János Eifert - Photographer

Archive for February, 2013

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke a vendég a XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013. február 28.

2013.02.28.-Mesterházi-Attila-MSZP-elnök

A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele)

Kocsis András a XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) A XXI. Század Társasága összejövetelén, 2013.02.28. (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

A Mannheim Társaság és a XXI. Század Társaság összejövetelén beszélgetés Mesterházy Attilával, az MSZP elnökével, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége székházában, Budapet, 2013. február 28.

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke (Photo: Eifert János) Mesterházy Attila, az MSZP elnöke (Photo: Eifert János) 2013.02.28. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke (Photo: Eifert János) 

A Mannheim Társaság és a XXI. Század Társaság szervezésében SOKSZEMKÖZT beszélgetés Mesterházy Attilával, az MSZP elnökével. Helyszín: VDSZ (Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) 1068, Bp., Benczúr u. 45. Időpont: 2013 február 28-án 16:00

Résztvevők (Photo: Eifert János)

Kérdező (Photo: Eifert János) Huszár Tibor szociológus  (Photo: Eifert János) Kérdezők (Photo: Eifert János) Kocsis András Sándor  (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Kezek / Jelek / Csigavonal [spirál] – Egyetemes, ősi és elemi mozgásjel. A ceruzát fogó gyermekkéz első koordinált mozgása köröket, csigavonalat ró a papírra…

Felhívtam a minap Szenti Tibor barátomat, segítsen megfejteni a nyakamban hordott lánc motívumának jelentését…  kaptam tőle egy e-mailt, benne a gyors válasz, csatolt fájlokban a megfejtés…Kezek-Jelek-Spirál-Eifert-János-Photo-Domonkos-Zsuzsanna-Lisa-Horvath Csigavonal [spirál]
Egyetemes, ősi és elemi mozgásjel. A ceruzát fogó gyermekkéz első koordinált mozgása köröket, csigavonalat ró a papírra. A jel kialakulását természeti formák (indakacs, csigaház, kígyó, bélrendszer), s a talán a világszerte ősidőktől fogyasztott hallucinogén anyagok is elősegítették; a hallucináció kezdeti, ún. geometrikus fázisának jellegzetes mintája a csigavonal.

Spirál-a-havon 2012.12.01-Csiga-metszet (Photo: Eifert János) Eifert János: Samarrai minaré (Irak, 1975)

A csigavonal nem csak díszítmény lehet, hanem épületek („bábeli tornyok”, amilyen az iraki Szamarra 9. sz.-i mecsetjének minaretje), munkaeszközök (fúró, orsó) funkcionális és jelképi jellemzője, rituális mozgásformák (labirintustánc) alakzata, gyerekjátékok (ugróiskola) alaprajza. A síkbeli, kétdimenziós spirál eredendően útjelkép. A csigavonal kétértelmű jel, kétirányúságát a kettősspirál-ábrázolások jelzik. Kozmikus szinten a csigavonal időciklusok (világkorszak, napév, holdhónap) jelképe, a természet évenkénti meghalásának és újjászületésének szimbóluma, vagyis a mitikus „világtörténelemé”, mely a teremtéstől a világ végéig tart.

Út- és időjelkép a térbeli csigavonal is, mely hol egy-, hol kétirányú, egymással ellentétes erők, mozgások kifejezője lehet.

(Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1994.)

A kéz- és karmozdulatok számtalan variációja segít a közlés megerősítésében, és önálló kommunikációra is alkalmas. Egy részük nemzetközileg is ismert, más részük kultúrafüggő. Jól közvetíti a közlő és befogadó feszültségét egyaránt. A kéz gesztusaival cselekvéseket, gondolatokat egyaránt kifejezhetünk. A köszönés, üdvözlés egyik fontos közlője. Ez is kultúra- és ideológiafüggő: a fasizmus karlendítése, a munkásmozgalomban a forradalmár magasba lendített ökle, keresztvetés, meghajlás keresztbe tett kézzel – mind-mind mást jelent.
A kézen levő ujjak – melyek rendkívül kifinomult végtagunk – segítségével rengeteg jelet lehet közölni. Az ujjakkal való mutogatás változatai:
Felfelé emelt mutatóujj a figyelemfelhívás, míg előre-hátra történő mozgatása fenyegetést, oldalra történő mozgása tagadást, füllentést jelenthet.
A hüvelykujj felmutatása Európában számolás esetén az egyes szám jele. (Az angolszász országokban ez az ötös számot jelenti.) Ezenkívül jelenthet stoppolási szándékot vagy összesúgást is. Amennyiben hirtelen le vagy fel történik a mozgatás, úgy trágár, obszcén értelmezést jelent. A hüvelykujjal való nem felfelé történő mutogatás általában a becsmérlés, lenézés jele. A zárt marokból felfelé mutató hüvelykujj a minden rendben gesztusa, míg ha a hüvelykujjat hirtelen felfelé lendítjük, akkor a másik fél részéről kedvezőtlen reakcióra számíthatunk.
A karikaformára görbített hüvelyk és mutatóujj az angolszász országokban az OK, az a minden rendben kifejezést jelenti. Más országokban nullát, pénzt, jelent. A V jelzés a mutató és középső ujj általi formázása megint többértelmű. Kifelé fordított változata a győzelmet, a kettes számot, míg a befelé fordított változata trágárságot jelent. Az esküre emelt kéz ujjai (általában a mutató és középső ujjal történik) hasonló az iskolások tanórai jelentkezéséhez. A cserkészköszöntés viszont négy felemelt ujjal történik. Az ujjakkal történő gesztusokat az alábbi ábra mutatja be.
Forgó Sándor: A kommunikációelmélet alapjai (Eszterházy Károly Főiskola, 2011)

Kezek / Jelek / Eifert János (Mexikó, 2008.07.28.) Photo: Lisa Horvath

Kézjelek. A kéz- és karmozdulatok számtalan variációja segít a közlés megerősítésében, és önálló kommunikációra is alkalmas. Egy részük nemzetközileg is ismert, más részük kultúrafüggő. Jól közvetíti a közlő és befogadó feszültségét egyaránt. A kéz gesztusaival cselekvéseket, gondolatokat egyaránt kifejezhetünk. A köszönés, üdvözlés egyik fontos közlője. Ez is kultúra- és ideológiafüggő: a fasizmus karlendítése, a munkásmozgalomban a forradalmár magasba lendített ökle, keresztvetés, meghajlás keresztbe tett kézzel – mind-mind mást jelent.

Gyászoló Eifert János: Várkonyi Zoltán (1975) Eifert János: Marcel Marceau (1968) XXI.-Század-Társaság-összejövetele-13

Eifert János: A kertész keze (Tarnaméra, 1978) Kathakali táncosnő (Bombay, India 1974) Kezem, szívárványfényben (Novi Sad, 2012) Eifert János felvételei

A kézen levő ujjak – melyek rendkívül kifinomult végtagunk – segítségével rengeteg jelet lehet közölni. Az ujjakkal való mutogatás változatai: Felfelé emelt mutatóujj a figyelemfelhívás, míg előre-hátra történő mozgatása fenyegetést, oldalra történő mozgása tagadást, füllentést jelenthet.

A hüvelykujj felmutatása Európában számolás esetén az egyes szám jele. (Az angolszász országokban ez az ötös számot jelenti.) Ezenkívül jelenthet stoppolási szándékot vagy összesúgást is. Amennyiben hirtelen le vagy fel történik a mozgatás, úgy trágár, obszcén értelmezést jelent. A hüvelykujjal való nem felfelé történő mutogatás általában a becsmérlés, lenézés jele. A zárt marokból felfelé mutató hüvelykujj a minden rendben gesztusa, míg ha a hüvelykujjat hirtelen felfelé lendítjük, akkor a másik fél részéről kedvezőtlen reakcióra számíthatunk.

A karikaformára görbített hüvelyk és mutatóujj az angolszász országokban az OK, az a minden rendben kifejezést jelenti. Más országokban nullát, pénzt, jelent. A V jelzés a mutató és középső ujj általi formázása megint többértelmű. Kifelé fordított változata a győzelmet, a kettes számot, míg a befelé fordított változata trágárságot jelent. Az esküre emelt kéz ujjai (általában a mutató és középső ujjal történik) hasonló az iskolások tanórai jelentkezéséhez. A cserkészköszöntés viszont négy felemelt ujjal történik. Az ujjakkal történő gesztusokat az alábbi ábra mutatja be.

Forgó Sándor: A kommunikációelmélet alapjai (Eszterházy Károly Főiskola, 2011)

Eifert János: Ars poetica

Hadd szóljon! Szimpátia tüntetés a Klubrádióért és a szólásszabadságért a Batthyány-örökmécsesnél. Budapest, 2013. február 24.

2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János)

A Batthyány-örökmécsesnél tartottak szimpátia tüntetést  a Klubrádióért és a szólásszabadságért aggódók. Az ideiglenes engedélyekkel működő rádió vezetője, Arató András a rádió vezérigazgatója és Pikó András, az egyesület elnöke kérte a gyűlés résztvevőit, írják alá a Hadd szóljon Egyesület petícióját, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsához címeztek. A köztársasági elnököt pedig arra kérte: kezdeményezzen társadalmi párbeszédet egy új médiaszabályozás kidolgozása érdekében.

2013.02.24.-Hadd-szóljon-Arató-András-PhotoEifert 2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János) Haddv szóljon! Pikó András (Photo: Eifert János) 2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János)

Arató András, a rádió vezérigazgatója azt mondta: rádiója az elmúlt években a sajtószabadság szimbólumává vált, amivé a médiahatóság tette. “Elérték, hogy a Klubrádió legyen a világhírű magyar adó” – fogalmazott, a rádió egyik szlogenjére utalva. Felidézte a csatorna elmúlt kétéves történetét, amely alatt az általuk használt hullámhosszra zenei rádiós pályázatot hirdetett a médiatanács. “Unortodoxiának” nevezte, hogy a hatóság máig nem adott tartós sugárzási jogot a rádiónak, és kijelentette: a médiahatalom célja a rádió gazdasági tönkretétele. Közölte azt is: 2012-ben a médiatanács és a rádió között a frekvenciáikkal kapcsolatos jogvitákban “hat bírósági ítélet állapította meg, hogy a hatóság törvényt sértett”.

