2-án fogadta el a Puskás Ferenc Stadion újjáépítésével kapcsolatos koncepciót, ami szerint egy 40 ezer férőhelyes, de 55 ezer férőhelyesre bővíthető sportlétesítmény épül 35 milliárd forintból. A tervekről és a helyszínről eddig nem lehet tudni konkrétumot, de Orbán Viktor 2012. március 20-i bejelentése szerint az új, a tervezettnél nagyobb, 65 ezer embert befogadni képes stadion a Papp László Sportaréna és a Puskás Ferenc Stadion (volt Népstadion) között kap majd helyet egy egész kis olimpiai központtal. A bejelentés alapján kérdésessé válik a jelenleg a szóban forgó területen lévő szoborpark, a Körcsarnok és a SYMA-csarnok sorsa is – írja az Index.

A kuriózumnak számító, az 1950-es években épült szocreál Szoborpark (dromosz) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szerint országos műemléki védettséget nem élvez, de a park a szobrokkal és a Stadionnal együtt a helyi értékvédelmi rendelet szerint védett. Az 1998-as budapesti atlétikai Európa-bajnokság előtt folytak viták arról, hogy a Szoborparkot elmozdítják, hogy bemelegítőpályát tudjanak kialakítani rajta, de a heves ellenkezés miatt erről a tervről letettek.

A Sportmúzeumban fényképezzük – Aranycipő Fekete-László 1978-79. évi labdarugó-gólkirálynak – az Újpesti Dózsa elnöksége (Photo: Eifert János)

   CSENDES KÉPEK.  Az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió kiállításának megnyitója a Művelődési és Ifjúsági Házban, Szentes, 2012.  június 19. (Till Panni, Nagy István és Eifert János felvételei)

Az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió alkotói Szentesen, a Művelődési és Ifjúsági Házban (Tóth I. u. 10–14.) Csendes képek címmel mutatták be kiállításukat. A kiállító művészek: Balla András, Galyasi Géza Attila, Hizsnyán Péter, Németh László, Pölczner Péter, Radócz Balázs, Sótér József, Szekeres Dávid, Szilágyi László, Varga Gábor. A tárlatot június 19-én 18 órakor Dömötör Mihály fotóművész nyitotta meg. A tárlat augusztus 30-ig tekinthető meg.

A fotós alkotócsoport még 1968-ban alakult AZ néven félszáz fotós összefogásával. A társaság a magyar amatőrfotós mozgalom egyik megreformálója lett. Nagyon sok nívós kiállításon szerepeltek. Hamarosan elnyerték a Népművelési Intézet, majd a Művelődési Minisztérium nívódíját, Komárom megye Művészeti Díját.

1992-től Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió néven működik a közösség. Ma a tagság összetétele rendkívül változatos, hiszen a 17 évestől a nyugdíjas korcsoportig minden korosztály képviselve van. A képkészítés technikájában is jelentősek a különbségek, a nagyformátumú síkfilmes kamerával elkészített, hagyományos labortechnikával lenagyított képeken át, a mobiltelefonnal elkészített digitális tintasugaras nyomatokig szinte minden megtalálható. A közösségben az experimentális, kreatív, intermediális alkotói felfogás a jellemző, ugyanakkor a régi mesterek, eljárások, technikák és a „mívesség” iránt is nagy tisztelettel adóznak.

A kiállítás megnyitó után az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió tagjai további alkotásaikat mutatták be az érdeklődőknek, majd a jelenlévő fotósokkal és a hódmezővásárhelyi alkotótelepről vendégként érkező fotóművészekkel egy beszélgetős estet rendeztek a fotográfia, a fotóművészet jelenéről. Dömötör Mihály bemutatta Eifert János KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA című új könyvét, amelyből rögtön néhány példány gazdára talált. (Marton Ferenc)

Álmok köntösében. Nagy Attila festőművész kiállításának megnyitója a Filmes Házban (Budapest Ráday u. 31/K), Budapest, 2012. április 19-én, 18:00 órakor. A kiállítást megnyitja Mata János filmrendező, muzsikál a Kardos Dániel, Magyar Bori, Vázsonyi János Trió.

A képeken: Nagy Attila, Mata János, Vázsonyi János, Kardos Dániel, Magyar Bori, Katona Zita, Bauer Polla, Anheuer Tamás, Adler Miklós, Ónodi András, Kuba Viktória, Béres Eszter, Cserkúti György, Benkő Imre, Kleb Attila, Ónodi András, Eifert János, Móger Ildikó és még sokan mások. (Eifert János és Cserkúti György felvételei)

A Fiatal Magyar Fotóművészetért Alapítvány “Hónap képe” c. kiállításának megnyitója, és a díjátadás. (Café Dorottya, Budapest, 2012. február 27. ) A kiállítást megnyitotta: Szipál Márton fotóművész

    A díjazott képek

   Varga József és Eifert János felvételei

A Fiatal Magyar Fotóművészetért Alapítvány januárban kezdte meg működését abból a célból, hogy a fiatal magyar tehetséges fotósokat támogassa és az általuk készített művészi alkotásokat bemutassa a társadalom szélesebb rétegei felé. Márciusban útjára indították a havi rendszerességgel, eltérő témában megrendezésre kerülő fotópályázatunkat.  A kuratóriumi tagok által az adott hónapban a legjobbnak ítélt első három alkotás „A hónap képe” cím kitüntetést kapja. A pályázókkal készített rövid interjút a honlapjukon és a közösségi oldalukon is közzéteszik. A díjazott képeket az év végén egy nagyobb kiállításon mutatják be.

Beutalót kaptunk a Széchényi Gyógyfürdőbe. Miközben a fürdést, szaunát és masszázst élvezzük, gyönyörködünk a csodálatos épületben is.

  Eifert János felvételei

Szechenyi Bath and Spa Budapest

6. FOTÓÁRVERÉS, Ágens Fotóművészeti Galéria, 2010. szeptember 30. 18:00 Kiállítás: 2010. szeptember 18-28. Helyszín: Ágens Fotóművészeti Galéria (Budapest II. Fő u. 73.) Árverés: 2010. szept. 30. 18 óra, Helyszín: Vista Rendezvényközpont (Budapest VI. Paulay Ede u. 9.), Az árverést vezeti: Mélykuti Beatrix

Kiállított – árverésre kerülő – művek szerzői (nem teljes felsorolás): Csík Ferenc (1894-1984), Kerny István (1879-1963), Vadas Ernő (1899-1962), Angelo (Funk Pál, 1894-1974), František Drtikol (1883-1961), Tokaji András (1910-1981), Robert Doisneau (1912-1994), Járai Rudolf (1913-1993), Kinszki Imre (1901-1945), Balogh Rudolf (1879-1944), Szöllősy Kálmán (1877-1976), Dulovits Jenő (1903-1972), Dezső Pál , Martin Munkácsi (Munkácsi Márton, 1896-1963), Kinszki Imre (1901-1945), Brassaï (Halász Gyula, 1899-1984), Moholy-Nagy László (1895-1946), Lussa Vince (1924-2006), André Kertész (Kertész Andor 1894-1985), Inkey Tibor (1908-1998), Lucien Hervé (1910-2007), Eifert János (1943-), Fejér Zoltán (1951-), Benkő Imre (1943-), Tóth István (1923-), Kozák Albert (1946-), Minyó Szert (Szert Károly, 1955-), Korniss Péter (1937-), Szilágyi Lenke (1959-), Vető János (1953-), Kerekes Gábor (1945-), Jung Zseni (1940-), Máthé András (1954-), Stalter György (1956-), Kump Walter, Mari Mahr (1941-), Patrus Sándor (1951-), Pándi Titusz (1960-), Velican-Patrus Dóra (1977-), Féner Tamás (1938-), Juraj Svitek (1976-), Papp Elek (1965-), Keresztes Magdi (1955-), Markovics Ferenc (1936-), Mauer Dóra (1937-), Bárdos Tamás (1949-), Vedres Ági (1965-), Tóth László (1951-), Tóth Károly (1958-), Mederos Antonio (1970-)

