Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ tisztelettel meghívja Önt és kedves ismerősét 2013. mjus 28-án, kedden 17 órára ON THE GROUND 1989-94 – Fotók és videók Rodolf Hervé munkáiból című kiállítás megnyitójára.

Köszöntőt mond: EIFERT JÁNOS fotóművész, a tárlatot megnyitja: VEREBES GYÖRGY festőművész, közreműködik: TÚRI CSABA gitár
Helyszín: az Emlékpont időszaki kiállítóterme (6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 34.) A kiállítás megtekinthető 2013. június 30-ig.

Rodolf Hervé a Hódmezővásárhelyen született Elkán Lajos (művésznevén Lucien Hervé) világhírű fotográfus fiaként látta meg a napvilágot 1957-ben Párizsban. A fiatal művész 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy dokumentálja a rendszerváltás utáni éveket.  Magyar kultúrájú külföldiként sajátos, szubjektív szemszögből követte nyomon és rögzítette a változás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében.

Érdekes látásmódját adja a külső és belső nézőpont, amely az időszak sajátos képét formálja meg – mondta a tárlatról Sandly Orsolya kurátor, aki szerint az a kettősség adja az anyag különlegességét, hogy a művész külföldiként került Magyarországra, de magyarul beszélt és magyar kultúrával rendelkezett. Legjobban a politikai rendszer átalakulását követően létrejött „légüres tér” érdekelte, amelyben a régi rendszer szabályai, a régi rendszer kultúra elleni küzdelme már nem, az új tömegkultúra, és az új szabályok pedig még nem voltak jelen.

A Promenad.hu, Dömötör Mihály és Eifert János felvételei az Emlékpont Galériában, Rodolf Hervé kiállításának megnyitóján készültek 

A fotókon az eufória mellett a társadalmi problémák is megjelennek, így az 1989-ben Magyarországon új jelenségnek számító hajléktalanság. A képek és a videók bepillantást engednek a KGST piac életébe, az útépítők munkakörülményeibe, az éjszakai 6-os villamos utasai közé, valamint az underground klubok (a legendás Tilos az Á, Fekete Lyuk és Zanzibár) világába, az első hazai “házfoglaló” performance-okba vagy a nemrégiben tragikus körülmények között elhunyt Király Tamás divattervező születésnapi partijára.

A közel nyolcvan fotóból és több videóinstallációból álló kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-től 1994-ig terjedő éveket. A megnyitón köszöntőt mondott és a művész munkásságát méltatja Eifert János fotóművész, a kiállítást Verebes György festőművész nyitotta meg. A megnyitón gitáron közreműködött Túri Csaba.  A tárlat június végéig látogatható. (Elek András)

Sandly Orsolya kurátor és Eifert János fotóművész a képekről beszélgetnek (Dömötör Mihály felvétele)

” A FOTÓ ARRA HIVATOTT, HOGY FELRÁZZA A KÉPZELŐERŐT, NEM ELÉG, HA CSUPÁN EMLÉKEZTETŐÜL SZOLGÁL” ( Lucien Hervé)

Ezen a képen (balról-jobbra) Bahget Iskander, Hupján Attila, Fekete István, S. Faragó Gyöngyi, Hajdrák Tímea.  A teljes csapat: Bahget Iskander, Dömötör Mihály, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Gál András, Gáti György, Hupján Attila, Kerekes Zsuzsa, S. Faragó Gyöngy, Sárgáné Hajdrák Tímea, Urbán Ádám, Dr. Varga Tamás

Gál András felvételein Benkő Imre, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Urbán Ádám, Gáti György, Sárgáné Hajdrák Tímea, Hupján Attila…

LAKATOS ERIKA – EMLÉKEK JÖVŐJE / FUTURE OF MEMORIES
New York – Budapest 1996-2013

X6 Gallery,1051 Budapest, Október 6. u. 21.

“Túl a képek, színek, formák vad, zabolátlan burjánzásán, a megfogalmazás módja is egyéni, nálunk, a magyar fotóművészetben nem nagy gyakorisággal előforduló, sok szempontból példaértékű.” – Kincses Károly

Lakatos Erika fotóművész Budapesten született 1964-ben. Zenész családból származik, a középiskolát a Vörösmarty Gimnáziumban színész és dráma tagozatán végzi. Ezt követően New Yorkba megy, ének- és fotószakon kezdi el az egyetemet. Professzora, Stuart Fishelson – aki igazi inspirációt és ihletet jelentett számára – biztatására jelentkezik egy washingtoni nemzetközi fotóversenyre, ahol kreatív nagydíjat nyer. A fotózáson és éneklésen keresztül megtanulja az önkifejezés útjait. Emellett évekig rajzot tanít egy brooklyni iskolában. Ma mesterdiplomáját médiaszakon szerzi meg, kutatási témája a romák sztereotipikus ábrázolása. Az ehhez kapcsolódott alternatív portrésorozata a Roma ikonok, egy folyamatosan változó és növekvő projekt. Hitelessége az önreprezentációban rejlik. A különleges image transzfer alternatív technikával készült művek finom és érzéki hatásúak, újszerű, rétegzett nézőpontból mutatják be az otthon, az utazás, az idő és a tér fénybeli vetületeit. A New York-i Saléna Galériában (Long Island Egyetem) volt az első kiállítása. 2005-ben hazatér, azóta több egyéni tárlata volt, és számos csoportos kiállításon mutatkozott be. Többek között 2006-ban a Roma Parlament Balázs János Galériájában, majd az Aranytíz Művelődési Központban, 2009-ben a K.A.S Galériában és a budapesti Esélyek Házában. Fontosnak tarja a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozását, művészeti oktatását, ezért 2006-ban részt vett a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) által szervezett mentorprogramban. Tolerancia és art workshopokat tart, alkalmanként oktatóként dolgozik a Holokauszt Emlékközpontban. Zakcsi jr. Lakatos Béla jazz zongoraművész és zeneszerző együttesével fellépve énekesként is ismert és népszerű. (Artportal.hu)

   Eifert János felvételei

Bartal József: Esküvői vacsora              Haziel: Magdaléna                                   Orbán Lajos: Lószerelem

Haziel: Cím nélkül                                                                  Dvorcsák Gábor: The Revellers of Time

   Román Péter felvételei

Április 18-án Eifert János fotóművész közreműködésével megnyílt a Fedél Nélkül otthontalan művészeinek kiállítása, A képzelet szárnyán címmel. A mintegy 40 alkotást Eifert János méltatta, s az alkotók megosztották néhány kép keletkezésének történetét. A látogatók hosszan elidőztek a változatos festményeknél és grafikáknál, tedd meg te is! Május 4-ig irány a Kőbányai Kulturális Központ Körgalériája!!!! (Fedél Nélkül – https://www.facebook.com/FedelNelkul?ref=hl )

.

    Eifert János felvételei

 Román Gábor felvétele

Fedél Nélkül. Otthontalan emberek műhelye

„A képzelet szárnyán” – képzőművészeti kiállítás otthontalan művészek munkáiból, Körösi Csoma Sándor Köbányai Kulturális Központ, Budapest, 2013. április 18 – május 4.

A Fedél Nélkülben a lap indulása óta folyamatosan közöljük hajléktalan emberek írásait, rajzait. 2004-ben meghirdettük az azóta is folyamatosan futó művészeti pályázatunkat, melyre kizárólag hajléktalan emberek jelentkezhetnek próza, vers és kép kategóriákban.
Kategóriánként és havonta 3-3 alkotást díjaz zsűrink, igaz, rendkívül szerény pénzdíjjal. A díjazott alkotásokat közöljük, így havonta kilenc szerzőnk munkáját honoráljuk. A beérkező pályamunkákat folyamatosan archiváljuk, jelenleg 300 szerzőnk több, mint 6000 pályaművét tartjuk nyilván, ezzel Európa legnagyobb, hajléktalan emberek munkáit tartalmazó archívumával rendelkezünk. A 2013-as kiállításra, ebből az anyagból válogattunk. Legnívósabb szerzőink munkáiból a 75. Ünnepi Könyvhéten Alkonyzóna címmel antológia jelent meg a Barrus Kiadó gondozásában.  A pályázat és a kötet körül formálódó szerzői csoport  kiállításokon, felolvasóesteken, könyvbemutatókon mutatkozhatott be.
A munka folytatásaként 2008. novemberben jelent meg a második antológia Alkonyattól Pirkadatig címmel, melyben a 2004 óta született alkotásainkból válogatott – ismét – a Barrus Kiadó.