2013.02.24.-Hadd-szóljon-Haraszti-Miklós-PhotoEifert 2013.02.24. Hadd szóljon! (Photo: Eifert János) 2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János)

2013.02.24.-Hadd szóljon! Szmpátia tüntetés a Klubrádióért (Photo: Eifert János)

Haraszti Miklós, az EBESZ korábbi médiafelelőse azt mondta: azért folyik a véget nem érő bírósági eljárás a Klubrádióról, “mert az egypárti médiahatóság egyszerűen semmibe veszi az eddigi ítéleteket”. Ungváry Rudolf író úgy fogalmazott, “olyan hatalommal állunk szemben, melynek hazug voltához képest az összes eddigi hatalom önkénye eltörpül”.

A rendezvényen Hernádi Judit színművész és Bródy János zenész, továbbá Gács Anna az Oktatói Hálózat nevében is szólt a jelenlévőkhöz. A felszólalások között olyan közéleti személyiségek képét vetítették ki a színpadon, akik hangüzeneteikben álltak ki a Klubrádió mellett. Köztük volt Parti Nagy Lajos író, Jancsó Miklós filmrendező, Esterházy Péter író és Iványi Gábor lelkész.

2013.02.24. Hadd szóljon! Ungváry Rudolf író felszólal (Photo: Eifert János) 2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János) 2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János)

Hadd szóljon! A Klubrádió munkartársai a színpadon (Photo: Eifert János) Hadd szóljon! A Klubrádió munkatársai közt Konc Zsuzsa és Vicsek Ferenc (Photo: Eifert János) Hadd szóljon! Csillag Ádám megörökíti az eseményeket (Photo: Eifert János)Eifert János felvételei

2013.02.24. Hadd szóljon! Tüntetés a Klubrádióért és szólásszabadságért (Photo Eifert János)

A Klubrádió frekvenciajogosultsága 2011 februárjában járt le a budapesti 95,3 MHz-es frekvencián, azóta működik ideiglenes, 60 napos engedélyekkel. A médiatanács a budapesti frekvenciára 2011 júliusában írta ki a pályázatot, és decemberben az Autórádiót hirdette ki nyertesnek. A döntést azonban a Klubrádió a bíróságon megtámadta, amely alaki érvénytelenség miatt kizárta az Autórádiót. A hatóság azonban később a Klubrádiót – és a többi pályázót is – kizárta ugyanezen okokból. A rádió az elmúlt bő egy évben számos bírósági eljárást indított a hatóság határozatai ellen, végleges döntés azonban még nem született. (origo.hu)

Filmgyári capriccio az Országos Széchényi Könyvtárban, Budapest, 2013. február 20 – április 30.

Filmgyári capriccio

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt a Filmgyári capriccio c. fotókiállításra 2013. február 20-án szerdán 16 órára (Budapest, I. ker. Budavári Palota F épület VI. emelet)

Köszöntőt mond: Dr. Sajó Andrea az OSZK főigazgatója, A kiállítást megnyitja: Törőcsik Mari hangja és Koltai Lajos Oscar díjas filmoperatőr – A kiállítást rendezte: B. Müller Magda – A kiállítás fotósai: Bakos Zoltán, Bartók István, Buray Zsuzsanna, Csépány Sándor, Csicsai Claudia, Csoszó Gabriella, Demeter Miklós, Domonkos Sándor, Endrényi Egon, Gáspár Miklós, Gothár Péter, Grunwalsky Ferenc, Halász Gábor, Hegyi Gábor, Inkey Alice, Inkey Tibor, Jávor István, Kalászi György, Kende Tamás, Kiss Julianna, Klotz Miklós, Kristóf Éva, Markovics Ferenc, Mohos Angéla, Morvay Pálma, Pap Ferenc, Réger Endre, Szabó Róbert, Szaladják István, Szilágyi Lenke, Szomszéd András, Szóvári Gyula, Zaránd András

2013.02.20.-B.-Müller-Magda-a-megnyitón

Filmgyári capriccio címmel több mint négyszáz standfotóból nyílt kiállítás szerda délután az Országos Széchényi Könyvtárban. Az április 30-ig látható tárlat a magyar rendezőket, operatőröket mutatja be munka közben fel-felvillantva a leghíresebb magyar filmek képkockáit is.

A tárlat képeit B. Müller Magda fotográfus, az OSZK munkatársa válogatta ki, a kiállított fényképek mintegy felét ő készítette. A legismertebb magyar standfotós az MTI-nek elmondta: a mintegy tízezer fotóból válogatott kiállítás témakörönként mutatja be a magyar filmművészetet az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig. Külön falakat szentelt például Szabó Istvánnak, Sára Sándornak, Jancsó Miklósnak, – mint fogalmazott – “a legjobbaknak”, akikkel együtt dolgozott.

Felidézte, hogy a válogatás egy teljes évet vett igénybe. Azt szerette volna, hogy minden rendező, operatőr és a fotósok zöme szerepeljen a kiállításon. “Gyönyörű munka volt, könyv lenne belőle a legszebb” – tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy miért nincsenek fotók az utóbbi években készült filmekből, azt felelte, hogy azért, mert csaknem megszűnt a standfotózás.

Filmgyári-capriccio, kiállításmegnyitó (Photo: Eifert János) Filmgyári capriccio, kiállításmegnyitó (Photo: Eifert János) Sándor Pál beszélget (Photo: Eifert János) Filmgyári capriccio, kiállításmegnyitó (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

“Nincsenek fotósok, a filmesek megspórolják a fotózást” – vélekedett B. Müller Magda, aki szerint ennek az a veszélye, hogy ezek az alkotások “kikerülnek a történelemből”. “A filmekből ugyan ki lehet szedni utólag kockákat, de a rendezőkről, operatőrökről nem lesznek képek” – magyarázta. Felidézte, hogy a korábban a képeket gondozó Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány 2011 nyarán került az OSZK-ba. Tervei között szerepel jövőre egy hasonló méretű tárlat a magyar színészekről, színésznőkről, de mint fogalmazott, a további munkát a nyugdíjazása nehezíti.
  
A kiállítást megnyitó Koltai Lajos rendező-operatőr kiemelte: a tárlat túlmutat a standfotózáson és a werkfotózáson, hiszen a képek a filmcsinálás magányos, legintimebb pillanatait is megmutatják. A Kossuth-díjas alkotó Törőcsik Mari színésznőt idézve úgy vélte, hogy a bemutatott képek “időt megállító, varázslatos pillanatokat” ábrázolnak. “A filmcsinálás ma kompromisszumok sorozata, hogy meglegyen a film, a nap, a jelenet, hogy el tudunk-e jutni a színész szívéig” – vélekedett Koltai Lajos, aki szerint a tárlat a filmkészítés közben érzett kétségeket is megragadja.
 
Sajó Andrea, az OSZK főigazgatója kiemelte, hogy a tárlat a Magyar Művészeti Akadémia társrendezésében jött létre. A képek a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményből származnak, szerinte a tárlat “a magyar filmes világ nagyjai előtt kíván tisztelegni”. Megjegyezte, a fotók révén a nézők “bepillanthatnak az alkotás folyamatába”, de megismerhetnek “kulisszatitkokat” is. Hozzátette, hogy a kiállításhoz kapcsolódik A fiatal magyar film útjai című, csütörtökön délelőtt kezdődő konferencia. (Magyar Hírlap Online)

Eifert János kiállítás nyílt Zágrábban – FotoVideo magazin Online Fotográfia, Budapest, 2013. február 20.

2013.02.20.-FotoVideo-magazin-Online-Fotográfia Eifert János kiállítás nyílt Zágrábban

Eifert János híres és elismert magyar fotográfus a világon. A fotózással 1968 óta foglalkozik, amikor még “csak”, mint a Honvéd Táncegyüttes hobbi fotósa készített képeket. Azóta sok évtized eltelt és a legjobb alkotásaiból nyílt egy kiállítás.

Az évek során számos újságnak dolgozott fotósként, vagy képszerkesztőként. Dolgozott többek között a Búvár, a Képes Extra, a Muzsika, az Új Tükör és számos más újságnak is.  Fotóinak témája szerteágazó, nincs egy konkrét irányzat, ami mellett esküt fogadott. Fotózott már táncot, aktot, természetet is. Tanárként is segített a fiatal feltörekvő fotós nemzedéknek tudását átadni, és még a mai napig oktat.

150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Írásai, fényképei folyamatosan jelennek meg a sajtóban. Számos könyvet is írt, interneten, tévéadásokban, esetenként színpadi díszleteknél is találkozunk képeivel. Ismert hazánkban és a világon mindenhol.

Munkásságának utóbbi 10 évéből készült most egy nagyszabású kiállítás Zágrábban.

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

“Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet. Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges.

A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István – is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették. A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést.

Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:

  • “Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
  • Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
  • Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.

Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…

Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.”

A XXI. Század Társaság összejövetelén, a Pallas Páholyban a téma a szakszervezetek helyzete és lehetőségei, vendégünk Székely Tamás, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, és a hozzászólók, köztük Tóth András, az Európai Munkaügyi Kutatások Központjának igazgatója, Budapest, 2013. február 19.

XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János)

A XXI. Század Társaság összejövetelén a téma a szakszervezetek helyzete és lehetőségei, vendégünk Székely Tamás, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Pallas Páholy (Bp., V. Alkotmány u. 15.), 2013. február 19-én 18 órakor.

XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János)

XXI.-Század-Társaság-összejövetele-13 XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János)

XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János)

 XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) Kocsis András és Székely Tamás, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Bodor Pál (Photo: Eifert János) Gergely Beatrix (Photo: Eifert János) Harsányi László (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság összejövetele, Pallas Páholy, 2013. február 19. (Photo: Eifert János) 

Eifert János zágrábi kiállításáról a Klubrádió 95,3 MHz – Mecénás c. műsorában, 2013. február18., 14:21

2013.02.18. Klubrádió, Mecénás, Eifert-zágrábi-kiállításáról

Klubrádió 95,3 MHz

Eifert János zágrábi kiállításáról a Klubrádió Mecénás c. műsorában, 2013. február 18., 14:21

Műsorvezető: Balog József

 

2013.01.29-JÁNOS-EIFERT-IZLOŽBA-FOTOGRAFIJA-pozivnica

Balog József, Klubrádió, a Mecénás műsorvezetője Balog József /44/
2002 óta az SZTE BTK Médiatudományi Tanszék munkatársa. Rádiózást és Szépírást oktat.
1988-2002 Magyar Rádió Munkatársa. Vezette a Magyarországról jövök Szerkesztőségét és a Szegedi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőséget.
Riporter, publicista, műsorvezető.
Dolgozott a Duna Televízió kulturális műsoraiban, jelenleg a Gong műsorvezetője.
Szegeden tizenöt esztendeje igazgat egy nyári színházi fesztivált, a THEALTER International, Szabad Színházak Nemzetközi Fesztiválját.
Játszik és rendez a szegedi Pinceszínházban.
Irodalmi folyóiratokban, esszéket, kritikákat, portrékat publikál.
Magyar-történelem tanári diplomát kapott 1988-ban a JATE BTK-án.
Alapítója Szeged első civil rádiójának, a 2005-ben indult RÁDIÓ MI stábjának.
2004. decembere óta a Klubrádió, KultúrTipp című műsorát vezeti.
Huszonegy éve nős.
Három fia van.

