(Lisa Horvath és Eifert János felvételei)

Napló, Törökország, Isztambul, Topkapı Sarayi, 2008. november 2.

Isztambul, Topkapı palota (törökül: Topkapı Sarayı, azaz „Ágyúkapu palota”) 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. Építésére II. Mehmed szultán (a Hódító) adott utasítást 1459-ben és 1465-ben fejezték be.  A palota az Aranyszarv-

öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson (Seraglio Point). Több kisebb épületből áll, és négy udvar veszi körül. Az Első Udvar (Alay Meydanı) a Szeráj csúcson terül el és magas falak veszik körül. Másik neve Janicsárudvar. A főkapu elnevezése Bab-Hümayun, azaz Birodalmi  Kapu. Itt található a régi pénzverde (1727-ből), a Hagia Eirene templom, az Isztambuli Archeológiai Múzeum (19. századból) valamint láthatunk még szökőkutakat, pavilonokat (pl. az izniki csempével díszített Çinili Pavilion-t) és virágoskerteket (pl. a Gülhane azaz Rózsaparkot) is. A szökőkutak közül említésre méltó a Hóhér Szökőkútja, ahol a hóhér megmosta a kezét és a bárdját egy-egy lefejezés után. A bejáratot jelmezes férfiak “őrzik”, legfőbb tevékenységük azonban a turistákkal való fényképezkedés. Lisával mi is beállunk a sorba – és mosom kezeimet – készültek amolyan igazi turistafotók is.

Napló, Törökország, Isztambul, 2008. november 2.

Isztambul (törökül İstanbul, görögül Κωνσταντινούπολη / Konsztantinúpoli, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) több mint 12 milliós lakosságával Törökország legnagyobb városa, annak kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa, jelenleg İstanbul tartomány székhelye. A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják. Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úti céljává lett. Engem most a tengerpart vonz, ahol a part már kora hajnalban tele van horgászokkal, a vízen nyüzsgő kis halászhajók doromboló motorjai szinte vonzzák a halakat. A kifogott halak tömegei a halpiacon rögtön gazdára is lelnek. Mondják, igencsak jelentős “iparág” a halászat, 2005-ben (országosan) 469 462 tonna halat, rák- és kagylófélét bocsátottak piacra. (Eifert János felvételei)

(Photos: Lisa Horvath)

Napló, Törökország, Isztambul, Topkapı Sarayı, 2008. november 2.

Isztambul, Topkapı Sarayı. A név jelentése Ágyúkapu Palota. Az épületegyüttes magját 1453-ban, II. Mehmet szultán uralkodása alatt kezdték el építeni egy ezeréves olajfa ültetvény

helyén, és 400 éven keresztül, míg az oszmán uralkodók lakhelye volt, folyamatosan bővítgették és építgették, és végül egy kis város alakult ki a városon belül. Az első palota 700 négyzetméter alapterületű volt, amit egy másfél kilométeres falrendszer vett körül. Ezen a részen voltak az ünnepélyek, a díván ülésterme és a kincstár. Innen a Boldogság Kapun keresztül lehetett a legbelső  területre jutni, ahol a belső lakosztály és a hárem volt, melyben a szultán, közvetlen családja és az őket kiszolgáló személyzet élt. A palota 1863-ban tűzvész áldozata lett, de addigra már az uralkodók nem éltek ott (1839-ben a politikai reformok következtében máshova költöztek).

A palota bejáratánál lefényképezek két lányt, – közben Lisa engem is – a török Duygu Erdint és kínai barátnőjét, olyan helyesek, mint a lányaim. Majd e-mailen elküldöm nekik a fotókat…