Menhely:
A Menhely Alapítvány 1989-ben jött létre Budapesten. A Menhely Alapítvány az első olyan független, világi szervezet, mely a fedél nélkül lévő, hajléktalan, otthontalan emberek helyzetének megváltoztatása, ezeknek a helyzeteknek a megakadályozása, enyhítése érdekében jött létre és működik létrehozatala óta.

Fedél Nélkül:
A Menhely Alapítvány Kürt utcai Nappali Centrumában állt fel a Fedél Nélkül szerkesztősége. A Fedél Nélkül az első magyar nyelvű utcalap, első száma 1993 júliusában jelent meg, egy hazai hajléktalan férfi, néhai Ungi Tibor ötlete nyomán, külföldi példa ismerete nélkül. Indulásakor a lap a frissen napvilágra került társadalmi probléma, az otthontalanok helyzetének tolmácsolója kívánt lenni, majd az idők során egyre nagyobb teret kaptak maguk a hajléktalan alkotók, akik számára a lap mai napig önkifejezési lehetőséget nyújt. Amellett tehát, hogy az utcalap több száz otthontalan embernek ad munkalehetőséget, a szerzők számára az a fórum, ahol párbeszédet folytatnak a többségi társadalommal. A lap havi művészeti pályázatára vers, próza és grafika kategóriában a 2004-es indulás óta máig 350 alkotó 6000-nél is több munkája érkezett be hozzánk az ország minden részéről. Az írásokból két antológia jelent meg hajléktalan alkotók grafikáival illusztráltan (Alkonyzóna, ill. Alkonyattól Pirkadatig; szerk.: Háy János, Barrus Könyvkiadó Kft., Bp. 2004. és 2008. , Barrus Könyvkiadó Kft.), s számtalan kiállításon mutatkozhattak be művészeink itthon és külföldön egyaránt. A lap szerzőinek egy csoportja 2006-ban létrehozta a „VAGYUNK” –Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesületét, mely önálló életre kelve csoportos kiállításokon vesz részt, szoros művészeti közösséget alkotva.

  Otthontalan művészek munkáiból nyílik képzőművészeti kiállítás 2013. április 18-án, 18 órakor a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.

A Fedél Nélkül nevű utcalap – 1993-as indulása óta – folyamatosan közli hajléktalan emberek írásait, rajzait.  2004-ben hirdették meg először az azóta is folyamatosan futó művészeti pályázatot, amelyre kizárólag hajléktalan emberek jelentkezhetnek próza, vers és kép kategóriákban.  Kategóriánként és havonta 3-3 alkotást díjaz a zsűri, sajnos, rendkívül szerény pénzdíjjal. Havonta kilenc szerző munkáját honorálják. A beérkező pályamunkákat folyamatosan archiválják, jelenleg 300 szerző több, mint 6000 pályaművét tartják nyilván, ezzel Európa legnagyobb, hajléktalan emberek munkáit tartalmazó archívumával rendelkeznek. A 2013-as kiállításra, ebből az anyagból válogattak.

A kiállítást megnyitja: Eifert János –  A tárlat megtekinthető: 2013. április 18. – május 4., keddtől szombatig (14:00 – 19:00) –  A helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ, 1105 Budapest, Szent László tér 7-14.

 Rok Gorec kiállítása, Izidor Gašperlin és Herman Čater vetítése a Layer-házban, Kranj, Szlovénia, 2013. április 5. A kiállítást Petra Puhar nyitotta meg, és Vasja Doberlet adta át a kiállítóknak, résztvevőknek járó oklevelet. Megjelent a Szlovén Fotóművészek Szövetsége elnöke is. (Eifert János felvétele)

Tihomir Printer: Portraits of Prešeren Award recipients, poets and writers / Tihomir Pinter (Slovenija) razstava fotografij »Portreti Prešernovih nagrajencev pesnikov in pisateljev«, Četrtek, 4. aprila ob 19. uri v galeriji Prešernove hiše (Kranj, Szlovénia, 2013. április 4.)

   Eifert János felvételei

Tihomir Pinter je bil rojen 19. januarja 1938 v Bjelovarju. Po končanem študiju farmacije v Zagrebu se je specializiral za področje analitike živil, iz česar je tudi doktoriral. S fotografijo se ukvarja od leta 1956, razstavlja pa od 1961 dalje. Za dosežke na področju razstavnefotografije mu je Foto zveza Jugoslavije leta 1973 dodelila naslov mojster umetniške fotografije, mednarodna zveza za umetniško fotografijo (FIAP) pa je leta 1975 še naslov FIAP. V letu 2008 je dobil tudi nagrado Fotografske zveze Slovenije Janez Puhar za življenjsko delo. Je Član Foto kluba Ljubljana in Društva likovnih umetnikov Ljubljana. Sodeloval je na 580 skupinskih razstavah doma in v tujini ter prejel 175 nagrad in priznanj. Doslej je pripravil 105 samostojnih razstav. Fotografije objavlja v domačih in tujih časopisih in revijah, poleg tega je bilo iz Tih omir Pinter, MF-FZS, EFIAP, KSF (Slovenija / Slovenia) njegovega fotografskega opusa doslej objavljenih osem knjig.

Tihomir Pinter was born on January 19, 1938 in Bjelovar. After finishing his pharmacy studies in Zagreb he specialized in produce analysis that was also the topic of his doctoral work. He has been photographing since 1956 and exhibiting his work since 1961. In 1973, The Photographic Association of Yugoslavia awarded him with the title of Master of art photography for his achievements, while the International Photographic Association(FIAP) awarded him with the EFIAP title in 1975. In 2008, he received the Janez Puhar lifetime achievement award from the Photographic Association of Slovenia. He is a member of Photo Club Ljubljana and Ljubljana Fine Artists Society. He participated in 580 group exhibitions at home and abroad, and received 175awards. He set up 105 solo exhibitions so far. His photos are published in magazines and newspapers at home and abroad. Furthermore, his body of photographic work produced eight published books so far.

Portreti Prešernovih nagrajencev pesnikov in pisateljev  – Tihomir Pinter se je sredi šestdesetih let preteklega stoletja uveljavil z motivi iz železarn. Po letu 1970 se je v Pinterjevem fotografskem opusu pojavila nova tematika. Ob skorajda naključni priložnosti za fotografiranje likovnega umetnika v njegovem ateljeju se je odločil za sistematično fotografsko beleženje likovnih ustvarjalcev, katerim so se v devetdesetih letih pridružili tudi književniki, glasbeniki, igralci in drugi. Med železarskimi motivi in obsežno portretno galerijo slovenskih kulturnih ustvarjalcev lahko potegnemo nekaj vzporednic: prizadevanje za fotografsko zajetje protagonistov v njihovem delovnem okolju, črno-bela fotografska tehnika, povezava portreta s pripovedno noto, uravnoteženost kompozicije, harmonija med človeško figuro in okoljem. Tihomir Pinter je poskušal iz portretirancev poleg zunanjega videza izvabiti vsaj droben vpogled v njihovo notranjo podobo, naravo in značaj. Zato se je portretirancem približal na umirjen, spoštljiv in nevsiljiv način. (Dr. Damir Globočnik)

Portraits of Prešeren Award recipients, poets and writers – Tihomir Pinter established himself in mid sixties with motifs from iron works. A new topic emerged in his work after 1970. After an almost coincidental opportunity to photograph a fine artist in his art studio he decided to systematically document fine artists. In the nineties, he expanded his work to writers, poets, musicians, actors and others. We can draw several parallels between the iron works motifs and a wide array of portraits of artists: his effort to document protagonists in their working environment, the black and white technique, adding a narrative to portraits, balanced composition, the harmony between human figure and the environment. Besides documenting the physical appearance of people he portrayed, Tihomir Pinter tried to obtain at least a glimpse of insight into their inner self, their nature and character. He approached them in a peaceful, respectful and unobtrusive manner. (Dr. Damir Globočnik)