 Saját fotóim:

124. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

NÉPI HANGSZER

24×18,2 cm, zselatinos ezüst nagyítás, jelezve, bélyegző

23.000,- Ft  80 euro

141. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

INDIA

22,5×18 cm, zselatinos ezüst nagyítás, jelezve, bélyegző

23.000,- Ft  80 euro

150. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

KÉPNOVELLÁK (2002-2010 Budapest, Pannonhalma, Pilisszentkereszt)

30×30 cm, giclée nyomat, paszpartuzva, keretezve, kiállítva Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle 2009

60.000,- Ft  208 euro

190. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

NYÁJ (1978 Pécsvárad)

100×100 cm, print, keretezve, jelezve, önálló kiállítások állandó darabja, több országos és nemzetközi kiállítás, pályázat díjazottja

226. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

TŰZTÁNC (TRIIPTICHON) (1991/2001 Sirok)

3x16x16 cm, giclée nyomat, keretezve, 2610, jelezve, 1993 München, legjobb fotográfia, önálló kiállítások állandó darabja, nemzetközi pályázatokon díjazott

80.000,- Ft  277 euro

246. Eifert János (Hódmezővásárhely, 1943-)

HÁROM KACSA (1991 Görögország)

35×49, C print, paszpartuzva, keretezve, 21/40, jelezve, önálló kiállítások állandó darabja, több publikáció és nemzetközi pályázatok díjazott képe

80.000,- ft  277 euro

VERSENY VAGY EGYÜTTMŰKÖDÉS?
Közép- és Kelet-Európai Regionális Konferencia

Művészetek Palotája – Budapest, IX., Komor Marcell u. 1
2010. Szeptember 23-25 (Csütörtök-Szombat)

COMPETITION OR COOPERATION?
Central and East European Regional Conference
Institutional Cultural Cooperation Inside and Outside the Region, moderated by Dr. Dragan Klaic

Panel 1

This panel will focus on concrete examples of cooperation in programming, co-production, educational and outreach activities and digital recycling and seek to sketch productive and successful models. The panelist will focus on expected and delivered benefits, on risk factors and common friction points and stress institutional synergies. Specific benefits from cooperation in proximity (regional cooperation) will be highlighted. 

–        András Csonka, Deputy General Manager, Palace of Arts – Budapest

–        Krystyna Meissner, General and Artistic Director, Teatr Współczesny Wrocław

–        Gintautas Kevisas, General Director, Lithuanian National Opera

–        Momchil Georgiev, Senior Music Expert, Bulgarian National Radio

Първа страница   8 септември, 2010

Танцът във фотографията

От 9 до 30 септември 2010 г. в Националната Художествена Галерия ще имате възможността да видите изложба на Унгарския съюз на фотографите

„Всичко започва през 1966 г., когато в Театър Мадач, по време на представление на Балета на град Печ е показана изложбата „Балетът и фотографията”. През 1968 г. в Унгарската национална галерия е показана съвместната изложба на Съюза на унгарските танцьори и Съюза на унгарските фотографи „Танцът и фотографията”. Изложбата има невероятен успех и е показана на много места.

На 8 май 1998 г. на Първата национална среща на танцьорите в град Веспрем е открита съвместната изложба на Театър Петьофи и Съюза на унгарските танцьори. След това тя гостува в Дьор, Будапеща, Претория (ЮАР), а последно е представена на 29 април 2009 г. в Двореца на изкуствата в Будапеща.

Използвани са фотографии от Унгарския музей на фотографията, Националния музей и институт по история на театъра, Съвременна фотографска сбирка и различни частни колекции. Снимките не са репродукции, а оригинални копия, направени от авторите, а в случаите, когато авторите не са живи, са използвани автентични музейни копия.

Ето част от имената на фотографите: Ангело, Андре Кертес, Рудолф Балог, Карой Ешер, Йожеф печи, Калман Сьольоши, Тибор Инкеи, Олга Мате, Йожеф Немет, Ищван Тот, Ерньо Вадаш, Габор Афран, Нора Беге, Андраш Банкути, Имре Бенкьо, Габор Душа, Тамаш Фенер, Ивет Франк, Карой Гинк, Карой Хемзьо, Петер Хапак, Бела Каньо, Тамаш Катко, Ева Келети, Жужа Конц, Петер Корниш, Ференц Маркович, Бела Мезеи, Ката Молнар, Йожеф Немет, Золтан Салаи, Роберт Ревес, Ласло Шуйок, Габор Дьорд Варга, Янош Ейферт и други.

На фотографиите оживяват образите на изтъкнати балетисти и танцьори от миналото и настоящето: Нуреев, Олга Лепешинская, Марсел Марсо, Джудит Джеймисън, Пал Френак, Белла Борди, Дюла Харангозо, Дьорд Льоринц, Миклош Рабаи, Ференц Новак, Йолан Фолтин, Габриела Лакатош, Виктор Рона, Виктор Фюльоп, Жужа Кун, Мария Бретус, Ивет Божик, Иван Марко, Андреа Ладани, Кристиан Гердье, Чаба Хорват, Тамаш Юронич, Петер Ковач Гержон.

Пред нас оживяват хореографиите на Националната държавна опера, Балета в Дьор, Балета в Печ, Модерния балет в Сегед, Ансамбъл Хонвед, Театър „Шаман”, Централно-европейска танцова трупа, Формация Андаксин, Артус, Танцова трупа Алвин Айли, Държавния фолклорен ансамбъл, Трупа Off, TranzDanz, KOMPmÁNIA, L.A. Dance Company.”

След София изложбата ще бъде показана в Скопие и Прищина.

Изложбата гостува в София с помощта на Унгарския културен институт

Presse:

http://www.dnes.bg/izlojbi/2010/09/08/tancyt-vyv-fotografiiata.98256
 
http://www.stranabg.com/tantst-vv-fotografiyata.html
 
http://lifestyle.ibox.bg/news/id_1522121019
 
http://www.segabg.com/online/new/articlenew.asp?issueid=6943&sectionid=7&id=0001602
 
http://kulturni-novini.info/news.php?page=news_show&nid=10640&sid=2
 
http://www.nationalartgallerybg.org/index.php?l=30&id=25

kulturni-novini.info/news, 2010. szeptember 8.

Танцът във фотографията

Съюзът на унгарските фотографи с изложба в София

◊ СЪБИТИЕТО

Изложба “Танцът във фотографията”

Официално откриване на 9 септември 2010, четвъртък, от 18 часа
в Националната художествена галерия (пл. “Батенберг” 1).

Изложбата ще бъде показана само в София (до 30 септември), след което заминава за Македония.
 

◊ ИЗЛОЖБАТА

Изложбата представя творби на Андре Кертес, Карой Ешер, Андраш Банкути, Имре Бенкьо, Тамаш Фенер, Янош Ейферт и много други, а сред заснетите са: Марсел Марсо, Джудит Джеймисън, Дьорд Льоринц, Ивет Божик, Дмитрий Симкин.

Пред зрителя оживяват хореографиите на унгарската Национална държавна опера, Балетът на град Дьор, унгарският Държавен фолклорен ансамбъл, Холандският танцов театър и други.

Изложбата гостува в София с помощта на Унгарския културен институт. Неин куратор е фотографът Янош Ейферт.
◊ МАЛКО ИСТОРИЯ

„Всичко започва през 1966 г., когато в Театър Мадач, по време на представление на Балета на град Печ е показана изложбата „Балетът и фотографията”. През 1968 г. в Унгарската национална галерия е показана съвместната изложба на Съюза на унгарските танцьори и Съюза на унгарските фотографи „Танцът и фотографията”. Изложбата има невероятен успех и е показана на много места.

