Az Ohridi tó a Balkán félsziget déli részén, északon Szerbiával, délen Görögországgal, keleten Bulgáriával, és nyugaton Albániával határos Macedónia délnyugati sarkában, Albániához és Görögországhoz közel helyezkedik el. A közelmúlt polgárháborús eseményei ellenére mindenütt jó a közbiztonság. Skopje felől érkezve, Strugánál érjük el a tavat. Struga a második legnagyobb tóparti város, itt indul útjára a Fekete-Drin, s itt ágazik el az Albánia felé vezető út is. Nem véletlen, hogy a város már régóta fontos kereskedelmi csomópont. Ma elsősorban a nyárvégi költőtalálkozóiról híres, valamint a városközeli, 15. századi Szent Bogorodica barlangtemplomról. Az Ohridi-tó feleakkora, mint a Balaton, de legnagyobb mélysége megközelíti a 300 métert, s ezzel Európa legmélyebb tava. A tó 700 méteres magasságban, hegyektől körbevett tektonikus medencében fekszik, s a világ legöregebb tavai között tartják számon. Mindezeknek köszönhetően különleges ökoszisztémával rendelkezik, nem véletlen, hogy az Unesco is felvette a világörökségek közé. Az itt élő állatfajok négyötöde csak itt él, számos endemikus faja közül a leghíresebb az ohridi lazac, de több tucat alacsonyabb rendű endemikus állatforma is él a vízben.
A mai nap fénypontja Radozda, a Szent Mihály arkangyal sziklatemplom volt, amelynek néhány freskója a XIII. századból való. A kulcsot a faluszéli Dvá Biseri (Két Gyöngy) fogadóból kértük el, ahol a végén pompás vacsora várt bennünket, és a híres ohridi lazacot tálalták fel. Hozzá egy tikvesi száraz, fehér bor, a Belan passzolt…

Macedónia Európa egyik legkevésbé ismert országa, még útikönyv sincs róla. Ráadásul minden oldalról gyötrik a jószomszédok, ki ezért, ki azért orrol a kicsiny, alig kétmilliós volt jugoszláv köztársaságra. Görögországnak Macedónia neve, Bulgáriának a nyelve, Szerbiának a határai, Albániának pedig a macedóniai albán kisebbség sorsa okozott problémát. Macedónia neve hallatán nem sok minden jut az egyszeri ember eszébe. Hallott talán Makedóniai Nagy Sándorról, Skopjéról, netalán az Ohridi-tóról, látta esetleg az Eső előtt című filmet, vagy emlékszik még a legendás Darko Pancsevre, minden idők legjobb macedón focistájára. Ám vannak csodák, amelyeket feltétlenül meg kell ismerünk. Többek között az ezer kolostort, amelyek közül háromszáz az Ohridi-tó környékén található. Nyugat-Macedóniában, a Mavrovo Nemzeti Park területén, a Gostivar – Debar útvonalon megközelíthető a Szent Jovan Bigorski kolostor, Macedónia egyik legnevezetesebb kulturális emléke, ahol hosszú évek után újra szerzetesek élnek. 1020-ban alapították a kolostort, a mai templom azonban a 18. századból való, mert a törökök elpusztították a korábbi épületeket. A templom ékessége a faragott szentképfala, mely az ún. debari iskola legszebb remeke. Az ikonokat valósággal körbefonják a díszes fafaragványok, a kupoláról pedig Krisztus tekint ránk az ortodox freskóról. Az ablakon kinézve rátéved, és ott ragad a tekintetem a szemközti, 2764 méteres Korabra havas csúcsán.

http://www.vecer.com.mk/default.asp?ItemID=3E0D9B1E816E07409967BB171EA38CC2

ВО ЧИФТЕ АМАМ
Фотографии на Унгарецот Ејферт
Во Чифте амам во тек е ретроспективна изложба на фотографии “Приказни во слики”- на познатиот унгарски фотограф Јанош Ејферт, која ќе трае до крајот на месецот. Неговите фотографии се разликуваат и тематски, како танц, акт, природа и дигитална фотографија.

Денес работи како учител, изведувач и писател. Досега имал 160 самостојни изложби и учествувал на 650 групни изложби, добил голем број награди, признанија и дипломи. Поседува огромна колекција на фотографии работени во 33 земји во светот. Неговите дела се често сценографија за бројни театарски претстави, како и филмски и телевизиски остварувања.

Изложбата е во заедничка организација на Министерство за култура на Македонија, Националната галерија на Македонија, Центарот за македонска фотографија, Институтот Баласи од Унгарија и во соработка со Амбасадата на Унгарија во Македонија.
Исто така, вчера требаше да се отвори и “Фотографија и звук” – мултимедијална презентација на дела од Ејферт, во Мала станица.