Romain Nero, EFIAP/s, ESFIAP, HonFLPA (Luksemburg / Luxembourg) razstava fotografij »Trenutki in prostori«, Sreda, 3. aprila ob 19. uri v galeriji Kranjske hiše

  Eifert János felvételei

Romain Nero rojen je bil leta 1967 v Esch/Alzette, Luksemburgu, s fotografijo se ukvarja od svojega devetnajstega leta. Ko se je seznanil z osnovami analogne fotografije se je spoznal tudi s celovitimi procesi izdelave barvnih in črno belih fotografij. Tako so bile narejene njegove prve reportaže s popotovanj po Aziji, Afriki, Evropi in Severni Ameriki. Ob včlanjenju v lokalni foto kluv1998 je razširil svoje fotografsko znanje Romain Nero, EFIAP/s, ESFIAP, HonFLPA (Luksemburg / Luxembourg) studijske fotografije. Z vključitvijo v fotografski klub si je tudi odprl pot k udeležbi na mednarodnih razstavah predvsem takih s FIAP in PSA pokroviteljstvom. Njegove fotografije so bile nagrajene na fotografskih razstavah po celem svetu, kar mu je omogočilo, da je pri FIAP postopoma pridobil visoke fotografske naslove. Leta dolgo uspešno pridobivanje izkušenj na fotografskih salonih ga je naredilo tudi zahtevnega žiranta fotografskih razstav. Samostojne in skupinske razstave so pomemben Romainovega dela. Vsako leto razstavlja v Luksemburgu in imel je priložnost, da pokaže svoja dela širši publiki na razstavah v Belgiji, Franciji, Nemčiji, Nizozemski, Romuniji in na Slovaškem. Deset Romainovih fotografij sestavlja državno kolekcijo 69 slik Luksemburga (“Collection Nationale of Luxembourg”), ki se jih od leta 2007 naprej razstavlja po svetu. Seveda, ni potrebno posebej omeniti, Romain je že dolgo uporabnik digitalnih tehnologij v fotografiji. “Trenutki in prostori” je projekt, ki je pred leti začel v Berlinu. Cilj je bil ujeti posameznika v prostranosti in/ali omejenem področju v katerem biva. “Študija dreves” so fotografski esej kjer harmonizira žensko telo s strukturami narave.

Romain Nero born in Esch/Alzette, Luxembourg in 1967, Romain Nero took up photography in the early nineties. After getting familiar with the basics of analog photography, he went through the whole process of developing and printing both color and b&w himself. That’s how the first reportage collections from journeys on the continents of Asia, Africa, Europe and North America were made. The joining of a local photo association in 1998, made him extend his photographic know-how on studio shootings and opened the way to the participation on international, mostly under FIAP and PSA patronage, salons. His pictures got awarded in photography contests all over the world what allowed him the consecutive earning of FIAP distinctions. The yearlong successful experience in salon photography has made him a demanded international salon judge. Personal and group exhibitions is another important

focus of Romain’ work. He exposes annually in Luxembourg and had the opportunity to bring his work to a larger public on the occasion of exhibitions in Belgium, Germany, France, the Netherlands, Romania and Slovakia. Ten of his photos are part of the “Collection Nationale

of Luxembourg” a series of 69 pictures of Luxembourg, exhibited from 2007 on, throughout the world. Useless to say that in the meantime he turned into a true convert to digital photography. “Moments and spaces” is a project initiated some years ago in Berlin. The aim was to capture the individual in the vast and/or limited array of the surroundings he lives in.

“The tree session” is a photographic essay harmonizing the female body to the structures of nature.

Csernus Tibor festményeiből rendezett kiállítás a LA Galériában, ahol a művész eddig lappangó főművei is megtekinthetők /elérhetők (1037 Budapest, Szépvölgyi út 63/A) – A kiállítás megtekinthető 2013. március 7 – 31. között. Elérhetőségek: Tel.: +36 1 784 1412  – www.la-galeria.hu

A CSERNUS TIBOR festményeiből rendezett kiállítást Hernádi Miklós író, szociológus nyitja meg. 

Csernus Tibor érett művészetéről egyaránt elmondható, hogy mozaikplakát-festészet, szürnaturalizmus, hiperrealizmus, hogy neobarokk, sőt még a szocreál hagyománya is fellelhető benne. Fiatal korában tett párizsi tanulmányútja után stílusát „mágikus realizmusnak” nevezik. Később a tasizmus formaelemeit felhasználó szürrealisztikus stílusával Magyarországon iskolát teremtett.

     Eifert János felvételei

Csernus Tibor (1927-2007) Apja lakatos mester volt. Csernus Tibor kezdetben kereskedelmi iskolába járt, de nagy kedvet érzett a rajzoláshoz, s 1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett.

A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért, különös tekintettel Orlay Petrich Soma festi Petőfit c. alkotására Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. 1953-ban diplomamunkájának címe: A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig.

Az 1950-es évek közepétől egyéni útkeresés jellemzi, a kubizmus és a francia festészet más XX. századi stílusirányzatait tanulmányozta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain volt hatással tájképfestészetére. Természetmisztikus és szürrealisztikus alkotói folyamat jellemzi 1958-1964-ben keletkezett képeit. Ebben az időben több monotípiát is készít.

Könyvillusztrátorként is jelentős volt tevékenysége (Fejes Endre: Rozsdatemető; Remenyik Zsigmond: Por és hamu; Gongora: Válogatott versek stb.)

1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat és bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata, a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett.

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt a Filmgyári capriccio c. fotókiállításra 2013. február 20-án szerdán 16 órára (Budapest, I. ker. Budavári Palota F épület VI. emelet)

Köszöntőt mond: Dr. Sajó Andrea az OSZK főigazgatója, A kiállítást megnyitja: Törőcsik Mari hangja és Koltai Lajos Oscar díjas filmoperatőr – A kiállítást rendezte: B. Müller Magda – A kiállítás fotósai: Bakos Zoltán, Bartók István, Buray Zsuzsanna, Csépány Sándor, Csicsai Claudia, Csoszó Gabriella, Demeter Miklós, Domonkos Sándor, Endrényi Egon, Gáspár Miklós, Gothár Péter, Grunwalsky Ferenc, Halász Gábor, Hegyi Gábor, Inkey Alice, Inkey Tibor, Jávor István, Kalászi György, Kende Tamás, Kiss Julianna, Klotz Miklós, Kristóf Éva, Markovics Ferenc, Mohos Angéla, Morvay Pálma, Pap Ferenc, Réger Endre, Szabó Róbert, Szaladják István, Szilágyi Lenke, Szomszéd András, Szóvári Gyula, Zaránd András

Filmgyári capriccio címmel több mint négyszáz standfotóból nyílt kiállítás szerda délután az Országos Széchényi Könyvtárban. Az április 30-ig látható tárlat a magyar rendezőket, operatőröket mutatja be munka közben fel-felvillantva a leghíresebb magyar filmek képkockáit is.

A tárlat képeit B. Müller Magda fotográfus, az OSZK munkatársa válogatta ki, a kiállított fényképek mintegy felét ő készítette. A legismertebb magyar standfotós az MTI-nek elmondta: a mintegy tízezer fotóból válogatott kiállítás témakörönként mutatja be a magyar filmművészetet az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig. Külön falakat szentelt például Szabó Istvánnak, Sára Sándornak, Jancsó Miklósnak, – mint fogalmazott – “a legjobbaknak”, akikkel együtt dolgozott.

Felidézte, hogy a válogatás egy teljes évet vett igénybe. Azt szerette volna, hogy minden rendező, operatőr és a fotósok zöme szerepeljen a kiállításon. “Gyönyörű munka volt, könyv lenne belőle a legszebb” – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy miért nincsenek fotók az utóbbi években készült filmekből, azt felelte, hogy azért, mert csaknem megszűnt a standfotózás.