На 8 май 1998 г. на Първата национална среща на танцьорите в град Веспрем е открита съвместната изложба на Театър Петьофи и Съюза на унгарските танцьори. След това тя гостува в Дьор, Будапеща, Претория (ЮАР), а последно е представена на 29 април 2009 г. в Двореца на изкуствата в Будапеща.

Използвани са фотографии от Унгарския музей на фотографията, Националния музей и институт по история на театъра, Съвременна фотографска сбирка и различни частни колекции. Снимките не са репродукции, а оригинални копия, направени от авторите, а в случаите, когато авторите не са живи, са използвани автентични музейни копия.” 
Янош Ейферт

Автор: Нели Димова
Източник: Унгарски културен институт
08.09.2010 – 10:06

A Balassi Intézetben a moszkvai, szófiai, pozsonyi, delhi-i, tallin-i, varsói, new york-i és más magyar intézetek leköszönő igazgatóit búcsúztatják. Dr. Lauter Éva megköszöni munkájukat, majd ő is elbúcsúzik munkatársaitól, kollégáitól. (Eifert János felvételei)

Az országkommunikációt koordináló Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) felügyeli szerdától a Balassi Intézetet (BI); a magyar kultúra külföldi bemutatásáért felelős intézmény irányítását csütörtöktől Hatos Pál személyében miniszteri biztos vette át.

(MTI) – A kormányzat a Balassi Intézet fő feladatának a magyarság jó hírének külföldre eljuttatását tekinti – közölte a KIM. A kormányzati kommunikációs államtitkárság megfogalmazása szerint az országkommunikáció komplex egység, nemzetpolitikai, kommunikációs, oktatási-tudományos, kulturális, kulturális-diplomáciai feladatok szintézisét jelenti, ezért annak központi koordinációja a jövőben a nemzetpolitikai és kormányzati kommunikációs tevékenység operatív vezetését ellátó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban lesz.

Az idei program Walter Gábor festőművész kiállításával indult. A VII. Louis Armstrong Jazzfesztivál vendégei: Bohém Ragtime Band (H), Three Wise Men (NL-I-A), Benkó Dixieland Band (H), Easy Jazz Band (H), Hot Jazz Band (H), La Vella Dixieland (E), Johnny Thompson Singers (USA).

A La Vella Jazz Band (korábban La Vella Dixieland) 1980-ban Barcelonában alakult, Spanyolország legismertebb tradicionális jazzegyüttese. Minden számot eredeti hangzásának és stílusának megfelelően játszanak, noha repertoárjuk rengeteg stílust ölel fel, a New Orleans-i jazztől a swingen, mainstreamen, blueson és spirituálékon keresztül a ragtime-ig. A zenekar tagjai: Pep GOL – trombita, zenekarvezető, Xavi MANAU – harsona, Pau CASARES – tenorszaxofon, klarinét, Benoît POINSOT – altszaxofon, Gerard NIETO – zongora, Josemi MORALEDA – bőgő, Pinyu MARTÍ – dob, Esther OVEJERO – ének

Egy csoportkép a fesztivál legforróbb és legsikeresebb produkciója után: Rókusfalvy Pál, Karacs Ferenc, Itzés Tamás a Johnny Thompson Singers (USA) gospel együttes tagjai – John Alexander Thompson (ének-zongora), Regina Chatman (ének), Jestine Johnson (ének), Wayne Wihers (ének), Mivhael Hynson (ének), Burnett Thomas (Hammond orgona), Robin Williams (dob) – társaságában (Eifert János felvételei)

Magyar Örökség Díj ötvenkilencedik díjátadó ünnepsége, Magyar Tudományos Akadémia díszterme, Budapest, 2010. június 19. Erkel Ferenc életműve és az általa alapított Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara,  Burg Kastl Magyar Gimnázium félévszázados nevelő tevékenysége, a Kárpát-medencei magyar középiskolák nemzetmegtartó szellemisége, Kligl Sándor szobrászművész plasztikai világa, a Hangya Szövetkezeteknek a vidék magyarsága gazdasági gyarapodását szolgáló tevékenysége , Hegyi-Füstös István hitben megélt közírói munkássága mellett Hódmezővásárhely kultúraörző- és teremtő tevékenysége kapott elismerést, és került be a “Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába”.  Mindnyájuk nevét az Aranykönyv őrzi majd…

     Eifert János felvételei

Rengeteg híresség, ismert művészek és tudósok, közéleti személyiségek felvonulása… Mintegy “celeb party”… Csupa protokoll, látszólag tartalmatlan formaság egy díjátadó ceremónia, de szellemi tartalmában, céljában és minőségében százszorosan túlnő akár egy hollywood-i díjátadáson is. Juhász Judit köszönti a megjelenteket, elsősorban Dalma asszonyt, Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök urat, majd a Bírálóbizottság jelenlévő tagjait, a díjazottakat, laudátorokat, hozzátartozókat, a korábbi Magyar örökség-díjazottakat, valamint a kedves vendégeket. Hámori József professzor úr, a Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága elnöke nyitja meg a díjátadási ünnepséget. Dr. Fekete György, a bírálóbizottság alelnöke néhány mondatban ismerteti a zsűrizés és laudálás gyakorlatát, és bemutatja a Bírálóbizottság tagjait. A díjátadás elkezdődik. Közben a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vonósnégyesének előadásában – melynek tagjai Éder Pál és Lendvai György (hegedű), Sörös Jenő (brácsa), Pólus László (cselló) – Erkel Ferenc, Weiner Leó, Bartók Béla műveiből szólaltatnak meg részleteket.  Jókai Anna: “A beérkezett állampolgári javaslatok közül a ma harmadikként átadásra kerülő díjat Hódmezővásárhelynek ajánlotta a Bírálóbizottság. Felkérem Dr. Szenti Tibor író, néprajzkutatót, a “legvásárhelyibb vásárhelyit”, a rövidített méltatás ismertetésére.” “A bírálóbizottság a Magyar Örökség kitüntető címre tett javaslatot azért, hogy az arra méltó Hódmezővásárhely kultúraőrző- és teremtő tevékenysége bekerüljön a “Magyarság Láthatalan Szellemi Múzeumába”.

Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő és Dr. Kószó Péter alpolgármester az oklevél és aranyjelvény átvételekor, amelyeket Jókai Anna Kossuth-díjas írónő adott át.

A Hódmezővásárhelyről érkezett több, mint 100 vendéget köszöntik a magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén. (Eifert János felvételei)

 Szenti Tibor laudációja

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY LAUDÁCIÓJA A MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJ 2010. JÚNIUS 19-I ÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE

Tisztelt Magyar Örökség-díj elnöksége, kedveseim, Hódmezővásárhelyiek, hölgyeim és uraim!

„Tisza Maros Körös közt van egy nagy sziget.

Melyben van sok tér föld, sok berek, sok liget.

Nyargal itt a’ jó ló untig, nem tsak iget.

Itt sok jámbor magyar szántogat, veteget.

Mint osztán a’ Maros bé foly a’ Tiszában

Két mélyfölddel fellyebb a’ két víz torkában.

Mező Vásárhelynek akadhatsz nyomában.”

Így jellemezte városunkat Szőnyi Benjámin, a kiváló tudós költő és református prédikátor a 18. században. Mi itt a Tisza, a Maros és a Körös által határolt tájon csodálattal szemléljük a régész ásójával föltárt isten-szobrokat, a szakrális világ előtt áldozattal tisztelgő közösségek idoljait. A közel hétezer éves világhírű Gorzsai és Kökénydombi Vénuszok, oltárok és gabonatároló hombáredények alapozták meg a napjainkig jelentős vásárhelyi kerámiakultúrát.