Hézső Ferenc jubileumi kiállítása az Emlékpont Galériában és Rozina asszony krumplilevese a festőművész műtermében, Hódmezővásárhely, 2013. február 17.

Alföldi-Galéria-kiállítóterem (Photo: Eifert János) Az Alföldi Galéria kiállítóterületének alaprajza Az autóm, a Citroen Xsara Picasso a Virág , az Alkotóház előtt (Photo: Eifert János) A Virág utcai vendégházban összepakolok, a pénzt az asztalra teszem, ráfirkantom egy papírlapra, hogy köszönöm a tiszta szobát, az otthonos vendéglátást. Egész délelőtt fényképeztem a városban, majd az Alföldi Galériában felmértem a terepet, június-júliusi kiállításom színhelyét. 509  négyzetméter áll rendelkezésemre, hogy életmű-kiállításomat bemutathassam.  Felhívom Hézső Ferit, Facebook-on már egyeztettünk, jubileumi kiállításának megnyitójára nem tudtam lejönni, de most itt vagyok, találkozzunk. Az Emlékpont Galériában együtt nézzük meg képeit, rendkívüli tárlatvezetését nagyon élvezem. Meghív otthonába, Rozina asszony ebéddel kínál. Krumlileves, túróscsusza, még most is összefut a nyál a számban, ha az ízekre gondolok. Feri műtermében folytatjuk a beszélgetést, a világot megváltjuk, közben fényképezek, portrét csinálok róla.  Közben megcsörren a mobilom, Ildi hív Prágából, gyors beszámoló, te hogy vagy, hosszú próba volt ma, holnapután bemutató a prágai  Új Színházban, majd Bonnban a Brotfabrik-ban.  Hamarosan indulnok Budapestre, Poci kutya vár a sétáltatásra. Festőművész barátom búcsúzóul könyvét dedikálja: “Jánosnak, barátsággal a közös találkozásunk alkalmából: Hézső Ferenc, Hódmezővásárhely, 2013. február 17.”

2013.02.17.-Hézső-Ferenc-műtermében

Hézső Ferenc festőművész 1-3. (Photo: Eifert János) “Aki kápráztatni kíván, megelégszik a ragyogással, de aki a lélekbe akar hatolni, annak az érték a tökéletes”  Lu-Csi

2013.02.17.-Hézső-Ferenc-festőművész-Hódmezővásárhely

Hézső-Ferenc-alkotása-02 Hézső Ferenc alkotása Hézső-Ferenc-Tél-Winter-oil-1969

2013.02.17.-Hézső-Ferenc-1-3

Hézső Ferenc festőművész (Hódmezővásárhely, 1938. január 26.–)
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Pap Gyula növendéke 1957–1962 között. 1962-től a Vásárhelyi Művésztelep tagja. Ettől kezdve Mártélyon és Makón szakkört vezetett, bekapcsolódott a tokaji művésztelep munkájába. 1966–1975 között a vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban, 1975-től a szegedi Tanárképző Főiskolán tanított. 1982–1992 között tanszékvezető, 1984–1987 között főigazgató-helyettes volt. 1963–1986 -ig a Makói Képzőművészeti szakkör vezetője, 1968-1991-ig a Mártélyi Országos Képzőművészeti tábor vezetője volt. 1976-tól állandó résztvevője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, 1986-tól a Hortobágyi Alkotótábornak, 1997-től a Cívis Nemzetközi Művésztelepnek. Művészete a vásárhelyi és alföldi népélet iránt elkötelezett. Az átalakuló tanyavilágot, a változásban lévő életformát újszerűen jeleníti meg. Tiszteli a vásárhelyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. Újszerű vizuális rendszert alakított ki képein, egységes látványba fogja a tér- és idősíkokat. Síkszerűen fogalmaz, dekoratív és konstruktív szemlélet jellemzi. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, ennek elemeit montázsszerűen rendezi el jórészt temperával készített képein. A 70-es évek második felétől a szimultaneizmus, a geometrikus absztrakció, az op-art eszközeivel is él. A 80-as években ikonszerű elrendezést is alkalmaz művein (Rekviem egy jó parasztért, 1982), itt a központi portrét 11 kis kép veszi körül. Vonzódik a monumentalitáshoz, több muráliát készített.

Hézső Ferenc jubileumi kiállításán (Photo: Eifert János) Hézső Ferenc kiállítása az Emlékpontban (Photo: Eifert János)

Első, saját költségén létrehozott önálló kiállítását idő előtt bezárták 1967-ben, hogy egy érdektelenségbe fulladó tárlatot rendezzenek egy Szárján nevű örmény festőnek – derült ki több ügynökjelentésből. A 75. születésnapját szombaton ünneplő Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművésznek a hatvanas-hetvenes években készült és az ominózus első tárlatán is szereplő alkotásaiból nyílt kiállítása a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

Hézső-Ferenc-alkotása-03 Hézső-Ferenc-Kapuban-At-the-Gate-oil-1977 Hézső Ferenc: Alföld /Lowland (1970)

A kommunista diktatúra időszakával foglalkozó közgyűjtemény történésze, Mészáros Tamás a tavalyi nagy sikerű Megfigyelt művészet kiállítás kutatásai közben bukkant rá “Joó János” és “Szabó Gáspár” fedőnevű ügynökök jelentései között a bevezetőben már említett kiállítászárás sztorijára. A jelentésekből kiviláglik, hogy a művésztársak, Fejér Csaba és Németh József mélységes felháborodásuknak adtak hangot, hogy a későbbi Tornyai-plakettes és Munkácsy-díjas Hézső első egyébként se túl hosszú időtartamú kiállítását megrövidítették. A Tornyai-múzeum legendás igazgatója, Dömötör János még Moszkvával is beszélt az ügyben, mindhiába. A két művész éles hangon elítélte a pártbizottság “partizánakcióját”, sőt Németh József kijelentette, hogy azért hozták vissza a szovjet határról Martirosz Szárján kiállítását a pártfunkcionáriusok, hogy jófiúnak tűnjenek a magasabb rangú elvtársak szemében. A jelentésekből az is kiderült, hogy alig voltak – művész pedig egy sem – a megnyitón, pedig Vásárhelyen minden kiállítás kiemelt eseménynek számít(ott). Az ügynöknek az volt az érzése, hogy tüntetőleg maradtak el az emberek.

Hézső Ferenc képeiről beszél (Photo: Eifert János)

Hézső-Ferenc-alkotása-01 Hézső-Ferenc-Üres-istálló-Empty-stable-oil

Az Emlékpont legújabb, Hézső Ferenc munkássága előtt tisztelgő időszaki kiállításán a falakra került néhány, az idő előtt bezárt kiállítatáson is szerepelt műve a 75 éves festőművésznek. Hézső 1962-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdettől fogva tagja volt a Vásárhelyi Művésztelepnek. 1966 és 1975 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított 1975 és 2005 között, melynek két évtizeden át tanszékvezetője is volt. Művészete a vásárhelyi és az alföldi népélet iránt elkötelezett. Tiszteli a helyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. A pusztulásra ítélt tanyavilágot, a külső kényszerek hatására megváltozott tanyai életformát újszerűen jeleníti meg. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, mellyel – saját elmondása szerint – “pofán akarja vágni” képei nézőit. Munkásságát több díjjal, többek között Tornyai-plakettel és Munkácsy-díjjal is elismerték. (Forrás: Port.hu)

“40 éve a zenetanári pályán” – BORSOS ANNAMÁRIA Príma és Péczely Attila díjas zongoratanár jubileumi koncertje a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színháztermében, Hódmezővásárhely, 2013. február 16.

“40 év a zenetanári pályán” címmel Borsos Annamária Príma és Péczely Attila díjas zongoratanár Jubileumi Hangversenye növendékei és kollégái társaságában, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színháztermében. Hódmezővásárhely, 2013.február 16.

Bessenyei-müv.-központ-színházterme (Photo: Eifert János)

Európa különböző részeiről tértek haza a fellépők, hogy együtt játszanak egykori mesterükkel február 16-án este Borsos Annamária Príma djías és Péczely Attila éremdíjas zongoratanárral, a „40 év a zenetanári pályán” című jubileumi hangversenyen. A teltházas rendezvényen Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere és Vágó János, a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója köszöntötte a zenetanárt. Almási István szerint Borsos Annamária gimnazista korában jól döntött, amikor az orvosi pálya helyett a zenét választotta. A negyven éves tanári pályafutás egy példaértékű életútról tanúskodik, és egy olyan emberről, aki a hivatása iránti rajongását könnyen átadja környezetének. Manapság ez olyan erénynek számít, ami becsülendő, követendő. A rendezvény tiszteletadás egy kiváló pedagógusnak, egy irigylésre méltó karriernek, és számtalan kiváló művésznek – tette hozzá a polgármester. (Megyeri József, Promenad.hu)

Almási István polgármester köszöntőt mond (Photo: Eifert János) Vágó János, az intézmény igazgatója virágcsokorral köszönti Borsos Annamáriát (Photo: Eifert János) A-konferanszié-és-Borsos-Annamária (Photo: Eifert János) Aranyossi-Tóth feleségével (Photo: Eifert János)

R. Schumann: A két gránátos - előadja Bátki Fazekas Zoltán operaénekes (Photo: Eifert János) Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt - előadja Kónya Krisztina operaénekes (Photo: Eifert János) 2013.02.16.-Zoltán Péter klarinéton Astor Piazzola Oblivion-ját adja elő (Photo: Eifert János) Almási István és Szenti Tibor feleségeikkel (Photo: Eifert János)

Borsos Annamária egyik tanítványával négykezest játszik (Photo: Eifert János) Borsos Annamáriát tanítványai köszöntik (Photo: Eifert János)

