Sárvári Hírlap, 31. évfolyam, 10. szám. 2018. május 18.

.

Eifert János visszapillantása öt évtizedre

Visszapillantás öt évtizedre Eifert János fotóművész Visszapillantás című kiállítása nyílt meg a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. Az öt évtized alkotásait bemutató tárlatot Benkő Sándor, MÚOSZ-nagydí- jas fotóriporter nyitotta meg.

Eifert János az egyik legelismertebb magyar fotográfus. Hazai és nemzetközi szinten is a legjobbak között jegyzik fényképeit. A Sárváron látható fotók mindegyike hozzájárult a művész világhírűvé válásához. Hivatásos táncosként kezdte pályafutását és eközben lett szenvedélye, majd foglalkozása a fotózás. Fotóriporterként is számos maradandó képet készített és fotóművészként is a csúcsra ért. Utóbbi képeiben végig megmaradt a tánc, az emberi test és mozgás ábrázolása.

– A most kiállított alkotásainak legtöbbjén is a tánc a meghatározó motívum, amelyet ötvözött másik kedvenc témájával, az akttal. Eifert János képeinek elmaradhatatlan díszítő elemei közé tartozik még a geometriai formák arányos és harmonikus használata, a fény és árnyék, az árnyalatok számtalan variációs elemeinek művészi igényességű felhasználásával – fogalmazott megnyitójában Benkő Sándor.

A művész idén 75 éves, ebből az alkalomból az év során 75 eseményt, kiállítást, előadást és bemutatót tart. A sárvári tárlat valódi születésnapi program volt, hisz Eifert János a napokban ünnepelte születésnapját.

A kiállított képek mindegyikében ott lakozik a gondolat, a mondandó, de jelen van bennük az alkotójuk egyénisége is – mondta Eifert János az öt évtizedre visszatekintő munkásságáról. Alkotói tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fordít a fotográfia népszerűsítésére, a fotózás tanítására is.

– Eifert János azt is vallja, hogy a fényképezőgép csupán egy eszköz a képkészítéshez, a gondolatok megvalósításának eszköze, de a legfontosabb dolog az agyban dől el, a kép először ott készül el, majd megnyomjuk az exponáló gombot – idézte Benkő Sándor megnyitójában.

Művészi hitvallásában Eifert így fogalmaz: számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. – Sok feladatom van még, aminek az elvégzését mindig élvezni fogom, mert ennyi idősen érzem magam igazán szabadnak – tette hozzá a sárvári kiállításnyitón.

Eifert János világhírű fotográfiái június 3-áig láthatóak a Galeria Arcis kiállító termeiben.

VAOL.HU a Vas megyei hírportál, 2018. május 16.

https://www.vaol.hu/kultura/helyi-kultura/eifert-janos-vilaghiru-fotoit-allitottak-ki-sarvaron-szuletesnapja-alkalmabol-2329815/

Eifert János világhírű fotóit állították ki Sárváron születésnapja alkalmából

Eifert János, az egyik legelismertebb magyar fotográfus munkáiból Visszapillantás címmel nyílt kiállítás a Nádasdy-vár kiállítóterében, a Galeria Arcisban.

Táncosból fotós

Hazai és nemzetközi szinten is a legjobbak között jegyzik Eifert János fotóművész fényképeit. A Sárváron látható fotók mindegyike hozzájárult világhírűvé válásához. Hivatásos táncosként kezdte pályafutását, eközben lett szenvedélye, majd foglalkozása a fotózás. Fotóriporterként számos maradandó képet készített, fotóművészként is a csúcsra ért: érdeklődésének középpontjában végig megmaradt a tánc, az emberi test és a mozgás ábrázolása.

Megnyitó

Az öt évtized alkotásait bemutató tárlatot Benkő Sándor MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg: – Most kiállított alkotásainak legtöbbjén is a tánc a meghatározó motívum, amelyet ötvözött másik kedvenc témájával, az akttal. Képeinek elmaradhatatlan díszítőelemei közé tartozik a geometriai formák arányos és harmonikus használata, a fény és árnyék, az árnyalatok számtalan variációjának művészi igényességű felhasználásával.