Hód és Vásárhely nevét az oklevelek a 13. században említik először. Mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól kaptunk, aki 1456-ban jobbágy őseinket a haza megmentésére a nándorfehérvári csatába hívta. 1753-ban a Bujdosó-Pető-Törő féle utókuruc mozgalomban való részvételünk miatt Mária Terézia a vérbefojtott zendülés után városunkat el akarta törölni a föld színéről, de Szőnyi Benjámin könyörgő versével megmentett bennünket.

1848-ban Kossuth toborzó beszédére az elvártnál is többen jelentkeztek. A két világégésben a legnagyobb véráldozatot – arányaiban – városunk szenvedte el. 1919-ben, példátlan módon, a román megszállók 56 ártatlan polgártársunkat gyilkolták le. Az 1989-ben erdélyi testvéreink megsegítésére vitt szállítmányunk gépkocsivezetője volt a romániai „különös” forradalom egyetlen magyarországi áldozata. A kettős állampolgárságról rendezett 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás után önkormányzatunk meghirdette a „Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára” címet. Jelenleg húszezernél tartunk, és amíg a világban magyarellenesség folyik, ezt a programunkat nem fejezzük be!

A történelmileg kialakult vásárhelyi tanyavilág 1950-ig közel 7000 tanyaszámmal rendelkezett, 1910-ben itt élt a lakosság közel negyven százaléka. Nem véletlen, hogy a szocializmus nálunk végezte a legnagyobb tanyarombolást, hiszen ez a gazdatársadalom őrizte legmélyebben a magyarságtudatot, és hazánkért mindig a legnagyobb áldozatot hozta.

Kulturális életünket több mint száz éve alapvetően meghatározza a tág értelemben vett képzőművészet, amelynek íve a népi fazekasságtól, a vásárhelyi hímzéstől a művészi majolikán át a szobrászatig, a fotóművészetig, továbbá a legkiemelkedőbb helyi jellegzetességig, a művészteleppel támogatott „vásárhelyi iskola” ötven évet átölelő festészetéig, és az Őszi Tárlatok hagyományőrző megrendezéséig terjed.

Vásárhely jelesei: Szeremlei Sámuel történész, Badalik Bertalan mártír katolikus püspök, Tornyai János, Kohán György, Kurucz D. István, Németh József, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek; Kajári Gyula, Csohány Kálmán grafikusok, Pásztor János, Szabó Iván szobrászok, Plohn József, Lucien Hervé, Nagygyörgy Sándor fotóművészek, Németh László, Bibó Lajos, Kárász József írók, Grezsa Ferenc irodalomtörténész, Vekerdi László tudománytörténész, Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc költők, Harmatta János nyelvész, Banner János, Párducz Mihály régészek, Bessenyei Ferenc, Lontai Margit színművészek, Kiss Lajos, Tálasi István, Tárkány Szücs Ernő, Péczely Attila néprajztudósok, dr. Imre József, dr. Bakay Lajos, dr. Genersich Antal kórházigazgatók.

Nincs olyan történelmi egyház, amelynek ne lenne temploma Vásárhelyen. Ha valaki megáll a Völgy utca végén, akkor mögötte az unitárius templom, előtte a zsinagóga, balra a Szent István római katolikus, jobbra a református Újtemplom hatalmas épülete tornyosul; de távolabb van még evangélikus és görögkeleti is.

Az elmúlt évtizedben, az országban elsőnek létesítettünk vidéken Holokauszt Múzeumot, továbbá a szovjet megszállástól a rendszerváltásig terjedő időszakot bemutató Emlékpont Múzeumban interaktív kiállítást. 2010-ben, az országban elsőnek tettük közzé a kommunista diktatúrában ellenünk irányuló besúgórendszer ügynöklistáját.

A város az elmúlt években iskolarendszerét alkalmassá tette arra, hogy biztosítsa a leszakadó rétegek gyermekei számára a felzárkózás lehetőségét. Ebben a törekvésében is méltó elődökre támaszkodhatott, hiszen a népi írók – elsősorban Németh László és Móricz Zsigmond – iránymutatását követve, 1938-ban Szathmáry Lajos, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára itt szervezte meg a Tanyai Tanulók Otthonát.

Az elhibázott egészségügyi reform által megcsonkított Erzsébet kórházat a polgárok támogatásával sikerült megmenteni, ma bővítése és fejlesztése következik. Az Egészséges Vásárhelyért Program az egészségtudatos életmódot terjeszti. 1997-ben elsők között kaptuk meg az „Európa-díj” Becsületzászló fokozatát, 2009-ben az „Év városa” majd az „Év Honlapja”-díjakat.

A jövő: a mezőgazdaság fejlesztése a ráépülő földolgozó iparral, a családi gazdaságok támogatásával, továbbá az oktatás és művelődés kiteljesítésével. De műszaki múltunk is kötelez: Kalmár Zsigmond rostagyára egykor Európába is exportált. Kokron József kötszövő üzeméből nőtt ki a Hódiköt. Volt jó nevű Mérleggyárunk és Hódgépünk. Itt épült föl az Alföldi Porcelángyár. Ma fejlődő Ipari Parkunk van, valamint két, messze földön híres orvosi műszer- és protézisgyártó üzemünk. Városunk belépett a hazánk különleges természeti adottságát, a termálvizet hasznosító települések sorába.

Olyan terv megvalósításába kezdtünk, amely az elért eredmények folyamatosságát biztosítja. Élhető várost, benne európai és magyar kultúrát, egy kis „Hódmező-Magyarországot” teremthetünk. Küzdelmes, ám értékekben gazdag múltunk szilárd alapot jelent ehhez. Erre a nemes tartalomra a mai hódmezővásárhelyiek polgármesterünkkel hagyományőrzően modern várost építhetnek, amely gazdagságával méltó örökséget jelent az értékközpontú jövő számára.

*

   (Összeállította: Szenti Tibor, az egyes szakterületeket fogalmazta, az anyagot lektorálta: Simon Ferenc, 

   a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium irodalom szakos tanára és Árva László, 

   a Hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola irodalom szakos igazgatója.) 

A Magyar Örökség díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A bizottság elnöke 2000-ig Mádl Ferenc, 2000-től pedig Hámori József lett. A Magyar Örökség díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a Magyarság Szellemi Múzeumát.

A Magyar Örökség Díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség Díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat.

A díj megalapítói 1995-ben rögzítették: az elmúlt negyven-ötven esztendőben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerületek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből, akik alapvetően meghatározták a XIX. és XX. századi Magyarország fejlődési irányát. Ezeket a személyiségeket, életműveket elő kell bányászni a feledés mélységeiből, hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar XX. századot alkották.

 A Magyar Örökség Díj feladata, hogy felmutassa azokat az értékeket, amelyek a múltban és a jelenben is hozzájárultak, hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához, hiszen a valódi szellemi, kulturális, tudományos, gazdasági értékek felismerése és felismertetése alapozza meg a jövőt. A díj azért vált valódi értékké, mert független a mindenkori kormányzattól, a pártoktól, csak és kizárólag valódi értéket ismer el.

A Magyar Örökség Díj történetében eddig szinte példa nélküli, hogy egy város érdemelje ki a magas rangú elismerést és váljon a Magyar Örökség részévé. Magyar települések közül elsőként Hódmezővásárhely nyerte el el a díjat.

Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Teleki Pál, Hamvas Béla és Kemény Katalin, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán, Balczó András, Egerszegi Krisztina, a labdarúgó Aranycsapat, Hajós Alfréd, Böjte Csaba, Berszán Lajos, Haáz Sándor és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Olofsson Placid atya, Simándy József, Lauer Edith, Szabó Dénes és az általa vezetett kórusok, a Száztagú Cigányzenekar, Szőnyi Erzsébet, Zielinski Szilárd, a Herendi Porcelán Manufaktúra, a pécsi Zsolnay Gyár, a gróf Széchényi Ferenc alapította Országos Széchenyi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum, az 1956-os Vízilabda Bajnokcsapat, a Wekerle-telep, a Magyar Rádió, a Pannonhalmi Főapátság, a Tihanyi Főapátság, az Evangélium Színház és Udvaros Béla, a Füvészkert és dolgozói, Molnár Ferenc, az Amerikai Magyar Alapítvány és Molnár Ágoston, a Sárospataki Református Kollégium, Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és ifj. Sapszon Ferenc, az 1956-os forradalom és szabadságharc, továbbá Melocco Miklós, Sinkovits Imre, Zsivótzky Gyula, Földi Imre, Magyar Zoltán, Nagy Gáspár, Domokos Mátyás, Bay Zoltán.