A műsor: Johann Sebastian Bach – Kurtág György: Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit: Sonatina, BWV 106 (Borsos Annamária – Tunyoginé); Mozart Wolfgang Amadeus Mozart: Sonate C-dur, K 19d II.-III. tétel (Borsos Annamária – Tóth Imre); Ludwig van Beethoven: Sonate D-dur Op. 6. (Borsos Annamária – Boleman Kata); Franz Schubert: Fantaisie f-moll Op. 103. (Borsos Annamária – Gulyás-Szabó Gergely); Johannes Brahms: Keingők  Op. 39. (Borsos Annamária – Horváth Magdolna); Antonin Dvořák: 2. Szláv tánc Op. 46. No. 2. (Borsos Annamária – Ádók Anita); Johannes Brahms: Magyar táncok V. és VI. (Borsos Annamária – Gulyás-Szabó Szilveszter); Robert Schumann: A két gránátos (Bátki Fazekas Zoltán – Borsos Annamária); Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt… (Kónya Krisztina – Borsos Annamária); Astor Piazzola: Oblivion (Zoltán Péter – Borsos Annamária); Camille SaintSaëns: Ave Maria (Kónya Krisztina – Bátki Fazekas Zoltán – Borsos Annamária); Johann Sebastian Bach: Zendülj lelkem, énekszóval… (Városi Vegyeskar, vezényel: Búza András, közreműködik: Borsos Annamária)

Városi vegyeskar a színpadon (Photo: Eifert János)

Eifert János felvételei

Elek András kalauzolásával “bejárom” a Tornyai János Múzeumot, majd Csorba Mária TV-interjút készít a Vásárhelyi Városi Televízió számára. Hódmezővásárhely, 2013. február 15.

Tegnap érkeztem, és Nagy Imre igazgató úrral megbeszéltük a június-júliusban, az Alföldi Galériában rendezendő életmű-kiállításom „menetrendjét”, továbbá beszéltünk a Városnak felajánlott képeimről is. Ma Elek András kalauzolásával „bejárom”a Tornyai János Múzeumot, és fényképezek a restaurátorműhelyben, továbbá a néprazi és régészeti tárgyak raktárában is. A képeken – többek között – Balázs Zsuzsanna és Fekete András restaurátorok, Göbölyös Mihály gyűjteményvezető láthatók.

 Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Balázs Zsuzsanna restaurátor munkában (Photo: Eifert János)  Rekonstruálásra kerülő kard (Photo: Eifert János)

2013.02.15.-Tornyai-Múzeum-Fekete-András-restaurál

Másfélszázezer műtárgy a múzeum új raktárában, közülük jónéhány restaurálásra szorul. Köztük egy téka, amelyet éppen Balázs Zsuzsanna restaurátor vesz munkába, egy harcos sírjából kiemelt kard maradványai, valamint egy tükör, amelynek fafaragásán Fekete András restaurátor dolgozik (Eifert János felvételei)

  Restaurátor-kalapácsok (Photo: Eifert János) Akril festékek a restauráláshoz (Photo: Eifert János) 2013.02.15. A Tornyai János Múzeum raktárában (Photo: Eifert János)

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumot 1905-ben alapította a város. Néprajzi gyűjteményét az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállításra összeadott tárgyak alapozták meg, melyeket Kiss Lajos gyűjtött össze Tornyai János festőművész irányításával. Az intézmény 1930-ban régészeti osztállyal bővült. Képzőművészeti gyűjteményének alapját Tornyai János festőművész közel ezer műve vetette meg. A művész nevét a múzeum 1951-ben vette fel.

Az intézmény Hódmezővásárhelynek és térségének rendkívül gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeit, képző- és iparművészeti alkotásait mutatja be. A múzeum gyűjteményét olyan ritkaságok alkotják, mint a világhírű, a Kr. e. 5. évezredből származó Kökénydombi Vénusz, valamint számtalan népi kerámia, festett bútor és hímzés, illetve a város céhes világának emlékei.

2013.02.15. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Elek András a raktárban (Photo: Eifert János) 2013.02.15.-Törött-tányér-huszáros-motívummal 2013.02.15.-Őskori-kerámia-edény

Még egyszer hangsúlyoom: másfélszázezer műtárgy a múzeum új raktárában. A Tornyai János Múzeum gyűjteményében folyik a “feldolgozás”, a raktárban, ahová Elek András kalauzol, egyik-másik nekem tetsző darabot – köztük egy kézzel formált őskori kerámia edényt, amelynek lelőhelye Kopáncs, Olasztanya – kiemelem és lefényképezem. Különleges érzés látni és megérinteni ilyen ősi tárgyakat.

2013.02.15.-Tornyai-János-Múzeum-Kiállítótér

2013.02.15. A VTV-stáb munkában (Photo: Eifert János) 2013.02.15.-Csorba-Mária-TV-interjút-készít-Eifert-Jánossal  

TV-interjú készül, a Bessenyei Ferenc nevét viselő művelődési központban és a Tornyai János Múzeum egyik kiállítóterében. A Vásárhelyi Városi Televízió szerkesztő-riportere – aki a kérdéseket felteszi – Csorba Mária. Körülbelül 180 percnyi anyagot  forgattunk, amelyből a szerkesztés, vágás során mintegy ötven perc „hasznos” marad. (Miklós András,  TV-operatőr felvételei)

2013.02.15.-TV-interjú készül, Eifert János és Csorba Mária

2013.02.15. Hódmezővásárhely, Dr. Rapcsák András út este (Photo: Eifert János)

Hódmezővásárhely, a sétáló utca – Dr. Rapcsák András út – esti fényben

A fejlesztések révén új főutcája lett Hódmezővásárhelynek. Egy kulturális tengely, amelyet akár a művészetek utcájának is nevezhetünk. A néhai polgármesterről, Dr. Rapcsák Andrásról elnevezett utcának a Kossuth tértől induló szakasza két végpontjában találhatjuk a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak otthont adó Alföldi Galériát és Tornyai János Múzeumot. Mindezek középpontjában a Bessenyei Ferenc nevét viselő művelődési központ helyezkedik el. Az új Promenádon áll még a város két legjelentősebb és legrégibb műemléke, a Református Ótemplom és az ortodox templom, melyek újra teljes pompájukban hirdetik Isten dicsőségét a Vásárhelyre érkezőknek.

2013.02.14.-Hmvhely-Virág-u.-este 2013.02.15.-Hódmezővásárhely,-Szegfű-utca-este

Szép utcanevek Hódmezővásárhelyen: Virág utca, Szegfű utca (Eifert János felvételei)

Becker Irén – Szabó Béla „TARA” c. fotókiállítása / Ирена Бекер и Бела Сабо: Tapa – Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája, Budapest, február 12 – február 28.

Becker Irén-Szabó Béla: Tara, kiállításmegnyitó (Budapest, Kerengő Galéria, 2013.02.12.)

Becker Irén-Szabó Béla: Tara, kiállításmegnyitó (Budapest, Kerengő Galéria, 2013.02.12.) Szabó Ildikó felvétele Abszinger Péter felvétele Becker Irén-Szabó Béla: Tara, kiállításmegnyitó (Budapest, Kerengő Galéria, 2013.02.12.) Szabó Ildikó felvétele Becker Irén-Szabó Béla: Tara, kiállításmegnyitó (Budapest, Kerengő Galéria, 2013.02.12.) Becker Irén-Szabó Béla: Tara, kiállításmegnyitó (Budapest, Kerengő Galéria, 2013.02.12.) Szabó Ildikó felvétele

A Nemzeti Táncszínház, Nacionalni park TARA, Szerbiai Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ Tisztelettel meghívja Önt, családját, barátait Becker Irén-Szabó Béla „TARA” c. fotókiállításának megnyitójára, 2013. február 12-én, kedden 18 órára a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériába (1014 Budapest I., Színház u. 1-3.)

Köszöntőt mond: Lepša Štulić Követ-tanácsos, ideiglenes ügyvivő, Szerbiai Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, a kiállítást megnyitja: Gyurity Milán képzőművész, Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ igazgatója, közreműködik: Lana és Tara Vujanovity ének

A tárlat megtekinthető: 2013. február 2- 28-ig, minden nap előadások előtt, a szünetben, valamint a pénztár nyitvatartási ideje alatt (13-18 óráig, előadásnapokon 21 óráig)

2013.02.12.-Becker-Irén-Szabó-Béla-TARA-meghívó

Nemzeti Táncszínház, Национални парк Тара, Амбасадa Републике Србије у Будимпешти, Културни и документациони центap Срба у Мађарској са задовољством Вас позивају на изложбу Tapa

Аутори изложбе су фотографи Ирена Бекер и Бела Сабо Cвечано отварање изложбе je у уторак 12. фебруара 2013. године у 18:00 сати у „Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria” (1014 Budapest I., Színház u. 1-3.)

Поздравна реч: Лепша Штулић Министар-саветник, отправник послова а.и., Изложбу отвара: Милан Ђурић ликовни уметник директор Културног и документационог центра Срба у Мађарској, Дует: Вујановић Тара и Лана

Изложба ће трајати до 28. фебруара 2013. године. Поставка је отворена за посетиоце од 02. фебруара 2013. године, током радног времена позоришта

Becker Irén – Szabó Béla: Tara

Szerbia nem tipikus turisztikai célpont, pedig, akik rászánjuk magunkat egy kalandozásra fantasztikus helyekre juthatnak el.

A kiállító fotóművészek, Becker Irén és Szabó Béla egy véletlennek köszönhetően kerültek első alkalommal a Tara vidékére. Mint idegenek, felkeresték a területet felügyelő nemzeti park igazgatóságát, adjanak tanácsot, információt, mit érdemes megnézni, fényképezni. A választ megkapták, az első felvételek elkészültek, majd a kialakult kapcsolatnak köszönhetően többször élvezték a Tara Nemzeti Park vendégszeretetét.

A TARA Szerbia legnyugatibb kiszögelése, a Drina által részben körbeölelt hegyvidék. A területe kb. 180 km2. A Drina szurdokban egyes helyeken alig szélesebb a folyó 100 méternél és a fejünk fölött 7-800 méterre tornyosulnak a csúcsok. A hegység unikuma, a csak itt előforduló a szerb lucfenyő, vagyis a Pančićeva omorika.

A kiállítás képei – bár a szokványos úti beszámolókhoz hasonlóan „leírják” a táj szépségeit, megörökítik a felfedezés élményeit – emlékezetes és kiemelkedő példái a fotóművészet egyik műfajának, a tájfényképezésnek.