    Eifert János felvételei

“Nincsenek fotósok, a filmesek megspórolják a fotózást” – vélekedett B. Müller Magda, aki szerint ennek az a veszélye, hogy ezek az alkotások “kikerülnek a történelemből”. “A filmekből ugyan ki lehet szedni utólag kockákat, de a rendezőkről, operatőrökről nem lesznek képek” – magyarázta. Felidézte, hogy a korábban a képeket gondozó Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány 2011 nyarán került az OSZK-ba. Tervei között szerepel jövőre egy hasonló méretű tárlat a magyar színészekről, színésznőkről, de mint fogalmazott, a további munkát a nyugdíjazása nehezíti.
  
A kiállítást megnyitó Koltai Lajos rendező-operatőr kiemelte: a tárlat túlmutat a standfotózáson és a werkfotózáson, hiszen a képek a filmcsinálás magányos, legintimebb pillanatait is megmutatják. A Kossuth-díjas alkotó Törőcsik Mari színésznőt idézve úgy vélte, hogy a bemutatott képek “időt megállító, varázslatos pillanatokat” ábrázolnak. “A filmcsinálás ma kompromisszumok sorozata, hogy meglegyen a film, a nap, a jelenet, hogy el tudunk-e jutni a színész szívéig” – vélekedett Koltai Lajos, aki szerint a tárlat a filmkészítés közben érzett kétségeket is megragadja.
 
Sajó Andrea, az OSZK főigazgatója kiemelte, hogy a tárlat a Magyar Művészeti Akadémia társrendezésében jött létre. A képek a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményből származnak, szerinte a tárlat “a magyar filmes világ nagyjai előtt kíván tisztelegni”. Megjegyezte, a fotók révén a nézők “bepillanthatnak az alkotás folyamatába”, de megismerhetnek “kulisszatitkokat” is. Hozzátette, hogy a kiállításhoz kapcsolódik A fiatal magyar film útjai című, csütörtökön délelőtt kezdődő konferencia. (Magyar Hírlap Online)

“40 év a zenetanári pályán” címmel Borsos Annamária Príma és Péczely Attila díjas zongoratanár Jubileumi Hangversenye növendékei és kollégái társaságában, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színháztermében. Hódmezővásárhely, 2013.február 16.

Európa különböző részeiről tértek haza a fellépők, hogy együtt játszanak egykori mesterükkel február 16-án este Borsos Annamária Príma djías és Péczely Attila éremdíjas zongoratanárral, a „40 év a zenetanári pályán” című jubileumi hangversenyen. A teltházas rendezvényen Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere és Vágó János, a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója köszöntötte a zenetanárt. Almási István szerint Borsos Annamária gimnazista korában jól döntött, amikor az orvosi pálya helyett a zenét választotta. A negyven éves tanári pályafutás egy példaértékű életútról tanúskodik, és egy olyan emberről, aki a hivatása iránti rajongását könnyen átadja környezetének. Manapság ez olyan erénynek számít, ami becsülendő, követendő. A rendezvény tiszteletadás egy kiváló pedagógusnak, egy irigylésre méltó karriernek, és számtalan kiváló művésznek – tette hozzá a polgármester. (Megyeri József, Promenad.hu)

A műsor: Johann Sebastian Bach – Kurtág György: Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit: Sonatina, BWV 106 (Borsos Annamária – Tunyoginé); Mozart Wolfgang Amadeus Mozart: Sonate C-dur, K 19d II.-III. tétel (Borsos Annamária – Tóth Imre); Ludwig van Beethoven: Sonate D-dur Op. 6. (Borsos Annamária – Boleman Kata); Franz Schubert: Fantaisie f-moll Op. 103. (Borsos Annamária – Gulyás-Szabó Gergely); Johannes Brahms: Keingők  Op. 39. (Borsos Annamária – Horváth Magdolna); Antonin Dvořák: 2. Szláv tánc Op. 46. No. 2. (Borsos Annamária – Ádók Anita); Johannes Brahms: Magyar táncok V. és VI. (Borsos Annamária – Gulyás-Szabó Szilveszter); Robert Schumann: A két gránátos (Bátki Fazekas Zoltán – Borsos Annamária); Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt… (Kónya Krisztina – Borsos Annamária); Astor Piazzola: Oblivion (Zoltán Péter – Borsos Annamária); Camille Saint–Saëns: Ave Maria (Kónya Krisztina – Bátki Fazekas Zoltán – Borsos Annamária); Johann Sebastian Bach: Zendülj lelkem, énekszóval… (Városi Vegyeskar, vezényel: Búza András, közreműködik: Borsos Annamária)

Eifert János felvételei

A gyönyör rabjai (White Palace) Rendező: Luis Mandoki – Forgatókönyvíró: Glenn Savan, Ted Tally – Operatőr: Koltai Lajos – Zene: George Fenton – Producer: Griffin Dunne, Amy Robinson, Mark Rosenberg – Vágó: Carol Fischer, Carol Littleton

Szereplők: Susan Sarandon (Nora Baker), James Spader (Max Baron), Kathy Bates (Rosemary), Jason Alexander (Neil), Eileen Brennan (Judy)

Az ifjú értelmiségi és a negyvenes pincérnő viszonya gyászra és szexre épül. Míg a nő csodaként él meg minden találkozást, a férfi képtelen felvállalni kedvesét a barátai előtt. Meddig működhet egy, a társadalmi elvárásokkal ennyire szembemenő kapcsolat?

„Bocs, hogy bocsánatot kérek” – mondja Max a 17 évvel idősebb Norának. Hogyan is jöhetett össze e két ember, amikor nemcsak korban, de társadalmilag, gazdaságilag és világlátásban is meglepően távol állnak egymástól. A pasi a feleségét, a nő élete egyik fontos alakját vesztette el. Hol és mitől fordult át a kezdeti hamburgeres vitából kiinduló, majd nem sokkal később egy éjszakai bárban megismétlődő, a férfi részéről érdektelen találkozás valamibe? A pia? A fájdalom? A nő rámenőssége? A férfi vágya? A sok összetevő különös elegyre képes, a vonzalom, a szerelemszerű érzés pedig olykor a józanésznek és a konzervatív értékeknek is könnyedén ellenszegül. Vajon komolyra fordulhat a gyönyörben tobzódó játék? S ha igen, a négy fal intimitásából kilépve mennyire képes felvállalni egymást e pár a nagyvilággal szemben?

Nora számára minden közös alkalom ajándék a sorstól, Max viszont inkább hazudik, csak hogy megkímélje a nőt, vagy sokkal inkább saját magát attól a kellemetlen helyzettől, ami választottja és barátai találkozásakor alakulna ki. Az őszinteséget és felvállalást elváró pincérnő azonban arra készteti az ifjút, hogy színt valljon…

Koltai Lajos a A gyönyör rabjai (White Palace) című filmjéről beszél, amelynek operatőre volt (Eifert János felvételei)

Erdős Virág: Na mostakkor…  kedvenc versem, amely a legközvetlenebb természetességel és valami bizarrul tiszta, mégis nyers poétikusság közegében éleszti újra a politikai versírás tradícióját, és közben gyönyörű…

     Erdős Virág: Na most akkor…

 ..mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

(A vers eredetileg a Népszabadság 2012. május 14-i számában jelent meg, megtalálható az archívumban is: http://nol.hu/archivum/20120512-na_most_akkor)

Koltai Lajos a Sorstalanság c. filmjét mutatja be, Verasztó Lajos meghívására, Budapest, 2012. december 18. 18:00

A Sorstalanság Koltai Lajos 2005-ös filmje, amit Kertész Imre azonos című Nobel-díjas regénye alapján rendezett. Elkészültekor a legnagyobb költségvetésű magyar film volt, megközelítőleg 2,5 milliárd forintos büdzsével. A tapasztalt operatőrnek, Koltai Lajosnak ez volt az első rendezése, a filmben az operatőri feladatokat Pados Gyula látta el.