A Magyar Örökség Díj erkölcsi elismerés. A kitüntetettek egy oklevelet kapnak és egy – a magyar Szent Koronát ábrázoló – jelvényt.

A Magyar Örökség Díj Bírálóbizottságának összetétele: Elnök Hámori József neurobiológus, agykutató; Alelnök Dr. Fekete György belsőépítész; Tagok:  Bakos István művelődéskutató, Dr. Benkő Samu művélődés- és irodalomtörténész, esszéista (Kolozsvár), Dr. Dávid Katalin művészettörténész, művészeti író, Dr. Gazda István tudomány- és művelődéstörténész, Dr. Hegedűs Miklós matematikus, Jókai Anna író, Juhász Judit újságíró, Dr. Kelemenné Farkas Márta tanár, egyetemi oktató, Németh Magda tanár, Dr. Ódor László művelődéstörténész, tanár, Dr. Pázmándi Gyula vegyészmérnök, közgazdász, Poprády Géza könyvtáros, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke, Dr. Rókusfalvy Pál pszichológus, Dr. Roska Tamás villamosmérnök, infobionikus, Dr. Schulek Ágoston testnevelő tanár, egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke, Sipka László villamosmérnök, mérnök-közgazdász, technikatörténész, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Sunyovszky Sylvia színművész, Dr. Szakály Sándor történész, egyetemi oktató, Dr. Takács József neurobiológus, agykutató, Dr. Tóthpál József kultúrakutató, Dr. Varga Csaba jogász, egyetemi oktató, Veres-Kovács Attila, református lelkész (Nagyvárad), Zelényiné dr. Kováts Annamária nyelvész, egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke, Dr. Zelnik József etnográfus, író.

 Eifert János felvételei

Nyolc megyében hirdettek vészhelyzetet, de Budapest is készül az árra. Jelenleg országszerte 797 kilométer hosszan van árvízvédelmi készültség. 127 kilométeren van harmadfokú, azaz a legmagasabb készültség, elsősorban a Szigetköz alsó szakaszán Ásványráró és Nagybajcs között, a Rábán Körmendnél és a Lajtánál.

Világszerte rekordot döntött a májusi esőzés. Ez az oka, hogy Magyarországon is áradnak a folyók. Továbbra is az északi területeken, főként Borsodban a legsúlyosabb a helyzet. A megyében eddig 1500 embert kellett kitelepíteni. Hajnalban elöntötte a Bódva vize Edelényt. Ott reggel óta helikopterek is segítik az árvizi védekezést, hatalmas homokzsákokat visznek arra a gátszakaszra amelyen éjszaka rést ütött a folyó.
Tolcsván kiöntött a Tolcsva patak és ismét elárasztotta a falut, húsz családot kellett kiköltöztetni. Egyre kritikusabb a helyzet a Hernád és a Sajó mentén is. Ott még bírják a gátak a víz nyomását, de egyre jobban átáznak a töltések, és az esőben folyamatosan emelkedik a vízszint. Borsodban összesen csaknem 12 ezren védekeznek az árvíz ellen, ekkora vízállást még soha nem sikerült homokzsákokkal megtartani. Tetőzik a Duna Budapesten, ezért negyven árvízi kaput és több mint harminc csatornát zártak le eddig a fővárosban.

Az Év Természetfotósa 2010 pályázat zsűrizése, 3. forduló – Viktória Szálló, Hubay Zeneterem.  9 órakor találkozunk, 10-ig megbeszéljuk a kizárásokat, a vitatott ügyeket, elolvassuk a nekünk köldött leveleket, majd utánna nekiállunk a 100 legjobb kép kiválasztásának. Sok vita, a zsűri kemény volt: Bánkuti András, Dombovári Tibor, Kármán Balázs, Kalotás Zsolt, Lóránt Attila, Radisics Milán és jómagam… Az online közvetítés, és természetesen a zsűrizés “gépi” rendszere Darányi Zsolt kezében… a zsűrizésnek vége, az idei legjobb képek kiválasztásra kerültek. Most következik a könyv-, és a kiállítás szerkesztése. Az eredményekről november másodikán rántjuk le a leplet, addig az eredmény titok!

Eifert János és Fotoklikk webkamera felvételei

Vihartól kidöntött fa Budapesten, a Somlói úton, a Balassi Intézet előtt. A tomboló vihar az ország sok pontján, számos településen adott munkát a tűzoltóknak, katasztrófavédelmi szakembereknek, az igazgatóság ügyeletese szerint “minden tűzoltó munkában van”. A hírek szinte minden megyéből hoztak megdöbbentő információkat:

Teljesen leállt a vasúti közlekedés a vihar miatt a Balaton déli partján, de sebességkorlátozást vezettek be az északi parton és több más dunántúli vonalon is. A vasúti zavarok miatt hétfőn sem indul el a vonatok egy része, a gyorsvonatokat és nemzetközi vonatokat Kaposvár és Tapolca felé terelik, miközben Miskolc környékén is egyre több vonalon vannak késések a töltést mosó árvizek miatt. A Dunántúlon az  Intercity vonatok a fennakadások miatt pótjegy nélkül vehetőek igénybe.

Megdőlt az országos napi csapadékrekord, eddig 1906-ban mérték ezen a napon a legtöbb csapadékot, 80,7 millimétert Veresegyházán, de most a Baranya megyei Sellyén egy nap alatt 98,6 milliméter esett. Az átlagos májusi csapadékmennyiség kétszerese esett le az elmúlt 48 órában Magyarország egyes területein. (MTI)

És a vihar-viccek is szélsebesen terjednek…

A feleség és szeretője éppen a házasságtörés kellős közepén tartanak, amikor kulcs csikordul a zárban.
– Úristen, ez a férjem! – ugrik fel az asszony. – Gyerünk, gyorsan fogd a ruháidat, aztán ugorj ki az ablakon!
– Dehogy ugrok – húzódozik a férfi. – Látod, vihar van odakint, zuhog az eső!
– De ugorj, ha a férjem elkap, mindkettőnket megöl! – esik pánikba a nő.
A szerető fogja a cuccait és kiugrik az udvarra, majd onnan a kerítésen át az utcára, ahol éppen egy maratoni futóverseny mezőnyében találja magát. Nem tud mit tenni, elkezd ő is futni, mintha versenyző lenne. A mellette futóknak feltűnik, hogy teljesen meztelen. Egyikük megszólítja:
– Elnézést, de miért ruha nélkül fut?
– Tudja, így sokkal élvezetesebb a futás. Érzem, ahogy a szél hűti a felhevült testemet.
– És akkor miért van Önnél a ruhája?
– Amikor beérek a célba, akkor felveszem, és már indulhatok is haza, nem kell átöltöznöm – feleli a meztelen férfi.
– És mindig gumióvszert is felhúz a futáshoz?
– Á, nem. Csak ha esik az eső.

Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszercsak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
– No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
– No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
– No, azért!