75

Eifert János május 8-án ünnepelte 75. születésnapját, a „jubileumi évben” 75 eseményt, kiállítást, előadást és bemutatót tart. A sárvári tárlat valódi születésnapi program volt. A jeles alkalomból Kondor János festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megnyitón: – A kiállított képek mindegyikében ott lakozik a gondolat, a mondandó, de jelen van bennük az alkotójuk egyénisége is – mondta Eifert János öt évtizedre visszatekintő munkásságáról. Alkotói tevékenysége mellett a művész nagy hangsúlyt fordít a fotográfia népszerűsítésére, a fotózás tanítására is. Ahogy Benkő Sándor a művészt idézve emlékeztetett rá: Eifert János vallja, hogy a fényképezőgép csupán eszköz a képkészítéshez, a gondolatok megvalósításának eszköze, de a kép először „az agyban” készül el, aztán „megnyomjuk az exponáló gombot”.

Játék

Művészi hitvallásában Eifert így fogalmaz: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem.” – Sok feladatom van még, aminek az elvégzését mindig élvezni fogom, mert ennyi idősen érzem magam igazán szabadnak. Senki sem mondja meg, mit és hogyan tegyek – tette hozzá „élőben” a sárvári kiállításnyitón.

Eifert János világhírű fotográfiái június 3-áig maradnak a Galeria Arcis termeiben.

Pajer András

EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállítása nyílt meg 2018. május 6-án, a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. KONDOR JÁNOS festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg.

EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállítása nyílt meg 2018. május 6-án, a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. KONDOR JÁNOS festőművész, a kiállítás rendezője köszöntötte a megjelenteket. A tárlatot BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter nyitotta meg:

„Szerencsésnek mondható az a tény, hogy a fényképezés eszköze már bárki számára tapintható közelségbe került. Sok tehetséges fiatalt hozott a felszínre ez a lehetőség. A képkészítésnek csupán az egyik feltétele van a fényképező gépben, az alkotást, a komponálást nem az végzi, hanem ő, az alkotó. Ahogy Ruskin John (19. századi angol esztéta) mondta, a művészethez három fontos elem kell, az agy, a kéz, és a szív.

Eifert János igazi, vérbeli fotóművész, egy fogalom a szakmában és a művészeti életben, képein mind a három összetevő harmonikusan jelen van. Nem fotóművészként látta meg a napvilágot. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a művészetre való hajlam ott lapul a génekben. Meg lehet tanulni a festészetet, a fotózást, a szobrászatot, a vers- novellaírást, de, ha mindegyikben otthon van valaki, az azt jelenti, hogy már a génekben volt a művészet, mint a sárvári Németh Mihály szobrászművészben. Hozzá hasonlóan Eifert János sokoldalú. 1960-1977 között a Honvéd Együttes hivatásos táncosa volt, a fotózással 1968-ban, külföldi turnéik során barátkozott meg, 25 évesen. (kb. annyi idősen, mint én, bár én nem táncoltam, hanem fát faragtam.)

Fotóriporterként dolgozott a Lobogó, a Búvár lapoknál, képszerkesztője lett a Képes Extra, BOOM folyóiratoknak, és külső munkatársa a Muzsika, Népművelés, Világ Ifjúsága hetilapoknak, és a mindannyiunk által kedvelt és tisztelt, a művészi fotografálás pártoló újságjának, (amibe annak idején én is nagy örömmel dolgoztam) az Új Tükörnek. Mivel sem gondolatban, sem a valóságban nem szakadt el végleg a tánctól, magától érthető, hogy kezdeti meghatározó fotótámája a tánc volt, de ma is előszeretettel nyúl hozzá. A most kiállított alkotásainak legtöbbjén is a tánc a meghatározó motívum, amelyet ötvözött másik kedvenc témájával, az akttal. (Fekete tánc) Képeinek elmaradhatatlan díszítő elemei közé tartozik még a geometriai formák arányos és harmonikus használata, a fény és árnyék, az árnyalatok számtalan variációs elemeinek művészi igényességű felhasználásával. Örömmel fedeztem fel a kollekciójában a korai korszakára jellemző riportképeket. A világhírűvé vált Tánc című képe a magasfokú szakmai képzettségről, a technika adta lehetőségek kihasználásával készített művészi riportkép, da hasonló mondható el a Cirkusz és az Iraki asszonyok című képekről is, amelyek derűs és megdöbbentő történeteket mesélnek.