Eifert János

Eifert János fotókiállítás nyílt Zágrábban! Fotosworkshop.hu, Budapest, 2013. február 10.

2013.02.10.-Fotosworkshop.hu-Eifert-kiáll-Zágrábban

Eifert János fotókiállítás nyílt Zágrábban!

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást.

Forrás és tovább a teljes cikkhez: http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-hatalmas-sikert-arat-zagrabban-124207

Koltai Lajos a “A gyönyör rabjai / White Palace” című filmjéről beszél, amelynek operatőre volt. Budapest, 2013. február 8.

A gyönyör rabjai-White Palace poszter A gyönyör rabjai-White Palace 01

A gyönyör rabjai (White Palace) Rendező: Luis Mandoki – Forgatókönyvíró: Glenn Savan, Ted Tally – Operatőr: Koltai Lajos – Zene: George Fenton – Producer: Griffin Dunne, Amy Robinson, Mark Rosenberg – Vágó: Carol Fischer, Carol Littleton

Szereplők: Susan Sarandon (Nora Baker), James Spader (Max Baron), Kathy Bates (Rosemary), Jason Alexander (Neil), Eileen Brennan (Judy)

Az ifjú értelmiségi és a negyvenes pincérnő viszonya gyászra és szexre épül. Míg a nő csodaként él meg minden találkozást, a férfi képtelen felvállalni kedvesét a barátai előtt. Meddig működhet egy, a társadalmi elvárásokkal ennyire szembemenő kapcsolat?

„Bocs, hogy bocsánatot kérek” – mondja Max a 17 évvel idősebb Norának. Hogyan is jöhetett össze e két ember, amikor nemcsak korban, de társadalmilag, gazdaságilag és világlátásban is meglepően távol állnak egymástól. A pasi a feleségét, a nő élete egyik fontos alakját vesztette el. Hol és mitől fordult át a kezdeti hamburgeres vitából kiinduló, majd nem sokkal később egy éjszakai bárban megismétlődő, a férfi részéről érdektelen találkozás valamibe? A pia? A fájdalom? A nő rámenőssége? A férfi vágya? A sok összetevő különös elegyre képes, a vonzalom, a szerelemszerű érzés pedig olykor a józanésznek és a konzervatív értékeknek is könnyedén ellenszegül. Vajon komolyra fordulhat a gyönyörben tobzódó játék? S ha igen, a négy fal intimitásából kilépve mennyire képes felvállalni egymást e pár a nagyvilággal szemben?

Nora számára minden közös alkalom ajándék a sorstól, Max viszont inkább hazudik, csak hogy megkímélje a nőt, vagy sokkal inkább saját magát attól a kellemetlen helyzettől, ami választottja és barátai találkozásakor alakulna ki. Az őszinteséget és felvállalást elváró pincérnő azonban arra készteti az ifjút, hogy színt valljon…

2013.02.08. Koltai Lajos filmjéről beszél (Photo: Eifert János) 2013.02.08. Koltai Lajos filmjéről beszél (Photo: Eifert János) 2013.02.08. Koltai Lajos filmjéről beszél (Photo: Eifert János)

2013.02.08.-Koltai-Lajos-előadása-a-Doverben

Koltai Lajos a A gyönyör rabjai (White Palace) című filmjéről beszél, amelynek operatőre volt (Eifert János felvételei)

 

 

 

Eifert János hatalmas sikert arat Zágrábban – Promenad.hu, Hódmezővásárhely, 2013. február 8.

2013.02.08.-Promenad.hu-Eifert-hatalmas-sikert-arat-Zágrábban

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-hatalmas-sikert-arat-zagrabban-124207

Regionális Hírek
Eifert János hatalmas sikert arat Zágrábban

Feltöltő: Kovács Péter / 2013-02-08 10:50:55

Szép sikere van Eifert János zágrábi kiállításának. Ott nagyon „erős” a fotográfia, és miután a nemzetközi vérkeringésbe jobban belekapcsolódtak, kitekintést is jelent a világra. Megmérettetni ott, ahol a 170 éves Fotoklub Zagreb népszerűséget, hozzáértő közönséget teremtett a fotóművészet számára, komoly szakmai és művészi kihívás jelent művekkel megjelenni. Úgy hírlik azonban, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbítják a kiállítást
Eifert János egy levelet is eljuttatott szerkesztőségünknek.

„Számomra szinte babonásan fontos ez a jó indítás, hiszen ez volt a nyitánya a jubileumi kiállítás-sorozatomnak, ugyanis 70 éves leszek hamarosan, és régi-új műveimnek a bemutatásával vizsgázok és köszönöm meg mindazoknak, akik pályám során biztattak, ösztönöztek, segítettek. Leginkább szüleimnek szól ez az üzenet, akik már nem élnek ugyan, de talán megkapják az én földi jelzéseimet. És természetesen ez a köszönet Hódmezővásárhelynek is szól, hiszen szülővárosom sajátos és nagy múltú szellemi-kulturális környezetével alakította világlátásomat, életfilozófiámat, és a későbbiekben fontossá váló művészi kifejezőerő eszközeire való ráérzésemet.
Különös erről beszélni, mert önkéntelenül is romantikus álpátosznak tűnhetnek szavakba formált érzéseim. Pontosan azt szeretném mondani, hogy szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges. A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével,  a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban. Én még a vásárhelyi politikusoktól – Rapcsák András, Lázár János, Almási István –  is sokat tanultam, hiszen ők a közösség képviseletében, gondolkodásukban, megszólalásaikban a kultúrát, a művészeteket az élet más területeivel – az ipar, mezőgazdaság, tudomány, közélet, stb. – egyenrangú és az életünket meghatározó elemeként említették.  A műveim, könyveim, előadásaim – amelyben az ő szellemiségük és lelkük is benne rejtőzik – kétségtelenül bejárták a világot, és a hazai fotóművészetnek, szülővárosomnak és természetesen nekem pontosan 44 országban szereztek elismerést. Az idén májusban leszek hetvenéves, szerencsére nem fáradtam el, most is készülök a következő kiállításaimra:
“Puhar’s days” International Photo Camp, Kranj, Slovenia, 2013. április 2-6.
Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2013. június 1-15.
Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2013. június 15 – július 17.
Továbbá folynak az időpont egyeztetések: Erdélyi Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Gömöri Fotóklub Galériája (Rimaszombat, Szlovákia), Művészetek Háza (Szekszárd), Szófiai Magyar Kulturális Intézet és Primorszko (Bulgária), Collegium Hungaricum (Berlin)…
Legnagyobb gondot persze nem az időpontok összehangolása, hanem a szállítás, utazás, katalógus, nagyítások, továbbá életem első fotóalbumának előállítási költségeinek az előteremtése, pályázatok és támogatók segítségével.

Baráti öleléssel:
Eifert János”

Téli reggel, kutyasétáltatással. Budapest, 2013. február 8.

Macskaportré a Gyarmat utcából (Photo: Eifert János) Gyilkost keresnek, rendőrségi grafika a fára tűzve (Photo: Eifert János) Poci kutyánk sétára készen (Photo: Eifert János)

2013.02.08.-Jégalakzat-01

Eifert János felvételei

János Eifert, mađarski fotograf – izbliza. Fotogard.com, Zagreb, 2013. február 5.

2013.02.05. Fotogard.com, Zagreb

Fotogard.com 05.02.2013.

http://www.fotogard.com/janos-eifert-madarski-fotograf-izbliza/

János Eifert, mađarski fotograf – izbliza

Do ponedeljka 11. veljače, ljubitelji fotografske umjetnosti mogu u Fotoklubu Zagreb pogledati izložbu fotografija János Eiferta, znamenitog mađarskog fotografa, znakovitog naziva ‘Ars Poetica’

Do ponedeljka 11. veljače, ljubitelji fotografske umjetnosti mogu u Fotoklubu Zagreb pogledati izložbu fotografija János Eiferta, znamenitog mađarskog fotografa, znakovitog naziva ‘Ars Poetica’.

Eifert spada u sam vrh vrh mađarske fotografske umjetničke scene, prije svega svojom prepoznatljivošću, vrsnoćom i dosegom umjetničkog opusa. Svojim radom i umjetničkim djelom, a posebno sa nadrealističkim fotografskim ostvarenjima, fotografijama plesa i akt fotografijama, nametnuo se je kao značajna figura ne samo mađarske, već i svjetske fotografije.

Rođen je 8. svibnja 1943. godine u Hódmezövásárhely u Mađarskoj, a sada živi i radi u Budimpešti. Eifert nosi umjetnost u sebi, ona mu je data, ona je njegova ljubav i strast. Sa 17 godina postao je profesionalni plesač i sa svojom plesnom grupom Honvéd praćen muzikom, ritmom i svjetlom putovao je svijetom. Zaljubio u nevjerojatnu igru sjena, boja i ritmičkih slika što ih je stvarala svjetlost pozornice i njegova mašta. Valjda su u onim vremenIma Eifertove mladalačke dobi doprle do njega najsavršenije slike plesačica ikada napravljene, one čarobnice sa crteža i pastela nenadmašnog Edgara Degasa. Degas je počeo crtati i slikati plesačice u svojim srednjim godinama, a Efert u mladenačkim 1968. godine, kada je počeo fotografirati inozemnu turneju svoje plesne skupine. Plesom se aktivno bavio sve do 1977. godine kad se u potpunosti posvećuje profesionalnoj i umjetničkoj fotografiji.

Na fotografskoj umjetničkoj sceni prisutan je punih 45 godina. Njegovom bogatom, raznovrsnom i složenom fotografskom opusu, primjetno je više raznovrsnih motiva, žanrova, koncepata i pristupa; od konvencionalnih do avangardnih. Velik dio njegova opusa čine putopisne i reportažne fotografije. Proputovao je gotovo čitav svijet, bio je u 45 zemalja sa svojim plesnim ansamblom, istovremeno snimajući umjetnička dostignuća svojih kolegica i kolega plesača, zanimljivosti i posebnosti gradova i krajeva u kojem bi boravili.

Iako je u svom dugogodišnjem bogatom fotografskom umjetničkom stvaralaštvu birao raznovrsne teme i sadržaje iz širokog područja fotografske umjetnosti, njegova povezanost sa plesnom umjetnošću posebno se reflektira u njegovom fotografskom stvaralaštvu. Ples je volio kao pokret, eleganciju, govor tijela, a fotografiju je valjda učio da slike doista zaplešu.