(http://www.viccesviccek.hu/Vihar-viccek)

 Ildikóval Szófiába utazunk, hogy az átadás-átvétel megtörténjen. Kartörése miatt – egy éve már –  nem tudja ellátni megbizatását, ezért kölcsönös megegyezéssel szerződést bontott. Igy már nem ő a Szófiai Magyar Intézet igazgatója. Munkatársaitól elbúcsúzott, Láng Judit nagykövetasszonytól úgyszintén. Diplomáciai kártyáját is leadja a nagykövetségen, hisz követségi tanácsosként dolgozott. Kata lányom elkísér bennünket, “belekóstol” Szófiába. Ellátogatunk néhány fontosabb, vagy inkább emlékezetesebb helyre, túl sok időnk nincs, de azért a belvárost, a Nyevszkij székesegyházat, az Intézet környékét megismeri. Ott éppen Lóránt Attila kiállítása látható, este pedig irodalmi est: Zilahy Péter könyvének bemutatója…

    Eifert János felvételei

A képeken: Zilahy Péter, Martin Hrisztov, Alek Popov, Nelli Dimova, Dimitrov Györgyi, Sztefka Hruszanova, Bedecs László, Vasziljev Kraszimir, Nagy Judit, Eifert Kata Nóra, Móger Ildikó, Júlia Krumova, Miskédi Szandra és mások…

Zilahy Péter HÁROM PLUSZ 1 című könyvének bemutatója a szerző jelenlétében (Ergo Könyvkiadó, Szófia, 2010)

• A könyv a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával készült 

• Bemutatja: Alek Popov 

• Sztefka Hruszanova, a könyv fordítója és Martin Hrisztov könyvkiadó részvételével 

Zilahy Péter 1970-ben született Budán. Az ELTE bölcsészkarán tanult filozófiát, anglisztikát és kulturális antropológiát. A budapesti műszaki egyetemen tanít, majd 1997 és 1999 között a LINK Budapest kétnyelvű irodalmi Internet folyóirat szerkesztője. 1998-tól a Világirodalmi Sorozat szerkesztője a JAK-nál, majd a Gondolat Kiadónál. Több hazai és külföldi díjat kapott, köztük a Móricz Zsigmond díjat, a Magyar Rádió hangjátékpályázatának első díját és az Év Könyve Díját Ukrajnában. 1993-ban jelent meg Lepel alatt ugrásra kész szobor című verseskönyve a Pesti Szalonnál. 1998-ban jelent meg Az utolsó ablakzsiráf című regénye az Ab Ovo kiadónál. 2001-ben a szerző forgatókönyve és tervei szerint elkészült Az utolsó ablakzsiráf Multimédia CD-ROM a C3 Kulturális Központban. 2001 szeptemberétől a New York University vendégtanára. 2002-ben Az utolsó ablakzsiráf képzőművészeti anyagából interaktív kiállítást rendezett a Ludwig Múzeum. 2003-ban a németországi Akademie Schloss Solitude állította ki munkáit. Erre az alkalomra jelent meg rövid prózáinak gyűjteménye Drei címmel. Az utolsó ablakzsiráf multimédia változatát az elmúlt években 28 országban mutatták be. 2006-ban a berlini Volksbühne vitte színpadra A hosszú út közelre című darabját. 2007-ben jelent meg Három plusz 1 című könyve, amely hét műfajban fog össze életrajzi tárgyú írásokat. Az elmúlt években rendszeresen ír esszéket a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Zilahy Péter a Wittgenstein társaság tagja és az Európa bajnok magyar íróválogatott kapitánya. (forrás: www.zilahy.net) 

Sztefka Hruszanova, fordító. Magyar, angol és bolgár szakon végzett a Szófiai Szent Ohridai Kelemen Egyetemen. A Füst Milán Alapítvány díját műfordítói tevékenységéért kapta. Magyarról elbeszéléseket, esszéket, verseket, cikkeket és könyveket fordít. Munkái: A Memória-part (Kukorelly Endre), 1996, A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc), 1998, Az utolsó ablakzsiráf (Zilahy Péter), 2001, Esti Kornél (Kosztolányi Dezső), 2002, Utas és Holdvilág (Szerb Antal), 2006, Árnyas Főutca (Marton László), 2007, K. dosszié (Kertész Imre), 2008, A fehér király (Dragomán György), 2008, Svejk gyóntatója (Vörös István), 2009.

12 Май 2010, Сряда 18:00 
Представяне книгата на Петер Зилахи „Три плюс 1” (Издателство Ерго, София, 2010)
Унгарски културен институт
Премиера на книга

• Книгата се издава със съдействието на Фондация „Унгарска книга”, Будапеща

• Представя: Алек Попов

• С участието на автора Петер Зилахи, преводачката Стефка Хрусанова и издателя Мартин Христов

За автора: Петер Зилахи е един от най-оригиналните съвременни унгарски писатели. Започва като поет, продължава с проза, пиеси, есета, занимава се с фотография. Представя творбите си в много страни, участва в благотворително представление и на Бродуей. След Рим и Ню Йорк в момента авторът-полиглот живее в Берлин, публикува статии във „Франкфуртер алгемайне цайтунг”, пише и за „Гардиън”, „Файненшъл таймс”, „Ню Йорк таймс”. От 1989 г. участва във всички революции в Централна и Източна Европа, пътува от страна в страна. Романът „Последният прозорец-жираф” (1998) отразява личните му преживявания, преведен е на 22 езика (първо на български през 2001 г.). Оказва силно въздействие върху Оранжевата революция в Украйна. Зилахи е капитан на футболния отбор на унгарските писатели, който става европейски шампион във Виена през 2008 г., като Петер е голмайстор на първенството.
Книгата му „Три плюс 1” (2007) обединява различни жанрове с биографични елементи.
За преводача: Стефка Хрусанова е родена в София. Завършва унгарска, английска и българска филология в СУ “Св. Кл. Охридски”. Член-основател е на международната работна група по проблемите на превода Linguaggi-di-versi, обединение на преводачи и поети от България, Италия, Словения, Франция и др. Стефка Хрусанова публикува в българския периодичен печат преводи на разкази, есета, стихове и статии от унгарски писатели, както и преводи на литературна критика. Съоснователка е и участва с публикации в списанието за деца “Фют”. Превела е от унгарски език редица романи в самостоятелни издания: “Брегът на спомените” от Ендре Кукорели (1996), “Момчетата от улица “Пал” от Ференц Молнар (1998), “Последният прозорец-жираф” от Петер Зилахи (2001), “Корнел Ещи” от Дежо Костолани (2002), “Пътешественик и лунна светлина” от Антал Серб (2006), “Сенчеста главна улица” от Ласло Мартон (2007), “Досието К.” от Имре Кертес (2008), “Белият цар” от Дьорд Драгоман (2008), “Изповедникът на Швейк” от Ищван Вьорьош (2009). Превежда и художествена литература от английски и словенски език. Носител на наградата на унгарската фондация “Милан Фющ” за цялостна преводаческа дейност.

http://www.litclub.com/library/prev/zilahy/index.html

Komáromi Fotópiknik – a Komáromi Napok 2010 keretén belül, 2010. május 1, szombat 10.00 – kb. 15.00 . Helyszín: Anglia Park, Komárom, Szlovákia

 1. Fotókiállítás a szabadban

 2. Kosztümös fényképezkedés – látogatók fényképezése szabadtéri műteremben, amely felálított sátorban lesz bebiztosítva, háttérnek a Komáromi erődben készült nagyobb méretű ponyvára nyomtatott fotó lesz használható

 3. A komáromi Visual design grafikai stúdió bemutatkozása – nagyméretű fényképek Komárom városáról, ajándéktárgyak, grafikai elemek trikókra nyomtatásának bemutása a helyszínen melyek egyben megvásárolhatók, a Komáromi Napok szimbóluma felhasználásával ajándéktárgyak lesznek biztosítva gyermekek részére

Támogatók: a Komáromi Városi Közművelődési Központ, a komáromi Duna Menti Múze a komáromi Jókai Színház

A rendezvény szervezője: Szabó László, AFIAP, E-MAFOSZ

Komárňanský Fotopiknik uskutočnený v rámci Komárňanských dní 2010

Miesto: Park Anglia (pri Dôstojníckom pavilóne), Komárno

Termín: 1. máj 2010, od. 10.00 – cca 15.00 hod.