A film cselekménye: Köves Gyuri egy hétköznapinak mondható budapesti fiú, aki eseménytelenül éli az életét, 1944-ben. Majdnem olyan, mint a többség, egyetlen dolgot leszámítva: zsidó. Nem sokkal azután, hogy apját elviszik munkaszolgálatra, őt is elfogják és Auschwitzba viszik, onnan pedig a buchenwaldi lágerbe szállítják. Köves Gyuri nem lázad a sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat, az élet velejárójaként éli meg a megpróbáltatásokat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt összeismerkedik: flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle – ő pedig csak éli a mindennapokat, és megfigyel. Úgy gondolja, hogy nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl…

Rendező: Koltai Lajos, Producer: Barbalics Péter, Szakácsi Lajos, Hámori András  –  Alapmű: Kertész Imre „Sorstalanság”, Forgatókönyvíró: Kertész Imre  –  Főszerepben: Nagy Marcell, Haumann Péter, Harkányi Péter, Bán János, Schell Judit  –  Zene: Ennio Morricone, Operatőr: Pados Gyula, Vágó: Sellő Hajnal, Jelmeztervező: Szakács Györgyi  –  Gyártó: Cinema Soleil, EuroArts Entertainment, H2O Motion Pictures, Hungarian Motion Picture Ltd., Magic Media Inc., Renegade Films (Forrás: Wikipedia)

Gedeon Péter: A Kreatív tudat. Ágens Fotóművészeti Galéria (1027 Budapest, Fő u. 73.) Megnyitó: 2012. november 14. 17:00, megnyitja: Eifert János fotóművész. Kurátor: dr. Patrus Sándor

„Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!

Könnyű dolog megnyitni Gedeon Péter kiállítását, ugyanakkor felelősség is. A képei beszédesek ugyan, de sokak számára a fotóművészet általános és konzervatív hagyományai alapján értelmezve túlságosan kitaláltak, megcsináltak és „digitálisak”. A Fotóhónap 2012 gazdag programjában pedig igenis helye van az ilyesfajta stílusnak, felfogásnak. „A szépség csodálata kifogyhatatlan forrása Gedeon Péter alkotói energiájának. A felszínen, az emberi test szépségének dicsérete, mint központi elem szinte elmaradhatlan része az elmúlt huszonöt évben készült munkái többségének. Egy mélyebb szinten, mindig az érdekelte, hogy megfigyelje, megértse, beleérezze magát az őt körülvevő emberek, események, élettörténésébe. A ruhátlanság egyszerűsége bonyolult és kifinomult jelrendszerré, nyelvezetté csiszolódott a több mint három évtizedes fotográfusi gyakorlat ideje alatt. Gedeon Péter négy kontinensen járt és készített fotókat, több mint harminc jelentős egyéni kiállítása volt hét országban, több mint negyven nemzetközi és számtalan nemzeti díjat nyert és albumot adott ki. Gedeon Péter Floridában, az Egyesült Államokban él és dolgozik, valamint fotográfiát tanít.”

Ha körbenézünk a munkássága keresztmetszetét adó művek sorában, könnyű észrevenni, hogy eszközei között a montázs és a film- illetve színházszerűen megrendezett jelenet mennyire erőteljes eszköze mondanivalójának közlésére.

A montázs eredetileg a képzőművészetben a XX. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új kompozícióba. Később a filmművészetnek vált elengedhetetlen elemévé a vágástechnika (montázs), amellyel korábban készített felvételekből lehet új filmrészleteket előállítani. A fotómontázs két, vagy több elem összemásolása fotótechnikai eszközökkel.

1851. február 23-án, a La Lumière című párizsi fényképészeti szaklap beszámolt arról, hogy Hippolyte Bayard évek óta eredménnyel alkalmazza táj- és felhőfelvétel-negatívok összemásolását. Egy hónappal később a tudósító már az eljárást ismerteti, „amellyel lehetővé válik külön-külön felvett személyek képét egyazon portréfotóban egyesíteni.” Egy új műfaj, az összemásolt fénykép vagy – ahogyan később elkeresztelték – a fotómontázs tehát megszületett.

Az új módszer fontos bizonyító szerepet kapott annak igazolására, hogy a fényképezőgép nemcsak leképezi a látványt, de képzelet szülte világokat elevenít meg. Neves és névtelen fényképészek százai használták fel az összemásolás eljárását. Az 1910-es évtized vége felé a berlini dadaisták – Raoul Hausmann (1886-1971), Hannach Höch (1889-1978), John Heartfield (1891-1968), Georg Grosz (1893-1959) – a kiváltságos eljárás rangjára emelték, mert művészi célkitűzéseik megvalósítására különösen alkalmas eszközét fedezték fel benne. A dadaizmus hozzásegítette a képző- és fotóművészetet a szemléletbéli megújításhoz, ezt folytatták más művészi felfogású képviselői, mint Alexandr Rodcsenko, Otto Umbehr, Herbert Bayer, Max Ernst. A felsoroltak – korántsem teljes – névsorából a magyarok, köztük Moholy-Nagy László, Angelo Funk Pál, Bálint Endre, Lengyel Lajos, Török László és Fejér Ernő sem hagyhatók ki.

Gedeon Péter a digitális technikát, annak szerkesztési lehetőségeit használja montázsai elkészítéséhez…” (Részlet Eifert János megnyitószövegéből)

  Wagner Ferenc felvételei

Gedeon Péter: The Creative Consciousness
Curator: Sándor Patrus, Opening speech by: János Eifert photographer

“The Creative Consciousness The admiration of beauty has been an inexhaustible source of creative energy in Peter Gedeon’s life. On the surface, the praising of the beauty of the human figure as a central element is inevitably part of nearly all of his latest work. On a deeper level, Peter Gedeon’s work is the reaction of his perpetual desire to observe, understand and sympathize with the people, events and life happening around him. The simplicity of a figure void of clothing has been transformed and polished into a sophisticated and complex syntax. Into a language. This has taken Peter more than three decades of work as a photographer. His career has been hallmarked with assignments on four continents, more than thirty major solo exhibitions in seven countries, over forty international prizes and countless national awards. Peter is a contributor of twenty-four books internationally. He has successfully self-published two books of photography. He lives, works and teaches in Florida, USA.”     www.GedeonPhoto.com

Daróczi Csaba, aki második alkalommal nyerte el az év természetfotósának járó díjat, az Év természetfotója kitüntetést is kiérdemelte Szeánsz című képéért.

Képek a kiállításmegnyitóról, díjátadó ünnepségről (Peti Péter, MTI/Czimbal Gyula és Eifert János felvételei)

 
Kerekes M. István: Jin-Jang – 1. díj (Kompozíció, forma és kísérletezés) és a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja. 2012 februában egész Magyarországon nagyon nagy hidegek voltak. A folyamatos fagy vastag, de hómentes jégpáncélt alakított ki Nyugat-Magyarországon, a Mosoni-Duna egyik holtágán, ahol így érdekesebbnél érdekesebb jégkompozíciókat, jéggrafikákat sikerült fényképeznem. Pár nappal később a számítógépen nézegettem a képeket, és próbáltam keresgélni bennük az „összefüggéseket”. A képen látható felvétel eredetijét elfordítottam 180 fokkal, és a Jin-Jang szimbólumra hasonlító fedeztem fel a kompozícióban.

 
Kerekes M. István: Seregélyhorda és a szélerőműpark.  Az őszi vonuláskor minden évben rendszeresen kijárok Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria térségébe seregélyeket (Sturnus vulgaris) fotózni. Ezek a madarak előszeretettel gyülekeznek itt már augusztus közepétől, mivel ezek kiváló bortermelő vidékek. Ha szerencsénk van, olykor több tízezer madár is összeverődik egy-egy rajba. A fotót 2011 októberében Burgenlandban, Ausztria legnagyobb szélerőmű-parkja közelében készítettem. A terület tele van szélturbinákkal és magasfeszültségű oszlopok meg huzalok sokaságával, de a madársereg nagy ügyességgel „vette az akadályt”.

Simó Szabolcs: …Köd utánam

Rahmé Nikola: Kanyargós. A kanyargós szillevéldarázs (Aproceros leucopoda) nevét a lárva jellegzetes rágási képéről kapta. A fiatal álhernyók kezdetben ilyen hullámos rágatokat képeznek szilfák levelein, később már az egész levelet lerágják, a főbb ereket meghagyva. 2,2-szeres nagyítású felvétel fullframe szenzoron.