Képei megjelentek a szaksajtóban, de más médiumok is használták illusztrációnak képeit. A 80-as években a „Sebesvíz” nevű nemzetközi fotóművészeti alkotó tábor művészeti vezetőjeként is vált ismertté neve külföldön, ahol a fotográfia témakörében tartott előadásokat, vezetett workshopokat, szemináriumokat. A Magyar Fotóművészek Szövetségének szakkollégiuma mesterkurzusának vezető tanára lett, később a szövetség elnöke. János elmondta, hogy a Lobogó című lap volt a meghatározó és fordulópont életében. Itt tanulta ki a fotózás fortélyait, itt érezte meg először, a soha el nem felejthető sajtó, a szerkesztőség hangulatát. Fotóriporteri korszakában járt először Sárváron, mint tudósító. Természetesen analóg, filmes technikát használt abban az időben, de, mint elmondta, annak, aki végigjárta a fotózás technikai lépcsőit, és a filmes géppel kezdte a szakmát, annak nem okozhat gondot a digitálisra való átállás. Eifert János is azt vallja, hogy a fényképező gép csupán egy eszköz a képkészítéshez, a gondolatok megvalósításának eszköze, de a legfontosabb dolog az agyban dől el, a kép először ott készül el, majd megnyomjuk az exponáló gombot. Tehát lényegtelen, hogy annak idején a mázsányi Pentacon Six-el vagy Hasselbladdal készült-e a kép, vagy manapság a Canonnak vagy a Nikonnak egyik zászlóshajójával vagy éppen Canon 650D-vel dolgozunk-e, a végtermék a fontos, amiért viszont már mi vagyunk a felelősek. Az emberek a végeredményre kíváncsiak, nem pedig a magyarázkodásra. Eifert János ugyanúgy, mint a fotóriporterek legtöbbje, annak idején saját maga dolgozta ki a fekete-fehér nyersanyagait. Előfordult, hogy amennyiben nagy, méteres nagyításra volt szüksége, akkor a szobájának szekrénye tetejéről a padlóra nagyított tekercs papírra. Ehhez persze különleges technika is kellett, amit boltban nem lehetett kapni, hanem saját maga barkácsolta össze a rendelkezésére álló anyagokból. Törekszik arra, hogy a legkevesebb utómunkát igényeljenek a riportképei, ugyanez vonatkozik a táj- és természetképekre is, viszont a kreatívok beavatkozást igényelnek. Régebben a hosszadalmas, sok munkát igénylő fizikai montázsolással, manapság a képfeldolgozó szoftvert hívja segítségül elképzeléseinek megvalósításához.

1985-től kezdett foglalkozni egy, számára addig új műfajjal, a diaporámával, amiben szintén hatalmas sikereket ért el hazánkban és külföldön egyaránt. A világ rangos diaporáma fesztiváljain nyert számos díjat. 2001-ben tagja lett a Foto Mozaik szerkesztőségének. (ez az újság jó néhány évvel készített velem interjút) Művészeti vezetője lett a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájának, iskolában oktatott fotográfiát, riportfotózást, újságszerkesztést. 2002-2004 között művészeti vezetője volt a Mediawave – fényírók fesztiváljának.

Eifert János, a hivatásos néptáncosból lett fotóművész, szakmájának itthon és külföldön egyik legelismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és diaporámái alapozták meg ismertségét. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel.