Eifert spada u krug umjetnika, koji posjeduju zadivljujuće bogatstvo ideja, maštovitosti, likovne kulture, tehničke savršenosti i time mnoštvo novih i zadivljujućih inovacija. Za njega je fotografija, istovremeno, umijeće, tehnika i velika, ali ozbiljna igra. Za njega, fotografirati znači – stvarati kroz igru, pokazati ono što on, odnosno njegovo oko, njegove emocije vide i otkrivaju iza slojeva svakodnevnog i stvarnog. Ona je za njega ljubav i strast, stalno učenje i vježbanje, prenošenje znanja i svog iskustva na druge, hobi i profesija. On je i umjetnik i majstor svog zanata, koji svoju kameru i računalo znalački i vješto koristi.

Eifertovo fotografsko umjetničko stvaralaštvo teško je kategorizirati prema našim fotografskim ustaljenim modelima. U njegovim se djelima miješaju razni pristupi, prepliće se realno s nadrealnim, stvarnost i fikcija, san dječaka i java mladića. Svoju umjetnost doživljava u stalnim mijenama, nadograđuje je novim detaljima, mijenja ritam, ali ostavlja dušu pjesnika koja uspijeva uvijek izdvojiti ono bitno iz svega što nas okružuje, koja svakoj sjeni, svakom pokretu daje onu jedinstvenost i neponovljivost.

Sam će reći: „Nikada se u svojoj fotografskoj praksi ne držim previše fotografskih pravila i konvencionalnih rješenja. Fotografija nije sport. Međutim, ta pravila se moraju dobro poznavati, da bi ih se znalo i umjelo prekršiti, kako tijekom fotografiranja tako i kasnije u digitalnoj obradi. Računalo je postalo dio foto laboratorija, htjeli mi to priznati ili ne htjeli, i ja ga dosta koristim u svome radu, ali se uvijek držim osnove svega, a osnova svega je dobra fotografija, koju računalnom obradom napravim još boljom jer ispravljam ono što me je kod snimanja smetalo. Često radim i razne manipulacije fotografskim slikama, kombiniram više fotografija u jednu i slično. Sjetimo se samo „analognih snova“ Jerry Uelsmana i foto kolaža Florisa M. Neusüssa iz sedamdesetih godina prošlog stoljeća! Isto tako snažni efekti fotografija američkog fotografa Williama Kleina poznatog po ironičnom pristupu fotografskim pravilima i korištenju neuobičajenih fotografskih tehnika u kontekstu modne i novinske fotografije, nastalih kao rezultat njegove osobne laboratorijske obrade i želje da naglasi ono što je najznačajnije na fotografiji. Valja reći i to da je on u life fotografiji postupio obrnuto, pa je tako „obrnutom idejom intervencije“ izbjegavao naknadne intervencija u obradi fotografije; djelovao je kao „skrivena kamera“ i ignorirao šablone tradicionalne ulične fotografije. Da spomenem još i moj pristup portretu, jednom od važnijih motiva u mome stvaralaštvu. U 45 godina bavljenja fotografijom napravio sam opsežnu fotografsku zbirku portreta umjetnika, političara i znamenitih osoba iz mnogih država svijeta i stekao golemo iskustvu u ovome žanru. Snimajući portret neke osobe, fotograf preko originalnog fizičkog oblika lica donosi i originalan psihološki lik pojedinca. On, likovnim izražajnim sredstvima pronalazi u licu osobe vizualnu originalnost kojom se jedna osoba razlikuje od druge. Portret uhvaćen u nekom prolaznom trenutku može biti dopadljiv i fotogeničan, ali neće imati prave umjetničke vrijednosti. Dobar portret mora biti slikan ili fotografiran tako da ima najvjerodostojniju sličnost s modelom, da kao prorok kaže njegovu budućnost, ali isto tako da kaže nešto i o njegovoj prošlosti. Mislim, da su gledajući povijest umjetnosti najbolji majstori portreta bili Pablo Picasso kao slikar i Man Ray kao fotograf“.

Ipak najimpresivnije fotografije njegova opusa čine fotografije plesa i akt fotografije. Riječ je zapravo o introspekciji u kojoj prepoznajemo njegovu tradicionalnu tehniku i likovni pristup produbljen s nekim novim suvremenim rješenjima, s nekim novim ritmom u fotografiji koja nam sliku nastoji približiti kao ples, a valja uvijek znati da ples prati čovjeka od pamtivijeka jer su crteži još u špiljama pokazivali čovjeka kako pleše! Ples nije samo pokret, on je reakcija tijela na određene emocije, na pojačano veselje, na strah, žalost, ljubav, pa i mržnju…

I kad govori o svome stvaralaštvu, Eifert će upravo to i naglasiti: „Moje su fotografije plesa uzbudljivi susreti mojih dviju umjetnosti – plesne i fotografske. Plesno kazalište, u kojem sam zaposlen, i balet su mi tijekom moje karijere pružali neiscrpno bogatstvo svog šarolikog života, a ples kao umjetnost i igra nudio mi je mnoštvo svojih izražajnih sredstava i formi kao tematiku i sadržaj mojih fotografija. Plesnu umjetnost pretvarao sam u trajno svjedočanstvo o uspjesima i vrhunskim dometima plesa i njihovih aktera, kamerom sam pratio njihove pokrete, detalje, njihove krize i padove, neponovljive prizore, izraze lica, njihove radosti i tuge; mnoge od tih fotografija kasnije sam pretvarao u umjetnička ostvarenja. U plesnoj fotografiji veliki uzori su mi poznati mađarski fotografi, kao József Pécsi, Kálmán Szőllősy, Keleti Éva ili Péter Korniss Peter. Svi su oni pravili predivne fotografije plesa iako nisu bili plesači, nego jednostavno – vrsni fotografi. Kad je riječ o akt fotografiji, mnogi misle da je akt samo prikazivanje lijepih golih djevojaka; akt je, međutim, mnogo više od toga. Od grčkog i rimskog kiparstva na ovamo, jasno je da akt nije samo žena, nego i muškarac, žena, dijete, mlado i staro. Kroz akt umjetnik izražava njihovu bol, ljubav, patnju, čežnju, pa čak i tako apstraktne stvari kao što su rođenje ili smrt. Umjetnik stvara svoj sustav simbola i vrijednosti koji kroz akt – ali i ostale fotografije predočava konzumentima svojih djela.“

Eifert živi u ovom vremenu, pa tako i stvara u duhu modernih – recentnih stremljenja, ali ne odbacuje po svaku cijenu, tradiciju i dostignuća i postignuća prošlosti. U stvaralaštvu koristi razna i posebna izražajna sredstva, pa tako ostvaruje fotografije mnogostrukih značenja koje dobivaju svoj dublji smisao tek nakon njihova dužeg promatranja i pronicanja u dubinu Eifertove duše-slike, stavljajući promatrača u interaktivan odnos.

Do sada je Eifert imao 190 samostalnih izložbi, sudjelovao je na više od 700 skupnih i žiriranih izložbi fotografije. Primio je 170 nagrada i pohvala, među kojima i značajne nagrade za izvanredan doprinos fotografiji, koje predstavljaju potvrdu ogromne vrijednosti njegova opusa, nevjerojatne raznovrsnosti, originalnosti i individualnosti.

Eifert je dao izniman doprinos u djelovanju, razvijanju i promicanju fotografije kao tehničke i umjetničke discipline, posebice kroz obnašanja dužnosti čelnog čovjeka u fotografskim udrugama i njihovim asocijacijama, priređujući predavanja, radionice, tečajeve; zatim kroz vođenje foto-galerije, sudjelovanjem na stručnim prilozima u časopisima, knjigama i foto-monografijama. Kad podučava mlađe i nadarene učenike ističe da svaka fotografska slika mora biti novo djelo, novo umjetničko ostvarenje, originalna interpretacija autorovog vizualnog iskustva.

Mnoge Eifertove fotografije koriste se u kazalištima, filmovima i televizijskim programima. Napisao je recenzije za mnoge fotografske izložbe, za kataloge i stručnu publicistiku, pa je tako sveukupnim svojim umjetničkim angažmanom utjecao, i danas utječe, na dalji razvoj vizualnih umjetnosti u Mađarskoj.

Na ovoj zagrebačkoj izložbi izložio je 37 fotografija velikog i manjeg formata u formi pojedinačnih fotografija, triptiha, fotomontaža i kolaža nastalih u posljednjih desetak godina. Neka od novijih fotografskih djela imaju u svojoj osnovi fotografije, koje su snimljene prije dvadeset i više godina, pa je tako donio u Zagreb nešto novo i posebno u svijetu fotografske umjetnosti. Gledajući ove fotografije kao da čujemo glazbu charlestona, calypsa, bosa-nove, laganog čardaša, klasične glazbe… Svaka njegova fotografija prikazuje ga kao vrhunskog i posebnog autora, umjetnika koji fotografski proces potpuno nadzire, bilo da je riječ o fotografiranju ili obradi, nalazeći za svaki motiv poseban i adekvatan način fotografskog ispisa.

Fotografije Jánosa Eiferta su poezija, likovno cjelovite, vizualno snažne, tehnički savršene, izvanredno komponirane i potpuno napravljene suvremenim fotografskim i računalnim sredstvima, pa ih stoga valja pogledati! Dobrodošli u Fotoklub Zagreb!

Vinko Šebrek, AFIAP

počasni predsjednik Fotokluba Zagreb

János Eifert: Važno je znati, umjeti i kršiti fotografska pravila (Vinko Šebrek) – Fotografija.hr, Zagreb, 2013. február 4.

János Eifert: Važno je znati, umjeti i kršiti fotografska pravila (Vinko Šebrek) – Fotografija.hr, Zagreb, 2013. február 4.

2013.02.04-FOTOGRAFIJA.HR-Zagreb-Izložba-fotografija-János-Eifert

Zagreb – izložba fotografija: János Eifert – „Ars Poetica“ – opširnije

04.02.2013 / Izložbe / Stanislav Novak

U utorak 29. siječnja u Galeriji Fotokluba otvarena je izložba fotografija Jánosa Eiferta (1943) jednog od znamenitih mađarskih fotografa, najviše poznatim po svojim nadrealističkim fotografskim ostvarenjima, fotografijama plesa i akt fotografijama. Spada u sam vrh mađarske i svjetske fotografske umjetničke scene.

Izložba je otvorena do 11. veljače, a može se pogledati svakog radnog dana do 17 sati.