Gődény Csaba: Örvény. A smaragd üvegbéka (Centrolene prosoblepon) Costa Rica esőerdeiben él. Éjszaka aktív, a nappalt a levelek között megbújva tölti. Két nappal első találkozásunk után, ismét összefutottam vele, na persze nem véletlenül, tűvé tettem érte az erdőt, míg végül megleltem a nappali búvóhelyét. A kép egy banánféle új hajtásának hengerében készült. Két vakuval átvilágítottam a levelet, a gép beépített vakujának fényével pedig még egy pici direkt fényt is tettem a „modellemre”. Szerencsére a béka biztonságban érezte magát, így nyugodtan kivárta, amíg felállványoztam és beállítottam a gépet és a vakukat – a nedves, sáros környezetben álmosan nézegetett a zöldben.

 Fotóhónap 2012 / Hungarian Month of Photography – European Month of Photgraphy

 Az év természetfotósa, Magyar Természettudományi Múzeum (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.), 2012. november 6 – december 30. Megnyitó: 2012. november 06 17:00, megnyitja: Radisics Milán. Megtekinthető: szerda – vasárnap 10-17 óráig

“Az idén húszéves Magyarország legnagyobb, és egyben Európa egyik legjelentősebb természetfotós pályázata, Az Év Természetfotósa. A nemzetközi szinten is a legjobbak között számon tartott magyar természetfotósok ezúttal is kitettek magukért: a pályázatra beküldött sok ezer, szebbnél szebb kép közül készült válogatás a világ egyetlen kiállítótermében sem vallana szégyent. A pályázatra 315 fotós, 3401 képet nevezett, melyekből 54 fotós 104 képe kerül a falra. A hagyományoknak megfelelően idén is bemutatjuk a látogatóknak a díjnyertes fotográfiákat, valamint azokat a kiváló képeket, amelyeket a zsűri az értékelés utolsó fordulójában ugyan nem jutalmazott, ám a legértékesebbek közé sorolt. Méltán mondhatjuk, hogy az ezen a kiállításon látható képek valóban Az év természetfotói!”

 The Best Nature Photographer of the Year, Hungarian Natural History Museum (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.), 2012. november 06 – 2012. december 30 | Opening: 2012. november 06 17:00, Opening speech by:  Milán Radisics

„One of Europe’s most significant contest for nature photographers, The Nature Photographer of the Year Competition celebrates it’s 20th birthday in 2012. The internationally well known Hungarian photographers did their best again: the selection of thousand of pictures sent to the competiton, could be placed at any big exhibition hall in the world. The jury received 3401 photos from 315 photographers, and the selected 104 pictures from 54 photographers can hang on the walls. As we do it traditionally showing the award-winning photos and the valuable photos from the jury’s selection will be also available to the audience. We are pleased to announce on this exhibition you can see The best nature photos of the year!”

Az Év ifjú természetfotósa címet Kurucz Ádám, 1994-ben született soproni diák kapta. A legjobb búvárfotós elismerést Pohl András érdemelte ki a legjobb víz alatti fotókollekciók versenyében.
A Kezünkben a Föld kategória első díját Fáth Péter nyerte Szatmári Zoltán és Palcsek István előtt, míg A madarak viselkedése kategóriában Kerekes M. István végzett az első, Kis Csaba a második, Tökölyi Csaba pedig a harmadik helyen.

Az emlősök viselkedése kategóriában Nagy Zoltán Gergely lett az első, Almási István a második, ifj. Kovács Tamás a harmadik. Az állatok viselkedése kategória legjobbjának Jakab Tibor fotóját ítélte a zsűri, a második Mészáros András és a harmadik Daróczi Csaba előtt.

Az állatok és környezetük kategóriában Daróczi Csaba Pánczél Mátyást és Garas Attilát előzte meg; Az állatok szemtől szemben kategória első díját Gődény Csaba kapta, a második Jakab Tibor, a harmadik Tóth Zsuzsanna lett.

A Növények és gombák kategória első helyén Kaszás Norbert végzett, a második, illetve harmadik díjat Singler Krisztián és Fatér Beáta vehette át. A Kompozíció, forma és kísérletezés kategória legjobbjának Kerekes M. István bizonyult Gaál Péter és Géczy Dorottya előtt.

A Tájak kategória győzteseként Hackler Jánost hirdették ki, Dobrovits Ádám a második, Laki Zoltán a harmadik lett. Az Élet a vízfelszín alatt kategória első helyén Tökölyi Csaba végzett, a második és harmadik helyre Pohl András egy-egy fotóját sorolta a zsűri.
Fekete Orsolya lett a Napnyugtától napkeltéig kategória első helyezettje, Potyó Imre és Daróczi Csaba előtt, a Fekete-fehér természetfotók kategória legjobb fotóját pedig Posztós Csaba készítette, a második helyre Géczy Dorottya, a harmadikra Bálint Attila felvételeit rangsorolták.

A természet féktelen energiái, zabolátlan erők kategória első és második díját is Daróczi Csaba vehette át, a harmadik Kaszás Norbert lett. Az ifjúsági kategória legjobbjainak Vadász Anna, Kurucz Ádám és Jakab Flóra bizonyultak.

A Humoros felvétel különdíját Jakab Tibor, a Nimród vadászújság különdíját ifj. Kovács Tamás, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíját Vadász Sándor, a Vadon természetvédelmi magazin különdíját Gődény Csaba, A TermészetBúvár magazin különdíját Kurucz Ádám, A Természet Világa folyóirat különdíját Bálint Attila, a Dunapack Piros-Fehér-Zöld különdíját Fatér Beáta, a Hazai tájkép különdíjat Dobrovits Ádám, a Sakertour Team különdíját Vadász Sándor, a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját Kerekes M. István, a PapuaParadise EcoResort legjobb búvárfotósnak járó különdíját Pohl András, a naturArt Tildy Zoltán-különdíját pedig Simó Szabolcs nyerte el.

JUHÁSZ LÁSZLÓ : TÜKRÖZŐDÉSEK PEPPER ART PROJECTS (1061 Budapest, Andrássy út 45. II. em.) Megnyitó: 2012. november 5. 18 óra – Megnyitja: Eifert János – Kurátor: Molnár Mihály – A kiállítás a Fotóhónap 2012 hivatalos programsorozatának része. – A kiállítás nyitva: 2012. 11. 05. – 2012. 11. 16., Hétfő-Péntek 9-16 között. Juhász Lászlót jelenleg az árnyékok és formák viszonyai foglalkoztatják, a különböző anyagokon törő árnyék és átalakulása adott formává. Kompozíciókat készít, melyekben az anyagi struktúrák mélységét kutatja, letisztult formákra, vonalakra bontva világunkat.

LÁSZLÓ JUHÁSZ – REFLECTIONS   PEPPER ART PROJECTS (1061 Budapest, Andrássy str. 45. II. floor) Opening: November 5, 2012 | 6 pm. – The exhibition will be opened by János Eifert. – Curator: Mihály Molnár. – The exhibition is part of the official program series of the Hungarian Month of Photography 2012. – The exhibition is open: 05.11.2012. – 16.11.2012, Monday – Friday between 9 am. and 4 pm.

“László Juhász is interested at present in the ways shades and shapes are related to each other as well as in how shades get deflected and transformed on the surface of different substances like rippling water, cobblestone or building parts. In his compositions he tries to focus on the essence of material structures in terms of unambigous shapes and lines.”