Aktívan vesz részt a művészeti közéletben: 1993-1997 között a NIMRÓD Fotóklub elnöke, 1997-2002 között a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke, az OSZK Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének ötletadója és társalapítója, első művészeti vezetője, 1998-2002 a Fotóhetek, majd Fotóhónap művészeti vezetője, fesztiváligazgatója. – írták róla az egyik internetes honlapon. A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége összesítése alapján 1993-ban a nemzetközi lista élén állt, Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választották, a Photo Ciné Club meghívására bemutatta műsorát Párizsban. 1994-ben diaporáma műsorával előadókörúton vett részt az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására, majd azt követően Kép-Hang-Színház című műsorával Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában.
Nemzetközi fesztiválok zsűritagjaként, előadóként gyakran hívják külföldre is. Tanárként, saját előadásai erőteljesebb megjelenítésére kidolgozta a diaporáma – eszközként és műként – az oktatásban történő felhasználását.

Mint kiderült, egyik kedvenc és sikeres témája a fotográfiát diaprámában feldolgozni. A fotográfiához fűződő viszonyáról a blogjában így vall:

Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék, és persze jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Harminc év alatt 32 országból, különböző témákból hatalmas archívumot gyűjtöttem össze. Az amerikai űrközponttól az indiai Tadj Mahalig, neves művészek és politikusok, ismert személyiségek portréitól a technika, tudomány világáig számtalan riportkép, illusztráció, dokumentáció, tudósítás gyűlt össze, amelyekből mindig kiugrik egy-egy sehova nem sorolható, különleges megfogalmazású és üzenetű kép. Néha a véletlen, de legtöbbször a másképpen látás igénye, a kreativitás, a tudatos kísérletezés hozza létre ezeket a másfajta képeket. A digitális képalakítás lehetőségei a fotóművész eszköztárát bővítik, amelynek a lehetőségeit én is igyekszem kihasználni.

Mint látható, a hivatásos táncosból, fotóriporterből vált fotóművész életpályája volt érzékelhető az elmúlt percekben, de ez még korántsem teljes, Számtalan előadásai, díjai, csoportos és egyéni kiállításai, szakmai és művészeti, társadalmi pozícióit sokáig lehetne sorolni, de talán még akkor sem lenne teljes a sor. Ízig-vérig kapcsolódik hozzá a művészet, és ő a fotográfiához. Pályája elején a riportfotózással kereste kenyerét. A pillanat művészetével. A riportkép-készítés legfontosabb feladata az, hogy a képnek a lehető legtöbb információt kell átadnia a nézőnek, míg a művésznek ezen felül gondolatot kell ébresztenie azokkal az eszközökkel, amik a fotográfia eszköztárát, és a képfeldolgozás varázslatait tekintve a rendelkezésére állnak.

Schopen­hauer, a szigorú német metafizikus szerint az esztétika túl szorosan összefügg a metafizikával. A művészet a világ megismerésének más, nem racionális útjait jelenti. A művészet az, amit a hétköznapi életben, más területeken úgy hívunk, hogy felfedezés. A művészeti alkotások az örökkévalóságra nyíló ajtók.

Ha a világ, mint képzet csak az akarat láthatósága, úgy a művészet nem más, mint a láthatóság magyarázata, a camera obscura, mely a tárgyakat tisztábban megmutatja, áttekinthetőbbé, összefoglalhatóbbá teszi. Minden szép élvezete, a vigasz, amelyet a művészet nyújt, a művész lelkesedése, mely elfeledteti vele az élet fáradalmait, a géniusznak az a másokkal szemben élvezett kiváltsága, mely a tudat tisztaságával arányosan fokozódó szenvedésért és a heterogén emberi nem közti sivatag-magányért egyes-egyedül kárpótolja – mind azon nyugszik, hogy, az élet önmagában az akarat, maga a létezés; örökös szenvedés, és részben siralmas, részben borzalmas. Ugyanez azonban, mint csupán képzet, tisztán szemlélve, vagy a művészet által felidézve, a kíntól megszabadultan, jeles színjátékot nyújt. A művész eleme a világnak ez a tiszta megismerés-vonatkozása, és ennek felidézése, valamely művészetben. A művészt lenyűgözi az akarat objektivizációjának színjátéka: megáll, nézi, és soha nem fárad bele se látványába, se ábrázoló felidézésébe, minek okán is ő maga viseli e színjáték előadásának költségeit, vagyis ő maga az ily módon objektivizálódó és szüntelen szenvedés állapotában levő akarat. A világ lényegének tiszta, igaz és mély felismerése így önmagában való cél lesz a számára. Tandori Dezső szavaival szeretném figyelmükbe ajánlani a kiállítást, kérem, élvezzék a képek okozta látványt, és merüljenek el gondolataikban!” (Benkő Sándor)