Iako smo o izložbu pisali i prije njenog otvaranja, o Eifertu i njegovom djelu te s obzirom na njegovo mjesto, značaj i ulogu na međunarodnoj fotografskoj sceni, potrebno je reći znatno više, nego što je to dato u kratkoj najavi izložbe.

János Eifert: Važno je znati, umjeti i kršiti fotografska pravila

János Eifert (1943) jedan od znamenitih mađarskih fotografa, najviše poznat po svojim nadrealističkim fotografskim ostvarenjima, fotografijama plesa i akt fotografijama, izlaže u Galeriji Fotokluba Zagreb. Spada u sam vrh mađarske fotografske umjetničke scene, prije svega svojom prepoznatljivošću, vrsnoćom i dosegom umjetničkog opusa. Svojim radom i umjetničkim djelom nametnuo se je kao značajna figura ne samo mađarske, već i svjetske fotografije.

Na ovoj zagrebačkoj izložbi znakovitog naziva „Ars Poetica“ izložio je 37 fotografija velikog i manjeg formata u formi pojedinačnih fotografija, triptiha, fotomontaža i kolaža nastalih u posljednjih desetak godina. Neka od novijih fotografskih djela imaju u svojoj osnovi fotografije, koje su snimljene prije dvadeset i više godina, pa je tako donio u Zagreb nešto novo i posebno u svijetu fotografske umjetnosti. Radoznalost, inventivnost i likovna oraganizacija njegovih fotografija, koje vidimo na ovoj izložbi, zahtjevaju da se kaže nešto više o autoru, njegovom stvaralaštvu i djelu.

Jánosa Eiferta, majstora fotografije svjetske razine, organizatora fotografskih manifestacija, voditelja fotografskih udruga i asocijacija, fotografskog stručnjaka, promotora i učitelja iz oblasti fotografije i fotografske umjetnosti poznajem već preko 15 godina. Upoznali smo i družili na izložbama i forumu tijekom Mjeseca suvremene mađarske fotografije u Pečuhu u rujnu 1997. godine. Bio je jedan od organizatora ove značajne i sadržajem bogate kulturne manifestacije i njen domaćin u funkciji predsjednika mađarske fotografske federacije. Tada smo razgovarali i dogovorili suradnju našeg kluba s mađarskom fotografijom. Nakon ovog susreta međusobno smo kontaktirali i surađivali u nekim  programima našeg kluba i programima naše međunarodne kulturne suradnje, od kojih ću izdvojiti najznačajnije. Gospodin Eifert sudjelovao je kao predsjednik međunarodnog stručnog žirija u ocjenjivanju i odabiru fotografija na naša dva Zagreb salona- međunarodnih izložbi fotografija i to na -28. Zagreb salonu (2000.) i na 33. Zagreb salonu (2010.). Tijekom ovog našeg zadnjeg susreta pozvao me da sudjelujem, kao predstavnik Fotokluba Zagreb, sa svojom samostalnom izložbom u Budimpešti. Tada sam pripremio svoju samostalnu izložbe simboličnog naziva Pay It Forward (Küldd tovább- Šalji dalje), koja je priređena u siječnju 2011. godine u Kerengő galeriji Nacionalnog plesnog kazališta u Budimpešti, koje je János Eifert voditelj. Sada se on, preko programa međunarodne kulturne suradnje Fotokluba Zagreb predstavlja zagrebačkoj publici, a u kolovozu ove godine Fotoklub Zagreb će gostovati u Kerengő galeriji u Budimpešti sa skupnom izložbom recentne fotografije članova kluba.

Svaki susret s Jánosem Eifertom za mene je bio nova lekcija i novo značajno iskustvo iz fotografske struke i umjetnosti, ali i novo saznanje o njegovim veoma poučnim iskustvima u obrazovnoj fotografskoj praksi i organizaciji života i rada fotografskih udruga. Na fotografskoj umjetničkoj sceni prisutan je punih 45 godina. Počeo je još u najranijoj mladosti i to najprije u plesnoj a ubrzo zatim i u fotografskoj umjetnosti, kojoj je posvetio cijeli svoj radni i stvaralački život.  Iako je u svom  dugogodišnjem bogatom fotografskom umjetničkom stvaralaštvu  birao teme i sadržaje iz širokog područja fotografske umjetnosti, njegova povezanost sa plesnom umjetnošću posebno se reflektira u njegovom fotografskom stvaralaštvu. Ono što ga posebno izdvaja od ostalih umjetnika fotografije je njegova originalnost, njegova zaigranost fotografskim stvaralaštvom, vrsnoća i visoki tehnički dosezi njegovih umjetničkih ostvarenja, što je vidljivo i na ovoj izložbi.

Njegovo umjetničko stvaralaštvo teško je kategorizirati prema nekom ustaljenom modelu. U njegovim djelima miješaju se i prepliću realno i nadrealno, stvarnost i fikcija, san i java. Svoju umjetnost neprestano nadograđuje i mijenja uz jednu zadivljujuću konstantu, a to je njegova izuzetna sposobnost izdvajanja onog bitnog, esencijalnog iz stvarnosti, iz života i svijeta koji nas okružuje i njegovo umijeće da tu realnost transformira u nove fotografije pri čemu tema ili motiv nisu uzeti samo zbog njihove vlastite vrijednosti, već kao element jednog novog umjetničkog djela.

Reći će: „Nikada se u svojoj fotografskoj praksi ne držim previše fotografskih pravila i konvencionalnih rješenja. Fotografija nije sport. Međutim ta pravila se moraju dobro poznavati, da bi ih se znalo i umijelo kršiti, kako tijekom fotografiranja tako i kasnije u digitalnoj obradi. Računalo je postalo dio foto laboratorije i ja ga dosta koristim u svom radu, ali osnova svega je dobra fotografija, koju računalnom obradom napravim još boljom, ispravim ono, što me je kod snimanja smetalo, a često radim i razne manipulacije fotografskim slikama, kombiniram više fotografija u jednu i slično. Sjetimo se „analognih snova“ Jerry Uelsmana i foto kolaža Florisa M. Neusüssa iz sedamdesetih godina prošlog stoljeća. Isto tako snažni efekti fotografija američkog fotografa Williama Kleina, poznatog po ironičnom pristupu fotografskim pravilima i korištenju neuobičajenih fotografskih tehnika u kontekstu modne i novinske fotografije, rezultat su njegove osobne laboratorijske obrade i njegove želje da naglasi ono što je najznačajnije na fotografiji. Valja reći i to da je on u life fotografiji postupio obrnuto, pa je tako ”obrnutom idejom intervencije” izbjegavao naknadne intervencija u obradi fotografije, djelovao je kao “skrivena kamera” i ignorirao šablone tradicionalne ulične fotografije. Da spomenem još i moj pristup portretu, jednom od mojih važnijih motiva u stvaralaštvu. Snimajući portret neke osobe, fotograf preko originalnog fizičkog oblika lica donosi i originalan psihološki lik pojedinca.  On, likovnim izražajnim sredstvima pronalazi u licu osobe vizualnu originalnost kojom se jedna osoba razlikuje od druge.  Portret uhvaćen u nekom prolaznom trenutku može biti dopadljiv i fotogeničan, ali neće imati prave umjetničke vrijednosti. Dobar portret mora biti slikan ili fotografiran tako da ima najvjerostojniju sličnost s modelom, da kao prorok kaže njegovu budućnost, ali isto tako da kaže nešto i o njegovoj prošlosti. Mislim, da su gledajući povijest umjetnosti najbolji majstori portreta bili Pablo Picasso kao slikar i Man Ray kao fotograf“.

U Eifertovom bogatom, raznovrsnom i složenom fotografskom opusu, primjetno je više raznovrsnih motiva, žanrova, koncepata i pristupa, od konvencionalnih do avangardnih.  Na ovoj izložbi su najiraženije i najimpresivnije fotografije plesa i akt fotografije. Riječ je zapravo o introspekciji u kojoj prepoznamo njegovu tradicionalnu tehniku i likovni pristup produbljeni sa nekim novim suvremenim rješenjima. Reći će: „Za mnoge je akt prikazivanje lijepih golih devojaka, akt je međutim mnogo više od toga. Od grčkog i rimskog kiparstva na ovamo, jasno je da akt nije samo žena, nego i muškarac, žena, dijete, mlado i staro. Kroz akt umjetnik izražava njihovu bol, ljubav, patnju, čežnju, pa čak i tako apstraktne stvari kao što su rođenje ili smrt. Umjetnik stvara svoj sistem simbola i vrednosti koji kroz akt –ali i ostale fotografije predočava konzumentima svojih djela“.

Na ovoj Eifertovoj izložbi, svaka njegova fotografija prikazuje ga kao vrhunskog i posebnog autora, koji fotografski proces potpuno nadzire, bilo da je riječ o fotografiranju ili obradi, nalazeći za svaki motiv poseban i adekvatan način fotografskog izričaja. Do sada je imao 190 samostalnih izložbi, sudjelovao je na 700 skupnih i žiriranih izložbi fotografije. Primio je 170 nagrada i pohvala, među kojima i značajne nagrade za izvanredan doprinos fotografiji, koje predstavljaju potvrdu ogromne vrijednosti njegova opusa, nevjerojatne raznovrsnosti, originalnosti i individualnosti. Dao je izniman doprinos u djelovanju, razvijanju i promicanju fotografije kao tehničke i umjetničke discipline, posebice kroz obnašanja dužnosti čelnog čovjeka u fotografskim udrugama i njihovim asocijacijama, priređujući predavanja, radionice, tečajeve, kroz vođenje fotogalerije, sudjelovanjem stručnim prilozima u stručnim časopisima, stručnim knjigama i foto-monografijama. Mnoge njegove fotografije se koriste u raznim scenama u kazalištima, filmovima i televizijskim programima.  Napisao je recenzije za mnoge fotografske izložbe, za kataloge i stručnu publicistiku.

Na kraju valja spomenuti i to da Eifert spada u krug umjetnika, koji posjeduju zadivljujuće bogatstvo ideja, maštovitosti, likovne kulture, tehničke savršenosti i time mnoštvo novih i zadivljujućih inovacija. Za njega je fotografija, istovremeno, umijeće, tehnika i velika, ali ozbiljna igra.  Za njega, fotografirati znači – stvarati kroz igru, pokazati ono što on, odnosno njegovo oko, njegove emocije vide i otkrivaju iza slojeva svakodnevnog i stvarnog. Ona je za njega ljubav i strast, stalno učenje i vježbanje, prenošenje znanja i svog iskustva na druge, hobi i profesija.