JUHÁSZ LÁSZLÓ: TÜKRÖZŐDÉSEK – a kiállításmegnyitón elhangzottak szövegvázlata

 „A hazai fotográfia gazdag korszakát éljük. Tékozlóan sok tehetség, kitűnő fotográfus, kis- és nagymester él és alkot – az Universum végtelenségéhez képest kicsinynek mondható, tenyérnyi területen – Magyarországon. Az alkotói stílusok, művészi elképzelések sokszínűségét illetően is rekordok dőlnek talán, a dokumentarizmustól az experimentálisig szinte minden terület erőteljesen képviselteti magát. A Fotóhónap 2012 programjában gazdag választékot találunk az említett stílusok, alkotói szándékok képviseletében, de egy közülük – Juhász László – beskatulyázhatatlan. Ha kell, stílust vált. Szívét-lelkét teszi a képhez, egyszer riporterként, másszor kísérletező, kreatív fotográfusként. Nemcsak megörökíteni, hanem értelmezni akarja a valóságot, kiszűrni a lényeget és megragadni a szépségét mindannak, amit elfed előttünk első látásra az információs ingerek gazdagsága. Dokumentarista és egzisztencialista is egyben: képeinek filozófiája a fények és árnyékok, mozdulatok és mozgások világából jól kiolvasható. A kompozíció tökéletességére törekszik, letisztult formákra és vonalakra bontja, egyszerűsíti a körülöttünk lévő világot. Távol áll a merev, akadémikus formáktól: lüktető, élettel teli játékai mégis komoly mondanivalót hordoznak.

Az itt bemutatott Tükröződések c. kiállításának anyaga vizuális megjelenítésében – technikai és esztétikai eszköztárát illetően – a reflexió különleges látványára építkezik, jelképrendszerével azonban korábbi kultúrákat idéz. A tükör és a tükröződés ugyanis ősidők óta használatos szimbólumok. A tükörnek, mint szimbólumnak az értelme és használatának célja koronként, kultúránként és misztikus iskolánként változott. Az egyik legfontosabb szerepe azonban a harmadik szem fejlesztésében (intuíció), egy különleges érzékelési mód kialakításában nyújtott szerepe volt. „Ha képes vagy úgy tekinteni a környezetedre, emberi kapcsolataidra, mint egy tükörre, akkor az felbecsülhetetlen segítséget nyújthat az önismereted fejlesztésében”. Mondhatjuk, hogy Juhász László képei nem a tükröztetett valóságot, hanem annak szubjektív újraértelmezését, pontosabban saját belső világának érzelmi és gondolati reakcióit hangsúlyozzák. A tükör szerepét – a képeken – a vízfelület tölti be, ami a csiszolt üvegfelülettel ellentétben állandó nyugtalanságával, hullámzásával tovább töri a valóság képét, vagyis absztrahál.

Nem célom erőltetett párhuzamokat keresni Juhász László művészi hitvallása, gondolkodásmódja és vallási, világnézeti filozófiák között, de a műveiben megjelenő jelképek, szimbólumok mégis erre késztetnek. Az emberi agy a felépítéséből adódóan, csak „torzítva” képes tükrözni és érzékelni a Valóságot (leegyszerűsítve: a szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk). Érdekes módon erre a Bibliában is van utalás, gondoljunk csak az ismert szakaszra: „Tükör által homályosan látunk.”. A gondolatok, az érzelmek, és a testi ösztönök mintegy homokként rakódnak a tiszta tükör felületére. A buddhizmus szerint az ember létét a tükör által visszavert fényhez lehet hasonlítani, s talán ez a megközelítés, amely legjobban felhasználható a valóság szerkezetének, működésének érzékeltetésére. Az iszlám misztika – a szufizmus – a tükröt, mint szimbólumot a legfontosabb kifejezőeszközeként használta a Valóság és az Ember viszonyának leírására. A szufi rendszerben nagyon mély, ősi tudásra alapozott kozmológia írta le az Univerzum létrejöttét, működését és célját, s nagyon gyakorlatias és használható pszichológia foglalkozott az emberi lénynek az Univerzumban betöltött helyével, szerepével, s „fejlesztésével”.

Nem kívánom befolyásolni Önöket Juhász László képeinek értelmezését illetően, hiszen „beszélnek ők maguk”. És amikor a képek „megszólalnak”, szinte árad belőlük a zene is. Itt és most, élőben Vázsonyi János szaxofonjával idéz fel korokat, városokat, például Velencét, leginkább azonban Juhász László képeinek zeneiségét…

A kiállítást megnyitom.”  (Eifert János)

  Peti Péter, Juhász G. Tamás, Erhardt László és Eifert János felvételei

Fotóhónap 2012 / Hungarian Month of Photography – European Month of Photgraphy

Moszkva tér – a Szellemkép Alapítvány kiállítása / Moscowsquare – Szellemkép Photo School. Nemzeti Táncszínház, Kerengő Galéria / National Dance Theatre, Passage Gallery, Budapest, 2012. november 6 – 30.

 Fotóhónap 2012

Kurátor: Fuchs Lehel, Szarka Klára, Megnyitja: Török András, Megtekinthető: naponta 13-18 óráig és az előadások idején

 „A Szellemkép Szabadiskola 18 éve képez fotográfusokat, szervez alkotótáborokat és 22 éve jelentet meg kortárs művészeti folyóiratot. Működésünk célja a fiatal alkotók képzése, pályakezdésük és publikációhoz jutásuk segítése. Fotóhónap néven futó tematikus kiállítás-sorozatunk anyaga válogatás az iskolánk mesterkurzusain készült képekből, illetve végzett stúdiósaink, diplomásaink különböző munkáiból.

A Moszkva tér több mint egy forgalmas közterület a fővárosban. Budapest egyik emblematikus, már-már kultikus élet-tere, Budapest archetipikus közlekedőinek gyűjtőpontja: az ’óra’, a ’gomba’ a leghosszabb út a város alá. 

A Szellemkép Szabadiskola 18 éve tart autonóm riport mesterkurzust, melynek egyik ilyen kulisszája, ha tetszik gyakorló iskolája, gyakorlótere, éppen ez a helyszín. Mert színház az egész világ, a téma az utcán hever, s hogy azért nem kerüljük a közhelyeket, mert ott is mi vagyunk…”

 Moscowsquare – Szellemkép Photo School

Curators: Lehel Fuchs, Klára Szarka, Opening speech by: Török András, Opening hours: daily 13.00 – 18.00

 „Moscow Square is more than a busy public space in the capital. It is an emblematic, cultic space where life happens, a hub for those who move about in the city. As a reflection of recent political changes, Moscow Square is again called Széll Kálmán Square, though it is something else, the atmosphere, that the photographers of Szellemkép Szabadiskola try to capture and reflect on. The exciting, layered atmosphere of a public/shared space.”

NAGY SUGÁR, MÉHELY CSABA, NOVÁK JÓZSEF, SZILVÁS ZOLTÁN – a 2011. évi Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata díjazottjai – közös kiállítása a BMK Galériában, Budapest, 2012. október 26 – november 12.

BMK Galériába (Budapest XI., Etele út 55.) NAGY SUGÁR, MÉHELY CSABA, NOVÁK JÓZSEF, SZILVÁS ZOLTÁN – a 2011. évi Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata díjazottjai – közös kiállítását nyitja meg EIFERT JÁNOS fotóművész.

A kiállítás november 12-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Szedő Iván és Tomasz Balázs – a 2011. évi XXVII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat helyezettjei – közös fotókiállitása a Budapesti Művelődési Központ galériájában, 2012. október 5 – 22. A kiállítást megnyitotta Eifert János fotóművész.

SZEDŐ IVÁN
 
“1950-ben születettem Budapesten. 10 éves koromtól kezdtem fényképezni, és azóta egyfolytában próbálgatom a fényképezés különböző ágazatait. Régebben sokat a foglalkoztam a fényképezés technikai oldalával. Az analóg korszakban otthon saját fotólaborom volt, előbb fekete fehér laborálással, később színes labortechnikával házilagosan nagyítottam és hívtam elő a negatívokat, diákat, nagyításokat saját vegyi receptgyűjteményem és technológiám szerint.
 
Ez a technika részemről már a múlté, most már csak digitális fényképezéssel foglalkozom.”

  TOMASZ BALÁZS
 
“Lelkes természetjáró vagyok, az erdő, a táj folyamatosan változó szépsége, hangulata mindig is mély benyomást tett rám. Ennek kapcsán kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt: elhatároztam, hogy megörökítem a természet szépségeit olyan formán, ahogy én látom, ahogy nekem megmutatkozik. Ezért 2007-ben megvásároltam életem első fényképezőgépét. Érdeklődésem azonban hamar a városi fotózás felé irányult. Érdekes pillanatok megragadását, városi témák bemutatását kedvelem talán a legjobban.
 