A Nádasdy Kulturális Központ szeretettel meghívja Önt, barátait és ismerőseit 2018. május 6-án, vasárnap 11.00 órára a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermébe

EIFERT JÁNOS fotóművész VISSZAPILLANTÁS (1968–2018) című kiállításának megnyitójára

A tárlatot megnyitja BENKŐ SÁNDOR MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter

A kiállítás megtekinthető 2018. június 3-ig, hétköznapokon 10.00–17.00-ig, szombaton 09.00–13.00 óráig

Hazatért a sárvári Biblia – A reformáció emlékét és üzenetét ünneplik

Vas Népe Online, 2017. február 03., 20:15 szerző: Pajor András

http://vaol.hu/hirek/hazatert-a-sarvari-biblia-a-reformacio-emleket-es-uzenetet-unneplik-1815809

Sárvár – 476 év után hazatért a sárvári Biblia. 1541-ben itt készült az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Új Testamentum-fordítása.

A magyar ősnyomatot – amelyet a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára kölcsönzött a magyar reformáció egyik bölcsőjének – ünnepélyes keretek között helyezték el a Nádasdy Ferenc Múzeumban kialakított Biblia-teremben. 2017 a reformáció kezdetének 500. évfordulója. Sárvár pedig a hazai reformáció egyik legjelentősebb emlékhelye Debrecen és Sopron mellett. Az emlékév során itt zajlanak a vidéki főesemények. Pénteken egész napos, gazdag programsorral a vasi városban is elkezdődtek megemlékezések.

– A mai Sárvárt sokan csak a gazdasági fejlődéséről és a gyógyvizeiről ismerik. Azonban létezik a városnak egy olyan kincse is, amely a magyar kultúrtörténet egyik meghatározó településévé teszi. Ez a kincs az első magyar nyelvű Biblia, amely most visszatért szülőhelyére – ezekkel a szavakkal adta át az Új Testamentum Magyar Tudományos Akadémiától kapott, eredeti példányát a városnak dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa.

– Régen üldözték a könyveket, a Bibliák is máglyahalát haltak. A sárvári Új Testamentumból alig húsz található a világon. Ezért is ritkaság és felbecsülhetetlen érték került Sárvárra – mondta köszöntőjében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Sylvester Bibliája abban az évben jelent meg, amikor a török elfoglalta Budát, és végleg szétesett a Magyar Királyság. Az ország egységét csak kulturális és szellemi értelemben lehetett megtartani. Ezt a lelki egységet ez a könyv testesíti meg, amelynek kiadását a Nádasdyak tették lehetővé Sárváron.

A Biblia elhelyezése után a „A megújulás lendülete” címmel nyílt fotókiállítás a művelődési központ Folyosó Galériájában. A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából kárpát-medencei alkotóknak kiírt fotópályázat díjnyertes képeiből rendezett országos vándorkiállítás ért Sárvárra.

– Az egyházi megemlékezések mellett a szélesebb közönségnek bemutatjuk az ötszáz éves reformációt, amely miközben őrzi örökségét, mindig újat akar és tud is mutatni – ezekkel a szavakkal ajánlotta a tárlatot Eifert János fotóművész.

Sok száz érdeklődő járt a várparkolóban állomásozó reformációi kamionban pénteken. Magyarországi első állomásáról, Debrecenből érkezett a mobil, interaktív kiállítótér, amely 19 ország 68 városát köti össze, végigjárva a kontinens reformáció szempontjából legjelentősebb állomásait.

Pajor András

Auer Gábor, Pajor András és Eifert János felvételei

Sárvár – 476 év után hazatért a sárvári Biblia. 1541-ben itt készült az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Új Testamentum-fordítása. A magyar ősnyomatot – amelyet a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára kölcsönzött a magyar reformáció egyik bölcsőjének – ünnepélyes keretek között helyezték el a Nádasdy Ferenc Múzeumban kialakított Biblia-teremben.