Program:

1. Výstava fotografií vo voľnej prírode – fotografie budú rozložené v parku tak, aby nedošlo k poškodeniu používaného priestranstva a nebol obmedzený priechod návštevníkov cez park. Vystavujúci počas prehliadky výstavy pohostia návštevníkov podľa svojich možností s malým občerstvením, sladkosťami.

2. Fotografovanie návštevníkov v dobových kostýmoch, tričkách s komárňanským tlačeným vzorom. Na fotografovanie bude k dispozícii prírodný ateliér – stan zabezpečený fotografickou technikou, výberom kostýmov, tričiek pre deti a dospelých, pozadie bude vytvorené veľkoplošnou fotografiou vytlačenou na plátne s komárňanskou tematikou.

3. Prezentácia výrobkov komárňanského Visual design studia – veľkoplošné fotografie záberov z mesta Komárna, darčekové predmety, ukážka tlače fotografií a grafických predlôh na tričká spojená s ich predajom, pre deti darčeky so symbolom komárňanských dní.

Propagáciu a výzdobu akcie zabezpečí komárňanské Visual design studio v spolupráci s kvetinárstvom Krisztián v Komárne.               

Organizátor podujatia: Ladislav Szabó, AFIAP, E-MAFOSZ       

Podujatie podporili kultúrne inštitúcie:

Mestské kultúrne stredisko v Komárne, Podunajské múzeum v Komárne, Jókaiho divadlo v Komárne – budú uvedené na letákoch a vývesnej tabuli na mieste podujatia.

Jókaiho divadlo v Komárne – budú uvedené na letákoch a vývesnej tabuli na mieste podujatia.

XVII. Fővárosi Űtőfesztivál. Budapest, Lajtha László Zeneiskola (XX. ker., Ady Endre u. 98.). Andris fiamat “meglesem”, hogyan játszik a Mericske Zoltán vezette zenekarban…

17 órára elviszem Katát Sáriékhoz, ahol farsangi bulit szerveztek. Egy gyors pillantás a készülődőkre: Viktor maszkot készített, Sári Piroskának öltözött, Kata angyalnak…

Budapest, Photo Balance Stúdió – http://www.photobalance.hu/ . Laczkó János és Kurucz Kálmán irányításával, Takács Endre stúdióvezető közreműködésével készül egy TV-Spot a V a l ó s   i d e j ű  O n l i n e   i n t e r a k t í v  AKTFOTÓS  t a n f o l y a m  bevezetése, megismertetése céljából. Beállítok, rendezek, és közben egy CANON 1Ds mark III professzionális fényképezőgéppel fotózom az akt-modellt, Patonay Katát. De hát mi is ez az árilis 1-én induló,  V a l ó s   i d e j ű  O n l i n e   i n t e r a k t í v  AKTFOTÓS  t a n f o l y a m?  Nem áprilisi tréfa, hanem rendkívül érdekes, korszerű vállalkozás. Ahogy az ötletgazda, Laczkó János megfogalmazásában, a Fotókreatív.hu weblapján –  http://www.fotokreativ.hu/?page_id=94 – olvasható: “Egy fotótörténeti, úttörő vállalkozás részesévé válsz a tanfolyam során. Eifert János fotóművész és Kurucz Kálmán fotográfus közreműködésével megtanulhatod az aktfotózás alapjait úgy, hogy nem kell emiatt Budapestre utaznod, mégis aktív részese leszel a tanfolyamnak és a workshopnak. A tanfolyam során az elsajátított tudást alkalmazhatod a gyakorlati fotózás során, ahol megkapod a stúdióban dolgozó CANON EOS 1Ds mark III (21 Mpixel felbontású) professzionális fényképezőgép teljes vezérlését távfotózás módban (REMOTE CAPTURE). A kezelését megtanítjuk Neked és ezután Te állítod be a kompozíciót, mikrofonod segítségével irányítod a modell beállítását és a fényeket, a számítógépedről pedig valós nézetben (LIVE VIEW) az élességet és mélységélességet, a záridőt, a blendét, az ISO-értéket, majd TE nyomhatod meg az exponáló gombot, így Te leszel a kép alkotója és Tiéd az elkészített extra felbontású aktfotó is.”

 Photo: Eifert János

V a l ó s   i d e j ű
O n l i n e   i n t e r a k t í v
AKTFOTÓS
t a n f o l y a m

EIFERT JÁNOSSAL
és
KURUCZ KÁLMÁNNAL
 
Modell: PATONAY KATA
 
Minden hallgató élőben – az interneten keresztül – vesz részt a tanfolyamon, a stúdiófotózáson, ahol teljesen valós kommunikációt folytathatnak valamennyi résztvevővel. A stúdiómunkát 3 élő videóképen keresztül követhetik végig és a vizsgaképeket egy CANON 1Ds mark III professzionális fényképezőgép valamennyi funkciójának megosztása révén készítheti el minden hallgató. A vizsgamunkákat a tanfolyam végén kiértékeljük és a kép készítői a képeket hazavihetik.
Tarts velünk és vegyél részt az első, interaktív aktfotós tanfolyamon!
 
Jelentkezés: www.fotokreativ.hu

Bad Luck and Trouble koncert
Zöld Macska Diákpince (Budapest, IX., Üllői út 95.)

Sallai Gábor            : gitár, Vladár Karcsi: ének, gitárok, fúvósok, VasZoli: ének, basszusgitár

A zenekar első koncertje – Sallai-Vladár Duó – 1984. októberében volt  a Kassák Klub Blues-Kocsmájában. Sallai és Vladár több hangszeren is játszottak: gitár, slide-gitár, szájharmonika, zongora, kaval. Előadásmódjukra már akkor jellemző volt a szabadon-folyó, improvizatív stílus, ami végig kísérte műsoraikat. Később a zenekar olyan basszusgitárossal bővült, aki azóta is neves zenész: Vörös Gábor (Satöbbi, Ossian, Fahrenheit, Piramis Plus…). Időnként, vendégként, külön-külön szerepelt velük Szabó Tamás és Bacsek István szájharmonikások. Műsoraikban nagy számmal szerepeltek a klasszikus, autentikus blues-dalok feldolgozásai (Willie Dixon, Robert Johnson, Muddy Waters, Elmore James, Robert Wilkins), valamint sok ismert dal a hatvanas évek hippi-korszakából, amelyeket a Rolling Stones és a Canned Heat által ismerhetünk. 

A zenekar 1991-ben gyakorlatilag feloszlott, amikor Sallai Gábor Kanadába vándorolt ki. Gábor a kilencvenes években aktív szereplője volt a torontoi blues-életnek. Így nem csoda, hogy amikor Gábor Budapesten tartózkodik, kisebb koncertekre gyűlik össze a “banda”, ezúttal negyedik alkalommal, itt a Zöld Macska Diákpincében.