Barátaim bíztatására 2010-ben neveztem be először fotópályázatra. Az ott elért siker nagy lendületet adott számomra a fényképezés terén. Azóta több fotópályázaton eredményesen szerepeltek képeim. A fényképezés sok élményt ad, nagy örömöt jelent számomra, ha képeimet másokkal megoszthatom.”

Siklós Péter: Jazz Fantáziák – Cultiris Galéria/Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István körút 26.) A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg, 2012. szeptember 20. 17:00 órakor

  Siklós Péter: JAZZ fantáziák – Cultiris Galéria, Budapest, 2012. szeptember 20 – október 31.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!

Ahogyan itt a Cultiris Galériában, szemben Önökkel félrepillantok, úgy látom, Siklós Péter nagyon szeretne kihátrálni a ráirányuló figyelem fényköréből, de a közszerepléstől való idegenkedését szerény, visszahúzódó jellemének tulajdoníthatjuk, ezért elfogadjuk tőle. Talán evvel is kényszerít bennünket, hogy inkább képeire, témájára, a JAZZ-re terelődjön figyelmünk. De mi az, amivel képes elbűvölni bennünket? Hogyan képes láttatni azt, ami egyébként csak hallható? Mi a JAZZ? Hogyan tudja elhitetni velünk, hogy a képein a hangok megszólaltathatók?

A JAZZ lényegét egy fotográfus csak úgy ragadhatja meg, ha eggyé válik a közönséggel, befogadóvá válik, már úgy lát, ahogy a közönség hall.” – írja Zipernovszky Kornél, a kiállítással azonos című és témájú fotóalbum bevezetőjében. Most itt állunk a JAZZ fantáziák képei előtt, és ha közhelyesen fogalmaznék, mondhatnám, hogy a képek szinte megszólalnak, és hallani véljük, azt, amit a fotográfus a zenéről, a zenészekről mondani kívánt. De essünk túl ezen a fültörős, nyakatekert képzavaron, hiszen ezek a képek vannak olyan jók, hogy értelmezési segédlet nélkül is képesek a zene, a jazz lényegét megéreztetni.

Kétségtelen, hogy Siklós Péter nemcsak a JAZZ fotográfusa. Sokoldalú, felkészült mesterember, aki műszaki fotósként, fotóriporterként, fotóművészként kitűnő épületfotókat, reprodukciókat, riportokat is készít. Mégis zenei, ezen belül a jazz témájú képeivel vívta ki magának azt a rangot, amelyet a komoly tehetségekkel „túlterhelt” színházi- és koncertfotósok között nem könnyű megszerezni. Hogyan kezdődött? 1965-ben Louis Armstrong Erkel Színházbéli koncertjén fényképezőgéppel a nyakában, a rendészek elől menekülve éli át legperzselőbb zenei élményét. Attól kezdve járja a budapesti jazzklubokat és fotózik. Kitalálja, hogy képei kidolgozásakor egy egyszerű ecset segítségével életet önt a fotókba, s e technika rövidesen a védjegyévé válik. Eredetileg zenei pályára készült, de hosszú kitérők után, önképzéssel végül is a fotográfia mesterségét sajátította el. Művésszé válásában tehetsége, és kitartó szorgalma segítette. Szerencsés abban is, hogy szakmáját és hobbiját együtt gyakorolhatja, örömmel veszi kézbe fényképezőgépét.

Mint pályatársa, kollégája régóta kísérem figyelemmel művészi fejlődését. Tanúja lehettem a sorsát irányító véletleneknek és kudarcainak is, amelyekből végül győztesként került ki, bár a minden áron győzni akarás, a mások fölé kerekedés nem jellemző rá. Még az események helyszínén, a legjobb nézőpontért való küzdelem során sem lök félre másokat. Inkább kivár, végtelen türelme és kitartása segíti át a nehéz pillanatokon, és amikor már mindenki ellőtte puskaporát, lép elő halkan, és kattint a legfontosabb pillanatokban. Mennyi kudarc érhette, hányszor lökhették félre őt, magát, vagy lökték félre képeit? Nem beszél ezekről, nem panaszkodik. Képei nem árulkodnak a felvétel-készítés nehézségeiről, mintha mindig a legjobb szögből, a legmegfelelőbb távolságból fényképezhetett volna, és a sötétkamrában korlátlan ideje maradt volna arra, hogy sajátos eszközeivel briliánsan kimunkálja, végső formába öntse azokat. Tudjuk persze, hogy neki sem adatott meg a lehetőség az idő és a tér korlátlan birtoklására, mégis, a falra került képek kiérleltek, befejezettek, és élményadóak. Érzések és szenvedélyek, a dallam és ritmus ölelkeznek a fényérzékeny anyag ezüstszemcséiben, szétválva, majd újra egyesülve, felemelkedve, magával ragadva bennünket is. A zene képei képek zenéjévé varázsolódnak, harmóniába oldva, összeelegyítve a láthatót a hallhatóval.

Köszönet Siklós Péternek, hogy képei segítségével összehozta ezt a nagy találkozást, köszönet az Örkény István Könyvesboltnak, a Cultiris Galéria szervezőinek, hogy megszervezték ezt a randevút. Ebben a zsúfolásig megtelt térben pedig köszönöm Önöknek, hogy ily nagy érdeklődést mutatnak a fotóművész és alkotásai iránt.

A kiállítást megnyitom.

Eifert János

   Molnár Ferenc felvételei

    Eifert János felvételei

Fejér Zoltán és Eifert János (Vámos Judit felvétele)

    Az Évszázad Kiváló Fotóművésze-díjas Tóth István gyűjteményének képeiből nyílt kiállítás augusztus 31-én, a Ceglédi Galériában. Az elmúlt évtizedek alatt összegyűjtött, mintegy 2000 darabos, „5 világrész fotóművészete” elnevezésű fotógyűjtemény a világ legjobb fotósainak a munkásságát mutatja be, ezúttal 26. alkalommal és 54 képpel. Peti Péter barátommal jóval a megnyitó után látogattunk el a kiállításra, ahol Tóth István személyesen volt a tárlatvezetőnk.

Tóth István, az egykori vaskereskedőből fotóssá avanzsált művész ez alkalommal egyik legnépszerűbb és legértékesebb gyűjteményét mutatja be a ceglédi közönségnek. Az „Öt világrész fotóművészete” elnevezésű gyűjteményét széles körű nemzetközi, művészi kapcsolatait kihasználva hozta létre, melyből számos városban rendeztek már kiállítást. A 20 ország 54 fotográfusának képeit bemutató gyűjtemény 26. alkalommal tárul a nagyközönség elé. Gyűjteményét neves hazai és külföldi fotósok képeiből állította össze. A kiállítás képei között ismerős, ceglédi fotósok által készített alkotásokat is találunk. A jelenkori hazai fotóművészet emblematikus alakjának elsősorban klasszikus stílusú, jól világított, hagyományos tónusrendű művészportréi, a magyaros stílus témaválasztása vezérelte falusi emlékképei emelkednek ki az életműből. Képei a magyar fotográfia részévé váltak. A többszörösen is elismert fotóművész kiállítását Dr. Koltói Ádám egyetemi docens nyitotta meg. A vendégeket Földi László polgármester köszöntötte, aki elismerését fejezte ki a 89 évesen is aktív művész munkája iránt. A kiállításon közreműködött még Békési Attila, mandolinművész, „aranytoll” díjas újságíró, aki egy hangulatos dalcsokorral köszöntötte Tóth István fotóművészt, valamint a kiállításra érkezett vendégeket. (infocegled.hu)

Tóth István és Eifert János a Ceglédi Galériában (Peti Péter felvétele)

Eifert János: Marcel Marceau (1968)

   Siklós Péter felvételei

Dr. Mann Judit, Fábián András, Fekecs Károly és Kele János – a 2011. évi XXVII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata nyertesei – csoportos kiállítása a MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA alkalmából, Budapesti Művelődési Központ, 2012. augusztus 27 – szeptember 15.

A kiállítást megnyitja-  2012. augusztus 27-én (hétfő) 18:00 órakor-  Eifert János fotóművész