Vinko Šebrek, AFIAP

počasni predsjednik Fotokluba Zagreb

U nastavku Vam donosimo i nekoliko fotografija sa pripreme i otvaranja izložbe J. Eiferta.

Közölt képeim:

Black Dance

Fodor József festőművész, Hódmezővásárhely, 2004

Hommage á Dienes Gedeon

Kezek, vágyak. Sebesvíz-Ruke želja

Láthatatlan esemény, Sebesvíz-Tajanstveni

Akt lehetetlen helyzetben -U neobičnoj pozici

Dance-Body-Study 2009

Neobičan par – Furcsa pár, Sebesvíz

Recycled Picturs – Reciklirana slika

At the End of the World – Na kraju svijeta

FOTO: Svjetski majstor fotografije izlaže u Zagrebu, DANAS.HR, Zagreb, 2013. február 4.

2013.02.04.-DANAS.HR-Zagreb-Izložba-fotografija-János-Eifert

http://danas.net.hr/kultura/svjetski-majstor-fotografije-izlaze-u-zagrebu

NADREALISTIČKA OSTVARENJA

FOTO: Svjetski majstor fotografije izlaže u Zagrebu

 

János Eifert jedan od znamenitih mađarskih fotografa, najviše poznat po svojim nadrealističkim fotografskim ostvarenjima, fotografijama plesa i akt fotografijama, izlaže u Galeriji Fotokluba Zagreb. Spada u sam vrh mađarske fotografske umjetničke scene, prije svega svojom prepoznatljivošću, vrsnoćom i dosegom umjetničkog opusa.

Svojim radom i umjetničkim djelom János Eifert nametnuo se je kao značajna figura ne samo mađarske, već i svjetske fotografije. 

Na ovoj zagrebačkoj izložbi znakovitog naziva Ars Poetica izložio je 37 fotografija velikog i manjeg formata u formi pojedinačnih fotografija, triptiha, fotomontaža i kolaža nastalih u posljednjih desetak godina. 

U Eifertovom bogatom, raznovrsnom i složenom fotografskom opusu, primjetno je više raznovrsnih motiva, žanrova, koncepata i pristupa, od konvencionalnih do avangardnih.Na ovoj izložbi su mu najizraženije i najimpresivnije fotografije plesa i akt fotografije. Riječ je zapravo o introspekciji u kojoj prepoznamo njegovu tradicionalnu tehniku i likovni pristup produbljeni sa nekim novim suvremenim rješenjima. 

 “Za mnoge je akt prikazivanje lijepih golih djevojaka, akt je međutim mnogo više od toga. Od grčkog i rimskog kiparstva na ovamo, jasno je da akt nije samo žena, nego i muškarac, žena, dijete, mlado i staro. Kroz akt umjetnik izražava njihovu bol, ljubav, patnju, čežnju, pa čak i tako apstraktne stvari kao što su rođenje ili smrt. Umjetnik stvara svoj sistem simbola i vreijdnosti koji kroz akt –ali i ostale fotografije predočava konzumentima svojih djela”, kaže umjetnik. 

Na ovoj Eifertovoj izložbi, svaka njegova fotografija prikazuje ga kao vrhunskog i posebnog autora, koji fotografski proces potpuno nadzire, bilo da je riječ o fotografiranju ili obradi, nalazeći za svaki motiv poseban i adekvatan način fotografskog izričaja. Do sada je imao 190 samostalnih izložbi, sudjelovao je na 700 skupnih i žiriranih izložbi fotografije. Primio je 170 nagrada i pohvala 

Izložbu možete pogledati svakog radnog dana do 11. veljače! 

M.I.Š./Fotoklub Zagreb
04.02.2013.

Flashmobbal vette kezdetét a Magyar Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlése az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a filmszakma képviselői mondták el véleményüket az új filmfinanszírozási rendszerről. Budapest, 2013. február 2.

Flashmobbal vette kezdetét a Magyar Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlése az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a filmszakma képviselői mondták el véleményüket az új filmfinanszírozási rendszerről. Budapest, 2013. február 2.

2013.02.02. Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uránia Filmszínházban (Photo: Eifert János)

Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke közölte: a tanácskozás célja a tagok véleményének, beszámolóinak meghallgatása. “Foggal-körömmel fogunk harcolni mindazért, amit ti itt ma elmondtok” – fogalmazott az alkotó, és kijelentette: biztos benne, hogy jövőre megrendezhetik a 44. Magyar Filmszemlét. Vészi János, a Magyar Rendezők Céhének képviseletében arról beszélt, hogy a szervezetet “egzisztenciálisan megrogyott emberek” jellemzik. Megjegyezte, hogy megszűntek a szakmai műhelyek, a tagság munkakapcsolatai beszűkültek, hiányzik a mester-tanítvány kapcsolat. Vészi János az új rendszert “einstandnak” nevezte, ugyanakkor rámutatott, a legfontosabb feladat most a filmes szakma egyben tartása.

A tanácskozás előtt flashmobot tartottak a helyszínen az Akciócsoport a magyar kultúráért elnevezésű társulás szervezésében. A villámcsődületen az elkészült filmek hiányában elmaradó 44. filmszemlét kérték számon a Magyar Nemzeti Filmalaptól. Felolvasták a korábbi években elkészült alkotások címeit, valamint kifogásolták, hogy 2013-ban egyik A-kategóriás filmfesztiválon sem fog szerepelni magyar alkotás. (Népszabadság Online)

2013.02.02. Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uránia Filmszínházban (Photo: Eifert János)

Muhi András producer úgy vélte, hogy Andrew G. Vajna kormánybiztossá kinevezésével megszűnt a konszenzusos filmes önkormányzatiság, valamint hogy a filmtörvény módosításakor nem kérték ki a szakmai szereplők véleményét. Szerinte a független filmkészítés teljesen ellehetetlenült a kisműfajok tekintetében, szerinte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatai csak a közszolgálati televíziók megrendeléseit veszi figyelembe.

Jankura Péter filmrendező (Photo: Eifert János) Báron György filmkritikus (Photo: Eifert János) Tarr Béla filmrendező (Photo: Eifert János) Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uráni Filmszínházban (Photo: Eifert János)

Pataki Ágnes filmproducer és Szekeres Dénes, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke üdvözölte, hogy a kényszerszünet után újra beindult a játékfilmgyártás, valamint hogy a producerek “felszabadultak” az adósságcsapdából. Schubert Gusztáv filmkritikus a filmszaksajtó helyzetéről úgy vélekedett, hogy az ágazatról mindenki elfeledkezett, elvesztették az addigi támogatás közel kétharmadát. A kritikus úgy vélte, hogy a filmszakma válsága nem a kulturális ágazat, hanem az egész társadalom problémáját tükrözi. Hozzátette, hogy a tervezett évi 8-9 játékfilm nem lesz elég a magyar filmművészet sokszínűségének megőrzéséhez.

2013.02.02-Uránia-mozi-filmesek-rendkívüli-közgyűlése Monori-Mész András, Pataki Ági, Kovács Gábor, Babiczki 2013.02.02-Uránia-mozi-Filmesek-rendkívüli-közgyűlése-03 Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uráni Filmszínházban (Photo: Eifert János)

Lengyel László politológus az MMKA történetét elevenítette fel. Szerinte az alapítvánnyal angol, illetve amerikai módszert honosítottak meg, amelynek az volt a célja, hogy a politika helyett a civil társadalom felé terelje a döntéshozatalt. Nagy hibának tartotta, hogy a Medgyessy-kormányzat hirtelen hatmilliárd forintra emelte a filmes támogatásokat, amit nem is tudott betartani, “már az első megszorításnál belenyúltak”. Szerinte ekkor kezdődött az MMKA eladósodása, a konszolidációs programot pedig már későn hirdette meg a kulturális kormányzat. Szerinte az új rendszer átláthatatlan, egyablakos, központilag irányított, ami azért következhetett be, mert a filmesek nem álltak ki a saját maguk által kialakított intézményrendszerükért. Mint fogalmazott: az egykori erős, egységes, kemény lobbinak tartott filmszakma gyorsan “gyönge, gyáva, egymást feljelentgető” társaság lett.

2013.02.02-Uránia-mozi-Filmesek-rendkívüli-közgyűlése-09 Böjte József producer és Vészi János filmrendező (Photo: Eifert János) Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uráni Filmszínházban (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

2013.02.02-Uránia-mozi-Filmesek-rendkívüli-közgyűlése (Photo: Eifert János) Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uráni Filmszínházban (Photo: Eifert János) Ordódy Judit és Móger Ildikó (Photo: Eifert János)

A rendezvényen felszólalt Grunwalsky Ferenc, az MMKA kuratóriumának korábbi elnöke is, aki halotti tornak nevezte a rendezvényt. Felhívta a figyelmet, hogy a 2000-es évek legnagyobb vívmánya a filmtörvény megalkotása volt, hiszen korábban nem létezett a kultúra területén jogi szabályozás. Felidézte, volt olyan év, amikor 35 filmet mutathattak be a szemlén, szerinte legalább évi 20 film kellett volna ahhoz, hogy a közönség újra nyitott legyen a magyar mozira.

Filmesek rendkívüli közgyűlése az Uráni Filmszínházban (Photo: Eifert János)

A képeken többek között Szomjas György filmrendező, Janisch Attila filmrendező, Hermann Krisztina (a  Magyar Filmművészek Szövetsége ügyvezető titkára), Báron György filmkritikus, Kende János operatőr, Tarr Béla filmrendező (a  Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke), Muhi András producer, Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilm rendező, Vészi János filmrendező (a Magyar Rendezők Céhének elnöke), Durst György producer, Ámon Betti szerkesztő, dr. Duló Károly, Ordódy György filmrendező, Ordódy Judit gyártásvezető, dr. Kárpáti György, Szalai András, Szurdi Miklós, Pörös Géza, Ulrich Gábor képzőművész, Dömölki János filmrendező, Kósa Ferenc filmrendező, Ozorai András gyártásvezető, Sellő Hajnal vágó, Grunwalski Ferenc operatőr, Monory-Mész András filmrendező, Pataki Ágnes producer, Kovács Gábor producer, Lengyel László politologus, Babiczky István filmrendező, Móger Ildikó táncművész és koreográfus, Heller Gábor (Gabor Gabriel Heller) író, forgatókönyvíró (Eifert János felvételei)