– A mai Sárvárt sokan csak a gazdasági fejlődéséről és a gyógyvizeiről ismerik. Azonban létezik a városnak egy olyan kincse is, amely a magyar kultúrtörténet egyik meghatározó településévé teszi. Ez a kincs az első magyar nyelvű Biblia, amely most visszatért szülőhelyére – ezekkel a szavakkal adta át az Új Testamentum Magyar Tudományos Akadémiától kapott, eredeti példányát a városnak dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa.

476 év után tért haza a sárvári Biblia – dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa Szemerei János, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke jelenlétében adta át Kondora István polgármesternek a városban 1541-ben készült magyar ősnyomatot.

– Régen üldözték a könyveket, a Bibliák is máglyahalát haltak. A sárvári Új Testamentumból alig húsz található a világon. Ezért is ritkaság és felbecsülhetetlen érték került Sárvárra – mondta köszöntőjében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke.

Sylvester Bibliája abban az évben jelent meg, amikor a török elfoglalta Budát, és végleg szétesett a Magyar Királyság. Az ország egységét csak kulturális és szellemi értelemben lehetett megtartani. Ezt a lelki egységet ez a könyv testesíti meg, amelynek kiadását a Nádasdyak tették lehetővé Sárváron.

A Biblia elhelyezése után a „A megújulás lendülete” címmel nyílt fotókiállítás a művelődési központ Folyosó Galériájában. A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából kárpát-medencei alkotóknak kiírt fotópályázat díjnyertes képeiből rendezett országos vándorkiállítás ért Sárvárra.
“A megújulás lendülete” címmel nyílt meg a művelődési központ Folyosó-galériájában a Reformáció 500 évfordulója alkalmából megrendezett fotókiállítás, melyet Eifert János ajánlott a közönség figyelmébe
– Az egyházi megemlékezések mellett a szélesebb közönségnek bemutatjuk az ötszáz éves reformációt, amely miközben őrzi örökségét, mindig újat akar és tud is mutatni – ezekkel a szavakkal ajánlotta a tárlatot Eifert János fotóművész.

Sok száz érdeklődő tekintette meg a Várparkolóban felállított vándorkamiont, amely egy interaktív kiállítótérben mutatta be a reformáció történetében meghatározó szerepet betöltő európai városokat, köztük Sárvárt is

Sok száz érdeklődő járt a várparkolóban állomásozó reformációi kamionban pénteken. Magyarországi első állomásáról, Debrecenből érkezett a mobil, interaktív kiállítótér, amely 19 ország 68 városát köti össze, végigjárva a kontinens reformáció szempontjából legjelentősebb állomásait.
(Pajor András)

Eifert János felvételei

A Magyarország Kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság és Sárvár Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt Sárvárra, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár Folyosó Galériájában 2017. február 3-án, pénteken 11 órakor nyíló

A megújulás lendülete című, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett fotópályázat legjobb képeiből összeállított kiállítás megnyitójára.

A tárlatot megnyitja Kondora István, Sárvár Város polgármestere – Köszöntőt mond Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos és Eifert János fotóművész

A kiállítás megtekinthető március 5-ig 9 és 18 óra között a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtárban. (H-9600 Sárvár, Várkerület 1.)

Kiállítók:

Asszonyi Eszter, Bakki Zsolt, Bognár Benedek, Gál András, Horváth Tamás, Izápi Laura, Kiss Gábor, Kiss Gergely, Kompán Julianna:, Magyari Hunor, Makó András, Molnár Máté László, Mudrák Attila, Nemes Zoltán ’mettor’, Pajor András, Peterman Károly, Sebestyén István, Simon Zsuzsanna, Szabó Ferenc, Szöllősiné Haller Orsolya, Szőnyi István, Thaler Tamás, Tóthné Kiss Judit, Ujvári Csaba, Végh Attila, Dajka Margit Judit

A kiállítás kurátora: Eifert János