Kellemes karácsonyi ünnepeket! Neked küldöm: http://hirek.eso.tv/?code=49628647476f94e9858ec68feed911d6

Szófia / София. Túlnyomóan felhős, a reggeli hőmérséklet 1°C. Szél: ÉNy 6 km/ó. Páratartalom: 93%. Az időjárás-előrejelzés +3°C  és -7°C közötti hőmérsékletet ígér. Ma éjszaka havazott, no nem sokat, csak éppen annyit, hogy finoman beszórta a házakat, az utcákat, a gépkocsikat. A tél üzent…   Ildinek iszonyatos fájdalmai vannak, törött karja nemhogy nem javul, hanem egyre rosszabb. Reggel beviszem az Alexandrovska kórházba (Aлександровска болница), Emil Ilie doktorhoz (St. Georgi Sofiiski / ул. Св. Георги Софийски – Pencho Slaveikov / бул. Пенчо Славейков  – Han Presiyan / ул. Хан Пресиян határolta terület), s amíg kezelik (lézer, injekció) a kórházudvaron sétálgatok. Hatalmas terület, régi és új kórházi épületekkel, klinikákkal, osztályokkal. Olvsagatom a táblákat: pszichiátria, neurologia, dermatologia, venerologia, patofiziológia, urologia, genikologia, alergologia, kardiologia, szemészet, sebészet, belgyógyászat, ideggyógyászat, gyermek-klinika… Megmosolygom Dr. Sztoján Kirkovics (1875-1960) orvosprofesszor mellszobrát, pontosabban a bajuszát, no meg az embereket. Rengeteg gépkocsi parkol a hatalmas kórház területén. Egyikből-másikból szivárog az olaj. Az olvadt hó tácsáiban szivárványszínű olajfoltok úszkálnak, az egyik tükröződésében készítek egy “olajos” önarcképet…

Dés-Snétberger Trio. Délelőtti próba a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben. (Eifert János felvételei)

 Snétberger

Dés László – szaxofon / Snétberger Ferenc – akusztikus gitár / Dés András – ütőhangszerek

Dés és Snétberger a nyolcvanas évek végétől hat éven keresztül játszottak együtt zenekarukban, a Trio Stendhalban. Az együttes rendkívüli sikereket ért el Magyarországon és nemzetközileg egyaránt. Lemezeiket Olaszországban készítették, és az egész világon terjesztették. Később is gyakran adtak koncerteket együtt, a legkülönbözőbb felállásokban, 2003-ban pedig a Budapesti Zeneakadémián rögzített koncertjükből lemezt adtak ki, Double Invention címmel. Ezen a felvételen Dés András ütőjátéka is hallható több kompozícióban. Ebben a felállásban mutatkoznak be a Szófiai közönségnek is, Acoustic Inventions címmel.
A zenekar neve önmagáért beszél, egyértelmű utalás a zenekar hangszerösszetételére: Szopránszaxofon, akusztikus gitár és kézi ütőhangszerek. Zenéjükben a hangsúly a szabad improvizációkon van, azzal együtt, hogy pontosan kidolgozott szerkezetekből indulnak ki. De legizgalmasabb játékukban a hagyományos formákból való kitörés, az egymásra figyelésből adódó váratlan zenei váltás, az ebből születő zenei feszültség. Mint minden magas színvonalú improvizatív kamarazenélésben, az előre maghatározott forma, téma, stb, csak ürügy egy új zenei világ megteremtésére. 

14 Декември 2009, Понеделник 19:00 
Концерт на ТРИО ДЕШ-ШНЕТБЕРГЕР АКУСТИЧНИ ИНВЕНЦИИ
по случай 20 години от падането на Желязната завеса и демократичните промени в Унгария
НДК – Зала №11 (Люмиер)
Концерти

• В рамките на 23-ия Новогодишен музикален фестивал на НДК

• Вход с билети (на касите на НДК)!

От края на 80-те години в продължение на шест години Ласло Деш и Ференц Шнетбергер свирят заедно в Трио Стендал. Съставът постига изключителни успехи в Унгария и чужбина. Записват албумите си в Италия, но се продават по целия свят. През 2003 г. излиза техният съвместен диск „Double Invention” с музика от концерта им в будапещенската Музикална академия, като в няколко от композициите звучат и ударните на Андраш Деш. В този състав (Ласло Деш, Ференц Шнетбергер, Андраш Деш) триото ще се представи и пред софийската публика с концерт под надслова „Acoustic Inventions”.
Името на състава говори само за себе си, то е недвусмислена препратка към инструменталния състав: сопран саксофон, акустична китара и ударни инструменти. Акцентът в музиката им е върху свободната импровизация, но изходната точка винаги са прецизно изработени музикални творби. Най-вълнуващото обаче в тяхното изпълнение е експлозията, с която напускат традиционните форми, неочакваните музикални преходи и раждащото се от това музикално напрежение. Както във всяко качествено импровизационно камерно изпълнение, и тук предварително определената форма, тема и т.н. са само предтекст за създаването на нови музикални светове.

Ласло Деш – саксофон / Ференц Шнетбергер – акустична китара / Андраш Деш – перкусии

Ласло Деш (1954, Будапеща), сопран саксофонист, композитор и диригент, изтъкнат представител на унгарския джаз. Със състава си е изнасял концерти по целия свят, от Индия до Съединените щати. В началото на своята кариера печели награди за най-добър солист на многобройни джазови фестивали – от Сан Себастиан до Дюнкерк.
Автор на филмова музика на повече от 40 филма, мюзикълите му присъстват неизменно в репертоарите на унгарските театри, песните му звучат по радиостанциите като евъргрийни. В албумите и на концертите си изпълнява творби на съвременни автори, със симфонични и камерни оркестри. Основният му инструмент е сопран саксофонът, чийто нежен „субективен звук”, мелодичност и импровизационни възможности правят изпълненията му неподражаеми.
През последните години е имал съвместни музикални проекти с Чарли Мариано, Ранди Брекер, Франко Амброзети, Мирослав Витус, Хуан Кармона и Мино Синелу.

Ференц Шнетбергер (1957 , Шалготарян), китарист и композитор. Произхожда от семейство на музиканти. Негов пример е баща му, който също свири на китара. Учил е класическа музика и джазкитара. Днес е известен преди всичко благодарение на своето импровизационно майсторство и надхвърлящото жанровите ограничения изпълнение. Репертоарът му е вдъхновен както от ромските музикални традиции в родината му, бразилската музика и фламенкото, така и от класическата китара и джаза. Издал е редица самостоятелни албуми, а в много участва като партньор. Обиколил е с концерти цяла Европа, свирил е в Япония, Корея, Индия и Съединените щати.
През 1995 г., по повод 50-годишнината от Холокоста, композира творбата „IN MEMORY OF MY PEOPLE“ (В памет на моя народ) за китара и голям оркестър, вдъхновена от традиционните ромски ритми. Представя я в Унгария, Италия и Германия, а през 2007 г. и в седалището на ООН в Ню Йорк.
Като солист изпълнява композицията Sequenza XI (за солокитара) на Лучано Берио, а с оркестър интерпретира творби на Вивалди, Родриго и Джон Маклафлин. Пише и музика за филми и театрални постановки.
Свирил е в партньорство с Дейвид Фридман, Дафер Юсеф, Джеймс Мууди, Трилок Гурту, Pandit Hariprasad Chaurasia и Боби Макферин.
През 2002 г. е обявен за почетен гражданин на родния си град, две години по-късно е удостоен с Ордена за заслуги на Република Унгария. През 2005 г. в Будапеща получава наградата Ференц Лист.

Андраш Деш (1978, Будапеща), перкусии. Започва да свири на клусически ударни инструменти на седем години. По-късно се увлича от използваните във фолклора инструменти (напр. конги, тарамбука, кана). Първоначално свири сефарадски еврейски, балкански и келтски фолклор в различни world music и етно оркестри. През 2005 г. завършва Музикалната академия „Ференц Лист”, специалност „джаз”. През последните години е участвал в няколко значими джаз състави: Босамбо, Off Course (до 2004 г.), Kaltenecker Trio (до 2005), състав Елемер Балаж (до 2007) и Септет Ласло Деш. Андраш Деш е бил член и на една от най-успешните унгарски поп-формации Jazz+Az, свирил е народна и електронна музика в състава Mitsoura. Основава собствено трио през есента на 2007 г. (Саболч Ола, китара, и Матяш Сандаи, контрабас). Понастоящем свири в съставите на именитите унгарски музиканти Корнел Фекете-Ковач, Миклош Лукач и Золтан Лантош. Високо цени съвместната си работа с певиците Беа Пая и Аги Салоки, както и с народните певици Агнеш Херцку и Силвия Богнар